Észak-Magyarország, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-24 / 46. szám

Csütörtök. 1555. február 24 eSZAKMAGYAROKSZAG 3 Az edelényi gépállomáson várják a tavaszt Február utolsó hete van, s akár­hogy is tiltakozik a tél, bizony a végét járja. Igaz, a nagy hideg, a havazás és fagy nem ezt bizonyít­ják, de a falu mégis tudja, érzi, hogy már csak néhány nap és a földmunkát meg lehet kezdeni. Szin­te tudtán kívül izgatott minden gaz­da, lesi, hegy le ne késsé az első al­kalmas pillanatot, amikor a szántást meg lehet kezdeni. A termelőszövet­kezetek tagsága szinte naponta megnézi még- cryswr a kijavított kisgépeket, ekéket, boronákat. Amelyik még nincs kijavítva, azt felrakják a szekérre és viszik a gépállomás­ra, vagy pedig a kovácshoz. Rendben legyen minden, ha megkez­dődik a munka, meg ne előzze őket a versenytárs! A gépállomásokon is most tartják a gépszemléket, kijavítják még az utolsó ellenőrzésekkor észrevett kis hibákat, s néhány nap múlva már indulnak is a különböző községekbe, hogy egy nappal se késleltessék a meginduló tavaszi munkát. Az edelényi gépállomáson is így várják a munka kezdetét. Az udva­ron katonás rendben sorakoznak a kijavított gébek. Kora reggeltől ké­ső estig hallatszik a traktorok, von­tatók puffogása. Pufaikás szerelők végzik az utolsó simításokat — itt egy csapszeg, ott egy csavaranya hiányzik még. Büszkeség tölti el a gépállomás valamennyi dolgozóját, s jogosan. Hisz január első dekádiá- ban még utolsók voltak, most pedig a hetedik helyen állnak. Nem egyszer előfordult, hogy a leg­jobb szakemberek még éjjel is dolgoztak, csak azért, hogy idő­re készen álljanak a gépek. Mindannyiukban él még az el­múlt gazdasági év emléke. Szégyel- ték, hogy az éves terv teljesítésében 69 százaléknál többet nem tudtak elérni. Pedig késő őszig kint voltak a földeken. De amit tavasszal és nyáron elmulasztottak, azt egy-két őszi hónap alatt nem lehetett jóvá­tenni. Az idén már tavasszal úgy akarnak dolgozni, hogy az elsők között legyenek. Több mint négyezer normál holdon végeznek majd gépi munkát, szerződéses alapon, A szer­ződéskötők harminc százaléka egyé­ni gazda, akik az elmúlt évben akár a saját, akár szomszédjuk földjén tapasztalták a gépimunka előnyét. Tavaly bizony megesett, hogy az egyéniek kérelmének nem tudott a gépállomás eleget tenni, mert azok nem kötöttek időben szerződést. Hegy ezt a hibát elkerüljék, s az egyéni gazdák kívánságának is ele­get tegyenek, a gépállomás agronómusai és brigádvezetői sorra látogatják a gazdákat. Feljegyzik. hogy ki mennyi gépi munkára tart igényt, ki mit akar földjén ta­vasszal gépnél végeztetni. Nem egyszer előfordul, hogy egy-egy dolgozó paraszt felkeresi a gépállo­máson azt a traktorost, aki az el­múlt évben földjén dolgozott és megkéri, hogy most is ő jöjjön. A szerződések 40 százalékát a környék termelőszövetkezetei kötik. 12 hármas típusú, 6 egyes típusú, és egy kettes típusú termelőszövetkezet tartozik a gépállomáshoz. Vala­mennyien igényt tartanak a gépi munkára, a gépállomás segítségére. A termelőszövetkezeteknek is na­gyobb segítséget nyújt az edelényi gépállomás, mint tavaly. Ezt a tél folyamán már be is bizonyították. Senanszki Béla kihelyezett asronó- mus például az edelényi Alkotmány és Vörös Csillag termelőszövetkezet­nél van. Néhány hónap alatt szinte ű.i életet teremtett. Az Alkotmány termelőszövetkezet­nél ez ő szakmai irányításával ősszel hetven beiden vetettek keresztsorosan. A