Észak-Magyarország, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-22 / 44. szám
7 Kedd, 1855. február *2, ÉSZAKMAGYARORSZÁG 3 A LEGFŐBB: A TERMELÉKENYSÉG Hozzászólás az Északmagyarországban megjelenf cikksorozathoz F edves Elvtársak! Örömmel fogadtuk az Északmagyarország szerkesztőségének azt a kezdeményezését, hogy a Lenin Kohászati Művekben a műszaki vezetők több tagjából, valamint a szerkesztőség tagjaiból egy brigádot hozott létre, amely egy héten keresztül vizsgálta a termelékenység alakulását s adott hasznos tanácsokat és útmutatásokat a hibák kijavításához. A brigád eredményes munkát végzett, egyrészt azért, mert a rejtett tartalékok felhasználása terén szerzett tapasztalatait megvitatta az illetékes üzem vezetőivel, másrészt azért is, mert az újságban megjelent cikkek alapján tájékoztatta a gyár dolgozóit. Ez történt a gyár egyik legdöntőbb gyárrészlege, a martinacélmű viszonylatában is. Üzemünkről, a martinacélműről két megjelent cikkben, a vaskert és az öntőcsarnok munkájával foglalkozott igen behatóan a brigád. Az egyik cikk: „Harmincháromezer forint története”, a másik pedig: „Van-e technológiai fegyelem?” — címmel jelent*meg az Északmagyarország február 11. és 12-i számában. Ezekhez kívánnánk ml, gyárrészlegünk műszaki vezetősége, valamint pártbizottságunk nevében hozzászólni. A megjelent cikkek igen helyesen vetették fel a munkánkban meglévő hiányosságokat, mutatták meg a helyes utat, azokat a rejtett tartalékokat, amelyek felhasználása a termelékenység fokozásához vezet. A megjelent cikkek alapján gyárrészlegünk műszaki vezetősége és pártbizottsága határozott intézkedéseket tett. Erről egyrészt már Tóth János főművezető elvtárs levelében beszámolt az Érzakmn- gyarország hasábjain. Mindamellett még el kell mondanunk, hogy sikerült, a megjelent cikkek napjától kezdve az adagoló teknők súlyának fokozottabb kihasználása, a mérlegelések pontos ellenőrzése, valamint a munkafegyelem megszilárdítása alapján. így például február 12-től az adagoló teknők átlagos súlya így alakult: 12-én 741 kg., 13-án 807 kg., 14-én 807 kg., 15-én 836 kg., 16-án 852 kg., 17-én 847 kg. F szemléltető példa is azt igazolja tehát, hogy az elhangzott bírálat, valamint javaslatok alapján sikerült a 700—750 kilogrammos átlagot 800 kilogramm fölé emelni. Persze ezek csak kezdeti eredmények, amelyeket még tovább lehet fokozni. A másik cikk az öntőcsamok munkájával, a technológiai fegyelemmel foglalkozott. Az újságban felvetett javaslatoknak még csak kis százalékát valósíthattuk meg, éppen az egyes műszaki vezetőknek qz „egymásra várás” helytelen „elve” miatt. , A technológiai fegyelem megszilárdítása érdekében egyre inkább alkalmazzuk az egyéni felelősségre- vonás eszközét, s ez különösen érezteti hatását az acél- elíolyások, a selejtgyártások csökkentése területén. A sclej[gyártás a következőképpen alakult: 13-án 3.3 százalék, 14-én 3 százalék, 15-én 2.8 százalék, 16-án 2.6 százalék, 17-én 2.9 százalék, 18-án 2.7 százalék. A programeltérés diagrammja pedig azt mutatja, hogy 13-án, 14-én és 15-én egyetlenegy esetben sem volt programeltérés, ami többszáz tonna acélt jelentett nemzetgazdaságunknak. Ezek a példák azt mutatják, hogy meg van a reális feltétele' a minőségi munkának, a technológiai fegyelem betartásának. A brigád felvetette még a kokillák kezelése ás tartóssága ügyét is. Erről az cjmult héten műszaki konferenciát tartottunk, ahol résztvettek a kehillát számunkra készítő vasöntöde kép'/iselői is. Igen értékes javaslótok hangzottak el s kerülnek e konferencia alapján megvalósításra az öntőcsarnokban. Például az acélelfolyások megakadályozására a technológiai előírás szerint minden esetben alkalmazzuk már a fadugó és a grafitporral való pászítást, s nagy gondot fordítunk ennek ellenőrzésére. Ennek köszönhető, hogy a legutóbbi napokban acélelfolyás nem volt. A műszaki és fizikai dolgozók között sikerült megteremteni a szoros együttműködést, amelynek eredménye lesz, hogy a felszabadulási, versenyben vállalásainkat kohászbecsülettel teljesítjük! íTyárrészlegünk műszak; vezetősége é" pártbizottsága elfogadja az Északmagyarországban megjelent bírálatot. Kérjük .megyei, pártbizottságunk lapját, az Északmagyarorszáaot, hogy áz ilyen konkrét, műszakilag is megalapozott. tárgyilagos cikkeivel állandóan segítse .gyárrészlegünk dolgozóit,' hogy még több tonna acélt tudjunk adni hazánknak. Elvtársi üdvözlettel: Diósgyőr, 1955. február 19. TÖRÖK LÁSZLÓ pb. titkár. Szovjet* harcosok élete és pihenése A kepén; Igor Laskov cs Iván Samov (jobbról) költők katonaköltók műveit elemzik. BAAN ISTVÁN gyárrészleg vezető. HÍREK MEGYÉNK ISKOLÁINAK ÉLETÉBŐL A mezőcsáti nevelők januári értekezletükön elhatározták, hogy elké szítik a „Járás Könyvét’'. A könyvben a nevelők és a tanulóifjúság bevonásával összegyűjtik a járás dolgozó népének történetét, népművészeti és egyéb kultúrkincseit.. Ä csaknem 20 fejezetiből álló terjedelmes könyv élvezetes olvasmánya lesz a járás felnőtt lakosságának és az iskolában is elő fogja segíteni a hazafias nevelést. Egy gyakorlóévcs nevelő kezdeményezésére a tanév elején iskolai báb- csoport alakult Bükkaranyoson. A kezdet kezdetén a csoporti csak az iskolás gyermekeket szórakoztatta, de ma már a felnőttek is szívesen végignéznek egy-egy bábdarabot. A fiatal bábcsoport a falu kulturális életének egyik tényezője lett. A bocsi és gesztelyi iskolák kezdeményezése nyomán Bükkaranyoson, Kisgyőrben, Felsőzsolcán és Sajószentpéteren is megindult a .Nevelek az egészséges gyermeki közösségek kialakulásáért''-mozgalom. A mozgalom igen jó hatással van a tanulók iskolai és iskolán kívüli fegyelmének megszilárdítására. A gesztelyi iskolában a fegyelem megszilárdítása mellett erőteljesen emelték a tanulmányi színvonalat is. II földművesszövetHezstek megyei központtá meggyorsítja a panaszok l'irzsrálásáí A földművesszövetkezetek megyei központjához bejelentések érkeztek arról, hogy több földművesszövetke- zet még tartozik a volt magánkereskedőktől átvett berendezések értékével. A panaszok kivizsgálását meg akarjuk gyorsítani, rajta leszünk, hogy a még fennálló tartozásokat a szövetkezetek rendezzék. Felkérjük azokat, akiknek ilyen követelésük van, hogy azt február 25-ig jelentsék be a földművesszövet - kezetek járási központjánál. A földművesszövetkezetek megyei központja igyekszik a panaszokat gyorsan és eredményesen kivizsgálni és a jogos követeléseket kiegyenlíteni. A földművesszövetkezetek megyei központja. : fi. | ^ h-A- ' -V mm v »■ x. A bodrogolaszi általános iskola úttörő csapata műsorral egybekötött, jól sikerült karnevált rendezett. A bevételt az úttörők nyári kirándulásainak költségeire fordítják. A képen: Szovjet harcosok síkiránduláson. „A káros szenvedélyekről“ címmel rendez előadást „Az ember útja a társadalomban“ előadássorozat keretében február 23 án, szerdán este 6 órai kezdettel a Szakszervezetek Megyei Klubjában a Városi Tanács Népművelési Osztálya, a TTXT és 3 Szakszervezetek Megyei Klubja. I>r Bagothay László ideggyógyász, kórházi főorvos tart előadást. Előadásán nak témái A szenvedélyek kialakulásáról — A megszokás — A mámor —1 A mulatós, bohém emberek — A „jó* társaság — Az otthon tál an ság - A csalódott ember — A bánat. Beszél a gyakrabban előforduló szenvedés lyekről: Mikor kezdődik a» iszákos, ság! — Egyéb bódítószerek. Erős dohányzás — Hová visznek a szenvedélyek!7— Testi betegségek — Elbiitu- lás — Züllés, bűnözés — Téboly, őrület. Megmutatja az utat: hogyan szabadulhatunk meg káros szenvedélyeinktől, mire vigyázzunk, hogy » szenvedélyek rabjai ne legyünk. /I történetet mindig Öt elején illik kezdeni. mert az eleje sokszor a dolog veleje. Az alábbi történet még nem fejeződött be, kezdetét hosszú évtizedekkel ezelőttre kellene tenni, de tegyük csak egy évtizeddel előbbre, — amikor a tarcali nincstelenek földet kaptak, amikor az új étet átlépett a község küszöbén. Nem alaptalanul emlegetjük napról-napra büszkébben, hogy ime élni tudunk a szabadsággal, a szabadság nyújtotta lehetőségekkel. Egészében igaz ez. De ahogy az egyik embeA többet tett és többet is fejlődött, mint a másik, ugyanúgy van ez a falvakkal is. Egyik községre rá sem lehet ismerni a sok új épülettől, az új létesítményektől, a másik pedig még ma is csaknem ott tart, ahol 7—8 esztendővel ezelőtt. Tárcái község az utóbbiak közé sorolható. Persze, mint mindennek, ennek is megvannak a maga objektív és szubjektív okai. A városkát körüllengi számos történelmi esemény légköre: Turzul vezér, Klapka György, a Könyves Kálmán által rendezett tarcali zsinat emléke. 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején is kitettek magukért a tarcaliak. A szomorú bukás után jónéhány kommunista megkapta az ellenforradalmár urak „jutalmát”, huszonöt botot. Igaz ugyan, — s ez talán az objektív okok közé sorolható a község elmúlt tíz esztendejét boncolgatva — habár nyomorban bőven volt részük a tarcaliaknak a múltban, a falat kenyér azért jobban előkerült, mint mondjuk egy-egy alföldi „uradalmi” községben. A szőlőterületeken, vagy a kőbányákban akadt munka, s ennek ellenében néhány fillér. A községben volt villany, kikövezett főutca, de még mozi is, mert sok volt a jómódú szőlőbirtokos, kisbirtokos. Persze, ha mindezek meg voltak is, nem lehetett mondani, hogy Tárcái környékén puhábbak lettek volna a csendőröklök, mint másutt, vagy kevesebb lett volna az uzsora-nvűzta szegény ember, mint bármelyik más községben. Erről igen sokat tudnának beszélni a tanyasi esc- léd“k vaey az akkor Trincsinnek titulált községnegyed lakói fi zek ellenére á felszabadulás után egészen a legutóbbi napokig nem ment minden rendben. Legfőbb oka ennek az volt, hogy a pártszervezet, a község vezetősége, a tanács nem úgy foglalkozott az emberekkel, a község ügyével, amint kellett volna. Igen sok tarcali dolgozó paraszt új életünkből csak azokat a jelenségeket jegyezte meg, csak azokról beszélt, ami egyéni sérelme volt: Tagosított az állami gazdaság, a termelőszövetkezet és kicserélte az ő „jó” földiét gyengébbre. Arról is beszéltek, hogy más községben kultűrház, mozi épül, mint Taktabáion. Jó utakat, meg kutakat kaptak, — s ez annál fájóbb volt, mert Tarcalon jó bort igen, de ió vizet még a mai napon is csak keveset lehet tnlálni. — Nálunk lám semmi sem változik jóra, talán inkább rosszabbra. — mondogatták. — De mindezt csak egymás között. Tanácsülésre, falugyűlésre a tanácstagok közül is csak négyen-öten mentek el. Az egymásközölti TÁRCÁI KÖZSÉG, az áf tanáejy meg a iiépfe&ntJűzúituLg panaszok, lehangoló beszélgetések eredményeként még a munkát is kezdték elhanyagolni. Többszáz holdnyi szőlő lassan csaknem teljesen tönkrement, a határban több lett 'az ugar. S ami a legrosszabb: a kötelezettségteljesítésben a község az utolsók között kullogott. Igaz, a tanács mindent megtett, hogy az adósság minél kevesebb legyen. Csak ezt a „mindent” nem helyesen tette. „Ha ti így, mi úgy” — mondták a tanácson és küldözgették az idézéseket, mondták a ledorongoló szentenciát az adósoknak. Megkezdődtek a foglalások. A jó szó, a helyes magyarázó beszéd helyett mintegy „harcrahívás”. így aztán maradt minden a régiben, vagy még rosszabbul. A pártszervezet? Bizony az gyenge volt. A volt párttitü7* kárról, Sveda elvtársról így beszéltek a tarcaliak: — Hát ilyen embernek van szava, aki iszik és nem dolgozik? De ezt is csak egymás között mondogatták. A taggyűlésekre, pártnapokra csak a vezetőségi tagok jártak. Nem akadt csak egy. is a helyesen látók közül, aki megmondta volna: rosz- szul dolgoztok, így kellene! Vagy: „Majd én vállalom a munkát”. A tanács sem tette meg egyetlen esetben sem, hogy megbeszélésre hívta volna a dolgozókat: „Jöjjön el mindenki, beszéljük meg a község ügyét, a rgi ügyünket, hiszen ez mindannyiunk érdeke”. így azután a dolgozók panaszkodtak a tanácsra, a tanács a dolgozókra. — csak a munka nem haladt jól. Jöhettek a községbe akárhonnan, a eviilésre csak