Észak-Magyarország, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-19 / 91. szám

t-------------------------------------N ! Két váodorzászló és 20 ezer forint Előre a május 1-i felajánlások teljesítéséért! V----------------------------------------' AZ MDP BORSOD-ABAU3-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPDA Ai. évio .ya it 91. szaai Ara SO filler Miskolc. !9?>5 április 19. kedd A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ülése Megkezdődött az Az országgyűlés, amelyet a Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány, 12. paragrafusának 2. bekez­dése alapján rendes ülésszakra összehívott, hétfőn dél előtt 11 órakor megkezdte tanácskozásait. Resztvettek az ülésen a párt és a kormány veze Apró Antal, Ács Lajos. Dobi István, Gerő Ernő düs András. Hidas István. Kovács István, Meki«■ séf, Rákosi Mátyás, Szalai Béla, Bata István, Pi­ros László, Matolcsi János, Vég Béla s a Miniszter tanács tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglaltak: Schwab, a Német Demokratikus Köztársaság rendkí­vüli és meghatalmazott nagykövete, S. Major, a Cseh szlovák Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, An Jen, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykő vote, P. Koci, az Albán Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, J. V. Andropov,, a Szov- ;etunió rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. Hao De-cin, a Kínai Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, J. Delalande, a Francia Az országgyűlés Hegedűs egyhangúlag a Minisztertanács országgyűlés ülésszaka Köztársaság rendkívüli követe és meghatalmazott mi­nisztere, G. P. Labouchere, Nagy-Britannia és Észak- Irország Egyesült Királyság rendkívüli követe és meg­hatalmazott minisztere, D. Soldatic, a Jugoszláv Szö­vetségi Népköztársaság rendkívüli követe és megha- . almazott minisztere, J. Decreux, a Svájci Államszövet­ség rendkívüli követe és meghatalmazott minisztere, R. Giarnini, az Olasz Köztársaság rendkívüli követe és meghatalmazott minisztere. K. Braunias, az Osztrák Köztársaság rendkívüli követe és meghatalmazott mi­nisztere, O. L. M. Hjelt. a Finn Köztársaság ügyvivője, K. Katz, Izrael Állam ügyvivője. K. Ko- olczyk, a Lengyel Népköztársaság ideiglenes ügyvi­vője, Ö. Lundborg, a Svéd Királyság ideiglenes ügy- i vivője, V. Lecocq, a Belga Királyság ideiglenes ügy­vivője, C. Ziyal, a Török Köztársaság ideiglenes ügy­vivője. J. D. Fledderus, a Holland Királyság ideiglenes ügyvivője, P. Poulsen, a Dán Királyság ideiglenes ügy­vivője, továbbá a Román Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság nagykövetségének, valamint az Ame­rikai Egyesült Államok követségének képviselői. András elvtársat elnökévé választotta A Magyar Dolgozók Pártja Köz- • ponti Vezetősége 1955. április 14-én ‘ ülést tartott. A Központi Vezetőség egyhangúlag a következő határoza­tot hozta: A Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetősége megállapítja, hogy Négy Imre elvtárs, úgy is, mint a Politikai Bizottság tagja, úgy is, mint a Minisztertanács elnöke, olyan politikai nézeteket képviselt, ame­lyek éles ellentétben állanak pár­tunk összpol i Ilkájával, a munkás­osztály, a dolgozó parasztság, a né­pi demokrácia érdekeivel. Nagy elvtárs arra törekedett, hogy fékez­ze a szocialista építés motorját, a szocialista iparosítást, benne külö­nösen a nehézipar fejlesztését, a fa­lun pedig a termelőszövetkezeti moz­galmat. a falu szocialista átépítésé­nek e döntő módját. Igyekezett hát­térbe szorítani, elhomályosítani a párt vezetőszerepét, s megkísérelte szembeállítani az állami szerveket és részben a Hazafias Népfrontot is a párttal. Nagy Imre elvtárs mind­ezzel akadályozta a népjólét emelé­sének szilárd megalapozását. Nagy Imre elvtárs ezen anti- marxista, antileninista. pártellenes nézetei összefüggő rendszert képez­Páattuik Központi Vezetősége ápri­lis 14-i ülésén megtárgyalta Nagy Imre elv társ ügyét. Mérlegelve Nagy elvtárs jobboldali opportunista poli­tikájának rendkívül káros következ­ményeit és a március 4_i határozat után továbbra is tanúsított pártelle­nes magatartását — á Központi Ve­zetőség úgy határozott, hogy kizárja öt a Politikai Bizottságból, a Köz­ponti Vezetőségből és visszahívja mindt.i funkcióból, amelyet a párt bizalma ráruházott. Nagy Imre elvtárs, mint a Politikai Bizottság tagja és a Minisztertanács elnöke, a szocializmus építésének alapvető kérdéseiben szembefordult a párt politikájával, a marxizmus— leninizmus tanításaival és népünk ér­dekeivel. Nagy Imre elvtárs elméleti és gyakorlati tevékenysége az épülő szocializmus alappillérei: a párt és a munkásosztály vezető szerepe, a ne­hézipar fejlesztése, a mezőgazdaság szocialista átalakítása ellen Irányult. E párt- és népellenes politika az el­múlt húsz hónap során erősen fékezi« a szocializmus építését hazáinkban. Ha e jobboldali megalkuvó politika nem ütközött volna pártunk ellen­állásába és nem zúzta volna azt szét Központi Vezetőségünk, akkor ko­moly veszélyt jelenthetett volna népi demokratikus rendszerünkre, a szo­cializmus ügyére, hazánk szabadsá­gára. Nagy elvtárs arra törekedett, hogy fékezze a szocialista építés motorját, a szocialista iparosítást és különösen a nehézipar fejlesztéséi. Túlhajtva a* 1953 júniusi határozatot, mely helyesen a nehézipar fejlesztési üte­mének átmeneti lassítását írta elő — Nagy Imre a nehézipar visszafejlesz­tését próbálta elméletileg igazolni és gyakorlati!ag kierőszakolni. Mint a Minisztertanács elnöke, a múlt év folyamán leállíttatott olyan, az ország gazdasági fejlődése szempontjából döntő, hazai nyersanyagokat feldol­gozó beruházásokat, mint például a színi;nvárosi kokszoló és éreelökészítő; a rudabányai ércdúsító, a lábatlan! eementtnű építését. Le akarta állíttatni — bár ez nem sikerült neki — Sztá- linváros építését. teljes egészében, beleértve a nagykohót is. Ellenezte az ajkai timföldgyár építkezésének befejezését, holott ez a gyár is köz­tudomásúan. ugyancsak hazai nyers­anyagot dolgozott fel. Nagy Imre elvtárs mindezzel vétett az egész nén érdeke ellen,, mert a nehézipar fej­lesztése nélkül tartósan nem lehet emelni az életszínvonalat. Vétett a parasztság érdekei ellen is. mert ne­hézipar nélkül—a nagy- és kisgépek, műtrágya, növényvédő szerek tömege •nélkül — nem Tehet sem a mezőgaz­dasági termelés fellendítésének poli­tikáját. sem a falu szocialista átépí­tését sikeresen végrehajtani. Es súlyo­san vétett a békés építőmunka érde­kei ellen is. mert mindez veszélyez­tette épülő szocialista hazánk védelmi képességét, népünk kivívott szsbad- Bágát uek és kiterjednek a politikai, a gazdasági, a kulturális élet legkü­lönbözőbb területeire. Nagy elvtárs működése súlyos kárt okozott pár­tunknak, népi demokráciánknak, egész szocialista építésünknek. Nagy elvtárs jobboldali, opportu­nista politikájának megvalósítása érdekében pártszerutlen, pártelle­nes, sőt frakciós módszerekhez fo­lyamodott. amelyek összeegyeztet­hetetlenek a marxista—leninista párt fegyelmével és egységével. A Központi Vezetőség mindezért Nagy Imre elvtársat kizárja a Poli­tikai Bizottságból a Központi Ve­zetőségből és visszahívja minden funkcióból, amelyet a párt bizalmá­ból viselt. Tekintettel arra, hogy Nagy elv­társ helytelen nézeteit Farkas Mi­hály elvtárs hosszú ideig támogatta, a Központi Vezetőség őt a Politikai Bizottságból és a Központi Vezető­ség Titkárságából visszahívja és más pártmunkával bízza meg. A Központi Vezetőség Kovács Ist­ván és Mekis József elvtnrsakaí a Politikai Bizottság tagjává, Piros László elvtársat a Politikai Bizott­ság póttagjává egyhangúlag megvá­lasztotta. Károe. jobboldali mezeteket vallott Nagy elvtárs a mezőgazdaság több alapvető kérdésében is. A munkás- paraszt szövetségen belül semmibe vette a munkásosztály vezető szerepét és eltorzította e szövetség legfőbb célját, a népi hatalom megerősítését, á szocializmus felépítését a falun. Az 1953 júniusi határozat, a termelőszö­vetkezetek megszilárdítását tette pártunk feladatává. Nagy Imre elv­tára azonban e helyes határozatot visszájára .fordította és az 1953 júliusi kormánynyilatkozatától kezdve való­sággal zászlót bontott a mezőgazdaság szocialista átszervezése ellen, a Ter­melőszövetkezetekből való kilépés tá­mogatására. Eltorzítva a párt poli­tikáját, mely a termelőszövetkezetek mellett helyesen az egyénileg dolgozó parasztok megsegítését is célul tűzte ki — a gyakorlatban a szövetkezetek háttérbe szorításának és a kulákság támogatásának politikáját űzte. Nagy elvtárs már a termelőszövetkezeti mozgalom megindulásakor azt hir­dette, hogy ,-falum már eltorlaszoltuk a kapitalizmus fejlődésének az útját“. A Központi Vezetőség szétzúzta eze­ket a kulákmentő és szövetkezetelle­nes törekvéseket, melyek oda vezettek volna, hogy a falun konzerválódik, sőt erősödik a kapitalizmus, fokozó­dik a városi és falusi dolgozókat egy­aránt sújtó spekuláció, növekszik a városi burzsoázia maradványainak ellenállása s mindez végső fokon ve­szélyeztette volna a szocializmus fel­építését hazánkban. A szocialista iparosítás és mező­gazdaság-fejlesztés akadályozásával, a szocializmus építése ellen irányuló törekvésekkel szorosan összefüggött, hogy Nagy elvtárs következetesen lazítani, elhomályosítani és háttérbe szorítani igyekezett a párt és a mun­kásosztály vezető szerepét gazdasági, állami és ideológiai életünk minden területén. Ez a törekvés legerősebben a Hazafias Népfront kérdésében je­lentkezeti. A Hazafias Népfront meg_ alakulása és eddigi tevékenysége ked­vező visszhangot váltott ki dolgozó népünkben, a parasztság, a kispolgári és értelmiségi rétegek körében, s szé­les tömegeket ösztönzött a szocializ­mus épi+é-ében való aktívabb rész­vételre. Mindez igazolja pártunk TII. kongresszusán a népfront-politikára vonatkozóan hozott határozat helyes­ségét. Nagy Imre elvtárs azonban, szembefordulva a kongresszus határo­zatával. a Hazafias Népfrontot nem széleskörű társadalmi mozgalommá,, hanem politikai szervezetté akarta alakítani, abban az egyéni tagság be­vezetését javasolta s azt. hogy a párt ne is legyen tagja a népfrontnak. Olyan célokat akart a Hazafias Nép­front elé tűzni, mely azt előbb a helyi tanácsok, a DÍSZ é« a szakszerveze­tek. majd a párt fölé helyezte volna. Ma már világos, hogyha csak Nagy elvtárstól és közvetlen támogatóitól függött volna s ha a Központi Veze­tőség idejekorán fel wem figyel é« közbe nem Tép. n Az ülést Rónai Sándor, az ország­gyűlés elnöke nyitotta meg. A töb­bi között bejelentette, hogy a So­mogy megyei választókerületben Miszner Gyula lemondásával meg­üresedett képviselői helyre Birkás Imre soronkövetkező pótképviselőt rovta be a Népköztársaság Elnöki Tanácsa. Ezután Dobi István, az Elnöki Ta­nács elnöke emelkedett szólásra: Tisztelt Országgyűlés: A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének javaslatára a követ­kező határozati javaslatot terjeszti az országgyűlés elé elfogadás végett: Az országgyűlés Nagy Imre elvtár­sat. a Magyar Népkó'ztársaság Mi­nisztertanácsa elnökét megbízatása alól felmenti, mivel nem látta el megfelelően a Minisztertanács elnö­kének tisztét. Az országgyűlés a Magyar Nép­köztársaság Minisztertanácsa elnö­kének Hegedűs András elvtársa í válassza meg. Az országgyűlés Mekis József ,ejv- íársat a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének helyette­sévé válassza meg. Kérem a Tisztelt Országgyűlést, hogy az előterjesztett határozati ja­vaslatot fogadja el. (Nagy taps.) Az országgyűlés ezután egyhangúlag elfogadta a Nép- köztársaság Elnöki tanácsa ja­vaslatát Nagy Imrének, a Mi­nisztertanács elnöki tisztje alól való felmentéséről, majd egy­hangúlag Hegedűs András elv­társat választotta a Miniszter- tanács elnökévé. Mekis József elvtársat ugyancsak egyhangú­lag megválasztotta a Miniszter­tanács elnökének helyetteséve. Ezután Darabos Iván. az Elnöki Tanács titkára kért szót. Ismertette a Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak munkáját az országgyűlés két ir '.szaka közötti időben. A többi kő­egyébként helyes elgondolásából párt­ós DlSZ-ellenes. szakszervezet- és tanáesellenes, a szocializmus építésé­vel szembeforduló szervezet válhatott volna. Nagy Imre elvtárs hibás, jobboldali nézetei, mint az eddigiekből is kitű­nik, nem mai keletűek. Opportunista magatartásának mély. messze vissza­nyúló gyökerei vannak. Hibás, oppor­tunista magatartása miatt a Központi Vezetőség 1949 szeptemberében már egyszer visszahívta a Politikai Bizott­ságból. A II. pártkongresszus után a Központi Vezetőség Nagy elvtársat újra a Politikai Bizottságba válasz­totta s 1953 júniusában a Miniszter- tanács elnökének javasolta. A tények azonban azt bizonyítják, hogy Nagy elvtárs nem okult régi hibáiból, sőt az elmúlt húsz hónap alatt hibái még súlyosabbá váltak összefüggő rend­szerré alakultak s komoly károkat okoztak a pártnak és az országnak^ A Központi Vezetőség márciusi hatá­rozata elítélte ezeket a hibákat. Meg­állapította. hogy pártunkban és álla­munkban a jobboldali nézetek azért válhattak veszélyessé, mert Nagy Imre elvtárs miniszterelnöki tisztségében, beszédeiben, cikkeiben és gyakorlati tevékenységében támogatta a jobb­oldali nézeteket, sőt elsősorban o volt ezek hirdetője. Mindezeket me-Hegelve. a Központi Vezetőség szervezeti rendszabályokat foganatosított Nagy Tmre elvtárssal szemben. Ugyancsak szervezett iotéa- ■Parkjis Wibüfv étvfiárssaff zott elmondotta, hogy a Népköztár­saság Elnöki Tanácsa a két ülésszak között 17 ülést tartott és több fontos határozatot hozott. Különösen jelen­tős az 1955. évi kilences számú tör­vényerejű rendelet, amely a Magyar- ország és Németország közötti hadi­állapotot megszünteti. Az országgyűlés a jelentésben fog­laltakat tudomásul vette, majd Olt Károly pénzügyminiszter kért szót: —1 Tisztelt Országgyűlés! Beter­jesztem az 1955. évi állami költség- vetést, valamint a költségvetésről szóló törvényjavaslatot és az 1954 évi költségvetés végrehajtásáról szó­ló jelentést. Kérem az országgyűlés tagjai közötti szétosztásának elren­delését, előzetes tárgyalás és jelen­téstétel céljából az országgyűlés gaz­dasági és pénzügyi bizottsága elé utalását. Tisztelt Országgyűlés! Képviselő elv társak!- Engedjék meg, bogy min­denekelőtt köszönetét mondjak azért a megtisztelő bizalomért, amelyet irántam a Minisztertanács elnökévé való megválasztásommal tanúsítot­tak. Teljes erőmmel arra törekszem, hogy népünk javára eredményes munkát végezzek abban a nehéz és felelősségteljes munkakörben, amelyre a tisztelt Országgyűlés bi­zalma állított. (Taps.) A Magyar Népköztársaság kormá­nya egész tevékenységének alapja pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja politikája, amelynek célj® a szocia­lizmus alapjainak lerakása, majd felépítése hazánkban, a népgazdaság fejlesztése, a népjólét emelése, a tu­domány és a kultúra felvirágoztatá­sa és honvédelmünk megerősítése. Olyan célok ezek, amelyek lelkese­déssel töltenek el minden becsületes magyar hazafit, munkást, dolgozó pa­rasztot, néphez hű értelmiségit. Résztvenni ezeknek a feladatoknak szemben is, aki bosszú idóu át fő támoga tója volt Nagy Imre elvi ára jobboldali politikájának. E határozat­tal a Központi Vezetőség olyan aka­dályt hárított el szocialista építésünk áljából. amely közel kot év óta gátolta fejlödésüuket. Nagy Imre elvtárs esetéből komoly tanulságokat kell levonnia pártunk­nak. Elsősorbau azt, hogy fokoztuk éberségünket. Érvényt kell szerez­nünk pártunk szervezeti szabályzatá­nak, amely kimondja: ,,A párttag kö­telessége. hogy őrködjél: a párt ideo­lógiai és szervezeti egysége felett, amely a párt erejének és nagyságá­nak legfőbb feltétele, védje a pártot minden ellenséggel szemben.“ Ne fe­lejtsük. hogy az ellenség ideológiai befolyása — mint a jelen esetben is történt — egészen a párt legfelsőbb vezetéséig éreztette hatását. Elvi szi­lárdsággal. ingadozás nélkül el kell utasítanunk minden pávtszerűtjen megnyilvánulást, komm un istához mél­tatlan. fegyelmezetlen maga tart ást. Szakadatlan és megalkuvás nélküli ideológiai harcot kell vívnunk a párt politikájától eltérő minden elhajlás­sal. jelen esetben mindenekelőtt a jobboldali veszély ellen. Türelmesen meg kell győzni azokat a® el vtársa­kat. akik jóhiszeműen mogté védtek ugyan, de felismerik, hogy jobboldali nézetek uszályába kerültek és odaadó munkájukkal kijavítják az elkövetett hibákat. Nem tűrhetünk azonban sem­milyen ingadozást és passzivitást a rtárfi nofitfkáiáért vrvofí boréban. » költségvetési javaslatot, valamint az 1954. évi költségvetés végrehajtásá­ról szóló jelentést az országgyűlés előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadta a gazdasági és pénz­ügyi bizottságnak. Ezután Molnár Erik igazságügymi­niszter benyújtotta a Magyar Népköz- társaság alkotmánya 24. szaka­sza új szövegének megállapítá­sáról szóló törvényjavasúaitot. A beterjesztett törvényjavaslaté,. az országgyűlés kinyomatja és tag­jai között szétosztja. Előzetes tár­gyalás és jelentéstétel céljából kiadta a jogi bizottságnak. Az elnök ezután szünetet rendel* el. Szünet után az elnök bejelentette, hogy Hegedűs András, a Miniszter­tanács elnöke kíván szólni. szolgálni népünk felemelkedésenek, a szocialista Magyarország megte­remtésének, a béke védelmének nagy nemzeti ügyét. A Magyar Dolgozók Pártja politi­kájának végrehajtása érdekében kormányunknak figyelmét az előt­tünk álló időszakban a gazdasági kérdések megoldására kell összpon­tosítania, mert mindenekelőtt tovább kell szilárdítanunk és fejlesztenünk a népgazdaságot, a népjólét felemelésére, a kultúra és tudomány fejlesztésére, és nem utolsósorban, — honvédel­münk megerősítésére. Népgazdaságunk meg tud felelni a vele szemben támasztott követel­ményeknek. mert fejlett szocialista iparral és ezen belül komoly nehéz­iparral rendelkezik, olyan iparral, amelynek termelése többszöröse a felszabadulás előttinek és mert me­in. kongresszus és a Központi Veze­tőség márciusi határozatainak végre* hajtásában. Nagy elvtára esete azt bizonyítja, bogy a mi harcokban megedzett dicső pártunk elvi, következetes politikát, marxi—lenini politikát folytat, s sze­mélyekre való tekintet nélkül érvényt szerez e politikának. Ezért legyőzhe­tetlen a mi pártunk s a párt vezette munkásosztályunk, népünk. A Központi Vezetőség márciusi és áprilisi határozatai — pártunk, mun­kásosztályunk. dolgozó népünk hatal­mas győzelme. E határozatok ideoló­giailag és szervezetileg súlyos csapást mértek a párton belüli jobboldali el­hajlásra. elsősorban azokra a törek­vésekre. melyek a párt és a munkás­osztály szerepét akarták csökkenteni. Bármily nagyjelentőségűek is e hatá­rozatok — tudnunk kell. hogy e téren még sok a tennivaló. A Központi Ve­zetőség máreiusi határozatára támasz­kodva hatalmas elméleti, ideológiai ás politikai tömegmunkának kell kibont takoznia. Pártunk szilárd eszmei, po­litikai és szervezeti egysége, a veze­tés és a tagság összeforrottsága és lelkesedése, a párt helyes, világos és határozott politikája megad minden lehetőséget ahhoz, hogy példamutató, fáradságot nem ismerő kommunista munkával mozgósítsuk a munkásosz­tályt és egész népünket a szocializ­mus építésének új feladataira, új győzelmeire. (Megjelent , ‘feaúúf Wbp tsé n-rámáhnti 1 A jobboldali pártellenes politika felszámolásához (Folytatás a 2-ik oldalon.) Hazrafia» NcnéroirM kedésé A beterjesztett költségvetésig és Hegedű* András elvtárs beszed e végrehajtásában annyit jelent, mint

Next

/
Thumbnails
Contents