Észak-Magyarország, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-08 / 107. szám

SzláJUn,: AMe Mamarad ós tartus lesz, la a napét tezltle Teszik inrir'iriririnriririnririririnr'irír <rir viriririr'iririririfirirír' Nagy történelmi emlékeztető Nfl 1 A A P* mdjus 9'e a Kittel fasizmus felett aratott győzelem napja. 10 évvel ezelőtt Sztálin elvtárs szózata hirdette meg a nagy szovjet népnek, a felszabadult, -de még a háború ezer sebéből vérző népeknek, hogy a fasiszta Németország kapi­tulált, véget ért a háború és elkezdődött a békés fejlődés időszaka. Ezer\ágyú 30 sortüze dürrent Moszkvában ezen a napon. Meg- remegett töleta föld, az ég és az emberek szíve is. Az emberi szív érzé­keny húrjait • ezúttal azonban nem a félelem, hanem az öröm, a bol­dogság remeghette meg. Ez az ágyúdörej már nem a pusztító halál hír­nöke, hanem .az életért, a békéért harcoló hősök köszöntése, volt. 10 év ,távlatából fényesebben, mint valaha, ragyog fel az a nap, amikor befejeződött az emberiség történetének legvéresebb háborúja, s vele egy olyan korszak, amelynek emlékét és tanulságát semmivel sem lehet kitörölni az emberek emlékezetéből. A német fasiszta főparancsnokság képviselői 1945 május 8-án Berlinben aláírták a német fegyveres erő feltétel­nélküli megadásáról szóló okmányt. S az ágyúk sortüze a szovjet hadsereg hős haderőit köszöntötte, amelyek a világraszóló győzelmet kivívták. A vörös hadsereg a világ népei közti béke és ba­rátság védelmének hadserege. A vörös hadsereg a történelemben pél­dátlanul álló hősies harcot folytatott a német fasiszta söpredék ellen, s biztos kézzel verte az ellenséget a végső győzelemig. Azóta minden május 9-én milliók hajtják meg az elismerés zászlaját a szovjet had­sereg előtt. A fasiszták által végigtiport országok lakosai, öregek is fiatalok, nők és gyermekek hangja száll a magasba: „Dicsőség a szov­jet vörös hadseregnek, dicsőség a szovjet hősöknek!“ Május 9-e drága ünnep a lengyel, a csehszlovák, a magyar, a román, a bolgár, az albán nép és a felszabadított német területek la­kossága számára. E naptól kezdve ezekre a népekre is süt a szabad­ság napja, az elnyomás és kizsákmányolás nélküli élet éltető napja. A német fasizmus, amelynek vezetői világreralmi terveket szőt­tek. méltó helyre: a történelem szemétdombjára kerülu „Mostantól kezdve Európa fölött a népek szabadságának és a népek, közötti béké­jének nagy zászlaja leng“ — mondotta Sztálin elvtárs 1945 május 9-i szózatában. S hogy ez a nagy zászló mindig fennen lobogjon, egyre van szükség: ne engedjük szabadjára a háborús femévadat, emeljünk az emberiség békeakaratából ércfalat a háborús ustzítókkal szemben, vívjuk ki a tartós békét! apjainkban újból viharfelhők tornyosulnak a béke éltető, boldogító napja körül. Az amerikai uralkodó körök ve­zetésével több kapitalista ország népellenes kormánya Európa réme, a német fasizmus feltámasztásán mesterkedik. A háború szekértolói minden követ megmozgatnak Nyugat-Németország felfegy­verzésére, hogy alkalomadtán ismét a Szovjetumióra és a béketábor többi országára uszíthassák. Ki ne látná, hogy Amerika és Adenauer Nyugai-Németországá- ban ma ugyanazok a sötét bűnözők ügyködnek, akik ellen a népek a 11. világháborút megvívták és akiknek erejét 1945-ben a Szovjetunió tönkrezúzta. Ezek az „urak“ teljesen Hitler nyomdokain járnak. De nem számolnak a valósággal, semmibe veszik a népek békeakaratát, nem okultak a történelem tapasztalataiból. Pedig okulhatnának, mert a 10 évvel ezelőtti nagyszerű győzelem, a hitlerista Németország szétverése azt bizonyítja, hogy az „erőszak politikája“ nem lehet sikeres a szov­jet állammal szemben. Ahogyan a II. világháborúban szétzúzták a hős szovjet katonák a hitleri fenevadat, úgy a Szovjetunió és a Szovjet­unió vezette béketábor ereje biztosíték arra, hogy most is meghiúsul­nak Hitler utódainak az egész világot lángbaborító tervei. A világ né­peinek nagy mozgalma és a Szovjetunió vezette béketábor megálljt kiált nekik. azánkban 7 milUó 146 ezer 480 ember írta alá a békeivet. A békealáírást gyűjtő mozgalom nagy sikere ez. Azt bi­zonyítja, hogy népünk hűen követi a Szovjetunió béke- politikáját és minden igyekezetével azon van, hogy növelje a béke­szerető milliók összefogásának erejét. Sokan elmondták, amikor alá­írták a békeivet, hogy nemcsak aláírásukkal, de egész életükkel, mun­kájukkal a béke ügye mellett vannak és a munka frontján mutatott helytállással, tettekkel küzdenek a békéért. Ez az elhatározás a béke- aláírások aranyfedezete. De 1945 május 9-e egyben komoly figyelmeztetés is. Éberségre, ereje tudatára figyelmezteti a békeszerető emberiséget. A nemzetközi munkásosztály tudatára ébredt történelmi hivatásának és felelősségé­nek az egész dolgozó emberiség sorsáért. S ha a háborús bűntevőknek ideig-óráig még sikerül kivonniuk magukat a békeszerető emberek ha­ragja elől, előbb-utóbb elnyerik büntetésüket. A magyar nép nem feledte el, hogy a H. világháborúban 600 ezer magyar ember pusztult el. Ez is eszünkbe jut most május 9-én. Dolgozó népünk pedig hálával és szeretettel tekint a nagy Szovjet­unióra, amely felszabadulásunkat, felemelkedésünket tette lehetővé. S mi magyarok, a 900 milliós béketábor tagjai, törhetetlen hűséggel, a Magyar Dolgozók Pártja köré tömörülve küzdünk a békéért. Békét akarunk, mert a békés alkotó munkában látjuk növekvő jólétünk for­rását. Bízunk erőinkben, mert a béke és a demokrácia tábora, a világ legerősebb hadserege, a szovjet hadsereg, a 600 milliós Kína, Ázsia és Afrika öntudatra ébredt népei ma képesek olyan választ adni az eset­leg ellene támadó hatalmaknak, hogy örökre elmegy a kedvük az efajta kalandoktól A világ népeinek nagy mozgalma, a Szovjetunió vezette béketábor számíthat ránk, magyarokra. Szívünkbe zár­tuk a sztálini szavak történeti igazságát: „A béke fenn­marad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke megőrzésé­nek ügyét és végig kitartanak mellette!“ E tanítás útját járva tettek­kel küzdünk a békéért, s kiáltjuk: Soha. többé háborút! Békét akarunk! H BALATONI ANDRÁS EMLÉKEI BEICEHARCOSOIIC! Ne feledjétek soha a német fasiszta gyilkosok rém tetteit! Az alábbiakban Lord Russel: „A horogkereszt rémtettei“ című köny­véből idézünk néhány részletét s egyben emlékeztetjük békeharcosainkat, hogy ne feledjék soha a német fasiszták kegyetlenkedéseit, tömeggyilkos­ságait, rémtetteit. Oradour francia faluban történt... Mialatt a mészárlás folyt Ora­dour faluban, a nők és gyermekek, mintegy négyszázan, a templomhoz értek. Ott voltak mind a falubeli nők, akik közül sokan karcukon vitték, vagy kocsiban tolták csecsemőiket és ott voltak az összes iskolás gyerme­kek is. Az egész csoportból egyetlenegy maradt életben, a limoges-i szárma­zású Marguerite Rouffanche asszony, aki férjét, fiát, két leányát és hét­hónapos unokáját vesztette el ezen a napon. A szerencsétlenek a templom­ban összezsúfolva, két óra hosszat egyre fokozódó aggodalommal vár­tak, találgatták, milyen sors vár rájuk. Azt, hogy mi történt velük, Rouffanche asszony a következőkép­pen mondta el: „Délután négy óra tájban néhány katona jött be a templomba — mind hús-: év körüli fiúk voltak — valami ládafélével, amelyet a templom kö­zépső hajóján is előrevittek és az oltár közelében helyeztek el. A láda. bő! zsinórok (valójában, gyujtózsinó- rok) lógtak le a földre, A katonák meggyujtották ezeket a zsinórokat és kimentek. Amikor a tűz elérte a lá­dát, az felrobbant és sűrű, fekete, fojtogató füsifelhő keletkezett. A nők és a gyerekek levegő után kapkodva és rémülten sikoltozva me­nekültek a templomnak azokba a ré­szeibe, ahol még lélegzetet lehetett venni. Ekkor törte be a fejvesztett tömeg puszta súlyával a sekrestye­ajtót. Én is utánuk mentem, leültem egy lépcsőre és megadással vártam sorsomat. Mikor a németek észrevették, hogy a templomnak ezt a részét elözön- lötte a tömeg, irgalmatlanul lelőttek, mindenkit, aki arrafelé tartott. Leá­nyomat, mellettem sebezte halálra egy kívülről behatoló lövés. Én lélek­jelenlétemnek köszönhetem életemét: behunytam a szememet és halottnak tetettem magam. A templomban sortűz dördült. Az­után szalmát, rozsét és székeket do­báltak a. köpadlón szerteszét heverő holttestekre. Miután a mészárlásból megmenekültem és még sérülést sem szenvedtem, egy füsifelhő védelme alatt a főoltár mögé rejtőztem,. A templomnak ebben a részében három ablak volt. A havon: közül a legnagyobbik, a középső felé tartot­tam s a gyertyagyújtáshoz használt kis létra segítségével megpróbáltam elérni. Nem tudom, hogy történt, de egészen rendkívüli erőt éreztem ma­gamban. A törött ablakon át, több mint három méter magasságból ki­ugrottam. Amikor felnéztem, láttam, hogy egy ismerős asszony követ és gyer­mekét nyújtja felém a nyitott ablak-t bál. Ö is leugrott mellém. A németek. akiknek figyelmét ránk vonta a gyer­mek sírása, géppuskával lőttek ékkor reánk. Barátnőmet és gyermekét meggyilkolták s holttesteiket meg is találták azon a kelyen, ahová zuhan­lak. Én azután a plébánia kertjébe kúsz­tam s útközben magam is megsérül­tem. Ott a zöldborsóbokrok közé bújva, aggodalommal vártam, hogy valaki majd csak segítségemre jön. Ott feküdtem sebesülten másnap délután öt óráig, amikor végre meg­találtak.“ Ezt a fényképet, amely egy tömeges kivégzést ábrázol, egy német fogolynál találták. Élő céltáblák A barbárságnak ebben a mocsara-1 gyömöszölték' őket a bordókba és ban nem könnyű kiválasztani egy mindaddig ott tartották őket, amíg olyan fasiszta bűnöst, vagy egy | megfagytak, olyan esetet, aki vagy amely külö­nösen említésreméltó, de az őrült szadizmus kétségtelenül a janowi megsemmisítő táborban érte el csúcs­pontját abban az időben, amikor Gebauer Hauptsfúrmlührer, Wilhatis Obersturmführer és Watzok Haup- sturmführereÁ voltak ott — ebben a sorrendben — a parancsnokok. Gebauer rendszeresen puszta kéz­zel fojtott meg nőket és gyermeke­det. Vizes hordókban hagyott meg­fagyni embereket; először kezüket, lábukat összekötözték, azután be­A fasiszták a gyermeknek sem kegyelmeztek, • óvóhelyről. kihajtották őket az A gyilkosságok olyan egyhangú­nak tűntek mar, hogy hivatalosan buzdították a tábor őrségét új mód­szerek kigondolására. Egyikük, bi­zonyos Wepke, fogadást ajánlott, hogy egyetlen fejszecsapással ketté tud hasítani egy fiűt. A fogadást megkötötték. Wepke kiválasztott magának a táborban egy tízéves fi­űt, letérdepeltette, ráparancsolt, hogy arcát hajtsa a tenyerébe és egy próbasuhintás után egyetlen csa-- pással kettéhasitotta a fiút. Wartzok általában lábi&ná! fogva akasztatta fel a foglyokat és addig hagyta lógni őket, mig meg nem hal­tak. Vallató csoportjának Heine ne­vű vezetője vaskarókat szurkait a foglyok hasába és harapófogóval tépte ki a nők körmeit. Wilhaus hivatalának erkélyéről szok­ta lelőni a gyakorlótéren áthaladó foglyokat, részben sportból, részben pedig feleségének és lányainak szó­rakoztatására. Olykor átadta puská­ját feleségének, hogy az is löjjön lo egyet-egyet közülük. Kilencéves lá­nya mulattatására néha egészen kis gyermekeket használt fel „agyag- galamblövő’1 gyakorlataihoz olymó­don. hogy a levegőbe dobatta és úgy vette célba őket. Lánya tapsolt örömében és kérlelte; „Papa, foly­tasd.