Észak-Magyarország, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-03 / 79. szám

ÉLJEN A MAGYAR DOLGOZÓ NÉP, A HATALOM BIRTOKOSA! cím A SZABADSÁGGAL SZÜLETETT 0sabai Amália, a martintelepi iskola IV. osztályos v— tanulója, mgy ahogy milei és osztálytársai hív­ják; Male«, nem csodagyerek. Szépen táncol és énekel ugyan s mindössze négy négyes csúszott a bizonyítvá­nyába, mégsem tűnik ki különlegesen semmivel sem e vele egylvásuak közül Feketeszemű és hajú, eleven, vidám kislány, úttörő őrsvezető, szereti a babát és sze­reti a társasjátékokat is, szávai mindent egybevetve: «tn/szerű, kedves kislány, olyan, mint a többi hozzá ha­sonló sokezer Miskolcon és Borsod megyében. Hogy miért írunk éppen róla és nem másról a sok- ezer közül a mai napon? Azért, mert MAlesi pontosan «snap látott napvilágot, amikor a magyar szabadság. Holnap ünnepli ő is a tizedik születésnapját, Élete pólóban együtt alakult, szépült a magyar de­mokráciával. Kiesit jelkép is ő; az új élet, az áj nem­zedék, kicsiny, kedi'es élő jelképe, £ desanyja, Csabai Pál vasúti váltóőr felesége, ab- bon az időben hordta szíve alatt, amikor dörög­tek az ágyúk és hombazáparok borították el a vasúti kolónia házait. Málcsi életének első napjai és hónapja^ egybeestek a háború utáni ínség időszakával. Édesanyja falura járt és kis matyójuk elcsereberélésével biztosí­totta az életadó tejet. Ahogy Málcsi nöttön-nőtt, úgy tel­jesedett ki és szépült a Csabai család élete. Csabai Pál magasabb beosztásba került, pályaellenőr lett és rövi­desen kétszer is kiérdemelte « sztahanovista jelvényt. — En is dolgozom, mindenünk meg van, igazin nem panaszkodható«» — mondja Málcsi édesanyja. Ellátogattam a martinié lepi iskolába. Akaratlanul is ellentétként Illyés Gyula könyvére gondoltam, amely­ben kisdiák korát «»eséii el; „Honák bácsi (4 tanító — tSserk, megj.) alatt főleg a gyánási imádságot gyakorol­tuk, hihetetlen gyors ütemben. Hanák bácsi órával a kezében ellenőrizte az iramot és pálcával vezényelte, hogy még szaporábban, A fefeltetés igazi verseny volt" — írja Illyés a Puszták népében. Majd feljebb: uAz egyszeregy és a számtani alapismeretek elsajátítá­sára véglegesen csak az érettségi előtt szántam el ma­sam.“ í}1 ilcsi már pontosan meg tudja határozni a törtek v/'* fogalmait, a Kis- és Nagy-Alföld helyzetét, is­meri történelmünk legislegfontosabb eseményeit, megta­lálja a mondatban a körülményhatárosót, világunkról helyes képet kap, s a mi fogalmaink szívódnak fel vé­rében. A beszéd- és értelemgyakorlat órán olyan gon­dolatokkal ismerkedikminf: mi a haza, a hazaszeretet, a forradalomé Az alanyt és állítmányt olyan mondat­ból választja ki, mint; „A szovjet katonák 1944 októ­berében lépték át a határt," Földrajzfüzetét nézve arra a megjegyzésre bufjkanok, hogy „a bányászok munká­ját ma gépek segítik", Böngészem fjgalnuizásfüzetét s az „Egy karé) története“ című dolgozata kerül elém: „Mindennapi táplálékunk a kenyér, ősz van. Elővesz- szűk a vetőgépet és elültetjük a búzát. Nyolc-kilenc hónap múlva kicsépeljük és learatjuk, A malomba szál­lítjuk, s ott megőrlik. Aztán a kenyérgyárba viszik. 4 gyár átszállítja a boltokba. Onnan a dolgozókhoz ke­rül. A falu átadja a búzát a városnak. A város gépet ad a falunak. Így van szövetségben a falt: a várossal Az új élet, a mi szocialista életünk tükröződik a kis negyedik osztályos Málcsi minden betűjéből. Igen, a mi tei—-h(fdulásunk szülötte, J4 cry másik dolgozatból idézem ugyanezen az isko- ^ lás, természetes, egyszerű hangon megírt fogal­mazást: „örült a dolgozó nép a felszabadulásnak. Nagy nap ez. Amikor a Szovjetunió felszabadította, a dolgozó nép nagyon hálás volt érte. A Szovjetunió megvédte hazánkat, mert szerette Magyarországot. Szeressük a Szovjetuniót felszqpáflnlásunkért " Láttam Málcsif, mint úttörő őrsvezetőt, jelenteni és jelentést fogadni. Láttam, amint örsi foglalkozást vezet, felelőssége teljes tudatában. Tanító néni megkérdezi a beszéd- és értelemárán, ki mi akar lenni. Több kislány óvónő, orvosnő, tanító­nő, gondozónő. Az egyik kislány fodrász, egy másik varrónő, Málesi vegyész, vagy erdőmérnök. Addig még elhatározása ezerszer megváltozhat, de ha nem, Mii- csiból miért ne lehetne mérnök! Ebben a mi orszá­gunkban semmi különös nincs. Egy vasutas kislánya előtt, ha jól tanul, miféle akadály merülhet' fel, ha ilyen kívánsága támadf < <tfőn bizonyára összeül a család, s a kislány meg- kapja a tizedik születésnapra szárt ajándékokat. 5 ahogy telnek az évek, még sok-sok ilyen boldog születésnap fog elmúlni. Minden születésnapján ünne­pel az ország is, ünnepli szabadságának születésnapját. Arra kérem a kicsi Málcsit, most ezen a tizedik közös születésnapon, hogy esztendők múltán, érett ésszel se feledkezzék meg soha azokról, akiknek a boldog, szép, napsugaras jövőt köszönheti. SÁNDOR LÁSZLÓ ! ÉJ VOLT... Éj volt..., • rettenetes, sötét, ólmos éj s amíg a bűzös mocsarakat kerülgettük a borús mezőkön: elvesztettük i egymás kezet. Lépteink bizonytalanokká váltak, utunk: nem út, még az erdei vadnak is : simább a csapása, s mi cgyre-másra • bottadoztunk a sziklák köveibe. Verejtékeztünk. Verejtékeinkbe piros vér cseppek vegyültek, de kiáltanunk, sírnunk nem volt gzabad. Ha hangot adtunk, jött a porkoláb s leszakgatta rólunk az inget, így talált reánk a virradat. Meztelenek voltunk, félig a sir szélén • álltunk, de a keletről omló napsugár fölmelegitette dermedt tagjainkat. Azóta vagyunk. : Azóta élünk. Utunk a magasba ível s utánunk vidám énekszóval és piros : zászlókkal jönnek a kipirult arcú boldog gyermekek. CSAPÓ ANDHAS j Ormosbánya. I * Magyar kulturális küldöttség a Szovjetunióban A képen: A magyar vendégek a képtár egyik termében, középen * Kisfaludy Stróbl Zsigmond. Volt eg,V8?e>r három jóbarát, három szép szál szőke fiú: Katja, SzcryrJ és Pácéi. BartUsúauk szála­it még a gyermekkor fűzte össze az osstf'ogovsaki zöld réteken, ahol a lenyugvó nap sugarainál pillangót kergetlek. Később, mikor felnőttek, s elhagyták az iskola padjait, egy brigádban dolgozlak a Vörös Októ­ber kolhozban. Boldogan éltek, akar. csak a nagy szovjetország millió és millió fiatalja. Külsőleg nagyon hasonlítottak egymáshoz, de az egyénisége mind a háromnak különbömj volt, Kolja széliét, merengőszemú, ábrándos liú, Szergej olyan, tolni a fiatal csikó: füzes, hirtelen, hálót. Páréi maga •colt a megtestesült nyugodtság; tü­relmes, okos, megfontolt, így, húr. mattban nagyszerű együttest alkotott 0 három fiú, Mikor kitört a háború, mindhár­mon bevonullak vériéül a hazát, s kérésükre egy esapattesthez osztot­ták he őket, most ugorjunk egy nagyot o történetben. Hagyjuk « véres harcokat, amelyekben a három ba­rát hősökként küzdött. Kezdődjön el­beszélésünk abban a kis alföldi vú. roskáhim. amelybe Kolja, Szergej és Pável felszabadítóként érkeztek a hős szovjet csapatokkal együtt. ★ Amint egyre távolabbról hallat- #10H a gyilok-szerszámok menny­dörgése, Fehér néni khnerészken lett kis házikójából az udvarra. Először csak a fejét dugta ki az ajlárésen, s mikor meggyőződött, hogy ninrs veszély adakiinn, kukoricát tért mo­rékra fonott kötényébe, s kilépett. Be uram.teremtöm! — alig tette be maga mögött az ajtót, már for­dult volna is vissza, mert ebben a pillanatban három idegen katona nyitott be a kiskapun. A fejük hab­ját alia takaró kis sapka mögül szőke haj bugftuant elő. arcuk füs­tös, kormos, szürkésbarna köpenyük sara-, olajos, vállukon... az ördög tudja, mi lehel az, honnan tudhat­ná azt Fehér néni, — biztosan va­lami öldöklő szerszám! Uram terem- töm, ne hagyj el! Jaj, mit akar­hatnak! — Zdrasztvujtyjs, mamuska ” lépett hozzá Pável, mert hogy ők vol'ak: Kolia, Szergej és Páréi. Fehér néniből még a lélek is maid kiszállt, nem tudta, mit szo­kás ilyenkor felelni. Hát r-a'. avü. gtiortte a kIPényc sarkát s hol a földrt néz'e hol a három koSanár- sanáVoft ftOsemimel. nogyhntdcgfa- lanul, hoanhát mi írsz most?,,, Szera-j rákoesintoH társaira,, vár­jatok esek/ Majd én! Értek én 0 mamuska nyelvén. — Te, mamuska, ptszkiszolddt... cAz élet meséje — s olyan hangot adott, mint a hor­koló ember, Fehér néni ijedtsége haragra változott. Úgy, aludni akartok — gondolta. Menjetek csak be, ott a szoba, Magam majd meghúzódom a konyhában, Barátságtalanul intett nekik, hogy kövessék. Magában pe­dig így morfondírozott; Ezek nát oroszok ,, , És pont házzá akarnak elszállásolni,., És nem is egy, ha­nem mindjárt három. Hál jó, csak jüjjeuek, neki úgyis mindegy! Ha­nem az biztos, hogy ő ugyan jó szemmel ne ni néz rájuk,,, * A katonrik HiMek-mentek. Leginkább eslénkint tértek ha­za, Sokszor kedveskedni akarlak Fehér néninek, de az csak a vállát vonogatta, lesütötte szemét, s úgy elnézett felettük, mintha ott sem tennének. Az egyik este Fehér néni éppen a hajáhgn fóti krumplit hámozgatta, amikor hazajöttek o katonák. Le ve­tülték köpenyüket, hátizsákjukból kantervet szed'ek elő, a kályhán megmelegítették és osztóihoz ültek. Fehér néni szó nélkül felállt, fog­ta a krumplistányért s odébbhúzó­dott, A katonák arca elkomorult- Kolja, akinek kiváló nyelvérzéke volt, s a magyart is törte már any­agira, hogy érteni lehetett belőle, leiette kezéből a kést, villát, az öregasszonyhoz lépett, megfogta a karját, szemébe nézett és Így szólt: — Mamuska, haragudni ruszki tó­vári* ? Az asszony nem szólt, — No, kis mamuska.,. Fehér néninek könny szökött a szemébe leakasztott a falról egy képed s feléjük nyújtotta: — Miat­ta.., A fiamért,,. A katonák szeme összevillant. — Magyarszki szóidat! ™ Nem. halott,,. Meghalt « Bonnál,,, Kisifteig csend volt, aztán Pável lassan, megfontoltan magvarázni kezdett: — Nézd mamu«ka, háború, sok ember kapu1,.. Ml nem áttör­tük .,, Azokat okold, akik arra kénuszerftettéP a fiadat, hogv a mi hazánkba tölt ön , Nekünk is nőtt tiápo'uv}y J.ovnmholtdk a tahinkat, kiirtották a csaladunkat, Ne hara­gudj hát miránk ,. • Gyere, gyere, egyél velünk! Kóstold esak! — s azzal ktzronfogta az öregasszonyt, Irta: * CSAL 4 LÁSZLÓ széket tolt alá, a krumpli mellé húst tett a tányérjába. Hr Teltek a napok, a katonák mindig megörvendeztették valami csekélységgel Fehér nénit. Egyszer a kerítést hozták rendbe, máskor aprófát hasogattak, vizet hordtak « nagymosáshoz, és beeserepezték a tyúkól megrongálódott tetejét, Be­fűzték a tűbe a cérnát, mert bizony Fehér néni nem iái lát már, meg. sarkalták a cipőjét, s ki tudja, hány apró szívességet tettek, Eoy este a mindig mosolygó Szergej nagy kosár almával állított be, bákkolhódolattat letette az öregasszony hiba elé, s gavallér módjára meghajtotta magái: , ■— No, mamuska! Kusaj! — Az öregasszony zavartan nézeti rá, •, Te, te Sze,,, sze ,,, *4 katona nevetett: Szergej, ioy. jnámueka: Szer,gell — Hát mondd csak, te Szer-gej, miért vagytok ilyen jók hozzám! — Szergej megsimogatta az öregasz- szany arcát, — Tudod, maminké, nekünk nincs mamuska, nekünk te vagy a ma­muska ,,, ,,, Az öregasszony szive lassan felengedett a fagytól. Már néha rá­juk is mosolygott. Különösen az esett jót neki, amikor doktort hív­tak hozzá, mert fdzany néha úgy elkapja az epegörrs. hagy moccan, ni sem bir. Az GT! orvos, aki ed­dig kezelte, tudja ördög, hová lett. Más meg nine- e^hen a kis város­ban, Nem is tudja, mi lett volna vele, ha Szergej nagyhirtelenjéhen elf nem kerít egy szovjet orvost, ttffát iaazis. sok jót tettek vele ezek a fiúk. Különösen ez o Szergej- gyerek nagyon kedves. Akácosak ,,, no nézd cak' hooy ez eddia wem jutott az eszébe! Mony míoéoda ha. wisMds von e Szemel, meg az ő Jóskája trözö'l! Jósk- unván alacso­nyabb fekete' hajú sötét szemű nyerek ént*, de mindig ilyen vidám, zntgálntkész R * B ° on H o B * meggyükére, zeit Fehér néni szivében, Lassan- kint annyira ragaszkodott Szemei­hez, hogyha este a szokottnál kissé később tért haza, percenkint a kis­kapu nyitását leste, De Kolját és Púvell is lassan-lassan kedi^lni kezdte. Buta szomszédoki Még ezek fecsegtek, Isogy ilyenek az oro­szok, olyanok az oroszok ... Hát milyenek?.,, Ilyenek «*, mint a legtöbb rendes ember. Lám csak, úgy tisztelik őt is, mint az any­jukat, Na és őt Mármint Fehér néni? Hát hiszen ö is csak kedves­kedik valamivel, Hányszor mondta már; Kolja te. hagy néz ki az in­ged? Olyan szurtos, hagy,,, Fesd csak le gyorsan, hadd mosom ki! Na és a vacsorafőzés! Hát az mi- csoda! Kapnak ugyan a szakácsok­tól eleget is, jól is, dekát a# anya főttje mégis csak más. Na nézd csak, meghagy anya,,, Még hogy ö,,. Nagyot dobhant a szive ,,, Pillanatok alatt fellángolt henne az anyai érzés kialváfélbeu lévő tüze, s hirtelen olyan szeretettel nézett a három szőke fiúra, mintha esak ő hozta volna őket a világra. — Te, Palikám! -- így szólította Pávelt te aprítsál fát, te, Kal­ja, hozzál be az ólhál tojást, te meg, Szergej, darálj mákot — mondta nekik egy este, — Olyan mákoskalácsot sülök nektek, hogy még nagyapa korotokban is meg, emlegetitek, ha visszatértek altba a nagy Oroszországba. És megindult a sü*és.f/Szés. Pá­vel fát vágrili. Katin felütötte a to­jást, aztán elővette a harmoniká­ját s szép tenorjával rázendített egy édes-hős dalra, Szergej periig. — no nézd esak a haszontalant/ Akárcsak a szegény Jóska: lopva belemarhat a cukros mákba s szá­jába gyömöszöli. — Te. te rossz kölyök, hát mit teszek a kalácsba?! Szergej össze. sgorftoft szájjal kuncog, s tréfásan gesztikulál, hogy ő semmit sem csinált, de azért egy világért nem mutatná « foga fehérjét. Fehér né­ni pedig, mikor elnyújtja a tésztát, úgy mesterkedik, hogy egy kevéske mák maradion még a tál aljában s azt a Szergej gyerek kezébe nyomta. ,,, Hát Így éldegélt a kis család, mert hogy e három fW most már a Fehér néni kis csalódta ,,. * N »"V tiA* * *• tartózkodott a há­rom szovjet katona Fehér néninél. Be idő alatt az öregasszony szivébe zárta mind a hármat. Az egyik na­pon kissé szomorúan állítottak be a fiúk. — Mamuska, köszönjük, hogy jó voltál hozzánk. Mennünk kell4.. Tudod, „elkísérjük" a németet —1 # kacsintottak. Az öregasszony szive összeszá­mít, Búcsút vett tőlük, útravalát gyömöszölt a zsákjukba, arconcsó- kolta mindhármat, s a lelkűkre kö­tötte, hogy írjanak, ha vége a há­borúnak, ha hazatérnek a falu­jukba, A három katona mögött becsukó­dott a kapu, Fehér néni egyedül maradt,,. Csöndben, magányosan.., Most érezte csak igazán, mennyire megszerette a három katonát. Na­ponta előszedte fényképeiket — mert mindegyiktől kapott emlékbe egy-egy katonaképet — s nézte « nagy kék szemeket, a mosolygó ka- - tonaareokat. Ugyan, merre járhat­nak már!,,, * Az egyik napon levelet ho­zott a pásta. Furcsa, orosz betűit rajta, ilyet ä még nem látott. Be a levél magyarul szólt, „Kedves Fe­hér Klvtársnö! Szomorú hirt nem szívesen írok, de szavam adtam rá. Kolja és Pável hősi halált haltak Budapest felszabadításakor, Szergej is halálosan megsebesült, Gt ugyan kórházba szállítottuk, de nem le­hetett megmenteni Utolsó kérése az volt, írjam meg önnek, Klvtársnö, hagy sajnos, nem érhette meg a háború végét. Pedig sokszor emlegette, milyen szép levelet fog finnek írni a falujából, Osztro. gavsrkbál s még rgy szép selyem- kendőt is nkart küldeni az ő ma- wuskájánah, olyat, amilyet arrafelé viselnek .., Üdvözlettel: Pavluskin karnis zár." Fehér néni öléhe ejtette a levelet s peregtek, peregtek a könnyei... ★ ... TI* es'/'enítflvel oselőtt, egy tavaszi délutánon Fehér néni a fényképésztől selyempapirhn cso­magolt nagy fényképet vitt haza, kibontotta s az asztalra állitotta. A képről négy katona nézett rá, egy magyar és három orosz• Jóska, Szergej. Pável és Kolja. Négy szál , gyertyái veti elő az asztalfiökkál, odaállította a kép e>é, meggyujfol- 1a. s egy fohászt küldött az ég fe­lé, Fialt nxiászoUa ,, , Azóta minden esztendőben, ápri­lis 4-én négy gyertya lángol a kis szobában, 4z asz'nlon a kép mel­lette néhány csokor hóvirág Fehér néni end’s közel hajol a képekhez, mert ólig látja n kedves arcokat a szemétje szökő könnytől, — no. meg no gyón öreg már ...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents