Észak-Magyarország, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-17 / 40. szám

Csütörtök, 1955. február 17.

ÜSZAKMAGYARORSZÁG '

3

Termelőszövetkezetek,

amelyekben megsértették az alapszabályzatot!

Több kenyeret, több élelmiszert termelni, a lehető legjobban kihasználni a táj és talaj adta lehetőségeket, alkalmazni az élenjáró termelési módszereket — csak nagyüzemi gazdálkodás keretében lehet. Mező- gazdaságunkban a szocialista nagyüzemi termelés megvalósításának útja a szövetkezés, a termelőszövetkezeti gazdálkodás.

Az elmúlt néhány esztendő alatt többszázezer dolgozó paraszt lépett a szövetkezeti gazdálkodás útjára és számuk most is egyre emelkedik. Uj tagokkal gyarapodnak a termelőszövetkezetek megyénkben is, sőt új termelőszövetkezetek alakulnak. \ közös, a szövetkezeti gazdálkodáshoz természetesen olyan működési szabályzatra, alapszabályzatra van szükség, amely kizárja a visszaélés lehetőségét a közös munka eredményeinek elosztásánál, amely

minden tagnak egyforma jogokat biztosít.

Szükséges, hogy sz alapszabályzat a legteljesebb demokráciát biztosítsa a vezetésben, az irányításban.

Termelőszövetkezeteink ilyen szabályzat, szövetkezeti mintaalapszabályzat szerint gazdálkodnak A szabályzatot minden tag elfogadta, mert meggyőződött arról, hogy helyesen gazdálkodni, helyesen vezetni csak az alapszabályzat segítségével lehet. Ha eltérnek a szabályzattól, ha annak csak egyetlen pontját is megsértik, a kár egyformán érint minden tagot, az egész közösséget.

Habár ezzel minden tag, minden szövetkezeti vezető tisztában van, mégis igen sok termelőszövetkezetnél előfordul, hogy megsértik az alapszabályzatot.

A szerencsi járás mezőgazdasági osztálya megvizsgálta a járás termelőszövetkezeteinek munkáját, s kevés olyant talált, ahol ne tértek volna el a szabályzattól. S megállapította, hogy a szabályzat megsértése összesen mintegy egymillió forint erejéig károsította meg a szövetkezeti vagyont, a termelőszövetkezeti tagságot. A legdurvább hibát ott követik el a tagság, a közösség fiién,

ahol nem tartják tiszteletben a szövetkezeti demokráciát.

A tagság bizalmából vezetőbeosztásba került szövetkezeti vezetők néhol visszaélnek a bizalommal, önkény eskednek, nem kérik a tagság véleményét, beleegyezését, a közösség kárára önhatalmúan intézkednek. A mezőzombori Ui Élet termelőszövetkezet elnöke, Hegedűs Ferenc 500 forint előleget vett fel a pénztárból. hogy majd követ szállíttat a gazdaságba saját kőbányájukból. A pénz felvételéről nem értesítette a tagságot, a dolgot nem beszélte meg senkivel — megsértette a szövetkezeti demokráciát.

A megyaszói Kossuth elnöke, Nagy Károly szintén ezt tette. Elhatározta, hogy lovakat ad el a közös állományból. Arra nem gondolt, hogy ezt meg kellene beszélni a tagsággal. Megelégedett azzal, hogy a fogato- sokat értesítette. Az elnök ezzel súlyosan megsértette a tagság jogát.

Előfordul néhol még

a lopás és a közös vagyon elherdálása is.

Néhány termelőszövetkezeti tág a közös vagyonhoz nyúl. Ezzel önmagát lopia meg. mert gyengíti a közöst. A lopásra fv”-dál8srn is akad nélda a szerencsi járás termelőszövetkeze- teiné). A mezőzombori Uj Élet tsz- ben a .tagság megkapta a takar- mányrészesedést. Azt «'adták és felhasználták. majd a közösből etették háztáti teheneiket — különösen az, elnökhöz közelálló tagok. A közös állatállomány részér« nem volt elegendő takarmány. Hegedűs Ferenc elnököt a tagság le is váltotta.

A szövetkezeti vagyont gyengíti az is, amikor a tagsá«

gátolja a közös vagyon növekedését.

