Észak-Magyarország, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-06 / 31. szám

£SZ AKMAG Y AKOKSZAC 7 Vasárnap, 1955. február 6. awMMawin»win»íw^pi»*«r»«BWicwi AKAROK-E BEKET... J ókedvű, vidám kis társaság ült együtt ökrösék lakásán. Olyan a hangulat, mintha legalább bo­rosüveg és sütemény mellett ünnepet ülnének. A szo­ba közepén a koromfekete hajú, bogárszemü, 6 éves Lacika tart „előadást“. Testvérei, nála kisebb „nénjci’’ és bátyái n'evetve hallgatják, s még a legfiatalabb Gabriella is tapsikol örömében. Lacika mellé egyha­mar odapenderül a pöttömnyi Jani, Balkezével görcsö­sen szorítja magához a muzsikát, s jobb keze mutató­ujjával egyet-egyet penget a lehangolt húrokon. Be­szélni még nem tud, csak gagyogva s kézzel-lábbal hadonászva mutat a falra, ahol a hegedű elválaszt­hatatlan társa — a vonó függ. A kis szoba csak úgy zeng a gyermekkacajtól. A tűzhely mellett barna és fekete fejecskék bújnak össze, pirosra fagyott gyer- mekujjak nyúlnak a vörösen izzó lemez falé. Szán­kózás után jólesik a meleg. A szoba végében, ez ágyon ül ökrös néni. Fekete, kontyba fonott haja, élénk szeme bizony nem árulja el 45 évét, a sok gondot, bánatot, nélkülözést amin már átment. Arca komoly, de ha egy­em gyermeke, vagy unokája megsimogatja, rög­tön mosolyra derül, s arca szigorú vonásai is megenyhülnek. — De jó ilyenkor, ha össze­jön az egész család! Már csak a két katona fiú hiányzik. Sok gond egy ilyen népes család, de nagy öröm is. Igaz, nem mindig —- suhan át a gondolat ök­rös néni agyán. — Nekem talán nem örültek szüleim, mert nehéz volt akkor... 40 évvel ezelőtt... a 14-es háború... Ökrös néni szeme előtt lassan elhomályo­sul a szoba, elhalkul a vidám kacaj. — Hogy is volt? De kevésre emlékszem már... r gén, igen, őszi délután volt. A nap már csak gyengén sütött, olyan szomorú volt az erdő, ki­halt, kopár a rét. Akkor jöttem haza, hátamon egy csomó rőzsével. Bent a sötét kis szobában hét testvé­sem várt. Akkor már csak nyolcán éltünk a tizen­hatból. Az asztalnál anyám állt, keserűen összeszorí­tott ajakkal, apám az ajtófélfának támaszkodott — senki sem szólt. Azt gondoltam, talán elbocsátották apát. Ilyenkor volt olyan komor a hangulat. Végre felszipogott valamelyik gyerek: Ilon, viszik aput! Nem lesz kenyerünk ... Este kiment az egész család az állomásra. Anya karján ült a legkisebb, a másik kicsit én cipeltem a hátamon. Sok teherkocsi, füstös pályaudvar, lárma, zászlók, sírás, nóta, kerékzakatolás. Anyám csak állt, már sírni sem tudott. 1914—15 ... 18. Múltak az évek, nálunk egyre nőtt a nyomor. Apám egyszer sem jött haza a frontról. Hirt csak igen ritkán kaptunk. Aztán azt kezdték mondogatni: vége a háborúnak. Jönnek haza a mieink. De apám csak nem jött. Hazajött a szomszéd, ő mond­ta: ne várjátok Hankót, beállt az vöröskatonának.' Anyám mégis nézte és kérdezte az elvonulókat, mind­addig, míg nem jött egy levél. Megírták, hogy elesett, haslövést kapott. Nagyon szomorú napokat éltünk. JA ésőbb jött Béla, megkért anyámtól. Hozzáadtak. Szegény volt ő is, olyan, mint én. Mégis áb­rándoztunk, tervezgettünk a jövőről. Két év múlva már hárman voltunk. Szép volt a kisbaba. — ha felnő, olyan lett volna, mint Lacika. De beteg lett, orvoshoz nem tudtuk vinni, meghalt. Ónodra költöztünk, Béla p a gyárban dolgozott, hajnalban ment, éjjel jött fárad­tan, piszkosan. Alig keresett valamit. Múltak az évek, nőtt a család. Kevés volt a kenyér, de azért