Észak-Magyarország, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)
1955-05-08 / 107. szám
o ESZAKMAGYARORSZAG Vasárnap, 1955, május 8. (Folytatás az 1. oldalról) széntermelés a szénvagyon megoszlása által indokolt arányon túlmenően egyre inkább alacsonyabb fű- tőértékü barnaszenek és a lignit felé tolódott el. A KŐOLAJ TERMELÉSE 1954- ben 711.000 tonnával, mintegy 140 százalékkal volt több, mint 1949-ben. 1954-ben közel 300 olajkúttal több működött, mint 1949-ben. 1951-bén nyitották meg a nagylengyeli olaj- mezőt. A VILLAMOSENERGIATERMELÉS öt év alatt közel megkétszereződött: 1954-ben 4.8 milliárd kwo villamosenergiát termeltek, az 1949. évi 2.5 milliárd kwo-val szemben. A villamoserőművek teljesítőképessége 1954-ben mintegy 40 százalékkal haladta meg az 1949. évi színvonalat. Üzembehelyezték többek között az újjáépített mátravidéki erőművet, s a teljesen újonnan épített „November 7“ és a Sztálin Vasmű erőművét. Az ötéves terv alatt összesen 19 új villamosenergia *er- melöegység kezdte meg működését. A villamosítás további fokozását biztosítják az ötéves tervidőszakban megkezdett új borsodi erőmű és a tiszalöki vizierőmű építése, amelyeket részlegesen már 1955-ben üzembehelyeznek. Az. erőművek teljesítőképességének íokczása nem biztosította teljes mértékben a gyors ütemben növekvő energiaszükséglet kielégítését, ezért a meglévő erőművek nagyfokú kihasználása vált szükségessé. A villamosenergiaelosztás sem volt elég tervszerű, ezért egyes időszakokban energiakorlátozásokra volt szükség. A villamosenergiaellá- tásban fellépő zavarokat sikeresen küszöbölte ki az ipari energiagazdálkodás 1954 februárjában bevezetett új rendszere: a „menetrend szerinti gazdálkodás". A VASKOHÁSZAT TERMELÉSE 1954-ben 118 százalékkal haladta meg az 1949. évi színvonalat. Az ötéves terv utolsó évében acélnyers- vasból 419.000 tonnával (105 százalékkal), martinacélból 508.000 tonnával (65 százalékkal), elektroacélból 124.000 tonnával (157 százalékkal), hengeracélból 348.000 tonnával (74 százalékkal) termeltek többet mint 1949-ben. Jelentősen bővült a vaskohászat 'teljesítőképessége; üzembehelyezték Csepelen az új csőgyárat, a Lenin Kohászati Művek 700 köbméteres ».Béke“ kohóját, a Sztálin Vasmű »íagy kohóját és két marlinkemeji- céjét, bővítették a lőrinci hengerművet. Az ötéves tervidőszakban épült fel a Lenin Kohászati Művek 1955 első negyedében üzembehelyezett középhengersora. Az ötéves tervidőszak alatt létesített új beruházások és a meglévő termelőberendezések átépítése nagymértékben emelte a vaskohászat műszaki színvonalát, növelte a kohók fajlagos teljesítményét, fokozta a kohászat gazdaságosságát. A hengerművek — elsősorban a finom lemezsorok — teljesítőképességének növekedése nem tartott lépést a fokozódó szükségletekkel s a termelés sem volt eléggé program- szerű. Jelentősen fejlődött a színesfém? kohászat legfontosabb alapanyagát termelő bauxitbányászat. Az 1954. évi bauxittermelés 700.000 tonnával, 125 százalékkal haladta meg az 1949. évi termelést. 1952-ben állították üzembe a ha- lirnbai bauxitbánya devecseri üzemét. Az ötéves tervidőszak alatt valamennyi bauxitbányában újtelepeket nyitottak meg. Az új telepek termelése az 1954. évi bauxitterme- lésnek több mint felét szolgáltatta. Gyors ütejnben nőtt a bauxitfei- óolgozás: a timföldtermelés 1949-ről 1954-re 101.000 tonnával, 330'százalékkal, az aluminiumtermelés 18.400 tonnával, 127 százalékkal emelkedett. Az sluminiúmfélgyártmányok termelése közel megnégyszereződött. A VEGYIPAR TERMELÉSE 1954- ben 1949. évhez képest csaknem háromszorosára emelkedett. 1954-ben a szerves vegyipar 161.7 százalékkal, a gumiipar 188.3 százalékkal, a gyógyszeripar 451.8 százalékkal termelt többet, mint 1949-ben. 1954-ben 64 százalékkal több műtrágyát — ezen belül 90 százalékkal több foszforműtrágyát —, 122 százalékkal több kénsavat, 42 százalékkal több marónátront, négyszerannyi anilinfestéket, tízszerannyi DDT növényvédő hatóanyagot termelt a vegyipar, mint 1949-ben. A gyógyszeripar lényegesen fokozta az alapanyagok gyártását és számos — korábban importált — gyógyszert termelt olyan mennyiségben, hogy a hazai szükséglet teljes fedezése mellett exportra is jutott. Az ötéves tervidőszak alatt új korszerű vegyigyárak létesültek, köztük a Tiszamenti Vegyiművek, a Hajdúsági Gyógyszergyár, a Veszprém megyei Festékgyár, az Ipari Gázgyár, a Zalai Aszfaltgyár. Az elsősorban hazai nyersanyagokat felhasználó szénfeldolgozó vegyipar és műanyaggyártás nem fejlődött kellő mértékben. Nem volt- kielégítő a műtrágyatermelés fejlesztése sem, de az ötéves A Központi Statisztikai Hivatal jelentése tervidőszakban épített kazincbarcikai új műtrágyagyár és a Péti Nit rogénművek új műtrágya üzeme — amelyeket 1955-ben helyeznek üzem be — biztosítják a műtrágyatermelés nagyfokú növelését. Az ötéves terv időszakában a gépipar — az ipar vezető ága lett. Míg 1949-ben a gyáripar termelésének csak 19 százalékát adta, addig 1954- ben ez az arány közel 28 százalékra emelkedett. 1954-ben a gépipar termelése 267 százalékkal volt több, mint 1949-ben. A gépipar fontosabb termékei közül 1954-ben 103 százalékkal több csúcsesztergapad ot, 133 százalékkal több fúrógépet, 97 százalékkal több marógépet, 323 százalékkal több tehergépkocsit, 553 százalékkal több autóbuszt, 48 százalékkal több motorkerékpárt, 50 százalékkal több 15 lóerő egységre szá mított traktort és 37 százalékkal több cséplőgépet gyártottak, mint 1949- ben. Az ötéves tervidőszakban a gép ipar számos új gyártmány előállítását kezdte meg. így többek közölt: új bányagépek (F. 4. fejtőrakodógép, Sz. 153. rakodógép, forgókalapácsos réselőgép, villamos kézi szénfúrógép, végtelen köteles szállítógép, stb.) új- tipusú szerszámgépek (univerzális esztergapad, sugárfúrógép, egyetemes körköszörű stb); villamosipari cikkek, (nagyfeszültségű és nagyteljesítményű kondenzátorok, korszerű hangrögzítő berendezések, stb.); új mezőgazdasági gének (aratócsép’.G- gépek, lánctalpas Diesel-traktor, függesztett kultivátor, fejőgép, stb-); új építőipari gépek (dömper, hordozható beíonkeverőgép, stb.); közlekedési eszközök (újtipusú elektromos mozdony, trolibusz, háromtengelyes terepjáró gépkocsi, farmotoros autóbusz, háromrészes „Hargita" motorvonat stb.) gyártása indult eg. A gépiparban öt év alatt számos új vállalat kezdte meg működését, köztük a Kiskunfélegyházái Bányászati Berendezések Gyára, a Gyöngyösi Váltó- és Kitérőgyár, a Gy;ij- tógyertyagyár, a Sztálinvárosi Gépgyár, a Jászberényi Aprítógépgyár, Békéscsabai Forgácsoló Szerszámok Gyára, a Préslégszerszámgyár, a Mechanikai Mérőműszerek Gyára, a Ganz Árammérőgyár és a Elektronikus1 Mérőműszerek Gyára. Ezen túl jelentős bővítéseket és korszerűsítéseket hajtottak végre: többek közölt lényegesen bővítették a Ganz Vagongyárat és Gépgyárat, a Gheor- ghiu Dej Hajógyárat, a Vörös Csillag Traktorgyárat új dömperszerel- dével és öntözőcsarnokkal, az EMAG két kombájnszerelő csarnokkal, az RM Művek új kerékpárcsarnokkal bővült. A Csepel Autógyárat átépítették és korszerűsítették. A tervidőszak végén közvetlen befejezés előtt állt a Soroksári Vasöntöde. A gépipar gyorsütemű fejlesztése lehetővé te.tte az egész ipar s ezen belül elsősorban a nehézipar mind több új és korszerű géppel való ellátását, az építőipar és a mezőgazdaság növekvő mértékű gépesítését, a közlekedés fejlesztését, az export- szállítások növelését, valamint a honvédelem megerősítését. Az elért eredmények ellenére nem fejlődtek kielégítő mértékben a gépiparnak azon ágai, amelyek a könnyű- és élelmiszeripart és főként a mező- gazdaságot voltak hivatva ellátni gépekkel, munkaeszközökkel. AZ ÉPITÖANYAGIPAR TERMELÉSE 1954-ben 1949, évhez képeit több_mlnt két és félszeresére növekedett. A cementtermelés mintegy kétszeresére emelkedett, az égetett tégla termelése közel megháromszorozódott. Felépült a Mályi Téglagyár, továbbá a Hejőcsabai Cement- és Mész- mű, az Uzsai Kőbánya, három új épületelemgyár. Megindult a bővített Dorogi Mészmű próbaüzemeltetése. Az építőanyagipar műszaki színvonala is növekedett: 1954-ben a nyerstéglamennyiség több, mint felét villamosított berendezéssel állították elő, a téglaszárításnak pedig mintegy 20 százalékát korszerű mű- szárítóban végezték. Az 1954-ben termelt téglamennyiségnek már több mint 70 százalékát a lényegesen magasabb termelékenységű gyorS- égetéssel állították elő. Ak ötéves terv időszakában szocialista nagyiparrá alakult az építőipar. Az egész építőipar termelése 1954-ben 469 százalékkal, ezen belül az állami építőioaré 237 százalékkal volt több. mint 1949-ben. Az állami építőiparban — lényegében az elmúlt öt év alatt — indult meg a korszerű nagyüzemi termelési eljárások bevezetése. 1954. év végén az állami építőiparnak csak a fontosabb gépekből több mint 120.000 lóerőt képviselő géppark állott rendelkezésére. Elsősorban a legnehezebb fizikai erőkifejtést igénylő munkálatokat gépesítették. Közel 300 földmunkagép alkalmazásával 1954-ben a földmunkáknak már 48 százatékát, több mint 1500 beton- keveftgéppel a ’betonkeverés 74 százalékát, 600 habarcskeverővei a munkák 55 százalékát végezték el gépi erővel. Az anyagszállítás gépesítését közel 1000 daru, 3000 szállííósaalag, több mint 200 keskenynyomtávú mozdony, motoros- és villamostar goncák segítették elő. Az építőipar gyorsabb, eredményesebb munkáját szolgálták az előregyártóit építési elemek, 1954-ben az építkezés helyén előregyártott elemeken kívül már 244.000 üzemileg előregyártóit szerkezetet használtak fel az építkezéseken. Az építőipar a fokozódó gépesítés és a nagyüzemi módszerek széleskörű alkalmazása mellett nem csökkentette az építkezések költségeit, gyakran nem tartotta be a tervben és a szerződésekben előírt határidőket. Nem mindig volt kifogástalan az építkezések minősége sem. Az építőipar lemaradt a lakásépítkezések korszerűsítésével, a lakások építési költsége magas, az építkezések és főként a befejező munkálatok elhúzódnak. A KÖNNYŰIPAR TERMELÉSE 1954-ben -kétszerese volt az 1949. évinek. 1954-ben ötvenkilenc millió négyzetméter pamutszövettel, 3.5 millió négyzetméter selyemszövettel, 7.7 millió pár pamutharisnyával, 6 millió pár bőrcipővel termeltek többet mint 1949-ben. A ruházati ipar termelése több mint négy és félszeresére* emelkedett. Az utóbbi években jelentősen bővült a könnyűipari cikkek választéka és javult a termékek minősége. Megindult a nylonból készült női harisnya, a perion felhasználásával gyártott fétfi és gyermekharisnyák termelése stb. Az ötéves tervidőszak során kezdték meg működésüket . a Szegedi Textilművek és a Kaposvári Textilművek. Jelentősen bővült öt év alatt a kőbányai és a lőrinci fonógyár teljesítőképessége is. Az országban a fonóorsók száma öt év alatt több mint százezerrel növekedett. A len- és kenderipari termelés növelésére üzembehelyezték a Sarkadi Kendergyárat és a Mikospusztai Lenüzemet. Több új ruhagyár — köztük Békéscsabán, Zalaegerszegen és Budapesten ■— megteremtette a nagyüzemi ruházati ipar alapját. Az ötéves tervidőszakban kezdte ■meg működését az ország első szal- macellulózegvára Szolnokon. AZ ÉLELMISZERIPAR mintegy 170 százalékkal termelt többet 1954- ben, mint 1949-ben. A fejlődés — elsősorban a mezőgazdasági termelés ingadozása következtében — nem volt egyenletes. 1954-ben az élelmiszeripar 101.000 tonnával több cukrot, 3000 tonnával több kolbászfélét, 7400 tonnával több gyümölcskonzervet, négyszerannyi cukorkát, csokoládéárut és több mint négyszerannyi sört termelt, mint 1949-ben. Az élelmiszeripar fejlesztésére létesítették a debreceni, győri, kecskeméti, szegedi hűtőipari üzemeket. Zalaegerszegen, Debrecenben, Szolnokon új korszerű tejfeldolgozó üzemek létesültek, öt év alatt a tejfel- dolgozó üzemek teljesítőképessége több mint 37 százalékkal nőtt. 1950 óta 10 kenyérgyár, illetve nagyobb sütőüzem létesült, többek között Sztálinvárosban, Komlón, Veszprémben,, Ózdon. A könnyűipar és az élelmiszeripar termelésének növekedésében jelentős szerepet játszottak a helyiipari vállalatok és a kisipari termelőszövetkezetek. * Az ipar fejlődése az ötéves tervidőszakban — az elért igen jelentős eredmények mellett — nem volt minden tekintetben zavartalan. A munka termelékenysége a gyáriparban az ötéves terv első éveiben igen gyors ütemben nőtt, a növekedés üteme később lassult, sőt 1954-ben a termelékenység közel 1 százalékkal alacsonyabb volt, mint az előző évben. A tervidőszak folyamán az ipar számos területén nem volt megfelelő az anyaggal és az energiával való takarékosság, ezért az anyagfelhasználás az indokolt mérteiken felül nőtt. A termelékenység nem kielégítő emelkedése, valamint az anyagtakarékosság hiánya következtében az önköltség sem az iparban, sem az építőiparban nem csökkent az előírt" mértékben, sőt a tervidőszak utolsó évében emelkedett. Az iparosítás érdekében végrehajtott beruházásoknál nem mindig és nem kellőképpen érvényesültek a gazdaságosság szempontjai. A beruházások egy része a tervezettnél többe került, nem készült el az előirt határidőre. A nagy és. új beruházások mellett az ipar több területén nem fordítottak kellő gondot a meglévő gépek és felszerelés felújításaim, rendszeres karbantartására. Az ötéves tervidőszakban — első- rprbon a régebbi üzemekben — nem fejlődött kellőképpen az ipar műszaki színvonala. A gépesítés, az automatizálás és a legkorszerűbb gyártási eljárások alkalmazásának mértéke nem volt kielégítő. III. Mezőgazdaság A mezőgazdaság termelőerőinek fejlesztésére jelentős összegeket fordítottak: öt év alatt 9.2 milliárd forint, az összes beruházások 13.8 százaléka jutott mezőgazdasági beruházásokra. A tervidőszak alatt 13.200 traktort, 2.200 aratócséplőgéRet (kombájnt), 2.900 cséplőgépet, 12.000 traktorekét, 4.900 traktoros vetőgépet, 3.600 kévekötőaratógépet kapott a mezőgazdaság, öt év alatt több mint 150.000 kát. holdat tettek öntözhető- vé, mintegy 360.000 holdat erdősítettek és fásítottak. A mezőgazdasági termelés növekedése — a jelentős beruházás ellenére — nem elégítette ki a népgazdaságnak a mezőgazdasággal szemben támasztott növekvő igényeit. A termelőerők fejlesztése megteremtette a mezőgazdaság szocialista átalakításának anyagi alapját. 1954- ben az ország szántóterületének egy- harmada tartozott a szocialista szektorhoz. Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek a tervidőszak alatt jelentősen fejlődtek. A mezőgazdaság fejlesztésére fordított erőfeszítések azonban még nem tükröződnek megfelelően a mezőgazdasági termelés növekedésében. Az új szocialista nagyüzemek egy része kezdeti nehézségekkel küzdött, a túlsúlyban lévő kisárutermelő gazdaságok nem alkalmazhatják megfelelően a gépesítés és fejlett agrotechnika eredményeit, s a mezőgazdasági termelés még túlságosan nagy mértékben függött az időjárástól. A mezőgazdaság növényi és állati termékekből együttesen 1954-ben 12 százalékkal nagyobb mennyiséget termelt, mint 1949-ben, megközelítőleg annyit, mint a jó időjárás következtében rekordtermésü 1938. évben. A mezőgazdaság árutermelése 1954- ben 16 százalékkal volt nagyobb, mint 1949-ben. Az ötéves tervidőszakban — 1931— 40. évek átlagához képest —> megváltozott a növénytermelés szerkezete: .megnövekedett a munkaigényes, nagyobbrészt ipari kultúrák aránya: csökkent a külterjesebb növénytermelési ágazatok — elsősorban a ga- bonanemüek vetésterülete. Az ötéves tervidőszakban a kenyérgabona átlagtermése mintegy 7 százalékkal volt magasabb az 1931— 40-es évek átlagánál, az átlagtermés növekedése azonban pótolta a vetés- terütet csökkenését (1038-ban a vetésterület 40.9 százalékán termeltek kenyérgabonát, az elmúlt öt év átlagában ez az arány 35 százalék körül mozgott). Az egy főre jutó kenyér- gabona fogyasztás 1954-ben magasabb volt, mint 1938-ban. A legfontosabb takarmánynövények közül a kukorica és az árpa termésmennyisége öt év átlagában némileg meghaladta az 1931—40-es évek átlagát. A zabtermelés csökkent. Az állatállomány takarmány- ellátása az ötéves terv éveiben nem volt kielégítő. A burgonya termésátlaga öt év átlagában kát. holdankint 4.4 mázsával, 11.1 százalékkal volt magasabb, mint az 1931—40-es évek átlaga. CUKORRÉPÁBÓL az öt év átlagában több mint kétszerannyit termeltek, mint az 1931—40-es évek átlagában. A textilipari növények vetésterülete a tervidőszakban 30 százalékkal emelkedett. Az olajos növények vetésterülete csökkent. Zöldséget 1954- ben több mint 150 százalékkal nagyobb területen termeltek, mint 1949-ben. A RIZS vetésterülete és termés- mennyisége 1954-ben 1949-hez viszonyítva mintegy háromszorosára emelkedett. Az ötéves terv időszakában 40.000 kát. hold üzemi gyümölcsöst és 9.300 kát. hold szőlőt telepítettek. Az új telepítés azonban nem pótolta a kiöregedett és kipusztult szőlőtőkéket. Az ötéves terv időszakában az öntözött terület jelentősen megnövekedett: 1954-ben több mint háromszor annyi területet öntözlek, mint 1949- ben, ezen belül az öntözéses kertészet mintegy 9.5-szörösére növekedett. Az öntözött terület további nagymérvű növelését teszi lehetővé az ötéves tervidőszakban épített tisza- löki duzzasztómű és a keleti főcsatorna. A növénytermelés fejlesztését szolgálta a műtrágyafelhasználás növelése és a fokozódó gépesítés. 1954-ben a műtrágyafelhasználás mintegy 160 százalékkal volt nagyobb, mint 1949-ben A szocialista nagyüzemek egy kát. holdra jutó műtrágya ^'használása az ötéves terv végén kiiencszerannyi volt, mint. az egyéni gazdaságoké. Növekedett öt év alatt az istállótrágyázott terület is. 1954. év végén 312 gépállomás működött. Az egy gépállomásra, jutó erőgépek száma 1950 óta 68 4 százalékkal nőtt. A gépállomások által végzett összes gépi munka mennyisége az ötéves tervidőszak alatt több, mint megkétszereződött és az egy traktorra jutó munkateljesítmény 16.3 százalékkal emelkedett. A növényápolást, a kapásnövények és szálastakarmányok betakarítását csak kis mértékben végezték gépekkel. Az állami gazdaságokban 1054-ben már az őszi mélyszántás 98.7 százalékát, a tarlóhántás 98.9 százalékát, az aratás 68.3 százalékát, a sorközi kapálás 21.1 százalékát, a kaszálás 28 százalékát végezték géppel. A háborús károk következtében csökkent állatállomány már 1950 elején elérte a háború előtti színvonalat, de a tervidőszakban nem növekedett kielégítő mértékben. Az 1950 és 1955 tavaszán végrehajtott állatszámlálás adatai szerint a sertésállomány öt év alatt 5.5 millióról 5.8 miilió darabra nőtt. A szarvasmarhaállomány öt év alatt 4.2 százalékkal csökkent. A szarvasmarhaállományon belül csökkent a tehenek aránya. A tejhozam nem volt kielégítő. A lóállomány az ötéves terv időszakában csak kevéssé változott, a juhállomány a tervidőszak alatt 78 százalékkal évről-évre egyenletesen nőtt. Az ötéves terv éveiben lényegesen előrehaladt a mezőgazdaság szocialista átalakítása. 1954 végén 494 állami gazdaság és 4381 termelőszövetkezet működött. AZ ÁLLAMI GAZDASÁGOK szántóterülete öt év alatt több mint háromszorosára nőtt. A legtöbb területen meghaladták az országos átlagot, még nem használták ki eléggé a nagyüzemi gazdálkodás lehetőségeit. Az állami gazdaságok szerepe a lakosság és az ipar ellátásában állandóan növekszik. Az állami gazdaságok árutermelése öt év alatt négy és félszeresére emelkedett. 1954-ben már a begyűjtött mennyiség jelentős hányadát; a kenyérgabona 19 százalékát, a rizs 49, a tej 22.5 százalékát és a gyapjú 27.7 százalékát adták az állami gazdaságok. Az állam,i gazdaságok állatállománya öt év alatt ötszörösére nőtt. 1954-ben a begyűjtött vágómarha' 23.3 százalékát, a vágósertés 53.ö százalékát adták az állami gazdaságok és az állami hizlaldák. Az állami gazdaságokban az egy tehénre eső tejhozam 2744 literre emelkedett. Az állami gazdaságok állattenyésztésének gyorsabb fejlesztését az utóbbi években fékezte a takarmánytermelés alacsony színvonala. Az elmúlt öt esztendő alatt mély gyökeret vert a termelőszövetkezeti mozgalom. Az 1953. és 1954. évi átmeneti visszaesés ellenére az elmúlt év végén csaknem kilencszer annyi család hatszor annyi földterületen gazdálkodott közösen, mint a tervidőszak elején. A termelőszövetkezetek jelentékeny része megszilárdult. Lényegesen javult a munkafegyelem, javult az elvégzett munkák minősége is. Ezek eredményeként 1954-ben a termelőszövetkezetek csaknem 40 százaléka már az országos átlagnál magasabb terméseredményeket ért el. Az 1954. évi kedvezőtlen időjárás ellenére több mint 400 termelőszövetkezetben a búza termésátlaga ka- tasztrális holdanként meghaladta a 9 métermázsát. A közös állatállomány öt év alatt több mint nyolcszorosára emelkedett. 1954-ben a megelőző évekhez képest jobban gondozták az állatokat. A tejhozam nem volt kielégítő. Az elmúlt öt év alatt jelentősen gyarapodott a termelőszövetkezetek közös vagyona. Az egy kát. hold szántóterületre jutó közös vagyon mintegy 80 százalékkal a szövetkezeti alap 137 százalékkal növekedett. A termelőszövetkezetek öt év alatt igen jelentős beruházásokat hajtottak végre, amelyekhez az állam közel egymilliárd forint segítséget nyújtott. Emelkedett a tagoknak mind a közös gazdálkodásból, mind a háztáji gazdaságokból származó jövedelme. AZ ERDŐGAZDASÁGOK öt év alatt közel háromszor akkora területen telepítettek erdőt, mint amekkorán kitermelés folyt. Az ország erdőterülete öt év alatt 12 százalékkal emelkedett, de mindez mégsem póíolta megfelelően a Horthy-kor- szak éveiben kiirtott erdőket. Az ötéves tervidőszak alatt mintegy 20 ( ezer kát. hold mezővédő erdősávot létesítettek. Megkezdődött az erdő- gazdasági munkák gépesítése. A közlekedés teljesítményei az ötéves terv Időszakában jelentős mértékben növekedtek: 1954-ben vasúton $0.3 millió tonnával, tehergépkocsin 40 millió tonnával, hajón egymillió tonnával több árut szállítottak, mint 1949-ben, A vasútak árutonnakilomé. (Folytatás a 3. oltlalonj IV. Közlekedés — Hírközlés
