Észak-Magyarország, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-10 / 84. szám

Vasárnap, 1955. április 10. ÉSZAKMAGYAUOESZAG 5 JÓZSEF ATTILA JÓZSEF ATTILA: cA adva* peremén „Jut az ón virágom dalos szaba­doknak“ — írta József Attila a leg­sötétebb elnyomás éveiben, mert tudta, előre látta a forradalmi erők diadalát; s tudta, előre látta azt is, bogy költészetének igazi élete csak a szabad magyar hazában kezdő­dik cl. Élni az új rendben, „élni a győ- zésig“, hiába vágyott. Elpusztult ő is a fasiszta barbárság áldozataként, mint olyan sokan azok közül, akik már akkor küzdöttek mai szép éle­tünkért. De versei együttélnek ve­lünk, harcolnak és tanítanak. Forradalmár volt, a proletariátus költője, a kommunista párt neveltje, az ellenforradalmi terror uralmának éveiben. Forradalmisága, a párthoz való tartozása és a sajátos magyar hely­zet, melyben müve létrejött, meg­határozzák költői müvének sajátossá­gait, helyét a magyar irodalom fej­lődésében és világirodalmi jelentő­ségét. Költészetének forradalmisága már abban is megnyilvánul, hogy a „magánügy“ jellegű lira akkor ura'_ kodó hangjai közepette, melyben egyén és közösség viszonya legfel­jebb ha feloldhatatlan ellentmon­dásként jutott kifejezésre, vele újra megszólal a néptömegekkel eggyé. olvadt költészet hangja. Újra tel- zendül a legigazabb magyar líra* melyben a költő nem elsősorban „saját fájdalmai: s örömét“ zengi, hanem kifejezésre juttatja a nép­tömegek forradalmi törekvéseit, tu­datosítja álmait. ......Csak az öntudatos proletárok diktatúrája vethet véget a burzsoá kizsákmányolásnak örökre“ — írja 1931-ben s bár ezt a perspektívát Magyarországon ekkor egyedül ő, a párt neveltje tudja a művészet, az irodalom nyelvén a legkülönbözőbb témájú verseiben kifejezni — az új proletárdiktatúra felé való vágya­kozás, a Tanácsköztársaság leverése óta ott él a dolgozó népben, ott feszül abban a forradalmi nyug­talanságban, mely a Horthy-kor- szak gyilkos uralt állandó rettegés­ben tartja. Ez a gazdag tartalmú, az egész nép legfőbb törekvéseivel azonosuló Urai mondanivaló hozza magával, hogy eszmei politikai harca, ni lás— foglalása ncmcsupan a politikai ver­sekben jut kifejezésre, hanem át- izzik egész költészetén, szerelmi líráján éppúgy, mint különös szép­ségű, az emberről, az emberért be­szélő tájversoin. Szép hagyománya él ennek a magyar Urában, moly hivatása nemzeti sajtságai folytán oly sokszor vált időről időre a poli­tikai harcok fő szinterévé; s külö­nösen jelentős hagyománya Petőfi óta. A forradalmi eszmének ez a költő egész költészetén átsugárzó ereje a magyar irodalom történetében és általában az irodalomban jellemző sajátsága az igazán forradalmi köl­tészetnek. Éppúgy, mint ahogyan hiánya; a politikai tartalom külön politikai versek területére való kor­látozódéba árulkodik arról, hogy a forradalmiéig csak külső máz, kész séma, üres burok. József Attila költészetében a ma­gyar proletariátus forradalmi törek-; vései jutnak kifejezésre s ez min-; den eddigi forradalmi költészet leg-l jobb hagyományainak értékesítésen j túl újat ia jelent. Uj vonásokkal; gazdagítja a magyar lírát. ; A forradalmi költészet lényegében j mindig realista költészet, hiszen a valóság, a változó, fejlődő elet leg lényegesebb tartalmúnak, az uj hai- cos erőinek kibontakozását ábrázolja, annak diadaláért küzd. A proletár forradalmár, a kommunista kolto valóságábrázolása azonban ennél m többet jelent. József Attila látja előre, amit előtte a forradalmi demokrácia eg- nagyobb magyar irodalmi alakjai sem láttak — nem láthattak, ami. ilyen világosan, mint ő csak a Tanácsköztársaság idejének kommu­nista költői láttak, azt a társadalmi erőt, mely képes véget vetni minden társadalmi igazságtalanságnak K tudja róla, hogy legyőzhetetlen. József