Észak-Magyarország, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-12 / 36. szám

Szombat, 1955. február 12. északmagtarorszAg 3 Találkozás a felszabadító szovjet bősökkel Hazaérkezett a Szovjetunióból, tanulmány út jóról az ózdi gyár jömérnöke Színház előadása, mind-mind legszebb emlékeim. Legmaradandóbbat talán a Temesszentandrási Guidó elvtárs, az ózdi gyár főmérnöke az elmúlt na­pokban érkezett haza a Szovjetunió­ból. Felkerestük és a következőkről nyilatkozott. Pártunk és kormányunk az elmúlt év decemberében a Szovjetunióba küldött tanulmányútra a többi kohó­ipari szakemberrel együtt. Azzal bíz­tak meg bennünket, hogy a szovjet tapasztalatokat megismerve hazajovet azokat itthon alkalmazzuk. o Milyen témakörökre vonatkoztak tanulmányai? — Elsősorban is örökké hálás le­szek pártunknak és kormányunknak, hogy lehetővé tette számomra a Szov­jetunió fejlett kohóipari munkájának megismerését. A szovjet vaskohászati minisztériumban a főigazgatóságon, valamint a vaskohászati üzemekben a szervezési, tervezési, bérezési és üzemszervezési problémákat tanulmá­nyoztuk. A legtöbb időt a tervezés fel­adatainak tanulmányozásával töltöt­tük el. Ezenfolül megismerkedtünk az egyes intézmények ó§ szervek hatás­körével, felépítésükkel, tevékenysé­gükkel. ' © Milyen szervezeteket, vállalatokat látogattak meg? — A Szovjetunióban tartózkodott időnek felét Moszkvában a vaskohá­szati minisztériumban töltöttük, a másik részét a vaskohászati üzemek­ben. Meglátogattuk az ukrajnai üze­meket, amelyek mind jóval nagyob­bak hazánk kohászati üzemeinél. Az egyik ukrajnai gyár, felépítésében majdnem azonos volt a mieinkkel. S ezért ezt tanulmányoztuk legtöbbet. © Találkoztak-e Ózdon járt szovjet elvtársakkal? — Igen. A minisztériumban Paskó clvtárssal beszélgettünk, akit itt Ma­gyarországon is jól i.-momek a gyors­ír engerlcsi mozgalmáról. Paskó elv- társ további értékes anyagot bocsátott rendelkezésünkre. Sokan emlékeznek még az ózdi gyár volt műszaki kato/ nai parancsnokára. Ancifcror elvtárs. ra, aki nagy örömmel hallgatta tájé­koztatásomat az elmúlt tíz évről, az ózdi gyár fejlődéséről és sikereiről. Meleg baráti üdvözletét küldi a régi magyar ismerőseinek, az ózdi gyár munkásainak és a felszabadulás tiz éves évfordulója alkalmából további sikereket kíván az ózdi kohászoknak. — Megismerkedtünk Ejabinykij elv- társsal is, aki ugyan pem járt özdon, de mégis ismertük, mert könyvei ne­künk magyaroknak is sok műszaki segítséget adtak. A kohóiizemi terme­lés tervezése című könyvét sokan is­merik özdon. © Moszkva nevezetességeiből melyik jelenti a legmaradandóbb élményt az ön számára? — A Kreml, a mauzóleum, a kép­tárak, a múzeumok, a moszkvai Nagy­földalatti Metró szolgáltatta (mivel mindennap ezen utaztunk). Műszaki és iparművészeti vonatkozásban is nagyszabású alkotásnak csodálhattuk meg. © Tapasztalatairól mikor fog beszámolni az ózdi dolgozóknak? — A rendkívül nagyterjedolmű, igen hasznos tapasztalatok feldolgo­zását most végzem. A terv szerint a mérnöktovábbképzést szolgáló előadá­sok keretében fogom 'ismertetni, amelyre természetesen meghívjuk vállalatunk kiváló és élenjáró fizikai dolgozóit is. <§> Véleménye szerint milyen területeken hasznosíthatjuk majd a tanulmányút tapasztalatait? — Özdon minden gyárrészlegnél és mindem területen a szervezés, bére­zés, tervezés és üzemvezetés terén egyaránt. Beánk, műszaki vezetőkre vár az a feladat, hogy a mi sajátos viszonyainkra alkalmazzuk a nagy­szerű szovjet tapasztalatokat. * 134 BELINCKI BÁCSI ÖREGSÉGE... A hetvenhét éves Bélinek! bácsit is kicsalták az első tavaszias napsugarak a házból. Fehérszorű kutyájával kiállt a kapuba és onnau figyelte a járókelőket. Sok néznivaló akad, hiszen a falu szinte szemláto­mást nő, fejlődik. Ezelőtt fél évszá­zadon át sem történt annyi, mint most egy év alatt. Igaz, egyszer módjában volt Be- lincki bácsinak is, hogy világot lás­son. Ez 1914-ben volt, amikor az első világháború kezdődött. Ott kellett hagynia feleségét, hét apró gyerekét s olyan . emberek ellen hadakozni, akik őt soha sem bántották. 1915-ben szerencsésen fogságba került s Szi­bériában töltött négy kemény esz­tendőt. Azt hitto. soha sem kerül onnan vissza. A szovjcthatalom meg. születéso után aztán mégis haza­jöhetett. Cigándon tovább folytatta régi éle­tét — gazdálkodott 3 köblös kis földecskéjén, szolgált két községet s őrizte nyáját. A kis keresetből éppen csak, hogy eltengődött a család. Hiába nyúzta magát, hiába túrta a kis földet, csak nem fordult, jobbra a sorsa. A második világháború idején még rosszabb lett. Két fiát elvitték, nem is látta őket soha többé. Hogy meg tudjon élni, a tehénkét is eladta. Hej, de keserves idő volt! Napszá­mos, pásztor, cseléd — minden volt az égvilágon, mégis szegény maradt. Mennyivel más most az élet! Egyet sajnál csak — hogy erejét mások szolgálatában elpocsékolta, hogy most, amikor végre saját ja­vára dolgozhatna, már öreg. De sok mindenhez fogna, ha újból fiatal, erős lenne! Más lenne a sorsa. No de sebaj, a kor mégsem olyan nagy akadály, ezt tiz évvel ezelőtt már bebizonyította. Alig hallgatott el a puskaropogás a község határában, 50 olyan magafajta szegény ember összeállt s közösen kezdték művelni a nyugatra menekült földesúr bir­tokát. Persze nem neki, hanem saját maguknak. Két lovacskával kezdték a munkát, még takarmányuk sem volt. összekuporgatott pénzükön vették a szükséges abrakot és szé­nát. Jómódú gazda egy sem állt közéjük, mind olyanok voltak mint ő, 2—3 köblössel bajlódók, vagy pe­dig cselédek. Ügy dolgoztak, olyan összetartás volt a csoportban, mint­ha mindannyian testvérek lettek volna. Ä kezdet nehéz volt, nem is sike­rült mindjárt minden, de elkese­redni eszükbe sem jutott Évről évre javult a sorsuk. Belineki bácsi öreg kora ellenére ott dolgozott a fiata­lokkal egy sorban. Szántott, vetett s az aratásból is derekasan kivette részét. Az elmúlt évben aztán úgy döntött a Petőfi tsz. tagsága, hogy könnyebb, nyugalmasabb munkára kell őt beosztani. Szabódott Belineki bácsi. Hát miért, kibírja még ezt a néhány esztendőt kint a földön is. Azelőtt is megbirkózott a földmunká­val, most sem fog ki rajta! De aztán mégis csak beállt éjjeliőrnek. Hi­szen az is munka, nagyon fontos posztra állították — szürkülettől hajnalig őrá van bízva a csoport egész vagyona, a 20 ló, meg az öt csikó, az épületek, egy'egész gulyára való tehén. Nyolcvanöt ember va gyona — több mint egymillió forint érték. Egy hét óta 3.5 tonnás teher­autóval is szaporodott a vagyon. Ha éjjelenkint végigsétál az udvaron, ha arra gondol, hogy ennek a tö­mérdek jószágnak, földnek, épületnek, szekérnek, darálónak meg fűrész­telepnek ő is gazdája, kiegyenesedik sok hajlongásban meggörbült dereka s fiatalnak, nagynak, erősnek érzi magát, Belineki bácsira valóban illik az a mondás: „öreg ember nem vén ember“. Fürge, élénk, ahol se­gítő kezekre van szükség ott terem és segít. Munkája után jövedelme is annyi, hogy fiatalember