Észak-Magyarország, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)
1955-04-24 / 96. szám
, * * IFJÚMUNKÁSOK! i/ccyNi ictci/ a nR7 ll '/ONfCPF^CZi IC ad A i Győré Tibor lakatos, Hainer Béla és Lőrincz Mihály DISZ-tagok példamutatóan végzik munkájukat, úgy, ahogyan fiatalhoz, DISZ-taghoz Miit A Lenin Kohászati Müvek nagyüzemi DlSZ-bizottságan éppen kicserélik tapasztalataikat Ózd és Diósgyőr DISZ-vezetői. Képűnkön (balról) Gácsi Ferenc, a Lenin Kohászati Művek DISZ-titkára, Sáfi Antal ózdi üzemi alapszervezeti titkár é* Fejes István, az Ózdi KohászatitJzemek nagyüzemi DISZ-titkára, ir-srui tú« «ísuttelei.) A Lenin Kohászati Művek DlSZ-fialaljai között NAGY AZ ÖREGEK FELELŐSSÉGE A FIATALOKÉRT Jegyzetek a diósgyőri acélműből /Ttfargóczi István Kossuth-dijas olvasztár 195i novemberében különleges megbízatási kapott. Két váltótársával együtt átvett egy megrongált kemencét, amelynél az országban először, egyszemélyben ellátja az acélgyártó és az olvasztár munkáját. A kemencével együtt elvállalta egy eléggé zilált fegyelmit ifjúsági brigád vezetését is. A brigád tagjai nagyrészt faluról jött fiatalok. Legtöbbjük 2—3 éve, némelyikük még rövidebb ideje dolgozik a martinban. Látták, hogy a gyári munka biztos keresetet, jó megélhetést biztosit, de a gyárhoz csak ez kötötte őket. Az üzem szeretető, a munkásosztályra jellemző fegyelem azonban hiányzott belőlük — ilyesmiről nem sokat hallottak. A brigád némelyik tagja gyakran mulasztott igazolatlanul és a munkában sem nyújtotta azt, amire képes lett volna. Margóczi elvtárs az első nap ösz- szehívta a brigád tagjait s elmondta, hogy mit vár tőlük. Fegyelmezetlenséget nem tűr s aki egyszer is igazolatlanul mulaszt, többet oda se álljon a kemence mellé. Megkérdezte a fiúkat, akarnak-e ilyen feltételekkel az ö brigádjában dolgozni. — Igen, akarunk — válaszolták a brigád tagjai. — No jó — mondta Margóczi akkor ez nálunk a brigádban mától fogva törvény s aki vét ellene, azt a brigád közössége ítéli el. fírre gzonban nem is került sor — a jó szó, vagy a várható esetleges következmények hatására-e, nem tudni: fő, hogy a lazaság megszűnt. A brigád azóta igen jól dolgozik. Ezt számokkal is lehetne igazolni, de olvasóink bizonyára enélkül is elhiszik, hogy a i-es kemence kollektívája mind a százalékos telje- sitpfény. mind az önköltségcsökkentés, mind pedig a minőség tekintetében egyike a legjobbaknak a martinban. Inkább arról érdemes beszélni, hogy Margóczi elvtárs mint kommunista hogyan neveli ezeket a fiatalembereket, akik egy kivételével mind a harmincon innen vannak. Mire kell neveim a jó martinász? Elsősorban arra, hogy ne csak vmmel-ámmal dolgozzék, hanem hajtsa a martinász-becsület is. Szeresse szakmaját, váljék izig-vérig olyan munkássá, aki ragaszkodik gyáráéhoz. Erre szavakkal nevelni nem lehet. Reviczky Antal, Dömötör Feri meg a többi sokkal inkább mesterré válik, úgy hogy a személyes példát látják. Az ő olvasztáruk műszak végeztével nem rohan csapot-papot otthagyva, ha a következő műszak kezdetére esik a csapolás . Margócziról az a hir járja, hogy a tüzes kemencébe is belebúvik, ha baj van. Amikor lemaradás mutatkozik — mert a kemencekőművesek, vagy lakdtosok késlekedtek a javítással — búskomor, szavát se venni. Úgy szereti kemencéjét, hogy gondolata is szinte mindig azon jár, folyton újításon töri a fejét. Hogyne lenne