Arra persze szívesen rááll a szövetkezeti tagság, hogy malacot, süldőt osszanak, mindenki számára, né- hánvforintos áron. a szerencsi Lenin tsz vezetősége is ilyen javaslatot tett a tagságnak. Mindenki örömmel beleegyezett. Malacot kaptak 5.20 forintért kilogrammonkint. Harminc darab átlagosan 10 kilogramm súlyú malac „cserélt gazdát”. Szabadpiaci áron 700—800 forint egy pár ilyen malac ára, pénzértékben 11—12.000 forintot kapott volna értük a tsz. Ennyivel nőtt volna a közös vagyon. Ehelyett megelégedtek 1.560 forinttal. Ennyit fizettek be a közös pénztárba.

Általános jelenség, hogy a szövetkezetek tagjai 3—4 darab háztáji tehenet tartanak. A vezetőség szó nélkül eltűri ezt, pedig nagy szerepet játszik a közös vagyon elherdálásánál, akadályozza a gazdaság fejlődését. Akinek három-négy háztáji tehene van, elsősorban abból akar hasznot húzni, azzal törődik, nem a közös állatállománnyal. A szerencsi iárás termelőszövetkezetei félmillió forinttal kevesebb jövedelmet szereztek emiatt az állattenyésztésből, mint a növénytermelésből.

A m«s»vaozói Kossuth, a t'szaluci Vörös Halnak a szerencsi Lenin ter- melőszövrikezstek tagsága felesbe kaszá’+c 1« a t=z takarmányát, A ti- szaluoi Vörös Hajnalnál ez többszáz ezer forintos kárt ’elentett a köí*ö- vagvon számára, A tsz 40 hold lucerna. 14 hold lóhere és 64 hold rét- területtel r«ndelkez!k. Húsz erizsa termést, számítva holdankini. könv- nyen hegyöithettek volna 2 680 mázsa takarmányt. Az állatállomány áitnleUetésőhez csak 2.145 mázsa ssüksáees. Maradt volna tehát kiosztásra 5?,5 mázsa takarmány. F,z elesendő lett volna, ha a taaság eey- eav háztáji tehénnel rendelkezik. De ml vet 3—4 darab van. felesbe kaszáltak. A háztáji tehenek jól élnek, a közös állatállomány éhezik. Nem *udrak növendéket nevelni. nem emelkedik a tQihozam. Nem hizlalnak tinót, bikát. Könnvén ki tehet számítani mennyivel károsodott a tasság:. többszázezer forinttal!

Néhány termelőszövetkezetnél viszont felesbe, részibe idegeneknek adták ki a terménykaszáiást, sőt a kapálást is. Másutt, például 3 tisza- iuci Vrös Hajnalnál ezenkívül

a munkaegység felhasználásánál is hibát követtek el.

Túlságosan alacsony teljesítményalapot állapítottak meg a cséplőgépeknél dolgozók részére. Szinte „ették a munkaegységet”, s ha nem változtattak volna rajta később, jelentősen csökkent volna az egy munkaegységre eső részesedés .. .

Az alapszabályzat megsértése a közös vagyon gyarapodását, a tagság boldogabb holnapját akadályozza. A termelőszövetkezeti tagságnak nem szabad engednie, hogy bárki is megsértse a mintaalapszabályzatot.

miskolci építőipari dolgozók korszerűen felszerelt fogászati rendelője

(Erdődi János felvétele.)

A PIACOK

A dakint még csak pirkad, amikor az utcákon már megindul a forgalom. Szénával, szalmával telirakott sze kerék döcögnek. Egyi két tarka tehenek húzzák, a másikat fürge lovacskák. Szinte minden szekérnek egy az útja — a piac. Amikor a sátorárusok megérkez nek tarkabarka árucikkeikké], már rendezett szekértábor fogadja őket. Minden árusnak törzshelye van. egyik ismeri a másikat, tud ja, hogy szomszédja mit milyen áron kínál. Mire a sátorrudakra kiakasztják a tarka szalagokat, kendőket, cipőzsinórokat. a mindenféle csecsebecsét, megjelennek az első kofák is. Egymás ügyességét kijátszva „kapcsolják le” a vonatról érkező parasztasszonyokat, hogy tőlük olcsón tojást, túrót, vajat és tejét vegyenek. Amikor a háziasszonyok kiérnek, az áruk legnagyobb részo már a kofák asztalán sorakozik (!), a paraszt asszonyok csak a maradékot árusítják.