Attila legjobb verseiben, a Munkásokban, a Külvárosi ejben, A város pereménben tévedhetetlen biztonsággal mutatja meg a szocial­izmus megvalósításáért folyó törté­nelmi harc konkrét erőit, a küzde­lem célját útját, módszereit. A mában, a jelenben, mint ma meg­lévőt, ma alakulót ábrázolja a hol­nap törvényszerű diadalát. A „tudatos jövöbclátásnak“ ilyen; realista alkotó módszereire — 55sdá-j nov szavaival: a valóság forradalmii mozgásában való ábrázolására csak; az a költő képes, akinek valóság-; szemléletét a marxista filozófia, a gyakorlati harc filozófiájának vilá­gossága ragyogja be, akit az osz­tályharcban a marxista párt vezet, aki ismeri a munkásosztály törté­nelmi hivatását. A forradalmi költészetnek ez a pártos tartalma a lírában új formát is teremt. Politikai szenvedelyesség. tudományos pontosság, filozófiai el­mélyülés, belső átéltség, érzelmi izzás és agitatív tettrebuzejító erő olyan egységét, egyazon lírai kifeje­zésformában, mely József Attila legnagyobb ódáiban valósult meg. A szocialista líra új, sajálszcrű vonásai alakulnak ki czekb-n a költeményekben. Szélesebb és mé­lyebb összefüggések megvilágítására alkalmas újszerű kompozíciók ős a valóság dialektikájának kifejezésére képes új, költői nyelv. Szilaj, forró és szenvedélyes a gondolkodásnak az a szigorú rendje, amely ezekben a legnagyobb verseiben megnyilvá­nul. A forradalmi világnézet és a gyakorlati harc eggyéforrásában izzó minden gondolat. A pártszerű proletárköltészetnek ezek a bontakozó új vonásai hatá­rozzák meg József Attila helyét az új magyar költészetben. Első nagy kommunista költőnk költői fejlődése azonban — a ma­gyar helyzet sajátos alakulása foly­tán — az ellenforradalmi reakció­nak Európa többi kapitalista elnyo­más alatt élő országaihoz viszonyít­va is akkor még példátlan terror- uralma idején bontakozik ki. Egy olyan korban, melyben a forradalmi harcok vezetőerojét, a kommunista pártot illegalitásba kényszerítik, legjobbjait bebörtönzik, legyilkolják, emigrációba üldözik; s a megvaló­sult szocializmus országának életét, harcait, diadalmas eredményeit vas­fallal zárják el a magyar nép elől. Az adott történelmi helyzet, az egész népre nehezedő fasiszta elnyo­más, a nagy magyar kommunista küllő életművöt is ellentmondások közé sodorja. A költő, aki egész mű­vével a népíömegektöl elszigetelten él és dolgozik. Elszigeteltségbe kényszeríti a burzsoá osztálybíró­ság, a cenzúra, az ellenséges kritika s mindazok oly fennen hirdetett „szabadságát“: a tőke kiszolgálásá­nak szabadságát hivatottak védelem­be venni. De elszigeteltségbe kény­szeríti az a mélységes gazdasági, politikai és kulturális elnyomás is, mellyel a fasiszta rendszer a nép­tömegeket sújtja. A népért harcoló költőnek a nép­től való mesterséges elszigeteltsége ad elsősorban magyar:' ttot költé- sízete ellentmondásaira. Verseinek gyakori elvontság», a pesszimista hangulat, az idegen ideológia he­lyenként érvényesülő befolyása köl tószetében — mégha ez a befolyás minden esetben az ellene való harc­cal együtt jelentkezik is — lényegé­ben ebben az alapeilenlmcndásban gyökerezik. A néptömegek forradalmi harcától való elszigeteltsége, fejlődése egy rövid szakaszától eltekintve, ncm- c ak -.befele“, hanem ..kifele“ is érvényesül. Kern ismeri, nem ismer­heti meg a nemzetközi proletariátus harcának vezetőerojét és legfőbb támaszát, a Szovjetuniót, nem ismeri a nztáiini útmutatásokat s egyebek között ez a magyarázata annak, hegy a fasizmus eurónni térhódítása ide­jén a legnagyobb versekben meg­nyilatkozó — hazája belső kérdéseit ii’ető — politikai tisztánlátása elle­nére is, a kétségbeesés pillanatai lesznek úrrá rajta. Költészete fő vonalában azonban, s ez világirodalmi jelentőségét is meghatározza, a kommunis'a part útmutatása, a forradalmi proletariá. otus esőiméi, harci állásfoglalása és legszebb törekvései érvényesülnek, A proletárforradalom magyar har­cosainak legjobbjai találták meg éle­tük legfőbb tartalmainak művészi kifejezéseit verseiben. A keménység, a helytállás, a har­cos humanizmus1, az élet és az élet­nek értelmet adó munka egészséges szeretető, kérlelhetetlen hare az imperializmus, a fasizmus erői ellen és mindenekfölött a bizalom a küz­deni és alkotni képes dolgozó em­berben, az emberi világ elkövetkező diadalában, költészetének minden ellentmondásán túl, alapvető tar­talma maradnak. így lett, így lehetett költészetével ő is előkészítője annak a győzelem­nek, mely a magyar nép életében a folszabadulást, irodalmunk fejlődé­sében a szabad, szocialista-realista magyar irodalom kibontakozásának lehetőségét jelenti. így lett, Így lehetett költészete clfcvcn részesévé mai harcainknak. A költő életének 50. évfordulója alkalmából Fövény Lászlóné, , József Attila“ című könyvéből. város peremén, ahol élek, beömlő alkonyokon mint pici denevérek, puha szárnyakon száll a korom, 8 lerakódik, mint a guanó keményen, vastagon. Lelkünkre így ül ez a kor. És mint nehéz csők vastag rongyai mosogatják a csorba pléh lei őt — hiába törli a bú szivünkről a rákövesedöt. Ki inti lef — talán a földesúri — a juhász vad ebét? Gyermekkora gyermekkorunk. Velünk nevelkedett a gép. Kezes állat. No, szóljatok rá! Mi tudjuk a nevét. És látjuk már, hogy nemsoká mind térdre omlótok s imádkoztok hozzá, ki pusztán r tulajdonolok. De ő csak ahhoz húz, ki néki enni maga adott . . . KULI URÄL1S HIRER A fővárosban és vidéken működő vasas képzőművészeti körök tagjai­nak munkáiból március 15-én orszá­gos kiállítás nyílt a pesterzsébeti vasas kultúrotthonban. A kiállítás záróünnepségét április 9-én délután tartották. Ez alkalomból az ország területén legjobban dolgozó vasas képzőművész köri tagok éis körzet­vezetők találkozóra jöttek össze. Moshatja vér is — ilyenek vagyunk Uj nép. másfajta raj. Másként ejtjük a szót, fejünkön másként tapad a haj. Nem isten, nem is az ész, hanem a szén, vas és olaj, A való anyag teremtett minket e szörnyű társadalom öntőformáiba löltyintvc forrón és szilajon, hogy helyt álljunk az emberiségért az örök talajon. Papok, katonák, polgárok után így lettünk vénre mi hű meghallói n törvényeknek; minden emberi mű értelme ezért búg miben nünk, mint a mélyhegedű. Elpusztítka tatlant annyian, mióta kialakult névrendszerünk, nem pusztítottak eddig, bár sok a. múlt; szállásainkon éhínség, fegyver, vakhit és kolera dúlt. Győzni fogó még annyira meg nem aláztalott, amennyire a csillagok alatt ti megaláztatok: • a földre sütöttük szemünk. Kinyílt a földbe zárt titok. Csak nézzétek, a drága jószág hogy elvadult, a gép! Törékeny falvak reccsennek össze, mint- tócsán gyönge jég, városok vakolnia omlik, ha szökken; s dong az ég. lm itt vagyunk, gyanakvón s együll, az anyag gyermekei. Emeljétek föl szivünkéi! Azé, aki fölemeli. Ilyen erős csak az lehet, ki velünk van feli. Föl a szívvel, az üzentek fölé! Ily kormos, nagy szivet az Iá lőtt-hallott, ki napot látóit füstjében fulladni meg, ki lüktetését hallotta a föld sok tárnás mélyeinek! Föl, föl!... E föloszlott föld körül sír, szédül és dűlőn g a léckerítés leheletünktől, mint ha vihar dühöng. Fújjunk rá! Föl a szívvel, füstöljön odafönt! Míg megvilágosul gyönyörű képességünk, a rend, mellyel az elme tudomásul veszi a véges végtelent, a termelési erőket odakint s az ösztönöket idebent... »4 város peremén sivit e dal, A költő, a rokon. nézi, csalc nézi, hull, csak hull a kövér, puha korom, s lerakódik, mint a guanó, keményen, vastagon. A költő — ajkán csörömpöl a szó, de ő (az adott világ varázsainak mérnöke) 'tudatos jövőbe lát s megszerkeszti magában, mint fi majd kint, a harmóniát. (1931) ARS POETICA Költő vagyok — mit érdekelne engem a költészet maga? Nem volna szép, ha égre kelne fiz éji folyó csillaga. Az idő lassan elszivárog, nem lógok a mesék tetején, hörpintek valódi világot, habzó éggel a tetején. Szép a forrás — fürödni abban! A nyugalom, a remegés egymást öleli s kél a habban kecsesen okos csevegés. Ehess, ihass, ölelhess, alhass! A mindenséggel mérd magad! Sziszegve se szolgálok aljas, nyomorító hatalmakat. Nincs alku — én hadd legyek boldog! Másként akárki meggyaláz s megjelölnek pirosló foltok, elissza nedveim a láz. En nem fogom be poros számat. A tudásnak teszek panaszt. Rám tekint, pártfogón e század: rám gondol, szántván, a paraszt• Más költők — mi gondom ezekkel* Engem sejdít a munkás teste, Mocskolván magukat szegyig, két merev mozdulat között; koholt képekkel és szeszekkel rám vár a mozi előtt este mímeljen mámort mindegyik. suhanc, a rosszul öltözött. Én túllépek e mai kocsmán, S hol táborokba gyűlt bitangok az értelemig és tovább! verseim rendjét üldözik, Szabad ésszel nem adom ocsmány fölindulnak testvéri tankok módon a szolga ostobát. szertedübörögni rímeit. En mondom: Még nem nagy az ember. De képzeli, hát szertelen. Kisérje két szülője szemmel; a szellem és a szerelem! irrTnrsrr^ nyoztak a Gazsók és Markók közelsé­gében és nagy egyéni élmények füzé­ben kinyíló szemű Pintér Zoltánok sem, akiket a fasiszta terror és van­dalizmus sötétsége, a partizánok meg. fólemlUhetotlen nyugalma döbbentett, rá, mit kell tenniük, hogy a maguk jövendő helyes útját megtalálják. És mindannyiunk közös nagy élmé­nye: Turumbek tizedes, — az első fel­szabadító szovjet hős megjelenése óvóhelyeinken. Az az ezer kilométe­rekről becsületesen harcolva hozzánk érkezett csodálatos jellemű, újtípusú ember, aki inkább életét áldozza fel értünk, semhogy ártatlan emberek, asszonyok, gyermekek életében kárt tegyen és ezzel bemocskolja fegyve­rét. Milyen óriássá nő pillanatok alatt ez az egyszerű, de jellemével, lelki alkatával a legnemesebb eré­nyek magaslatán álló igaz katona, a rongy-jellemű, elvetemült fasiszta tömeggyilkosok mellett, akik az aljas­ság minden eszközével akarják meg­bosszulni elkerülhetetlen bukásukat. A felszabadító hősök, Turumbek és Karaganov főhadnagy, pompás jel­leme annál élesebben rajzolódik elénk, mert a film előzőleg felidézi a fasiszta hadviselés egyik legnagyobb gyalázatosságának történelmi tényét: Osztapenkó kapitány, szovjet parla­menternek és kísérőinek meggyilko­lását. Majd tanúi vagyunk a nyilas banditák egyik tömeggyilkosságának. Jutka, az üldözött leány, aki rövidre szabott életéből egy boldog órát sza­Q)LLíLü£Lejtl tiw (1JZ. kit magának a szerelmes Pintér Zol­tán karja között, — ennek a tömeg- gyilkosságnak esik áldozatul. rT ulajdonképpen Zoltán és Jutka tragikus szép szerelme a ten­gelye a film cselekményének, de ez a drámai végű szerelem feloldódik a cselekmény egészének kollektív esz­mei szövevényében. S maga a kollek­tív szövevény az a tipikus történelmi valóság, amelynek ilyen drámai epi­zódjai is bőven adódtak, bár termé­szetesen éppen intim jellegüknél fogva nem ilyen éles reflektorfény­ben, mint Karinthy Ferenc regényé­be. illetve Karinthy, Thurzó Gábor, Máriássy Félix rendező és Illés György operatőr konzseniális film­alkotásában. A drámai szerelem a film . egész mondanivalójához mért magas eszmei szinten alakul építő erővé. Mert bár a Jutka finom lényé, bői, kiváló jelleméből kifolyóan az adott helyzetben mintegy szükségsze­rűen bekövetkezett tragédia miatt Zoltán sebzett szívvel kerül ki a fa­siszta pokol torkából az új élet tava­szába, fájdalmát ellensúlyozza, hogy öntudatos harcosként léphet az új társadalmi rend felépítéséért küzdők soraiba. Tudja már. hol a helye, tudja, hogyan kell küzdenie, hogy az a sötét barbárság, amely szerelmesét elrabolta, többé vissza ne kísérthes­sen. Amikor az óvóhelyről kilép a napos utcára, még a fájdalmas él­mény fátyolozza be tekintetét, de az ő ajkát sem kerülheti el a felszaba­dultak napra néző, bizakodást sugársó mosolya. Nem szándékom részletekig menő értékelést adni a film nagyszerű mondanivalójáról, kimagasló művészi vonásairól, minden naturalizmustól mentes valóságábrázolásáról, meg­ragadó képeiről, feledhetetlen jelene­teiről; csak azt a tény szögezem le, hogy a film erényeinek értékelésé­ben kritikusok és nézők még sohasem értettek annyira egyet, mint a Buda­pesti tavasz esetében. Mindez azt bi­zonyítja, hogy Karinthy és a film készítői s szerepeiket szívvcl-lclekkel vállaló színészei pontosan úgy eleve­nítik meg tíz év távlatából a főváros lakosságának a nagy történelmi for­dulat küszöbén átélt élményeit, aho­gyan azok kitörölhetetlenül elraktá­rozódtak emlékezetükben. Az ő emlé­kezetükben és az ország népének ha­sonló élményekben gazdag emlék­tárában. A mi fővárosunk szabadság­virágba boruló, életre nyíló tavasza volt kezdete egész hazánk új tavaszá­nak: április 4-nek. libben a filmben, mint vízcsepp* ben a tengert, látjuk meg azo­kat az izgalmas napokat, hónapokat, amikor a pusztulás, a halál torkába taszított magyar nemzet, a végét érző fasiszta fenevad karmaiból kiszaba­dulva — sok tízezer Turumbek hősi halála órán ráléphetett az új, tisz­tább, boldog élet útjára. Ne felejtsük a rosszat, hogy jobban megbecsüljük a jót. — erre tanít a film. Azért pe­dig. hogy a véres-szennyes fasizmus halálos miazmái soha többé meg rie fertőzhessék a mi emberi világun­kat. még keményebben kell harcol­nunk nekünk és minden becsületes embernek — erre is tanít ez a mes­teri magyar film. HAJDÚ BÉLA Hanoiban, a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság fővárosában ha­zánk felszabadulásának 10. évfordu­lója alkalmából magyar filmhetet rendeztek. * E. G. Kazakevics, az 1954. évi ma­gyar-szovjet barátság hónapjában hazánkban járt Sztálin-díjas tró „Magyar találkozások“ című útinap­lója megjelent a Szovjetunióban. ! Elővárosunk népének nagy törté- i nelmi sorsfordulását, az ostrom­| nak és a felszabadulásnak drámai | napjait eleveníti meg az új nagy ; magyar film, a Budapesti tavasz. ’Jeleneteinek hatására száz és százezer I nézőben idegeket bizsergetően cled- ; nek újjá saját élményei. ,,Igy volt! ;A történelem, az élet valósága ez!“ Budapest — és Miskolc s még sok város — bérházainak pincéjében, sok ezernyi óvóhelyén ugyanígy verődtek össze a bombázások s az ostrom vál­ságos időszakában a társadalom kü­lönböző osztályaihoz, rétegeihez tar­tozó emberek, akik egyébként ilyen életközclségbe sohasem kerültek egy­máshoz. Hány és hány ezer fasiszta katonazubbonyba kényszerített ma­gyar ezökött hasonló módon és körül­mények között haza. mint Pintér Zol­tán egyetemi hallgató és Gazsó Ber­talan bányász! (Magam is szinte döb­benettel láttam, hogyan elevenedik meg közös szökésünk drótgyári mun­kás elvtársammal Miskolcra, amikor itt az ostromgyürü már csaknem be zárult.) Millió élő tanúja van: hogyan lep- leződtek le az óvóhelyek izgalmas le­vegőjében a nagy történelmi vizsgára került embereknek osztályhelyzetük, bői eredő jellemvonásai, a közösség­hez való viszonyuk. Alig volt olyan városi óvóhely, aliol ne akadt volna cgy-két Turnovszky vagy Turnovsz- kyné-féle típus, akit a maga bőrének mentésén kívül az egész válságos helyzetben más nem érdekelt. De nem hiányoztak a Gazsó Bertalanok, a Markók sem, akik' ösztönösen vagy felkészülten érezték, tudták, hogy erre az 1944—45_ös télre a magyar hép világtragédiában szülelett ra­gyogó tavasza következik. Nem hiá-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents