Észak-Magyarország, 1955. július (12. évfolyam, 154-179. szám)
1955-07-15 / 165. szám
2 ESZAKMAGYARORSZAG Péntek, 1955. július 15. A DISZ-aratóbrigádok munkára készek Kiskinizs község a Hemád mentén fekszik. A falu nagy része már fe közös gazdálkodás útját járja. Két termelőszövetkezeti csoportja van. Igyekeznek élenjárni a szocializmus építésében. Második negyedéves adófizetési tervüket 170 százalékra teljesítették. A begyűjtésben is a legjobbak a járásban. A gabonacsata sem éri készületlenül a dolgozó parasztokat. Párosversenyben vannak Kázsmárkkal és Hernádszentandrással. Az érést figyelő szolgálat jól működik, buzgón jelentik, ahol érett már az élet. A tüzfigyeló szolgálat is őrködik. Az I. típusú tsz-ben 180 hold vár aratásra az sratóoárok már felkészültek a munkára. A III. típusú Haladó tsz-nél a 182 hold gabonát gépi erővel fogják levágni. A DISZ-szervezet nen«-sak a kultúr- és sportmunkában jár az élen, hanem a termelőmunkából is kiveszi részét. Vállalták a fiatalok, hogy a tsz tehénistállóját kimeszelik. Szavukat tettekre is váltották. Aratóbrigádokat is szerveztek, amelyek majd a lemaradóknak nyújtanak segítséget. A legutóbbi tanácsülésen 72 dolgozó paraszt tett felajánlást, hogv <9.z első gabonát a hazának adják a. cséplőgép alól. Kiskinizs dolgozói igyekeznek, hogy elsőnek jelenthessék a hazának, hogy becsülettel helytálltak a gabonacsatában. TILLES MIHÁLY vb. titkár n meiőpteági term»'ösiövetote'< segéd- és feldolgozó üzemi tevékenységinek szabályozása A földművelésügyi miniszter az Országos Tervhivatal elnökével, a pénzügy-, a könnyűipari, az élelmiszeripar1, az építésügyi és a begyűjtési miniszterrel egyetértésben a Minisztertanács 89—1954. MT. számú- rendeleté alapján szabályozta a termelő- szövetkezetek segéd- és feldolgozó üzemi tevékenységét. A rendelet kimondja, hogy a termelőszövetkezetek olyan segéd- és feldolgozó üzemeket létesíthetnek, amelyek saját gazdaságuk szükségleteinek kielégítésére . szolgálnak és amelyekben a termelőszövetkezetek saját termelvényeiket dolgozzák fel. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek jogosultak továbbá az építési anyag előállításához szükséges alapanyag (kavics, kő, homok nád stb.) kitermelésére, vámdaralásra. pálinkafőzésre, valamint a közgyűlés határozata alapján — hizottsertés kivételével — a tagok háztáji gazdasága termel vényeinek feldolgozására. Mezőgazdasági termelőszövetkezet csak akkor létesíthet segéd- és feldolgozó tizemet, ha annak üzemeltetése n mezőgazdasági termelés körébe tartozó főfeladatok (növónyterme'ós, állattenyésztés stb.) elvégzését elősegíti. , Nem létesíthet feldolgozó üzemet — a vámdarálás kivételével — az a termelőszövetkezet, amelynek a feldolgozásra kerülő terményekből és termékekből beadási hátráléka van, illetve nem tett eleget a szerződés alapján fennálló áruátadási kötelezettségeknek. A mezőgazdasági termelöszövetke- zet segéd- és feldolgozó üzemi tevékenységét — egyes indokolt kivételektől eltekintve — csak abban a községben (városban) folytathatja, ahol gazdálkodik. Az üzem létesítésére irányuló szándéké* a járási (városi) tanács végrehajtóbizottsága mezőgazdasági osztályának előzetesen be kell jelentenie. A segéd- és feldolgozó üzemben a mezőgazdasági termelőszövetkezet idegen munkaerőt (szakembert) csak kivételes esetben —• a járási mezőgazdasági osztály, illetve a megyei mezőgazdasági