Észak-Magyarország, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-06 / 105. szám

f» Ei.’-ZAB 11AG1 AKORSZAG PénUs.;, 1955. május 6. Csütörtökön életbelépett a nyugalnémeürszági megszállási szabályzat hatálytalanításáról szélé párizsi egyezmény Berlin. Vozári Dezső, az MTI berlini tu­dósítója írja: Hoyer-Millar brit és Francois-Pon­cet francia főbiztos csütörtökön dél­ben a bonni kancellári hivatalban Adenauer jelenlétében letétbe he­lyezte . a nyugatnémetcrszági meg­szállási szabályzat hatálytalanításá­ról, továbbá a külföldi csapatok iiyugainémetörszifei üllomáisozásárál Párizsban kötött egyezmények ratifi­kációs okmányait. Az Amerikai Egyesült Államok és Nyugatnémetország képviselői, mint ismeretes, már •április végén elhe­lyezték a szerződések ratifikációs okmányait. Ezzel a két egyezmény életbelépett. Adenauer kancellár és Franicois-Poncet francia főbiztos ugyanez alkalommal jegyzékváltás alakjában éle tbeléptette az úgyne­vezett Saar-egyezményt is. A Saar- egyezmény életbeléptetését az tette lehetővé, hogy Adenauer karlsruhei alkotmánybírósága kedden este ki­hirdetett ítéletével elutasítót!« a Saar-vidékre vonatkozó nyugatné­met-francia megállapodás ellen be­nyújtott alkotmányjogi panaszt. A Nyugatnémet Szövetségi Köz­társaság az említett szerződések eietbeléptetésével a közigazgatás egyes. íigazafeiiban litszatszuvérén í- táshoz jutott. Adenauer igyekezett ezt külpoli­tikája győzelmének feltüntetni és propaganda céljából színpadias kül­sőségek között megünnepelni. Ade­nauer a bonni parliament csütörtöki ülésén a szerződések életbelépése alkalmából őntömjénező nyilatkoza­tot akart Intézni a német néphez. A szociáldemokrata párt helytelení­tette ezt a tervet és kijelentette, hogy képviselői tüntetőén kivonul­nak a parlamenti ülésteremből, amennyiben a kancellár felolvassa a nyilatkozatot és nem nyújt lehetősé­get a szocláídemdkratia képviselő- csoportnak ahhoz, hogy a maga ál­láspontját ismertesse a szövetségi gyűlésen. Ollenhauer, a szociáldemo­krata párt elnöke hangoztatta: mi­után a csütörtökön életbelépett szer­ződésekben a nyugati megszálló ha­talmaik számtalan előjogot tar­tottak fenn maguknak, ezek az egyezményeik távol vannak attól, hogy igazi szuverénitást biztosítsa­nak a Szövetségi Köztársaságnak. A szociáldemokrata képviselő-cso­port ellenvetése után a Keresztény Demokrata Unió arra szorítkozott, hogy Gerstenmaierrel, a parlament elnökével felolvastatta Adenauer háromsoros levelét, amely a szóban- torgó szerződések életbelépéséről ér­tesítette a szövetségi gyűlést. Ezután félbeszakították a parlament ülését és az összehívott állandó bizottság kompromisszumos megoldást próbált találni. Adenauer nyilatkozatainak szöve­ge egyébként a bonni kormány ülé­sén is hosszas és 'heves vitát váltott ki. Az állandó bizottságban létre­jött megállapodás alapján Adenauer eltekintett attól, hogy nyilatkozatát a parlament ülésén ismertesse és a Schámburg-palota erkélyéről olvasta fel azt. A parlament újra megnyitott ülé­sén a pártok megbízottai leszögezték a szerződések életbeléptetésével kap­csolatos álláspontjukat. Ollenhauer, a szociáldemokrata párt szóvivője rá­mutatott arra, hogy a bonni kor­mánynak ünnepségek rendezése he­lyett az lenne a legfőbb kötelessége, hogy éjt nappallá téve munkálkod­jék a német egység helyreállításá­nak előmozdításán. A Neues Deutschland, Németor­szág szocialista egységpártjának lapja „A szuverénitás paródiája'“ című cikkében hangsúlyozza, hogy a nyugati államok a most életbelé­pett szerződések alapján bármikor kezükbe ragadhatják a hatalmat Nyugat-Németországban és megaka­dályozhatják, hogy Nyugat-Németor- szág normális kapcsolatokat létesít­A nyugati hatalmak szakértői kije­lentették, hogy Nyugat-Németország katonai kiadásai az újrafelfegyver- zés első három esztendejében össze­sen 113.5 milliárd márkát igényel­nek. Ez azt Jelenti, hogy Adenauer sen a NATO-hoz és a Nyugateurópai Unióhoz nem tartozó államokkal és hegy önállóan megfelelő lépéseket tegyen Németország újraegyesítése j erdőkében. A Neues Deutschland a. továbbiak­ban vitába száll egy szociáldemokra­ta vezetőnek azzal a kijelentésével, hogy Nyugat-Németországban a szer­ződések életbelépése után minden a régiben marad. „Ez nem felel meg a valóságnak“ — írja a lap. — A hely­zet most rosszabb mint volt. Nyu- gat-Németország szuverenitásának hiányát mindig a hitleri Németor­szág kapitulációjával összefüggő át­meneti állapotnak lehetett tekinteni. Most azonban nemzetközi szerződés fosztja meg bizonytalan időre Nyu- gat-Németországot a szuverén it ásá- tól és ezt a szerződést egy „német“ kormány is aláírta. 1955 május 5-e fekete nap, de nem végállomás. A német nép nem ismeri el a párizsi szerződéseket és nem adja fel a nemzeti egységre és önrendelkezésre való jogát. A német nép folytatja nagy nemzeti küzdelmét mindaddig, amíg egész Németország egységes és szabad nem lesz“. (MTI) a lakosság terhére három év alatt hajlandó 25 milliárddal többet for­dítani fegyverkezésre, mint ameny- nyit Hitler hat év alatt a második világháború előkészítésére költött. (MTI) Hz Egyesült Államok közös hadműveleti központét állít lel az áruld Gsang Haj-sekkel Peking (Uj Kína) Az Egyesült Államok újabb lépést tesz háborús előkészületeiben, ami­kor Tajvan szigetén létrehozza kö­zös hadműveleti központját az áruló Csang Kaj-sek klikkel. Csehszlovák fiatalok nagyjelentőségű kezdeményezése A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség vezetőségének felhívására a fiatalok gyűjtést szerveznek iskolákban, üze­mekben, falvakban, kulturális és sportműsorokat, estéket rendeznek, amelyeknek bevételét eljuttatják a „nemzetközi szolidáris alap“-hoz, hogy a gyarmatok legeldugottabb falujából is eljöhessenek a küldöttek Varsóba. Követésre méltó példát mutattak a Pardubice-területi fiatalok, akik gyűjtésből és különféle rendezvé­nyek bevételeiből négyszázezer ko- lonát ajánlottak fel. Az egyik prá­gai iskola VIII. osztályos úttörői elhatározták, hogy fém- és papirhul­H. G. Hopwood, az amerikai csen* des óceáni flotta parancsnokságának vezérkari főnöke a napokban Taj­van szigetére érkezett a közös had­műveleti -központ létrehozására. (MTI) iadékot gyűjtenek, s a befolyt össze­geket a VIT-re utazó gyarmati fia­taloknak utalják át. Valamennyi piágai iskola úttörőit versenyre hív­ták „ki gyűjt többet, ki ad többet“ feliszóval. (MTI) Gencsi Sári vendég feli epése a Rigolettóban A Déryné Színház május 10-én. kedden felújítja az évad elején nagy sikerrel bemutatott Rigolettót. Az előadáson Gilda szerepét Gencsy Sári, az Állami Operaház tagja énekli. Adenauer fegyverkezési költségelőirányzata túlszárnyalja a Hitlerét ÍM. A. Bulganyifi fogadta a franc? a jiagy követet Moszkva (TASZSZ) 1 5-én fogadta Louúí Joxet, a Francia N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Köztársaság moszkvai rendkívüli és Minisztertanácsának elnöke május meghatalmazott nagjíkövetét. (MTI i Képek a május 1-i seregszemléről MISKOLC r r<rcrr« rt ttt******* *** ***«­ÚJ ÉLET EGY RÉGI GYÁR FALAI KÖZÖTT JlátóífCLtcis a. p.tkinq.i QsjcuisitLth.n nwzdönif- is aa.g.&nfaaílá Q.y.át'bcut Tavass vart. Esőre áhí­tozó, poros utakon száguld ve­lünk az autó. Peking, a mil­liós kínai főváros legkülső nyu­gati kerületében járunk. Rövid félóra utazás és máris feltű­nik előttünk a Csanslntien Moz­dony- és Vagonjavító Gyár vörös csillagokkal ékesített faragásos kínai kapuja. Kedves vendégekként fogadnak bennünket. A kapu előtt rajcsurozó, gyerekek kezdetben felénk mutogatva kicsiny kezeikkel, meg-megkoekáztatnak egy haisány „szulienzsen“ (szovjet em ­ber) kiáltást, de valami különleges érzékkel hamarosan át­váltanak a „sunjalizsen“-re, ami nagyon hasonlít az előbbi­hez, csakhogy magyar embert jelent, s inkább ránk illik, lévén, hogy magyarok vagyunk. Nem sokat időzünk az igazgatóságon, amely különben is igen kihalt. A vezetők lenn vannak az üzemekben. Nem rossz szokás. No, de minket elsősorban a gyár munkásai érdekel­nek. Hogyan is dolgoznak az új Kína felszabadult munkásai" Ahogy végigsétálunk a hatalmas gyár meglepően tiszta udvarán, rendes és tágas műhelyeiben, önkéntelenül mull- ■nyári miskolci gyárlátogatásaimra gondolok.. A Csansintien gyár sok tekintetben igen hasonlít a diósgyőri DIMÁVAG szépen gondozott gyártelepéhez. Kínai elvtársaink állandóan hangsúlyozzák: „Mi nagyon sokat tanulunk a magyar mun­kásoktól“. Végignézve ezen a gyáron, hozzátehetjük, bizony mi is tanulhatunk egyet s mást a kínai munkásoktól. Töb­bek között rendet és fegyelmet. Mert az azután van itt. ~ Miközben járjuk az egyes üzemrészeket, s kicsit elidő­zünk a kazánjavító műhely óriási vasvázas csarnoka alatt, a gyár fiatal párttitkára elmondja nekünk a gyár történetét. Nem hosszú, de nagyon tanulságos kis történet. A Csansi.i- tién Gyárat 1901-ben alapították.. Mi mindent megért ez a gyár félévszázados fennállása alatt! Kezdetben francia tőke- éfdekeltség volt, később japán, majd kuomintang-hadiüzem- mé alakult át, hogy azután 1948 december 14-én a kínai munkások és parasztok váljanak gazdáivá, végleg és vissza- vónhatatlanul. A gyár munkásai már az 1920-as években is a kínai munkásmozgalom legforradalmibb részéhez tartoztak. 1923-ban ök is átestek a tűzkeresztségen. Egységesen reszt­vettek az 1923 februári nagy sztrájkban, amelyet a peking- hankoui vasúti munkások indítottak szakszervezeti értekez­letük betiltása miatt. A reakciós kínai kormány és a kül­földi konzulok katonái és rendőrsége tüzet nyitottak a sztráj­koló munkásokra, köztük a Csansintien Gyár munkásaira is, s sokat agyonlőttek vagy megsebesítettek közülük. A Csan­sintien Gyárban igen jól emlékeznek azokra az időkre. Több mint száz olyan idős munkás dolgozik ma is a gyárban, aki resztvett a februári sztrájkban. Szán Ven-siu 58 éves mun­kás, a sztrájk egyik résztvevője így emlékezik vissza a feb­ruári napokra: ..Bizony nem volt könnyű dolog sztrájkolni. £n sztrájk- őr voltam. Gyilkos fegyverekkel néztünk farkasszemet. Hol fenyegettek bennünket, hol meg akartak vesztegetni. Több fizetést kaptok — mondták —, ha munkába álltok. S mikor látták, hogy semmire sem mennek velünk, a katonák gyil­kos tüzet nyitottak ránk. A mieink közül hárman meghal­tak, többen megsebesültek. Sok munkásvér folyt, de nem adtuk fel a harcot. Tudtuk, végül úgyis mi győzünk, mert erősebbek vagyunk. S látjátok, magyar elvtársak, — győz­tünk. — Érdemes volt harcolni.“ A Csansintien Gyár munkásainak, a nagy kínai népnek a győzelmét sok újabb győzelem követte 1949 óta. A gyár, amely 1949-ben még csak 2541 munkással dolgozott, ma mái 5020 embert foglalkoztat. A fejlődést azonban inkább le lehet mérni a termelésen. A múlt év első negyedében a gyár munkásai 48 mozdonyt, 22 személykocsit és 174 teher­kocsit javítottak meg. Ezév első negyedében viszont már 69 mozdonyt, 42 személykocsit és 224 teherkocsit. Minden mun­kás tudja, Kínának úgy kell a jól futó mozdony, s a szenet, rizst és gépeket szállító teherkocsi, mint eg.v falat kenyér. Hát ha kell — mondja Szü Szu-min 21 éves ifjűmunkásnő, Peking város élmunkása i—, akkor teszünk róla, hogy minél több kijavított mozdony és teherkocsi fus­son. A 21 éves mester körül forgolódó iparostanuló mindjárt közbe is kotyog, s büszkén újságolja, hogy Szü Szu-min a múlt hónapban is 125 munkaórának megfelelő százalékkal teljesítette túl havi tervét.. Ez azután helyre kislány, mon­dom magamban, s Szü Szu-minröl tovább siklik pillantásom a gépére. Nem, nem káprázik a szemem. Az ismerős alakú