Észak-Magyarország, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-20 / 43. szám
Irodalom rsv£ps MISKOLC IRODALMI MÚLTJÁBÓL i ' Ma már kevesen emlékeznek arra, hogy Ladányi Ferenc Kossuth- Öíjas, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze, a Néphadsereg Színházának igazgatója az 1930-as években hosszabb ideig a miskolci Nem.» zeti Színház tagja volt. Ebben az időben bekapcsolódott a miskolci irodalmi életbe is. A kiváló tehetségű, akkor még fiatal színész néhány érdekes versével költői tehetségét is megvillogtatta. Itt közölt versei a Termés című irodalmi-művészeti folyóiratban jelentek meg 1937 márciusában. AHOGY A d eilágjuítéFények ura, Trónja a kapcsolók és kusza drótok csillogó hídja. Összeszorítja nagy keze öklét s félve lapul a falhoz az áram. Mintha öröklét lángja övezné, úgy lepik homlokát , fények és foltok, . .% Amit tűd, mágusok szent tudománya. Amperek, Voltok rabszolga-lányai. Árnyakat űz el minden erő, hogyha parancsol. Szivárványt s rengeteg színt kever ő egy mozdulatával. Mind aki látja, tapsol és boldog. Isten őrizzen, hogy megharagudjék! Beletépne • fénybe és démonok árny-seregét szabadítva rémteli éjt és pánikot dobna a színpadi képre ... De lesd meg az uccán. Bámulni fogsz, mert... ó be fura . ; hangtalan surran a házfalak alján, jeltelenül, igénytelenül, egy szürke kis ember: a fények ura! SZÍNÉSZ LÁT1A cA LüjQ.0Deszka burokba szorított, testtelen, kis fura fej: rivalda-ív közepén gunnyasztó, suta árnyék. Barna szemén vizenyős, ideges, fura vágy ég fények után és ülnie kell ott a lyukban, amely „elfojtja a lelkét”. Különös, különös ez a hely, ahol él. Gyönyörű szavak muzsikás raja kél kerek öblén. Machbeth és Hamlet és ibseni szél fuvoláz susogón fel az ajkán, mint friss anya-tej. S úgy érzi mégis, hogy 6 nyomorult; Ö csak a gép: felsziszegi a szent szöveget az isteni térbe s tapsot előre arat vele fenn a színpadi nép. „Vad ripacsok! Hogy bőgik a szót, mint bús eb a láncon! A szót, mibe bánatok és könny tengere fér be!:;.” Roppant irigy : Egyetlen vágya, hogy színpadon játsszon. 1937 március. Ladányi Ferenc Gyárfás Miklós, a ma már országosan ismert színműíró és szerkesztő is nálunk kezdte pályáját, mint fiatal színész, aki azonban már akkor is nagyobb hajlandóságot mutatott az irodalom, mint a színművészet iránt. Itt közölt verse ugyancsak a Termésben jelent meg 1937 decemberében. A vers azért érdekes, mert az akkor húsz év körül járó fiatal költő soraiból kiérződik a második világháború megsejtése és a haladó szellemű költő ösztönös tiltakozása a fasiszta világrombolók készülő merénylete ellen. Délután hat óra. A fű, mint szelíd, zöld tó nyugszik a fák között. Óvatosan száll a fény a tóra, ejtőernyőjén nap-ballonból lejött. Padok, bokrok, fák és emberek: tiszta, világos, egyszerű betűk... A Béke bölcs ábécéje ez, tanítani kellene mindenütt. Félek, az este gyorsan összecsapja ennek a könyvnek széttárt lapjait, mielőtt egy-két betűt eldadogna a sok gyerek s megszelídülnének kiáltásra formált ajkaik. Hogyha most nem lépne közelebb az este lazító csillagscreggel. ha délután maradna egy napig, ha rárögzithetnénk a Mindenségre a nyugalmat, ami most van itt — megtanulnánk talán az új beszédet... Bárcsak ne jönne romboló sötét, hogy kipattanjon az a szép, titkos élet, amit ilyenkor rejt a tiszta ég. Nagy, világos fény nyilna a világra, kiszélesednének a jövő-utak. hol kényelmesen rohan a gondolat.- A nagy városban egyetlen bástya állna, fehér kőtorony, hatalmas büszke Béke s az emberek a haladás elébe úgy mennének, mint atom-polgárok naptól ezüstös lombik belsejébe... 1937. december. GYÁRFÁS MIKLÓS.----------(■X) ÍGY AZOK RÁD... Mostanában sokat dolgozom és ritkán megyek haza. Nem szívesen vágyok otthonomban. Nincs is most otthonom. Csak volt. Valami hiányzik. A gyermek. — Apaka! — szokta mondogatni. — Szokta. Most nem mondja. Talán mondja, de én nem hallom. Nagyon a szivemhez nőtt a kicsi ember. Csordultig tele volt vele a lakás. És most.,. Üresen ásitoznak a falak. Nem cseng benne gyermekkacagás. Néha megállók, hallgatózom a csendben és szólok: — Fiam, beszélj! Beszélj!! Beszélj!!! .. Ö válaszol. — Apaka, apaka! — Szava a telkemből csendül fel, kicsi keze láthatatlanul s puhán simogatja szivemet. Olyan jó érezni és úgy fáj... Nagyon ...De nem mondom senkinek. Nem merek körülnézni a szot)d- ban. Itt egy kisautó, ott egy ólomkatona, amott egy szétszakított mackó, másutt egy építőkocka. Az övé... a fiamé. És most nincs itt. Beteg s elvitték messze. Beteg a szivem is. Nagyon szeretem öt és ö érzi ezt. Meglátogat álmaimban és szól: — Apa __apaka... — és érzem arcomon csókját. Kövér kicsi kezének svmogatását. A napokban láttam egy percre. Karombafogtam s ö rámnézátt bánatos kék szemével. A szivembe nézett. Pici örvények kezdtek bennem kavarogni. A szívemből indultak s a szivembe tériek vissza. A gyermek nem sirt. 'Nem. ö kemény gyerek. Nem is érti talán, hogy nekem mennyire hiányzik. Csak akkor érzi meg, ha ö is apa lesz. Én sem értettem, mennyire szerettek engem szüleim, csak azóta, hogy én is apa lettem. t Amikor eljöttem nem sírt, csak pici szája rándult meg. — Apaka — súgta halkan. Laliét, nem is súgta, csak én úgy képzeltem. De a füleimben folyton cseng hangja, sokszor hallom: — Apaka. Az úton megy egy anya. Karján gyermeke. A gyermek rámnevet. Kicsi kezével int. Visszaintek... Csitt... mintha húr pendülne bennem. Lágy, egyre erősödő és erősítő melódiát zenét a szívem. Az élet, a szív, az erő, az ész zenéje ez, amely legyőzi a fájdalmat. De fájdalom ez? Nem, nem, nem. Nem fájdalom, hanem szívbe hasító apai szeretet. Igen, szeretem a gyermekem. A véremből rügyezett s lett új hajtás. És nem szégyellem, hogy szeretem. Örülök, hogy tudok szerelni, mert ember csak az tud lenni, aki mélyen és igazán tud szeretni. Újból hallom fülemben csengeni gyermekem szavát: — Apaka. Apaka. ■ Gondolj s vigyázz rám! Vigyázz rám! Ezt mondja képzeletemben a gyermek. Ne félj, vigyázok rád, akárhol vagy! Bárha ezer veszély fenyeget, a drága kicsi gyermeket mégsem érheti baj. Via fizok rá, vigyázunk rá s megvédjük a kicsi hajtást. Megvédjük-. Sokan. Akikben van szív, akik tudnak érezni, szeretni. Akik apák, anyák. CSORBA BARNA Aöo h i o pßü, A miskolci Vidám Színpad bemutatkozó előadása A Déryné Színház lelkes művészeinek kezdeményezésére alakult meg a művészeti dolgozók szak- szervezetének színházi csoportjából Vidám Színpad néven a színház fiókintézménye, amely hétfő esténként a szakszervezetek megyei klubjának színpadán tartja előadásait. A színház művészeit az az elgondolás vezette, hogy' Miskolc megnövekedett színházi és szórakozási igényeit az eddig szokásos színházi hétfői műsorok a tapasztalat szerint nem elégítik ki, de egyébként is megérett az idő arra, hogy Miskólcnak két színháza legyen. Egyelőre sem külön színtársulatról, sem külön színházépületről nem lehet szó, ezéri^ vállalkoztak . a színház művészei arra, hogy ideiglenesen a szakszervezeti klubban tartanák színvonalas kamara- előadásokat minden hétfőn, amikor szabad napjukat áldozzák fél a közönség nemes szórakoztatására. A dicséretes vállalkozás nagy érdeklődést keltett a közönség körében és ez megmutatkozott a Vidám Színpad első hétfői előadásain. Két előadást tartottak egymás után telt házak előtt. Sólyom Lászlónak a budapesti Néphadsereg Színházában hatalmas sikert aratott ..Holnapra kiderül” című mai tárgyú, mulatságos vígjátékát mutatták be Orosz György rendezésében. Sólyom vígjátéka a kormányprogram elhangzásának napjaiban játszódik, mint Sós György Pettyese. Sós a falura vetíti ki az új szakasz politikai és gazdasági programjának hatását a különböző beállítottságú emberekre, Sólyom eay fővárosi építővállalat vezetőjét, környezetét, a vállalat értelmiségi dolgozóit, a régi és új értelmiség egymáshoz való viszonyát mutatja be ezekben a napokban. Lontay Gáspár főmérnök a régi értelmiségnek az a típusa, aki világosan látja a különbséget az értelmiség múltbeli megalázó szerepe és demokráciánkban ráháruló megtisztelő hivatás között,. Azt is látja, hogy megbecsülik — kitüntetéseket kapott, a műegyetemen katedrát biztosítottak neki, — de vannak keserű tapasztalatai arról, hogy szektáriánus hajlandóságú kommunisták nem ió szemmel nézik, állandó gyanakvással kisérik a régi műszaki értelmiség minden ténykedését, válogatás nélkül reakciósoknak bélyegzik a régi mérnököket. Nyilván őt is reakciósnak tekintik, ezért nem vették fel a leányát. Babyt sem a műegyetemre. Ezért tették ide nemrégen helyettesének Molnár István elvtársat, a fiatal, munkásból lett mérnököt is, — gondolja — hogy őt ellenőrizze, beleüsse mindenbe az orrát, háttérbe szorítsa őt, a vezető főmérnököt, aztán majd kisüsse róla, hogy az ellenség szekértolója és kitúrja állásából. A berencei iskola építésének folytatását is csak azért szorgalmazza a „felsőbbség“ bürokratikus akadékoskodásaival szemben, mert kezébe akarja kaparintani a vállalat munkájának irányítását. Molnár igen jól tudja, hogy a sértődött, méltatlankodó, minden szó mögött rejtett, személye ellen irányuló támadást gyanító főmérnök hasznos, nagytudású, haladó beállítottságú, kiváló szakember, de nem sikerült bizalmatlanságát eloszlatnia, akarva nem akarva kiéleződik közöttük a helyzet. Az ellentéteket igyekszik fokozni a vállalatnál megbújt fasiszta Dusnoky rajzoló, aki beíérkőzött Lontay szű- kebb családi környezetébe is. Az ellentétek gordiusi csomóját végül is a fiatal mérnök és Baby szerelme oldja meg, amely végleg meggyőzi Lontayt, hogy Molnárnak eszeágában'sincs kitúrni őt, hiszen egyet akarnak mind a ketten: építeni és megvédeni a nép államát, a szocializmust. Sólyom László egy sor kitűnően jellemzett tipikus alakot vonultat fel a hamisítatlan valóságot ábrázoló vígjátékban s a bonyodalom közben ízes humorral mutatja be, hogyan reagáltak a kormányprogramra a különböző beállítottságú szereplők; a reakció maradékai hogyan lelkendeztek, erőszakosan a móguk javára' magyarázva, egymás vágyálmait táplálva a kormányprogram egy-egy kikapott, torzítva továbbadott mondatával. Mint szögek a zsákból, úgy bújtak ki ezek a hiú vágyálmok a reakciós begyekből. Orosz György rendezésében a kis színpad intim keretei közt helyesen formálódnak ki a változatos jellemrajzok és üdén bomlik ki a mulattatva is sok tanulságot, nevelő hatást hordozó cselekmény a maga életszerű konfliktusaival. A konfliktusokból — úgy érezzük — kiviláglik, hol bújnak meg azok a hibák, apró nehézségek, amelyek fékezik az építőmunka lendületét. Az előadásban érvényesül a szerző ama szándéka, hogy mire a játék végére érünk, az összes szereplők jelleme, belső világa kendőzetlenül áll előttünk, mint az átvilágított test szervei a Röntgen-gép előtt. Kiderül minden, de nem holnapra, hanem az előadás végére. György László alakításában élesen rajzolódnak ki Lontay Gáspár jellegzetes vonásai, állandó belső nyugtalansága, amelyet különböző „felsőségek“ oürokiatikus intézkedései, indokolatlan kritikái okoznak. Jól érzékelteti, hogy mindennél jobban bántja önérzetét az, hogy az ő okos, tehetséges lányát nem vették fel a műegyetemre; ez is táplálja bizalmatlanságát minden „munkás-káder” iránt, s úgy érzi. a régi értelmiséget csak megtűrik, de nem becsülik meg. György László beleéli magát Lontay vélt és jogos sérelmeibe s emiatt minduntalan kirobbanó keserűségébe, megmerevedett bizalmatlanságába, a híres építész fölényes modorába. Akkor kezdi fnk- ról-fokra megnyerni a közönség ro- konszenvét, amikor otthonában, saját környezete körében póz nélkül nyilatkozik meg alapjában haladó "rir-ö----------------------világszemlélete >— amikor nem is sejti, hogy megnyilatkozásának tanúja Molnár elvtárs. És Molnár elvtárs — akiből Prókay István alakít élő figurát a színpadon —« ezeknek a rokonszenves, őszinte megnyilatkozásoknak a hatása alatt határozza el még keményeb-i ben, hogy ha törik-szakad, megér* teti Lontayval, hogy nem ellenség* ként állnak szemben egymással; hanem harcostársakként. Ezek a, megnyilatkozások szabadítják fel nyiladozó érzelmeit is Lontay Baby iránt, akiről most már világosait látja, érzi, hogy az új nemzedék, új neveltségű, tisztafejű, egészséf* ges gondolkozású, akaraterős leá* nya, akit nem befolyásol anyja pol* gári gondolkozása, Toncsi nénfi reakciós rögeszméi és a ház körül somíordáló Dusnoky szennyes, mé* regkeverő mesterkedései. Hacseri Józsa bájosan, színesen játssza meg ennek az értelmes mai lánynak ön* álló, okos magatartását és szereli mének megérlelődését. Egy-egy jei lenete feledhetetlenül kedves él* mény marad. Pethes Ferenc igaz művészettel pillanatok alatt hiteles jellemrajzotj ad az öreg Sinkó János mérnök-* diszpécserről, aki keveset beszél, de mindent jól lát, ami körülötte! történik. Érdekes típus figurái Lontayné „nagyságos asszony“, ak! Molnár elvtárs jelenlétében majd elolvad bűbájmosolyba mártott de4 mokratikus érzelmeinek fitogtatásS közben, ahogy azt Nádassy Anna jó komikai érzékkel játssza meg, Férje érdekében még a háztartási alkalmazottat, Bözsit is hirtelené* ben asszonytársnak szólítja —* eszébe jut, hogy Bözsi MNDSZl asszony — Bözsi meg —- már m:nlj Somló Mária — kellő humorérzéki kel viszonozza, sőt a régi rendszeri visszatéréséről makacsul ábrándozó! Toncsi nénit is asszonytársi ti tűi lussal bosszantja vérig — miközi ben a nézőtéren percenkint ömlikä végig a derű, a kacagás hulláma, Toncsi néni vérmes ábrándozásait! Kádár Margit tolmácsolja dacosan, hevettetően. Meg kell' adni, 'hogy ez a Toncsi néni, aki hetvenéves! vénleány, erős jellem politikai ba* rátjához, Dusnokyhoz képest, akifl Némethy Ferenc ragyogóan rajzol meg, mert amikor Vágó Péter re-* pülős hadnagy (Fekete Alajos), Molnár barátja megjelenik a szí* nen és tévedésből államvédelmi hadnagynak vélik, Toncsi néni büszkén vállalná a „mártiromsá* got“, Dusnoky ellenben letagadja á csillagot az égről, csalt kimenekül* jön előbbi bősz kijelentéseinek kö* vetkezményei alól. Vargha írért mint Tímár Boriska rajzoló egyik! pozitív alakja és a derék Vágó Pé* tér szerelmese a vidám bonyoda* lomban. Csanády Ila hivatalse* gédje egyik színfoltja a mindvégig lüktető menetű előadásnak, amely* lyel a Vidám Színpad együttesel még sok hétfő estén fogja megör* vendeztetni a színvonalas szórako* zást igénylő közönséget. HAJDÚ BÉLA cJl jövőbe, néznek... Fény, tűz és szikra S fő, roíyog az acél. Micsoda munka, s tempó S a. martinász kibírja. Erős ember, hős, óh, Nagyszerű hős, akit a cél, Nemes cél fűt, s nevét A történelem könyvébe Mindennap beírja. Igazi hősök a martinászok. Én csodálom őket, Mint a szép ifjúságot, Mint a tavaszi mezőket. KARNEVAL Üdvözlégy tarka karnevál! Üclvözlégy színes álom! Szépséged méltó dalra vár: Segíts hát megtalálnom A szivem legszebb énekét Te tűz-szemű leányka; Míg együtt nézzük, él-e még A jelmezek varázsa. — Fénylő szemem körültekint: Kedves farsangi párok Fonódnak össze s nyílnak, mint Fantasztikus virágok. — Szitál a konfetti eső, S gyors szerpentin szivárvány Villan, s piheg a nevető Vidám virágok vállán. Forró kemencék, izzó acél S száz veszély közt élnek, Ezért hősök, katonák, S mikor a tűzbe nézek Akkor tudom, érzem, A martinászok a jövőbe, A fényes jövőbe néznek. S míg cseng, bong, zúg a gyár S acél folyik; s hatalmas üst Billen, — örök itt a nyár — S míg felcsap a láng, A gáz, a gőz. a füst, Minden percben s pillanatban Épül az új világ. Köszöntlek martinász, Ki szüntelen harcban ál Is S mindennap megcsodállak. SZEGEDI LÁSZLÓ Előttünk szunnyadó pohár, S a borban rezgő fények Rubinija szép arcodra száll: — Mit szemem úgy becézget.-.j Váltunkon színes szalagok: Erősebbek a láncnál; Hozzád kapcsoltak, — rab vagyok Karnevál éjszakáján. Mulat e boldog ifjú nép: Örök emléket képez; De nekem mégis ... nem elég, Te kellessz még e képhez: — f m Szemem csak újra rád talál; S ne vesd meg szótlanságom: • Te vagy a legszebb karnevál, Te vagy a legszebb álom Nézd: mennyi, mennyi fiatal, S mint szemed, — szemük éget. Látod, már kész is ez a dal: Tegyünk rá csók-pecsétet. m 3 * Soós Zoltán i ■ 9 • • MlfllllMIMIHN«