igazgatóság engedélyével — alkalmazhat és ez csak olyan személy lehet, aki a termelő- szövetkezetben tagként la felvehető. Az T-es és II-os típusú termelő, csoportok segéd- és feldolgozó üzemet ucm létesíthetnek. (MTI) 0 Wolikus pUsp'iki kar képviselőnek Sá'ogal^sa HenedUs Andris eWrsn*** a Minisztertanács elnölténé! Beket, Dudás Miklós hajdtldorogl göt. kát. püspököt és df Hamvas Endre Csanádi püspököt, esztergomi apostoli adminisztrátort. (MTI) Július 14-én, csütörtökön Hegedűs András elvtárs, a Minisztertanács elnöke fogadta a katolikus püspöki kar képviselőit, dr Czapik Gyula egri érNemes versenyben Borsodszirákon július 10-én a tanácsülésen értékes vállalásokat tettek a dolgozóit a szemveszteségnélküli aratásra, a gyors behordásra és a cséplőgép alól való beadásra. Többek között N. Fedor János, a hazafias népfrontbizottság elnöke versenyre hívta a tanácstagokat. A község első negyedévi adóját 126 százalékra, a második negyedévit 112 százalékra teljesítette. Az állati termékek beadásának is 100 százalékig eleget tett Gondos Péter és Kiss Lajos egészévi adóját rendezte. Matesz András kifizette harmadik negyedévi adóját és teljesítette egészévi sertés-, szarvasmarha- és állati-termék beadását. Augusztus 20. az alkotmány ün nap? tiszteletére a község dolgozói megfogadták, hogy az aratás, csép- lés után azonnal hozzáfognak a tarlóhántáshoz és a másodvetéshez. Biztosítani akarják a község 600 darabból álló szarvasmarhaáliományá- nak jó téli takarmányellátását. JUHÁSZ FERENC vb. elnök Bírósági híreU Hegró László mezőcsáti lakos gyárimunkást a szerencsi járásbíróság 6 hónapi börtönbüntetésre Ítélte, mert a MÁV-tól kapott 2063 forint értékű munkaruhát munkaviszonya megszűnése után nem szolgáltatta vissza. Kötelezte egyben a bíróság, hogy a ruhák ellenértéke fejében 1720 forintot fizessen. A szikszói járásbiróság Kertész Imre 8 holdas aszalói lakost 8 hónapi börtönbüntetésre Ítélte, mert a lakásán megjelenő begyűjtési megbízottat, azért, mert esedékes beadási kötelezettségének teljesítésére figyelmeztette, veszélyesen megfenyegette. Sándor Károly többszörösen bűn' tetett timársegédet a szikszói járásbíróság 5 évi börtönre és 1000 forint pénzbüntetésre ítélte sikkasztás, csalás és közellétás érdekeit veszélyeztető bűntett miatt. * A miskolci Várost bíróság Jernei Istvánnét a miskolci Béke mozi büf févezetőjét 8 hónapi börtönbüntetéssel sújtotta, mert a szeszesitalokat, felhígította és azokat eredeti áron árusította. 10 deka cukorka helyett R dekát adott és azért 2 forint, helyett 2.40 forintot kért. A 30 filléres szódavizet 40 fillérért árusította. Francia ÉszakrAfrika P I E 1 R O C A L E F F 1: IIIL /a\ NI © T <ö> L Ä P @JCOJLJ G fSIEN VELE M9RY! ISIÉ* VELE C1LEEFI! (12. folytatás) Közben a bőröndöket is kinyitották. Mindent feltúrtak, felfejtették a matracokat, meg a vánkosokat és dühösek voltak, hogy nem találnak Semmi érdekeset. Minden pupift, minden okmányt, a pénztárcámat, az erszényemet, az aktatáskámat egy nagy táskába tették, hogy magukkal vigyék és tüzetesebben megvizsgálják, Áldottam a sorsomat, hogy revolveremet tegnap a hivatal levéltárába rejtettem, pedig azt általában magammal szoktam hordani. Egyszereseik az egyik rendőrőrmester, aki eddig nem csinált semmi különösebbet, odalépett az íróasztalhoz, megmozdította a fedőlapot és felém fordult: „Ebben mi van?“ Az asztal olyan volt, mintha egyenesen azért csinálták volna, hogy titkokat lehessen elrejteni benne. A fedőlap nyitása szinte láthatatlan volt s a rajta, lévő holmi még el is takarta ezt. Ügy emlékeztem, hogy semmi gyanúsat nem hagytam ott. Az utolsó este eszembe sem jutott, hogy az íróasztal fedelét megnézzem, mert már megszoktam, hogy a szobámból a konspirativ tevékenység minden nyomát eltüntessem. Abban a fiókban igen ritkán s akkor is csak néhány órára szoktam elrejteni egy-egy olyan anyagot, amelyet rövidesen tovább kellett adnom. A rendőr felfedezte a rést, felemelte a fedőlapot, kiszedte az ott- lévő papírokat, és átadta, a szemüvegesnek, aki azonnal lázas sietséggel átfutotta a sorokat. Néhány gépelt papírlapot dugott az orrom alá: a középosztályról irt politikai tanulmányom másolata volt. Álnéven Írtam a Gíustizia e Liberia kiadványok számára. Ebben a tanulmányban kemény szavakkal bíráltam a fasizmust és a nácizmust, felhívtam a középrétegeket, hogy lépjenek az antifasiszták, elsősorban az Akciópárt soraiba. A pribék azt hitte, hogy valami isten tudja milyen összeesküvés bizonyítékát találta meg. „Tudtam — bömbölte —, tudtam, hogy rothadt alak vagy. Már hosszú idő óta figyelünk.“ Olyan volt, mint az őrtilt. „Te, te dög, drágán megfizetsz mindenért! Fizetni fogsz! Ügy fogsz köpni, hogy öröm lesz hallgatni! De még mennyire! Csak azért jöttem át Salából, hogy téged lebuktassalak!“ Keze,fejével arculütött és az arcomba köpött, Kabálujjammal töröltem le az arcomat. — Fel a kezekkel, mert lövök! — ordította az örült. Nagy nyugalom szállt meg. A veszély túl közelről fenyegetett. Megértettem, hogy a pribék kérkedik, jó fogási, akar csinálni, nagy halat akar a hálójába keríteni, hogy gazdáinak feltálalhassa és ezzel érdemeket szerezzen. Nyilván elhatározta, hogy amennyiben a hal nem volna elég nagy, majd ő tesz arról, hogy nagy legyen, majd megmutatja, hogy kicsoda öl Nagy hidegvérre volt szükségem. A salói pribék intésére a rendőr- őrmester hozzám, lépett, kezeimre rakta a bilincseket s odasúgta: „Bocsásson meg, én vagyok az oka, de nem, felietek, róla.“ Kivezettek bennünket. A penzió lakóinak a sorfala között haladtunk el. Némelyik félénken búcsút intett. Megcsókoltam a kis Gianfranco ijvdt orrocskáját, akit anyja a karjain tartott. Vastag könnyek szántottak végig a fiatal nő arcán. — Isten vele Mary! Isten vele Caleffi! — mondta síró hangon. — Csönd! — ordította a. köztársasági Sherlock Holmes. — Majd adok én mindnyájatoknak! A lift levitt bennünket a tizenkettedik emeletről a felhőkarcoló földszintjére. Mi, a három férfi megbilincselve elől mentünk, mögöttünk Mary a. penzió tutajdonosriö- jével és két szobalánnyal. Előttünk, oldalt és mögöttünk rendőrök mentek kezükben revolverrel. Az egész olyan volt, mintha egy veszedelmes gengszterbandát kisérnének. Künn augusztusvégi napsütéses reggel, fényben úsznak a teraszoki ÉSZAK-AFRIK A francia gyarmatain egyre jobban terjed a nemzeti felszabadító harc lángja. Tunisz, Algír és Marokkó dolgozói nem akarnak a régi módon élni — a gyarmatosítók pedig már nem képesek a regi módon kormányozni. Nemzeti függetlenséget, önálló állami életet követelnek és ezt a jogos követelést támogatják az egész világ haladó erői. Bandungban 29 ázsia—afrikai ország kormánya határozatilag mondotta ki záróközleményében: „Tekintettel arra, hogy Eszak-Afrí- kában rendezetlen a helyzet és hogy Eszak-Afrika népeitől következetesen megtagadják az önrendelkezés jogát, az ázsiai—afrikai értskezlet kijelenti, hogy támogatja Algír, Marokkó ős Tunisz népének önrendelkezési jogát és függetlenségét s felszólítja a francia kormányt, késedelem nélkül gondoskodjék ennek a kérdésnek békés rendezéséről.