A későbbi órákban egyre nő az emberforgatag. Mogjolcn. nek a zugán- \ is,

titokzatos szavakat mór raolva hot itt, hol ott bukkannak fel. „TszkŐ, tszkő. tsék!“ — hangzik az egyik falnál. Az al maárus közelében mélyhangú fiatal leány susztertűt. varrótűt é» gombostűt kínál. Valaki merészen megkérdi a varrótű arái, de amikor meghallja, hogy ,.cgy forint csak darabja, csupa olcsóság” — úgy húzza el kezét, mintha áram ütötte volna meg. Nem is csoda, az ilyen „olcsóság” valóban ráz.

Messziről nagy halom agyagedény sárgállik, mellette egy egy kupac kosár. szatyor, vagy seprő. A szemközti árus magas éneklő hangon kínál gat ja kicsi és nagy fakanalait, ruhafogasait. Mellette zöld gyékényen a legszebb csendélet: — öreg anyóka guggol egy halom „gyógyfű“, gyercksip, régi gomb és edény között.

Sűrű embergyürií fogja körül a fazékfol- tozót, aki már csupa foltokból álló lábosán bizonyítja be évek óta, hogy ez a világ legjobb és legkorszerűbb fazék- foltozásj eljárása s néhány forint ellenében szívesen átadja munkamódszerét. Hangját csak a lacikonyhából kiebrudalt kutyák mér-» geo csaholása, vonyii tása harsogja túl. Nem csoda, hogy a kutyák a verés és a szidás eile-, néro visszatérnek <C konyhához, a zsárbaa rotyogó húsok és húr* kák még a jóllakott embert is vonzzák.

Az almás, túrós éa tejes kofák asztalai kő, zött előbukkannak az első virágárusok ia. K kis csokorba kötött hős virágokat, a tavasa első hírnökeit a csípő» hideg ellenére már meg) lehet találni,

A piaekömyéki kapu, aljakban a kisiparosok! rakták ki portékáikat. Az egyik kapu alatti- köteleket, zsinegeket, a másik alatt lószerszám mókát, a harmadik álaW) pedig bútordarabokat lehet kapni.

C zünnl nem akard

^ hömpölygő«, zsin bongó emhertömeg

ilyenkor a piac. Aa egyik megrakott kosa. rakkal távozik, a másik; üres szatyrokkal igyekszik az árusokhoz. Tart a csere, az alku késő délutánig, amíg csak » szürkület el nem űzi SB utolsó kofák is.

[ 4 feldíszített I teI ________________* vp m.

Párt

1

ben még nem tartózkodott senki délután öt órakor. A hosszú asztalok három sorban, rajtuk fehér terítő, kis szalvéta és zöld galyacskák voltak. Úgy, ahogy az ünnepi taggyűlésen szokás. A kommunistáknak mindig ünnep a párttag- gyűlés, de ez még szebbnek ígérkezett. Tíz évvel ezelőtt alakult még a gyár pártszervezete.

A folyosón és a szomszéd helyiségekben már többen voltak. Ismerősök, barátok, beszélgettek.

A kezdésig, vagyis hat óráig még egy óra volt

Mit lehet addig csinálni? — gondolkodtam.

Tvergyák Árpád elvtárs állt mellettem, együtt jöttünk is ő ajánlotta:

— Gyere. Elmegyünk az öreg Tatár Mihályhoz. Különben ő is itt lesz ma este. Már biztosan készül, meglátogatjuk ... Majd együtt jövünk vissza.

Már régen láttam Tatár Mihályt, örültem a találkozásnak. Tudtam, ha beszélgető kedvében lesz, sok érdekeset hallok az öreg veterántól.

— Csak úgy beállítunk hozzá? — kérdeztem.

— Miért ne? örülni fog, ha felkeressük.

Jó. Elindultunk.

4 gyár I kultúrházához közel lakik Tatár Mihály s ———— néhány perc alatt ballagva is odaértünk. Nem siettünk. Egész úton az öregről beszélgettünk.

— Elhiszem, hogy te is jól ismered — mondta Tvergyák Árpád —, de én többet tudok róla. Derék ember, alapító tagja a gyár pártszervezetének s ma is az egyik legjobb kommunistája az üzemnek. Hét éve dolgozom vele, most is egy brigádban vagyunk. Sokat tanultam tőle ... Ma is olyan, mint régen, dolgos, szorgos, akár fiatal korában.

Béni ü'tttnlt

Tatárék kis konyhájában és beszélgettünk: Tatár Mihály, a felesége és mi ketten vendégek. Az öreg — ha annak lehet nevezni 58 évével — miközben öltözött, s kötötte nyakkendőjét, velünk és feleségével néhány tréfás szót is váltott.

P’ Aztán, ha vége Jesz annak a gyűlésnek, siess haza. szólt a felesége —- nehogy kisérgesd nekem a lányokat!

— Pedig igy lesz! ^ mosolygott az öreg. —■ Sót még egy körsétát is teszek utána.

Úgy láttam jó kedvében van s örül a látogatásnak. S milyen fiatalos volt az ünneplőjében. Sötétszürke ruha, csíkos ing és nyakkendő, fekete cipő .:. Csak amikor felvette a kalapot és a fekete nagykabátot, akkor látszott, hogy nem éppen fiatal már. Együtt léptünk ki a kapun s elindultunk a kommunista találkozóra, az ünnepre, elvtársaihoz és barátaihoz, akikkel már tíz éve dolgozik a pártban. Ezen a taggyűlésen most mind ott lesznek emlékezni, számot vetni egy évtized nehéz, de eredményes munkájáról.

ÜNNEPEL A PARTSZERVEZET

lépett fel az emelvényre. Kitüntetés ez a sokéves munkásságért, s elismerés a küzdelmes múltért, amelyből neki is bőven jutott ebben a gyárban.

A zenekar a Himnuszt játszotta. Az emberek szívét melegség járta át. Emlékeztek az öreg és fiatal kommunisták, kalandozott a gondolat a múltba, a jövőbe, a még szebb holnapba, amelyet a következő tíz esztendőben nekünk, mindnyájunknak, élen a kommunistákkal, kell megteremteni.

Juhász János, a gyár első párttitkára mondott beszédet.

Csend volt a teremben. Ráfigyelt most mindenki. Tóth Lajos is ott ült, hallgatta. Nyugdíjban van már, de eljött, pedig mostanában sokat betegeskedik. Üldözött ember volt a múltban, mert mindig keveselte a bért, s mert segített tisztán látni a többi munkásoknak is. Aztán ott ült Nyigu János, Rezsdovics Antal, Vojcsik Ferenc, Novák István, Kokos Cirill és a többiek, mind-mind, akik életre hívták a gyár pártszervezetét, akik újjá, szebbé teremtették a szerencsi cukorgyárat.

Tíz évvel ezelőtt a németek kifosztották ezt a gyárat is. A yillánymotorok, legfontosabb alkatrészek, szíjak a gyár fasisztáival nyugatra vándoroltak. A munkások, amit csak lehetett, elrejtettek, mert tudták, hogy nem sokáig tart már a „percemberkék daridója”, hogy jönnek a szovjet felszabadító csaDatok. s akkor újra üzembe helyezhetik a gyárat.

Juhász János lassan, érces hangon beszélt.

—... Mégis nehéz volt a helyzet 45-ben. Kevés volt a gép, a szén. a nyersanyag. A kommunisták mégis elindították az új életet. A pártszervezet megalakult s rohamosan nőtt a kommunisták, a párttagok száma. A gyárban megbúvó reakcióval és a jobboldali szociáldemokratákkal ádáz küzdelmet vívtak. Erdős Imre irodafőnököt, a belső ellenség egyik vezérét elkergették a gyárból.

1945-ben még csak alig néhány vagon cukrot gyártott az üzem, de két-három év múlva megsokszorozta termelését. A pártszervezet sok jó kádert nevelt s adott a gyárnak és a néphadseregnek.

A beszámoló tükrözte a gyár kommunistáinak egy évtizedes küzdelmét, ragyogó eredményeit.

.4 griffe*

I Már mindenki I elfoglalta helyét az asztaloknál. 1 , . 1 Idős Kistamás Miklós javaslatot

íett az elnökségre s Tatár Mihály, mikor meghallotta nevét» felállt és csak úgy mint a többiek, meghatódva, de büszkén

után volt az elvtársi találkozó. Az öreg Tatár Mihályt hol itt, hol ott láttam beszélgetni. Néha el-eltünt szemem elől, s már azt hittem, hazament, de újból csak előkerült.

Hozzámentem s kértem, beszéljen az emlékeiről, az üzemi pártszervezetről.

Szívesen tette. Megpróbálom leírni úgy, ahogy ő elmondta.

Csak addig gondolkozott, míg a pipáját tömte, aztán rákezd te:

— Nem tudom, hallott-e már arról, hogy a környéken Diósgyőr után a szerencsi cukorgyárról mondták, hogy1 3 kommunisták fellegvára. Tartottak is itt a munkásoktól: Á csendőrség sem bírt velünk, hiába volt a gyárral szemben a parancsnokságuk. Május 1-én például mindig bent járkáltak s ellenőrizték, hogy dolgözunk-e?

Majd a pártszervezet munkájára terelődött a szó.

— Annyit mondhatok, hogy a kezdet nem volt köny- nyű. A gyárban 1945. elején nem volt se áram, se villany- motor. Az erőművet nem indíthattuk be, mert a turbina legfontosabb alkatrésze hiányzott. Már nem tudom pontosan, milyen alkatrész volt — Trencsényi Béla meg tudná mondani. Szóval hiányzott. S csak egy használt, régi darab volt belőle. Ezt meg esztergálni kellett. De hogyan, ha nincs áram? Fekete Gábor, meg én meghajtottuk kézzel a gépet és Rezs-> dovics Antal esztergált..: Vagy például a javítóműhely. Ott1 sem volt villanymotor. Valahogy sikerült megmenteni egy traktort, ezt beállítottuk az asztalosműhelybe s ezzel hajtottuk a gépeket.

— A pártszervezetnek pedig már 45 első heteiben 40—50 tagja volt. Nemsokára önálló pártszervezetet alapítottunk. Nehéz volt a harc. A jobboldali szociáldemokratákkal — amint a beszámolóból is hallotta — sok bajunk volt: De hogyha kellett, még munkaidő alatt is összeverődtünk néha. Az egyik nap — ez még szintén 45-ben volt —, vagy kétszázan mentünk ki a városba, a főszolgabírói hivatalhoz: Itt egy csomó reakciós hivatalnokot zavartunk ki az irodákból. Helyükre magunk közül ültettünk be elvtársakat.

— A gyárból a vasúthoz is sokan mentünk rohammunkára. A pártszervezetnek rendkívül sok tennivalója akadt.- Az egyik legnehezebb feladat a répa termelése volt. Gyalog, meg kerékpáron jártuk a községeket s vittük szét a rápa- ■ magot.

— Úgy tudom, párttitkár is volt T#tár elvtárs?

— Hogyne. 1951-ben. De amint látja, ma már fiatal mind a két párttitkárunk. Mi öregszünk, s lassan — mosolygott — talán el is felejtenek bennünket. Nem panaszkodni akarok. Csak úgy mondom.

Aztán hallgatott az öreg. Hogy miről gondolkozott, nem lehet tudni. De láttam, hogy jól érezte magát az estén.- Sz^d volt az ünnep.

S ahogy távolodott, megtörültem szememet. Kiáltani szerettem volna, de

| Elkö»%Hnl I

csak halkan, csendben ennyit szóltam: — Köszönjük nektek, öreg harcosok, mit értünk, fiatalokért, a hazáért, a pártért tettetek.

A szerencsi cukorgyár kommunistái, munkásai mindennap együtt vannak, de ez a találkozó felejthetetlen marad életükben.

Az öreg és fiatal harcosok találkozója volt, egy küz-" delmes, eredményes évtized után.

KÖRÖMI GYÖRGY