trágyakezelés is megjavult. Az ál­latállományra fokozottabb gondot fordítanak, az eddigi napi kétszeres fejes helyett bevezették a három­szori fejest, ami jelentősen növeli a te.ihozamot. Az Alkotmány termelőszövetkezet tagsága már tapasztalatból tudja, hogy milyen nagy segítséget nyújt, a gépállomás, hogy mennyire kifizető a gépi munka. Erre az évre majd­nem 20 százalékkal több gépmunká­ra kötöttek szerződést, mint 1954- ben. Tavasszal 250 normálholdon dolgoznak majd a gépek, 110 holdon végeznek tárcsázást, 40-en keresztSo- ros vetést, 80-on egyirányú vetést, 137 hold mélyszántásra is szerződést kötöttek. Fokozatosan gépesítik a növényápolási mun­kákat, a burgonya és a napra­forgó kapálását. Az elmúlt év­ben még a fűkaszálást is erőgép végezte Az esvénilee gazdálkodók és a ter­melőszövetkezetek egyre nagyobb bizalommal fordulnak a gépállomás dolgozóihoz, vezetőihez. Az edelé- nyiek ezt a bizalmat jó, becsületes munkával akarják viszonozni, hiszen ezért dolgoztak egész télen át' fenéi­ken. ezért állnak teljes készenlétben, hogy az első alkalmas pillanatban meginduljanak gépeikkel a földekre. HOZZÁSZÓLÁS „A legfőbb a terme! éken v.«?"“ című eikksoro^athoz A Lenin Kohászati Művek üzemi bizottsága örömmel üdvözölte az Északmagyarország szerkesztőségé­nek azt a kezdeményezését, hogy brigádot szervezett, mely egy héten keresztül vizsgálta vállalatunk ter­melékenységét. gazdaságos termelé­sének helyzetét, hogy az így szer­zett tapasztalatok nyomán segítse hozzá vállalatunkat a több és jobb minőségű acél és hengerelt áru gyártásához. A bevezető cikkben örömmel ol­vastuk, hogy a brigád tagjai válla­latunk igen értékes dolgozói közül kerülnek ki, élükön a Lenin Kohá­szati Művek főmérnökével, valamint az Északmagyarország szerkesztősé­gének egy tagja is részt vesz a. bri­gád munkájában, s arról egy héten keresztül az úiság hasábiain ad hírt tapasztalatairól és javaslatairól. Meglepett bennünket azonban, hogv az Északmagyarország nem vonta be az üzemi bizottságot a bri­gád munkájába, Igen sajnálja üze­mi bizottságunk, hogy a brigád munkájában közvetve sem vehetett részt, bár sok olyan tapasztalattal rendelkezik, amelyek valószínűleg megkönnyítették volna a brigád munkáját, s a szakszervezeti aktívák széles tömegeinek bekapcsolásával még eredményesebbé tehettük vol­na a hibák, az objektív nehézségek elleni harcot. A brigád munkája során felszínre hozott adatokat, melyek az egyes üzemekben, mint pl. a nagyolvasztó­ban, martinban és elektróban, de vállalatunk viszonylatában Is igen nagy segítséget ad ahhoz, hogy rá­irányítsuk dolgozóink figyelmét a termelőberendezések fokozottabb ki­használására, karbantartására, de elsősorban a technológiai fegyelem megszilárdítására. E feladatok pedig igen nagy jelentőséggel bírnak és I számos rejtett tartalékot mutatnak meg. melyek felhasználása gyor­sabbá, gazdaságosabbn teszi vállala­tunk termelését. Például az elmúlt évben több millió forintot fizettünk rá termelvényeink előállítására ép­pen a technológiai fegyelem lazasá­ga, vagy a belső szervezetlenség kö­vetkeztében. Ez vonatkozik a nagy­olvasztóra is és éppen ezért helyte­lennek tartjuk, hogy a nagyolvasztó műhelybizottsága még a mai napig sem beszélte át aktíváival az Északi magyarországban megjelent cikke­ket. holott a nagyolvasztóról iaen értékes javaslatok is elhangzottak, melyek felhasználása elősegítené a kohók tervteljesítését. Különösen megragadta figyel­münket a különböző versenymozgal­mak irányításában és adminisztrá­ciójában fennálló, sokszor bürokrati­kus módszerek bírálata, amelynek nyomán különösen szakszervezeti aktíváinkra vár nagy feladat. Vállalatunk üzemi bizottsága he­lyesnek tartja az Északmagyarország kezdeményezésének azt a formáját, amelyben egyes üzemek termelé­kenységi vagy egyéb problémáját igyekszik feltárni. S ha az első ilyen kezdeményezés alkalmával akadtak is kisebb hiányosságok, meggyőződé­sünk, hogy mindezek ellenére igen hasznos, eredményes volt s jelentős változásokat hozott vállalatunk ter­melékenységében. Arra kérjük a szerkesztőséget, hogy tegye rendsze­ressé az ilyen brigád-munkát. Üzemi bizottságunk a cikkek alap­ján megtette a szükséges intézke­déseket s harcol azért, hogy a felve­tett javaslatok mielőbb megvalósu­lást nyerjenek. STRICZ JANOS Lenin Kohászati Művek üzemi bizottsága nevében A prokopjevszki (Szibéria) bánya sz,technikum a Szovjetunió egyik legnagyobb középfokú különleges tanintézete. A technikumban 2200 leendő szénipari szakember tanul. A kénen: Vagyim Tyitov és Alckszandra Sztocenko, a techni­kum hallgatói egy működő szénkombájn-modcllncl az egyik tan­teremben.--------------, — — — MEZŐGAZDASÁGI HÍRADÓ IIIIIIMMIIHMii Uj módszereit kel a lakosság jobb zöldségellátásáért A zöldség-termelés fontos és jól jö­vedelmező á,ya a. mezőgazdaságnak Különösen városok és ipartelepek közelében kifizetődő. Dicséretes min­den olyan kezdeményezés, amely arra törekszik, hogy kihasználjon minden talpalatnyi földet. Válogassuk tehát össze a különböző fajtájú és terület-1 igényű, tenyészidejű növényeket', hogy évenkint több termést takaríthas­sunk be ugyanazon területről. A terü­let jobb kihasználásával több zöldség jut a városnak, csökken az önköltség s növekszik a termelő jövedelme. Jól a%er»e%ett takarmánytermeléssel a% állatállomány hosamának nöreléséért Nem hiába mondja a közmondás: ..Szájáról fejik a tehenet.“ Igaz is. A szalmán, kukoricakórón teleltetett marhának csak a szőre nő, a hasa, tőgye elapad. A tej, a zsír, a hús, a gyapjú, a tojás igazi forrása ott van a kamrában, a pajtában, csűrben, magtárban. A gazda szeme hizlalja a jószágot, igaz, de csak úgy, ha a jászolba, vályúba bőven kerül a jó­féle fehérjékben, szénhidrátokban gazdag szálas, gyökgumós és abrak­takarmány. Egyszóval a jövedelmező állat­tenyésztéshez mindenekelőtt sok jő takarmányra van szükség. Rendszere? szántóföldi takarmánytermelés nélkül nem boldogul sem a parasztság, sem a termelőszövetkezet. Használjuk hát ki a takarmánylermő területeket s az idén jobban szilárdítsuk meg a ta­karmányalapot, mint tavaly. A tavasz küszöbén Ugyan még vissza-visszatér a tél, beteríti hóval a tavaszt álmodó me­zőket bc-bc süvít a kéményeken a förgeteg s mintha csak vesztét érez- pé, tombol, forog, örvénylik. De ez már csak amolyan pünkösdi király­ság, itt van a tavasz már a kertek algít s készülődik a döntő támadásra. Ugyancsak neki kell gyűrkőznünk te- hát, hogy teljes fegyverzetben, mél­tóan fogadhassuk! Mert ha itt lesz, nem vár senkire s drágán fizetteti meg a mulasztásokat. A mezőgazdaság előtt álló felada­tokat csak gondosan megtervezett, előkészített, szervezett munkával le" hét megoldani. Ne késlekedjünk báb semmiben, most már drága minden nap! Qliq.il „Lze.qjLmq’ Sok szó esik mostanában arról, hogy megyénk dolgozó parasztsága ßdösa államunknak, s az adósság nem kevés. S egyre többen és töb­bet beszélnek arról is megyénk dolgozó parasztjai, hogy bizony az adósság nagyrésze nem is az ő, hanem a kulákok tartozása. Mert igen sok helyen elnéző a tanács és a begyűjtési szerv a kulákokkal szemben. Nem egy helyen a tanács szinte hogy védelmébe nem veszi a kulákokat. „A mi kulákjaink szegé­nyek,. nem tudják miből megfizetni a tartozást. Földjük nincs, vagy ez nincs, az nincs“. A valóság azon­ban másképpen fest. Hogy mi ok­ból, nem lehet tudni, csak sejteni, de a tanácsok, a begyűjtési szervek nem szívesen számoltatják el a kulákokat. Legalábbis eddig így volt. így volt ezzel a baktakéki tanács is. A falu kulákjai mindegyikére tudtak valami enyhítő dolgot mon­dani. „Ez nem tud miből fizetni, az szegény kulák“, nem egyre még azt is, hogy ,.jó kulák". Csak ép­pen azt nem tudták volna megma­gyarázni, hogy miért jó, vagy ki­nek jó. A falu dolgozó parasztjai­nak biztosan nem volt jó, és nem jó ma sem egy se a kulákok közül. S hogy a „szegény kulák“ elmélet­tel a tanácsnak nem volt igaza, azt is kiderítette égy elszámoltató bi­zottság, amelyben olyan emberek vettek részt, akik nem átallották benézni elsősorban a kulák-porták- ra. Sok érdekes dolgot találtak, tapasztaltak, amelyek mind azt bi­zonyítják, hogy se „jó“, se „sze­gény" kulák nincs, csak egyfajta kulák van, aki azt nézi, azt kefesi, hogyan, mi módon tud ártani a mi új életünknek, a mi épitőmunkánk- nak. S ezek ellen harcolni kell, a legkeményebben harcolni! A bizottság egyik tagja, Zöldi Já­nos elvtárs, az encsi tanács vb. el­nökhelyettese feljegyezte, mit ta­pasztaltak az elszámoltatás alkal­mával. íme néhány példa Zöldi elvtárs naplójából, hogy is áll a dolog a baktakéki „szegény kulá- kok“-kal: „Először egy Sándor nevű kulá- kot kerestünk fel, akinek 6400 fo­rint adótartozása, meg egyéb hát­raléka van. Megkérdeztük, miért nem akar fizetni. — Akarok én, hogyne akarnák, ha 100 forintot kér a tanács, én ötszázat fizetek — felelte Sándor. — No hát akkor fi­zesse ki a hatezernégyszáz forintot ma délután három órára — mond­tam neki „szívélyesen“. Hanem er­re már meghökkent, sokallta az összeget, s mindjárt szabadkozni kezdett. — Hatezernégyszáz, az sok. Hon­nan veszek én annyi pénzt! Ha­nem tudják mit. adjanak egy hóna­pi halgdékot. Egy fillérig kifize­tem, szavamra mondom! Két éve tartozik, két éve adós és most egy hónapi haladékot kér. Fi- fika lehet ebben, nagy fifika, mert ha két év alatt nem fizetett, miből fizet egy hónapon belül egy ilyen „szegény kulák". A haladékot ter­mészetesen nem adtuk meg. Felszó­lítottuk, hogy legalább felerészben azonnal készpénzt, három óráig, a többit meg néhány napon bélül fi­zesse ki. Azután elindultunk meg­nézni, hogy is néz ki egy „szegény kulák“ portája napjainkban. Az istálló mindjárt rácáfolt á ijyodórivcóbro. ló ■oefxr r»c*Vó. nyolc darab szarvasmarha, a ser­tésól sem szegényebb:, két anya­koca malacaival és két darab má­zsás félhízó, együtt mintegy húsz darab. A kertben 25 méhcsalád. — Mennyi jövedelmet hoz csak ez a kulák konyhájába!! — A magtár­ban bőségesen megvan a fejadag, a vetőmag. A pince mélye 400 liter bort rejt magában. S erre mondta a tanács, hogy „szegény kulák". Sándor délután három órára 3500 forintot készpénzben lefize­tett, s néhány napon belül rendezi minden tartozását.. > .,. Czapp Tamás szintén ilyen ..szegény kulák”-féle. Jelenleg a hercegkúti állami gazdaságban dol­gozik. ötven hold földjét a tanács­nak hagyta kényszerhasznosításra, neki csak a szőlő, a rét, meg né­hány