Észak-Magyarország, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)
1955-04-03 / 79. szám
S Bl 'ír- * 9 9 *? N y^Oi r ) ESZAKMÄGYARORSZÄG ől'iiu ápvilií 4. hazánk ^jdA.zali(L(hiiÓA (ínak 10. hyfjß-rcluUfa ! J AZ MDP BORSOD-ABAUJ-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁN AK LAPJ XI. evtot.ya >i 79. »zaui Ara 5í> filler Miskolc. 19^5 április 3. vasárnap HARCOS, GYŐZELMES TÍZ SZABAD ESZTENDŐ Soha olyan tavasz nem köszöntötte még a magyar népet, mint tíz esztendővel ezelőtt, 1945 április 4-én. Nyugaton még vihai tömbolt, de hazánk egéről mái elvonultak a sötét jellegek, hogy a fénylő nap egy sokat szenvedett nép fiaiba erőt, alkotókedvet, új társadalmat építő akaratot, hitei, reménységet, bizodalmát öntsön éltető sugaraival. Végre fellélegzett a nép s új életet kezdhetett, olyat, amely egy új társadalomban, s egy új társadalmat építő munkában virágzik és gyümölcsözik. A felszabadítással nem ért véget nagy barátunk, a Szovjetunió önzetlen segítsége. Nagylelkűen támogatott bennünket, hogy a szovjet katonák tízezreinek hősi vérével megöntözött > magyar földön mielőbb kiviruljon az élet, talpra álljon az áléit magyar nemzet, s megkezdhesse új, szabad államisága alapjainak lerakását. A szovjet katona volt az első, aki az éhező gyermek kezébe fehér kenyeret adott. A Szovjetunió volt aki küldte az első nyersanyagszállítmányt, hogy megindulhasson a termelés. „Felemelkedésünk egyik legnagyobb tényezője az, hogy bőven meríthettünk a Szovjetunió tapasztalatainak mérhetetlen tárából, hogy mindig számíthattunk felszabadítónk gazdasági támogatására és végül — de nem utolsósorban —, mindig felettünk állott hatalmas pajzsként és megvédett bennünket a nyugati imperialisták támadásaival és fondorlataival szemben a hatalmas Szovjetunió ereje'“ Unnepel a dolgozó magyar nép. Ünnepli a felszabadulás jubi- láris évfordulóját és ünnepli a harcos, győzelmes, eredményekkel bővelkedő tíz esztendőt. Tíz év nem nagy idő egy nép történelmében, de az elmúlt tíz esztendő nagy, hosszú időnek számít, mert évszázadok alkotása fér bele. A történelemnek. olyan korszaka- ez, amelyre méltán büszke a magyar ■nép. Büszke, mert szemmel láthatóan, kézzel foghatóan beigazolt tény lett az az igazság, hogy csak az a nép tud élni a szabadsággal, csak annak a népnek bontakozhat ki igazán történelmet formáló alkotó ereje, tehetsége, amelynek vezetője a munkásosztály, amely arra hivatott, hogy a szocializmus felépítésének útján vezesse a dolgozó tömegeket. Dolgozó népünk élni tudott a szabadsággal, mert olyan vezetője volt és van, mint a Szovjetunió Kommunista Pártjának tapasztalatain nevelkedett Magyar Dolgozók Pártja. A magyar kommunistákat megacélozta a negyedévszázados kegyetlen üldöztetés, a hosszú illegalitás. A kommunisták erejét ■mégsem tudta megtörni sem a bitója, sem a börtön, sem az internálótábor. Sőt, ebben a harcban edződött igazi vezetővé, s vált a nép bizalmasává. A mi pártunk ereje a dolgozó népben, az őt követő és benne bízó tömegek szivében gyökerezik. Pártunk a munkásosztály harcos élcsapata., a marxizmus-leninizmus tanítását hűen követve, alkalmazva e tanításokat a magyar viszonyokra biztosan vezette e tíz év alatt dolgozó népünket győzelemről győzelemre. S a dolgozó nép helyeselte a párt politikáját, mert a magáénak érezte azt. Mi sem nagyobb bizonyíték erre, mint az az egyöntetűség, egységes elhatározás, amellyel népünk legutóbb is kiállt a Központi Vezetőség március 4-i határozata mellett. A párt nevelte hős munkásosztályunkat a szocializmus építésének derékhadává, A párt vezetésével tudta megoldani a munkás- osztály e tíz történelmi év nagyszerű feladatait, s vált a nemzet vezetőjévé, amely hivatást maga a történelem jelölte ki számára. A magyar munkásosztály csodálatos hősiességgel indította el tíz évvel ezelőtt az ország vérkeringését ■ termelt, legyűrve a kezdeti nehézségeket; fázott, éhezett, de építette a vasutat, emelte a folyók fölött Ívelő hidakat, s harcolt, szakadatlanul harcolt a reakció ellen. A párt irányítása mellett oldotta meg a három- és ötéves tervek országépítő célkitűzéseit, teremtette meg gazdaságilag a forint stabilitásának alapjait s feltételeit annak, hogy gyors ütemben épüljön a szocializmus. Hős munkás- osztályunk fiai egymással nemes versengést folytattcazért, hogy országunk mielőbb virágzó mező- gazdasággal rendelkező ipari országgá váljon. Munkásosztályunk a termelésben nagyszerű helytállásával bebizonyította, hogy képes a társadalom vezetésére. Ezt igazolja az a hatalmas munkaverseny, amely a felszabadulás tiszteletére indult a munkásosztály kezdeményezéséből. S erre a borsodi munkások is büszkék lehetnek. Büszkék, különösen az ózdiak akik határidő előtt teljesítetté?- vállalásaikat. Micsoda változás tíz esztendő alatt! Sztálinváros, (nóta Népstadion, Tiszalöki Vizierőmű Szegedi Textilkombinát; gépek, traktorok tízezrei; családi házak és bérházak sokasága: iskolák, kór házak, bölcsődék, üdülők ... Mindez elsősorban nagyszerű munkás- osztályunk képességét és erejét dicséri. De ne menj messzire borsodi olvasó! Nézz körül a megyében! El tudnád-e hirtelenjében sorolni, mi minden új hirdeti a ma dicsőségét? Lássuk csak ... A modernné átalakított Lenin Kohászati Művek, Iwzéphengersor, Kazincbarcika. Hejőcsabai Cementgyár, Rákosi Mátyás Nehézipari Műegyetem. Sajóbábonyi Vegyiművek, Tisza- palkonyai Erőmű ... A magyar munkásosztály a párt tanításának eleget téve adta a fel- szabadulás után közvetlenül a földet annak, aki megműveli, n nemcsak adta, de meg is védi- azoktól, akik jogtalanul visszakövetelték. A hárommillió mező gazdasági koldus csaknem napot, latt földtulajdonossá vált, :s meg oldódott az évezredes perlekedés, . ezzel együtt örök és visszavonha tatlan alapot nyert a munkás-paraszt szövetség, az új társadalom gerince; Csak megyénkben több mint 47 ezer család 330 ezer ka- tasztrális hold földet Kapott, hogy az egykori grófi és egyházi birtokokon az azelőtt kisemmizettek, lenézettek, megalázónak vessék c boldogság magvát és arassák n megelégedés kalászait. A párt, a munkásosztály tíz ev alatt szüntelenül segítette a dolgozó parasztságot anyagiakkal, támogatta őket a falu kizsákmányo- ’óival, a kuláksággal szemben vívott harcukban. És ugyanakko azt is megmondta pártunk a do7 gozó parasztságnak, hogy a föld osztással még nem fejeződött be r parasztság boldogulásának lehető sége. A felemelkedés egyedüli helyes útja a kollektív gazdálkodás S hogy mennyire helyes a kollektív gazdálkodás, arról megyénk dolgozó parasztságának nagyrészt már meggyőződhetett. Ki ne is merné, vagy legalábbis ki ne hallotta volna hírét a taktabáji Béke, az edelényi Vörös Zászló, a szentístváni Béke és a borsodir.ánkai József Attila termelőszövetkezeteknek? Minden lehetőség és adottság meg van arra, hogy dolgozó parasztságunk a jövőben még lagyobb igyekezettel — a saját el- zántábál — a boldogabb élet útivá lépjen. De megváltozott e tíz zabad esztendő alatt azoknak az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak az élete is, akik ma még nem győződtek meg a kollektív gazdálkodás előnyéről. Ök is érzik, s ezentúl is érezni fogják a párt, a munkásosztály segítő készségét. csak kérjék, igényeljék bátran, legyen az akár politikai, akár anyagi eredetű. A dolgozó értelmiség munkája soha nem volt olyan megbecsült, mint manapság. Tíz-tizenöt, esztendővel ezelőtt diplomás értelmiségiek nagyrésze arra kényszerül;, hogy az utcát seperje, s rikkancsként árulja az újságot. Ebfen a hazában ők is igazi hazát gyertek. Alkotó vágyukat tökéletesen kibontakoztathatják, mert új gyárak, iskolák, kórházak, technikumok. laboratóriumok ezrei állnak rendelkezésükre. S hány és hány ezer értelmiségi dolgozó van az országban, aki Kossuth-dijjal és különböző kormány kitüntetésekkel büszkélkedhet! Mindez az elismerés jelképe és a további bizalom záloga: a párt, a dolgozó nép elvárja, hogy a régi haladó. s az új fejlődő értelmiség tudása javét adja a haza üdvére. Mekkorát fejlődött a magyar dolgozó nép tízesztendő alatt! Akik egykor elnyomott, lenézett emberek voltak, ma vezetők és megbecsült dolgozók. Valaha a munkás neve sak akkor került az újságba, ha forradalmiságáért letartóztatták és börtönbe vetették. De hány és hány becsületes, dicsőséggel övezett névvel találkozunk ma a lapok hasábjain! A Loy Árpádok, a Mis- lóczkiak, az Olaszok, a Schuszterok. a Zámbók, a Valkó Mártonok százai és ezrei tettek tanúbizonyságot arról, hogy csak engedni kell feltörni a bennük rejlő tehetséget, — s képesek nagyszerűen vezetni, alkotni, termelni, s maguk után vonni a tömegek millióit. Nemzetközileg is megnőtt hazánk politikai és gazdasági tekintélye. A Szovjetunió önzetlen, segítségével, az ittjárt szovjet szakmunkások — mint Bárgyin kohászakadémikus, Panyin kiváló vasutas, Amoszov olvasztár, Kucser bányász, Maximenko kőműves és sorolhatnánk tovább — tanácsadásával alkottuk legszebb műveinket, s teremtettünk tudományos alapot iparunknak, amely ma már olyan iparcikkeket gyárt, amelyek külföldön is keresettek. Történelmünk nagyszerű tetteinek híre eljut a négy égtáj messzeségébe, ahol az elnyomottak csodálnak és szeretnek bennünket, az elnyomók pedig gyűlölnek, mert a mi példánk és a többi felszabadító nép példája sejteti velük a jövőt... Joggal vagyunk hát büszkék e nagy nemzeti ünnepen. Méltán dagad, minden becsületes magyar keble az örömtől, mert e tíz esztendő, ami mögöttünk áll. a győzelmeket, a dicsőséget jelenti. Dicsőíti a pártot, hős munkásosztályunkat, dolgozó parasztságunkat és értelmiségünket, dicséri az egész népet. S most, tíz esztendő távlatából mégegyszer újból és újból a hála énekét daloljuk a költő soraival: ,iMert nem feledi ez a nép soha, hogy vérét írta itt a fenyvesekre, utak porába, sziklára, füvekre a szabadító Szovjet Hadsereg.“ A magyar dolgozó nép érzi, tudja, drága az a vér, mely elfolyt a szabadságért. Az ezer és tízezer szovjet katona, kik életükkel váltották meg e népet és e hont az elnyomatásból, végső akaratként hagyták meg: őrizzétek szabadságiakat és szép magyar hazátokat! S mi e tíz esztendős évfordulón újból hitet teszünk: úgy lesz! Követjük, eltántoríthatatlanul követjük a pártot, s erősítjük a munkások és dolgozó parasztok szövetségét. Világos előttünk a felemelkedés további útja: ez az út az, amelyet a párt Központi Vezetősége 1955 március 4-én jelölt meg. A párt iránymutatásával haladunk tovább, úgy, mint az eltelt tíz esztendőben. Jól akarunk élni, erőssé kívánjuk tenni a hazát. Ezért szakadatlanul fejlesztjük nehéziparunkat, növeljük a mezőgazdaság szocialista szektorát, s a saját érdekünkben többet, jobbat és kevesebb költséggel termelünk, maradéktalanul teljesítjük az 1955-ös év termelési tervét. Ebben az esztendőben megteremtjük a következő ötéves terv reális alapjait. E nagy napon fogadalmat teszünk arra, hogy amikor belépünk szabadságunk második évtizedébe, úgy kezdjük meg az első esztendőt, hogy méltóképpen tudjuk folytatni a többit. Így kívánjuk leróni kegyeletünket azok előtt a szovjet- hősök előtt, akik emberré, szabad, boldog emberré tették a magyar dolgozókat. Ez a mi utunk to- '•óbbra is: a becsületes munka! Ez az út egyenes, ez vezet a felemelkedéshez, boldoguláshoz, s ezen az úton biztosan haladunk, mert vezet a párt, a mi eszünk, becsületünk, világos jelenünk és ragyogó jövőnk. Ké ■’ezed költő: Elvtárs, mit kössek, fonjak még dalomba. így méltó legyen köszönteni Öt, •iki e szélcibálta. jégvert honra, népünk feje fölé emelt tetőt'’ Ezt énekeld hát: ..Versedbe, költő, szivünk lángját fonjad, hogy a Kreml tornyáig föllobogja a hűség és a hála énekét!*
