Észak-Magyarország, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-02 / 27. szám

2 £SZ AKM AGY AHORSZ AC Szerda, 1955. Icbruár DR. ZSOLDOS SÁNDOR A tajvani kérdés a Biztonsági Tanács előtt 1907—1955 Mély fájdalommal jelentjük, bogy dr Zsoldos Sándor elvtárs, a Magyar Népköztársaság egészségügyi minisz­tere, hosszas betegség után - -elhunyt. Zsoldos Sándor elvlársban: a ma­gyar egészségügy önfeláldozó harco : át vesztettük el, aki egész diriét a nép egészségügyének szentelte. Mint a fajú körzeti orvosa kezdte 'tp.cs munkáját, majd Somogy megye fő­orvosa lett. Mint egészségügyi minisz­ter, rövid két év alatt példamutató munkát végzett. A Szovjetunióban .-zorzett tapasztalatai alapján továW»- fejlesztette az egészségügyi hálózatot* megszervezte az ország közegészség­ügyi-járványügyi állomásait. Az ár- vizsujtotta területek egészségügyi el­látását személyesen eredményesen vezette, Zsoldos Sándor eivtársban a néphez hű, a dolgozók egészségéért harcoló orvost, a magyar egészségügy' kiváló vezetőjét gyászoljuk. Zsoldos Sándor elvtársat Népköztár­saságunk kormánya saját halottjának! tekinti. A MAGYAR NÉPKÖZT ARS AS ÁGI MINISZTERTANÁCSA Mély fájdalommal búcsúzunk a ma­gyar egészségügy' nagy halottjától, dr Zsoldos Sándor egészségügyi mi­nisztertől, elvtársunktól, barátunktól. Zsoldos Sándor elvtártat szakadat­lan orvosi munkában eltöltött idő után ragadta el munka közben a halál. Életének utolsó percéig dolgozott. Súlyos óe hosszas betegség alatt sem szűnt- meg népünk egészségügyi el­látásának javítására újabb és újabb terveken munkálkodni. Az orvosi pályát élethivatásának tekintette, Sohasem szűnt meg küz­deni a betegségek megelőzéséért, az emberek egészségéért, az élet meg hosszabbításáért, a halál ellen. Mint miniszter is — megmaradt orvosnak. Apja falusi tanító volt. Zsoldos Sándor már fiatalon megismerie a falusi értelmiség felszabadulás előtti küzdelmes életét. Kora gyermekkorá­tól kezdve látta a Horthy-rendszer’ magyar falujának szociális elmarai- dottság-át, a parasztság elesetitségét. Pályáját mint közsági körorvos kezdte meg. Itt ismerte meg és itt tanulta meg a magyar egészségügy szempontjából értékelni a fain egész­ségügyét. Később járási, majd megyei főorvosnak nevezték ki Somogy me­gyébe. Céltudatos és kemény volt a mun­kában, melegszívű munkatársaihoz való viszonyában. Meleg szálak fűz­ték a megye egészségügyi dolgozóihoz. Amikor ogészségügyi miniszterre ne­vezték ki, akkor sem szakadt el So­mogy megyétől. Volt munkatársai, elvtársai ós barátai rendszeresen fel­keresték problémáikkal és ő sok segít­séget adott ezek megoldásához. Betegei is, a falu dolgozói, sokszor keresték fel levelükkel. Büszkék vol­tak arra, hogy a párt- rábízta a ma­gyar ogészsegügy vezetését. Egyik levelükben, amit betegsége alatt in téztek hozzá, a „falu büszkeségének“ nevezték. Alig két évig volt dr Zsoldos Sándor egészségügyi miniszter-, ezalatt az idő alatt egészségügyünk igen jelentősen fejlődött. Szüntelenül arra tanította munkatársait, hogy az egészségügy vezetésének soha egy pillanatra sem szabad elszakadni a gyakorlati élettől. Ö maga is igen nagy gondot fordított az élet által felvetett problémák ta­nulmányozására. Az egészségügy veze­tésében mindenkor a tanácsok vezc­uak elismeréseként dr Zsoldos Sándor elvtársat a Magyar Népköztársaság érdemrendjével tüntette ki. Szerette az embereket. Minden gond­ja az volt, hogy védje, óvja, erősítse a családot, az anyát és a gyermeket. Küzdött azért, hogy a