Észak-Magyarország, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-16 / 39. szám

Részlet Jávorkútről A bánkúti menetiekhez — Milyen gyönyörű, milyen szép! — kiált lel elragadtatással az ember, akár távolról, akár közelről gyönyörködik a Bükit szépségeiben. Aki csak távolról latsa kcklsai kúp­jait, nem is gondolná, hogy az or­szág legvadrcgénycscöb tájait nézi, A merészen hullámos kegyvohtilai — amely úgy látszik összeolvad a látóhatár szélén a kéklő égbolttal — olyan, mint a gyermekkor legszebb tündérmeséinek díszlete, A Bükkbcn csatangolva az ember nem tud betelni a vidék szépségévé1,. Szeszélyesen kanyargó utak mc-lcft merészen égnek szökő sziklák, me­redek hegyoldalak gőgös, büszke fákkal, amelyek melyen meghajol­nak s recsegve sírnak, ha a szél süvítve nckikszalad. A kanyargó völgyek zöld pázsitján kicsi patakok foly dogálnak csendesen, hogy ezer vízszikrát szórva vízesésként zuhog­janak a mélybe. Szinte minden évszakban valami új szépet, megkapót nyújt a vidék. Tavasszal, nyáron s kora ősszel a kirándulók ezrei keresik fel a vad- regényes tájakat, hogy szépségükben gyönyörködve pihenjék ki a munka fáradalmaid. Ilyenkor télen se nép- telen a Bükk. Síléces sportolók szá­zai látogatják a havas hegyoldala­kat. Ha Miskolcról indul látogatóba az ember az öreg tjvkkbe, a lilla­füredi Palotaszgttty előtt visz el az útja. A büszke lirgykúpok, magasból függő sziklák fehér tajtékokat dobó vízesések és'a csodálatosan nyűgödI Hámori ló öfélik körül a kecses ior- nyú csodaszép palotát. Az egész kép mcseszerű. Mintha tündérkastely lenne s benne lakna a hétfejű sár­kány, amely itt őrködik, hogy kö­zönséges halandó be ne léphessen országába. Valahosy így is volt ez a. múltban. Hercegek, grófok, bárók, iparmágnások, miniszterek, nagy­stílű szélhámosok pihenték itt ki szeretőik társaságában nagy orgiák­ban „fáradalmaikat“. Külföldi ven­dégeknek mutogatták a. palotát — a város szegénynegyedei, nyomor­tanyái, barlanglakások helyeit. Dol­gozó ember ebbe az épülőibe be nem léphetett., A. Bükk ma már minden szépségé­vel,. gazdagságával a. népé. A lilla­füredi Palotaszállóban dolgozók üdülnek. Csoportosan vagy párosá­val .indulnak cl a ködös, vagy nap­fényes februári reggeleken a he­gyekbe. Es nemcsak a hóvirágok bontogatják kicsiny virágaikat, ha­nem sok igaz, tiszta szerelem is szü­letik az üdülő fiatalok között. Csupaszát: az erdők, de a Bükk ilyenkor sem alézih. A Garadna völ­gyön haladba néhány percre meg kell álinunk. Pufnjkás, egészséges­eire í munkásemberek ■ intenek meg- allét. — Kicsit várniok kell. Robban­tunk. Rövid idő múlva robbanások zaja véri, fel a szűzi csendet. Kődarabkák, röpködnek a levegőben s vastag füst gomolyog az úttest fölött, ■ — Kőbányát nyitunk — világosit fel az egyik'munkás s mosolyogva int; szabad az út. , Ki C S íny „teherpályaudvar“ mellett, visz cl az út. ‘‘—'Ez a szomorúi rakodókéig — világosit fel Guba elvtárs, a lilla­füredi erdőgazdaság fiatal mérnöke, aki igen büszke arra, hogy „matyó- országban“ született. — Elmondta, évente negyvenezer köbméter fát, építési anyagot, szerszámfát szállí­tanak innen ez ország különböző tájaira, A kicsi teherpályaudvarhoz nem messze magános ház vonja magára a figyelmet, fgen érdekes, eredeti ember a lakája: Vásárhelyi. István. J Ólmegiermrjt, kicsit zordarcv, vyersbeszédü férfi, de szive olyan, mint a. vaj: ő az. itteni haltenyésztő- telep vezetője. Sokat dolgozik, kísér­letezik, értékes kutatóm unkái végez. Az egész országban egyedül neki van halcsont-gyűjteménye. — Ebben a hónapban jubilálok. Most jelenik meg a háromszázadat tudományos cikkem — mondja min­den póz, dicsekvés nélkül. Ami érté­keset tapasztal azt így adja <it má­soknak is. Elmondta, hogy régen csak álnéven mert írni. Akkori „fő­nökei“ megmondták neki, ka egy cikke is megjelenik, kirúgják,. Tudo­mányos kutatásában nem segítettél:. — Most hágynak szabadon dol­gozni — mondja röviden, Ez nekem elég. — Igen büszke arról, hogy nemrégiben egy szovjet elviáss láto­gatta. meg, aki elismeréssel nyilat­kozott munkájáról. — Sok-e a dologi — Igen. Most van a dandárja, a „halfejés“. Az egész országot, mi lát­juk cl halivadékkal. 