Észak-Magyarország, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-18 / 41. szám

r~------------------1 /Hőre az ét üzem címért, a Idizaímduláii urU^ért! V ___________________ XI. évfolyam 41. szám Ára 50 fillér Miskolc, 1955 február 18, péntek Minden erővel azon legyünk*, hogy a mezőgazdaság fejlesztésére hozott párt- és kormányhatározatot végrehajtsuk A megyei pártbizottság kibővített ülése A megyei pártbizottság végrehajtóbizottsága kibővített ülést tar­tott. Az ülésen megjelentek a végrehajtóbizottság tagjai, a járási párt- bizottságok első titkárai, a tömegszervezetek és állami szervek kommu­nista vezetői. Jelen volt és felszólalt Rónai Sándor elvtárs, a párt Köz­ponti Vezetőségének tagja. A kibővített ülés két napirendi pontot tárgyalt: 1. A megye mező- gazdasági munkájával, a soronkovetkező feladatokkal foglalkozó beszá­molót; 2. belső szervezési kérdéseket. A „Szervezési kérdések“ napirendi pontjának megtárgyalása ke­retében, az ülés a Központi Vezetőség javaslatára egyhangúlag jóvá­hagyta Földvári Rudolf elvtársnak, a megyei pártbizottság első, Gyárfás János elvtársnak másod- és Kovács Sándor elvtársnak harmadtitkárrá, valamint Putnoki I,ászló elvtársnak titkárrá való kinevezését. A párt­ós tömegszervezeti osztály vezetőjévé Varga Zoltán elvtársat, a szakszer­vezetek megyei tanácsának volt titkárát választotta meg, valamint hoz­zájárult Kn^zti Fajos elvtársnak. a DISZ megyei bizottsága első titká­rának leváltásához, illetve kisebb beosztásba helyezéséhez. A napirend első pontjához a beszámolót Gyárfás János elvtárs, a megyei pártbizottság másodtitkára tartotta. Gyárfás János elvtárs beszámolója — Mit tettünk a KV és a Minisz­tertanács december 19-i, a mezőgaz­daság fejlesztéséről szóló határozat végrehajtásáért megyénkben? Me­lyek a teendőink: párt-, állami és tö­megszervezeti vonalon a határozat maradéknélküli megvalósításáért? — tette fel a kérdést Gyárfás elvtárs a' beszámoló elején. — A határozat megjelenése óta kb. 14 hónap telt el. Ez a mezőgaz­daságban nem nagy idő, de módot adott bizonyos tapasztalatok szerzé­sére és következtetések levonására. Ha, a mérleget felállítjuk, akkor megállapíthatjuk, hogy sokat írha­tunk az eredmények oldalára, de még nem lehetünk elégedettek a ha­tározat végrehajtása során eddig el­ért sikerekkel, tehetőségeink a me­gyében Sokkal nagyobbak, mint ame­lyeket eddig kihasználtunk. fsz. elmúlt esztendő gazdag volt mind politikai, mind gazdasági és kulturális eredményekben. Ezek kö­zött különösen nagy jelentősége volt a mezőgazdasági termelés fejleszté­sében elért sikereknek. Ismeretes, hogy Borsod megye az ország egyik legfontosabb ipari megyéje. A ne­hézipar döntő része van itt és ne­künk a helyes arányok kialakításával továbbra is elsőrendű érdekünk a KV idevonatkozó határozatait maradék nélkül megvalósítani, hiszen a nehézipar biztosítja az alapot a mezőgazdaság fejlesz­téséhez, népünk életszínvonalá­nak fokozott emeléséhez, a szo­cializmus építéséhez, hazánk vé­delméhez. (Emellett az elmúlt évben a mező­gazdáig fei'^szté'-ét is felada­taink előterébe kellett állítani. Ez érthető is, mert a mezőgaz­daság általános fejlesztése, a mező- gazdasági termelés hozamának ál­landó növelése nélkül nem lehet a népjólét növekedésének programját végrehajtani. A mezőgazdaság fejlesztése —ezen belül különösen a tsz-ek megszilár­dítása, számszerű fejlesztése a lenini önkéntesség alapján — egész nép­A határozat megvalósítása során elért eredmények legjobban a mun­kás-paraszt szövetségnek, népi de­mokratikus államunk alapjának erősödésében jutnak kifejezésre. A mezőgazdasági termelés fel­lendítéséért folytatott harc ered­ményeként szorosabb lett a vá­ros és falu összefogása, kiszéle­sedett az ipar és a mezőgazda­ság árukapcsolata. A munkásosztály felelősségérzetét mutatja, hogy az ipar több mezőgazda- sági gépet, szerszámot és egyéb köz­szükségleti cikket adott a falunak. A dolgozó parasztság a határozat végrehajtását több mezőgazdasági termékkel és az ipar számára több nyersanyag biztosításával támogatja. Nézzünk erre egy-két példát: A nép- gazdasági tervek átcsoportosítása so­rán megnövekedett megyénkben is a mezőgazdaság gépesítése. Míg 1953-ban kb. 5 millió 900 ezer forint Volt a gépi beruházás összege, addig 1954 III. negyedévéig kb. elérte a B millió 200 ezer forintot, 1954 végé­be a 13 millió forintot, tehát gazdaságunk, szocialista építésünk további előrehaladásának kulcskér­dése. a proletárdiktatúra alapjának, a munkás-paraszt szövetség megszi­lárdításának elengedhetetlen felté­tele. A mer/ífrazdasá«: feilesztését. a terméshozam növelését egész né­pünk ügyévé, nemzeti üggyé kell tenni! Ennek a nagy nemzeti ügynek a fe­lelőssége elsősorban pártunk legszi­lárdabb bázisára, kipróbált, harcos munkásosztályunkra hárul. Nagy a felelőssége a dolgozó parasztságnak, s az értelmiségnek is, de különösen nagy a feladata és felelőssége a me­zőgazdaságban, a párt. tanács, álla­mi és tömegszervezetekben dolgozó kommunistáknak, ők kell hogy vi­seljék a legnagyobb felelősséget egész népünk boldogulását szolgáló célkitűzéseink végrehajtásáért. E nagy felelősségérzetnek, amely át kell hogy fűtsön minden párt- és ál­lami funkcionáriust különösen érvé­nyesülnie kell a megyei pártbizott­ságnál. a mezőgazdaság vonalán dolgozó elvtársak munkájában, járá­si, falusi pártszervezeteinkben és nem utolsó sorban a megyei, járási, falusi tanácsokban dolgozó kommu­nisták munkájában. És tegyük hoz­zá, hogy e felelősség tudata kell hogy át­hassa a falun dolgozó állami és tömegszervezeti kommunista funkcionáriusokat, különösen a falusi DISZ- és MNDSZ-szerve- zetekben. valamint a földmű­vesszövetkezetekben dolgozó kommunisták tevékenységét. Ezeknek az elvtársaknak kell elsősorban a határozatban meg­jelölt feladatok végrehajtására szervezni és mozgósítani a dolgozó tömegek százezreit, magya­rázni nap nap után a határozat megvalósításának fontosságát. Párt.-, állami és tömegszervezeti funkcioná­riusainkat lelkesítse az a tudat, hogy olyan feladatokat kell megoldaniok. amelyek végrehajtásában mögöttük áll egész dolgozó népünk. a beruházások összege egy év alatt több mint kétszeresére nö­vekedett. Ezen belül 1954-ben 133 darab szán­tó-traktort, 31 darab univerzál- traktort, 10 aratógépet, 5 traktoros fűkaszát, 26 darab gabona-cséplőt. 49 darab függesztett kultivátort. 4 darab kombájnt és 2 darab teher­autót kaptunk. 1954-ben az ipar le­gyártott és forgalombahozott az or­szágban mintegy 180 ezer különböző lóvontatású és kézihajtású kisgépet. Ebből mi kb. 7 ezer mezőgazdasági kisgépet kaptunk, 8 millió forint ér­tékben. Többek közjiU 2 ezer darab ekét, 1.200 darab Iákapát, 1.400 da­rab boronát, 240 darab vetőgépet, 800 darab permetezőgépet, 650 db szecskavágót, 550 db répavágót és még sok egyéb gépet. Ismeretes, hogy 1955-ben az ilyen irányú be­ruházások még növekedni fognak. A mezőgazdasági építkezések között a legnagyobb helyet a dolgozók ré­szére szükséges lakások, munkás- szállások építése foglalja el. 1954- ben gépállomásainkon 34 darab 2—3 szobás lakás épült két és félmillió forint értékben. Ezenkívül a tsz- ekben többszáz modern istálló, gép­állomásainkon több gépjavító mű­hely, gépszín épült fel; a műhelyek nagy részét elláttuk korszerű eszter­gapadokkal. fúrógépekkel és egyéb szerszámokkal. A dolgozó parasztok növelték a szabadpiac felhozatalát. Ha össze­hasonlítjuk az 1953 IV. negyedévi felhozatalt 1954 hasonló időszakával, akkor azt látjuk, hogy 1954-ben búzából kétszer, árpá­ból hétszer, rozsból háromszor, baromfiból 1.5-szcr. szalonnából kétszer többet hoztak fel a sza­badpiacra, mint 1953-ban. Már most észre lehet venni, hogy a nagyobb termésfelhozatal következ­tében egyes cikkféleségeknek alacso­nyabb az ára. mint ezelőtt másfél vagy két évvel. A szalonna például — ami egyik főfogvasztási cikke a dolgozóknak — ezelőtt másfél, két évvel kg-ként 80—90 forintért volt kapható, ma viszont 45—55 forintért. A burgonya ára kb. 10—15 százalék­kal, a vöröshagymáé 60 százalék­kal, a tojásé pedig 22 százalékkal alacsonyabb, mint egy évvel ezelőtt. Az állami, illetve a földművesszövet­kezeti árak is jóval olcsóbbak. A novénylcrmeszfés és az állattenyésztés sikerei Az elmúlt évben a kenyérgabona kivételével fejlődött a mezőgazda­ságban a növénytermelés, sőt me­gyénkben a kenyérgabonatermelés "is elérte az 5 év termésátlagait. Az ötéves termésátlag megyénk­ben búzából 7.5 mázsa, rozsból 5.9 mázsa, kukoricából 8 9 mázsa volt, az elmúlt esztendőben viszont búzá­ból 7.2 mázsát, rozsból 6.2 mázsát kukoricából 12.8 mázsát termeltünk holdankint. A növénytermelés növekedésében nagy szerepet játszott, hogy az elmúlt években » határozat­nak megfelelően a dolgozó pa­rasztok, a szövetkezetek tagjai s az állami gazdaságok dolgozói többezer holdon végeztek istálló­trágyázást és többezer mázsával több műtrágyát használtak fel a mezőgazdaságban, mint 1953-ban. Az állattenyésztés — kivéve a szarvasmarhatenyésztést ■— szintén fejlődött. A sertésállomány me­gyénkben egy év alatt kb. 5 ezer da­rabbal, a juhállomány kb. 30 ezer darabbal szaporodott. Javult a te­nyésztői munka, ami sokat segített az állategészségügy helyzetének megjavításán. A szarvasmarhánál egv év alatt az állatelhullás 9.2 szá­zalékról 37 százalékra, a sertésnél 31 százalékról 21 százalékra. a juh­nál 23 százalékról 7 százalékra csök­kent. Örömmel lehet üdvözölni azt is. hogy megkezdődtek megyénk szarvasmarhatenvésztésében az egyes tájfajták kialakítása, mint Göncön és Mezőcsát környékén is. Bár állattenyésztésünk egy év alatt fejlődött, az állati termékek hozama növekedett, s jobbak a sza­porulatok is. még sok kívánnivaló van az állatállomány fejlesztése te­rén. A mezőgazdasági termelés fellen­dítéséért hozott párt- és kormány- határozat után a párt és tanácsszer­vek megyénkben többet foglalkoz­nak az olyan kiváló mezőgazdasági kultúrákkal, mint a szőlővel, a vi­lághírű tokaji borral és a kajszin- barack-, a cseresznye- és a szilva­termeléssel. Egyes helyeken a meg­lévő szőlők felújítása és újak tele­pítése terén kezdeti eredményeket értünk el. A mezőgazdasági termelés fellen­dítésére hozott párt- és kormányha­tározat nyomán elért eredményeink értékelésénél nem hagyhatjuk figyel­men kívül azokat a politikai válto­zásokat. amelyek az elmúlt év alatt a faluban végbementek. Megnőtt a dolgozó