magyar gyér raekvádolom olyan módszerekkel dől gozzon. amely a legjobban biztosirja újszülöttünk sokoldalú védelmét, Az ő munkája is segi'gtí abban, hegy az -utóbbi kát óv alatt a eseoeemőhaláio zás arényazáma alac'onyefcb lett. mint bármely előző évben. Munkatársai szerették és megbecsül­ték. Érezték benne azt az embert, aki szüntelenül az.on fáradozik, hogy ja vítsa a magyar egészségügy szinvonn lát. Ezért mindenekelőtt megkövetelte -a kötplesség*>k maradéktalan teljesí­tését, n f ■gj’elmezeitaéget. és a pontos­ságot. Megbecsülte azokat, akiknek njsjnkáján érezte, hogy lelkesedni tud ngk a nagy teisdafok sikeres meg- nldásáért, Dr Zsoldos Sándor ejytárs súlyos betegsége «•Menőre, az utMsó óráig dol­gozott. Olyan örök sásét, hagyott a ma- gyae égé zr-jgügyi dolgozókra, mely­nek íc ihn rázná lá*a, általánosítása és ineg«:-! iáiéba dolgozó népünk javát fogja szolgálni. A megya- egészségügyi dolgozók tikkor fogják megőrizni legszebben dr Zsoldos Sándor elv társ emlékét, tin küzdenek ezeknek a messze!ekintő, niipünk egészségügyi felemelkedését szolgáló terveknek megvalósításáért, Búcsúzunk dr Zsoldos Sándor elv­társiéi. az orvostól, az egészségügyi minilsztertöl, barátunktól. Emlékét dolgozó népünk meg fogja őrizni!! 1955-február 1. (MTI) Dr Zsoldos Sándor elvtárs, egész­ségügyi miniszter temetésére alakult bizottság közli, hogy nagy halottunkat az Orvosok Háza ■Semroelwais-termó- ben (VIlí..Szcntkirályi-utea21) r*va. faiozzaik fel 1955 február 3-4n, esü. törtökön délelőtt, fél 9 órától 11 óráig. A temetés február 3 án, csütörtökön déli 12 órakor lesz a Kerepesi teme­tőben. (MTI) Kitüntetések A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a magyar sajtó napja alkalmából kitüntette sajtónk kiváló munkatár­sait. Bod a István, az Északmagyaror- szág rovatvezetője a Szocialista Munkáért Érdemérem kitüntetést kapta. A kitüntetéseket kedden délben Nagy Dániel, az Elnöki Tanács el- mökihelyettese adta át az országház­ijain. Szív betegségek sebészi kezelése címen előadást tartanak Miskolcon A szívbetegségek sebészi kezelése címen febr. 3-án, csütörtökön este 8 órakor dr. Teechler László egyetemi magántanár előadást tart Miskolcon, a SZMT kultűrotthonban. Newyork (TASZSZ). Január 31-én az ENSZ székhazá­ban megnyílt a Biztonsági Tanács Ülése. A. A- Szoboljev, a Szovjetunió képviselője a napirendi vitában töb­bek között ezeket mondotta: — A szovjet kormány megbízásá­ból javaslatot terjesztettem elő és indítványoztam, tűzzék a Biztonsági Tanács napirendjére „az Egyesült Áilcmo-knak n Kínai Népköztársaság ellen Tajvan sziget és más kínai szigetek térségében elkövetett agres­szív cselekményei" kérdést. Ugyan­akkor javasoltam, hogy ezt sürgős és fontos kérdésként tárgyalja meg a Biztonsági Tanács. A szóbanforgó javaslat előterjesz­tésére az adott okot, hogy Tájvan, Penghu és a Kínai Népköztársaság­hoz tartozó más partmenti szigetek térségében az Amerikai Egyesült Ál­lamok agresszív cselekményeinek következtében közvetlen veszélybe került a nemzetközi béke és felme­rült egy újabb háború kirobbanásá­nak veszélye. Most nincs szándékomban, hogy részletesen foglalkozzam mindezek­kel az említett agresszív cselekmé­nyekkel, Ezt majd a kérdés érdemi megvitatásakor teszem meg. Azt azonban^ szükségesnek tartom, hogy röviden emlékeztessek egyes olyan legutóbbi eseményekre, amelyek ko­moly jelentőségűek a távolkeleti bé­ke fenntartása szempontjából. Ismeretes, hogy az Amerikai Egye­sült Államok elnöke január 24-én üzenetet intézett az amerikai kon­gresszushoz. Ebben az üzenetében egyenesen háborúval fenyegette meg a Kínai Népköztársaságot és felha­talmazást kért arra, hogy igénybe vehesse az amerikai fegyveres erő­ket a Kínai-tengerben lévő és a Kí­nához tartozó Formoza (Tajvan) és Pescadores (Penghu) szigetek úgy­nevezett „védelme“ céljából, vagyis más szóval, hogy az Amerikai Egye­sült Államok fegyveres erőit Kína belső ügyeibe való nyilt beavatko­zásra használja fel. A határozat agresszív jellegét ma­ga az amerikai elnök is beismeri abban a kongresszusi üzenetében, amelyben hangoztatja, hogy az Egye­sült Államoknak „el kell oszlatnia minden kétséget afelől, hogy ha szükséges, készek vagyunk (t. '. az amerikaiak) harcolni a szabad világ fermozai létfontosságú pozícióinak megőrzéséért, úgyszintén afelől, hogy készek vagyunk minden olyan műveletet végrehajtani, amely szük­séges lehet e cél elérése érdekében.“ Az elnöki üzenet és a kongresszusi határozat értelmét magyarázó arr •- rikai hivatalos személyiségek nyíl­tan a kínai szárazföld létfontosságú központjainak, kikötőinek és közle­kedési vonalainak bombázásával fe­nyegetőznek. Egyáltalában nem csodálatos, hogy az amerikai kormánynak ezt a legutóbbi lépését a világ közvélemé­nye úgy értékeli, hogy az növeli a háborús veszélyt a Távol-Keleten, fokozza a nemzetközi feszültséget. Az amerikai uralkodó körök „az Egyesült Államok védelméről“ és „Formoza, valamint a Fescadores- szigetek védelméről“ hangoztatott nyilatkozatokkal próbálják álcázni a Kínai Népköztársaság ellen irányuló agresszív cselekedeteiket. Az ilyen nyilatkozatok mesterkéltsége és alaptalansága azonban tökéletesen világos, mert az Egyesült Államo­kat senki sem fenyegette és senki sent akarja fenyegetni. Azok az in­tézkedések, amelyeket a Kínai Nép- köztársaság központi népi kormánya telt saját területének megtisztításá­ra, nem fenyegetnek egyetlen kül­földi államot sem és Kína oeh-ő ügyeihez tartoznak. Az amerikai kormány mindennemű beavatkozása a kínai nép olyan irányú ügyeibe, hogy megtisztítsa a maga területét a csangkaisekista bandától. nem te­kinthető egyébnek, mint a Kínai Népköztársaság ellen irányuló ag­resszív lépésnek. Ilyenformán az ENSZ alapokmá­nyának megsértésével durván be­avatkoztak egy szuverén állam belső ügyeibe és erőszakos fenyegetést al­kalmaztak a Kínai Népköztársaság területi épsége ellen. Az Amerikai Egyesült Államok megsértette az ENSZ-alapokmány legfontosabb el­veinek egyikét és a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait. Az Egyesült Államok fegyveres erőinek e cselekményei megakadá­lyozták a kínai népet Tajvan fel­szabadításában és abban, hogy érvé­nyesítse e szigettel kapcsolatos szu­verén. elidegeníthetetlen jogait. Az Egyesült Államok részéről a Kínai Népköztársaság ellen újabb agresszív lépést jelentett a csang- kpjsekistákkal 1954 december 2-án megkötött úgynevezett „kölcsönös védelmi“ szerződés. Feltétlenül fel kell hívni a figyel­met arra, hogy a szerződés előírja érvényének kiterjesztését messze Tajvan sziget és a Penghu-szlgetek körzetének határain túlra — mint a szerződés mondja — minden olyan területre, amely „kölcsönös meg­egyezés alapján meghatározható". Fz nem tekinthető egyébnek, mint a Kínai Népköztársaság ellen irányuló újabb agresszív aktusok előkészíté­sének, nemcsak Tajvan térségében, hanem a Kínai Népköztársaság te­rületének más részeiben is. Az Egyesült Államok említett cse­lekedetei a Kínai Népköztársaság szuverenitásának