Észak-Magyarország, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)
1955-03-08 / 56. szám
r Kedd, 1953, márcfrts 8, íszakmagtabokszAg 3 Kihez forduljanak hát... ? Nagy volt az öröm a múlt évben a miskolci járási tanács dolgozói között. Jutalmat kapott a tanács a pénzügyminisztériumból. Kilenc- százeaer, — mégegyszer irom — kilencszázezer forintot. Ennyi pénz, ta jó ég! Érdemes volt jól dolgozni, — mondogatták egymás között. A. pénzügyi osztály s az adóügyi csoport tagjai olyan büszkén sétáltak a folyosókon, alig lehetett velük szó- baállni. Érthetően, hiszen a jutalmat azért adták, mert a járás teljesítette, illetne túlteljesített© adófizetési tervét. Az elsőnapi öröm után megindult a tervezés. — Mit is vegyünk ennyi pénzből! Olyan dologra kellene költeni, aminek mindenki örül és hasznos is. így született meg a gondolat: Építenek egy kultúrtermet. Megoldják a tanácsterem kérdését is, nem kell a különböző szervektől helyiséget kérni, ha tanácsülést akarnak tartani. Berendezik könyvtárral, mozigéppel is. Az üggyel foglalkozott a járási tanács végrehajtóbizottsága, helyeselte a kezdeményezést és határozatot hozott megvalósítására Így szólt a határozat: 1. 150.000 forintot a járás községi tanácsainak adunk, hiszen az ő jó munkájuk is elősegitette eredményünket. 2. A járási tanács udvarán lévő földszintes épületre emeletet építhetünk, ott lesz a kultúrterem. 3. A meglévő kistanácsteremből két irodahelyiséget tudunk építetni, mert jelenleg a mezőgazdasági osztály dolgozói tizen vannak egy szobában. A járási tanács dolgozói már maguk elé képzelték az új kultúrtermet, könyvtárat, a mezőgazdasági osztály dolgozói pedig a tágas, kényelmes irodahelyiséget. Most jött a következő lépés: megkeresni az illetékes szerveket, terveket készíteni, szerződéseket kötni, vagyis előkészíteni mindazt, ami az építéssel jár. Közismert dolog, hogy építéssel általában az építésügyi minisztérium foglalkozik, ezért hozzá fordultak. Választ is kaptak rövid időn belül, ami a következőképpen hangzott: „A miskolci 28/1 építőipari trösztöt 'értesítettük, a tröszt 8 napon beiül elkészíti a tervet, utána megkezdhetik az építést.1“ Izgatottan számolták a napokat. De a nyolc nap letelt, sőt eltelt tíz is, az építőipari tröszt azonban nem jelentkezett. Most már nem leveleztek, hanem felutaztak Pestre, Legnagyobb meglepetésükre az építésügyi minisztériumban azt a választ kapták, hogy az építésre nem köthetnek szerződést a járási tanáccsal, hanem csak az erre illetékes minisz- tóriummal, a város- és községgazdálkodási minieztérlummal. Nem volt más hátra, elmentek a város- és községgazdálkodási minisztériumhoz. Előadták kérésüket. A két minisztérium között megkezdődött a tárgyalás az építkezésről. Meg is egyeztek abban, hogy 1955 második negyedévében megkezdik az építést. Mire azonban odakerült a sor, hogy a szerződést alá kellett volna írni, a varos- é s községgazdálkodási mi - nisztérimnban rájöttek, hogy erre a népművelési minisztérium illetékes. Meg kell jegyezni, hogy a város- és községgazdálkodási minisztériumban felhívták a. járási tanács figyelmét, — tartsa be a szolgálati utat, — Vagyis, mielőtt a népművelési minisztériumhoz fordulnának, adják be kérelmükét a megyei tanács népművelési osztályára. így is történt. A megyei tanács népművelési osztálya a tervet jóváhagyta, engedélyezte, hogy azt személyesen vigyék fel Pestre a népmü velésügyi minisztériumba. A népmüvelésügyi minisztériumban türelmesen elolvasták a határozatot, a tervezetet, s hozzáfűzték megjegyzésüket: — Ez az építkezés nem szolgálja közvetlenül a lakosság szükségleteit, tehát nem mihozzánk tartozik. Forduljanak bizalommal a Minisztertanács helyi tanácsok titkárságához. Itt is nagyon figyelmesen meghallgatták a járási tanács kérését, a vá lasz azonban a következő volt: — Az ügy nem hozzánk tartozik, nem vagyunk illetékesek. Minthogy önöknek felsőbb szervük a megyei tanács, hozzá forduljanak. Erre a fölvilágosító,sra felcsillant a járási tanács dolgozóinak a szeme: — Na végre, most már talán sikerül megoldani az ügyet. Még jó is, hogy a megyei tanácshoz tartozik, mert az itt van közel, nem kell levelezgetni, kiutazni, személyesen elintézhetjük. De korai volt az öröm! A megyei tanácstól azt a választ kapták: Nem köthetünk szerződést az önök nevében a minisztériummal, mert ha a szerződést mog Is kötnénk, az építkezéshez anyagot biztosítani nem tudunk, az csak a minisztériumnak áll módjában. A járási tanács dolgozói most ott tartanak, ahonnan elindultak. Pénz van, hasznos dologra fordítanák, deltát, hiába, nem lehet. Nincs, aki a novükben aláírjon egy szerződést... TÓTH BERTALAN ►%»Az ózdi járás és a tej begyűjtés A Borsodmegyei Tejipari Vállalat adataiból meg lehet állapítani, hogy az ózdi járásban nagyon nehezen, vontatottan megy a tejbegyűjtés. Januárban a járás csak 32 Százalékra teljesítette tejbeadási tervét. A vállalat dolgozói elhatározták, hogy megkeresik a hiba okát. Először is elmentek a hangonyi „Előre” tsz-be, ahol ebben az évben még egyetlen liter tejet sem adtak be. Az ellenőr furcsa dolgot tapasztalhatott. Megtudta, hogy a tsz azért nem adja be a tejet, mert a tagok egymás között megállapodtak, hogy egyik nap az egyik tsz tagé a teljes tejhozam, másik nap a másiké. Ez a valódi oka annak, hogy a termelő- szövetkezet nem teljesíti tejbeadási tervét. Vajon mit szólnának hozzá az ózdi dolgozók, ha minden termelőszövetkezet így teljesítené tervét? Megkérdezhetnék a tsz tagságát és vezetőségét: mi lenne, ha az ipari munkásság is így tenne a munkaeszközökkel, gépekkel? Jó lenne, ha a tsz tagjai gondolnának néha az ipari munkásságra, s nem utolsósorban az ózdi csecsemőkre. Ezek után nincs sok csodálkozni való azon, hogy Hangony község egyénileg gazdálkodó parasztjai sem törődnek a tejbeadússal. Az egyénileg gazdálkodók január havi tervüket csak 20 százalékban teljesítették. mert igen sokan közülük — akik hajlamosak az állam iránti kötelezettségek elmulasztására — csatlakoztak a tsz rossz példájához. Nem csoda, hogy Csokvaomány községben is baj van a tejbegyüj- téssel. A tejellenőr hivatali titoktartás mellett február 22-én este közölte a tanácselnökkel, hogy másnap reggel a községi tejbegyűjtőhe- lyen minőségi ellenőrzést tart. Felkérte a tanácselnököt, hogy az ellenőrzésen ő is vegyen részt. Másnap reggel egyetlen tejbeadó sem jelent meg a tejgyűjtőhelyen. A nyilvántartásból megállapította az ellenőr, hogy az előző napokban 37—40 beadó is megjelent a tej- gyűjtő helyen. Jó volna, ha Csokvaomány községben az illetékesek ügyelnének arra, hogy a tejhamisítók jó előre hírt ne szerezhessenek a tejellenőrzésről. Azt hisszük, ha Csokvaományban tudnának arról, hogy mennyire ártalmas a vizezett tej, akkor elősegítették volna a tej minőségi ellenőrzését. Az ózdi járás több községében, s nem utolsósorban Csokvaományban igen sok termelő van, aki rosszminőségű — vizezett, fölözött, hamisított — tejet szállít, holott a rendelet világosan kimondja, hogy a termelő beadási kötelezettségét jóminőségü tejjel köteles teljesíteni. Az ózdi járásban is a leggyengébben teljesíti tejbeadási kötelezettségét Borsodszentgyörgy község. Hetek óta egyetlen liter tejet sem adtak be a faluban. Ennek oka az, hogy a helyi tanács és a begyűjtési apparátus semmit sem tett annak érdekében, hogy a községben a termelők állam iránti kötelezettségüknek akárcsak részben is eleget tegyenek. Jó lenne, ha a megyei begyűjtési hivatal odahatna, hogy Borsodszentgyörgy községben — amely Úzdhcz olyan közel fekszik — megindulna a tejgyűjtés, hogy a fontos ipari város dolgozói megfelelő mennyiségű és minőségű tejhez juthassanak. Uppony községben, ahol nem jobbak az adottságok, mint az ózdi járás bármelyik más községében, a termelők eleget tesznek tej-begyűjtési kötelezettségüknek. Példát vehetne róluk a járás valamennyi községe. Igaz, vannak Csokvaományban is, akik példamutatóan teljesítik kötelezettségüket, 120—150 százalékra tesznek eleget tejbeadási tervüknek, mint például Mező Mátyás és Bartha Csehes István. Ez a két gazdálkodó azonban nem tudja jóvátenni a többiek hanyagságát. A magyar ifjúság felszabadulási kulturális seregszemléje megyénkben Ifjúságunk az ország színe elé akarja tárni kulturális eredményeit, be akarja mutatni, hogy milyen mélyen eresztett gyökeret sorai között a szocialista kultúra és az milyen széles rétegeket fog át. A fel- szabadulási kulturális seregszemle, a felszabadulási verseny országépítő tetteivel együtt módot ad arra, hogy teljességében lássuk a hazaépítés hősi harcában felnövő ifjúságunk új arculatát. A seregszemle előkészítésére megyénkben is megalakult a szervező bizottság, amely a megyei népművelési osztály által már korábban meghirdetett jubileumi kultúrverseny- nek kultúrális seregszemlévé történő átállításáról körlevélben adott tájékoztatót a járási szerveknek. Felhívta a figyelmet arra, hogy a járásokban is haladéktalanul alakuljanak meg a szervező bizottságok, kezdjék meg működésüket, adjanak segítséget a kul túrcsoportoknak és a helyi szervező bizottságoknak. Egyes járásokban a seregszemlére már sok csoport jelentkezett, néhány járásban azonban, bár a kul- túrcsoportok lelkesen készülnek, elhanyagolták a jelentkezést a járási szervező bizottságnál. Ezt fígvelem- bevéve az Orszáaos Szervező Bizottság a jelentkezés határidejét maróim 15-ig meghosszabbította. Tapasztaltuk hogy több községben a szervező bizottság még meg sem alakult s noha a kultúrális se- reeszemle nyomtatásban megjelent tájékoztatóia minden DISZ alan- szervezetné), minden iskolai úttörő- csapatnál, kultúrh áznál és kultúr- otthonnál megtalálható, még nem foglalkoztak a seresszemle elokesz-’- tésével, szervezésével. Még az általános iskolai úttörőcsapatok és a középiskolai DISZ szervezetek sem mozgósítják kellően a fiatalokat. Minden olyan helyről, ahol kulturális munkával foglalkoznak, várjak a seregszemlén való részvételt. örvendetes, hogy az abaujszántói és a miskolci járás példamutatóan szervezi az ifjúság nagy kultúrális megmozdulását. Ezekben a járásokban már pontos ütemterv van a körzeti versenyek előkészítésére és a versenyre benevezett csoportok száma is nagy. Megértették, hogy a seregszemle szervezése és lebonyolítása nem pusztán a DISZ ügye. A helyi és járási szervező bizottságban képviselt tanács és szakszervezel 1 szervek, a tömegszervezetek, kultúrális intézmények és a Hazafias Népfrontbizottságok lelkesen támogatják a seregszemle ügyét: Helytelen tehát ha a seregszemlével kapcsolatos minden munkát a DISZ- re hárítanak. Az ifjúság kultúrális seregszemléje szorosabbra kívánja fűzni a munkás, paraszt és értelmiségi ifjak barátságát és egységét, tehát kívánatos, hogy a seregszemlébe az ifjúsági szervezeteken kívülálló fiatalokat is bevonják. A seregszemlére benevezett csoportok kedvezményes vasúti utazásáról március első felében intézkednek, amelyet a MÁV igazgatósága annakidején közölni fog. Kívánjuk, hogy a DISZ igen értékes kezdeményezése minél eredményesebb legyen és ifjúságunk megbonthatatlan egységére vezessen. Á maavar ifjúsáp felszabadulási seregszemléjének Borsod-Abauj- Zemplén megyei szervező bizottsága Készletrendezési nap Al.iskoicon A Magyar Nemzeti Bank és a Beruházási Bank küldöttei feltárják Heves és Borsod-Abauj-Zemplén megyékben az állami vállalatok, in- tézméftyek, szövetkezetek elfekvő anyagkészleteit. Ennek célja a forgóeszközök csökkentése a vállalatoknál, s az anyagok felhasználásának biztosítása a lakosság szükségleteit ellátó tanácsvállalatoknál, szövetkezeteknél és kisiparosoknál. A készletrendezési napot csütörtökön, március 10-én délelőtt 10 órakor kezdik meg Miskolcon a Kereskedelmi és Pénzügyi Dolgozók Széchenyi u. 26. I. emeleti kultúrtermében. A feltárt anyagokat az állami és szövetkezeti vállalatok, valamint a kisiparosok a helyszínen azonnal megvásárolhatják. Egy jól dolgozó ktsz 1953-ban nagy változás állott be a klez-nél, lehetővé vált a felsze- relések kibővítése: újabb két varrógépet, asztalokat stb. kaptak s nyolcra emelkedett a szövetkezetben dolgozok száma. Ezzel párhuzamosan nőtt a szövetkezet tekintélye is, egyre jobban megszerették a dolgozók, éppen a pontos és minőségi kiszolgálás miatt, Erről tanúskodik a panaszkönyv is, amelyben csak dicséret olvasható. Ma már havonta csak férfiöltönyből 30—32 darabot készítettek el, nem beszélve a téli, tavaszi kabátokról, s egyéb megrendelésekről. V, nagyszerű munkáért dicséret illeti Árvái Bélái fiókvezetőt. Szálkái János sztahanovistát, Balázs Istvánt, Szűcs Mi* hályt s a szövetkezet valamennyi dolgozóját. Most azért fáradoznak, hogy az április 4-1 vállalásukat sikerrel teljesítsék s méginkdbb kielégítsék a megrendel# dolgozók igényeit. 61 éves, de fiatalabbnak látszik. Magas, derék' asszony, piros arccal, jóságosán csillogó szürke szemekkel. Haja ősz, nagy kontyot visel. Moz- dulalal nyugodtak, kimértek; tisztái világos, szinte matematikai pontossággal fogalmazott mondatait szívesen' hallgatja az ember. 1923-ban került Miskolcra, a Kisalföld homokos, akácos, azemtágltó rónájáról, Zsigérd községből. Pályáját 1916 ban kezdte. Azóta tanít s ha átlagosan évi 50 gyereket számolunk, akkor majd kétezer emberpalántát tanított meg a betűvetés, az olvasás tudományára. Majd kétezer gyerek korütt ki a keze alól. s vágott neki az életnek, hogy az Iskolában szerzett tudással és mindazzal, amit egy lckiismeretes tanítónő beleolthat a gyermeki szívbe, megbirkózzék a napok 8 a hónapok nem éppen sima rengetegével. Idestova 40 éve le«*, hogy Rudolf Jánosáé egy csendes, lombhullató őszön kissé félszegen, de szívében nagy-nagy szeretettel elfóglaPa helyét az iskola dobogóján s végtélen türelemmel kezdntt magyarázni a félénken pislogó kis elsőOBStályos nebulóknak a befüomágról. Mint mlrfden kezdet, az övé is nehéz volt, do a gyerekek iránti végtelen türelme és szeretető legyőzött minden akadályt, A gondjaira hízott kis Lacik. Pisták, Terikék és Karesikák második édes. anyát lá.ttak henne. Teltek a napok, a hónapok, az évek. Rákospalotéra korlilt a fiú- és loányjavító intézetbe. Három és fél évig dolgozott itt, ahol kibicsaklott A TANÍTÓNo évvel férjhezmenetele után az egyik húga meghalt. Négy gyerek maradt utána. Hármat magukhoz vettek, felneveltek. A másik húgának kilenc gyermeke volt. közülük szintén nur- mat neveltek fel. 1919 óta a Vörösmarty-uteal általános iskolában tanít. 30 gyerek lesi, várja nap nap után, hogy mikor lép be az ajlón „Mariska néni“ cS a 30 gyerek szülei is boldogok, megelégedettek. örülnek annak, hogy ez nz őswhajú, kedves asszonyka csepegteti a szőke, barna buksi fejekbe a tudást. Nagyon sokszr r megtörténik, amikor 3-tól 6-ig tanít, hogy egy-egy órái még rászór, „gyermekeire", hadd teljen a kis fej, hadd váljék szebbé 8z írás s legyen jobb az Olvasás, 19,15, március 6•«* vasárnap. Hárman ülünk a szobában Rudolf Jánosáé Vörösmarty-uteal lakásán. A kályhában halkan duruzsol a tűz, at ablakon túl estébe hajló, szürke, latyakos világ, kedvrontó, osepergős idő. A beszélgetés nehezen Indul. Az első pereek feszélyezettsége után azonban lassan mindent megtudok. De még többet szeretnék tudni, még jobban belelátni a szivébe ennek a kedves, nagymama» külsejű tanítónőnek. S hogy, hogy nem, ebben a percben — hiszen két tanító előtt ülök (a férje is az) — eszembe jutnak Petőfi örökszép versének sorai: „Gyermek vagyok, gyermek lettem , . újra, Lovagolok füzfasípot fújva." Igen ... Eszembejut egy történet s éppen a nédparipáról, amikor Sziget- szentmlklóson a nádparipával fene kelt el áldott emlékű tanítóm. Mert hogy csúnyán összeverekedtünk a szünetben és a vége az lett, hogy a nádparipa rúgásaival is megismerked tünk. Ez jutott eszembe s utána Útzvétlen Hl az, hogy Rudolfné nem pálcával tanít, hanem szive melegével. De most megszólal, hallgattuk csak meg mit. mond: “ Szerényen, csendben ezeretek élni. az a célom, hogy a gyerekek révén örömet okozzak' a szülőknek. Nagy felelősség ». gyermeknevelés. Lelkiismereti kérdés és ezen a léren, én magamnak- vegyok a. legszigorúbb bírája. Gyermekeimet emberszeretetre növeltem mindig, úgy, hogy neesak a maguk sikerének, hanem a mások sikerének is tudjanak örülni. Hogy ezt sikerült elérnem, bizonyltja az a példa, hu egy gyengébb tanuló jelentkezik az osztályban, abban a percben, ha húr* kéz van a levegőben rnlnd lehanyatllk és suttogva figyelmeztetnek: „Tanító néni! ö jelentkezik!“ — Ml volt élete legszebb pillanatai 1'j!gondolkozik, Nem könnyű a válasz, majd negyven év küzdelmes hónapjain kell végigszaladnia, hogy felszínre hozza a legszebb a szú: mára legcsillogóbb pillanatot. Halk, meghatott a hangja, amikor megszólal: — A múltkor a fürdőbe mentem « a pénztárban ülő asszonyka rámismert. 1927 bon tanítottam az elfő Osztályban. Még mindig eszében voltam és köszönetét kaptam tőle. — Meddig akar dolgozni? — Ameddik bírok. Ügy érzem életemnek semmi értetme nem volna tovább. ha kiesne az iskola az életemből. Olyan nekem a tanítás, az iskola, a gyerekek, mint a levegő, cS megmondom őszintén, életem legkeservesebb napja les*, amikor nyugdíjaz nak. Hígvje el. nem az anyagi dolgok érdekelnek, soha nem gondolok arra, hogy fizetnek. Én a hivatásomat s*e- retem. különösen a felszabadulás óta. HlvatáMzerstetből végzem a munkámat. Sokat, nagyon sókat szeretnék még tenni, mert valahogy úgy érzésű nem tettem eleget az életben. „Szerényen, csendben élni, a gyermekek révén őrömet szerezni a szülőknek, segíteni, sokat segíteni máson, lelkiismeretes munkát végezni.“ Ez Rudolfné jelleme. Es még valamit; Megtudtam férjétől, azt, hogy majd negyven éves tanítóskodása alatt sóliíi készületien ül nem ment. el az iskolába. Néha éjszaka kettőig is dolgozik, vázlatot készít még ma is. Ezek Rudolfné lelkének legszebb vonásai, Búcsúzáskor kétezer gyermek nevében megcsókoltam a kezét. HOLDI JÁNOS 1951-ben alakult meg Űjdíósgyőrben a szaoók kisipari termelőszövetkezetének 5. számú fiókja. Vezetésével Árvái Béla kisiparost bízták meg, aki mint ahogy az eddigi munkák is igazolják, példásan, lelkiismeretesen látja el feladatát. Először nagy nehézségekkel küzdőitek, hisz mindössze hármán voltak s a felszerelés Is hiányos volt, az igények viszont a szövetkezettel szemben napról napra nőttek, a diósgyőri dolgozók többet és minőségileg jobbat várlak a szövetkezettől. holtvigányra futott gyermeksorsokat kellett a helyes útra igazítania. És ebben a nohóz környezetben is meg' állta a helyét. Sose gondolt arra, kikkel foglalkozik, hanem az embert látta bennük, a megtévedt, de nem örökre elveszett fiatal hajtásokat, éppen ezért szíve minden melegével segíteni akart. Sokat segíteni, ameny- nyl csak erejéből futja. Ilyen előzmények után került ide városunkba. És nagyon jó, hogy Ide került. Nehéz feladatot kapott. A MÁV- télépi iskolába helyezték. A város legelhugyatottabb, legszegényebb emberei laktak Itt. A Rajó-part és a Szondy-telep gyermekeit, tanltgatta. Először bizalmatlanul fogadták, később ahogy megismerték mélységes embérszeretetét, mindenáron való sé- gíténiakarását. szivükbe fogadták. Ebhez persze hosszú liónunpk türelmes munkájára volt szükség. Valóságos szociális környezettanulmányt folytatott ftudolfné, hogy könnyebben férkőzhessen a gyermekek értelméhez. Mert a szegénység nagy volt, a sajó- partl földkunyhók és Szondy telepi baraklátogatások után nem egyszer könnyes szemmel kilincselt a Vörös- keresztnél egy-egy újabb segély reményében. Az élet néha furcsa, játékot űz, A tanítónőt elkerülte a gyermek- áldás, pedig minden tette, minden gondolata a gyermekeké volt. Néhány
