Észak-Magyarország, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-11 / 59. szám

r Péntek, 1955. március 11. Á *ír~ j£'* eszakmagyarorszag „HOGY OLYANOK LEHESSÜNK, MINT A DONYEC-MEDENCE DOLGOZÓI..." L9o3-ban látogatott el Suszter Sándor elvtárs ózdi martinász a Szovjetunióba. Tanulni küldte a Párt, azért küldte, hogy elsajátítsa azokat az élenjáró olvasztási és acélgyártási módszereket, amelyeket a, szovjet olvasztárok alkalmaznak. — Soha sem felejtem el ezt az utat és az ott töltött időt — mondja Suszter elvtárs. — 16 napot voltam Moszkvában és 114-et Sztálinéban, a .Donyec-medence központjában. A sztálinói acélműben ismerkedtem meg a szovjet mérnökökkel, techni­kusokkal és olvasztárokkal, akik fel­mérhetetlen segítséget nyújtottak nekem és társaimnak. Baráti támo­gatásukkal, irányításukkal sajátítot­tam el az acélgyártás technológiai utasításait. E néhány hét alatt, amit ott a gyárban töltöttem, megismer­tem a szovjet embert, aki a mun­kában igen lelkiismeretes, fegyelme­zett és nyugodt. Amikor három hó­napos közös munka után elváltunk, arra kértek, hogy bármilyen kérdés­sel, problémával forduljak hozzájuk levélben, továbbra is szívesen segí­tenek. Ha itthon megkezdem mun­kámat, társaimnak átadom az itt ta­nultakat, írjam meg az első lépések sikereit, eredményeit. — Itthon bizony nagy munka várt. Harcolni kellett azokkal, akiK csak a gyártott acél mennyiségének növeiésére törekedtek, s a minőség­re, a technikai utasítások betartá­sára, a kemencék megelőző karban­tartására nem szívesen gondoltak. A Szovjetunióban magam is tapasztal­tam, hogy ugyanennyi idő alatt a technológiai utasítások szigorú be­tartásával, jó szervezéssel az acél minősége megjavítható, de a meny- nyiség is növelhető. Mindez nagy­ban csökkenti az í cél önköltségét. — 1954. februárjában kezdtem al­kalmazni a Szovjetunióban tapasz­taltakat, márciusban már sztabáno- vista szintet ért el brigádom. Azóta is — már 12 hónapja — sztahanovis­ta szinten dolgozunk. Jó' kollektívát alakítottunk ki, s az új munkamód­szer alkalmazásába nemcsak az ol­vasztárokat, hanem a darusokat, szállítókat is bevontuk. Az elmúlt évben a mi kemencénk volt a leg­jobb. Az utánunk következőnél öt százalékkal, a leggyengébbnél pedig 30 százalékkal többet termelünk. Nem egy olvasztár van, aki felkere­si brigádunkat, kérdez tőlünk és fi­gyeli munkánkat. A Szovjetunióban szerzett tudás­sal Suszter elvtárs nemcsak a gyár termelését emeli többezer tonnával, hanem elősegíti az önköltségcsök­kentést, az acél minőségi javítását. Mindez természetesen kihat az ol­vasztárok keresetére is. Az emberek szeretnek brigádjában dolgozni — annak ellenére, hogy nem . tűr laza­ságot, szigorúan megköveteli a fe­gyelmet — mert a Suszter-brigád tagjainak jövedelme rendszeresen 15—20. százalékkal magasabb az ol­vasztárok átlagkereseténél. — A tanultakat egyik napról a másikra átadni nem lehet. Az ú; módszerek alkalmazása sem megy máról-holnapra — mondja Suszter elvtárs —, nevelni kell az embere­ket. szoktatni a rendre, fegyelemre, hogy mi is olyanok lehessünk, mint azok az emberek, akiket Sztáliné­ban, a Donyec-medencében, Mosz­kvában megismertem. Így dolgozik a kisgyőri termelési bizottság A NAPOKBAN ülést tartott Kis győr község termelési bizottsága. A gyűlésen nem osupán a termelési bi­zottság tagjai, hanem a pártszerve­zet, a népfrontbizottság és a tömeg- szervezetek vezetői, valamint jól dol­gozó egyénileg dolgozó parasztok is resztvettek, hogy megbeszéljék az el­múlt év eredményeit és az ez eszten­dei legfontosabb teendőket, az 1953. évi júniusi párt- és kormányhatáro­zatok szellemében. A jelenlévők megállapították, hogy 1953 óta jelentős eredményt értek el, különösen az elmúlt esztendőben. Ta­valy átlagosan egy mázsával több kenyérgabonát termeltek a községben egy-egy holdon, mint 1953-ban. S mint megállapították, ez annak volt köszön, hető, hogy elsőként fejezték be a ta­vaszi munkálatokat az egész járás­ban, továbbá, hogy trágyázás! tervü­ket 118 százalékra teljesítették. A gyengének mutatkozó őszi vetéseket, mintegy 70 holdat emellett még fej­trágyáztak is. Czeglédi Gyula dolgozó paraszt el­mondotta, hogy az elmúlt évben Kí­sérletezett a fejtrágyázásaal két da­rab 1400—14Ö0 négyszögöles területen. Ahol fejtrágyázott, két mázsával ma­gasabb volt a terméshozam, mint a fejtrágyázatlan területen. Javasolta, hogy mindenki próbálja meg. Felszó­lalásának mindjárt meg is lett az eredménye, mert mintegy 60 holdnyi területre elegendő műtrágyára nyúj­tottak he igényt a jelenlévő dolgozó parasztok. A GYŰLÉS ELŐADÓJA ismer­tette, hogy pártunk, kormányunk ez esztendőben is jelentős segítséget nyújt a falunak. Kisgyör 50 mázsa minőségi velőburgonyát, 50 mázsa árpavetőmagot, 20 mázsa tavaszbúzát kapott eddig. A kisgyőriek az őszi mélyszántást 100 százalékosan elvégez­ték s a tél folyamán kijavították a kisgépeket is, kivétel nélkül. A vető­mag kitisztítására saját motoros sze­lektora van a községnek, tehát nincs hiány semmiben. Biztosítva van, hogy mindenki a legfejlettebb agrotechnika alkalmazásával termeljen, S hogy a kisgyőriek élnek is a lehetőségekkel, abban nem kis róeze van a termelési bizottság kezdeményezéseinek, példa- mutatásának. A gyűlésen számos értékes javaslat hangzott el a többtermolós, a mező­gazdaság fejlesztésének meggyorsí­tása érdekében. Czeglédi Gyula cs L. Faragó János dolgozó parasztok java solták, hogy a gyümölcs- és szölö­területek jobb kihasználása, a ter- mésúllag omelése érdekében alakítsa­nak gyümölcs- és szőlőtermelő szak­csoportokat. A termelési bizottság ki­jelölte a tavaszi munkák megkezdé­sével a figyelő szolgálatot, amely öt naponként ad majd jelentést a la nácsnak a mezőgazdasági munkála­tok végzéséről. A JELENLEVŐ tömegszervezetek tagjai vállalták, hogy a gyűléson mondottak megvalósítása érdekében március 15-lg gyűléseket tartanak a község dolgozó parasztjainak, így se­gítik a termelési bizottság terveinek végrehajtását. A résztvevő dolgozó parasztok mindjárt verseny vállal ást is tettek felszabadulásunk 10 éves év­fordulója tiszteletére. Elhatározták: úgy dolgoznak, hogy ez esztendőben is, mint az elmúltban, Kisgyör köz­ség elsőnek fejezze be a tavaszi ve­tést. a tavaszi mezőgazdasági munká­latok elvégzését. Megőrzik a verseny- zászlót, amely már három éve a köz­ség birtokában van. Be ami a leg­fontosabb: jobb, több termést akar­nak, mint az elmúlt esztendőkben volt. « FEGYVERNEK! LAJOS mezőgazdasági előadó A szovjet köoyv íinoepi hetének megnyitója Miskolcon A magyar—szovjet barátsági hónap keretében megyénkben, Miskolcon is ünnepélyes keretek között nyitották meg a szovjet könyv ünnepi hetét, «melyet könyvkiállítássaí kötöttek össze. Miskolcon az MSZT Déryné - Utcai klubtermében rendezték meg a könyvkiállitást és itt tartották az ün­nepi megnyitót. Sütő János elvtárs, az MSZT megyei titkára köszöntötte a megjelenteket, majd Bőd Andor, a Hazafias Népfront városi titkára tar­tott előadást „A szovjet katona a magyar irodalomban" címmel Vihar Béla ilyen tárgyú értékes tanulmánya alapján. Az idézett vers-, regény, és dal szövegeket a Vámos Ilona leány­gimnázium két növendéke, Ruszinkó Mária és Mosonyi Katalin szavalta, illetve olvasta fel, kitűnő értelmezés­ben. A közönség hálás tapssal jutal­mazta az érdekes előadást. A szovjet könyvhét tartama alatt még több előadást tartanak a klub­teremben. Vasárnap kezdődnek az ezüstkalászos tanfolyamok vizsgái A múlt ősszel indult, kétéves ezüstkalászos tanfolyamok 10.565 hall­gatója vasárnaptól kezdődően vizsgá­zik az első évfolyam anyagából. A vizsgabizottságok tagjai mindenhol a mezőgazdaság kiváló gyakorlati szak­emberei s a vizsgákon jelen lesznek a helyi pártszervezetek, népfront­bizottságok és tanácsok képviselői is. Ősszel újabb 400 helyen indul ezüst­kalászos tanfolyam, a mostani vizs­gázók pedig a második évfolyamon folytatják a tanulást. 3 hHMM F b L U I 14 S! A Magyar Dolgozók Pártja párlbizotlsaga 1935. március 12-én, szombaton reggel 9 órai kezdettel megyei nagyaktiva értekezle­tet tart a diósgyőrvasgyári 100-as MTH kultúrtermében. Előadó: Föld i ári Rudolf elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára, a párt Központi .Vezetőségének tagja. TÁVIRATOK Megyei pártbizottságnak Miskolc Sajószöged község pártszervezetei a KV határozatát megtárgyalták, azt lelkesen magukévá téve elhatároz­ták. hogy az elkövetkezendő időben legfontosabb feladatunknak tekint, jük a tavaszi mezőgazdasági mun­kák elvégzését, az adófizetés, vala­mint a begyűjtés határidőben való teljesítését, pártunk akarategysegé­NÉMETH JÓZSEF községi párllitkár. nek kidnmborítását. Harcolunk min­den vonalon a béke megvédéséért, biztosítjuk a felszabadulást verseny mind szélesebbként kibontakozását. Tesszük ezt hazánk 10 éves felsza­badulásának tisztelet érc és a Szov­jetunió iránt érzett örök bálánk je­léül. DAKESZÁK ISTVÁN tsz. elnök. Mi, tiszapalkonyai erőmű-építke­zés párttagjai, élesen elítéljük azo­kat a hibákat, amelyeket a Közpon­ti Vezetőség határozata felfedett. Megfogadjuk, hogy a határozatban Miskolc megjelöltek szerint fogjuk végezni munkánkat. A TISZAI’ALKONY AI ERŐMŰ- EP1TKEZES PÁRTTAGJAI, A Központi Vezetess iiaürozaísl végrehajtva ess hentsék a rezsianyagok íeiteznáiása! Fariaslynkon is Sokat hangdztattuk már az ön­költségcsökkentés fontosságát. Mégis az a tapasztalat, hogy a vezetők és a dolgozók nagy része csak beszél róla, de komoly Intézkedést az ön­költség csökkentése érdekében nem tesz. A farkaslyuki aknaüzemegység raktárában legalábbis ezt igazolja az elmúlt havi rezsi-anyagok felhasz­nálása. Olyan számadatok vannak itt, amelyek önkéntelenül arra en­gednek következtetni, hogy az ön­költséget másodrendű kérdésként kezelik Farkaslyukon. Az elmúlt hó­napban például izzólámpából annyit használtak el, hogy minden produk­tív dolgozóra 3 izzólámpa jut. De vannak még ettől furcsább dol­gok is más rezsi-anyagok felhaszná­lásánál. A sodronyszegből például a múlt hónapban közel 600 kilogram­mot vételezett ki az üzem, amely mennyiség nagyobb fafeldolgozó üze­meknek is bőven elegendő volna. Lakatból közel 150 darab került ki­vételezésre, ami szintén túl sok egy hónapi felhasználáshoz, Nagyon csú­nya képet láttunk a forrasztóón fel­használásánál is, amely 33 kilogram* mot tesz kl. Igen sok volt a felhasználás a szi­getelő szalagból, -amelyből összesen 820 tekercset vételeztek ki. Sorolhat­nánk még mindazokat az anyagokat, amelyeknek jórészét — mondhat­nánk' — feleslegesen vételezték ki, s amelyekkel növelték az önköltséget.-. A Központi Vezetőség legutóbbi ha­tározata a legszigorúbb takarékossá­got írja elő, éppen ezért ideje volna már, hogy a farkaslyuki művezetők is szívügyükké tennék az önköltség kérdését és jobban ellenőriznék a raktárból kivételezett anyagok fel- használását, Ne tűrjék tovább ezt a lehetetlen állapotot és erős kézzel bánjanak cl azokkal, akik a nép tulajdonát - ké­pező drása anyagokat saját céljuk-. ra használják fel, amellyel növelik az önköltséget! (F. S.) Munkás-paraszt találkozót rendeztek vasárnap Szikszón # /TI.. 1 ÓBB MINT KÖTELESSÉG Nagysikerű munkásparaszt talál­kozó színhelye volt vasárnap Szikszó. A község dolgozó parasztjainak meg­hívására két miskolci üzem, a diós­győri könnyűgópgyár és a miskolci drótgyár munkásainak népes küldött­sége látogatott cl Szikszóra. A vendégeket először a kultúrház termeiben fogadták ünnepélyes kere­tek között. — Olyan a mi barátságunk, hogy valamennyiünket előresegit a fel- emelkedés útján — mondta üdvözlő beszédében Kalas Mihály, a szikszói, népfrontbizottság elnöke. Egyikük fel is ment, hogy szóljon a szivattyúsnak, hátha valahol fals­levegőt kap a szivattyú és azért nem szívja fel a vizet. Az ereszke felső részéről ekkor már zuhogott a víz lefelé. A bányászok összenéztek és szó nélkül is megértették, hogy ennek ‘már a fele se tréfa. A víz már térden felül ért s így kénytele­nek voltak Otthagyni a munka­helyet és feljebb mentek az eresz- kén. A szivattyús megállapította, hogy eldugult a szivókosár s ezért nem tudja kiszívni a vizet a szi­vattyú. A zsompból pat okszerűen folyt vissza az ereszkébe a hatal­mas mennyiségű víz s az ereszke alját három-négy méter mélységben borította. A bányászok tehetetlenül álltak és várták az aknászt, hagy mi legyen a további feladatuk. Ekkor ért roa Sebók Tibor OTSZ- fiatal, aki mint üzemég szerelő dol­gozott az ötös táróban. Az üzemnél mindenki ismeri öt, fiatalember té­tére jó szakmunkás és már sokszor megoldott nehéz feladatokat. Most is megörültek, amikor meglátták. — Jó hogy jössz, Tibikéin — meri így szólítják az idős emberek — nézd már meg, mi van ezzel a szivattyú­val. Kiöntött bennünket a víz. Sebők Tibor néhány perces vizs­gálat alá vette a szivattyút és ugyanazt állapította meg, amit a szivattyúkezelő: nincs itt a szivaty- tyúnak semmi baja. csak a szívó kosár eldugult. Ki kellene venni a vízből és kipucolni. Igen ám, de akkorára már vagy 5 méteres víz zárta el az utat a szívókosártól. Az emberek összenéz iek s önkéntelenül is felvetődött a kérdés: hogy az ördögbe hozzák ki a szívókosarat! Ki merne érte le­menni a víz mélyére! Hiszen abban a jéghideg vízben könnyen szívgör­csöt kaphat az ember. De valahogy mégis meg kellene csinálni, hiszen az ötös táró jövője függ ettől az ereszkétől. Odafeni zuzmarásak a fák, az emberek vár­ják a szenet. Ebben a kínos töprengésben, mig bosszúsan nézték az egyre dagadó vizet. Sebök Tibor szavai törték meg a csendet: — Hát majd én kihozom! — Ne bolondozz Tibor — próbál­ták visszatartani a veszélyes vállal­kozástól. — Hiszen nem. gyerekjáték ez! A jéghideg víz alá bukni , . . Hátha ott maradsz? Sebők Tibor már nem hallotta ezeké! a szavakat. Villámgyorsan vetkőzni kezdett. Előbb a csizmáját, aztán a felsőruháját s a kővetkező percben már ott állt mezítláb, alsó­nadrágban. — Na, engedjelek helyet! S a kővédermedt bányászok közt hirtelen nekiiramodott a mélyülő víznek. Az első lépés után csak any- nyii szólt vissza: — Világítsatok jól! S az ötödik, hatodik lépés után teljesen elnyelte a víz. Feje felett összecsaptak a hullámgyűrűk. Az izgatottan figyelő bányászoknak még a lélegzete is elállt A víz felszínén még táncoltak tt c hullámok, de Sebők Tibor még min- ■ dig nem bukkant ki a vízből. Már- i már arra gondoltak a bányászok, hogy biztos valami baj érte, ami- ( kor az óráknak tűnő másodpercek { múlva kibukkant a vízből Sebők feje s nagyot prüszkölve fújta ki ( magából a levegőt. A többiek szinte i majdnem egyszerre kiáltották: — Hagyd ott a fenébe, még a vé- ( gén magad maradsz a víz alatt! — c Sebők Tibor azonban nem bukóit , többé a víz alá. i — Dehogy hagyom — felelte sze­derjes ajakkal —, hiszen itt szőri- , főm már a hónom alatt —s felmu- ■ tatta az iszaptól sáros szivókosaral. A szállítóktól csakhamar elő­került egy pokróc, mások saját ka- 1 hatjukat vetették le, hogy betakar- f hassák a jéghideg víztől vacogó, ji didergő Sebők Tibort, Héhány pere múlva kipucolták az í eldugult szívókosarai és visszahc- j lyezték a vízbe. A szivattyú motor­ját bekapcsolták s a viz szinte ( szemmel láthatólag apadni kezdett, c A bányászok még mindig nem , tudtak napirendre térni a néhány- s perces esemény, a valóságos hőstett ' felett. Csak amikor a mindig vidám / Sebők Tibor valami mókával fel- j oldotta a feszültséget, akkor kezd­ték el ölelgetni, kezét szoritgatni, litert tudták mindannyian, ivogy amit Sebők Tibor tett — az már több mint kötelesség! S most hadd mondjunk mi is dol­gozó népünk nevében szívből jövő köszönetét Sebők Tibornak, ennek a bátor ifjúmunkásnak: köszönjük, Sebők elvtárs és büszkék vagyunk Rád! i SZABÓ FERENC t A kölcsönös baráti üdvözlések után. a szikszói dolgozó parasztok megmu­tatták községük nevezetességeit a munkásoknak. Ellátogattak az ország legszebb. 3.5 millió forintos költség­gel épült vidéki iskolájába, az új böl­csödébe, a mesterséges megterméke­nyítő állomásra és a baromfikeltető állomásra, amelynek 12 darab 10.UUO- res gépében 6001000 tojást keltetnek az idén. LeghosazabDan a Vörös Csil­lag termelőszövetkezet gazdaságában időztek a kedves munkásvendégek. Elbeszélgettek a termelőszövetkezet tagjaival és megtekintették a szép állatállományt, amely ottlétük alatt a termelőszövetkezet tagságának nagy örömére egy szép fekete, csillagos homlokú csikóval szaporodott. A két üzem munkásai megbeszélték a ter­melőszövetkezet tagságával azt is. hogy mivel lehetnek az idén legjob­ban segítségükre abban, hogy a Vö­rös Csillag állattenyéazete, 10 holdas halastava és zöldségkertészete még fokozottabb mértékben hozzájárulhas­son Miskolc élelmiszerellátásához. Délben minden vendég más más szikszói dolgozó parasztcsalád ven­dége volt. Délután a kultúrház zene­szótól hangos termeiben, barátságos poharazgatás mellett folytatódott ai munkás-paraszt találkozó. Sok szó esett arról, hogy ki milyen eredmé­nyeket ért már el a felszabadulási munkaverseny során. Megbeszélték, hogy a város és a falu — Szikszó és Miskolc —. hogyan lehet egymásnak meg nagyobb segítségére. A munkások ás parasztok baráti beszélgetése után a miskolci drótgy.i r kultúrcsoportja adott szórakoztató műsort, majd este a szikszói járá-si kultúrház sznijátezógárdája aratott megérdemelt nagy sikert Bernard Shaw „A kapitány“ című háromfő vonást» színdarabjának előadásával. — A mályí téglagyár munkásai eddig sóira nem tapasztalt lendület­tel dolgoznak a felszabadulási mun­kaversenyben. Míg az elmúlt évben gyakran adósok maradtak a havi tervvel, január 1 óta állandóan túl­teljesítik előirányzatukat. Hétfőig már- közel 300.000 — mintegy 12 csa­ládi ház felépítéséhez elegendő — téglát gyártottak terven felül. Vastag zúzmara ölelte körül a farkaslyuki magas nyárfák ágait. Itt-ott már világosság szűrődött ki a szobák ablakaiból, jelezve, hogy már munkába készülődnek a bányá­szok. Az ötös táró egyes ereszkéjében szorgalmasan folyt a munka. Az éj­szakás műszak dolgozói azt akarták, hogy az ereszke kihajtása minél előbb célhoz érjen. Még 80 méter volt előttük. A szivattyú erős zúgással szür- esölte a vizet az ereszke aljából, ahová bizony jócskán meggyűlöm- lett a víz, mert az ercszke zsompja nem valami kifogástalan állapotban ■volt. A műszak jól sikerült. A bányá­szok már számolgatták magukban, milyen eredményt értek el s hogy az új bérezéssel mennyit kerestek arra az éjszakai műszakra. Űgylát- szik, hogy e téren semmi hiba, mert a számokkal teleirt apró kis cédu­lákat megelégedetten süllyesztették . zsebükbe. Közben megérkezett a következő ■műszak csapata is és nehány barát­ságos szóváltás után folytatódott az előbbiek által abbahagyott munka. Jó másfél óra telt el, amikor az egyik bányász megjegyezte: de sza­porán növekszik ma a víz. Még a szivattyú is alig bírja. Dehát az idős bányászoknál már nem újság az ilyesmi. Nem nagyon méltatlankodnak, ha egy kis sár, vagy víz kerül az útjukba. Tudják, hogy aki egyszer bányásznak szü­letett, annak az ilyesmivel számolni kell. A munka szaporán haladt to­vább. Amikor azonban már bokán felül ért a víz, érezték, hogy vala­mi nincs rendjén. GT’CYAS ISTVÁN AG. p. titkár. Megyei páríbisoítságnak

Next

/
Thumbnails
Contents