az ilyen ember példája vonzó, hogyne becsülné a fiatal segéd mestere munkaszeretetét s hogyne ukama olyanná válni, mint ő! /h/argóczi elvtárs igényes, ke- meny ember. A karbantartásnál például nem tűri el a cammog ást, a kényelmeskedést. De sosem szidalmazza, ócsárolja segédjét, mindig emberi modorban beszél vele, még ha feddi is. De nemcsak ennyit tesz. Érdekli öt embere tetötől-lalpig. Megkérdi, mivel tölti szabad napját és talál arra is alkalmat, hogy elbeszélgessen a brigád tagjaival a világ dolgairól, a politikáról. Az ilyen beszélgetés nem terhes senkinek sem. Érdekli a nehéz testi munkát végző embert is — különösen a fiatalt —, mi történik a nagy világban? Csak ne szólamokban, hanem saját nyelvén mondják el neki. Pista bácsi, azaz Margóczi elvtárs, pedig így beszél. Ha a mát meg a tegnapéit hasonlítja, össze, hó az új életről szól, annak is megvan a magva, mert ö kiállt a múlt rendszerben egyet s mást s tud beszélni az igazságtalanságokról, amelyek a munkait érték s amelyek ellen akkor ö maga is harcolt. Jól megérti ezt minden fiatal. Csoda-e, hogy a, brigád olyan mint egy nagy család? Egyikük most nősül, persze hivatalosak mind a lagziba. Együtt örülnek, bánkódnak, ha éppen úgy esik sora. A brigád fiatal tagjai értelmes, józangondolkodású, a munkát értő és ezért lelkesedő emberekké válnak. Még egy hiba van a brigádban. Nem mindegyik fiatal tagja a DISZ. nek. Pedig az előfeltételek meg vannak hozzá, csak az hiányzik, hogy Margóczi elvtárs megmagyarázza fiainak: a DISZ-ben a helyük! -------------------5~--_/ízért foglalkoztunk ilyen bő(37jT ven Margóczi elvtárssal meg a brigádjával, mert valahogy ilyenformán kellene alakulnia az idősebb meg a fiatal munkások viszonyának másutt is. Sajnos azonban, nem mindenütt alakul így a mariinban. Néhány évvel ezelőtt még olyan vélemény volt az acélműben, hogy a fiatalokra nem lehet számítani s a mostaniakkal kihal az igazi martinásznemzedék. Némelyik nagy szak*udású, idősebb ohxisztár nem szívesen árulta el „titkait'1; lesse csak el kínnal, keservesen a fiától munkás a szakma csínját-bin ját, ahogy tudja. „Engem pofonnal neveltek. tőlem titkollak, tanuljanak csak így a mostaniak is." Ez volt a summája ezeknek a véleményeknek. Ezen azóta már túljutottak. A fiatal munkaerőt megbecsülik. A három ifjúsági kemence jó hírnévnek örvend. A fiatalokat olyanok irányítják, mint az országoshírű Margóczi, Jenen és Joó elvtárs, vagy az elektroacélműben Mislóczky Mátyás, aki szinte megfiatalodott amióta ifik kerültek a keze alá. Látszólag tehát nincs komoly baj velük — valóban nincs, legalábbis a munka frontján. Nyilas élvtdrs, az acélmű DISZ-titkára azonban elmondja, hogy Margóczin kívül alig található olyan mester, aki felelősséget érezne a hozzá tartozó fiatalok emberi fejlődéséért. Nincs miért csodálkozni tehát azon, hogy a Lenin-kohászat országszerte hires acélművében a fiataloknak csupán egynegyede DISZ,-tag. Vajon megelégedhetünk-e azzal, hogy az ifik jól termelnekf Ha az acélmű idősebb kommunistái elgondolkoznak erről, bizonyára belátják; nagyon jó, hogy az ifik a termelésben megállják helyüket, de ez még mayában nem elég. [' ~elelösek a mostani állapotért ( //, a régi harcosok, a kitűnt e- . " tétiek, a szinti ánovisták. a funkcionáriusok is. Most arra vau. szükség, hogy a kommunisták erősítsék meg a DISZ-t. Ne legyen az üzemükben olyan kommunista, aki ne erősítené új taggal az “ifjúsági szövetséget! Nagy az öregek, felelőssége a f i altul fik ért. mert csak az Ő segítségük, révén tudjuk kifejleszt leni az ifjúságunkban az igazi ember jellemvonásait, a kommunista céltudatosságot, az akaraterőt, az állhatatosságot, a munka- és « hazaszeretetei. (SÁNDORt „így készülök a DISZ 11. kongresszusára ‘ A durvahengerdében Makróczi Sándor (középen) régi harcos hasznos tanácsokat ad két fiatalnak. Pásztor István (balról) és Krakkai Imre (jobbról) DISZ ifjúmunkásoknak. SAFI ANTAL, az Ózdi Kohászati Üzemek próbamegmunkáló' üzemének DISZ-alapszervezeti titkára már 10 év óta egyfolytában alapszervezeti titkár. Alapszervezete egyike a legjobbaknak az ózdi üzemekben. DISZ kongresszusi küldött. A napokban szerkesztőségünkhöz, a következő levelet küldte: „Átérezve a DISZ II. kongresszusának jelentőségét, elhatároztuk, hogy alapszervezetünkben a kongresszus tiszteletére az alábbi feladatokat fogjuk megvalósítani: MŰHELYÜNKBEN 32 ifjúmunkás dolgozik. Mind a 32 tagja a szervezetnek. Hogyan tudtuk ezt elérni? ügy, hogy elbeszélgettünk minden egyes fiatallal és megmagyaráztuk, hogy milyen céljai vannak a pártnak. ifjúsági szervezetünknek és hogy e célok megvalósításával mit fogunk elérni? Kirándulások, társas összejövetelek, sportrendezvények létrehozásával kiépítettük a jó közösségi szellemet. Az ifjúmunkások megszerették a szervezetet. így értük el a 100 százalékos tagságot. Most rendszeresíteni fogjuk a progresszív tagdíjfizetést. Az oktatást úgy szervezzük meg, hogy a részvétel 100 százalékos 'e- gyen. Azok részére, akik vidéken Iáknak és így nem tudnak rendszeresen a Petőfi-iskola foglalkozásain résztvenni. 15—20 perces rövid előadást és vitát fogok rendezni. így elérjük, hogy minden egyes tagunk tisztóban lesz a Központi Vezetőség határozatával, a párt harcával. A kongresszusig három előadást tartok a DISZ jelentőségéről, a magyar ifjúság harcairól, valamint a II. kongresszus céljáról, jelentőségéről. JELENLEG műhelyünkben 9 ifjú párttag van, pártszervezetünket két fiatal tagjelölttel erősítjük. Műhelyünket ifjúsági üzemmé szervezzük. Műhelyünk 50 százaléka ifjú dolgozó, s nagy részünk van abban, hogy ötéve9 tervünket 1953 november 7-én befejeztük. Bizonyítja ezt az is, hogy jelenleg 8 okleveles sztahanovista és kiváló dolgozó-jel- vényes ifjú dolgozónk van. A Il.kon- greszusra minden ifjú dolgozó tett, illetve tesz versenyvállalást. Ezzel egyidejűleg három műszak kihívta versenyre egymást, faépítjük a tapasztalatcsere mozgalmat. Felkérjük az idősebb dolgozókat, hogy mind elméletben, mind gyakorlatban segítsék a gyengébb teljesítményű fiatalokat. A VÁLLALATNÁL megindított fémgyűjtés idején 100 tonna hulladékot fogunk gyűjteni. Patronálni fogunk egy termelőszövetkezeti DISZ alapszervezetet. A II. kongresszus tiszteletére a műhely belső és külső falait feldíszítjük. A kiváló dolgozókat népszerűsítjük. E feladatok végrehajtásához természetesen kérem a párt segítségét és irányítását.” Rövid Megbeszélés a martinacél műben a feladatok jobb elvégzéséire. Képünkön (balról jobbra) Nyilas Sándor üzemi DISZ-titkár, Szilágyi Dezső, a III, számú martinkemence ifibrigád vezetője és Mertusz István, a gyáregység pártbizottságának tagja. A középhengersoron Cigány Gizella DISZ-tagot Tábori István hengerész tanítja.