néhány ember ballagott el, — kivéve, ha a gyűlést ingyenes filmvetítés követte. Ilyenkor többen megjelentek. A gyűléseken azután elhangzott néhány panasz: kút kellené. ez kellene, az kellene. De a lanáoc-r,-,^ nem volt e'esendő pénze az emberek meg nem mondták ki azt a szót. hogy: segítünk! Pedig elsősorban ez kellett volna. A szó kimondását azonban a tanács sem sürett.te ... Tárcái nevének hallatád ígv sokszor a táráson is csak legyintettek: „Hibák vannak ott, hibák”. Az elmúlt évben a község új párttitkárt, új tanácselnököt kapott. Uj tanácsot választottak, s megalakult a nép- ‘-n-Ubizottság .:: fjrl emréeiben az egyik tanácsülésen Bátori Lajos tanácsit- tag felállt és a következőket, mondotta: „Körzetünk szekeres gazdái valamelyik nap trágyát hordanak a legelőre. Fel kell javítani a legelőt”. Zwolenszki elvtárs. a népfron'- bizottság elnöke közölte, hogy a bizottság foglalkozott a kultűrház, a kútéoítés és az utak rendbehozásának kérdésével. Sokan vállalták, hogy a kultűrház építéséhez anyagot fuvaroznak. csak kezdenének már hozzá, mert jelenleg még táncmulatságot sem lehet rendezni, nincs hol táncolni. A földművesszövetkezet jelentette: — Szőlősgazdákból szőlőtermelési szakcsoport alakult, segítséget kér a tanácstól, Mert á szőlők állapota már tűrhetetlen. Rendbe kell azokat hozni; Az egyik körzet tanácstagja jelentette, hogy az útépítéshez minden lakó hajlandó hozzájárulni. Hordanak követ, csak a bánya vezetőivel beszéljen a tanács. Nem tűrhetjük tovább, hogy az utak olyan állapotban maradjanak, mint most. Azt meg a népfrontbizottsággal egyetemben minden tanácstag, minden körzet követeli, hogy legalább egy kút építését sürgősen fejezzék be. Sőt fürdőről is beszélni kell, azután pedig cselekedni, mert egy többezer lakosú község nem lehet meg fürdő nélkül. S az elmúlt falugyűlésen sok-sok olyan ember bólogatott helyeslőén, akiket eddig gyűléseken nem igen lehetett látni. A közeli napokban jónéhány taggal erősödött a község mindkét termelőszövetkezete, a Petőfi és a Rákóczi is. Ha valaki, aki nemrégiben elkerült a községből, ma visszatérne és széjjelnézne, beszélgetne az emberekkel, meglepődve állapítaná meg: a tarcaliak megváltoztak. Többek között ennek jele. hogy alig van néhány dolgozó paraszt, aki az elmúlt évről adósa lenne az államnak. Január elején még kétszázán tartoztak ugyan, ma alig hatvanan. Az új tanácsválasztás és a népfrontbizottság munkája több változást hozott a falu életében, mint az ezelőtti négy- ö* esztendő. fiz a változás a tanácsválasztással kezdődött. Amikor *7 megjött a hír, hogy a körzetek magúit jelölik a tanácstagokat. mindenki összedugta a fejét. Megtárgyalták, melyik körzetnek mire lenne szüksége, mi a sérelme, s megbeszélték. ki lenne alkalmas az ügyek „kitálalására” és szorgalmazására. Olyan tanácstagokat jelöltek, akiket jól ismernek, s bíznak bennük. S az elmúlt néhány hét ime bebizonyította: jól választottak. Azután megalakult a népfrontbizottság. Zwolenszki elvtársat, a bizottság elnökét mint becsületes, tevékeny, mégis szerény embert ismeri a község. Bizalommal fordulnak hozzá. Ez már macában is eredmény, mert a bizalom mindennel? alapja. A tanácstagok, a népfrontbizottság tagjai naponkint elmennek a dolgozókhoz. F.s a mindennapi életről, a problémákról beszélgetnek. Olyan javaslatokat jeeyeznek fel, beszélnek meg. amelyek szinte eúrtorik az eddigi hibákat. Ma közös üggyé vált a legelő s a szőlőterületek rendbehozása, az utak. a kultűrház. a fürdő megépítése és a többtermelés. Közös üggyé, amelvrő! ma már mindenki ott beszél, ahol ezelőtt is kellett volna. Nem véletlen, hogy Csanádi Lajos elvtárs, a község tanácselnöke, akit mindenki a szívébe zárt. így beszél: — Ezt r változást szerettük volna elérni már tavaly is S az ót tanács a népfrontbizottság és a pártbizottság segítségével ime, elértük. Most azután komoly munkához látunk. Meg is lesz ennek az eredménye, mert a tarcaliak is tudnak élni a lehetőségekkel! BARCSA SÁNDOR «
