Észak-Magyarország, 1955. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-05 / 131. szám

ÉSZAKMAGWRORSZffl r 0 borsodi építők is csatlakoztak húsz budapesti üzem felhívásához ,A hetedik gyermek“ — meg a szenesvíz AZ MDP BORSOD-ABAUD-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPDA Xí. évfolyam 131. szám ÄRA 50 FILLÉR Miskolc, 1955 ?únlu* 6, vasárnap A negyedik pedagógus nap Rákosi Mátyás elvtárs és Hegedűs András elvtárs baráti látogatásra Bukarestbe érkezett Bukarest (AGERPRESS) Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetőségének első titkára és Hegedűs András, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke szombaton délelőtt baráti látogatásra Bukarestbe ér­kezett. A hancasai állomás ünnepi díszt öltött. Kitűzték a Magyar Népköztársaság, a Román Népköztársaság és a Szovjetunió állami lobogóját. A peronon dísz­század sorakozott fel zenekarral és zászlókkal. A vendégek fogadására megjelent Gh. Gheorghiu- Dej, dr. Petru Groza, Gh. Apostol, I. Chisinevschi, Chivu Steica, Mogyorós Sándor, Emil Bodnaras had­seregtábornok, Miron Constaníinescu, P. Poprila. S. Bughici, a Román Munkáspárt Központi Vezetősé­gének tagjai; a kormány tagjai, V. Cristache, a Román Munkáspárt Bukarest-tartcmányi Bizottságának első titkára, Stefan Bálán mérnök, a Fővárosi Néptanács Végrehajtó Bizottságának elnöke, M. Haupt altábor­nagy, a bukaresti helyőrség parancsnoka. Megjelent Pataki László, a Magyar Népköztársa­ság bukaresti nagykövete és a nagykövetség tagjai. A vendégek fogadására megjelentek a diplomáciai testület más tagjai is. Jelen voll M. B. Mityin, a Szovjetunió Tudomá­nyos Akadémiájának tagja. A különvonat 11 órakor futott be az, állomásra. Rákosi Mátyás és Hegedűs András leszállt a vonatról C. Parvulescuval és Fazekas Jánossal együtt, akik fo­gadták őket a Román Népköztársaság területére érke­zésükkor. A vendégeket Gh. Gheorghiu-Dej és dr. Petru Groza melegen köszöntötte. A díszszázad parancsnoka jelentést tett. A zene­kar eljátszotta a Magyar Népköztársaság és a Román Népköztársaság állami himnuszát. Rákosi Mátyás és Hegedűs András Gh. Gheorghiu- Dej és dr. Peiru Groza kíséretében ellépett a diszszá- zad előtt. Úttörők csoportja virágcsokrot nyújtott át a vendégeknek. A vendégek ezután a párt és a kormány vezetői­nek kíséretében a város felé indultak. (MTI) A belgrádi szovjet— jugoszláv tárgyalásokon résztvett szovjet kormányküldöttség tagjai Bukarestbe érkeztek MA, A NEGYEDIK pedagógus nap alkalmából mélységes szeretettel, büszkeséggel gondolunk óvodáink, is­koláink nevelőire, fiaink, leányaink tanítóira, tanáraira, a szocialista kul­túra bátor harcosadra. A szeretet és a hála száll feléjük városon és falun egyaránt. Dolgozó népünk, pártunk, államunk ünnepli ma gyermekeinek tanítóit, juttatja irántuk kifejezésre megbecsü­lését, szeretetét. Ünnepeljük ugyan­akkor közoktatásunk tízéves felbecsül­hetetlen értékű eredményeit is. Ma, a pedagógus napon különösen büszkék vagyunk megyénk közoktatá­sának. és nevelésügyének fejlődésére. A közoktatás, és nevelésügy a tél- szabadulás — különösen a fordulat éve óta — hatalmas ütemben fejlődött. Megyénk közoktatását éa nevelésügyét is — éppenúgy, mint gazdasági és po­litikai életét — a felszabadulás óta nem a hibák jellemzik — amint azt a jobboldali nézetet vallók kürtölték —, hanem a hatalmas, egykor elkép­zelhetetlen eredmények. Pártunk mindig sokat törődött és törődik ma is az iskolai nevelés kér­déseivel, szemelőtt tartja az iskolai nevelés feltételeinek szüntelen javítá­sát. Ma r 1946-ban létrejöttek az álta­lános iskolák, amelyek biztosítják népünk egységes alapműveltségét, szemben a régi elemi iskolákkal, ahonnan a dolgozók gyermekeinek többsége számára nem nyílt úr a továbbtanulásra. Ezzel széjjelzúztuk a kiváltságos osztályok műveltségi monopóliumát, megnyílt népünk szé­les tömegei előtt a kulturális felemel­kedés útja. MEGYÉNK dolgozói ma már magu­kénak vallják az általános iskolát, amelynek nyolc osztályát háromszor annyi tanuló végzi el, mint ahányan a felszabadulás előtt a népiskola, a polgári iskola és a gimnázium meg­felelő osztályaiban tanultak. Jelentős lépést tett előre megyénkben a szak­rendszerű oktatás és az osztatlan is­kolák megosztása is. Az osztott, isko­lák számát. 1938-hoz képest több mint kétszeresére emeltük, ugyanakkor az osztatlan, az. cgytanerős iskolák szá­mát 50 százalékról csaknem 10 száza­lékra csökkentettük. A nevelők száma az 1938. évihez képest több mint 70 szá­zalékkal nőtt, tehát csaknem meg­kétszereződött. Mindezekkel párhuza­mosan összehasonlíthatatlanul javult általános iskoláink tantermi beren­dezése, különösen szertári felszere­lése, amely lehetővé teszi a szemlél­tető oktatást, a tudományos, szilárd ismeretek kialakítását. Azoknak a községeknek az iskoláit, ahová a vil­lanyt bevezettük, iskolarádióval is elláttuk, a villany nélküli iskolák egy részébe telepes készülékeket juttat­tunk. Ezzel új eszközt biztosítottunk a szocialista nevelés számára. Kiszélesedett középiskoláink háló­zata is. A felszabadulás előtt me­gyénkben csak 14 középiskola műkö­dött. ma 25 középiskola várja dolgo­zóink gyermekeit. Ea amíg a Horthy, rendszer uralkodóosztálya számára lé­tesített középiskolákban a munkás- éa dolgozóparaszt származású tanulók számaránya csak 8.9 százalék volt, addig ma középiskolás tanulóink 65— 70 százaléka munkás és paraszt szár­mazású. Első ötéves tervünk nagyszerű vív­mánya. büszkeségünk a miskolci Rá­kosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetem. Közel 1500 ifjú tanul benne — munkások, dolgozó parasztok fiai és leányai. Neves professzorok képzik leendő gépész-, kohó- és bányamér­nökeinket. Az egyetem már eddig 91 kohó- és 259 gépészmérnököt nevelt B szocialista nevelés számára. PARTUNK és államunk az általá­nos iskolákban, középiskolákban és az egyetemeken esti és levelező tagoza­tokat hozott létre, ezzel módot nyúj­tott, hogy a múlt rendszer bűne miatt a műveltségtől elzárt dolgozók tíz­ezrei szerezhessék meg megyénkben is a szükséges szakismereteket, az álta­lános műveltséget. Közoktatásunkkal együtt fejlődtek pedagógusaink is. Megváltozott társa­dalmi helyzetük. Ügy érezzük nem árt — különösen fiatal pedagógusaink előtt — felidézni a múlt rendszer ki­zsákmányolt tanítóinak küzdelmeit, hiszen ezt ők csak az idősebb generá­ció elbeszélései alapján ismerik, sok­szor nem tudják kellőképpen érté­kelni jjelen helyzetüket, gondtalanabb, vidámabb életüket. De sok régi peda­gógus is szívesen elfelejti régi nyo­morúságát, kiszolgáltatottságát s oda- éllnak a jelent „túllicitáló“ bírálók közé. 40—45 éves szolgálattal rendel­kisemmizett pedagógusok életére. Tizennégy évig vajúdó vita után hozták meg az 1907. évi XXVI. tör­vényt, amely a tanítói kezdőfizetést havi 90 koronában állapította meg. Ez több volt, mint a korábbi, de nem elég ahhoz, hogy a tanító havi ellá­tását biztosítsa; ahhoz minimálisan 110 korona kellett volna. Tovább tar­tott a nélkülözés, a .megaláztatás. Nincs elég helyünk felsorolni, hogy mindezért mit kellett a tanítónak el­végeznie, csak azt idézzük, hogy Zemplénagárdtól Ragályig megyénk iskoláinak 70 százaléka egytanerős volt és 110—150 gyermeket tanítottak, délelőtt és délután. Nem javult a helyzet a Horthy-rendszerben sem. pedig akkor a környező államokból idetelepült tanítók alkalmazásával és a fiatal nevelőkkel pótolni lehetett volna a hiányt. Helyette azonban jött a gyászosemlékű B-lista, a fizetés 12 százalékos csökkentése, az állástala­nok egyre növekvő tömege. ILYEN VOLT a helyzet a mi me­gyénkben is: Török István, Benyhe Lajos, Csurányi József, Pongó Pál és sok más tanító Özdon, Miskolcon pe­dig Kálmán József, Köteles Jenő, Lang Géza, Jánosházi Károly, Rusz- nyák Gyula 4—6 évig ínségmunkával tengették életüket. Elfeledhetik-e pe­dagógusaink, hogy évekig kellett ideiglenes helyettesként évről évre rettegniük újra megbízatásukért, hogy a nyári szünidőben semmi illetményt nem kaptak? Mertek-e csak álmodni is arról a Horthy-rendszer pedagógu­sai, hogy az ország legszebb üdülői­ben pihenhetik ki magukat, hogy a kormány legmagasabb kitüntetéseiben részesülhetnek? Miről taníthattak ak­kor a pedagógusok a hárommillió kol­dus országában? Milyen hazugságok­kal kellett ámítani a hónapokig le­állított üzemek, bányák, gyárak dol­gozóinak gyermekeit? Hogyan kellett önmagát megaláznia, amikor például az 1932-ben életrehívott nyolcosztá­lyos népiskola felső tagozatának tanu­lóit áprilistól október végéig olcsó napszámosként a földesurak prédájául kellett átengedni és a nógy-öthónapos szorgalmi időben sem lehetett igényes tanulmányi anyagot az iskola falai közé vinnie. Nem ártana, mint művelődéstörté­neti dokumentumot minden pedagó­gusnak újra és újra felidézni a Taní­tók Tanácsadója című, hivatalosnak elfogadott mű 73—75. lapján az elemi iskolai igazgatók hatáskörének ismer­tetését. Eszerint az iskola vezetését nem a tanító, hanem a plébános, a lelkész, mint a felekezeti iskolák hi­vatalból való igazgatója gyakorolta. „A plébános, mint a hitközségi isko­lák igazgatója vezeti a népiskolai ta­nítás egész menetét; ügyel a tanítási eljárásra, az. iskolai fegyelemre és mindarra, ami az iskola életéhez tar­tozik ...“ stb. Vagyis a tanító egy­szintűn állott a sekrestyéssel és a ministránssal. Még illetményét is ve­lük együtt szedte be házról-házra járva „az élet alágyűrtje, alegrababb magyar!“ Ma, szerte a megyében arra törek­szenek tanácsszerveink községi tömeg­szervezeteink, hogy a nyár folyamán hozzájuk kerülő fiatal, új nevelők, a gyakorlóévesek, óvónők, fiatal taná­rok érezzék a társadalom bizalmát, szeretetét, megbecsülését; tanáosszer- veink már biztosítják valamennyiük elhelyezését. A BORSODI PEDAGÓGUSOK kö­zül tegnap öt nevelő kapta meg az országházban a „Kiváló tanár“, illetve a „Kiváló tanító“ kitüntetést. Köz­tük van Fóriss Ferenc miskolci peda­gógus, akinek nevelői tevékenysége a biológia oktatásában túlnőtt az iskola falain, sőt az ország határain is. Harmincegy nevelő kapta meg tegnap a „Közoktatásügy kiváló dol­gozója“ kitüntetést és ezzel megyénk­ben 124-re emelkedett a kitüntetett pedagógusok száma. Tegnap is több mint 550.000 forint pénzjutalomban részesültek csak megyénkben a leg­jobb pedagógusok. Ez évben közel öt­száz pedagógus megy a Mátra, a Ba­laton, Pestvidék, Hajdúszoboszló. Me­zőkövesd és Tapolca üdülőibe. Me­gyénkben mint tanácstag igen sok pedagógus veszi ki részét a dolgozó nép államának irányításából. Ott lát­juk őket a Hazafias Népfront, a bé­kebizottság megyei és helyi szervei­ben is. Ezek a tények megcáfolhatatlanul bizonyítják, hogy pártunk és dolgozó népünk kormányának bizalma, szere- tete. megbecsülése a pedagógusok iránt egyre fokozódik. Ha nem is ér­tük még el, de afelé haladunk, amit 3 tanítókról, hogy: Bukarest (Agerpres) A Szovjetunió kormányküldöttsé­gének tagjai, akik resztvettek a Bel­grádiban lezajlott szovjet—jugoszláv tárígyatlásokom, szombaton Buka­restbe érkeztek. Az ország fővárosá­Szójia, június 3. (BTA) Június 3-án hivatalos baráti lá­togatásra Szófiába érkezett a szov­jet—jugoszláv tárgyalásokon részt vett szovjet kormányküldöttség há­rom tagja: N. Sz. Hruscsov, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa Elnökségé­nek tagja és az SZKP Központi Bi­zottságának első titkára, N. A. Bui- ganyin, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke és A. I. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának el­ső elnökhelyettese. Ünnepélyesen feldíszítették a szó­fiai repülőteret is. A szél a Szov­jetunió és a Bolgár Népköztársaság állami zászlóit lengette. Felsorako­zott a dísz-zászlóalj is. A vendégek fogadására megjelentek: Vlko Cser- venkov, a minisztertanács elnöke, Georgi Darnjanovj, a nemzetgyűlés elnökségének elnöke, Rajkó Damja- nov, a minisztertanács elnökhelyet­tese, Todor Zsivkov, a Bolgár Kom­munista Párt Központi Bizottságá­nak első titkára, Georgi Cankov belügyminiszter, Ivan Mihajlov és Petr Pancsevszki hadseregtáborno­kok, a kormány tagjai, a Hazafias Arcvonalnak, a Bolgár Szakszerve­zetek Központi Tanácsának, a Di- mitrovi Népi Ifjúsági Szövetségnek, Bolgár—Szovjet Társaságok Szö­vetségének képviselői, valamint a bolgár társadalmi és kulturális élet más képviselői. Megjelentek a szov- je kormányküldöttség érkezésénél nak dolgozó népe meleg barátság­gal fogadja N. Sz. Hruscsovot, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnök­ségének tagját és a Szovjetunió Kommunista Pártija Központ® Bi­zottságának első titkárát, N. A. Bul­J. K. Prihodov szófiai szovjet nagy­követ vezetésével a nagykövetség tagjai, továbbá a szófiai diplomá­ciai testület számos tagja. 12.15 órakor a szovjet kormány- küldöttség repülőgépe leszállt a szó­fiai repülőtérre. A megjelentek vi­haros éljenzéssel fogadták a küldött­ségnek a repülőgépből kilépő tag­jait. Vlko Cservenkov, a Bolgár Nép- köztársaság Minisztertanácsának el­nöke a bolgár nép nevében melegen üdvözölte a vendégeket. A Bolgár N. A. Bulganyin és A. I. Mikojan elvtársak szófiai tartózkodása alkal­mából a Bolgár Népköztársaság Mi­nisztertanácsa és a Bolgár Kommu­nista Párt Központi Bizottsága nagy fogadást adott. A fogadáson jelen voltak a bel­grádi szovjet—jugoszláv tárgyaláso­kon résztvett szovjet küldöttség tag­jai: N. Sz. Hruscsov, a Szovjet Szo­cialista Köztársaságok Szövetsége Legfelső Tanácsa Elnökségének tag­ja, a Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának első tit­kára, N. A. Bulganyin, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnöke, A. gamyint. a Szovjetunió Miniszterta­nácsának elnökét és A. I. Mikojant, a Szovjetunió Minisztertanácsa első elnökhelyettesét és baráti fogadta­tásban részesíti a szocializmus nagy országának képviselőit. Kommunista Párt Politikai Bizottsá­gának tagjai szintén üdvözölték a küldöttséget. A városba vezető útjukon hatal­mas tömegek üdvözölték a szovjet kormányküldöttség tagjait. Több mint 100.000 ember töltötte meg a történelmi nevezetességű te­ret és a környező utcákat.. N. Sz. Hruscsov, az SZKP Közpon­ti Bizottsága, a Szovjetunió Minisz­tertanácsa és -a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége nevében szí­vélyesen üdvözölte