minden újabb ökrös gyereknek örültünk. Húsz év sok idő. Mennyi minden történt a világban, de az én sorsom mégiscsak egy volt — szültem, szoptattam és nyomo­rogtam. így telt ökrösné élete, így lett a csinos, fiatal Ilonkából komoly, gondterhas családanya. Minden nap egy újabb nehéz küzdelem volt. Honnan vegyen csa­ládjának kenyerei, ruhát? A kis fekete asszonykát csak j férje bátorította, mástól jó szót sem kapott. Ki törő­dött a cigánycsaláddal? Aztán jött élete legborzalma- j sabb szakasza — igaz. csak néhány nap volt, de ezt soha, amíg él, nem felejti el. Egyre-másra beszélték: — viszik a cigányokat! elszállítják őket. A berzéki ro­konok ajtaján már dörömbölt a puskatus. „Na, sora­kozni“ — üvöltöttók a csendőrök. Nem■ kegyelmeztek sem gyermeknek, sem öregnek. Az ökrös család is összeszedte kis motyőját s várt. Mikor? — no, most már ériünk jönnek. De aztán más történt. A hegyek­ből egyre jobban hallatszott a morajlás, egyre jobban dübörögtek az ágyúk. Csendőrök, katonák, nyilasok menekültek. Senki sem törődött már velük. — Amikor az ágyúk elcsendesedtek — szövi to­vább gondolatait ökrös néni —. Béla a gyárba indult Akkor is hajnalban ment és éjjel jött, a kereset még kevesebb volt, a fizetésből néha még egy skatulya gyufára sem telt. Külsőben nem. sokat változott az élet, nem lettünk egyszerre jómódunk, kamránk sem telt meg, küzdeni kellett továbbra is a kenyérért, a holnapért — de másképp. Nem gúnyoltak bennünket többé, nem rettegtünk éjjel-nappal, nem féltünk a bizonytalanságtól. Ibolya születése után furcsa, dolog történt. Hiva­■* tilos levél érkezett, amelyben arra kértek, hogy menjek el a tanácsházára. Szokatlan volt, — ón, ökrös Béláné — nem lesz itt valami tévedés? De mégis csak rendben volt. minden, vártak, az emelvény­hez hívtak és amiről soha még álmodni sem mertem, — a. lenézett Hankó-lány, a sokat, szenvedett Ökrös- nő megkapta az Anyasági Érdemérem T. fokozatát. Az elmúlt tavasszal még egy kis Ökrös-gyereknek adott életet — a tizenkettediknek. Közben unokák is lettek, szép, koromfekete, vidám gyerekek. Már kicsi is ez a. ház a nagy családnak. Ha valamennyien ösz- szegyűlnek, el sem férnek. Persze, most is van gond, hiszen havonta csak kenyérből kell egy mázsa 80 kiló, lisztből 40 kiló. — Nagymama! — két gondtalan gyermekszem csil­lan fel mellette, s Lacika puha kis ujjával végigsimít arcán, aztán megint elszalad a szoba közepére, s foly­tatja játékát, a többiekkel. Milyen kedvesek, vidámak. A nagyobbak már is­kolások, tanulnak. — Az én gyermekeim tanulnak! fin is voltam már az iskolájukban — békegyűlésen, fiie­temben először szólaltam fel sok-sok ember előtt. Fél­tem kissé, hiszen nem. vagyok tanult ember, de úgy éreztem, hogy hozzám beszélt a tanító, tőlem kérdezte — pont tőlem: akarsz-e békét? Hogy akarom-e? hi­szen van tizenegy élő gyermekem, öt unokám, fér­jem, nejeim, menyeim. Hogy akarok-e békét? Akarok, akarok, akarok! KUGLER GWENDOLIN i ES TESTNEVELÉS PESTI GYÖRGY: M IS KOLCTOL—PERINGIG VI. Sanghaj. Az ember képzelete erre a szóra valami különlegeset és hatalmasat varázsol maga elé. Való­ban, míg Peking ősrégi kínai város, Sangháj földrajzi fekvésénél fogva gyorsan fejlődő, hatalmas, kb. 7 mil­liós világváros. Megérkezésünk után autóbuszunk, mellyel az állomástól jöttünk, hatal­mas, 18 emeletes palota előtt állt meg. Ez a „Szép folyó“ szálloda, melyben laktunk. A szálloda a fel- szabadulás előtt a francia negyed­ben volt. Akkoriban a Sanghájban élő külföldiek nemzetiségük szerinti negyedeket alakítottak ki a belvá­rosban. Volt angol, amerikai, francia és német negyed. Ezekben a negye­dekben a kínaiak csak mint kulik és szolgák élhettek. A kínaiak h vá­ros peremein éltek gyékénykuny­hókban, vagy a Jangce csatornáin, a jellegzetes dzsunkákbam. Ez a szál­loda volt a francia negyed egyik leg­szebb palotája. Mi a tizedik, emele­ten laktunk és a tizenötödiken ét­keztünk. A ebédlő ablakálból messze el lehet látni, de a hatalmas épüle­tek sorozata elzárta a további kilá­tást. Szállodánk szomszédságában volt egy labdarúgópálya, melyre szobánkból szép kilátás nyílt. Itt tartottuk edzéseinket és láttuk, hogy kínai tartózkodásunk óta mennyit feilődtek 3 kínai játékosak. Egyik délelőtt kinéztünk az ablakon és lát­juk, hogy a főiskolások csapata az „Augusztus 1“ csapata ellen játszik. Már nem rúgták céltalanul a labdát, igyekeztek pontosan ját ékostársuk- hoz továbbítani, szép támadásokkal közelítették meg egymás kapuját. Szép lövéseket is láttunk. Tullner meg is jegyezte: „Ha még sokáig itt leszünk, kikapunk tőlük". Ha valamelyikünk sétálni ment a városba, kísérőt adtak mel­lénk, mert a hatalmas városban könnyen el lehet tévedni. Amikor meguntuk a sétálást, szóltunk kísé­rőnknek, aki a legközelebbi telefon­fülkéből felhívta szállodánkat, « né­hány perc múlva már ott volt a re­mek gépkocsi. Itt is ugyanúgy, mint Pekingben, rengeteg ember jár az utcán. A város legszebb része a ki­kötő környéke. A nagy teret hatal­mas felhőkarcolók övezik, a Jang­cén pedig a nagy tengerjáró hajók kényelmesen feljönnek nemcsak Sanghájig, hanem még jóval tovább is, pedig a város 70 kilométerre van a tengertől. Az utcák szépek, széle­sek, rengeteg az üzlet. Voltunk né­hány hatalmas áruházban. Liften vagy mozgólépcsőn pillanatok alatt ott voltunk a hetedik emeleten, a szövet- és selyemosztályon. Ezekben a palotákban minden emeleten más és más osztály van. A földszinten egy útbaigazító áll, ahol az ember megtudja, hogy hányadik emeletre kell mennie, ha például nyakkendőt akar vásárolni. Megérkezésünk utáni napon meg­hívták a csapatot az újonnan épült városrészbe, ahol kb. 30.000 kínai munkás kapott kényelmes lakást. Ez a városrész a felszabadulás után épült. A dolgozókat külön autóbu­szok szállítják munkahelyeikre. Kü­lön közigazgatásuk van, saját so­raikból választják tanácsukat. Szép kulturházuk van, ahol ünnepélyes keretek között megvendégeltek. Mo­zijuk. színházuk, könyvtáruk, külön áruházaik vannak. Meglátogattuk óvodájukat. A kisgyermekek alig akartaik elengedni bennünket. Meg­látogattuk a dolgozókat saját ottho­nukban. Szép, tiszta kétszobás la­kásba vitt be az egyik textilgyári dolgozó. A berendezés hasonló a mienkhez, csak sokkal színesebb szőnyegek, térítők és íalvédők teszik érdekessé a szobát. A felszabadulás előtt ez a dolgozó családjával együtt a Jangce egyik mellékágán, egy dzsunkán tengette életét. Az öreg kínai asszony, a dolgozó édesanyja, Mao Ce-tung elvtárs fényképére mutatott. Ebből megértettem., hogy neki köszönhetik új, boldogabb éle­tüket. Mint nagyon sok idősebb kí­nai nőnek, neki is elnyomorított, alig tíz centis lába volt. Csak to­tyogva, sarkára lépve tudott menni. Természetesen ez a szokás már ré­gen a múlté. Most a fiatal lányok kényelmes, könnyű, papucsszerü ci­pőben járnak. Szoknyát nagyon rit­kán viselnek. A nők gyermekkortól kezdve a legidősebb korig könnyű selyemből készült férfiszabású nad­rágban járnak, amelyhez kimonót hordanak. Nyáron selyem ruhákban járnak. Az úttörő palotában csak a gondnok fogadott benünket, a diá­kok iskolában voltak. Végigjártuk dolgozószobáikat, ahol kis asztalos­műhelytől a miniatűr laboratóriumig mindent meg lehet találni. Az eme­leti szobákban az itt készült tár­gyakból kiállítást rendeztek. Itt láttuk azokat az úttörő zászlókat és jelvényeket, melyeket a kínai úttö­rők más nemzetiségű úttörőktől kap­tak ajándékba. A sok zászló és jel­vény között felfedeztük a magyar úttörők zászlóját és jelvényét is. Megnéztük a sportcsarnokot, ahol az úszók, kosárlabdázók, röp- labdázók, asztaliteniszezők és teké- zők találtak otthonra. A csapat egyik része gyorsan vízbe vetette magát és elkezdődött a „vízilabdázás", a má­sik része nagy tekecsatát vívott a kínaiakkal. Erről a két sportese­ményről nem adtak ki hivatalos je­lentést ... Sangháj! tartózkodásunk alatt megnéztünk egy kosárlabda mérkő­zést is. Nagyon tetszett a kínaiak játéka. Gyorsak és jól dobnak távol­ról kosárra. Feltűnő volt, hogy a személyi dobások legnagyobb száza­lékát a játékosok nem tudták kihasz­nálni. Mivel Kínában legnépsze­rűbb sportág a kosárlabdázás, ezen a mérkőzésen a kínai szurkolók is „kitettek“ magukért. Igaz, hogy a legizgalmasabb mérkőzésen is meg­őrzik nyugalmukat és sportszerűen megtapsolták az ellenfél szép játé­kát. Ha nem mondták volna meg, akkor is meg lehetett tudni, hogy ez a sportág a legkedveltebb, a legki­sebb faluban, vagy kis vasúti meg­állónál ott állnak a kosárlabda pa- lánkok. Hegyes vidékeken, ahol nincs annyi hely. hogy pályát építhesse, nek, egy palánk áll és „egykapuz- nak“ a gyerekek. (Folytatjuk.) HÍREK Oszakai ügyeletes ams: szolgálat t. Megyei kórháa (tel.: 36—383). 2. Ka­zinczy u. 20. (15—032), 3. Uidlósgyőr l. o. \ sz. rendelő (21—287). Ügyeletes gyógyszertárak Állandó éjszakai készenléti szolgálat: Mis­kolc Szabadság tér 2. az. Mallnevszkif n. 2. szám. — UldiosgyŐr, Marx KároW u 38. az ilejőcsaba. Csabavezér a. 68 sz. — Ügyeletes állatorvos Ács S dór szombat déltől hétfőn reggelig. Ij|- kíjk: Miskolc, Magdolna u. 6. Te] fon: 15—984. 4 IDŐJÁRÁS \ Várható időjárás vasárnap estig: felhöát- vonulások. többfelé eső. a magasabb hegye­ken havaseső. Mérsékelt délnyugati, nyugati, később időnkint élénkebb északnyugati szél. Enyhe éjszaka. A nappali hőmérséklet a déli megyékben csökken, máshol alig változik. Várható legalacsonyabb hőmérséklet ma éj­iéi: egv—négv fok kozott. Legmagasabb nappali hőmérséklet vasárnap öt—nyolc fok között. A fűtés alaoiául szolgáló várható iközéphö- mérséklet nulla—plusz három fok között lesz. — Suszter Sándor országgyűlési képviselő, megyei tanácstag február 9-én délelőtt 9 órától fogadóórát tart Csoikvaomámy községben. ■— A mezőgazdaság fejlesztését nagyiban elősegíti az öntözőtelepek létesítése. Államunk nemcsak kiszé­lesíti a csatornahálózatot és öntöző­telepeket létesít, de az egyéni gaz­dáikat is hozzásegíti kölesönökkel az öntözéses gazdálkodáshoz. Az elmúlt évbein 4 borsodmegvei dolgozó pa­raszt. 20.000 forint öntözési kölcsönt kapott államunktól az Országos Ta­karékpénztár útján. — PERCENKÉNT négy hang­lemez készül márciusi ól a Kábel- és .Műanyaggyárban, A gyár két szak­embere a közelmúltban Csehszlová­kiában tanulmányozta a korszerű gyártás technológiát. Egymillió fo. rintos költséggel új, korszerű gal­vanizáló üzemet is építettek, mely­nek teljesítménye kétszerese a régi­nek.. * Ügyvédi hír. Dr. Csőváry Zoltán ügyvédi irodáját Beloiannisz (volt dr. Szentpály) u. 9/a. sz. alatt megnyi­totta. Telefon: 15—510. — A sárospataki gépállomás dol­gozói a téli gépjavítások során négy traktor árát takarítják meg. Javító- brigádjaik január 29-re befejezték a téli gépjavításokat. A beütemezett javításokon felül 5 cséplőgépet is ki­javítottak. Megfogadták, hogy feb­ruár végére valamennyi cséplőgép munkárakész állapotban lesz. — FRANCI AORSZAGB AN Két, Stradivari-hegedűt. fedeztek fel, amelyek a szakértők véleménye szerint eredetiek. Az egyik hegedű egy Lavaur-i paraszt tulajdonában volt, aki évekkel ezelőtt vásárolta azt egy magánszemélytől és a falu ifjúságának táncmulatságain ját­szott rajta. A hegedű belsejében megtalálták ct híres „Antonius Stra- divarius faeiebat anno 1721“ felírást. A másik példányt Castres-ban, Dél- Franeiaországban fedezték fel. A hegedű haszontalan holmik között feküdt. A család — amelynek tulaj­donában most a hegedű van — ge­nerációkkal ezelőtt jött Francia- országba. Valószínűleg akkor hozták magukkal. — EGYIPTOMBA, Kínába, Dél- Amerikába szállít a Debreceni Tex­tilgyár különböző hímzett szalagokat köztük a híres, úgynevezett „Mar- gít-cakkot’1. Most indult útnak Jáva szigetére is az első rendelés. — James B. Conant. az Amerikái Egyesült Államok nyugat-németor­szági főbiztosa szombaton Washing­tonba utazik, hogy beszámoljon El­senhower elnöknek és Dulles kül­ügyminiszternek a Nyugat-Németor- szágban kialakult politikai helyzet­ről. a német kérdés rendezésére vo­natkozó új szovjet javaslatoknak a lakosságra gyakorolt hatásáról és a párizsi szerződések ratifikálása elle­ni tömegmozgalom rohamos kiszéle­sedéséről. — A Dolny-Jiretini csehszlovák bányászok két éve vízzel árasztották el a kimerült bányák helyén kelet kezeit bárom nagy földhorpadást. A mesterséges tavakba 11.000 nontyiva- dékot helyeztek. A halak oly szénen fejlődnek, hogy a bányászok rövide­sen egész Mostv város környékét el tudják látni hallal. — Hét esztendővel ezelőtt írták alá a szovjet-román barátsági együtt­működési és kölcsönös segélynyuitá- si szerződést. Az évfordulóval több szovjet lap foglalkozik. — A TGRINI rendőrség erkölcs- rendészeti osztálya „csókrazziát’“ rendezett a mozikban. A rendőrök harmincöt, csókolózáson ért szerel­mespárt — „közszemérem elleni vétség“ címén — kísértek be a leg­közelebbi őrszobára. — Nehru indiai miniszterelnök — értesülések szerint a tajvani helyzet­ről — félórás megbeszélést folyta­tott Aldriehal, az Egyesült Államok londoni nagykövetével. * Eljegyzési hir. Farkas Mária és Kalászi György jegyesek. (Minden külön értesítés helyett.) — A VILÁG legkisebb hegedűjét Luigi Rapülío clasz kézműves készí­tene el. A kis hangszer 50 millimé­ter hosszú és elfér egy gyű fásdoboz­ban. — — Műtrágyázás! és növényvédel­mi kiállítás nyílt a Herman Ottó múzeumban csütörtökön délelőtt. A kiállítást a TTIT, a Műtrágya és Nö- vényvédőszerértékesítő vállalat, va­lamint a Budai József gyümölcsker- tészeti szakkör rendezte. — FRANCIAORSZÁGBAN számos fekelehimlő megbetegedés történt. Az eddigi jelentések szerint a meg­betegedések számúi körülbelül 70. A feketnhimlőnek már több áldozatm van, közlük egy orvos. — KAZINCBARCIKA új telefon- központját még ebben a hónapban átadják rendeltetésének. A 270 álío- másos távbeszélőközponttal hosszú időre biztosítják a város távbeszélő igényeinek kielégítését. — Február 3-án 2500 küldött rész­vételével megkezdődött Prágában a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség II. kongresszusa. — Varsóban vasárnap folytatják a Nyugat-Németország újrafelíegy- verzése elleni európai értekezletet, amely vezető politikusok kezdemé­nyezésére a múlt év decemberében Fárizsban kezdte meg tanácskozásait. — Hatalmas tornádó pusztított a Mississippi vidékén. A tomboló vihar­nak 31 halálos áldozata és 100 se­besültje van. — Markezinisz volt görög minisz­ter „Haladó Párt'“ néven új párt lé­tesítését jelentette be. — NÉGYSZÁZÖTVEN szobabútor készül az első negyedévben a Szege­di Bútorgyárban. A garnitúra hét darabból áll. — Az illegális mozgalomban részt vett kommunista vasutasok találko­zóira gyűltek össze. A találkozón Bebrits Lajos közlekedés- és posta­ügyi miniszter méltatta a vasutasok hősi ellenállását a német fasizmus­sal szemben, majd kitüntette az il­legális mozgalomban részt vett vas­utasok legjobbjait. — Az Olasz Béketanács ünnepé­lyes ülésén hivatalosan megnyitották az aláírásgyűjtést a békefelhívásra. — CHAPLIN-FILMHETET akar­tak rendezni az Egyesült Államok­ban a nagy színész hívei. A hatósá­gok az ünnepi filmhét megrendezé­sét nem engedélyezték. Hires ameri­kai művészek és tudósok egész sere­ge tiltakozott az önkényes intézke­dések ellen. — Az IBUSZ miskolci és ujdiós- győri fiókja március 20-án külön- vonatot indít Miskolcról Budapestre a Bihari nótája c. új magyar balett teljes előadásának megtekintésére, az Állami Operaházban. A vasúti költség 50 forint, az operaházi belé- oőjegyek pedig 8-tól 36 forintig. Ezúton is felhívják az üzemek és is­kolák kultúrfelelőseit, hogy igényei­ket ideiében jelentsék a fenti két irodánál. (Miskolcon: Széchenyi u. 15. Tel.: 16—440 és Ujdiósgyőrben Marx u. 34. sz. Tel.: 41—212.) A mozik műsora Béke. Február 1—9: Verdi. Vasárnap déleiét« 10 és fél n órakor: Örs a hegyekben. Kezdés: fél 4. háromnegyed 6. 8 óra. KOSSUTH. Február 3—16: Hlntón láró sze­relem. Vasárnap délelőtt 10 és fél 11 órakor: Klskrajcár. Február 6. 12 és 13-án a nagy érdeklődésre való tekintettel este 10 órakor is tartunk előadást. Kezdés: fél 4. fél 6. háromnegyed 8, vasár­nap: fél 4. háromnegyed 6. és 8 óra. TÁNCSICS. Február 6—8: Verdi. Vasárnap délelőtt 10 órakor matiné Kiváncsi vőlegény. Kezdés: 5. 7. vasárnáp: 3, 5. 7 óra. FAKLYA. február 4—6: Egy éj Velencében. Február *7—8: Ütközet békében. Vasárnap délelőtt 10 órakor matini Kíváncsi vőlegény. Kezdés: fél 6. háromnegyed 8. vasárnaff fél 4. liáromnegved 6 és 8 óra. riEJÖCSABA. Február 5—6: Rokonok. Vasárnap délelőtt 10 órakor matiné: Kíváncsi vőlegény. Kezdés: 7 vasárnap: 3. egynegyed 6. fé? 8 óra. MŰVELŐDÉS HÁZ* DJOSGYÖRVASGYAR. Február 6—8. Schubert. Vasárnap délelőtt 10 órakor matiné. Kezdés: 5. 7. vasárnap: 4, 6. 8 óra. DIÓSGYŐRI DIADAL. Február 6-8: Északi kikötő. Kezdés: 6. vasárnap: 5. egvnegved 8 óra. U.IDIOSGYÖRI BÉKE. Február 8—8: Timur és csapata. Vasárnap délelőtt 10 órakor matiné: Kezdés: fél 3 fél 5. fél 7 óra. SPORTHÍREK — A Miskolci Építők városi vá­lasztmánya felhívja az építőipari vál­lalatok sportcsoportvezetőit, hogy az. 1955. évi Népstadion bérletek a vá­lasztmány elnökségi irodájában igé­nyelhetők. Az igénylést február 8-án este 20 óráig lehet leadni. A vasárnapra hirdetett Miskolci Lokomotív—Ormosbánya latodarugó- mérkőzés elmarad.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents