Észak-Magyarország, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-08 / 32. szám
2 £SZAKMAGYARORSZAO Kedd, ;1955. február 8. Az angol közvélemény elítéli az amerikaiak távolkeleti agresszív cselekményeit London (TASZSZ) Mint a Press Association hírügynökség jelenti, a szövetkezeti párt skóciai szervezete évi bizottsági ülésén Burgh, a bizottság elnöke kijelentette, hogy az amerikai 7. flottának a formozai szorosban való tartózkodása „komolyan fenyegeti a bé- két‘‘. A gyűlésen egyhangúlag elfogadtak egy határozatot, amely követeli, hogy távolítsák el Csang Kaj-Sek- klikkjét Tajvan szigetéről. Duncan, a párt országos szervezője, amikor beterjesztette a határozati javaslatot, kijelentette, hogy „a Kínai Népköztársaság teljes joggal utasította el a tűzszüneti javaslatot, amelynek következtében Csang Kaj-Sek továbbra is Formoza ura maradna ’. Bevan munkáspárti képviselő a bányászszakszervezet thornei (Yorkshire) tagozatának február 5-i gyűlésén felszólalva kijelentette: , Meg kell mondanunk az Egyesült Államoknak, hogy a béke helyreállítása 'égett le kell fegyverezni Csang Kaj-Sek formozai csapatait". Crossmg.nn. a munkáspárt végrehajtó bizottságának és parlamenti csoportjának tagja a munkáspárt középangliai évi bizottsági ülésén mondott beszédében kijelentette: ..Figyelmeztetnünk kell az amerikaiakat, hogy ha belebonyolódnak ezekbe a dolgokba, egyedül maradnak. Az angol konzervatív kormány nem kötelezheti Angliát, hogy nyújtson katonai támogatást az Egyesült Államoknak, nem törődve mozgalmunk egyhangú véleményével’’. Schinwell munkáspárti képviselő, volt hadügyminiszter Mortonbam (Durham grófság) mondott beszédéI ben elítélte Eden külügyminiszternek Tajvan jogi helyzetéről az angol alsóházban tett amerika,barát nyilatkozatát. Schinwell a következőket mondotta: „Ha Formoza nem kínai terület, akkor mi dolga van ott Csang Kaj-Sekneik? Úgy tűnik nekem, hogy Eden nyilatkozata megtételekor nem annyira azzal törődött, hogy tisztázza a tényleges jogi helyzetet, mint hogy megszerezze az Egyesült Állemók elismerését1'. A Reynold’s News szerkesztőségi Peking (Uj Kína). Az Uj Kína hírügynökséget felhatalmazták a következő nyilatkozat közlésére: Hétfőn, február 7-én 6 óra és 18 óra között az Egyesült Államoknak összesen 23 katonai repülőgépe hat hullámban behatolt Jicsiangsan, Toumor.san és más szigetek fölé és katonai provokációkat követett el. A kínai népi felszabadító hadsereg repülőgépei azonnal felszálltak és az Az amerikai 7. hajóhad repülőgép- anyahajóiról felszálló haditengerészeti repülőgépek katonai provokációkat folytatnak a kínai vizek közolcben, amióta csak a flotta egységei január 23-tól kezdve a Taesen szigetektől keletre és délkeletre lévő vizekre kezdtek érkezni. cikkében élesen elítéli az Egyesült Államok beavatkozását Kína bélügyéibe és követeli: „Churchill jelentse ki az egész világnak és különösen az amerikai háborús gyujto- gatóknak, hogy Anglia nem fog részt venni semmiféle háborúban, amelynek célja Csang Kaj-Sek uralmának fenntartása Formoza szigetén. Egyetlen kormány sem sodorhatja országunkat háborúba annak érdekében, hogy megfossza Kínát egy kínai terület kormányzásának jogától1'. (MTI) amerikai gépek délkeleti irányban távoztak. Az Uj Kína hírügynökséget felhatalmazták annak kijelentésére, hogy az amerikai repülőgépek behatolása Kína területe fölé katonai provokációnak, Kína területi sérthetetlensége és szuverenitása súlvos megsértésének minősül. Ha az Egyesült Államok légi hadereje mégegyszer arra vetemedik, hogy behatoljon Kína területe fölé, ennek összes komoly következményeit az Egyesült Államok kormányának kell viselnie. (MTI) Az amerikai katonai repülőgépek ezen folytatólagos provokációs tevékenysége fenyegeti Kina és a Távot Kelet békéjét és biztonságát. A kínai nép és a kinai népi felszabadító had sereg szoros figyelemmel kíséri e helyzet alakulását. (MTI) Az UJ Kína nyilatkozata amerikai katonai repülőgépeknek Kína területe fölé való behatolásáról RmeriKai légi-provokációk a kinai tsnprpart köreiében flz Egyesült államok durva nyomást gyakorol Franciaországra Newyork (TASZSZ) Mint amerikai sajtójQlentcuekből és sajtókommenlárokból kitűnik, a Men- des-Franco kormány bukásáról szóló hírek dühvcl és ingerültséggel töltötték cl az amerikai uralkodó köröket. A „New York Times" és a „New York Herald Tribune" krokodilkönnyeket hullajt Miendos-Franco kormányának bukása miatt. A lapok nem titkolják, hogy Mendes-France kormányának bukását elsősorban nem északafrikai politikája, hanem az Egyesült Államok előtt való hajbókoláua idézto elő, ami Mendes-France kormányának abban a törekvésében nyilvánult meg, hogy a francia lakosság legkülönbözőbb rétegeinek akarata ellenőre bármi áron Franciaországra erőszakolja a párizsi egyezményeket. A lapok komolyan aggódnak a párizsi egyezmények sorsa miatt és rámutatnak, hogy Mendes-France kormányának bukása fokozhatja a szóbanforgő egyezmények ellen irányuló megmozdulásokat nemcsak Franciaországban, hanem Ny ugat-Németországban és más európai országokban is. Az Associated Press hírügynökség washingtoni jelentene szerint ..hivatalos személyiségek" hangsúlyozzák, hogy a párizsi egyezmények francia parlamenti megvitatásának és ratifikálásának „minden huzamosabb halogatása komoly károkat okoz" a nyugati szövetségeseknek és ez állítólag -komoly következményekkel“ járhat, továbbá, hogy „erősen csökken Franciaország szerepe a nemzetközi ügyek, ben". Denny, a Scripps-Howar sajtó- tröszt szemleírója a World Telegramm and Sun című lapban kigúnyolja Franciaországot és a francia nemzetgyűlést. Ingerülten állapítja meg, hogy a francia nemaetgyűlé» nem szavazott bizalmat Mendes-Franeenak, majd rámutat, hogy Franciaországban Párizs (MTI) Alig 36 órával Pierre Mendcs-Franeo lemondása után Antoine Pinay volt miniszterelnök kapott kormányalakí tási megbízatást. A „l'Humaniíé“ megállapítja, hogy Pinay igazán nem szégyenlős, amikor a francla-észpkafrlkai reformok szűk- ötvösségéről beszél. Senki sem felejtette el ugyanis: Pinay legfontosabb franeia-északafrikai „reformjai" annakidején abból álltak, hogy Tuniszt és Marokkót tűzbe és vérbo borította. Nem kisebb a ködösítés akkor som, amikor „azoeiális haladási" emleget és Ígér. A Pinay-kormány 1952 márciusától decemberéig a legkönyörtelo- nebb kormányok egyikének mutatko zott a dolgozók előtt és a legtöbb kedvezményt adta a trösztöknek. Erről a kormányról állapították meg, hogy „Franciaország legreakciósabb kormányainak egyike" volt. A lap ezután kiemeli, hogy Pinay lényegében Mendes-France politikáját és a francia nemzetgyűlésben „rendkívül gyakori" az „Amerika-ellenes cs angolellenés hangulat" megnyilvánulása. Mindez — Denny szerint — „Franciaország nemzeti értékének tragikus és veszélyes csökkenéséről", valamint „nagyhatalmi pozíciójának hanyatlásáról tanúskodik". (MTI) folytatja majd, hiszen nincs különbség egyrészt a tuniszi tisztogmasok, másrészt az Au rés-hegység és kabil- főldi tisztogatások között. A nagyiparosok egyformán elégedettek voltak Mcndcs-Francc-ezal és Pinay-vel. Sem az amerikaiak, som a nérnot re vaus- politikusok nem panaszkodhattak egyikükre sem. így tehát sem a francia, sem az amerikai külügyminisztérium neon találhat kivetnivalót abban, hogy Mondes Francé t Pinay-vel cserélik fel. Mendes-France. amikor felhúzta a „legvadabb reakciósok csizmáját", a dolgok természete szerint már Pinay útját készítettét elő. Amint ezt a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának nyilatkozata azonban hangsúlyozta, lehetőé- ges és szükséges kudarcba fullasztani a nagypolgárság terveit. A lap végül kiemeli: nagyon nehéz lesz ma bárkit is becsapni egy olyannyira lejárt politikusnak mint Pinay, aki a legrövidebb időn belül megérzi majd, hogy az egész ország ellenségesen fogadja. 4 t'Humaniíé a francia belpolitikai helyseiről AZ NDK HUMORA Egyes nyugati politikusok csodálatos tornamutatványa Sújtsunk le az atomháború elfkíszftiira! A Béke-Világtanács irodája elhatározta, hogy átfogó aláírásgyűjtési mozgalmat indít, amely lehetővé teszi az egész világ tiltakozásának ki. fejezését az atomháború előkészületei ellen. Ennek a mozgalomnak haladéktalanul meg kell indulnia. Örökre emlékezetemben maradnak annak a jelentésnek mondatai, amelyet amerikai tudósok bizottsága, James Francit bizottsága állított össze és küldött el Washingtonba, a hadügyminiszterhez még 1945 június 11- én, két hónappal Hirosima előtt. E jelentésben, amelynek szerzői ellenzik az atombomba háborús alkalmazáséról szóló döntést, a következő mondat olvasható: „Ha az Egyesült Államok lesz az első állam, ameiy emberek ellen alkalmazza a vak rombolás ez új eszközét, elveszti a világ közvéleményének támogatását, meggyorsítja a fegyverkezési versenyt és veszélyezteti egy ilyen fegyver jövőbeli ellenőrzéséről szóló nemzetközi megállapodás létreho- zásának lehetőségét." A későbbi évek igazat adtak a tudóscsoport jö- vőbeláíásának. Különböző országok tudósai próbálták figyelmeztetni a közvéleményt azokra a veszélyekre, amelyeket ez a fegyver hoz magával. Ha azonban elő is mozdították a közvélemény felvilágosításét, nem indíthattak meg olyan átfogó mozgalmat, ‘ amely elítélte volna az atomháborút és tiltakozott volna ellene. Mozgalmunk egyik nagy érdeme az, hogy 1950-ben Stockholmban nagyszabású hadjáratot indított az atomfegyver eltiltásáért és e tilalom fölötti szigorú ellenőrzésért. Vitathatatlan, hogy a stockholmi felhívás, amely igen nagy visszhangra talált, fontos szerepet játszott, megakadályozta az atombomba alkalmazását Ázsiában. Azok a kormányok, amelyek külpolitikájukat az atomfegyver alkalmazására akarják alapozni, jól tudják, hogy kénytelenek számolni a közvéleménnyel. Ez a magyarázata annak, hogy amikor ab atomháborút szervezik és előkészítik, megpróbálják lépéseiket ravasz mesterkedésekkel álcázni. Az Atlanti Tanács decemberi határozatai e mesterkedések sorozatába tartoznak. Igen komoly lépésről van szó, amelyet le kell lepleznünk. Ezek a kormányok olymódon akarják elvonni a közvélemény figyelmét, hogy az atomfegyver alkalmazásának formáiról, az atomháború kirobban, tásában kezdeményező szerepet betöltő szervek jellegéről szónokolnak, mintha az atomfegyver alkalmazása már elfogadott elv lenne Nekünk világosan rá kell mutatnunk erre az új tényezőre, és már most fel kell hívnunk a népeket, szánjanak szembe azokkal, akik ilyen módon atomháborút szerveznek. Nem kell megvárni egy ilyen vak, pusztító háború kirobbanásét ahhoz, hogy elítéljük kezdeményezőit. Mar most le kell sújtani azokra, akik előkészítik. A legelemibb élnie,karás és hozzátartozóik szeretete készteti az embereket minden országban arra, hogy követeljék az atom- fegyverkészletek megsemmisítését és gyártásának haladéktalan beszüntetését. Ez az élniakarás és hozzátartozóiknak ez a szeretete lelkesít minden országban, minden városban, minden faluban sokezer férfit és nőt, akik ajtóról-ajtóra, házról-házra járnak, elmennek a műhelyekbe és a mezőké re, hogy aláírásokat gyűjtsenek felhívásunkra és ilymódon a leghatal-* masabb akadályt gördítsék az atomháború útjába — mondta Joliot- Curi®. Kovács Márton barosssknai fronlbrigádja lett az első az országos versenyben A szénbányászati ministotériu m értékelte a frontbrigádok versenyét a múlt év negyedik negyedévének eredményei alapján. A nagyfrontokon a pereces! Baross-aknában dolgozó Kovács Márton brigádja lett az első. A brigádot a szénbányászati miniszter 7.800 forint jutalomban részesítette. (MTI) . •••••••••••••a* •••••••••• HOGYAN JÖTT LETRE A BESZED Irta: K. Kondrasov, a nyelvtudományok kandidátusa Hogyan képzelték régen a nyelv kialakulását? Már régen igyekeztek magyarázató', találni arra, hogyan kezdett először beszélni az ember, hogy jött létre a nyelv. Ellentmondóan és zavarosan igyekszik megmagyarázni az emberi beszéd kialakulását a biblia. írói az egyik helyen azt mondják, hogy m'nden létezőnek az isten adott nevet. Egy másik helyen meg azt találjuk, hogy az isten engcdelmével az ennber maga adott nevet minden tárgynak, létrehozva ilymódon a nyelvet. Korszakunkban az idealisták tudományos színezetű formákba öntötték ezt a bibliai, vallási magyarázatot. Az idealisták azt állítják, hogy maga az ember saját akaratából nevezte cl egyszerre az összes tárgyat és jelenséget. Ezek a nevek tehát csak mintegy „szimbólumok“, melyeket csők azért ért minden ember egyformán, mert megállapodtak, hogy így értik és nem másképp. Az idealista tudósok ilymódon abból a feltevésből indulnak ki, hogy az ember előbb kezdett gondolkodni, megítélni és csak azután kezdett beszélni. Ez a feltevés már jóelöre kudarcra Ítélt minden olyan kísérletet, hogy feltárják a nyelv kialakulásának titkát. Egyes idealisták a környező természethez fordultak és azt bizonygatták, hogy az ember a természet hangjait utánozva kezdett beszélni, Valóban, 'minden nyelvben vannak olyan szavak, mint például „kakukkot“, „csámcsog“, „röfög“. Viszont tudjuk, hogy ilyen szó igen kevés van és ráadásul még ezek a szavak nem is a legfontosabb fogalmakat fejezik ki az ember számára. Ezenkívül érthetetlen, hogyan magyarázzák ennek az elméletnek a segítségével az olyan tárgyak elnevezésének kialakulását, mint például a „ház“, „fal“, „kő“, rhelyek maguk a természetben „hallgatnak“. Tettek kísérletei annak bebizonyítására is hogy az emberek első nyelve a jelbeszéd volt, valami ahhoz hasonló, amit a némák használnak. A történelem azonban nem ismer egyetlen olyan népet sem, még a legelma- radottahbat sem, melynek ne lenne saját (hangos) nyelve. Ez a tény megcáfolja azt a feltevést, hogy a beszéd megjelenése előtt az (emberek állítólag• „jelbeszéddel“ cserélték ki gondolataikat. A nyelv keletkezésének problémája annyira bonyolultnak bizonyult, hogy a burzsoá országok nyelvészei ma úgy vélik, a tudomány sohasem lesz képes megmagyarázni, hogyan keletkezett a nyelv. A párizsi nyelvtudományi társaság például hivatalosan törölte munkatervéböl r nyelv kialakulásának kérdését. A beszéd születése A beszéd keletkezésére vonatkozó materialista elmélet végül mégis tuI dott feleletet adni a megoldhatatlannak hitt problé-mára. A győzelem kivívásában döntő szerepet játszott többek között Engels műve: „A munka szerepe a majom emberré válásában“ és nagy lépést jelentett előre a marxista nyelvtudományban Sztálin: „A marxizmus és a nyelvtudomány“ c. műve. A tudósok, akik azt akarták kikutatni, hogyan kezdett beszélni először az ember, először is az állatok viselkedését figyelték meg, azt remélve, hogy az állatok által kiadott hangokban találják meg a beszéd csíráit. Hallották-e már, hogyan .,beszélget. nek“ egymással az áltatok? A kotlós- tyúk sürgetően kárát, mikor a kis- csibéket hívja. Kiosztó hangon figyel, mezt éti veszély esetén az öreg, tapasztalt vezérállat a csordát. Gyakran hasonlítják össze az emberi beszédet az „állatok nyelvével“. Kipling angol író még egy egész fantasztikus mesét is írt Maugliról, aki a dzsungelben nőtt fel egy farkasfalká- ban és megtanult beszélni az „állatok nyelvén“. A Maugliról szóló csodaszerű mese azonban mese is marad. A tudo-mány pedig az ilyen esetekről mást. mond. 1927-ben Indiában találtak két kisleányt, akik a majmok közt nőttek fel. Ezek a kisleányok olyan könnye, dén és ügyesen ugráltak a fákon, mint a majmok, de sem beszélni, sem gondolkozni nem tudtak. Szokásaikban és szellemi fejlettségükben semmiben sc-m különböztek a majmoktól és semmiféle módon nem beszéltek: még a „ma jomny elvet“ sem, mert ilyen nem is létezik. Mint minden •más állat, a majmok is értelmetlenül, ösztönösen kiáltanak a fájdalomtól, a félelemtől, az éhségtől, a kielégült- ségtől. Az olvasó valószínűleg hallotta, hogyan ismétel a papagáj egész mondatokat, amelyeket az emberektől fial- lott. De a papagáj sohasem fog beszélgetni, soha sem fogja megértetni magát az emberrel. Nyilvánvalóan nem elégséges a „gégefő“ az értei- •mes beszédhez. Csak az az élőlény tanul meg beszélni, amelyik gondolkodni képes, amelynek tudata van. Csak az ember gondolkodhat és beszélhet. Ezeket a tulajdonságokat, amelyek az embert az állatvilág fölé emelték, az ősember csak azért fejleszthette ki magában, mert dolgozni kezdett. A munka alakította kJ, hozta létre az embert. Ugyanez a közös •munka kényszerítette az embert a beszédre is. Az együttes munkatevékenység közelebb hozta egymáshoz az ősközösség tagjait. .8 minél több munkaműveletet tudlak elvégezni az emberek, minél bonyolultabbá váltak eszközeik, annál mgyobb szükségük volt rá, hogy megosszák gondolataikat, Ez a szükségesség fokozatosan átalakította, alkalmassá tette a majom fejletlen gége- fÖjét a bonyolultabb mozgásokra, a száj szervei pedig megtanulták kiejteni az egyik fagott hangot a 'másik után. Az emberi értelem minden újabb győzelme, a kollektív munkában ke-, let kezű minden új fogalom a nyelvben rögződött. A nyelv olyan kinccsé lett, amelyben mind több gazdagság halmozódott fel, s mint az ember tudatának kifejezője, egyre fejlődött. Mikor és hogyan kezdett beszélni az ember ? Mikor hangzott fel tehát először it földön az emberi beszéd? Erre a kérdésre az archeológia és az antropológia segítségével felelhetünk. A tudósok 'megállapították, hogy az ember körülbelül félmillió évvel ezelőtt kezdett munkaeszközöket készíteni. Tehát ebben az időben, mintegy 500.000 évvel ezelőtt jelenik meg az emberi beszéd is. A neandervölgyi emberek, vagyis a következő fejlődési fokon álló emberek már valószínűleg ismertek egy primitív nyelvet. Erről tanúskodik az alsó állkapcsuk alkata és egyenesebb fejtartásul:. Az ember hangképző rendszere tovább tökéletesedett és néhány tízezer évvel ezelőtt már nyilvánvalóan ki tudta ejteni a legkülönfélébb hangokat is. Az emberek körülbelül ötszázezer évvel ezelőtt kezdtek el beszélni, írni azonban csak mintegy tízezer éve tudnak. Ha az emberiség történetét ez alatt a félmillió év alatt egy vastag könyv alakjában tolmácsolnánk, akkor a nyelv története minden oldalon szerepelne, az írásbeliségről csali a kötet utolsó oldalán találnánk utalásokat.
