Észak-Magyarország, 1955. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1955-07-24 / 173. szám

fifOABHMrTJlIUHSZAG Vasárnap, 1ÓSS. jáltes Düifúlűn a (uLaakbaít Bük, de nagy munka folyik most a falvakban. Bizony alig érnek rá még szót is váltani velem. A göncruszkai tsz-t-agok vágták a rendet mint a pinty. Mégcsak meg sem izzadtak. Pedig úgy nekifogott a nap sütni, hogy csuda. Mondtam is nekik: Maguk aztán igazán derék emberek. Meg sem kottyan az a néhány fok, amit a hőmérő mutat. Csak azon töprengtem, hagy miként lehet az, hogy az aratóknak nincs melegük, egy-két hűvös irodában pedig, amikor kérdezősködni kezd_ tem izzadtak, mint a patyolat. Van-e már silójuk, hogyan állnak a beadással, a gabonafelvásárlás­sal? Megy-e a begyűjtés, mit vetnek másodvetésnek, kérdeztem. Ha látták volna, hogy izzadtak a válaszokkal. Egy-két helyen olyan hebegést rendez­tek, hogy a huzattól az ajtók ki-be csapódtak. Fel is jegyeztem a note­szomba, hogy az ilyen helyeken veszélyben a kenyér, a takarmány. Meg­állapítottamennek oka: lustaság, felelőtlenség, kényelmesség. A receptet is megírtam: bírálat. Mivelhogy a betegségek legtöbbjével számos helyen találkoztam, most nem tartom, szükségesnek névszerint közölni kinek mi 'a betegsége, csak bemutatok néhányat, azon reményben, hogy az illetéke, sék magukra ismérnek. Hirtschu János Zalkodon a hazának adta gabonáját Köszönjük Hirtschu bácsi! Siló Ki a kulákkal a szocialista szektorból. Akik nem gondoskodnak télire bildról, azoknak csak ilyen silójuk lesz. Megoldás lenne — ha menne! (néhány helyen nem Végzik a gazolókapálást) De ne így! Sok az ilyen kulturbrigách SOM. Kapára anyjuk, mert nem lesz (kukoricánk. Akik így szeretnék (Kép, szöveg nélkül . .) ^ a Axaéóbrígád veszeipje: Csak bangtw&n gyerekeim, hadd ébredjenek íel a knltúrasok. A sajónémeti Petőfi tsz-ben Egyszerű az egész! Ebadta ötlete... — Köszönjük Bodó bácsi, hogy ránk is gondolt, amikor a tehenek fejési átlagát gondos ápolással, jó takarmányozással. 3 és fél literrel emelte. Két tsz-tag — Néni kérem, kölcsönadná a Sápét? — ? — Apukánsék ma kezdték az ara­tást! Beadás — Szóval, hogy is volt?! A juh- akol már majdnem két éve épül, de még a mai napig sem készült el. Eddig a juhokat a tehénistálló­ban, a teheneket a háztáji istállók­ban — albérletben — helyezték el, a sertéseket áthelyezték a régi is­tállóba, s a baromfitelepre várakozó libákat társbérletbe tették a disz­nókkal. S mit szól mindehhez a la­káshivatal? (Még a rajzolónk is beleszédült ebbe a társításba.) Jégvirágos hideg tél volt. « — Add mám be fiam, mire vársz? Balsaétső: Maga se adta be a hí­zót, jmsfc molesztál. Gépkocsivezető: Mit csinál maga itt az országút kellős közepén? Tsz. elnök: Ezt elmondani nem olyan egyszerű, mert még az elmúlt télbe nyúlik vissza. Akkor vitte e! az Ózdi Kohászati Üzemek egyik patronáló csoportja három szekerün­ket. Kettőt kijavítva azóta vissza is hoztak, a harmadik pedig szőrin- szálán eltűnt. Ennek már bottal üt­hetjük a nyomát! Borsodi Bors: Engedjék meg, hogy bemutassam önöknek a Petőfi tsz legidősebb és legfiatalabb tagját. Az egyik Zsófi néni, aki 70 éves kora ellenére a férfiakkal vetekszik az elsőségért, a másik meg Farkas András, akiből talán csak akkor lesz jó tsz-tag, ha Sajónémetiben becsukják a kocsmát. (K. G.) (Rajzolta: Longauer Imre) BSZAKMAGYARORSZAO A Magyar Dolgozók Pártjs Hegyei Bizottságának napilapja: Szerkeszti: • szerkesztőbizottság. PeJelSs kiadó: Pöldvárt RudoH. SZERKESZTŐSE®: Miskolc Széchenyi a. Sft Telefonszámok: 15-015 15-018. »5—81» KIADÓHIVATAL: Miskolc. Széchenyi n. 30 Telefon: 15—907. 35-007. Terjesztik: s Megyei Postahivatal HlrJapose- tálva és s hlrlaokézbesltő oostahtvstsJok. Előfizetés: oostahlvataloknál és kézbesítőknél _______Hayn előfizetési dtj- 11 forint_______ Borsod megyei Nyomdaipari Vállalat. Miskolc. Veíefős nyomdavezető: Kosztf Italos. ÉPSZERÜSÉG A N Amióta Szenáscsepün Krempák Dezső lett az elnök, gyökeresen meg­változott minden. A hi­bák eltűntek, még az ég is kékebb lett. Fel­számolták a lemaradást, felhizlalták a sovány állatokat. S mint hír­ük, még a falu három mindig részeg embere is leszokott az ivásról. Szénáscsepü első lett a versenyben. — Hiába, ahol jó ve­zető irányít, gyűlnek az eredmények, — mondo­gatták járásszerte, ami­kor \zénásesepü szóba. került. Az elnök csak szabad­kozott, hogy nem az ő érdeme ez, hanem a falué. — Ugyan már Dezső, ne szerénykedj — s bi­zonyítgatta Gyékényes, hogy nélküle alig ju­tottak volna az első helyre. Ezzel a népszerűség­gel még nem is lett volna olyan nagy baj, de aztán jött a fekete­leves. Szénáscsepü olyan forgalmas lett, mint még soha. Autó autót ért a faluban. Eljött a rádió is, az újságírók meg egyenesen lakást béreltek, a fényképész meg letelepedési enge­délyért folyamodott. Dicséret, dicséret után érkezett, meg a renge­teg tanács, amelyet a látogatók adtak. Egyre csak jöttek, csak jöttek, Krempák elnök pedig már a fejét vakarta. Nemrég távo­zott el a kisbüröki író­szövetség dúshajú kül­dötte, aki két hétig ta­nulmányozta a község életét és Krempák fej­lődéstörténetét, mert háromkötetes regényt írt Krempákról, szüle­tésétől haláláig. Alig hogy elment, máris újabb vendég érkezett. Krempák hetekig nem jutott munkájához. A tervek ott porosodtak az asztalfiókban, az ellen­őrzést elhanyagolta, a község lakói éjszaka keresték fel lakásán, a pitvarban tartotta a fo­gadóórákat, mert nap­pal nem csinált egye­bet, csak beszélt. Beszélt hanglemezre, szalagra, papírra, falra, filmre, sorolta júliusban a má­jusi eredményeket, má­jusban a júniusiakat, augusztusban a júliusit stb. Pedig lassan már azt sem tudta, mi tör­ténik falujában, mit csinálnak a község la­kói? Csak félfüllel hal­lotta, hogy megint gyengébben megy a be­gyűjtés, gazos a t-82 ku­koricája, az előkészítő bizottság egyhelyben topog, az árpánál 4 szá­zalék a szemveszteség, mert nem kezdték meg idejében az aratást. Szó­val újból gyűltek a régi hibák. Ráadásul egyik este 11 órakor, amikor végét­ért a jég- és tűzkár­biztosító küldöttséggel folytatott hét és félórás beszélgetése, beállított hozzá Mosolygósné a fáluvégről. Roppant dü­hös volt. Még az asztalt is csapkodta, hogy ez már mégiscsak sok! — Krempák elvtárs. oda az egész baromfi­állományom — kiabálta —, mert ahány gépkocsi ideérkezik, annyiszor leuyakalnak egy vagy két csirkét, tyúkot a kerekek. Ügy jönnek, mint a szélvész. Mond­ja meg nekik, hogy vi­gyázzanak, mert ha leg­közelebb ... Itt már sírvafakadt. Krempák nagymérgesen felpattant az ágyból s kijelentette, hogy ez így nem mehet tovább, a látogatóktól nem tud dolgozni. Korán reggel már ott ült a tanacsházán. JSiagy tanácskozásba fogott munkatársaival, Rezgő­vel, meg Bóbitás bácsi« val. Hogy mit beszéltek, nem lehet tudni, csak annyit lehetett hallani, hogy Bóbitás hangsú­lyozottan kijelentette: „Bízza rám Krempák elvtárs, bízza rám!“ Dél felé a faluvegi túzfigyelő piros zászló­val jelezte a templom­toronyban tartózkodó tűzfigyelőnek, hogy gépkocsi-karaván köze­ledik Szénáscsepü felé. Ezután futár loholt és értesítette az elnököt. Bóbitás bácsi gyorsan beült az íróasztal mögé, Krempák meg az ablak alá készített létrán ki­ment az irodából. Beült a frissen érkezett ko­csik egyikébe, megkérte a gépkocsivezetőt, hogy vigye ki a legelőre, mert ő a kondás és a bikának egy kis orvos­ságot visz, nagyon sür­gőé. Kivitték. Ezalatt odabent Bóbi­tás bácsi vette át a sze­repet. Mikor a látoga­tók feltették az ezer- huszonhetedik kérdést, igy válaszolt: — Rengeteg a haj ná­lunk kérem szépen. Ee- fogytak a kacsák, meg­betegedett az apaállat, hull a sertés, nem megy a begyűjtés, szóval ba­jok vannak, nagy bajok vannak! A vendégek bezárták noteszukat, hümmögtek egyet-kettőt, megvere­gették Bóbitás bácsi vállát: — Hát igen, vannak még hibák. Ott a baj, ahol a munka! Van úgy, hogy nem megy. Aztán savanyú arccal beültek a gépkocsiba és tovarobogtak. Azóta nyugton vannak Szénás- csepün. B. S. Ahol a másodvetés helyett cigánykereket vetnek a«tsak így néz majd ki tavaszra a tehene! Borsodivánkán láttuk! A tiszakarádi Táncsics tsz tarlóján! Hörcsög: Innen továbbállhatwnk, egy szemet sem hagytak, *— Hová, hová, komám ,,, ? •— Viszem a lovat, a kiállításra, (Ez biztos díjat nyer.) — Borsodivánkán minden lehetsé­ges, mert olyan tsz-ek vannak itt, hogy eláll szeme szája annak, aki először látogat el a termelőszövetke­zetbe. Még jó, hogy elengedtem idő­ben a kiállításra menő ló gyeplőjét, mert mostan borogathatnám az órro- mat: Ezt már a városban láttuk Ha méteráru heteket tartanának “ Kérem, asszonyom, a méterár ú hetek nem ont jelentik, ha&y hetekig lehet váU>r~'ni.

Next

/
Thumbnails
Contents