korában ennok még egyharmadához sem ju­tott. Hiába, változik az élet, forog az idő kereke. Annyi új ház épült tíz év alatt ebben a községben, hogy új falut lehetett volna belőle terem­teni. Üj óvoda, nagyobb iskola, két termelöszövelkezet, rengeteg új gép, daráló, fűrésztelep s ki tudná fel­sorolni, hogy mi minden még! Az­tán, ha így marad az idő, a hónap végére meg lehet kezdeni a tavaszi munkát. t)j magvak kerülnek a földbe, új kalászok szökkennek ma gasba. Ismét közösen dolgozhatnak kint asszonyok, férfiak, fiatalok, öregek a közös földön a még szebb holnapért. KTTGLER GWENDOLEN Kimagasló eredményeket értek el a miskolci vasutasok A miskolci személypályaudvar dolgozói az elmúlt napokban az ön­költségcsökkentésben, valamint a balesetmentes szolgálattal kimagasló eredményeket értek el. Különösen kitűnik jó munkájával Nagy Károly forgalmi szolgálattevő és brigádja, melynek tagjai vállalták, hogy ko­csi-ki fu-tási tervüket 102 százalékra teljesítik. Vállalásaikat túlszárnyal­va, február első tíz napjában 111 százalékos tervteljesítést mutattak fel. Törölt József kocsimester és bri­gádja átlagos kocsitartózkodási ter­vét a vállalt 103 százalék helyett 134 százalékra teljesítette. Tasi Ist­ván forgalmi szolgálattevő és brigád­ja a személyvonatok indítási tervé­nek 153 százalékra tett eleget. Ugyancsak szép eredményt ért el Tóth Kálmán tolatásvezető brigádja, Csörgő József és Kosa János kocsi- mester. A személypályaudvar dolgo­zói jó munkával harcolnak a felsza­badulás 10. évfordulójának méltó megünnepléséért. FAIVAKBA'N szama WS4-EH 98 Millió »011 t 25 MIlllÓVAl TÖBB M1IIT *1Q53 • BAH A termelőszövetkezetek tejtermelése Az 1954-es gazdasági év végén a Borsodmegyei Tejipari Vállalat ér­tékelte az egyes termelőszövetkeze­tek tehenészetének munkáját. A me­gye valamennyi termelőszövetkezete között a legjobban a cigándi Petőfi tsz teljesítette tervét. Az 1954. évre megállapított 5921 liter tej helyett az elmúlt évben 7737 liter tejet adott be, 1816 literrel többet az elő­írt tejmennyiségnél. Ugyanakkor kedvező szabadár mellett 5680 liter szabadtejet szállítottak a tejipari vállalatnak. Terven felül még 303.5 kiló juhgomolyát is adott a szövet­kezet, s ezért 25 mázsa jutalomkor­pát kapott. A második helyezést a mezőke­resztesi Táncsics termelőszövetkezet érte el. A megállapított tejmennyi­ségen felül 3.810 liter tejet szállított, ezenkívül 2858 liter szabadtejet is adott. A Borsodmegyei Tejipari Vál­lalat ezért 15 mázsa jutalomkorpá­ban részesítette a szövetkezetét. A harmadik helyen az emődi Sza­badságharcos termelőszövetkezet álL A termelőszövetkezet tervét túltel­jesítette, s csaknem 2000 liter sza­badtejet adott. Juhgomolya tervét is túlteljesítette. A szövetkezet 10 má­zsa jutalomkorpában részesült. Valamennyi termelőszövetkezet kö­vesse a három élenjáró szövetkezet példáját. Szerezzen be jóminőségű állatállományt, mely biztosítja a nagyobb jövedelmet. Alásodszor is elnyerte az élüzem címet a Borsodmegyei erményforgalmi V állalat A begyűjtési minisztérium és a KPDSZ együttes kollégiumának hatá rozata alapján a Borsodmegyei Tér ményforgaluii Vállalat 1954 negyedik negyedévi munkája alapján újból el­nyerte az élüzem címet, valamint a minisztérium és a KPDSZ vándorzász Iáját. A vállalat negyedik negyedévi szabadpiaci felvásárlási tervét 106.6 százalékra teljesítette. Jóváhagyott létszám és béralap tervénél komoly megtakarítást ért el, értékesítési ter­vét 101.8 százalékra teljesítette. Az önköltségcsökkentésben is szép ered­ményeket ért el. Az exporttervet le határidőre, kifogástalanul teljesítette. A vállalat dolgozói nem elégszenek meg az elért sikerekkel. Harmadszor is el akarják érni az élüzem szintet. Ennek egyik módját abban látják, hogy részt vesznek a felszabadulási munka versenyben. Zoltán József Varsds József igazgató párttitkár Horváth Ágnes Sz. B. elnök Nagyobb gondot az ezüstkalászos tanlolyamokra Régi vágya teljesült dolgozó pa­rasztságunknak, amikor a párt és a kormány lehetővé tette, hogy ezüst- kalászos tanfolyamok indulhassa­nak. amelyeken megismerkedhetnek a korszerű agro- és zootechnikával. Sajnos, nem mindenütt indíthat­tunk ilyen tanfolyamokat. Jelenleg a meei-ében mindössze 20 községben indult meg a tanfolyam. A tiszakarádi, zalkodi, kűsrozvágyi, hernádvécsei, gönci és a fügödi ezüstkalászos tanfolyamokon a hall­gatók rendszeresen résztvesznek, sőt egyre több gazda jelenik meg. A hallgatók a tanultakat gyakorlatban is alkalmazzák, különösen az istálló­trágya kezelésénél, a takarmányo­zásnál, a vetőmag próbacsiráztatá- sánál. ' Kormányzatunk ingyenes tan­könyveket, írószert bocsát a tanfo­lyam hallgatóinak rendelkezésére. A tanfolyamokat ellátták talajvizsgáló felszerelésekkel. Filmvetítésekkel és egyéb szemléltető anyagokkal mutat­ják be az előadók a tanultak helyes­ségét: Ezek után azt lehetne hinni, hogy mind a 20 községben kellő támoga­tásban részesülnek az ezüstkalászos tanfolyamok. Sajnos, nem így van. Egyes helyeken lebecsülik a tanfo­lyamot, nem adnak kellő támogatást a hallgatóknak. Sajóvelezden pél­dául még arra sem gondolt a tanács, hogy fűteni kellene a termet, ahol a tanfolyam hallgatói tanulnak. Nem veszik figyelembe a tanfolyam ide­jét sem. ugyanabban az időben kü­lön gyűléseiket rendeznek. Mezőcsáton még helyiséget sem biztosítanak a tanfolyam részére. Előfordul, hogy a tanfolyam megtartását tanácsüléssel' kötik össze, vagy folyóiratok ter­jesztésére használják fel. A járási tanácsok mezőgazdasági osztályainak nagyobb gondot kell fordítaniok a tanfolyamokra. Időt kell szakítsanak az ellenőrzésre, se­gítségre. Szükséges, hogy a tanfo­lyamvezetők felkészültségét is ellen­őrizzék. A községi tanácsok köves­sék a tiszakarádi. zalkodi, kisrozvá- gyi tanácsok példáját, adjanak meg minden segítséget a tanfolyam veze­tőinek, a hallgatók pedig lelkiisme­retes munkával készüljenek március 15-re, amikor számot adnak majd félévi munkájukról. HRONYECZ ISTVÁN Sokat és szívósan kell dolgoznunk, hogy felépítsük hazánkban a szocializmust, a jólét országát. Minden dolgos kézre szükség van. Dol­gozni persze többféleképpen lehet, rosszul és jól. Mit kér pártunk és államunk a dolgozóktól? Mindenki képessége és tudása legjavával já­ruljon hozzá a nagy cél megvalósításához. Ezárt államunkat az az elv vezérli, hogy a több és jobb munkáért magasabb bért fizet. Aki többet termel, jobban él. Ha pontosan kezdjük a mun­kát, teljesen kidolgozzuk a munkaidő 480 per­cét és ha nemcsak teljesítjük, hanem túl is tel­jesítjük a tervet, többet kereshetünk. Ehhez hozzá­tartozik olyan fontos dolog is, mint az egyen­letes termelés biztosítása, a hóvégi rohammun­kának a száműzése, s ami a legfontosabb, azt termeljük, amire államunknak szüksége van. A több fizetés elérése tehát elsősorban rajtunk múlik. • A napokban a putnoki bányaüzemben jár­tunk. Többek között a bérlajstromba is belela­poztunk. Lax Miklós vájár és Pál Gyula vá­jár fizetése és termelése között igen nagy kü­lönbséget találtunk. Hogy lehet ez? Mindketten kommunisták, vájárok. Az igazgató elvtárssal együtt kiszámoltuk a február 8-i termelést és keresetet. Lax Miklós elvtárs teljesített 189 szá­zalékot, keresett 170 forintot. Pál Gyula elvtárs teljesített 78 százalékot, keresett 43 forint 80 fil­lért. Miért van ez az óriási különbség? Lax Miklós elvtárs kommunistához méltóan dolgozik. Minden nap pontosan kezdi a munkát. I 9 év alatt egyszer sem mulasztott igazolatlanul. Ha például üstre kel! várni, ezalatt elkészíti I az ácsolatot, vagy éppen más fontos munkát vé­gez. Tanítja, neveli a hozzá beosztott új dolgozó­KÉT VÁJÁR KÉT FIZETÉSE kát. Résztvesz a „Nevelj új bányászt” mozgalom­ban. Eddig már három derék bányászt tanított meg a szakmára. Havasi József tanítványát pél­dául most terjesztették fel sztahánovista kitün­tetésre. Petrik János már vájár, önállóan dolga- zik. Munkatársai szeretik Lax elvtársat — mert mint mondják — „belemenős”. Rácz József elv- társ így beszél róla: — Már 28 éve bányász vagyok. De kevés ilyen embert ismertem meg, mint Lax elvtárs. Nincs előtte akadály. Lax elvtárs brigádja összeforrott kollektíva. Csakis így merték vállalni a felszabadulási mun­kaversenyben, hogy ahol eddig 6 ember havon­ta csak 14 métert tudott kihajtani (igaz, rosz- szabb viszonyok között), ők március elejére hatan 60 métert haladnak előre. A vállalásukat mű- szakonkint teljesítik. így dolgozik Lax elvtárs és brigádja: Jó munkájáért havonta nemcsak azt a három és fél, négyezer forintot viszi haza a család örömé­re, hanem megbecsülik, tisztelik, szeretik. Már régen jelvényes sztahánovista és most február 6-án megkapta a „kiváló bányász” jelvényt. kézést, sinletételt, talp­szedést, tetőjavítást, anyagkészftést stb. Pál elvtárs nem teljesíti a tervet. Az üzem vezetői nem is emlékeznek rá, mikor ért el 100 százalékot.­Munkatársai többször figyelmeztették már hibáiért. A jószándékú bírálat miatt megsértő­dik s egy ízben fejszével fenyegette meg a bírá­lókat. Amikor viszont fizetésre kerül a sor, Pál elvtárs a leghangosabb. — Miért csak ennyit kapok? Maguk csal­nak ;: Csak annak van nagy fizetése, akit a vezetőség szívlel. — Tudna-e Pál elvtárs többet termelni — kérdeztük meg Német elvtársat, a párttitkárt: — Mi az, hogy tudna! — válaszolja. — Érti a szakmát, csak az akarattal van baj. Nézzük Pál Gyula elv társat. Párltaggyülé- sen többször bírálják, mért ittasan jár dolgozni. Munkatársaihoz durva, nem foglalkozik velük. (Jellemző, a saját fia sem szívesen dolgozik ve­le.) A munkaidejét nem használja ki. Amikor füstrevárás van, ő leül és nyugodtan cigarettá­zik. Pedig volna mit csinálnia: pótácsolást, fesz­Lehet, hogy most Pál elvtárs ismét meg­sértődik az összehasonlítás miatt és azt mondja: Lax elvtárs jobb munkahelyen dolgozik, neki könnyű. Rendben van. Menjünk a Pál elvtárs munkahelyére. Váltótársa, Petrenkó Lajos, ugyanazokkal a problémákkal küzd és mégis Petrenkó elvtárs 123.6 százalékot ért el a múlt hónapban is. Pál elvtárs pedig csak 78 százalékot. Petrenkó elv­társ keresett műszakonkint 72.12 forintot, plusz prémiumot. 29.50 forintot, összesen 100.71 forin­tot, míg Pál elvtárs nem keresett műszakonkint csak 43 forint 87 fülért. Ehhez mit szól Pál elv­társ? Úgy véljük, mindenki a saját életszínvonala emelésének mestere. Ha többet termel, több fi­zetést kap és így jobban emelkedik az életszin­vonal. TÖRÖK ALFRÉD

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents