Észak-Magyarország, 1955. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-14 / 138. szám

Ke«, 1955. Június W. ESZAKMAGYARORSZAG 3 A mezőgazdaság felvirágoztatásáért • ■ Örömmel, helyesléssel fo«adlák a borsodi falvak dolgozói a Központi Vezetőség határozatát Amikor csütörtökön reggel a Sza­bad Nép legújabb számát szoron­gatva beültem a gépkocsiba, ön­kénytelenül eszembe jutott az elmúlt évek néhány hasonló élménye: a párt, a Központi Vezetőség egy-egy határozata megjelanésénelk napja. Érdekes, mozgalmas napok voltak ezek. Amiye az íróasztal mellett a határozatot olvasva helyeslőén bólo­gattunk, az emberek között, a gyá­rakban, 3 földeken, a kis falusi pártszervezetekben már lelkesed­tünk. Tervezgettünk, fogadkoztunk, bíráltuk a feltárt hibákat, s maga­biztosan a megmutatott helyes útra léptünk a dolgozó tömegekkel együtt, amelyeknek véleménye, lelkesedése teljes nagyságában mutatta meg számunkra a határozatok jelentősé­gét, Mert a párt minden útmutatá­sának országot formáló erejét csak akkor tudtuk igazán megérteni és felbecsülni, amikor megismertük a tömegek véleményét. így volt ez most is, a legutóbbi határozat meg­jelenésekor. „Köszönjük az újabb útmutatást” banán gördül a gépkocsi a gazdag termést Ígérő földek között, a pesti országút betonján. Már másodszor olvasom a határozatot — ezúttal a gépkocsivezető kérésére hangosan. Nyéki ádháza után a nagy kanyar­ban megszólal a gépkocsivezető: — Sokszor elnéztem már ott balkézfe- lől azt az üresen álló baromfifar­mot. Egészen új, modern épület. Re­mélem, gazdái is megértik a határo­zatot, s jövőre már többezer csirkét, sok tízezer tojást szállítanak innen a miskolci piacra. Mire az emődi Szabadságharcos tsz udvarára érünk, már azt is megbeszéljük, hogy a község köze­pén éktelenkedő, összedőléssel fe­nyegető kastélyromot át kellene vég­re adni a tsz-nek. Hadd építsék fel az itt különben kárbavesző anyag­ból a már kétéve tervezett 40 vago­non magtárt. Suri János elvtárs a tsz elnöke, aki a tiszta kis irodában éppen ce­ruzával húzogatja alá a határozat­nak azokat a pontjait, amelyek leg­közvetlenebbül érintik őket, — már oda is írta az újság margójára: 4.. magtár, halastó, kertészet, ser­tésállomány. — írok ide még többet Is •— mondja nevetve —, ezt még csak az első olvasásra jegyeztem ki a ha­tározatból. A magtár ügyének most majd a végére járunk. A halastavat azért jegyeztem fel, mert a miskol­ci vízügyi úgy építi, mint a luca­széke. Már tavaly elkészülhetett volna. Az idén legalább 30 ezer fo­rint ára kövér pontyot akartunk be­lőle Miskolcra szállítani, s most megint elkéstek az átadással, öntö­zési lehetőségünk is van, ezért ker­tészetet fogunk létesíteni. A sertés- állomány meg azért jutott eszembe, mert az a legszebb, s még tovább kell fejlesztenünk. Az egyik fehér- hússertésünk épp most fialt 18 ma­lacot. Olyan törzset nevelünk az utódaiból, hogy még!... — Sok itt nálunk is a teendő, most látjuk ezt csak igazán, s ezért nagyon hálásak vagyunk, nagyon köszönjük a párt újabb útmutatá­sát — mondja búcsúzóul. „A határozat minden ránkvonatkozó pontját végrehajtjuk” Mezőkövesden a tanácsháza előtti trafikban elfogyott már minden új­ság. Máskor ilyenkor korareggel még 50—80, néha 100 darab is van belőle. Az új nagyáruház előtt az egyik szekéren takaréktüzhelyet és néhány nagy csomagot őrző bácsika az újságot böngészi. >— Mit olvas bácsika? — Hát... ■— mondja egy kis hun­cut mosollyal, — azt nézem, hogy milyen lesz a jövő. — És milyen lesz? — Hogy milyen lehet, azt itt már megírták, most aztán mirajtunk áll, hogy olyan boldog is legyen! A mezőkövesdi Petőfi termelőszö­vetkezetben is már tervezgetnek az emberek, mit, hogyan kell ezután tenniük. Póta Mátyás, az elnökhe­lyettes erősen fogadkozik: ;— A határozat minden ránkvo­natkozó pontját végrehajtjuk. Nem engedhetjük tovább, hogy egy ilyen életképes termelőszövetkezetnek, mint a miénk, gyenge híre legyen. Hogy ml az, amit várnak a hatá­rozattól, hamarosan kiderül, öt. tag van benn az irodában, de mindnek van már javaslata. Az. első a Zsóri- fürdő kihasználatlanul elfolyó hőfor. rás vizének felhasználására vonat­kozik. ígérték már a hajtatásos te­lepet, most aztán Itt az ideje, hogy meg is valósuljon a terv, Miskolc friss zöldségellátás» szempontjából felbecsülhetetlen értékű lenne a me­legvízzel fűtött kertészet. Szó esik Laczkó Pető Jánosnak, a volt el­nöknek rossz példájáról is. Alaku­láskor átadta a tsz-nek az egész földjét. A másik évben vagy hét holdat — állítólag a feleségéét —, visszakérte belőle. Most aztán úgy fest a dolog, hogy féllábbal kint van, féllábbal meg bent, Arra is sok javaslat született már. hogy miből, hogyan lehetne maga­sabb termésátlagokat elérni. Hiszen a jó gazdálkodás, a magas termelés az, amely a legvonzóbb az egyéni gazdák előtt. Legjobb példa rá az. idei tavasz. Szépek a tsz földjei, jól halad a munka, s máris tíz új belé­pő akadt; négy család a minap je­lentette be, hogy az ősszel számít­sanak rájuk. Most lesznek csak igazán gazdagok a borsodivánkai milliomosok Ha Borsodivánka termelőszövet­kezeti községnek az országúiról lát­ható gyönyörűen művelt táblái be­szélni tudnának, ugyanazt monda­nák, mint Olasz József, a József Attila tsz elnöke: Most lesz csak igazán gazdag, a már eddig is mil­liomos község. — Ha a párt útmutatását követ­jük, ha végrehajtjuk a Központi Vezetőség határozatát —• mondja Olasz elvtárs —, akkor még többet terem a földünk. Igen sokat jelent számunkra például az alapszabály betartása. Ebben éppen most terem­tünk rendet. A megengedettnél na­gyobb volt a háztáji gazdaság, s ez sokakat elvont a közös munkától. A most eladásra kerülő háztáji tehe­nek közül a legjobbakat megvásá­roljuk, s így állattenyészetünk is jövedelmezőbb lesz. Igen helyeslem, bogy a határozat nemcsak azt mondja meg. hogy mennyire emel­jük a terméshozamokat, hanem in­tézkedéseivel segítséget is ad azok eléréséhez. Nagyon fontos például a fokozottabb gépesítés —• különösen a gabona termelésnél és a kapások művelésénél. Nagy szükségünk van a több műtrágyára is. * Már estére jár az idő, amikor gépkocsink ismét Miskolc felé ro­bog. Csak Bükkábrányban állunk meg egy percre. A tanácsháza^gíőtt ismerősöket világít meg a reflektor Bükkábrányi kommunisták " Kezet fogunk velük. A Lenin e(nöke megkérdi, merre jártunk “s mijárat- ban voltunk- — Ugye, „agv öröm­mel fogadták mindentótt _ határoza­tot ? - kérdi, s mln^Vhozzáteszi: Igen, igen nag^ segítséget kap­tunk ismét a parttól Most éppen azért gvülünk ösr^ m egynéhányan hogv megbeszél hogyan használ­hatjuk tel logolíosabban és leggyor­sabban ezt a Segítséget. 0 (p. s.) A vasgyári általános iskola karikatánca A Kossuth és Palóczi utcai iskola tornászai (Képek: Erdődi Jánosi Egész Borsod lelkesen ünnepelte a traktorosokat Bensőséges, vidám ünnepség szín­helye volt vasárnap megyénk vala­mennyi gépállomása. Traktorosok, termelőszövetkezeti tagok, egyéni­leg dolgozó parasztok ünnepelték a falu segítőit, a traktorosokat, szerelő­ket, gépállomásaink minden dolgo­zóját. Ott voltak az ünnepségen a gépállomások patronálóüzsmeinek küldöttei is, hogy ajándékokkal, biztató szóval, jókívánságokkal hal­mozzák el a kiváló traktoristákat, gépkezelőket. A legjobb eredményeket elért gépállomásoknak és traktorosoknak már szombaton délután átadták a megyei tanácson államunk, népünk elismerését: a jutalmakat és kitün­tetéseket. A hejőpapi és a mezőkö­vesdi gépállomások kimagasló mun­kájukért elnyerték a büszke élüzem címet. Külön dicséretben részesült még az edelényi gépállomás kollek­tívája is. Az edelényiek az utolsók közül az elsők közé küzdöttek fel JB&gakat néhány hónap alatt s büsz­kén vélték át a 4.000 forint jutal­mat. Gépállomásaink és állami gaz­daságaink traktorosai közül sokan kapták meg a „Gépállomás kiváló dolgozója“, a gépállomások mezőgaz­dászai közül pedig a „Mezőgazdaság kiváló dolgozója“ kitüntetést. Vasárnap azután otthon, a gépál­lomásokon ünnepeltek traktoro­saink. A putnokl gépállomás dolgo­zói a vasútállomáson várták vendé­geiket és onnan vonultak be a gép­állomásra, ahol néhány dolgozó sztahanovista oklevelet, a 71 éves Polák Jenő asztalos pedig kitünte­tést kapott jó munkája jutalmául* Nem feledkeztek meg a traktorosok segítségéről a termelőszövetkezetek sem. Báránnyal és pénzzel jutal­mazták meg a legjobban dolgozó brigádvezetőket. Ezután a tsz-tagok és traktorosok együtt szórakoztak, s terített asztalnál beszélték meg a további teendőket. 14V IRA 1 AZ északmagyarorszAg szerkesztősedének MISKOLC. Örömmel közöljük, hogy Bükk-* szentlászló község 1955. évi máso­dik negyedévi adóbevételi tervét jú­nius H-ig 114 százalékban teljesí­tette. Végrehajtó Bizottság, A rádió közvetítései a fiatalok kongresszusáról Június 15-én ül össze a HISZ II, kongresszusa, hogy megtárgyalja a szövetség munkáját, feladatait. A rádió szerdán, június 15-én, majd ezt követően, csütörtökön, pénteken és szombaton „Tanácskozik a DISZ II, kongresszusa''“ címmel helyszíni köz­vetítést ad a tanácskozásról. A helyszíni beszámolók az első három napon 19 órakor, szombaton pedig 17 óra 40 perckor kezdődnek a Kos* suth adón. cl bít/u^ÍLz flatolö k kőngjeA lzilll ü ó ttoláu. £p(l a izípjlg, ujimpt A városi DISZ-bizottság a DISZ II. kongresszusának tiszteletéra vasárnap a népkertben nagyszabás ú ifjúsági juniálist rendezett „Erő és szépség ünnepe“ címmel. A kora délelőtti óráktól a fiatalok vidám hangja, jókedve töltötte be a Népkertet. A gyermekjátszótér mellett vívó és céllövő versenyt rendeztek, máshol teniszmérkőzésen, motort versenyen szórakozott az ifjúság. Délelőtt a szabadtéri színpadon több- száz DISZ-fiatal jelenlétében Vahály József né, a városi pártbizottság másodiitkára átadta a pártbizottság zászlaját a városi DISZ-bizotU súgnak. •* Az ifjúsági juniális legszebb eseménye a sportpályán rendezett tornaünnepély volt. Miskolc általános iskoláinak mintegy 2.000 tanulója gyönyörködtette szebbnél szebb gyakorlatokkal, tornabemutatókkal as ünnepségen résztvevő többezer dolgozót. elövájásait. Aimunka során Nagy Ist­ván mint az P—i/3-as gép vezetője, egy hónap alatt 300 métert hajtott ki, s most a fejtésen is sztahánovista szinten dolgozik. A borsodi fiatalok harmadik képviselője Daru András, a VI. akna karbantartó brigádjának ifjú vezetője. Ez a brigád a kongresz. szusi versenyben eredményesen mun. kálkodott az üzemzavarok megszün­tetésén. A delegációt Majoros László ormosbányai DISZ-titkár vezette, aki. nek oroszlánrésze van az ormosi DlSZ.szervezet, megerősödésében. Szombatra virradó éjjel az ormos- bányai DISZ-esrh feldíszítették a vo. natot. Hajnalban hozzácsatoltak a szénszállítmányhoz 20 vagon ruda- bányai vasércet s reggel 6 óra után elindult az ünnepi vonat s 11 órakor a szerelvény befutott, Miskolcra. A megyei DISZ-bizotIsrg nevében Er. sek István clvtárs üdvözölte a fiata­lokat. A feldíszített vonat mindenütt, ahol elhaladt, feltűnést keltett. A sínek közelében dolgozó emberek indáméin integetve köszöntötték a bá. nyászftaialak feldíszített szerelvényét. Este 9 órakor a budapesti IX. kerületi fiatalok harsány „éljenek a bányá­szok-!“ kiállással üdvözölték a ferenc­városi pályaudvarra befutó vonatot A budapesti fiatalok és a, nopybuda- vesti 11IS7,-bizottság üdvözletét Deák Imre elvtárs tolmácsolta, majd Majo­ros László cintárs a borsodi bányász- fiatalok nevében ünnepélyesen átadta Budapest dolgozóinak a terven felül kitermelt szenet. — Ha beszámolunk odahaza élmé­nyeinkről, — mondta Almást elvtárs — olyan lendületet viszünk a mun­kába, hogy abból akár mégegy kon­gresszusi vonalra való is kitelik. Ezeket a szavakat bizonyára lett is követi — ezúton kívánunk hozzá sok sikert... <S. L.) A kongresszusi vonat és kísérői i A közelmúltban talpraesett ötlet született a, borsodi bányák DlSZ.szer. vezet eiben: — kongresszusi vonatot küldünk a fővárosba — határozták el az ifjú bányászok. — Olyan sze­relvényt, amelyet azzal a szénnel ra­kunk meg, amit a kongresszusi ver­senyben termelnek ki terven felül DISZ-brigádjainl:. Igenám, de ehhez tetemes mennyi­ségű terven felül felszínre szállított szénre volt szükség, ami azonban a bányászifik számára nem jelentett komoly akadályt. Eddig 7300 tonnát termeltek, ki a kongresszus tisztele­tére terven felül s így bőven együtt volt a 45 vagoncs szerelvény. Ehhez a 45 vagon szénhez H. Benes Pál kondói frontbrigddja kiváló mun­kával 1162 tonnát adott. A herbolyai Tóth-brigéd, g kondói Benes Simon, az ormosi Turcsányi József ifjúsági a miskolci gömöri pályaudvaron. csapata, Cs. Szabó Jolán gépkezelő nagyszerű teljesítménye $ még sok­sok más borsodi bdnyászflalal pom­pás munkája is elősegítette a vonat elindítását. Megtették a magukét azok a kiváló onnosbdnyai DISZ-esck is, akik abban á megtiszteltetésben részesültek, hogy ők kísérhették fel Budapestre a kongresszusi vonalot. Kik képviselték a borsodi bányász- fiatalokat ezen a kongresszus tiszte­letére indítóit szerelvényen? Almást István elvtárs, kétszeres sztaháno­vista, kiváló bányász, a II. akna 18 fős fejtési Dl SZJbri padjának, veze­tője, aki a kongresszusi műszak ide­jén állandóan 150—200 százalékot tel. jesített .csapatával, A küldöttség má­sik tagja Nagy István Almást István csapatából. Az Almási-brigáá arról nevezetes, hogy maguk végezték el annakidején jelenlegi munkahelyük

Next

/
Thumbnails
Contents