Észak-Magyarország, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-09 / 57. szám

ÉSZAKMAGYARORSZAG

r

A Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökségének felhívása a magyar dolgozókhoz

Ahol a termelőszövetkezeti elnökök

tanulnak

V*

J

AZ MDP BORSOD-ABAUJ-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

XI. évfolyam 57. huiii

Ara 50 fillér

Miskolc. (955 március 9. szerda

A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata a politikai helyzetről és a párt feladatairól

(A határosaiul a központi Vezetőség egyhangúlag fogadta el)

I.

Hazánk fíAsZabadításának 10. évfordulójáéi dolgozó népünk méltán tekint ^vissza jogos büszkeséggel az elielt tíz év alatt kivívott hatalmas, történelmi jelentőségű sikereire. Ez idő alatt a munkásosztály, pártunk vezetésével, meghódította a hatalmat, s szövetségben a dolgozó parasztsággal, kéz a kézben a néphez hű értelmiséggel, megkezdte a szocializmus alapjainak lerakását hazánkban. A hároméves terv idején, de különösen az ötéves tervidőszak alatt népünk nagy sikereket ért el a szocialista iparosításban, a nehéziparban, — s annak szíve, a gépipar fejlesztésében. A dolgozó parasztság egyrésze rálépett a felemelkedést jelentő nagyüzemi szocialista gazdálkodás útjára. Az elmúlt tíz év alatt gyökeresen megváltoztak dolgozó “népünk anyagi, kulturális, szociális viszonyai, pártunk helyes politikájának végrehajtása, a dolgozó nép, s mindenekelőtt a munkásosztály önfeláldozó munkája révén.

Az elmúlt tíz évben a dolgozó népnek a szocializmus építésében elért sikerei igazolják pártunk politikájának helyességét. Pártunk a szocializmus felépítéséért vívott harcában hibákat is elkövetett. 1951-től kezdve a szocialista iparnak lehetőségeinket, gazdasági adottságainkat meghaladó ütemű fejlesztésére vett irányt, a termelőszövetkezetek fejlesztésében nem volt elég tekintettel — egyes esetekben — az önkéntesség elvére, s nem fordította a szükséges figyelmet az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok termelési tartalékainak mozgósítására. 1953 júniusában pártunk Központi Vezetősége megvizsgálta országunk helyzetét s bírálattal és önbíráláttal a szocializmus építésében elkövetett hibákat feltárta s kidolgozta a hibák kiküszöbölésére szolgáló intézkedéseket.

A Központi Vezetőség 1953 júniusi határozatai teljesen helyesnek bizonyultak. De e helyes határozatok végrehajtásáért vívott eredményes harc mellett, a végrehajtásban hibák és fogyatékosságok is voltak, sőt a határozatokat egyesek opportunista, antimarxista módon eltorzították, ami káros jobboldali hibákhoz, jobboldali elhajláshoz vezetett. Ennek következtében népi demokráciánk gazdasági és politikai helyzetében néhány nyugtalanító jelenség mutatkozik.

1954-ben az ipari termelés egyes területein elért eredmények ellenére is alapjában véve egyhelyben topog (a minisztériumi ipar termelése 1954- ben 0.3 százalékkal emelkedett, a nehéziparé 3.1 százalékkal csökkent), a munka termelékenysége a legtöbb iparágban csökkent és a termékek önköltsége növekedett, a munkafegyelem meglazult; a mezőgazdaság árutermelése 1954-ben kedvezőtlenül alakult. Bár a növénytermelés és állattenyésztés egyes ágazataiban jelentős eredmények születtek, az elmúlt évben kevesebb kenyérgabona termett, mint 1953-ban. Nem növekedett a szarvasmarha állomány. A mezőgazdaság begyűjtési tervét a döntő cikkekben nem teljesítette, holott erre megvolt és megvan minden reális lehetősége. Mindez kihatott a nemzeti jövedelem alakulására is, amely 1953-hoz képest csökkent.

A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége megállapítja, hogy népgazdaságunk helyzetének ilyen alakulása következtében a dolgozók megnövekedett életszínvonala (1954- ben az egy keresőre eső reálbér 15 százalékkal, a parasztság reáljövedelme pedig nagyobb mértékben növekedett) nem a termelés állandó növekedésének, a munka termelékenysége emelkedésének és az önköltség csökkenésének szilárd alapján. hanem főképpen az állami tartalékok felélésén és a beruházásokra fordított eszközök csökkentésén nyugszik. Az életszínvonal emelkedése nem nyugszik tartós, szilárd alapokon, mivel országunk gazdasági erői az utóbbi időkben nem fejlődtek kielégítően.

A népgazdaságunk helyzetében, megmutatkozó komoly nehézségek okai

mindenekelőtt abban keresendők, hogy az utóbbi időben, 1953 júniusa óta olyan jobboldali, antimarxista, pártellenes, opportunista nézetek terjedtek el a pártban, az államapparátusban, s más területen, amelyeknek hatására iparunk fejlődése megtorpant, csökkent a szocialista felhalmozás, romlott az állami és az állampolgári fegyelem.

A Központi Vezetőség megállapítja, hogy az 1953 júniusi központi vezetőségi ülésen hozott határozatok helyesek voltak, s azok ma is változatlanul érvényesek, s a III. párt- kongresszus határozataival együtt pártunk új politikájának ma is alapját képezik.

Ezen határozatok szellemében pártunk változatlanul fő célkitűzésének tartja dolgozó népünk jólétének következetes emelését, szociális, kulturális igényeinek mind nagyobb mérvű kielégítését, a szocialista bővített újratermelés és a munka termelékenységének növekedése alapján, Pártunk e fő célkitűzése mindenekelőtt a nehézipar, az egész szocialista ipar, s a mezőgazdaság fejlesztése alapján biztosítható.

Pártunk tovább folytatja a mező- gazdaság szocialista átépítésének, a termelőszövetkezetek fejlesztésének politikáját, az önkéntesség alapján. Emellett továbbra is biztosítja az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztság támogatását, az anyagi érdekeltség elvének érvényesítését, hogy növelhessék termelésüket és mindenekelőtt nagyobb árutermelést érjenek el.

Változatlanul érvényesek a kollektív vezetés megteremtése érdekében a kommunista bírálat, önbírálat, valamint áz állami törvényesség biztosítására hozott határozatok.

H.

A Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége megállapítja, hogy pártunk helyes politikája sikeres végrehajtásának a jelenlegi szakaszban a megnövekedett jobboldali veszély képezi főakadályát. Ezért a párt főfeladata e káros jobboldali nézetek ideológiai szétzúzása, ezek teljes elszigetelése, mert csak ez teszi lehetővé, hogy pártunk helyes irányvonala politikai, kulturális és társadalmi életünk minden területén teljes mértékben érvényesüljön, állandóan erősödjön a munkásosztály és a parasztság szövetsége a munkásosztály vezetése mellett.

E káros jobboldali nézetek a következőkben mutatkoznak meg:

Mindenekelőtt a szocialista iparosítás helyes politikájának elferdítésében. Pártunk 1953 júniusi határozatai, a III. pártkongresszus határozata, s más fontos párthatározatok világosan leszögezik, hogy a szocializmus építésének fő eszköze a szocialista iparosítás, hogy a termelő- eszközök termelésének elsődlegességét biztosítani kell.

Pártunk 1953 júniusi határozata alapján szükségessé vált népgazdaságunk erőinek és eszközeinek átcsoportosítása, hogy helyreállítsuk népgazdaságunkban az arányosságot. Ez azt jelentette, hogy a mezőgazdaság elmaradottságát meg kell szüntetni, hogy biztosítani kell mezőgazdaságunk gyorsabb fejlesztését, korszerű színvonalra való emelését, növelni kell a mezőgazdasági termelést és ezen belül különösen a mező- gazdaság árutermelését. Az átcsoportosítás továbbá azt célozta, hogy növelni kell a könnyűipar és az élelmiszeripar termelését, a közszükségleti cikkek gyártását.

Pártunk immár közel két éve dolgozik a júniusi határozatok végrehajtásán és ezen a téren komoly eredményeket ért el, amit a kiskereskedelem növekvő áruforgalma, valamint népünk életszínvonalának emelkedése bizonyít.

1953 júniusa előtt a túlságosan gvorsütemű iparosítás, a mezőgazda- ' g elmaradása akadályozta népgaz- ' - águnk helyes fejlődését, ma azon- b: n egész népgazdaságunk egészséges előrehaladását, a szocializmus sikeres építését, népünk jóléte követke- izetes emelkedésének szilárd, tartós alapokra való helyezését iparunk

termelésének pangása, a nehézipari termelés visszaesése fenyegeti. Az utóbbi időkben mind erőteljesebben, a párt helyes politikai vonalától eltérő, jobboldali opportunista elhajlás bontakozott ki a szocialista ipa- rcr-'-ás kérd^éb^n.

E jobboldali, antimarxista elhajlás e területen elsősorban a következőkben mutatkozik meg: a szocialista iparosítás meghiúsítására vonatkozó törekvések jelentkeztek és olyan nézetek kezdtek terjedni, melyek tagadták, a nehézipar állandó fejlesztésének szükségességét.

Ha a párt fő irányvonalával szembehelyezkedő jobboldali opportunista politika győzedelmeskednék, hazánkat végső soron az elmaradott országok sorába taszítaná vissza, mivel a nehézipar elsorvasztása lehetetlenné tenné a mezőgazdaság, s a könnyűipar fejlesztését, s ezért nem növekvő, hanem állandóan csökkenő árualapot tudna csak biztosítani dolgozó népünk számára, megdrágítaná a termelést, ami nem az áraik csökkenéséhez, hanem azok elkerülhet étién emelkedéséhez vezetne. Ahhoz, hogy a mezőgazdaság fejlődjék. gépekre, mind korszerűbb technikára van szükség. Csakis a gépesítés útján biztosítható a mezőgazdaság szocialista átépítése és a mezőgazdaság terméshozamának növelése. De a könnyűipar fejlesztése sem képzelhető el a nehézipar, a gépipar állandó növekedése nélkül. A fogyasztási iparnak is állandóan szüksége van mind korszerűbb gépekre, ez pedig a gépipar, a nehézipar nélkül nem képzelhető el. A nehézipar fejlesztése ellen fellépő és jelentőségét lebecsülő jobboldali álláspont ezért ellentétben áll a munkásosztály, a dolgozó parasztság, az érteim,iség alapvető érdekeivel. Ér- vényrejuttatása megakadályozpá népgazdaságunk korszerű fejlődését és lehetetlenné tenné dolgozó népünk életszínvonalának következetes emelését.

Mindazok, akik a nehézipar fejlesztése elsődlegességének lenini— sztálini elvéről lemondanak, helyességét tagadják — a munkásosztály vezető szerepe tagadásának útjára térnek. Tudvalevő, hogy a munkás- osztály vezető szerepe nő és erősödik az ipar, a nehézipar fejlődésével.

Mindazok, akik a nehézipar állandó fejlesztése ellen foglalnak állást — akarva, nem akarva — lényegében aláássák a népgazdaság továbbfejlődését és épülő szocialista hazánk védelmi képességét, veszélyeztetik népünk kivívott szabadságát. A párt politikájával nemcsak azt kell biztosítani, hogy következetesen javuljon népünk élete, hanem nem kevésbbé azt is. hogy népünk szebb, boldogabb életét minden külső és belső veszély ellen megvéd- iiik. Ezért szükséges, hogy pártunk és kormányunk, figyelembe véve az élesedő nemzetközi helyzetet, nagyobb gondot fordítson a haza védelmére, ez pedig a nehézipar állandó fejlesztése nélkül szintén elkép- zeihetétlen!

A szocialista iparosítással kapcsolatos jobboldali nézetek nemcsak abban jutnak kifejezésre, hogy hirdetőik elvetik a nehézipar fejlesztésének elsődlegességét, hanem abban is. hogy lebecsülik a termelés a termelékenység állandó növekedésének, valamint az önköltség állandó csökkentésének szelepét és jelentőségét, ez veszedelmes demagógia, a nép megtévesztése. „A munka termelékenysége — mutatott rá Lenin — ez végeredményben a legfontosabb, a legfőbb, az új társadalmi rend győzelme szempontjából“’. (Lenin művei 29. kötet, 435, oldal.)

Lenininek ezt az alapvető tanítását szem elől tévesztve, Nagy Imre elvtárs gyakorta elkövette azt a hibát, hogy elfeledkezett erről, a szocializmus győzelme szempontjából legfontosabb és legfőbb dologról, a munkatermelékenység rendszeres emelésének szükségességéről, ami nélkül az ország nem tudja megerősíteni és fellendíteni gazdaságát, arra

nélkül a dolgozók életszínvonalának felemeléséről tett összes Ígéretek megalapozatlanok és üresek, s a dolgozók félrevezetését jelentik. E jobboldali nézetek vallói emlegetik az életszínvonal állandó maximális emelését, de semmit sem tesznek a termelékenység emelése, az önköltség csökkentése érdekében, sőt burkolt formában ellene lépnek fel.

Ha nem érvényesül a szocialista iparosítás politikája, ha nem fejlődik a nehézipar, nem érvényesül a termelőeszközök termelésének elsődlegessége és ha évről-évre állandóan nem emelkedik a munka termelékenysége és nem csökken a termékek önköltsége, akkor tartós, állandó életszínvonal-emelkedésről még csak beszélni sem lehet. Az életszínvonal emelkedéséről beszélni. de ugyanakkor annak gazdasági feltételei biztosításával nem törődni. valójában olcsó demagógia, a nép félrevezetése.

A növekvő jólét a bővített újratermelésből és annak révén a szocialista felhalmozásból fakad. A szocialista felhalmozást a termelékenység növekedése, az önköltség csökkentése teszi lehetővé. A párt helyes politikája biztosítja hazánk gazdasági megerősödését és népünk jólétének állandó növelését, ezzel szemben a párt vonalától eltérő jobboldali politika érvényesülése aláásná hazánk megerősödését és végső következményeként népünket mind alacsonyabb életszínvonalra szorítaná vissza.

A Központi Vezetőség ezért a leghatározottabban elítéli és visszouta sítia oántiunk szocialista iparosítási politikájának e jobboldali antimarxista elforz'tácát

III.

Különösen nagy kárt okoztak azok a marxizmus-leninizmustól idegen, jobboldali nézetek, amelyek pártunk parasztpolitikájábak főkérdéseiben jelentkeztek.

Pártunkban egyesek helytelenül értelmezik a műnk ás -paraszt szövetség kérdését, elfeledkeznek arról, hogy ez olyan osztályszövetség, amelynek célja a szocialista társadalom felépítése és a kizsákmányolás teljes megszüntetése. Olyan szövetség ez, amelyet a munkásosztály vezet.

Egyesek a faluban végzett munkájukban nem támaszkodnak a szegényparasztságra, nem harcolnak a kulák ellen, megfeledkeznek a munkásosztály vezető szerepéről és a munkás-paraszt szövetség coljáról: a szocializmus építéséről és a kizsákmányolás elleni harcról A munkás- osztály és a dolgozó parasztság szövetségének ilyenfajta értelmezése megfosztaná e szövetséget osztályharcos tartalmától és gyakorlatilag csak a kulákságnak használna.

Pártunk Központi Vezetősége leszögezi, hogy a munkásosztály és a dolgozó parasztság közötti szövetség további megszilárdítását egyik legfontosabb feladatának tartja. E feladatot — és ezzel a középparaszt megnyerését azonban csak a szegényparasztságra támaszkodva és a kulákság ellen harcolva, a munkás- osztály vezetése alatt lehet megoldani. Ezen elvektől való legkisebb eltérés is gyengíti népi demokráciánk alapját, a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét.

Újra feléledtek, sőt egyes elméleti folyóiratainkban kinyomtatásra is kerültek a marxizmus által már régen szétzúzott olyan kispolgári elméletek is, amelyek szerint az egyszerű árutermelő paraszti gazdaságokra, a népi demokrácia viszonyai között, a bővített újratermelés a jellemző. E hamis tételekből — és ehhez hasonlókból — kiindulva egyesek tagadni kezdték a mezőgazdaság szocialista átszervezésének parancsoló szükségszerűségét, s ezen a c ímen a termelőszövetkezeti mozgalom elgáncsolására vettek irányt.

Az ilyenféle nézeteknek nagy szerepük van abban, hogy termelőszövetkezeti mozgalmunk az elmúlt évben számszerűleg nem nőtt, sőt valamelyest csökkent, jóllehet a termelőszövetkezetek jelentős részében a tagok életmódja ma már jobb, mint az egyénileg gazdálkodó középparasztoké.

Azok, akik azt hirdetik, hogy egyéni gazdálkodás mellett a szegény és középparasztok zöme magas jólétet érhet el és hogy a sokszázezer egyéni parasztgazdaságból álló mezőgazdaságunk a termelőszövetkezetek fejlesztése nélkül is virágzóvá' és élenjáróvá lehet, becsapják a dolgozó parasztságot.

A dolgozó parasztságnak — mind a szegény, mind a középparasztoknak — igazi jólétet, emberi életet, országunk számára fejlett, magas- szinvonalu mezőgazdaságot csak a szövetkezeti gazdálkodás kiterjesztése biztosíthat, mert csak a szocialista nagyüzemi termelésben használhatók ki észszerűen a fejlett mező- gazdasági gépek, csak itt alkalmazhatók tömeges méretekben a mezőgazdasági tudomány legújabb vívmányai, mindaz, ami megkönnyíti a dolgozó parasztság munkáját.

Pártunk Központi Vezetősége világosan látja azokat a lehetőségeket, amelyek az egyéni parasztgazdaságok termelésének fejlesztésében rejlenek. Ezért ezek felhasználásának elősegítését fontos feladatának tekinti. Ismerve azonban a kisüzemi parasztgazdaságok fejlődésének korlátáit, szükségesnek tartja, hogy az önkéntesség lenini elvét betartva, párt- és áilami szerveink sokoldalú politikai, gazdasági és szervező munkát végezzenek a termelőszövetkezeti mozgalom megerősítése és kiszélesítése érdekében. A meglévő termelőszövetkezetek termelési színvonalénak szakadatlan növelése mellett elsősorban felvilágosító munkával biztosítani kell azt, hogy már ebben az évben megszűnjék a termelőszövetkezeti mozgalom egyhelyben topogása: meginduljanak a be-t lépések és a régi termelőszövetkezetek mellett újak is alakuljanak.

A kisparaszti gazdaság bővített újratermeléséről szóló helytelen nézetek nemcsak arra alkalmasak, hogy lassítsák a mezőgazdaság szocialista átszervezését, hanem arra is, hogy megbontsák a termelőszövetkezeti tagok és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok barátságát; El kell érni, hogy a termelőszövetkezeti tagokban az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok a szebb és jobb paraszti élet úttörőit lássák; A termelőszövetkezeti tagoknak és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak össze kell fogniuk azért is, mert közös az ellenségük! a kulákság és a falu egyéb kizsák- mányolói. akiknek gazdasága és politikai befolyása sokkal kisebb ugyan. mint volt a felszabadulás előtt, de az utóbbi időben spekulációs lehetőségük és ezzel együtt bátorságuk is újra megnőtt. Közrejátszott ebben az is, hogy ugyanazok, akik nyakra-főre dicsőítették az egyéni parasztgazdaságot, megfeledkeztek a kulákságról, szem elöl tévesztették azt. hogy a kulákok es egyéb falusi kizsákmányolok a szegény- és középparasztok rovására újra gazdagodni kezdenek. Nálunk is érvényesül az a lenini tanítás, amely szerint a kisüzemi gazdaság napról-napra szüli a kapitalizmust, azaz lehetőséget ad arra, hogy a kulákok és egyéb falusi spekulánsok kizsákmányolják a dolgozó parasztokat, sőt arra is, hogy a régi kizsákmányolok mellett új kapitalisták is nőjjenek.

E lenini tanításokkal szemben új erőre kapott az a régi megcáfolt állítás, amely szerint nemcsak a terv melőszövetk*ezet, hanem az egyéni parasztgazdaság is a szocializmus felé fejlődik, a „maga módján”; ez utóbbi is a szocializmust építi.

Pártunk Központi Vezetőségének az a véleménye, hogy az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok előtt nemcsak az egyéni paraszti gazdaságokban még fellelhető lehetőségeket kell megmutatni, hanem e gazdaságok szűk korlátáit is. Támogatni kell az egyénileg gazdál(Folyt irtás a 2. oldalon'