Észak-Magyarország, 1955. július (12. évfolyam, 154-179. szám)
1955-07-24 / 173. szám
fifOABHMrTJlIUHSZAG Vasárnap, 1ÓSS. jáltes Düifúlűn a (uLaakbaít Bük, de nagy munka folyik most a falvakban. Bizony alig érnek rá még szót is váltani velem. A göncruszkai tsz-t-agok vágták a rendet mint a pinty. Mégcsak meg sem izzadtak. Pedig úgy nekifogott a nap sütni, hogy csuda. Mondtam is nekik: Maguk aztán igazán derék emberek. Meg sem kottyan az a néhány fok, amit a hőmérő mutat. Csak azon töprengtem, hagy miként lehet az, hogy az aratóknak nincs melegük, egy-két hűvös irodában pedig, amikor kérdezősködni kezd_ tem izzadtak, mint a patyolat. Van-e már silójuk, hogyan állnak a beadással, a gabonafelvásárlással? Megy-e a begyűjtés, mit vetnek másodvetésnek, kérdeztem. Ha látták volna, hogy izzadtak a válaszokkal. Egy-két helyen olyan hebegést rendeztek, hogy a huzattól az ajtók ki-be csapódtak. Fel is jegyeztem a noteszomba, hogy az ilyen helyeken veszélyben a kenyér, a takarmány. Megállapítottamennek oka: lustaság, felelőtlenség, kényelmesség. A receptet is megírtam: bírálat. Mivelhogy a betegségek legtöbbjével számos helyen találkoztam, most nem tartom, szükségesnek névszerint közölni kinek mi 'a betegsége, csak bemutatok néhányat, azon reményben, hogy az illetéke, sék magukra ismérnek. Hirtschu János Zalkodon a hazának adta gabonáját Köszönjük Hirtschu bácsi! Siló Ki a kulákkal a szocialista szektorból. Akik nem gondoskodnak télire bildról, azoknak csak ilyen silójuk lesz. Megoldás lenne — ha menne! (néhány helyen nem Végzik a gazolókapálást) De ne így! Sok az ilyen kulturbrigách SOM. Kapára anyjuk, mert nem lesz (kukoricánk. Akik így szeretnék (Kép, szöveg nélkül . .) ^ a Axaéóbrígád veszeipje: Csak bangtw&n gyerekeim, hadd ébredjenek íel a knltúrasok. A sajónémeti Petőfi tsz-ben Egyszerű az egész! Ebadta ötlete... — Köszönjük Bodó bácsi, hogy ránk is gondolt, amikor a tehenek fejési átlagát gondos ápolással, jó takarmányozással. 3 és fél literrel emelte. Két tsz-tag — Néni kérem, kölcsönadná a Sápét? — ? — Apukánsék ma kezdték az aratást! Beadás — Szóval, hogy is volt?! A juh- akol már majdnem két éve épül, de még a mai napig sem készült el. Eddig a juhokat a tehénistállóban, a teheneket a háztáji istállókban — albérletben — helyezték el, a sertéseket áthelyezték a régi istállóba, s a baromfitelepre várakozó libákat társbérletbe tették a disznókkal. S mit szól mindehhez a lakáshivatal? (Még a rajzolónk is beleszédült ebbe a társításba.) Jégvirágos hideg tél volt. « — Add mám be fiam, mire vársz? Balsaétső: Maga se adta be a hízót, jmsfc molesztál. Gépkocsivezető: Mit csinál maga itt az országút kellős közepén? Tsz. elnök: Ezt elmondani nem olyan egyszerű, mert még az elmúlt télbe nyúlik vissza. Akkor vitte e! az Ózdi Kohászati Üzemek egyik patronáló csoportja három szekerünket. Kettőt kijavítva azóta vissza is hoztak, a harmadik pedig szőrin- szálán eltűnt. Ennek már bottal üthetjük a nyomát! Borsodi Bors: Engedjék meg, hogy bemutassam önöknek a Petőfi tsz legidősebb és legfiatalabb tagját. Az egyik Zsófi néni, aki 70 éves kora ellenére a férfiakkal vetekszik az elsőségért, a másik meg Farkas András, akiből talán csak akkor lesz jó tsz-tag, ha Sajónémetiben becsukják a kocsmát. (K. G.) (Rajzolta: Longauer Imre) BSZAKMAGYARORSZAO A Magyar Dolgozók Pártjs Hegyei Bizottságának napilapja: Szerkeszti: • szerkesztőbizottság. PeJelSs kiadó: Pöldvárt RudoH. SZERKESZTŐSE®: Miskolc Széchenyi a. Sft Telefonszámok: 15-015 15-018. »5—81» KIADÓHIVATAL: Miskolc. Széchenyi n. 30 Telefon: 15—907. 35-007. Terjesztik: s Megyei Postahivatal HlrJapose- tálva és s hlrlaokézbesltő oostahtvstsJok. Előfizetés: oostahlvataloknál és kézbesítőknél _______Hayn előfizetési dtj- 11 forint_______ Borsod megyei Nyomdaipari Vállalat. Miskolc. Veíefős nyomdavezető: Kosztf Italos. ÉPSZERÜSÉG A N Amióta Szenáscsepün Krempák Dezső lett az elnök, gyökeresen megváltozott minden. A hibák eltűntek, még az ég is kékebb lett. Felszámolták a lemaradást, felhizlalták a sovány állatokat. S mint hírük, még a falu három mindig részeg embere is leszokott az ivásról. Szénáscsepü első lett a versenyben. — Hiába, ahol jó vezető irányít, gyűlnek az eredmények, — mondogatták járásszerte, amikor \zénásesepü szóba. került. Az elnök csak szabadkozott, hogy nem az ő érdeme ez, hanem a falué. — Ugyan már Dezső, ne szerénykedj — s bizonyítgatta Gyékényes, hogy nélküle alig jutottak volna az első helyre. Ezzel a népszerűséggel még nem is lett volna olyan nagy baj, de aztán jött a feketeleves. Szénáscsepü olyan forgalmas lett, mint még soha. Autó autót ért a faluban. Eljött a rádió is, az újságírók meg egyenesen lakást béreltek, a fényképész meg letelepedési engedélyért folyamodott. Dicséret, dicséret után érkezett, meg a rengeteg tanács, amelyet a látogatók adtak. Egyre csak jöttek, csak jöttek, Krempák elnök pedig már a fejét vakarta. Nemrég távozott el a kisbüröki írószövetség dúshajú küldötte, aki két hétig tanulmányozta a község életét és Krempák fejlődéstörténetét, mert háromkötetes regényt írt Krempákról, születésétől haláláig. Alig hogy elment, máris újabb vendég érkezett. Krempák hetekig nem jutott munkájához. A tervek ott porosodtak az asztalfiókban, az ellenőrzést elhanyagolta, a község lakói éjszaka keresték fel lakásán, a pitvarban tartotta a fogadóórákat, mert nappal nem csinált egyebet, csak beszélt. Beszélt hanglemezre, szalagra, papírra, falra, filmre, sorolta júliusban a májusi eredményeket, májusban a júniusiakat, augusztusban a júliusit stb. Pedig lassan már azt sem tudta, mi történik falujában, mit csinálnak a község lakói? Csak félfüllel hallotta, hogy megint gyengébben megy a begyűjtés, gazos a t-82 kukoricája, az előkészítő bizottság egyhelyben topog, az árpánál 4 százalék a szemveszteség, mert nem kezdték meg idejében az aratást. Szóval újból gyűltek a régi hibák. Ráadásul egyik este 11 órakor, amikor végétért a jég- és tűzkárbiztosító küldöttséggel folytatott hét és félórás beszélgetése, beállított hozzá Mosolygósné a fáluvégről. Roppant dühös volt. Még az asztalt is csapkodta, hogy ez már mégiscsak sok! — Krempák elvtárs. oda az egész baromfiállományom — kiabálta —, mert ahány gépkocsi ideérkezik, annyiszor leuyakalnak egy vagy két csirkét, tyúkot a kerekek. Ügy jönnek, mint a szélvész. Mondja meg nekik, hogy vigyázzanak, mert ha legközelebb ... Itt már sírvafakadt. Krempák nagymérgesen felpattant az ágyból s kijelentette, hogy ez így nem mehet tovább, a látogatóktól nem tud dolgozni. Korán reggel már ott ült a tanacsházán. JSiagy tanácskozásba fogott munkatársaival, Rezgővel, meg Bóbitás bácsi« val. Hogy mit beszéltek, nem lehet tudni, csak annyit lehetett hallani, hogy Bóbitás hangsúlyozottan kijelentette: „Bízza rám Krempák elvtárs, bízza rám!“ Dél felé a faluvegi túzfigyelő piros zászlóval jelezte a templomtoronyban tartózkodó tűzfigyelőnek, hogy gépkocsi-karaván közeledik Szénáscsepü felé. Ezután futár loholt és értesítette az elnököt. Bóbitás bácsi gyorsan beült az íróasztal mögé, Krempák meg az ablak alá készített létrán kiment az irodából. Beült a frissen érkezett kocsik egyikébe, megkérte a gépkocsivezetőt, hogy vigye ki a legelőre, mert ő a kondás és a bikának egy kis orvosságot visz, nagyon sürgőé. Kivitték. Ezalatt odabent Bóbitás bácsi vette át a szerepet. Mikor a látogatók feltették az ezer- huszonhetedik kérdést, igy válaszolt: — Rengeteg a haj nálunk kérem szépen. Ee- fogytak a kacsák, megbetegedett az apaállat, hull a sertés, nem megy a begyűjtés, szóval bajok vannak, nagy bajok vannak! A vendégek bezárták noteszukat, hümmögtek egyet-kettőt, megveregették Bóbitás bácsi vállát: — Hát igen, vannak még hibák. Ott a baj, ahol a munka! Van úgy, hogy nem megy. Aztán savanyú arccal beültek a gépkocsiba és tovarobogtak. Azóta nyugton vannak Szénás- csepün. B. S. Ahol a másodvetés helyett cigánykereket vetnek a«tsak így néz majd ki tavaszra a tehene! Borsodivánkán láttuk! A tiszakarádi Táncsics tsz tarlóján! Hörcsög: Innen továbbállhatwnk, egy szemet sem hagytak, *— Hová, hová, komám ,,, ? •— Viszem a lovat, a kiállításra, (Ez biztos díjat nyer.) — Borsodivánkán minden lehetséges, mert olyan tsz-ek vannak itt, hogy eláll szeme szája annak, aki először látogat el a termelőszövetkezetbe. Még jó, hogy elengedtem időben a kiállításra menő ló gyeplőjét, mert mostan borogathatnám az órro- mat: Ezt már a városban láttuk Ha méteráru heteket tartanának “ Kérem, asszonyom, a méterár ú hetek nem ont jelentik, ha&y hetekig lehet váU>r~'ni.