fúrógép oldalán kis fémtáblán ott ragyog a gondosan fényesre csiszolt felírás: „Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek, Csepel“. Szeretném magamhoz ölelni az élmunkást meg a gépét is. No csak. Egyszerre sokkal közelebb került hozzám az a 125 munkaóra, meg aki teljesítette, mihelyt megtudtam, hogy egy kiváló magyar gépnek is része van benne. Később még több magyar gépet is láttunk, s boldogan tapasztaltuk, úgy mű­ködnek, mint a parancsolat. Megyünk tovább és egyre többet tudunk meg a gyárról,- a gyár és a munkások új életéről. Hamarosan rájövünk, hogy a gyár nemcsak javításra, de szinte az összes vasúti gép- és kocsialkatrész előállítására és összeszerelésére is képes. Tel­jes gőzzel folyik a május elsejei munkaverseny. Nem akarunk lemaradni — mondja a párttitkár —. mert már tavaly is a hét legjobb között voltunk a pekingi üzemek versenyében. 64 élmunkásunk és 421 kiváló munkásunk van. Ilyen embe­rekkel lehet csak igazán versenyezni. Délután hat óra felé jár. A gyár hatalmas kultúrter­mében, az olvasó- és klubszobákban halk zene mellett be­szélgetnek, olvasnak és tanulnak az esti műszakra bejött munkások. Mi is leülünk és máris csakúgy röpködnek az éle­tet oly széppé tevő számok. Nem kell itt sokat kérdezni; Van mit elmondani kérdések nélkül is. Az idén kifizetett béralap már 315 százaléka a felszabadulás előttinek. A fel- szabadulás óta eltelt 3 év alatt 7-szer annyi lakóterületet épí­tettek be és adtak át a gyár munkásainak, mint a felszabadu­lás előtti félévszázad alatt összesen. Uj szanatórium, napközi otthon, fürdő és könyvtár jelzik az új élet egy-egy bátor lé­pését. — Nem „pihen“ ám sokat ;a gyári könyvtár 32.000 kötete sem — veti közbe a könyvtáros.. Naponta több mint 100 mun­kás fordul meg a könyvtárban és cserél könyvet. Hát a tej­gazdaságunk, az talán semmi? — szól egy hang a másik asz­taltól, — Miféle tejgazdaság? — kérdezzük. S nem 'kis meglepe­téssel halljuk, hogy a gyárnak 24 tehenes tejgazdasága van. A tejgazdaság jövedelmének zömét az üzemélelmezés állandó javítására fordítják; Búcsúzkodni kezdünk. Ne menjenek még, kérnek ben­nünket, mindjárt vége a nappali műszaknak, addig elbeszél­getünk egy kicsit. Jöttek volna csak szombaton, táncoltunk volna egy jót. Vagy ha tetszik, filmet nézhettek volna. De lehet nálunk operát és zenét is hallgatni, sőt sportolni is. Úgy tudjuk, a magyarok Igen jó sportolók. Mi is hozzájuk hason­lók akarunk lenni. 22 futballcsapatunk van, pekingi viszony­latban is megállják a helyüket. Vagy inkább meg alkarnak nézni egy szakmai lanfo- l.vamot? Nem nehéz ilyet találni, mert 23 tanfolyamon több mint 700-an tanulnak. 1000-en politikai oktatásra járnak, 1400-an pedig írni és olvasni tanulnak. A fiatalokat sem ha­nyagoljuk ám el. Több mint 700 iparostanulót tanít és fog­lalkoztat a gyár. Hallgatnánk mi szívesen, akár egy hétig is. de felbúg a nappali műszak végét jelző sziréna, s az ily rövid idő alatt is igen jó barátainkká vált munkások elindulnak felváltam a többieket. Meg-megállnak a műhelyek előtti színes ered­ménytáblák előtt, ötágú csillagokkal rakták ki ezeken a mű­helyek évi tervét. A teljesítést piros, a feladatokat kék csil­lagok jelzik. No, majd most mi is ráverünk a nappaliak után, kacsint ránk az egyik fiatal munkás. Annyi lesz itt évvé­gére a vörös csillag, hogy rá se fér majd a táblára. S azzal megy tovább. Mi is megyünk. Megyünk és magunkkal visszük egy fel­szabadult nép munkásfiainak baráti üdvözletét Miskolc, Diós­győr és Északmagyarország minden munkásának. Kikanya­rodva az útra, mégegyszer visszapillantunk. Közben üj má­jusi felirat került a kapu fölé: „Elvtárs, telik az idő, hogy állsz a tervvel?“ Igen jó kérdés az üzemből távozókhoz. Hát ti borsodiak, ti hogyan álltok a tervvel? Éliás Béla, az MTI pekingi tudósítója.

Next

/
Thumbnails
Contents