Észak-Magyarország, 1955. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1955-07-16 / 166. szám

2

ESZAKMAGYARORSZAG

Szombat, 1953. július 16.

A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága plénumának N. A. Hűl gúny in beszámolója alapján elfogadott határozata

(Folytatás az 1. oldalról)

Számok és mérőműszerek gyártásából is.

A gépek ég berendezések javításához szükséges tartalét-alkatrészeket rendszerint minden üzem maga készíti'kisipari módszerekkel, ami indokolatlanul felduzzasztja a vállalatok javítószolgálatát és igen sok anyag- ráfordítást igényel.

Az SZKP Központi Bizottságának plénuma nem tartja megfelelőnek, hogy a traktorok, a mezőgazdasági gépek és gépkocsik tartalék-alkatrészeinek gyártását sok, nem erre profilírozott gyárra osztották szét. Ez túl nagy fémfelhasználást okoz, jelentősen megdrágítja az alkatrészeket és nagy gyártási veszteséggel jár.

A minisztériumok, intézmények és vállalatok nem foglalkoznak eléggé a gyártmányok, a szerelvények és az alkatrészek egységesítésével és szabványosításával.

Mindez fékezi a nagy sorozatok gyártását és a folyamatos tömeggyártást, megnehezíti a vállalatok irányítását és az é'en.iáró technika meghonosít ásót, akadályozza a termelési kapacitások teljes kihasználását és a munkatermelékenység emelkedését, növeli a termelés önköltségét.

Az SZKP Központi Bizottságának plénuma elhatározza;

1. Kötelezni kell a minisztériumokat, hivatalokat és a szövetséges köztársaságok mini ztertanáesait, hogy javítsák ki az említett hibákat, gondoskodjanak a vállalatok nagyarányú profilírozásáról, a folyamatos- és a

tömeggyártás megszervezéséről és az iparvállalatok együttműködéséről.

2. Kötelezni kell a Szovjetunió minisztériumait, hivatalait, a Szovjetunió Állami Tervbizottságát és a Szovjetunió Állami Gazdasági Bizottságát, hogy tegyen intézkedéseket a szabványos! tőit, normalizált és egységesített alkatrészek, szerelvények és gyártmányok cikklistájának kibővítésére, szervezze meg e cikkek gyártását profilírozott gyárakban és a legújabb technológia alapján.

3. Rendet kell teremteni a javító- szolgálatban oly módon, hogy a javítás tulajdonképpen csak az alkatrészek, szerelvények és agregátok kicseréléséből álljon. Ebből a célból elő kell írni a • tartalékalkatréezck, szerelvények és agregátok gyártásának megszervezését a megfelelő iparágak profilírozott üzemeiben.

4. A gépkocsi, traktor- és mezőgazdasági gépgyártási minisztérium, a pzállitógépgyártásl minisztérium, a többi minisztérium, a Szovjetunió Állami Gazdasági Bizottsága és a Szovjetunió Állami Terv bizottsága

kötelességévé kell tenni, hogy teremtsen rendet a traktorok, a mezőgazdasági gépek és gépkocsik tnrtelék- nlkatrészc-inek gyártásában s ebből a célból a legkorszerűbb technológia alapján szervezze meg az említett alkatrészek tömeggyártását profilírozott üzemekben, ahol csak korlátozott számú gyártmány készük

5. Meg kell bízni a minisztériumokat. a hivatalokat, a Szovjetunió Állami Tervbizottságát és a Szovjetunió Állami Gazdasági Bizottságát, hogy:

IV.

készítsen elő és terjesszen a Szovjetunió Minisztertanácsa elé javaslatot profilírozott öntödék, kovácsolóés preselőüzemek, fémtömegcikkeket előállító és famegmunkáló üzemek létesítésére az ország különböző vidékein. Ezeket az üzemeket nagyteljesítményű berendezéssel kell ellátni, hogy a legkorszerűbb technológiát alkalmazhassák és ilyen módon — függetlenül attól, hogy milyen hivatalnak vanoak alárendelve — elláthassák az adott kerület valamennyi iparvállalatát öntvényekkel, sajtolt- és kovácsolt alkatrészekkel, műanyagáé fsgyártmányokkal;

a vállalatok és minisztériumok között ésszerűen osszák el az alkatrészek. a szerelvények és egyéb cikkek gyártását abból a célból, hogy az egyes vállalatok minél kevesebb fajtájú 'gyártmányt készítsenek, hogy az iparvállalatokat a lehető legnagyobb mértékben profilírozhassák és minél inkább elősegíthessék az ipar- vállalatok együttműködését. Ilyen vállalatokat kell létesíteni az egyes gazdasági körzetekben annak szem előtt tartásával, hogy minél közelebb legyenek a nyersanyagforrásokhoz, va'amint a fogyasztókhoz.

6, Kötelezni kell a minisztereket, a hivatalok vezetőit és a vál'aiatok igazgatóit, arra. hogy pontosan az c’ő''rt. határidőre teljesítsék az együttműködés keretében eszközölt szállításokat.

A Szovjetunió Állami Gazdasági Bizottsága szigorúan ellenőrizze, hogy a minisztériumok ífőhatóságok) kooperációjának keretében a szállítások az előírt időben történjenek meg.

A munkatermelékenység magasabb fokra emelése az élenjáró technika és a munkaszervezés megjavítása alapián

A kommunista párt mindig szem e1 ott tartotta V. 1. Leninnek azt az útmutatását, hogy a munkatermelékenység növelése végeredményképpen új társadalmi rendszerünk győzelmének legfontosabb, legfőbb feltétele^ s ezért a szocializmus építésének valamennyi szakaszában elsőrendű je'en- tőséget tulajdonított és tulajdonít most is a munkatermelékenység állandó emelésének. A termelékenység fokozásától függ a népgazdaság valamennyi ágának fejlődése, a reálbér növekedése, a nép anyagi jólétének és kulturális színvonalának emelkedése.

Az iparban a munka termelékenysége. 1955-ben majdnem kétszeresre emelkedik 19i0-hez- viszonyítva. Ezen az alapon az iparban foglalkozta lőtt munkások és alkalmazóitok reálbére 1955-ben több mint 90 százalékkal növekszik a háború előtti színvonalhoz viszonyítva.

Ezt — elsősorban — a legújabb gépek és berendezé-'ek gyártása és alkalmazása, a gyártás technológiájának és szervezésének tökéletesítése, a munkások és a mérnök-műszaki dolgozók szakmai" tudásának és általános műveltségének emelkedésé, a szocialista munkaverseny továbbfejlődése biztosítja.

A minisztériumok és vállalatok azonban nem használják ki az ipar minden tartalékát a munkatermelékenység fokozására. Megengedhetetlen, hogy számos vállalat a vezetők és a minisztériumok hibájából nem teljesíti a termelékenység emelésének előirányzatát, fölös számban alkalmaz munkásokat, különösen a mellékműveletekre. s ennek köveikezűében nem egyszer túllépi a munkabéralapot.

A munkatermelékenységet ezért, nem tudják az előirt mértekben emelni, mert lassan honosítják meg az új technikát, rosszul használják ki a meglévőt, nem megfelelő a gyártás megszervezése, a munka normá- zása és bérezése, laza a munka- és termelési fegyelem.

A vállalatok egész soránál széles körben úgynevezett tapasztalati és statisztikai teljesítménynormákat alkalmaznak, amelyek nem állnak összhangban a technika mai színvonalával és a termelés élenjáró megszervezésével.

A bérskálák és bértételek elavultak és elmaradnak a megnövekedett bér- színvonaltól s emiatt a teljesítmény- nornsákat nem a technika vívmányai

és a kiváló munkások munkatapasztalatai alapján állapítják meg, hanem mesterségesen az elért bérszínvonalhoz idomítják.

Sok válla'atnál a normamegállapítás és a bérezés fölöslegesen bonyolult, úgyhogy a munkások nem értik. Számos minisztérium és vállalat vezetői nem foglalkoznak eléggé ezzel a fontos “ kérdéssel. A normarendez.és alkalmával a műszaki normák száma nem növekszik, sőt a szerszámgép- iparban és a szerszámiparban 1955- ben még csökkent is.

Egyes minisziériumok és vállalatok vezetői a (cljesitménynorniák rendezésénél nem fordítanak kellő figyelmet a szervezési, a műszaki és az újítási javaslatok meghonosítására. A művezetők, technológusok éa üzemvezetők nem tanulmányozzak eléggé az újítók módszereit, kevéssé törődnek uz élenjáró munkások által használt nagyteljesítményű szerszámok és szerkezetek elterjesztésével A szocialista munka verseny az a hatalmas erő. amely megdönti a régi és elavult normákat vagy munkamódszereket, ugyanakkor újakat és ha'adókat vet fel. Némelyik gazdasági vezető, párt- szervezet és szakszervezet mégsem szentel kellő figyelmet a szocialista munkaverseny fejlesztésének és rosz- szul terjeszti nz iparban az élenjáró munka módszereket.

Az KZKP Központi Bizottságának plénuma elhatározza:

1. Kötelezni kell a minisztereket, a hivatalok vezetőit, a köztársaságok kommunista pártjainak köznontj bizottságait és a köztársaságok minisz- toCanáesait. ,q területi, a városi és a kerületi pártbizottságokat, a Szovjet Szakszervezet-k Központi Tanácsának pártcsonortjait. a ízaksz"rvezeiek közponM bizottságait, és helyi szerveit, hogy rendkívül nagy gonddal foglalkozzanak a munkaszervezés és a uormóz.ás hibáinak kijavításéval, a bérezés rendezésével, a munkások élet. és munkakörülményeinek megjavításával. ho"y ilyen módon állandóan emelkedjék az ivarban a munkatermelékenység s ezáltal biztosítsák a munkások és alkalmazottak reálbérének sziinfe'én. növekedését. Ebből a óéiból ki kell használni a hatalmas termelési tartalékokat, elsősorban széles körben kell alkalmazni a termelési foVamatok komnlex gépesítését é= automatizálását. állandóan foglalkozni kell az új technika bevezetésével és a meglevő berendezések korszerűsitéV.

scvel, maradéktalanul ki kell használni a meglevő kapacitásokat, töké- 1 eted leni kell a gyártás technológiáját és szervezését.

Fokozatosan meg ke'l valósítani a bérezésben azt a lenini elvet, hogy a dolgozók anyagilag érdekeltek legyenek munkájuk eredményében. Gondoskodni kell arról, hogy a vállalatoknál minél nagyobb mértékben alkalmazzák a műszaki teljesítmény- normákat. amelyek összhangban vannak a technika fejlődésének és a termelés megszervezésének mai színvonalával. Meg kell javítani a vállalatoknál a munkaszervezést olyan módon, hogy minden munkás részére biztosítva legyenek a nagy termelékenységű munkához szükséges feltételek.

A Szovjetunió Minisztertanácsa állami munka- és munkabérügyi bizottsága vizsgálja felül és ellenőrizze, hogyan foglalkoznak a minisztériumok. a hivatalok és a vállalatok a munka- és bérkérdésekkel.

2. Fel kell hívni a miniszterek, az intézmények és vállalatok vezetőinek, a pártszervezetek és szakszervezetek vezetőinek figyelmét arra, hogy javítsák ki a munkások oktatásának és szakmai továbbképzésének hibáit, ami a munkatermelékenység fokozásának egyik legfontosabb feltétele.

3. Meg kel! bízni a Szovjet Szak- szervezetek Központi Tanácsának pártcsoportjait. hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket, a verseny irányításával kapcsolatos szakszervezeti munka megjavítására, formalizmusának megszüntetésére, az élenjáró munkások és újítók módszereinek szélesebb körű elterjesztésére, a munkafegyelem fokozására, hogy ezáltal elősegítsék a munkatermelékenység emelését, a munkások és alkalmazottak anyagi jólétének növekedését.

A szakszervezetek nagyobb aktivitással jnvítsák ki a munka normázá- sának é.9 bérezésének hiányosságait, éllhatatosahban harcoljanak a dolgozók munkájának és ügyes-bajos dolgainak bürokratikus kezelése ellen, gondoskodjanak arról, hogy a gazdasági szervek teijesitsék a kollektív szerződéseket.

Szem előtt tartva a szakszervezeteknek, mint a kommunizmus iskoláinak szerepére vonatkozó párthatározatokat és a nagy Lenin útmutatásait. magasabb színvonalra kell emelni a szakszervezeti munkát.

Tökéletesíteni kell az ipar irányítását

Az ipar irányítása az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának intékedései

eredményeként az utóbbi időben megjavult. Az irányítás struktúrája azonban még mindig nehézkes, vertikálisan túlságosan tagolt. A minisztériumok. a hivatalok és a vállalatok apparátusában nők a felesleges, párhuzamosan működő csoport, az adminisztratív-igazgatási személyzet állománya meg mindig nagy. Ennek következtében az irányító apparátus nem rendelkezik kellő rugalmassággal és jelentős mértékben elszakadt a termeléstől, sok dolgozót elvon az anyagi értékek termelésében való közvetlen részvételtől.

Egyes minisztériumok és hivatalok nem teszik meg a megfelelő intézkedéseket., hogy közelebb vigyék az irányitó apparátust az iparvállalatokhoz. A főigazgatóságok és trösztök többsége Moszkvában vagy a szövetséges köztársaságok fővárosaiban van. távol a neki alárendelt vállalatoktól El van szakítva a termelőüzemektől sok tudományos kutatóintézet is.

Több iparágban az irányítás túlméretezett centralizálása akadályozza a vállalatok operatív és konkrét vezetését és csökkenti a köztársasági gazdasági-, párt- és szovjet szervezetek felelősségét az ipar munkájáért.

Több vállalat munkájának komoly hiányossága, hogy termelése nem

egyenletes a hónap folyamán, aminek következtében e vállalatok fennakadással dolgoznak, termelési kapacitásukat nem használják ki teljesen.

növekszik a selejt és emelkedik a termékek önköltsége. Több minisztérium, hivatal és vállalat, valamint egyes pártszervezetek vezetői megszokták az ilyen jelenségeket és nem teszik m"g a szükséges intézkedéseket a vállalatok ütemes munkájának megteremtésére, az anyagi-műszaki ellátás, a kooperációs szállítások megjavítására és a termelés megszervezésében és tervezésében mutatkozó hiányosságok kiküszöbölésére.

Az SZKP Központi Bizottságának plénuma megállapítja, hogy jelenleg

a szövetkezeti ipar több ága már nem kisipari-szövetkezeti jellegű és lényegében nem különbözik a szövetséges köztársaságok állami iparától, minthogy a termeléshez szükséges berendezést és nyersanyagot az államtól kapja. Az ipari szövetkezetek termelésének színvonala és termékeinek minősége azonban igen alacsony, a termelés önköltsége pedig magas. Az ipari szövetkezetek tevékenységének lanyha ellenőrzése miatt több szövetkezetben lopások és sikkasztások fordultak elő.

Az SZKP Központi Bizottságának plénuma elhatározza:

1. Kötelezni kell a minisztériumokat, a hivatalok vezetőit, a köztársaságok kommunista pártjainak központi bizottságait és minisztertanácsait. a területi pártbizottságokat, a területi végrehajtóbizottságokat, hogv következetesen valóra váltsák az államigazgatás lenini elveit, határozottan megjavítsák az ipar irányítását, vessenek véget az apparátus munkájában mutatkozó bürokratikus kinövéseknek és a felelőtlenségnek. A minisztériumoknak és a hivataloknak szervező munkát kell kife.jteniök ős felül kell vizsgálniok az üzemek, a gyárak, a bányák és az építkezések munkáit, foglalkozniuk kell az élenjáró tapasztalatok és a tudományos, valamint technikai vívmányok általánosításával és meghonosításával. Feltétlenül folytatni kell az ipar irányító szervezete felépítésének, szabályozásával, a minisztériumok és a vállalatok közötti felesleges szervezeti láncszemek kiküszöbölésével kapcsolatos munkát, hogy közelebb vigyék az irányító apparátust a termeléshez, gazdaságosabbá tegyék, csökkentsék létszámát, de ugyanakkor erősebbé, hozzáértőbbé és rugalmasabbá tegyék.

2. Kötelezni kell a nrnisztereket., a hivatalok vezetőit, a főigazgatóságok vezetőit és a vállalatok igazgatóit a termelés irányítása terén fennálló hiányosságok kiküszöbölésére, a ffvár- igazgatóságoknál és a termelésnél a felesleges alosztályok felszámolására és arra. hogy vonják össze, Illetve ahol szükséges, számolják fel a kis műhelyeket és üzemrészlegeket.

Feltétlenül ki kell bővíteni az igazgatók, a műhelyvezetők és mesterek jogkörét,

8. Folytatni kell a szövetséges köz- társasági ipar ama vállalatainak köztársasági kezelésbe való átadását, amelyek az illető köztársaságok területén vannak, valamint a főigazgató-» súgok, trösztök, tudományos kutató, intézetek és tervező intézetek áthelyezését Moszkvából, Leningrádból és a szövetséges köztársaságok fővárosaiból a megfelelő iparágak összpontosítási helyére.

4. Kötelezni kell a minisztereket, és a hivatalok vezetőit a minisztériumi és hivatali kollégiumok munkájában

mutatkozó hiányosságok felszámolására, biztosítani kell a kérdések kollektív megvitatásának egybekapcsolását a kollégiumi tagoknak egyéni felelősségével a megfelelő iparágak vezetésében reájuk háruló kötelezettségek pontos és maradéktalan teljesítéséért.

Figyelmeztetni kell a minisztereket és helyetteseiket, a hivatalok vezetőit, a vállalatok igazgatóit és főmérnökeit, hogy egyénileg felelősek az élenjáró technika bevezetésére kidolgozott tervek végrehajtásáért és hogy legnagyobb erőfeszítéseiket, a vezetésük alatt álló iparágak, illetve vállalatok gyorsütemű technikai fejlesztésére kell irányítaniuk.

5. Kötelezni kell a minisztereket, a hivatalok és a vállalatok vezetőit, a párt- és szovjet szervezeteket, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket a vállalatok ütemes munkájának és a tervnek megfelelő egyenletes termelés biztosítására, különös . figyelmet fordítva a fennakadás nélküli anyagi-tnűszaki ellátásra, a termelés tervezésének és szervezésének megjavítására.

6. Utasítani kell a Szovjetunió Minisztertanácsát, vizsgálja meg az ipar anyagi-műszaki ellátása jobb megszervezésének kérdését.

7. Kötelezni kell a Szovjetunió Állami Gazdasági Bizottságát, a minisztériumokat és hivatalokat az ipari tervezés megjavítására, annak biztosítására, hogy idejében eljuttassák a vállalatokhoz az évi és negyedévi terveket, szem előtt tartva azt, hogy minden egyes vállalatnak lehetősége nyíljék arra, hogy a terv valamennyi mutatójának teljesítése érdekében a termelést kellően előkészítse.

8. Célszerű az ipari szövetkezetek újjászervezése, tekintetbe véve az olyan szövetkezeteknek az állami ipar rész"’"'' való átadását, amelyeknek termelése már nem szövetkezeti jellegű. Biztosítani kell az ipari szövetkezetek által előállított termékbe minőségének javitását és önköltségének csökkentesét.

VI.

Meg kell javítani az ipar vezető kádereivel és szakembereivel való foglalkozást

A kommunista párt hatalmas munkát fejtett ki annak érdekében, hogy a népgazdaság minden ágazata részére szakembereket képezzen. A szocialista ipar ez idő szerint tapasztalt, olyan magasképzettségű káderekkel rendelkezik, akik kijárták a szervező munka nagy iskoláját.

Az ipar vezető kádereivel és szakembereivel való foglalkozásban, úgyszintén a szakemberek képzésének, elosztásának és felhasználásának tervezésében azonban még hiányosságok mutatkoznak. Több szakembert az irányító apparátusban foglalkoztatnak és nem használnak fel közvetlenül a termelésben, a tervezőirodákban, a laboratóriumokban és technológiai osztályokon. Egyes minisztériumok, hivatalok és vállalatok vezetői, valamint egyes pártszervek nem eléggé emelnek ki vezető állásba olyan alkalmas fiatal szakembereket, akik kitűnnek a termelésben.

A technika szakadatlan tökéletesítése megköveteli a dolgozók képzettségének állandó emelését. Sok iparágban azonban nem biztosítják a mérnöki-műszaki személyzet képzettségének rendszeres növelését. Nem szervezték meg megfelelően a szakemberek esti és levelező továbbképzését, amelyeken a termelésből való kiválásuk nélkül részt vehetnek.

Az SZKP Központi Bizottságának plénuma helytelennek tartja, hogy az ipari kádereket képző főiskolák többsége a Szovjetunió európai részének központi és déli területein összpontosul, míg az ország keleti területein nincs elegendő.

Az SZKP Központi Bizottságának plénuma elhatározza:

1. Kötelezni kell a minisztereket, a hivatalok vezetőit, a szövetséges köztársaságok kommunista pártjainak központi bizottságait, a területi, városi és kerületi pártbizottságokat, hogy minden módon javítsák a vezető káderek minőségi összetételét, erősítsék meg a vállalatokat, a tudományos kutató- és tervező-szerkesztő intézeteket hozzáértő funkcionáriusokkal, akik biztosítani tudják az új technika állandó fejlesztését és alkalmazását, valamint a termelés szakképzett irányítását.

2. Javasolni kell a minisztereknek, a hivatalok vezetőinek, a párt- és a szovjet szervezeteknek, hogy javítsák meg a kádermunkát, gondosan fejlesszék és bátrabban helyezzék vezető munkakörbe a tehetséges fiatal szakembereket és teremtsék meg számukra az alkotó fejlődés szükséges feltételeit. A fiatal szakemberek kiemelésével együtt elő kell léptetni a munkában kitűnt gyakorlati szakembereket is, lehetőséget nyújtva számukra, hogy a termeléstől való elszakítás nélkül megszerezzék a műszaki képzettséget.

3. A tanulmányaikat elvégzett fiatal szakembereket általában közvetlenül a vállalatokhoz kell irányítani és csak ha már elegendő termelési tapasztalatra tettek szert, engedélyezzék, hogy a tudományos kutató- és tervező intézetekben dolgozzanak; növelni kell a középfokú műszaki képzettséggel rendelkező szakemberek számát; nagy számban kell a gyakorlati szakentberek közül a termeléstől való elszakítás nélkül mérnököket és technikusokat képezni; véget kell vetni a vezető káderek gyakori áthelyezésének, és határozottan törekedni kell arra, hogy minden iparágnak állandó káderei legyenek.

VII.

Az állami terv törvény minden minisztérium, főigazgatóság, vállalat számára

A szocialista gazdasági rendszernek a kapitalista gazdasági rendszerrel szembeni fölényét többek között a népgazdaság tervszerű fejlesztése jelenti. Az ipar és a vállalatok többsége a tervfeladatokat évről-évre nemcsak teljesíti, hanem túl is teljesíti.

Vannak azonban vállalatok, sőt egyes iparágak, amelyek nem teljesítik az állami tervet. Az SZKP

Központi Bizottságának plénuma megállapítja, hogy a fa- és a haliparban kialakult helyzet teljesen tűrhetetlen, mert ezek az iparágak azzal, hogy rendszeresen nem teljesítik az állami feladatokat, nagy kárt okoznak a népgazdaságnak.

Több minisztérium, hivatal és vállalat munkájából még nem tűnt el a$ a helytelen gyakorlat, hogy a térti (Folytatás a 3. oldalon.)