a bolgár népet. I. Mikojan, a Szovjetunió Miniszter- tanácsának első elnökhelyettese. Bolgár részről ott voltak a foga­dáson Vlko Cservenkov, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, Georgi Damjanov, a Nem­zetgyűlés Elnökségének elnöke, vala­mint a Minisztertanács elnökhelyet­tesei, a BKP Központi Bizottság Po­litikai Bizottságának tagjai, minisz­terek és mások. Jelen voltak a fogadáson J. K. Prihedov, a Szovjetunió bulgáriai rendkívüli és meghatalmazott nagy­követe, valamint a diplomáciai tes­tület más tagjai is. A fogadás szívélyes légkörben folyt le. (MTI) kező pedagógusaink még visszaérnie- kéznek a század elejére, a lenézett, Lenin mondott a néptanító munkáját olyan magasra kell emelnünk, amilyen magasan a burzsoá társadalomban sohasem állt. Dolgozó népünk sokat adott köz. oktatásunknak, pedagógusainknak —, de sokat is vár tőlük. Ügy érezzük nem ünneprontás, hanem mélységes megbecsülésünk és bizalmunk jele, ha ma, a pedagógus napon emlékeztet­jük a köznevelés dolgozóit nagy fele­lősségükre, feladataikra. Meggyőződésünk, hogy amikor or­szágszerte kemény harc folyik a Köz­ponti Vezetőség márciusi és áprilisi határozatainak megvalósításáért, pe­dagógusaink az első sorokban küzde­nek. Azok a felajánlások, amelyek a megyeszerte megtartott iskolai, szak- szervezeti gyűléseken születtek, azt bizonyítják, hogy pedagógusaink túl­nyomó többsége megértette s magáévá tette a Központi Vezetőség márciusi és áprilisi határozatát, száműzi a közoktatásban elterjedt jobboldali, antimarxista nézeteket, megsemmisíti azok káros következményeit. EHHEZ AZONBAN az szükséges, hogy állandóan tanulmányozzák és elsajátítsák a marxizmus—leninizmus tanításait, hogy világnézetük szilárd legyen, készek és képesek legyenek pártunk politikájának követésére. Párt és állami szervezeteinknek a jövőben fokozottabban kell segíteni pedagógusainkat, többet kell törődni eszmei, politikai és szakmai képzé­sükkel, de többet kell törődniök az iskola oktató-nevelő munkájával is. Tudjuk, hogy pedagógusaink egyedül nem képesek az iskolai oktatás-neve­lés előtt álló fokozott követelmények­nek eleget tenni, a család a párt és a tanács, az egész társadalom segít­ségére van ehhez szükség Ha tettünk is ezen az úton lépéseket ezek még nem elégségesek. Még mindig sok az olyan pártszervezet, ahol az iskolai oktatással és neveléssel való foglal­kozást nem tekintik politikai munká­nak; még mindig sok községi tanács nem törődik kellően az iskolával; még nagyon sok a közömbös szülő. Biztosak vagyunk abban, hogy a mai napon ismét közelebb kerül a szülő és a nevelő, a pártszervezet, tanács és az iskola. Merítsenek erőt pedagógusaink a párt. állami és tö­megszervezetek. az egéi-z társadalom részéről feléjük szálló bizalomból, mogbee ülésből, szeretetböl. Legyen e nap közoktatásunk újabb sikereinek forrása, segítse megvalósítani pártunk Központi Vezetőségének határozatát: „Minden szellemi erő fáradhatatlanul azon kell hogy dolgozzék, hogy olyan új magyar nemzedék formálódjék és nőjjön. amely szilárdan bízik népe ügyének igazában, amely az új világ építésének útján felmerülő nehézsé­get könnyen le tudja küzdeni, amely tisztában van történelmi küldetésével és kész nagy pártunkat tüzön-vizen át követni.“ Szófiába látogatott el a szovjet kormányküldöttség három tagja 4 Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának és a BKP Központi Bizottságának fogadása a szovjet kormányküldöttség tiszteletére Szófia (TASZSZ) Június 3-án este N. Sz. Hruscsov,

Next

/
Thumbnails
Contents