“’ És papa folytatta. Ugyanez a táborparancsnok Hitler ötvennegyedik születésnapján üdv­lövések helyett kiválasztott ötven­négy foglyot és sajátkezüleg lőtte le őket. A HITLERI SZÍNJÁTÉK UTOLSO FELVONÁSA 10 ÉV múlt el azóta, (hogy a dicsőséges szovjet csapatok meg­semmisítették a né­met fasiszta feneva­dat, saját barlangjá­ban — mondja Balatoni András, a MÁV Igaz­gatóság személyzeti osztályának dolgozója — 10 év telt el azóta, hogy elcsendesedtek a győzelmet arató szovjet katyusák, s mégis ele­venen élnek emlékeze­temben azok a borzal­mas napok, amikor a német fasiszták utolsó vergődésükben, « tehe­tetlenségük dühében, szétrombolták azt, amit szorgos emberkezek alkottak évtizedek és évszázadok alatt. Még ma is szomorúsággal és haraggal tölt el a gondolat, ha visszaem­lékezem az 1944 no­vemberi napokra. PÁLYAUDVARAIN­KON egymás mellett tátongtak a mély bom­batölcsérek, s mint se­gélyt kérő karok ágas­kodtak égnek, felrob­bantott sinek. Mozdo­nyainkat, kocsijainkat nyugatra vitték, ami pedig ittmaradt, azt elégették a német ka­tonák. — A hős szov­jet katonák segít­ségével, s & miskolci vasutasok áldozatos munkájával elértük, hogy december 11-én — alig néhány nappal a borzalmas pusztítá­sok után — elindulha­tott az első kismoz- dony Diósgyőrből Mis­kolc felé. A SZOVJETUNIÓ segítségével 10 év alatt sokat haladtunk. Sze­mély- és teherszállító forgalmunk hatalma­san megnövekedett, egyre több és több mozdony szállítja a szenet, vasat, fát, ga­bonát, gépeket boldog, szabad hazánk békés építéséhez, erősítésé­hez, 1944 júniusában a szövetségesek franciaországi partraszállása után megkezdődött a Vörös Hadsereg végső hatalmas offenzivája s ezzel Hitler - Németország tragédiájának utolsó fel­vonása. Villámgyorsan peregnek az események. 1945 április 4-én felszaba­dul hazánk. Alig telik el öt hét és a Vörös Hadsereg elsöprő ereje saját barlangjában fojtja meg a német fa­siszta fenevadat, véget ér a háború Európában. De lássuk ezeknek az utolsó hetek­nek az eseményeit az akkori demok­ratikus sajtó tükrében. ÁPRILIS 29: „Berlinben nincs többé arcvonal.“ A világ szabad népei újjongó öröm­mel fogadták a szövetséges seregek találkozásának hirét. Mussolini és bi­zalmasai népbiróság elé kerülnek. MÁJUS 1: „Mussolinii kivégezték Milánóban.“ — .Minden oldalról gyorsan szorítják óesze utó összeroppanó német hadsere= get.“ — „Ideiglenes osztrák kormány Bécsben.“ MÁJUS 3: A német rádió május 1-én este je­lentette, hogy meghalt Hitler. Utóda Dönitz tengernagy, aki bejelentette, a háború továbbfolytatását. Sztálin elvtárs május 1-i hadparancsa jelenti, hogy a Vörös Hadsereg kitűzte Ber­lin fölé a győzelem lobogóját. Hitler_ Németország napjai meg vannak számlálva. Előre Hitler-Némeiország végleges szétzúzására! — fejeződik be a hadparancs. A május 4_i számban arról olvasunk, hogy a német had­sereg kapitulált Olaszországban és Nyugat-Ausztriában. Másodikén dél­után 2 órakor megszűnt a harc az olasz fronton. Hivatalos jelentés Ber­lin elfoglalásáról. Göbbels helyettesé­nek vallomása szerint Hitler és" Göb­bels Krebs tábornok vezérkari főnök­kel együtt öngyilkos lett. Május 6_i jelentés szerint a néme­tek veresége teljes. „Ilyen súlyos mé­retű katasztrófát még item ladott a világ“ — írja a Daily Telegraph kft- löntudósitója. Május 8_án ez a főcím: „Az euró, pai háború utolsó órái.“ — London­ban már megállapították a nemet kapituláció bejelentésének műsorát. MÁJUS 9: Éjjel félkettőkor véget az utolsó német ellenállás, ma délután 3 órakor a Szovjetunió, Anglia és az Egyesült Államok megállapodása álapj&n Churchill jelenti be rádión az euró­pai háború befejezését. „önfeledt lelkesedéssel ünnepük Miskolc dolgozói az európai háború végét“ — címmel számol be a Sza-i bad Magyarország arról a lelkes fel­vonulásról és boldog spontán ünnep­ségről, amelyet a háború befejezésé­nek hírére a miskolciak rendezték. Majd másnap közölte a fi pontból álló kapitüláciös jegyzék szövegét, ame­lyet'Moszkva tett közzé. Május kilencedikét a Szovjetunió Legfelső Tanácsa a „Győzelem ünne­pévé“, általános nemzeti ünneppé nyilvánította.

Next

/
Thumbnails
Contents