hold olyan föld maradt meg, amiről a tanács nem tud. (?!) Több éve adósa az államnak. Megnéztük a Czapp-gazdaságot. A pincében 350 liter bor, a ház padlásán mint­egy 80 mázsányi jóminőségű réti széna, sarju és lóhere. (Minderről a tanács nem tud, csak azon so­pánkodik: mit kezdjen 360 hold tartalékfölddel.) Eltűri a tanács, hogy Czapp a gazdaságban jó fize- “ tést húzzon, a szőlőjét, földjét nap­számosokkal kapáltassa, ahelyett, hogy dolgoztatná vele az 50 hold földet, amely nincs kihasználva és hatalmas kárt okoz évről-évre nép­gazdaságunknak ... ... Bolha János, a harmadik „sze­gény kulák“, régén a község bírája volt. „Nincs már annak semmije, mondta a baktakéki tanács. A ku­lák felesége nem a legkitörőbb örömmel fogadott bennünket és mindjárt sorolni kezdte, miért nem fizetnek. — Nincs miből, szegé­nyek vagyunk, semmink sincs — áradozta Bolháné. Mint Sándornál, itt sem hagytuk magunkat félreve­zetni és megmondtuk: három órára 4000 forintot fizessen ki az adósság törlesztésére. Azután megnéztük, miből fogja kifizetni néhány na­pon belül a hátralévő 5000 forin­tot. A „kíváncsiság" eredménye elő­ször l^ét köbméternyi jó száraz ke­mény akácfa építőanyag-deszka volt, amely testvérek között is megér 2500 forintot. Két ló, egy csikó az istállóban, fiaskoca hat dar^b malaccal, tehén, rengeteg bo­roshordó, félvagönnyi értékes szá­lastakarmány. A kamarában egy új kerékpár, a padláson 5 mázsányi búza, úgy pelyvásan, ahogy vala­mikor a csépiőgépellenőr szemei elől ellopta, 40 koszorú kukorica, vetőmag, fejadagtermény bősége­sen. S még valami: 20 kilogramrn- nyi jófajta leveles szabolcsi dohány egy zsákban. a kakásülőn. — Ez aztán igen! Rögvest szóltunk a pénzügyőrségnek! íme a falu volt bírája. Bolha János a kitűzött időpontra a 4000 forintot készpénzben kifi­zette- S kifizeti a többit is! ... ... A negyed'k szegény kuláknál, ifjú Czapp Józsefnél elsőül négy és fél zsák lóheremagot találtunk. De csaknem rászedett bennünket. Énnon az anó«énál voá, fm?íVnr odamentünk, « amikor megtudta, mi járatban vagyunk, rögtön inait hazafelé. Persze, észrevettük és utánaküldtük a bizottság két tag­ját. Éppen akkor érkeztek, amikor ifjú Czapp két zsák lóheremagot már elrejtett a jászolban. Nem si­került a terve! A lóheremag kézre- került. A kamrában egy feketén levágott sertés részeit találtuk, amire Czapp így adott együgyü fe­leletet: — A sertés nem az enyém, ha­nem a bácsimé, aki különben Ra- kacán lakik. Azért hozta ide, mert az éh kamarám jó szellős. • Itt nem romlik meg a hús. — De nem ám! A húst is, a lóheremagot is lefog­laltuk és elszállíttattuk a földmű­vesszövetkezet raktárába, addig is,, amíg az ügyészség dönt ifjú Czapp felett... íme, négy „szegény kulák“ arc­képe, gazdasági helyzete. S ugyan­ilyen a többi baktakéki kulák. min­den kulák arcképe az encsi járás­ban is és másutt ig az egész me­gyében, az egész országban. A fenti néhány kép, epizód azt bizonyítja, hogy a falu kommunis­tái, a tanács és begyüjíőszervek nem folytattak, nem folytatnak kö­vetkezetes harcót a kulákokkal szemben. íme, 3 kulákok lopnak, csalnak, rejtegetnék, feketén vág­nak — a dolgozó parasztok, a falu becsületes dolgozói kárára. Ök tar­toznak a legtöbbel, s a folt a dol­gozó parasztok becsületén esik elő­ször. A fenti történetből úgy gon­doljuk megértették a tanácsok, be­gy üj tőszervek, s a falu kommunis­tái egyaránt, mi a kötelességük el-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents