Észak-Magyarország, 1955. július (12. évfolyam, 154-179. szám)
1955-07-17 / 167. szám
Ws&rcajp. T9S5 jflüns n CSZAHMünORSZAC 5 ________^öiuíőlcújdk ______ az eisö vidéki országos képzőművészeH kiállításon SZAKÁTS ALBERT: ÉJJELIŐR ! Már tintaszinbe öltözött az eg, : Elültek rég a pelyhes kiscsibék. \ Homokbuckák és téglakupacok ’.Között az éjben sápadt tűz lobog. De őrködik most, viztómtő, vödör, Tégla, cement fölött — itt ő az őr. Hej, régen! Régen fiatal is volt. Az állványokon falazott, vakolt, MISKOLCOT szoros szálak lűzik a művészetihez. A Képzőművészeti Főiskola nyári telepe évtizedeken át nevelte, oktatta a művészeket a nagybányai iskola haladó törekvéseinek szellemében. Sok jelentős művészünk egyéniségét alakította, formálta a miskolekörnyeki táj, a Dudujka völgyének színei és párás fényei. A fel- szabadulás óta is olyan művészkol- lektiva alakult itt ki, amely országos viszonylatban első helyet vívott ki magának a Képzőművészeti Szövetség megyei csoportjai között — és ez nem csupán az itt élő művészek képességein múlott, hanem Miskolc és Borsod megye párt és állami szerveinek, b magának a lakosságnak figyelmén és művészetszeretetéu. Július 9-én áj, országos jelentőségű kezdeményezés valósult meg Miskolcon : megnyílt az első vidéken megrendezett országos kiállítás a megye üzemeinek dolgozói, a város közönsége és az ország minden részéből ideérkezett művészek jelenlétében. Miskolc dolgozó társadalma, a kormányzattal egyetértésben, a vidéki élet felemelésének olyan programját indította el, amelyről — nem is olyan régen — még osak álmodni mertünk. A kiállítás megnyitását megelőző meleg hangulatú baráti találkozón, majd az azt követő ünnepi vacsorán néhá- nyan elfogódottan gondoltunk vissza arra az időre, amikor néhány miskolci művész, újságíró, s más haladó értelmiségi többé-kevésbé sikertelen próbálkozásokkal igyekezett eloszlatni a vidéki város akkori kulturális közönyének bénító légkörét. A KIÁLLÍTÁS értékelésekor figyelembe kell venni, hogy a szép és színvonalas anyag nagyrésze már különböző országos kiállításokon szerepelt. Ez azonban mit sem von le a kiállítás értékéből, sőt a miskolciak 6zemében annál becsesebb, minél több olyan jelentős művet láthat „szinről- színre“, amelyet már hírből, a körülötte folyó sajtóvitákból megismert. A miskolci Herman Ottó Múzeum ősi épülete, sajnos nem alkalmas korszerű kiállítások megrendezésére. Az alacsony helyiségekben nem lehet na- gyobbméretű müveket elhelyezni. Itt már túlnagy méretűnek hat például. Konecsni Györgynek Miskolc város nyolcezerforintos nagydíját elnyert „1848 március 15-e“ című drámai és korhű kompozíciója, vagy Domanov- ezky Endre .,Zászlóhímzés“-e, amely ugyancsak a 48_as évek forradalmi pátoszát, a hazafias nemzeti összefogás gondolatát fejezi ki széles, festői előadással, szép kompozícióval, oldottságában is szenvedélyes forrósé, got árasztó színeivel. A miskolci közönség nyilván ugyancsak örömmel szemléli Somogyi József nagy sikert aratott Martinászának kis mintáját, Pór Bertalan, Burghardt Rezső képeit, Kisfaludy-Stróbl Zsigmond ,,Pe- tőfi“-jét, Szőnyi István mély költői- ségű életképét, Bernáth Aurél szép akvarelljeit és a fiatalabb korosztályokhoz tartozó művészek, Bolgár József, Bér Rudolf, Hetey László, Molnár József, Móritz Sándor, Luzsicza Lajos és mások művelt. Az is örömet kelt a látogatóban, hogy öt értékes mű mellett látják a kiirástt a minisztérium Miskolc jövőben létesítendő képtára számára adományozta. TA RÉGEBBI MÜVEK MELLETT friss termés is szerepel a kiállításon, amely szépen mutatja művészeink légújabb törekvéseit. Bencze László kompozíció-vázlatai azért is érdekesek például, mert a klasszikus érett- ségű, mélytónusú képek után ismét világostónusú kép festésér tervezi (Hajókirándulás), Somogyi József alapos és elmélyült kísérletezéssel keresi a ceglédi piactérre kerülő Dózsa- emlékművéhez a legkifejezőbb mozdulatot, formát. Érdekes, hogy egyik Dózsa-figurája állásában a Martinász mozdulatát ismétli. Kocsis András is legújabb müvét: Móricz Zsigmond erős. testes, monumentális hatású, de kissé túlheves gesztusú szobrát mutatja be. Benedek Jenő „Felköszön- tö“_je megragadó szenvedélyességgel festett kép, színben azonban kissé erőtlen. Bán Béla intim családi képe arról tanúskodik, hogy festője igyekszik megszabadulni az utóbbi művein tapasztalható kissé száraz festésmódtól. A grafikai anyagban feltűnik Hinez Gyulának a 19-es proletárforradalom emlékét idéző „Munkás- és katonakötdöttek tanácskozása“ című kompozíció-vázlata. TÉMAKÖRÉT TEKINTVE a kiállítás rendkívül változatos, de — mint a miskolci telep volt tagja — ügy hiszem, elég kevés a kiállításon Mis- kolcnak és Borsod megyének életét, dolgozó népét és tájait ábrázoló mű. Célul kell tűzni a jövőben, hogy ezek a kiállítások, képzőművészetünk álla. pofának országos tükrözése mellett, jobban mutassák meg: egy-egy megye, város miképpen illeszkedik — a benne élő, vagy akárcsak időnként ott dolgozó művészek munkáival — az -ország képzőművészeti kultúrájába, miTyen sajátos színekkel gazdagítja azt, Miskolc és Borsod megye festői szempontból egyike az ország legszebb, legváltozatosabb vidékeinek, amely a monumentális ipari témáktól kezdve az intim, lírai hangulatokig mindent nyújt az itt élő művészeknek. A miskolci művészek munkáiban még nem eléggé erőteljesen domborodik ki a vidék üzemi dolgozóinak élete, az itteni tájak, városok, falvak szépsége. Még az olyan gyökeresen miskolci festő, mint Csabai Kálmán is zsenyei tájakkal szerepel a kiállításon, bár tárgyilagosan megállapíthatjuk, hogy munkáiban jel- • legzetes miskolci látásmód, egy sajó-1 tos, egészséges, reális szemlélet mii-1 tatkozik meg. Lukovszky Lászlónak; ,A diósgyőri munkások ellenállása“ • című kompozíció-vázlata elevenebb,! kifejezőbb, mint Budapesten szerepelt; nagy képe. Rajzai közül különösen ■ kifejező egy idős munkást ábrázoló! portréja. Ficzere László, aki a vas-: utas képzőművészeti kör tagjaként; indult el pályáján, már óvek óta • egyenrangú társává nőtt a főiskolai! képesítésű festőknek. Imreh Zsig-; mond, Miskolc ihletett festőpoétája. • Legszebb pasztellképeit a város hangulatos utcáiról, a Sajópart füzeseiről, az épülő városról (Selyemrét) festi. Feledi Gyula, aki nemrég költözött Pestről Miskolcra, komoly nyeresége az itteni festőkolóniának. Már Pestről ismert, nagyon gazdag tónusú, lendületes rézkarcai mellett feltűnt szép festménytanulmánya is. Reméljük, gyorsan megtalálja az itteni életre jellemző és a neki legjobban fekvő témákat. A megye többi városában élő festők, mint a kazal Pal- csó Dezső, a tokaji Tenkáes Tibor és a mezőkövesdi Simon Ferenc munkái azt bizonyítják, hogy a megye sem szűkölködik jókcpe'sségü művészekben. Persze a figyelmes szemlélő a miskolci ízt olyan művészek munkáiban is felfedezi, akik, mint Főnyi Géza. Szabó Vladimir, Iván Szilárd, Szentgyörgyi Kornél. Breznay József, Áron Nagy Lajos stb. itt ^íiskolcou, a művésztelepen értek művésszé. Sajnálatos, hogy Bencbhardt Ágoston, aki hosszú évtizedeken keresztül volt a telep vezető tanára, nem szerepel a kiállításon. ★ BEFEJEZÉSÜL még csak annyit a díjazással kapcsolatban: adassék meg a jövőben az a nagyon indokolt lehetőség a díjakat kitűző szerveknek, vállalatoknak, hogy a zsűrivel egyetértésben azokat a műveket díjazhassák elsősorban, amelyek művészi értékük mellett helyi vonatkozásukkal is kitűnnek. „Kérjük művészeinket, hogy művészetükkel forduljanak még jobban dolgozóink felé“, — mondotta az egyik dijalapitó üzem képviselője a díj átadásakor. S valóban, a vidéki országos kiállítások amellett, hogy a dolgozókat hozzák közelebb a művészethez, a művészetet is jobban kössék egy-egy vidékhez, megyéhez, hogy tisztábban lássák és meggyőzőbbem ábrázolják az itteni életet. A tekintélyes összegű pályadíjak serkentsék a helyi művészeket, de buzdítsák a fővárosban, vagy máshol dolgozó művészeket Is arra. hogy időnkint, — vagy akár véglegesen is — idejöjjenek dolgozni, A művésztelepet pedig éppen ezért az illetékesek mielőbb igyekezzenek visszaadni eredeti rendeltetésének. Ez is szervesen hozzátartozik a kultúra decentralizálásához. PÉTER IMRE Egy ember ül a fáradt tűz mögött, És új falak hirdették szerteszét Az ifjúsága rég tovaszökott. Egy megye hosszán hajdan a nevét} Kalapja zsíros, rongyosra kopott, Régen ledobta már a szalagot. De falak s évek: súlyos, nagy teker. A kalapács már sarokban hever. Bajusza ősz, az arcán ráncra ránc A súly alatt megrogytak vállal, Verődött s rájuk mélybarna zománc. Kém tud többé a falra állam, Két, mély gödrében hunyorgó szeme Mégis, szivében fiatal maradt. Már fényes nappal sem Iái messzire. És ott van ő, hol nőnek új falak. Bár ifjúsága rég tovaszökott, Vigyáz a csendben hunyó tűz mögött. íízesoüt :::::iesí f9&eaes9BeasB9>ets»eeeeeeeeee9 isnsiiMiasesiieiiteeiitmBeMicssiaQOMi TALÁLD KI ? JAoppant szeretek moziba járni. ^ ’ Három, labdarúgó mérkőzésért sem cserélnék el egy jó filmet. A Lenin Kohászati Müvek Művelődés Háza új, gyönyörű mozi. Nemrégiben építették fel többmillió forintos költséggel. A megnyitáskor az ember örömében azt sem tudta, hogy a filmet nézze-e, vagy a bársonyfüg- gönyös páholyokat? Egy-egy percre eszünkbe jutott a régi lovarda, korhadt lócáival, futkosó patkányaival. S amikor a mozi elkészüli, azt gondoltuk, hogy itt aztán ragyogó filmeket látunk! Nem lesz szükség arra, hogy bemenjünk Miskolcra, sőt megtörténik a csoda, megelőzzük a miskolci mozilátogatókat. Sajnos csodák nincsenek, — nem előztük meg őket. 11&HI« KOHÁSZATI sJvjt ALVELoDES »4,. lfm») MHOS 44CSI , T(IW *i<u)ÖEEG Muc< péfa>c'£S)(üvü ■ 1íÖV£TK«2D MAVi Mtríai VGVA*££ MéGf6tíí££ Hogy -milyen filmeket és kiknek játszanak itt? Idős bácsiknak, akik szeretnék mégegyszer megnézni fiatalkoruk legszebb emlékü filmjeit. Olyan, ez a mozi, mint az egykori ócskapiac volt, ahol uraságoktól levetett holmikat mutogattak. Ismerem a filmszínház igazgatóját. Szegény már őszül, pedig a legszebb férfikorban van. A minap panaszko. dott, hogy barátai is elhagyják, kerülik, ha meglátják. No és miért? — kérdeztem. — Azért — mondotta —, mert be akartam szervezni őket, hogy jöjjenek moziba. Amikor meghallják, hogy mit játszunk, csúm/a szemeket meresztenek rám és otthagynak. Sietős dolgomra hivatkozva, gyorsan én te elköszöntem tőle, nehogy eszébe jusson meghívni. Elvégre unatkozni otthon is tud az ember. Előfordul ebben a moziban, hogy nem azt a filmet játsszák, amelyet hirdetnek. Még a mozigépész sem sejti előre, mit fog vetíteni. Hát itt tartunk kérem, s tessék elképzelni} mindezért fizetni kell! Lenne egy szerény javaslatom: az igazgatóság kezdeményezzen egy társasjátékot a következő címmel: „Találd ki, mit játszunk?“ Aki kitalálja (ez nehezebb, mint a Totón a 12-es találat!) részesítsék magas jutalom* ban. Megérdemli. ikerült nagy fáradsággal, utánjárással kinyomoztatnom, hogy mi ennek az áldatlan állapotnak az oka. Amint a hírnökök jelentették, a Művelődés Házát a MOKÉP úgy tartja számon, mintha a washingtoni Fehér ^ házban székelne. Ugyanis a mozi nem a MOKÉP fennhatósága alá tartozik, Bünteti is, ahogy csak tudja. De száz szónak is egy a vége: a diósgyőri gyárak dolgozói azt mond-' jak: amíg'lovardájuk volt, jó filme* két láttak. Most, amikor mozipalotájuk van, a MOKÉP gondoskodik arról, hogy a méreg környékezze a maú zildtogectókat. • mEfmENDFLTSE_&. ii /fid sum fű rti/tei sugert/FHK ftélhU A zzal kezdtem, hogy roppant sasé retek moziba járni. Blszomoro* dott szívvel kijelentem, hogyha a diósgyőri Művelődés Háza felé visz az utam, halkan, lábujjhegyen, surranok el az épület méllett, nehogy behívjanak filmet nézni. EGY ELSZOMORODOTT MOZ1LÁTOGATÓ. /Még nem is végzett Varga István usFI a reggelizéssel, amikor nagy dérrel-durral a konyhába toppant a felesége. Ugyancsak paprikás hangulatban volt az asszony. Csak úgy vagdosta a tűzhelyen az edényt, csapkodta az asztalon a csuprot, s úgy fújtatott hozzá, mint valami gőzmozdony. Márpedig ez a kedélyállapot rosszat jelent Juli néninél. Hanem hogy jobban szemügyre vette Varga István a felesége harag- vós orcáját, valami rendkívüli okát sejtette az asszony mérgének. Nem is állhatta tovább a kíváncsisága. — Osztón mi a baj, anyjuk? Úgy csattant az asszony hangja, mint az istennyila. — Mi?! Menjen ki kend a kapu éFé. majd meglátja! No, ha csak ennyiből áll az egész ... Varga István a ház elé ballagott ráérős léptekkel. Körülhordozta tekintetét. Semmi különöset nem látott. 'Azazhogy... A szomszéd portáján 'észrevette, hogy valami fehér irkafirka rikit a kerítésen. Tán csak nem éz vadította meg az asszonyt? ... Már éppen indult volna befelé, amikor az S háza deszkáin is megpillantotta az Írást. Közelebb lépett, bütykös ujját mutat ólag előre szegezte, mintha rá akarná szúrni a betűket, aztán bogozni kezdte a feliratot. Lassan, csendesen, mivelhogy az olvasást még csak kiizzadta valahogy, írni viszont sehogysem tudott. Régen volt már, amikor iskolába járt, akkor is leginkább mellé, jobtianmondva fát aprítani a bírónénak, vizet hordani a tiszteletesnének, árut szállítani a boltosnak. Mindig akadt valami gyereknél- való munka, otthon meg ugyancsak kapós volt a fillér. Hfáit csak illeszt gette a betűket, s rflA fennhangon, tagoltan olvasni kezdte: Első ga-bo-nát a ha-zá-nak. Megvakarta a fejebúbjdt, pusmogott valamit az orra alatt és besietett a (házija. — Látta? — kérdezte az asszony harcias tekintettel. — Láttam. — Oszt mit szól? — Mit szóljak? .., Nosza, Juli néni erre úgy elkezdte a mondókáját, hogy az egykori uraság házsárlos felesége sem különben. Mintha csak tőle tanulta volna. Hát ami azt illeti, el is tanulhatta, hiszem jó két évtizedig nála szolgált. Ott ismerte meg a férjét is, aki hol kocsis, hol béres, máskor kaszás — vagy éppenséggel az volt, amilyen munkát rábíztak. Munka meg volt dögivei napszálltától napnyugtáig, sokszor még azon is innen, vagy azon is túl , .. Mondta, csak mondogatta Juli néni, még cifrázta is. Varga István meg csak bólogatott, mit is szólt volna, hiszen ha egészen nem is, de valamelyest az igazságot fújta az asszony. Legalábbis ö úgy érezte. Mert az a való, hogy a múlt héten rendezte az állammal szembeni összes adósságát, s ime, már megint zaklatják. Igaz, el-elmaradozik a többiektől, de azért csak fizet a végén. Minek kellett most ez a cégér az ő házára?! Hogy figyelmeztessék? Dehiszen a szomszéd kerítésére is ráírták, pedig az pontos ember. Vagy tán neki azért Írták, hogy ... Az ördög se tudja! — Miért hagyja, hogy a szájára vegye a falu? — így az asszony. Varga kifordította a tenyereit. — Hát mit csináljak? Az asszony ráripakodott. — Törölje le! ... Azám! Nézdcsak, hogy ö erre nem gondolt. /“To a ott egy rongydaéabot, bemár- ' ir-’ tóttá a vízbe, kiment a kerítéshez, körülnézett, s mivel senkit- nem látott tmert akinek dolga volt, az mdr a határban szorgoskodott, aki. nek meg nem volt, orz még fújta a kását — hiszen korán non még!), néhány mozdulattal letörölte a felírást. Aztán, mint aki jól végezte dolgát, beballagott. ,. . Eltelt a nap ... ... Este, amint szokása szerint ki- állt a kiskapuba, hogy elszívjon egy pipadohányt, összetalálkozott Gombos szomszéddal. — Jóestét, Varga szomszéd! — Jóestét... Kezet ráztak, s egy ideig szótlanul álldogáltak egymásmelleit. így szokás. Először megfontolják, hogy miről beszélgessenek, mert a felesleges szóbeszédnek nincs teteje. Kis idő után Gombos Pál törte meg a csendet. — Hát én belépek. — Hm ... Megint csend. Árián újból Gombos szólott. — Tudja szomszéd, jobb lesz az úgy. Biztosabb. Látta már a gabonájukat? — Láttam. Jól ígérkezik. f)e ültek a kispadra. — Meg aztán — folytatta Gombos — én elismerem, hogy igy kell fejlődnie a falunak. Emlékszik, i5-ben, amikor a földet kaptuk, milyen kilátástalan volt a jövőt És hova fejlődtünk... Hol volt nekem tíz évvel ezelőtt házam? — mondta és a túloldalra bökött. Szeme megakadt a fehér betűkön. Látta ugyan már reggel is, de csak futtában, mert sietős dolga volt. Most alaposabban szemügyre vette.., — Látta? Varga lesttnyéa a fejét. — Űhüm ... — Hál. igy vem ez. Első gabonát a hazának! Márpedig úgy iHS, hogy mi adjuk az elsői, akjkfodk, a haza tssléből szakítottak földet (ilyen szépen mondta, mert neki is igy mondták a népnevelők), hogy éljünk rajta. Ki más adná az elsőt, ha mi nem! És magyarázta tovább, a maga egyszerű szavaival. Beszélt a múltról, a máról, a holnapról. A kötelességről, a becsületről. — Hát magának nincs? — mézeit a Varga portájára. — Mi?... — írás. Varga zavartan pislogott. Nem mert a szomszéd szemébe nézni. Gombos csodálkozott. — Hogyan? Magát elfeledték volna? Pedig maga is az elsők közé való!... Aztán másra gondolt. Elnevette LAV magát. — Vagy az te lehet, hogy megtréfálták magát azok a fránya díszesek. Nagy kópék azok! Solti Ferkó, a titkáruk csavaros eszű gyerek, minden huncutságot kitalál. Nagyot csapott a térdeire, s ravaszul kacsintott. — Ügyám, szomszéd. Tudták, hogy magának úgyis kár a szóért. Hát akkor a botit se használ! Az is akár a falrahányt borsó. Nahát, jól kibabráltak magával! Hadd, nevessen a falu ... Na, jójcakát, szomszéd. Varga István ottmaradt leforrázva. Bus mögött, hümmögött magában, s úgy csapkodott vacsora közben az asztalra, akár Juli néni reggel. Pjszaku ftvdba erőltette az álmot, szemei előtt egyre csak a fehér betűk táncoltak, a fülében meg ott duruzsolt, hogy; Első . . hazának ... Első gabonát. .. Ráadásul a szom. szed szavai is kísértették. Hol a múlt, hol a jelen. Egyszer azt hallotta; amint az uraság kiáltoz utána, szidva az anyja mindenségét, hogy hol a pokolban lustálkodik ... Másszor a földosztó bizottsággal méri a földjét.., Aztán ott látja magát, amint vetőmagot adnak neki ... Majd újból egy kép: rápiritanak a tanácson, hogy milyen kóládat lay, az országhoz, amely felkarolta öt... Végül összekeverednek előtte a képek, a fogalmak, haza, nép, jövő, kötelesség és a: másnak is élni kell! Aztán minden kezdődött elölről. A fehér betűk és a duruzsoló» a fülében: Első ... gabonát __Só ott áll a kerítés előtt, ronggyal a kezében... Nem bírta tovább. Felkelf, hátha igy nem gyötri a lelkiismeret. Nem is gyötörte az, mihelyt megindult a két lába és vitte egyenest a kamra felé. Ott aztán a keze is működni kezdett, a lelke meg muzsikált hozzá} mint valami hízelgő, doromboló macska: igy, igy Varga István! Egy vödörben meszet habart, pemzJ lit fogott a kezébe és kisettenkedett a kapu élé. Még sötét volt. rAz rácán senki nem járt. Megállt a kerítés előtt, s a mészba mártotta írószerszámját. De most mitévő legyen? Hogjjan Írjon, amikor nem tud. Ott topogott nbgy kínjában. Végül felvidult az arca. Atsietett a túloldalra, s alaposan szemügyre vette a szomszéd E betűjét. Visszatipegett gyorsan, szétterpesztette lábát, morékra fogta a pemzlit és lemintázta a kerítésre az E betűt. Mikor készen, lett vele, kissé hátra lépett, s megelégedetten nézegette müvét. Aztán még tizennyolcszor megtette az utat odaát és vissza. f mire kivrrradt, ott twn&ökotték a nap fényében Varga István kerítésén az ákom-bákom fehér h- tűk. Első gabonát a hazának ... eSA&A BAS'7 ■