parasztság aktivitása, a köz­ügyek iránti érdeklődése, megnőtt a parasztok tanulási vágya. Ennek a politikai és kulturális aktivitásnak kibontakozását nagymértékben segí­tette az elmúlt év1v»n létrehozott Megyénkben is fokozódóit a mezőgazdaság grépesíléfe termelési bizottságok munkája. Az elmúlt egy év alatt beigazolódott, hogy a termelési bizottságok életreva­ló, öntevékeny paraszti szervek. Sok községben, így Borsodiván- kán, Mezőkeresztesen, Göncön stb. jelentős és eredményes te­vékenységet fejtettek ki a mező­gazdasági munkák időben és jó- minőségben való elvégzése érde­kében. A mostani időkben már segít a Ha­zafias Népfront is. Meg kell azon­ban jegyezni, hogy a falun megnöve­kedett aktivitást járási és falusi pártszervezeteink, tanácsaink, tö­megszervezeteink mindezideig csak kis mértékben tudták kihasználni. Ennek oka az, hogy munkájukban hiányos az eleven mozgósítás, a párt politikáját sokoldalúan megmagya­rázó politikai nevelő munka. A párt és kormány határozatait, intézkedé­seit nem magyarázzák, hanem sok­szor szárazon Ismertetik. Erűnek olyan példáját látjuk, hogy a falun az agitációs munkát gyakran jelsza-t vakkal, általános szólamokkal he-* lyettesítik. pártszervezeteink gyenge politikai munkájának nem kis szeren pe van abban, hogy alig egy éve a mezőgazdaság fejlesztéséről hozott határozat megjelenése után a hatá-* rozatról több helyen megfeledkeztek. Az abaujszántói járásban” például ki-* dolgozták az egyéves távlati tervet* de ennek a végrehajtását nem ellen-* őrizték, nem tartották napirenden, amit mutat az is, hogy a terv sző-* rén-szálán eltűnt— nem tudják hol van! Hasonló 'jelenségek más járási pártbizottságoknál is vannak. Sze-» rencsen a funkcionáriusok egy része! azt mondja, hogy van „ilyen terv", másrésze viszont azt mondja, hogy ők nem is hallottak „ilyen terv“-ről* Sőt itt-ott olyan véleményeket iá hallunk, hogy a határozat már nem érvényes, új határozat kellene. Ez °syáltalán nem helyes álláspont. Ne­künk továbbra is az 1953 decemberi határozat kell hogy munkánk alap-* ját képezze. Ek évben jelentősen növelni kell a termésátlagokat Az 1955-ös népgazdasági terv nagy feladatokat ró a mezőgazdaságra. A cél az, hogy ez évben búzából az át­lagtermést 8—9 mázsára, a rozsból 8.2 mázsára növeljük. Ez azt jelenti, hogy a búzánál 30 százalékkal, a rozs­nál 20 százalékkal kell emelni az átlagtermést. 150—200 literrel kell emelni az egy tehénre jutó tejhozamot is megyénkben. Meg kell mondani, hogy a terv tel­jesítése nem könnyű, de teljesen el­érhető. ha nem bízzuk el magunkat, ha felhasználjuk az eddig bevált jó tapasztalatokat, széles körben el­terjesztjük az élenjáró módszereket és ha jobban megfeszítjük erőinket, mint eddig. Az elmúlt év tapasztalatai azt bi­zonyítják, hogy az új szakasz politi­kájának végrehajtása, a mezőgazda­ság fejlesztése, az eredmények ki­harcolása nem megy simán. Pár-, turuk • és kormányunk e célkitűzései­vel egész dolgozó népünk egyetértett, azokat magáénak vallia, de ha visz- szatekintünk az elmúlt év esemé­nyeire, megelevenedik előttünk az a szakadatlan küzdelem, amelyet pár­tunk az új szakasz céljainak eléré­séért folytatott politikai, gazdasági és kulturális téren egyaránt. Meg kellett küzdenünk az osztályellen­séggel. a kulákokkal és a letűnt uralkodó osztály hangadóival, a kü­lönböző deklasszált elemekkel, akik mást reméltek, mint amit a határo­zat célul kitűzött. Meg kellett küz­denünk a baloldali elhajlókkal, akik nem hittek a parasztsággal való szö­vetség megszilárdításának politikájá­ban. akik a parasztság megszorítá­sára törekedtek. Meg kellett és meg kell védeni a párt és kormány cél­kitűzéseit azokkal a jobboldali el­hajlókkal szemben is, .akik elvesz­tették hitüket a szocialista építésbert és csak a kapitalista tendenciák tá-í mosatásában látták és látják a ki* vezető utat. Az utóbbi időben megyénkben erősödött a jobbol­dali veszély egyre jobban hát­térbe szorulnak a* olyan fontos feladatok, mint a mezőgazdaság szocialista átszervezése szükség­szerűségének tudatosítása, ter­melőszövetkezeteink eredményei­nek népszerűsítése, a tsz-ek számszerű fejlesztésének szorgal- mazása. Ugyanakkor egyre inkább elő* térbe kerül az egyéni paraszti gaz* daságok túlzott dicsőítése. Elég gya­kori jelenség megyénkben — külö- nősen falusi tanácselnökeinknél, ta-t nácstitkárainknál —*. az olyan gya* kórlat, hogy a tsz-eket szükséged rossznak, tehernek nézik és velük! nem. foglalkoznak. Az ózdi járási taJ nácsnál. valamint az uppcmyi és az uraii községi tanácsnál, rossz mun­kájukká] és közömbösségükkel úgy­szólván elősegítik a tsz-ek felbom-i lását. Az encsi járási tanács elnök' helyettese. Juhász elvtárs. a zárszá­madások idején nem volt hajlandó egyetlen egvszer sem kimenni a' tsz-be, PártfunkcionáriusainknáU ai tanácsban és más tömés szervezetek-* ben dolsozó kommunistáknál gyak­ran hiányzik a kommunista harcias-* sás. a határozott fellépés, a bátor kiállás a lazaságokkal ég az oppor­tunizmussal szemben. Nem lépnek fel azzal, a káros liberalizmussal és ’ogtalon, túlzott követeléssel szem' ben sem. ami leggyakrabban a be­gyűjtés körül tapasztalható. Nézzük meg részletesebben milyen feladataink vannak a kenyérgabona termelése területén? FokoTtii kell a megrre kenyérgabona velé«ler ulefé# A mai megyei pártbizottsági ülés egvik legfontosabb tárgya a kenyér­gabona termelésének kérdése. Ha­zánkban évente csak a kenyér és a vetőmagszükségletet számolva 24 millió mázsa kenyérgabonára van szükség. Ezenkívül az országnak központi tartalékokat kell biztosíta­ni. Mindezeket együttvéve 30—32 millió mázsa kenyérgabona termelé­sét kell megkövetelni évente a me­zőgazdaságtól. A kenyérgabona termelésének fon­tosságát aláhúzza a Politikai Bizott­ság januári határozata, amely ki­mondja, hogy a lakosság kenyérga­bona szükségletét hazai termésből kel] biztosítani, s a kenyérgabona ve­tésterületét az elkövetkezendő 2—3 évben jelentősen emelni kell. Ez nálunk, Borsod megyében azt köve­teli meg, hogy a kenyérgabona vetésterületét az elkövetkezendő 2—3 200—210 ezer holdra kell emelni. Az elmúlt év őszén megyénk­ben nem teremtettük meg az ország kenyérellátásának alapját. Majdnem 30 ezer holddal kevesebb kenyérga­bonát vetettünk, a tervet csupán 85.4 százalékra teljesítettük. Ez na­gyon komoly lemaradás, nagyon sú­lyos hiányosság! A lemaradás azt je­lenti. hogy még az 1953 évinél is ke­vesebb kenyérgabonát vetettünk. A legsúlyosabb a lemaradás a szerencsi (80.9 százalék), az abaujszántói (80.2 százalék) és az encsi (78.4 százalék) járásban. Ugyanakkor meg kell dicsérni az ózdi járásban dolgozó kommunistá­kat. akik jó politikai munkával biz­tosították a terv 100 százalékon fe­lüli teljesítését. Tsz-einknél viszony­lag jobb a helyzet, a tervet 93 szá­zalékra teljesítették. Különösen szé­pek az eredmények a ricsei járás» » 3. oldo’of \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents