Észak-Magyarország, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-20 / 43. szám

2

cszakmagtaborszAg

Vasárnap, 1955. február 24,

A Szovjetunió kormányának nyilatkozata az ENSZ leszerelési bizottsága albizottságának lebruár 25-én kezdődő munkájával kapcsolatban

szükségesnek tartja, hogy az Egye-1 fegyverzet egyetemes csökkentése és

sült Nemzetek Szervezete még 1955-] az atomfegyver eltiltása kérdésében, ben hívjon össze világértekezletet a 11955 február 18. (MTI)

A francia kormányválság

Párizs (MTI).

r Moszkva (TASZSZ)

Február 25-én Londonban megkezdi munkáját az ENSZ leszerelési bizottságának albizottsága, amelynek az a feladata, hogy újabb kísérleteket tegyen a megegyezés megteremtésére a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentésének, valamint az atom fegyver és a többi tömegpusztító fegyverfajta eltiltásának kérdésében. Nyilvánvaló, mennyire fontos, hogy a leszerelési bizottság munkája sikerrel járjon. Ámde a bizottság és albizottság ezideig semmit sem tett a megfelelő nemzetközi egyezmény létrehozásáért.

Ezzel kapcsolatban a szovjet kormány szükségesnek tartja, hogy nyilatkozatot tegyen.

A szovjet kormány e nyilatkozatban a közgyűlés kilencedik ülésszakán előterjesztett javaslatai kiegészítéséül szükségesnek tartja indítványozni, hogy az államok vállalják az alábbi kötelezettségeket:

1. Az államok birtokában lévő atom- és hidrogénfegyverkészletek teljes megsemmisítését, valamint az atomanyagoknak kizárólag békés célokra való felhasználását.

2. Nem növelik fegyveres erőik és fegyverzetük létszámát, illetőleg mennyiségét az 1955 január t-i színvonal fölé, továbbá nem növelik ka tonal célú költségvetési előirányzataikat az 1955. évi költségvetési előirányzatok fölé.

A szovjet kormány ezzel kapcsolatban amellett foglal állást, hogy az említett határozatok betartása felett megfelelő nemzetközi ellenőrzést létesítsenek.

— A szovjet kormány elismeri, hogy minden népnek létfontosságú érdeke a leszerelés és az atomfegyver eltiltása problémájának megoldása. Egyetlen államot sem szabad távoltartani attól, hogy résztvegyen ennek az igen fontos és halaszthatatlan feladatnak megoldásában, akár tagja az Egyesült Nemzetek Szervezetének, akár neun.

Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a Szovjetunió a többi között a négyhatalom külügyminisztereinek 1954 januári berlini tanácskozásén javasolta egy világérte kéziét összehívását a fegyverzet egyetemes csökkentése kérdésében. Ilyen értekezlet összehívása megfelelne a nemzetközi feszültség csökkentése érdekeinek, az egyetemes béke megszilárdítása érdekeinek. A szovjet kormány

Szombaton hajnalban félháromkor hirdette ki Schneiter, a francia nemzetgyűlés elnöke, a beiktatással kapcsolatos szavazás eredményét. A francia nemzetgyűlés 312 szavazattal 268 ellenében megtagadta a Pineau- kormány beiktatását.

A kijelölt miniszterelnök a köz- társasági elnökhöz hajtatott és visz- szaadta megbízatását. René Coty köztársasági elnök — miután Pi- neau visszaadta megbízatását, már a szombat hajnali órákban megkezdte tárgyalásait új miniszterelnök kijelölésére. Fogadta a pártcsoportok elnökeit és — a hírele szerint — felszólította őket, gyűljenek össze szombaton délután s együttesen dolgozzanak ki megvalósító programot. E program 'kidolgozása után a köztársaság! elnök külön-külön fogadja majd őket és előreláthatólag még az éjszaka folyamén megbízást ad az új miniszterelnökjelöltnek.

René Coty a Francia Kommunista Párt részéről Waldcck-Roche-t fogadta, aki közölte a köztársasági elnökkel, hogy a kommunisták milyen feltételekkel támogatnának egy új miniszterelnököt, ha az lemondana a párizsi szerződések becikkelyezéséről, elősegítené a békepolitikát Kelet és Nyugat között, teljesítené a dolgozók követeléseit, s elismerné a tengerentúli népek törekvéseinek jogosságát.

Poiitikai megfigyelők az új miniszterelnök személyével összefüggésben elsősorban Edgar Faure nevét emlegetik, egyesek André Mori- ce-ról beszélnek, sőt Pinay újabb jelölését sem tartják kizártnak.

Szombat reggel még csak egyes lapok fűznek kommentárt a Pineau- kisérlet bukásához.

A Humanité megállapítja:

A Pineau-kisérlet főként azért bukott meg, mert Franciaországnak a németek felfegyverzésével szemben tanúsított ellenkezése — amely felfegyverzés szöges ellentétben áll az életszínvonal emelésével — nagy súllyal nehezedett a képviselőkre.

Egy amerikai gépkocsi szerepe a berni román követség elleni támadásban

v London (TASZSZ) A Reuter-iroda jelentése szerint a svájci rendőrség február 18-án megtalálta azt a gépkocsit, amelyen —

mint feltételezik — a fegyveres banditák Bernbe érkeztek a román követség elleni támadás végrehajtására. A gépkocsi az Egyesült Államok nyugatnémetországi fegyveres

Jacques Duclos sajtóértekesictet tartott Bonnban

Berlin (MTI) Jacques Duclos, a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára, a párt parlamenti csoportjának elnöke és Schaefer, a Német Kommunista Párt Freies Volk című központi lapjának főszerkesztője pénteken Bonnban sajtóértekezletet tartott bel- és külföldi laptudósítókkal. A sajtóértekezlet középpontjában a párizsi szerződések elleni harc, a moszkvai nyilatkozat, a német é«; francia nép közötti kapcsolatok, a német kérdés békés rendezése és a Saar-egyezmény kérdése állt.

Jacques Duclos a következő szaerőinek jelzéseit viseli. A gépkocsit a rendőrségre szállították, hogy megvizsgálják a rajta található ujjlenyomatokat. A gépkocsit a követség épületének közelében találták. A rendőrség feltevése szerint a támadók a német svájci határon át érkeztek Svájcba. (MTI)

vakkal nyitotta meg a sajtóértekezletet: —„Pénteken Dortmundban egy nagy népgyülésen beszéltem. Ezen a tömeggyülésen közvetlenül megismerkedhettem azzal a hatalmas mozgalommal, amelynek keretében a német nép elszántan küzd a párizsi szerződések ellen. A Francia Kommunista Párt, amelyet itt képviselek, nagy történelmi jelentőséget tulajdonít annak az erőteljes eljárásnak, amelyet a német nép a párizsi militarista szerződésekkel szemben tanúsít. Jelenlétemmel is kifejezésre akartam juttatni a francia nép teljes szolidaritását a német néppel”.

(MTI)

I francia kifztársasági elnök Edgar Faure-l bízta meg kormányalakítással

Párizs (MTI) Az AFP jelentése szerint René Coty francia köztársasági elnök szombaton délután fogadta a jobboldali képviselő-csoportok elnökeit, akik ezt megelőzően ülést tartottak a Bourbon-palotában:

A Reuter értesülése szerint a köz- társasági elnök a tanácskozás után magához kérette a radikál-szocialista Edgar Faure-t és felkérte, hogy kísérelje meg a kormány megalakítását. (MTI)

fl svftlci hatóságok nem akarják Kiadni a Román Népköztársaság berni követsége elleni banditatámadás

tetteseit

Bem (TASZSZ) A jobboldali lapok megnyilatkozásaiból, valamint a hivatalos nyilatkozatokból kitűnik, hogy a svájci hatóságok nem akarják teljesíteni a Román Népköztársaság kormányának jogos követelését. A Román Népköztársaság kormánya, mint ismeretes, azt követelte, hogy Svájc adja ki a román fasisztákat, akik Bernben olyan állam követségének immunitását sértették meg, amellyel

i -------4^-^

Svájc diplomáciai kapcsolatot tart fenn.

A svájci igazságügyminisztérium és rendőrség február 18-án nyilvánosságra hozott nyilatkozata szerint a svájci területen letartóztatottak kiadása az igazságügyminisztérium hatáskörébe tartozó rendőrkapitányság joga. Bizonyos körülmények között — mutat rá a nyilatkozat — e kérdésben a szövetségi bíróság is hozhat döntést.

l^íagy Imre elvtárs egészségi állapota

Nagy Imre elvtárs, a Magyar

Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke e hó elején coronaria trom- bosissba esett. Egészségi állapota

azóta lényegesen javult és előrelát-* hatóan április folyamán újra munkaképes lesz.

A DISZ Központi Vezetőségének ülése

A Dolgozó Ifjúság Szövetségének Központi Vezetősége szombaton tartotta a XIV. kibővített ülését a DISZ központi székházában. Az ülésen megjelent Ács Lajos, a Magyar Dolgozók Pártja poiitikai bizottságának tagja, a Központi Vezetőség titkára, a DISZ alapszervezetek megerősítésének feladatairól, a

DISZ II. kongresszusára való felkészülésben Szakali József, a DISZ Központi Vezetőségének első titkára tartott beszámolót. A beszámolót vita követte, majd az V. világifjúsági találkozóra való felkészüléssel kapcsolatos feladatokról Kádas István, a DISZ Központi Vezetőségének titkára tartott beszámolót. (MTI)------------t» ^

¥í'nevezések

A Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Román József elvtársat egészség- ügyi miniszterré megválasztotta, dr. Simonovits István eltársat az egészségügyi miniszter helyettesévé kine- \ ezte.

A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Jánosi Ferenc elvtársat a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkárává történt megválasztása folytán a népművelési miniszter első helyettesi tiszte alól, továbbá Non György elvtársat népművelési miniszterhelyettesi tiszte alól féri mentette és egyidejűleg Non György elvtársat a népművelési miniszter első helyettesévé, Kállai Gyula elv- társat népművelési miniszterhelyettessé kinevezte. (MTI)

A Lenin Kohászati Művek kultúrosztálya közli a vasgyár dolgozóival, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel a

Szerelem, házasság, válás

e. előadást 1955 március 1-én este 6 óra! kezdettel az újdiósgyőri Vasas Otthonban megismétli. Jegyek korlátolt számban, elővételben a Lenin Kohászati Művek kuHúrosztályán és mindennap délután '£ órától az újdiósgyőri Vasas Otthon gondnokánál kaphatók.

A JUHASZ

Irta- Török Alfréd ||

"DiilllllllllllMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIirillllllllllllMIIIIIl.

emhiába Ároktő a község neve, sok árók van benne. Az árkokat még csakhagy- ’ ján, de gödör is van bőven. Ott- jártunkkor tapasztaltuk. Kocsink úgy dülöngőzött az úton, mint a részeg ember; keskeny volt neki az utca. Hol az egyik oldalán, hol a másik oldalán kötöttünk ki, különösen. amikor az Ui Élet termelő- szövetkezet tanyáiéra mentünk. Mondtuk is az elnök elvtársnak;

:— No, Kovács elvtárs, ha most a kocsi felmondaná a szolgálatot, tavaszig se kecmeregnénk ki innen.

És csaknem igy is lett. mert ahogy éppen fordultunk volna be a tanyára, azon vettük észre magunkat, hogy süpped alattunk a talaj. Valami kacsaúsztató tóba szakadtunk bele. Azt sem tudtuk hirtelen, merre meneküljünk. Kiugráltunk a kocsiból, ám ekkor kezdődött a nemulass. Kocsink se előre, se hátra nem mozdult.

— Hogy erre, meg arra... —

szitkozódtunk. — Úgy beágyazza magát a kerék, mintha ki sem akarna onnét többet jönni.

— Nyomás, fiuk, — biztatott sofőrünk. Hozzá is kezdtünk. De bezzeg a mi kocsink nem mozdult egy tapodtatnyit sem.

— Nincs mit tenni — mondtuk az elnök elvtársnak, a sók kínlódás után — ki kell huzatni.

Úgy is történt. Két szép magyar ökör húzott ki bennünket a pácból. Csak úgy fénylettünk a sártól, rá volt Írva arcunkra a bosszúság.

—• Ugyan, ne mérgelődjenek azért n-nid ipt=kprítiuk masukról a sarat — mondta az elnök elvtórs. — Azért megérte, hogy idejöttek. Itt v?n néteául a iuhászunk. Derek ember, érdemes megismerni. Tán a világon nincs olyan juhász, mint ő Kiss Jánosnak hívják.

elébredt az érdeklődésünk. Nem mindennapos ember lehet Kiss János, ha az elnök igy dicséri, hiszen jól tudjuk, a magyar paraszt nem osztogatja egykönnyen a dicsérő szót. Rá kell arra szolgálni, hegy valaki kiérdemelje.

— Jöjjenek no, elkísérem magu- • kát, — invitált bennünket az elnök s mi kaptuk magunkat és csak ügy sárosán látogatóba mentünk a

\ tsz. juhászához.

Amikor beléptünk az ajtón, Kiss elvtárs csodálkozva kérdezte: — Mi az, mi történt magukkal elvtársak?

—< Hja, hja — mondtuk — nem

tudja? Ároktőn volnánk.

Valamennyien felkacagtunk . . , Aztán megmondtuk, hogy azért kerestük fel Kiss elvtársat, mondja el nekünk, milyen a juhász élete?

—• Nincsen abba semmi különös, — legyintett a kezével. — Olyan mesterség, mint a többi. Ez is becsületes munkát kíván. Egész nap legeltetjük a nyájat, vigyázunk arra, hogy erősödjenek a birkák.

— De foglaljanak már helyet — mondta barátságosan.

Közelebbről szemügyre vettük. Olyan 170 centi magas, negyven év körüli, de fürge, barnahajú ember. Felesége előtt kötény volt, éppen a vacsora utáni edényeket rakta el az asztalról. Beszélgetésbe kezdtünk. Arról, hogy hogyan lett juhász, mióta folytatja a mesterséget?

Kicsit gondolkodott, aztán megeredt a nyelve, mint az erdei patak vize, — alig győztem jegyezni.

— Az apám, de még a szépapám is juhász volt. Ennek neveltek engem is. Jól emlékszem rá, apám írí’üd’g mondta nekem: Fiam. ha becsületes ember módjára akarsz élni, akkor csak juhász légy és szeresd a jószágot.

ondolatai visszarepültek a múltba, homlokát ránc borította, keserves napok emlékeit idézte fel.

— Pici gyermek voltam, amikor már a falkát őriztem. Iskolába nem jártam, mint sok hasonló szegény szülők gyermeke sem. Hiszen akkor alighogy kinőtt a gyermek a pendelyből. máris munkába kellett állnia. Kellett a kenyér. A juhok- nál voltam éjjel-nappal, esőbe- sárba, télen, nyáron. Fétkommeo- cióért szolgáltam. Az ágyat csak hírből ismertem. A takaróm a nagy ég, meg a subám volt. Ki védte

akkor a szegény embert? A fizetség sokszor csali ütés volt. Ott ette volna meg a fene Bodnár Lajost, aki gazda volt Botlik József mező- rtagymihályi „méltőságos úrnál". Neon egyszer megvert, ok nélkül. Próbáltam volna csak visszaütni, a zsandárok majd megtanítottak volna „tisztességre". Nem szólhattam ellene, jogában állt, a kutya sem vonta érte felelősségre.

Kis csend után folytatta. A múlt keserűségei között válogatott, melyiket mondja el.

— Tudják, olyan alacsony házunk volt, hogy apám meggörnyedve járt benne. Amikor bejött a szobába, a kalapját már az udvaron levette, mert bent a gerenda lese perte volna a fejéről. Szóval, nem törődött velünk senki...

Aztán a juhokról beszélt és derűsre vált az arca.

— Megszerettem a juhászságot, odanőttem a falkához. Mindig mondtam: ha az országban csak két juhász lesz. az egyik én leszek. Nem tudtam elképzelni az életemet juhok nélkül. A sors mégis úgy hozta, hogy ott kellett hagyni a fatkát és munka után nézni, mert különben felkopott volna az állunk, így kerültem 1942-ben a diósgyőri gyárba. Egészen más volt ott a munkások között az élet. Először nehéz volt megszokni, de aztán belejöttem. Kitanultam gépkocsi- vezetőnek. villamyhegesztőnek, se- gédmozdonyvezetónek és vasszer kezeti szerelőnek. A szívem azonban mindig húzott vissza a falkához. Pedig már párt is találtain magamnak a gyár tövében — nevette el magát s huncutul a feleségére nézett.

— így volt ez. Amikor behívtak katonának, akkor tanultam meg ími-olvasni. Iparkodtam pótolni a mulasztást. Kikerültem a frontra, de szerencsésen fogságba estem.

1947-ben kerültem haza a Szovjetunióból. Itthon azonnal kértem felvételemet a Kommunista Pártba,

A párt segített, hogy továbbképezzem magamat, én pedig becsülettel helytálltam a kötelességteljesítésben. így lettem később párttitkár, iss elvtárs rágyújtott, kettő-hármat szippantott a ci garettából, aztán újból folytatta:

— De csak visszahúzott engem a juhász élet. Még éjszaka is azon töprengtem, hogyan jutok vissza ismét a falura. Az asszony persze hallani sem akart róla.

— Bizony, napról-naora azt só- hajtozta nekem — szólt közbe az asszony. — Hej anyjuk, ha mégegy- szer juhász lehetnék, tíz évvel tovább élnék!

Még álmában is a juhokkal volt. Egyszer hajnalban azt mondja nekem: hallod-e, asszony! Nagyon szépet álmodtam. — Mit te, kérdeztem kíváncsian. Azt, — mondta —, hogy nagy falkám volt és szép zöld réten legeltettem — Hogy az istencsudája vigyen el a falkáddal együtt. — mondtam neki és hátat fordítottam.

— Jól van már no, hagyjál engem is beszélni — szólt feleségére — és tovább folytatta:

— Amikor meghallottam a párt felhívását, hogy: munkások jelentkezzetek falura a mezőgazdaságnak segíteni. Nem sokat teketóriáztam. Mentem azonnal az irodára. így kerültem vissza juhásznak. Nem is tudom elmondani milyen boldog voltam, amikor kihajtottam a birkákat a rétre. Örömömben elővettem furulyámat és kedvenc dalomra zendítettem rá.

— Hallgassák csak meg: — intett és már mondta is:

ffortobágynak van egy vize Ügy hívják, hogy kis Hortobágy, Azon van egy kőhíd rakva,

Kilenc lyukra kiforagva.

Azon jár ál gulya, ménes,

A számadó nagyon kényes.

Bort iszok én, nem pálinkát.

Nem. élek én hóval, mint más, litert ha én is búval élnék.

Ve hamar is megvénülnék.

— Ez igen, *— bólintottunk valamennyien.

— Hát ilyen volt az én életem tette hozzá, rövid hallgatás után.

Csend lett a szobában. Kovács elvtárs, az elnök szólalt meg:

rülünk is, hogy eljött hozzánk. Nyugodtak vagyunk, mert tudják hogy biztos kézbe vannak a birkák. Igaz, —- folytatta. — Halász Jóska is régi juhász, de közel sem állhat Kiss elvtárshoz. Vele csak bajunk volt mindig. Tavaly is ötezer forint kárt okozott a csoportnak. Rosz- szul gondozta a juhokat és a gyapjú kilójáért mi csak 28 forintot kaptunk, mások pedig 36 forintot. Persze, mert a mienk rossz minőségű volt. Halász Jóska megáztatta a birkákat nyírás előtt.

Kiss elvtárs egyedül 624 juhot gondoz. Most különösen sok munkája van, mert ellenek a birkák, Gondozni kell a bárányokat is. Úgy jár köztük, mint a doktor, hol itt, hol ott gyógyít, simogat. Szeme mindent észrevesz, nem hagyná ott egy percig sem az állatokat. Felesége hordja ki neki az ennivalót, s ha nem vinné, talán nem is enne. Eddig már 172 báránnyal szaporodott a falka és egészséges mind.

— Sok baj van ám velük ilyenkor — mondta Kiss elvtárs — előfordul. hogy ráfekszik az anya a kis bárányra és agyonnyomla. Máét szoptatni meg nem akar. De nerw azért juhász a juhász, hogy ne tud' na ezen segíteni. Megnyuzza a ki* múlt bárányt és ráhúzza bőrét az egészségesre. Aztán már az anya szoptatja vígan, mert azt hiszi, hogy az övé. Erre azért van szükség. mert van olyan juh, amelyik kettőt is ellik, s csak egyet bír szoptatni.

míg beszélgettünk, megszáradt a sár is rajtunk. A szóból is kifogytunk, elköszöntünk. Gazdagabbak lettünk égy élménnyel, megismerkedtünk egy derék magyar juhásszal, aki

mint a régi juhász nóta mondja:

... Terelgeti nyáját, fújja furulyáját, bú nélkül éli világát.