és területi épségé­nek durva megsértését és ugyanak­kor az ENSZ alapokmányának, kö­zöttük a II. cikkely 4. pontjának durva megsértését jelenti. Az Egyesült Államok e cselekmé­nyei azoknak a kötelezettségeknek is megszegését jelentették, amelye­ket az Amerikai Egyesült Államok mind az 1943 évi kairói nyilatkozat­ból, mind az 1945. évi potsdami nyi­latkozatból kifolyólag vállalt. Ezek a kötelezettségeik előírják, hogy Ja­pán kapitulációja után Tajvan-szi- getét és a Penghu (Pescadores)-szi- geteket egyesíteni kell a kínai szá­razfölddel. A fent kifejtettek azt mutatják, hogy az Egyesült Államok fegyveres erőinek Tajvan-szigat és más kínai szigeteik térségében elkövetett cse­lekményei « Kínai Népköztársaság­gal szemben agressziót jelentenek és a távolkeleti feszültség forrásául szolgálnak. Ugyanakkor világos, hogy ezek a cselekmények veszé­lyeztetik a nemzetközi békét és e térség biztonságát. NEM ZENEI TÖRTÉNET Irta: G. RIKLIISI tőire, a megyei főorvosokra, az egész­ségügyi intézmények dolgozóira tá­maszkodott. Dr Zsoldos Sándor elvtárs számára Igen sokat jelentett az, hogy a Szov­jetunióban tanulmányozhatta az élen­járó szovjet orvostudomány ég gya­korlat eredményeit. A szovjet tanul­mányút tapasztalatai még inkább meg. szilárdították benne azt a tudatot, bogy a magyar egészségügy igazi útja a megelőzés szemléletének általánosí­tása. a közegészségügyi viszonyok szüntelen javítása, az egészségügyi kultúra fejlesztése. Többször hangsúlyozta, liogj- egész­ségügyi politikánk legközvetlenebb célja a dolgozókról való széleskörű, sokoldalú gondoskodás és hogy a gyó­gyító tevékenység és a közegészség- ügyi érdekek maradéktalan érvénye­sítése nem két ellentétes törekvés, ha­nem két egjTnással, szervezetileg és tartalmilag összefüggő tevékenység dialektikus egységét jelenti. ^ Zsoldos elvtá.rs ezeknek a céloknak megvalósításáért küzdött. Magatartása is példát mutatott ahhoz, hogyan kell nehéz időkben, viszontagságos körül­mények között helytállni. Az elmúlt évi árvíz ideje alatt hosszabb időt töl­tött egyhuzamban az árvíz területén. Győr megyében személyesen irányí­totta az egészségügyi dolgozók vé­delmi munkáját, kidolgozta ennek részleteit. Ennek a körültekintő, ala pos munkának eredményeként sikerült az árvizsujtotta területeken biztosi- 1 ani a megfelelő egészségvédelmet. Népköztársaságunk ennek a munka A cím ellenére szólnunk kell néhány szót a zenéről. De nemcsak úgy általánosságban, hanem konkré­tan — a katonai indulókról. Az „induló“ a franciában Marche, a németben Marsch, Bonnban — „rcváns-mars“. A tengerentúli karmesterek most ar­ra törekednek, hogy Franciaországban Adenauer áttételében és hangszerelé­sével játsszák az indulókat, ne pedig franciául. Azt szeretnék, ha Párizs, Marseille és Strassbourg utcáin nyu­gatnémet dobok, harsonák és kürtök szólnának, no meg azok az amerikai dudák, amelyeknek hangjára oly szí­vesen táncok néhány könnyűfajsúlyú francia politikus. A nyugatnémet halóságok, össze- gozve MSt. évi tevékenységüket, egy kiáltó hiányosságot fedeztek felt a Bonnak alárendelt német lakosság szörnyen sínyli a katonai indulók erős hiányát. Adetvauerék halaszthatatlanul sür­gős feladatul tűzték ki, hogy az új esztendőben minden rcvánsvágyö hit­leristának legalább két men&tinduló kerüljön. A jövőben ne legyen hiány dobpergésben és kürtszóban. Ne gondolja senki, hogy ez tréfa. Komoly ügy ez. Komoly és széles ala­pokon nyugszik. December 29-én a Reuter hírügynök­ség tudósítója Bonnból ezt a fontos hirt közölte: „Amint ma a hadügyminisztérium képviselői kijelentették, az új nyugat­német hadsereg katonai zenekarai a régi Wehrmacht mindazon indulóit játszani fogják, amelyekkel „nem él­tek vissza“ a nácik. Természetesen csak szemfény­vesztés, hogy a nácikról beszélnek. A lényeg az, hogy újra a „fegyvertárba“ kerül az egész zenére áttett régi fa­siszta handa-banda, A fenti hírben továbbá ez áll: „A hadügyminisztérium nap mint nap tucatjával kapja fiatal zeneszer­zők új indulóit." Tehát menetelni készülnek. Hová? M térit Fényesítik réztrombitáikat. Milyen kottából fognak játszani? No lám, itt kezdődik e távolról sem zenei történet. Valamikor Kaliforniában az arany­ásók között mulatságos legenda ter­jedt el egy igen különös visszhangról, amelyet adni-venni lehetett. A legendát hallotta és megírta ® fiatal Samuel Glcmons, a későbbi Mark Twain. Egy kalandvágyó vándor egyszer olyan helyre került, ahonnan messzi hegy látszott, oly messzi hegy, hogy még a hang is hat éra nlctlt tette meg az utat oda-vissza. Ha reggel időben akart felébredni, clalvás előli csak azt kellett kiáltania: „Kelj fel!“ — s a visszhang idejében felébresz­tette. A jenkik számára most Bonn ugyanilyen engedelmes visszhang. És ez már nem mese, hanem igaz tör­ténet. A Wall Strceten csak kiáltania kell valakinek: „Itt a fegyverkezés ideje!“ és Bonnban — nem hat óra múlva, hanem jóval előbb — már csőr. telik a fegyvert. Egyidejűleg játszani kezdenek a katonai zenekarok és az ifjú zeneszerzők lélekszakadva másol­ják a hitlerista macskazenekaroktól kölcsönzött kottákat. Ennek a zenének szövege is vem. •De még milyen! fAssunk csak egy példát. Nemrég a bonni szövetségi gyűlésben a ten­gerentúli visszhang szerepében lépett fel a néhai őrült Führer néhány meg­szállott követője. Jäger képviselő idézte Hitlert és hadjáratra uszított a békcszeretö or­szágok ellen. Egészen egyértelműen célzott arra, hogy a párizsi egyezmé­nyeket Európa meghódításához vezető „kerülő utaknak“ kell tekinteni. Egy másik ilyen visszhang — Mcnde képviselő — követelte, hogy az új nyugatnémet hadsereg szelleme ,m hitleri hadsereg hagyományainak fe­leljen meg“. Egyszóval újra a régi hernyótól p- csikorgás, a régi katonai indulók és a régi menetirány — a Nyugat fele is, a Kelet felé is. Mint tudjuk, katonai indulót há­romfélét lehet írni: díszlépésrr, gyors lépésre és futólépésre (rohamhoz). Külön helyet foglal el n gyászinduló. Az elmúlt háitorú során a hitleris­táknál az egyéb indulók egyetlen hosszú gyaszindutónok adtak át he­lyüket, Ext nem stukád eltelejuniök az új évben az ademueri zenekarok­nak és karmestereknek. Van egy jó tanácsunk: kezdjék mindjárt a gyász­indulók betanulásával... Teljesen nyilvánvaló, hogy a ve­szélyes nemzetközi feszültség a Tá­vol-Keleten csak akkor pszlik el, ha az Amerikai Egyesült Államok abba­hagyja a Kína belső ügyeibe való beavatkozást és elvonja fegyveres erőit Tajvanról és más kínai szige­telőről . Ezért elengedhetetlen, hogy a Biz­tonsági Tanács sürgősen megvitassa a Szovjetunió által előterjesztett ha­tározati javaslatot, amely indítvá­nyozza, hogy az Egyesült Államok kormánya haladéktalanul tegyen in­tézkedéseket a Kínai Népköztársaság ellen irányuló agresszív cselekmé­nyek megszüntetésére, hagyjon fel a k'npj belügvekbe való beavatkozás­sal és késedelem nélkül vonja visz- sza légi, tengerészeti és szárazföldi erőit Tajvan szigetéről és más Kíná­hoz tartozó szigetekről. A határozati javaslat ezenkívül indítványozza bármely fél hadműveleteinek meg­akadályozását Tajvan térségében, hogy megkönnyítsék a Kínái Nép- köztársaságnak nem alárendelt ösz- szes fegyveres erők kivonását e tér­ség szigeteiről. Amikor ezt a határozati javaslatot előterjesztjük, az a meggyőződésünk, hogy ha a Biztonsági Tanács ilyen határozatot hoz, az nemcsak a tűz­szünethez, hanem azoknak az okok­nak a kiküszöböléséhez is vezeti amelyek az említett térségben elő­idézték a nemzetközi feszültséget. A szovjet küldöttig ezzel egyide­jűleg arra is terjeszt elő- javaslatot, hogy a Biztonsági Tanács hívja meg a Kínai Népköztársaság képviselő­jét, vegyen i’észt az említett kérdés megvitatásában. Azokat a javaslatokat illetően, amelyOKct Uj-Zéland képviselője terjesztett a Biztonsági Tanács ele, indítványozva, hogy tárgyalják meg a kínai szárazföld partvidéke köze­lében lévő néhány sziget térségében, folyó hadműveletek kérdését, ez a javaslat megkerüli a Távol-Keleten feszültséget keltő okok kiküszöbölé­sének rendkívüli fontos kérdését. Ez a javaslat az egész dplgot csak a tűzszünetre korlátozza, de azt is a kínai szigeteli kisebb csoportjára vo­natkozóan. A partmenti szigetek térségében létrehozandó tüzszünet, amelyet „bókeszerető" lépésként próbálnak itt feltüntetni — a valóságban nem egyéb, mint olyanirányú esetlen ma­nőver, hogy a Kínai Népköztársasá­got a Tajvan és Penghu-ősi kínai te­rületekkel kapcsolatos szuverén jo­gairól való lemondásra kényszerít­sék és megszilárdítsák e szigeteknek: az Amerikai Egyesült Államok által történt törvénytelen elfoglalását. A kifejtett indokok alapján a Szovjetunió küldöttsége állást fog- 1*1 az ellen, hogy a szóbanforgó pon-t tot a Biztonsági Tanács napirendjével tűzzék az Uj-Zéland képviselője ál­tal előterjesztett formában és érte­lemben. Ezzel egyidejűleg szorgalmazzuk aj Szovjetunió által előterjesztett ..az Egyesült Államoknak a Kínai Nép- köztársaság ellen Tajvan sziget és a más kínai szigetek térségében elkö­vetett agresszív cselekményei“ kér4 dósén ék napirendre tűzését és sür-4 gős megvitatását a Biztonsági Ta­nácsban, abból kiindulva, hogy ez á javaslat azoknak az okoknak kikü­szöbölésére irányul, melyek új há­ború kirobbantásának veszélyét te-* remtik meg a Távol-Keleten. A lengyel kormány a Lenqyelország ás Németország közötti hadiállapot megszüntetését tavaynlfa Berlin (MTI) Mint a Német Demokratikus Köz­társaság sajtója varsói jelentés alap- ján vezető helyen közli, a Lengyel Népköztársaság kormánya azzal it javaslattal fordult a Lengyel Nép4 köztársaság államtanácsához, hogy1 tegyen nyilatkozatot n Lengyelország- és Németország közötti hadiállapc* megszüntetéséről. A lengyel kormányt e javaslat felJ vetésében az a kívánság vezette* hogy a lengyel-német kapcsolatok rendezésével hozzájái-uljon a nem­zetközi feszültség csökkentéséhez. II Maovar Sajtó Napján megkoszorúzták Rózsa Ferenc emléktábláját A Szabad Nép székhazában meg- koszorúzták Rózsa Ferenc emléktáb­láját. Az ünnepségen ott voltak a Szabad Nép munkatársai, élükön Hor­váth Mártonnal, a Szabad Nép szer­kesztőbizottsága vezetőjével. Jelen volt az ünnepségen Szántó Zoltán, a Minisztertanács Tájékoztatási Hiva­talának elnöke. Mihályfi Ernő nép­művelési miniszterhelyettes, a Ma­gyar Újságírók Országos . Szövetsé­gének elnöke, valamint számoson a magyar munkásmozgalom régi har­ci órai. « a magyar sajtó dolgozói kö­zül. Vadász Ferenc, a Magyar Újság­írók Országos Szövetségének főtit­kára mondott beszédet.

Next

/
Thumbnails
Contents