1947-ben alig ÍO ezerrel kezdtük, ma 600 ezer hs.’íiva- dekot nevelünk egy érben. t A kicsi pályaudvar mellett hosz- szasan kanyargó szerpeniinin ju­tunk fel a több mint 20 kilométer hosszú, 6 kilometer széles fennsíkra. A hegyről 10 tonnás I ehierauipk ereszkednek lefelé hatalmas rönkötö­kéi megrakva. Lptrnsfeton serény munka folyik. Fenn a hegyoldalon egymás­után dőlnek Ifi a büszke tölgyek. Egyenletesen zúg az áramfejlesztő. Kábelek vezetnek föle a munka­helyekre. A kábelen fut az áram a villany fűrészekhez'. A gépesítés már iéfe is feljutott. Könnyebben, gyor­sabban halad vele a munka, Es ami fő megkíméli áz emberi evőt. A Bcltenbuch-brigád kezében ég a munka. Egy cv óta dolgozik együtt a brigád hat tagja. Keveset beszél­nék, Szó nélkül is megértik egy­mást. Összehangolt a munkájuk, szép eredménnyel is dicsekedhetnek. — Az elmúlt év negyedik negyed­évében átlagosan 150 százalékot ér­tünk el, a mutt, hónapban 179 száza­lékot. Az utóbbi tíz nap alatt 500 köbméter fát vágtunk fel. Vastaghátú muraközi lovak ka­paszkodnak fel a hegyoldalon. A szekér két első kerekén szállítják le a' rönköket. Hajtőjük bíztatja őket: — Gyí! Gyí! Itt már tavasz van. Szépen süt a nap, kellemes az idő. A iűdő- tágitó erdő lei-égőjébe édes földszag vegyül. Jávorkút félé haladva minél, to­vább megy a látogató, annál inkább „fehéredik“ a vidék képe. A jávor­kúti kb. 300 éves ösfenyvesnél már találni havat, A hegytetőn — a Kis- esiplcésen — vasttíg hó borítja a föl­det. A bdinkúli üdülőben lakók vi­dáman síznek a■ hegyoldalon. Erre­felé még zuzmarásan gubbasztanak a fenyők. As üdülőtől alig néhányszáz méterre kicsiny erdészház bújik a hegyoldali fákhoz, mintha védelmet keresne. A mozilátogalók rögtön rá­ismernek. Itt készült a „Simon Menyhért születése“ című nagy­sikerű, mélyen emberi magyar film­alkotás. Az erdészt persze nem Si­monnak, hanem Kovács Bajosnak s gyermekét nem Menyhértnek, hanem Ilonkának hívják. — Bizony, amikor én születtem, akkor itt kegyetlen hóvihar volt és az egész környék segített, Hogy a bába néni feljöhessen anyukámhoz, — meséli a kis Ilonka, akinek szü­letési történetét film örökíti meg. Kovács Ilonka már nagy leány, több mint 4 éves. A Kovács-házas­párnak egy kilencliónapos kisfia is van. A jávorkúti erdészlak Fakitermelcs Letrástetőn. Ebben a kis erdészlakban született a filmbeli Simon Menyhért, (Kovács Lajos erdész lakása.) — Vele is majdnem úgy jártam, mint Ilonkával — mondja csendesen az erdész felesége. Az ő születése idején is nagy hóvihar közeledett. De már nem féltem. Tudtam a mi államunk, a mi népünk minden em­bert számontart, segíti ha bajba jut még a Bükk legeldugottabb részén is. Vásárhelyi István vadászgörényével, kutatómunka közben Alul a „halfejés", ..... Igen. Erős a mi államunk, a mi népünk. Mint az évszázados tölgy. De még annál is erősebb. Nemcsak birtokába vette a Bükköt minden szépségével, gazdagságával együtt, hanem uralkodni is tud rajfa. CSORBA BARNA Munkában a sztahánovi sta Bettenbuch-brigád >. • ' y • A filmbeli Simon Menyhért — Kovács Lajos erdész és családja, valamint a híres Bandi szarvas. SfdSdi QcuUU (tlüHdlí. J. ' Szerda, i»55. február 16. * ÉSZAKMAGYARORSZAG . 3 Ismerd meg megyénkéi: M „ I ~ az Ébredező blikkben •i j •

Next

/
Thumbnails
Contents