Észak-Magyarország, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-03 / 79. szám

S Bl 'ír- * 9 9 *? N y^Oi r ) ESZAKMÄGYARORSZÄG ől'iiu ápvilií 4. hazánk ^jdA.zali(L(hiiÓA (ínak 10. hyfjß-rcluUfa ! J AZ MDP BORSOD-ABAUJ-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁN AK LAPJ XI. evtot.ya >i 79. »zaui Ara 5í> filler Miskolc. 19^5 április 3. vasárnap HARCOS, GYŐZELMES TÍZ SZABAD ESZTENDŐ Soha olyan tavasz nem kö­szöntötte még a magyar népet, mint tíz esztendővel ezelőtt, 1945 április 4-én. Nyugaton még vihai tömbolt, de hazánk egéről mái elvonultak a sötét jellegek, hogy a fénylő nap egy sokat szenvedett nép fiaiba erőt, alkotókedvet, új társadalmat építő akaratot, hitei, reménységet, bizodalmát öntsön éltető sugaraival. Végre fellélegzett a nép s új életet kezdhetett, olyat, amely egy új társadalomban, s egy új társadalmat építő munkában virágzik és gyümölcsözik. A felszabadítással nem ért véget nagy barátunk, a Szovjetunió ön­zetlen segítsége. Nagylelkűen tá­mogatott bennünket, hogy a szov­jet katonák tízezreinek hősi véré­vel megöntözött > magyar földön mielőbb kiviruljon az élet, talpra álljon az áléit magyar nemzet, s megkezdhesse új, szabad állami­sága alapjainak lerakását. A szov­jet katona volt az első, aki az éhező gyermek kezébe fehér ke­nyeret adott. A Szovjetunió volt aki küldte az első nyersanyagszál­lítmányt, hogy megindulhasson a termelés. „Felemelkedésünk egyik legnagyobb tényezője az, hogy bőven meríthettünk a Szovjet­unió tapasztalatainak mérhetet­len tárából, hogy mindig szá­míthattunk felszabadítónk gazda­sági támogatására és végül — de nem utolsósorban —, mindig fe­lettünk állott hatalmas pajzsként és megvédett bennünket a nyuga­ti imperialisták támadásaival és fondorlataival szemben a hatalmas Szovjetunió ereje'“ Unnepel a dolgozó magyar nép. Ünnepli a felszabadulás jubi- láris évfordulóját és ünnepli a harcos, győzelmes, eredményekkel bővelkedő tíz esztendőt. Tíz év nem nagy idő egy nép történelmében, de az elmúlt tíz esztendő nagy, hosszú időnek számít, mert évszá­zadok alkotása fér bele. A törté­nelemnek. olyan korszaka- ez, amelyre méltán büszke a magyar ■nép. Büszke, mert szemmel látha­tóan, kézzel foghatóan beigazolt tény lett az az igazság, hogy csak az a nép tud élni a szabadsággal, csak annak a népnek bontakozhat ki igazán történelmet formáló al­kotó ereje, tehetsége, amelynek ve­zetője a munkásosztály, amely arra hivatott, hogy a szocializmus felépítésének útján vezesse a dol­gozó tömegeket. Dolgozó népünk élni tudott a szabadsággal, mert olyan vezetője volt és van, mint a Szovjetunió Kommunista Pártjának tapasztala­tain nevelkedett Magyar Dolgozók Pártja. A magyar kommunistákat megacélozta a negyedévszázados kegyetlen üldöztetés, a hosszú il­legalitás. A kommunisták erejét ■mégsem tudta megtörni sem a bi­tója, sem a börtön, sem az inter­nálótábor. Sőt, ebben a harcban edződött igazi vezetővé, s vált a nép bizalmasává. A mi pártunk ereje a dolgozó népben, az őt kö­vető és benne bízó tömegek szivé­ben gyökerezik. Pártunk a mun­kásosztály harcos élcsapata., a marxizmus-leninizmus tanítását hűen követve, alkalmazva e taní­tásokat a magyar viszonyokra biztosan vezette e tíz év alatt dol­gozó népünket győzelemről győze­lemre. S a dolgozó nép helyesel­te a párt politikáját, mert a ma­gáénak érezte azt. Mi sem nagyobb bizonyíték erre, mint az az egy­öntetűség, egységes elhatározás, amellyel népünk legutóbb is ki­állt a Központi Vezetőség már­cius 4-i határozata mellett. A párt nevelte hős munkásosz­tályunkat a szocializmus építésé­nek derékhadává, A párt vezetésé­vel tudta megoldani a munkás- osztály e tíz történelmi év nagy­szerű feladatait, s vált a nemzet vezetőjévé, amely hivatást maga a történelem jelölte ki számára. A magyar munkásosztály csodálatos hősiességgel indította el tíz évvel ezelőtt az ország vérkeringését ■ termelt, legyűrve a kezdeti