“ Ml történik Francia Észak-Afriká- ban? A francia gyarmatbirodalom szétesése már megkezdődött: a második világháború ufán kiszakadt belőle Szíria, Libanon, Eszak-Vietnám és Laosz Dél-Vietnámban. S most a francia gyarmatbirodalom szíve, Francia Eszak-Afrika is már-már félreérthetetlenül rálépett erre az útra, a gyarmatosítók pedig kétségbeesett kísérleteket tesznek megmentésére. A FRANCIA KORMÁNY Algírban félesztendős „kivételes állapotot“ hirdetett ki. Vérengzés vérengzést követ. Terrorral akarja megfékezni a függetlenségi mozgalom további fejlődését. A. párizsi lapok szerint az Algírban állomásozó katonai egységek létszámát a jelenlegi 70 ezerről 100 ezer főre emelik. Az ország sok részében súlyos harc folyik a francia csapatok és az algériai partizánosztagok között. A hadműveletek során tankokat, tüzérséget, légierőt, sőt hadihajókat Is bevetettek. A napokban a francia kormány tárgyalásokat kezdett Tunisz képviselőivel. A burzsoázia képmutató kettős politikát űz. Egyrészről minden eddiginél határozottabb fegyveres harcot követel, másik oldalról pedig a „rugalmasabb reform-politika" segítségével kívánja felszámolni a függetlenségi mozgalmat, Eszak-Afrika népeit az sem veaetl félre, hogy n „gyarmat“ szót, amely a lelgázott népek szemében nz elnyomás jelképe lett, új fedőnevekkel helyettesítették: „tengerentúli megye“, „tengerentúli kerület" és „társult állam“ elmekkel álcázzák. A cégér megváltozása azonban egyáltalán nem javította meg a leigazolt népek hely• zatét. A francia gyarmatok lakossága nem kapott sem szabad önkormányzatot, sem egyenjogúságot s a faji megkülönböztetés sem szűnt meg. „Algériában kísértetek ellen harcolunk!“ irta május 20-án a francia i „Combat“ — Kik ezek? — Milyen J eszméért hadakoznak? Miért küzde- Jnek ellenünk? Nem tudjuk.“ Valóban f nem tudják? Nem! Csak arról van * szó, hogy még most sem akarják tudomásul venni, hogy Algír, Tunisz és Marokkó — nem Franciaország! VAN-E KIÜT ebből a válságos helyzetből? Van! A francia kommunisták megmutatták az egyetlen kivezető utat s ez: a gyarmati népek önrendelkezési jogának elismerése. A l'Humanité többek között ezt írja: „Nemcsak arról van szó, hogy százezer embert hadiköltségbe helyeznek, hanem arról is, hogy számolni kell kilencmillió algíri akaratával, aki nem akar továbbra is a gyarmatosítók rendszere • számára egyszerűen milliárdokat termelő nyájként élni.“ Az Algírban gazdálkodó 37 nagy j gyarmati társaság profitja például az | 1918. évi 2174 millió frankról 1953 végére 8186 millió frankra emelkedett. Vajon milyen „jótétemény a francia civilizáció“? Az Egyesült Nemzetek adatai szerint is 1950-ben 775.000 tuniszi gyermek közül csak 125.000 járt iskolába, ezzel szemben az európaiak 61.000 gyermeke közül 60.000 tanult. Az algériai nemzetgyűlés elnöke is elismerte, hogy Algéria nem nyithat meg évente 600 tantermeit sem, bár az országnak 4000 tanteremre van szüksége. A 6—14 éves korú algériai gyermekek 81 százaléka nem jár iskolába. Tuniszban, ahol a lakosság száma megközelíti a 3.5 milliót, mindössze 490 orvos működik, közülük 302 Tunisz város övezetében, 1949-es adatok szerint Tuniszban csak 7 kórház volt. Ez azt jelenti, hogy a 70 éves francia uralom alatt átlag minden tíz évben csak egy kórházat építettek. Addig csak Marokkóban 14.000 rendőrt s a fizetett besúgók ezreit tartják. Ezernyi ezer a száma azoknak az araboknak, akik Tunisz déli részén még ma is barlangokban élnek. Algériában egymagában 300.0QO munka- nélküli' van. Tunisz bányái, amelyek felett 12 külföldi tőkés társaság uralko<£k. 1949-ben 4,051.000 frank értékű ásványi kincset adtak. AZ ÉSZAK-AFRIKAI események természetesen nem Franciaországot veszélyeztetik, hanem az amerikai és a francia monopóliumok hatalmas nyereségeit. Ezért, támogatja az amerikai imperializmus fenntartás nélkül a francia gyarmatosítók gaztetteit. A francia kormány szerepe — mo.-idja a Francia Kommunista Párt nyilatkozata — „egyre jobban és jobban leszűkül a csendőr szerepére; akit azzal bíznak meg, hogy amerikai gazdái érdekében biztosítsa a rendet és a nyugodt légkört“. Az imperialisták ezeket n népeket akaratuk ellenére besorolták az agresszív Eszakatlantj Egyezmény rendszerébe. Felvonulást területet igyekeznek teremteni országaik földjén és „visszavonulás esetén'* a mögöttes terület szerepét látszanák. Állandó jellegű vezérkar alakult az észak-afrikai „hadszíntér“ előkészítésére. Ez egében „emberanyHB"-ot í* biztosit, mert. ahogy Taft amerikai szenátor mm 'ntta: „olcsóbb az Idegen nemzetek katonáival, mint. az amerikai ősapátokkal vívott háború még akkor is, ha az idegeneket fel kell szerelni". Az amerikaiak igazi célja, hogy még jobban hozzáférhessenek a területek természeti klneseihez, a mangánhoz. ólomhoz, wolframhoz uránérchez ős a kobalthoz, amelyet, a tök- hajtásos repülőgépek gyártásánál használnak. A fondalizmns, a földesúri osztály a francia és amerikai imperializmus legfőbb szociális bázisa Eszak-Afriká- ban. Ez a hazaérniük osztálya. A felszabadító harc főellensége tehát az imperializmus és a feudalizmus. A hare vezetője a fiatal, de harc- edzett proletariátus. A kommunisták minden lehetőséget felhasználnak, hogy közös arevonalhan egyesítsenek minden nemzőt! erőt, A függetlenség felé az az út vezet, amelyet a kínai és a vietnámi példa mutat. A tömegek egysége és aktivitása eddig nem tapasztalt méreteket ö'tött és a francia demokratikus erők szolidaritásával találkozott. ESZAK-AFRIKA egyik frontja a gyarmati uralom elleni általános harcnak, ami összefonódik a háborús paktumok ellen Európában és Ázsiában folyó harcokkal: a világ népeinek békcharcával. Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, a Szovjetunió külügyminisztere, O. K. Zsukov, a Szovjetunió marsallja, a Szovjetunió honvédelmi minisztere, A. A. Gromi- ko. a Szovjetunió külügyminitztere- nek első helyettese. J. A. Malikot, Sz. A. Vinogradovot, G. N. Zarubint, G. M. Puskint és V. Sz. Szemjonovot a küldöttség tanácsadóivá nevezték ki. (MTI) A Duna bajor és osztrák vízgyűjtő területén ismét csak kisebb esőzések voltak, így a felső szakaszon az apadás folytatódik. A tetőzés már a magyar Dunán. Dunaremete körzetében van, ahol a vízállás ma reggel 568 centiméter (tavalyi maximum 692 centiméter volt), s legfeljebb már csak egy-két centimétert emelkedik. A budapesti és a mohácsi tetőzések a szerdán jelentett értékkel és időpontokban várhatók. Mint szerdán már közöltük, a Szigetközben kisebb-nagyobb területeden fakadó vizek jelentkeztek. A vízállás további emelkedésével a vízfeltörések fokozódtak s így nagyobb munka és anyagbevetésekre volt szükség. A megerősített védelem munkájának eredményeképp a különösen áteresztő altalajú területek vízfeltöréeeit csüJ törtök reggelig mindenütt sikerült megfelelően lokalizálni, s így a védvonal sértetlen. • A Tisza árhulláma Tokaj térségében tetőzik, ahol a vízállás csütörtökön reggel 610 centiméter. A Tiszán és mellékfolyóin egyébként nincs jelentősebb változás. A Duna és a Tisza mentén — többi között Kismaroson Tiszasülyön, Tószegnél és Alpárnál — sikeresen folyik a védekezés azokon a fővédvonal előtti .nyári gátakon“, amelyeknek magassága elegendő a víz visszatartására. A mélyebben fekvő és csak álaosonyabb, „nyári“ gáttal elzárt, kereken ötszáz kataszteri holdnyi böres—abdai területet az elöntéstől nem lehetett megóvni. (MTI) > Moszkva (TASZSZ) * A Szovjetunió Minisztertanácsa jó- r váhagyta a genfi négyhatalmi kor- f mányfői értekezletre utazó' szovjet ! kormányküldöttség névsorát, t A küldöttség a következő személyekből áll: N. A. Bulganyin. a Szov- | jetunió Minisztertanácsának elnöke J (a küldöttség vezetője), N. Sz. Hrus- r esov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa r elnökségének tagja, V. M. Molotov, a A genfi négyhatalmi kormányfői értekezlet szovjet küldöttségének összetétele flz árvízvédelmi kormánybiztossá!) közleménye a házak én a. lebombázott romok. ( Az éjjeli légiriadó sokáig tartott és j) a késön hazatérő polgárok még i ágyukban pihennek, — vasárnap f reggel van. A kevés járókelő meg- f megáll, hogy elbámuljon rajtunk, ezen a furcsa látványon. f Tehergépkocsira ültettek és a é rendőrségre szállítottak bennünket, f Engem azonnal Vencziani rendőr- f kapitány szobájába vezettek. Vene- f zianí fiatal, középtermetű, szökés, á kerekarcú ember volt. Egészen min- r dennapos jelenség lett volna, ha ^ vizenyős szemei nem forogtak volna f vérben és nem játszott volna foly- f ton az ajka körül egy fintor. Olyan f volt, mintha valamitől félne, örül- t ten félne. Ez áradt egész valójából, f gyűlölettől izzó szeméből is. A CAP ( tagjai egyszer már megpróbálták l eltenni láb alól. Szívtelen, szadista j alak volt, aki minden gátlás nélkül i kegyetlenkedeft a foglyokkal. i Amikor szobájába léptem, lassan t felállt íróasztalától, elém állt és 4 végigmért visszataszító, vizenyős 4 vörös szemeivel. „Ismeri Zinót?“— 4 kérdezte monoton hangon. 4 — Zinót? Nem ismerem■ — felel- I lem. 4 A rendőrtiszt nem követelőzött, 4 csak merően rámszegezte tekintetét, t Majd hirtelen kirobbant: „Reszelj, 4 beszélned kell, te hülye!“ Letépte ! ni szemüvegemet és íróasztalára ( dobta. „Ha beszélsz, megmenekülsz, 4 de ha nem, darabokra téplek!u — j üvöltötte, aztán elkezdett pofozni és * többször arculköpött. Régóta készül- ( lem. már erre a. pillanatra, tudtam, ( hagy valamikor be fog következni s ( most, mikor bekövetkezett azt is J tudtam, hogy mindez csak a kezdet. < Eszembe jutott a ciánpasziilla, nme- ’ lyet Minő adott San Mididében, J akkor a kabátom sarkába varrtam. | Vajon nem. kellene-e bevennemf Vcneziani lihegve és izzadton tért J vissza íróasztalához, összebilinrsclt í kezeimmel. letöröltem az arcom. ‘ Vajon mi jön még ezután? Mindent J alaposan át kell gondolnom, meg J kell őriznem a hidegvéremet. (Folytatjuk.) '