nehéz­ségeket; fázott, éhezett, de építette a vasutat, emelte a folyók fölött Ívelő hidakat, s harcolt, szaka­datlanul harcolt a reakció ellen. A párt irányítása mellett oldotta meg a három- és ötéves tervek országépítő célkitűzéseit, terem­tette meg gazdaságilag a forint stabilitásának alapjait s feltételeit annak, hogy gyors ütemben épül­jön a szocializmus. Hős munkás- osztályunk fiai egymással nemes versengést folytattcazért, hogy országunk mielőbb virágzó mező- gazdasággal rendelkező ipari or­szággá váljon. Munkásosztályunk a termelésben nagyszerű helytál­lásával bebizonyította, hogy képes a társadalom vezetésére. Ezt iga­zolja az a hatalmas munkaver­seny, amely a felszabadulás tisz­teletére indult a munkásosztály kezdeményezéséből. S erre a bor­sodi munkások is büszkék lehet­nek. Büszkék, különösen az ózdiak akik határidő előtt teljesítetté?- vállalásaikat. Micsoda változás tíz esz­tendő alatt! Sztálinváros, (nóta Népstadion, Tiszalöki Vizierőmű Szegedi Textilkombinát; gépek, traktorok tízezrei; családi házak és bérházak sokasága: iskolák, kór házak, bölcsődék, üdülők ... Mind­ez elsősorban nagyszerű munkás- osztályunk képességét és erejét di­cséri. De ne menj messzire borsodi olvasó! Nézz körül a megyében! El tudnád-e hirtelenjében sorolni, mi minden új hirdeti a ma dicsőségét? Lássuk csak ... A modernné átala­kított Lenin Kohászati Művek, Iwzéphengersor, Kazincbarcika. Hejőcsabai Cementgyár, Rákosi Mátyás Nehézipari Műegyetem. Sajóbábonyi Vegyiművek, Tisza- palkonyai Erőmű ... A magyar munkásosztály a párt tanításának eleget téve adta a fel- szabadulás után közvetlenül a földet annak, aki megműveli, n nemcsak adta, de meg is védi- azoktól, akik jogtalanul visszakö­vetelték. A hárommillió mező gazdasági koldus csaknem napot, latt földtulajdonossá vált, :s meg oldódott az évezredes perlekedés, . ezzel együtt örök és visszavonha tatlan alapot nyert a munkás-pa­raszt szövetség, az új társadalom gerince; Csak megyénkben több mint 47 ezer család 330 ezer ka- tasztrális hold földet Kapott, hogy az egykori grófi és egyházi birto­kokon az azelőtt kisemmizettek, le­nézettek, megalázónak vessék c boldogság magvát és arassák n megelégedés kalászait. A párt, a munkásosztály tíz ev alatt szüntelenül segítette a dolgo­zó parasztságot anyagiakkal, tá­mogatta őket a falu kizsákmányo- ’óival, a kuláksággal szemben ví­vott harcukban. És ugyanakko azt is megmondta pártunk a do7 gozó parasztságnak, hogy a föld osztással még nem fejeződött be r parasztság boldogulásának lehető sége. A felemelkedés egyedüli he­lyes útja a kollektív gazdálkodás S hogy mennyire helyes a kollektív gazdálkodás, arról megyénk dol­gozó parasztságának nagyrészt már meggyőződhetett. Ki ne is merné, vagy legalábbis ki ne hal­lotta volna hírét a taktabáji Bé­ke, az edelényi Vörös Zászló, a szentístváni Béke és a borsodir.án­kai József Attila termelőszövetke­zeteknek? Minden lehetőség és adottság meg van arra, hogy dol­gozó parasztságunk a jövőben még lagyobb igyekezettel — a saját el- zántábál — a boldogabb élet út­ivá lépjen. De megváltozott e tíz zabad esztendő alatt azoknak az egyénileg gazdálkodó dolgozó pa­rasztoknak az élete is, akik ma még nem győződtek meg a kollek­tív gazdálkodás előnyéről. Ök is érzik, s ezentúl is érezni fogják a párt, a munkásosztály segítő kész­ségét. csak kérjék, igényeljék bát­ran, legyen az akár politikai, akár anyagi eredetű. A dolgozó értelmiség munkája soha nem volt olyan megbecsült, mint manapság. Tíz-tizenöt, eszten­dővel ezelőtt diplomás értelmisé­giek nagyrésze arra kényszerül;, hogy az utcát seperje, s rik­kancsként árulja az újságot. Eb­fen a hazában ők is igazi hazát gyertek. Alkotó vágyukat tökéle­tesen kibontakoztathatják, mert új gyárak, iskolák, kórházak, techni­kumok. laboratóriumok ezrei áll­nak rendelkezésükre. S hány és hány ezer értelmiségi dolgozó van az országban, aki Kossuth-dijjal és különböző kormány kitüntetésekkel büszkélkedhet! Mindez az elisme­rés jelképe és a további bizalom záloga: a párt, a dolgozó nép el­várja, hogy a régi haladó. s az új fejlődő értelmiség tudása javét ad­ja a haza üdvére. Mekkorát fejlődött a magyar dolgozó nép tízesztendő alatt! Akik egykor elnyomott, lenézett emberek voltak, ma vezetők és megbecsült dolgozók. Valaha a munkás neve sak akkor került az újságba, ha forradalmiságáért letartóztatták és börtönbe vetették. De hány és hány becsületes, dicsőséggel övezett névvel találkozunk ma a lapok hasábjain! A Loy Árpádok, a Mis- lóczkiak, az Olaszok, a Schuszte­rok. a Zámbók, a Valkó Márto­nok százai és ezrei tettek tanúbi­zonyságot arról, hogy csak engedni kell feltörni a bennük rejlő tehet­séget, — s képesek nagyszerűen vezetni, alkotni, termelni, s maguk után vonni a tömegek millióit. Nemzetközileg is megnőtt hazánk politikai és gazdasági tekintélye. A Szovjetunió önzetlen, segítségé­vel, az ittjárt szovjet szakmunká­sok — mint Bárgyin kohászakadé­mikus, Panyin kiváló vasutas, Amoszov olvasztár, Kucser bá­nyász, Maximenko kőműves és so­rolhatnánk tovább — tanácsadá­sával alkottuk legszebb művein­ket, s teremtettünk tudományos alapot iparunknak, amely ma már olyan iparcikkeket gyárt, ame­lyek külföldön is keresettek. Tör­ténelmünk nagyszerű tetteinek hí­re eljut a négy égtáj messzeségébe, ahol az elnyomottak csodálnak és szeretnek bennünket, az elnyomók pedig gyűlölnek, mert a mi pél­dánk és a többi felszabadító nép példája sejteti velük a jövőt... Joggal vagyunk hát büsz­kék e nagy nemzeti ünnepen. Méltán dagad, minden becsületes magyar keble az örömtől, mert e tíz esztendő, ami mögöttünk áll. a győzelmeket, a dicsőséget jelenti. Dicsőíti a pártot, hős munkásosz­tályunkat, dolgozó parasztságun­kat és értelmiségünket, dicséri az egész népet. S most, tíz esztendő távlatából mégegyszer újból és újból a hála énekét daloljuk a költő soraival: ,iMert nem feledi ez a nép soha, hogy vérét írta itt a fenyvesekre, utak porába, sziklára, füvekre a szabadító Szovjet Hadsereg.“ A magyar dolgozó nép érzi, tud­ja, drága az a vér, mely elfolyt a szabadságért. Az ezer és tízezer szovjet katona, kik életükkel vál­tották meg e népet és e hont az elnyomatásból, végső akaratként hagyták meg: őrizzétek szabadság­iakat és szép magyar hazátokat! S mi e tíz esztendős évfordulón újból hitet teszünk: úgy lesz! Kö­vetjük, eltántoríthatatlanul követ­jük a pártot, s erősítjük a munká­sok és dolgozó parasztok szövetsé­gét. Világos előttünk a felemelke­dés további útja: ez az út az, ame­lyet a párt Központi Vezetősége 1955 március 4-én jelölt meg. A párt iránymutatásával haladunk tovább, úgy, mint az eltelt tíz esz­tendőben. Jól akarunk élni, erőssé kívánjuk tenni a hazát. Ezért sza­kadatlanul fejlesztjük nehézipa­runkat, növeljük a mezőgazdaság szocialista szektorát, s a saját ér­dekünkben többet, jobbat és keve­sebb költséggel termelünk, mara­déktalanul teljesítjük az 1955-ös év termelési tervét. Ebben az esz­tendőben megteremtjük a követ­kező ötéves terv reális alapjait. E nagy napon fogadalmat teszünk ar­ra, hogy amikor belépünk szabad­ságunk második évtizedébe, úgy kezdjük meg az első esztendőt, hogy méltóképpen tudjuk folytat­ni a többit. Így kívánjuk leróni kegyeletünket azok előtt a szovjet- hősök előtt, akik emberré, szabad, boldog emberré tették a magyar dolgozókat. Ez a mi utunk to- '•óbbra is: a becsületes munka! Ez az út egyenes, ez vezet a felemelkedéshez, boldoguláshoz, s ezen az úton biztosan haladunk, mert vezet a párt, a mi eszünk, be­csületünk, világos jelenünk és ra­gyogó jövőnk. Ké ■’ezed költő: Elvtárs, mit kössek, fonjak még dalomba. így méltó legyen köszönteni Öt, •iki e szélcibálta. jégvert honra, népünk feje fölé emelt tetőt'’ Ezt énekeld hát: ..Versedbe, költő, szivünk lángját fonjad, hogy a Kreml tornyáig föllobogja a hűség és a hála énekét!*

Next

/
Thumbnails
Contents