Észak-Magyarország, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-06 / 31. szám
Srodalom« yPlüvÉszét «f — ■ v:'" ------------------------------------------------■—■ ■■ ■ UJ HID Induló költőknél, íróiénál mindig fölvetődik a kérdés: hoz-e magával valami újat, van-e hangja, mondanivalója, s honnan jön, hová akar eljutni? Nagy költőink: Petőfi, Arany, József Attila irodalmi hitvallásokban, ars poeticákban feleltek a.z ilyes s hasonló kérdésekre, ugyanakkor valami nemes, nagy célt tűztek — elsősorban saját ma. guk elé. Ezek az ars poeticák túlnőttek koruk világán, mert a jövőhöz szólnak, mert az emberért, az igazságért és a haladásért indulnak harcba. Petőfi megjelöli az utat, amelyen az írónak haladnia kell, Vörösmarty a szellemi termékek közül csak azokat ismeri el értékeseknek, melyek előbbre viszik az emberiséget. Arany a valóság égi mását alkarja megteremteni a költészetben, József Attila a farizeus, képmutató hazugságot üldözi ki a lírából: „Az idő lassan élszivárog, •nem lógok a mesék tején, hörpintek valódi világot, habzó éggel a tetején.“ Ezek a hitvallások a mának is sokat mondanak. Nemcsak a ma írójának, hanem a ma lapjának is. Megyénk irodalma, művészete egyre inkább szerves részévé válik a magyar szellemi életnek. Jó színházunk, irodalmi folyóiratunk, önálló műsort sugárzó rádiónk van s éppen egy héttel ezelőtt született meg az Északmagyarország „Irodalom-Művészet“ rovata, hogy segítse kiszélesedni a kulturális élet területét, hogy új híd legyen egy fiatal, feltörő irógeneráció, s a hősi munkában példamutató borsodi nép között. Szeretettel köszöntőm a lap kezdeményezését, melyben nagy lehetőségeket látok, s a Magyar Sajtó Napja ünnepi ajándékának tekintem. Frissen, elevenen léphet a tömegek elé, témáiban követni tudja a hétköznapok ember- és tájformá. ló eseményeit, s nem utolsó sorban a fiatal írók nevelőiskolája lehet. Lehet-e szebb, nemesebb feladata, célja egy lapnak, mint ez? Azt hiszem, nagy, felvilágosult irodalmárunk, Kazinczy Ferenc is ezt tűzte célul maga elé, amikor megalapította a Kassai Magyar Társaságot, illetve a Magyar Múzeum című folyóiratot. Az Irodalom-Művészet rovat méltó folytatója a nagy hagyományoknak. Uj híd, melyen írók kelhetnek át az ismeretlenség folyóján, új híd, melyen Petőfi, Arany, József Attila ars poeticájának kell világítótoronynak lenni. Most tehát előre, „a néppel tűzön, vízen át“! írások kellenek, melyek mindig előbbre viszik az embernemet. BORSODI GYULA MEGYÉNK NAGY FIA: IKaiiiiniczy VELED... Röpítsen bármily messze tőled Holnapteremtő munkánk végtelenje, Szívembevésve velem jőnete, Féltés, szeretet, örömünk, rendre. EUdsémék, mint hű barátok, El mint a forrást játszi csobogása, S tovaűzi a fáradtságot Emlékezésem ajkad mosolyára. A mi életünk már összeforrott, Mint virágszirom a zsenge szárral. Az életnyujtotta ezernyi csókot Nem osztanám meg senki mással. Véled, véled, mindig csak véled, Ezer örömben, ezernyi gondban, Ezt hagyja meg nékem az élet, Amíg a szívem utolsót dobban. BARCSA SÁNDOR Ki gondolná, ha csak a kis falut, az egykori Bányácskát látja, amely a szomszédos Hosszúlázzal egyesülve is megyénk egyik legkisebb községe, hogy az a magyar irodalom központja volt. Ki gondolná, hogy volt idő, amikor „mindkét magyar hazában’‘-er- re a falucskára gondoltak az írók. hogy a széphalmi remete innét szervezte, irányította évtizedekig a magyar szellemi életet. Pedig így volt. Kazinczy Ferenc nevezte el Bányácskát Széphalomnak, ő tette az addig ismeretlen helyet híressé. Ma is az, és mindaddig az marad, míg magyar szó hangzik a földön, emlékhelye a magyar kultúra egy hősi korszakának. Kazinczy nem itt, hanem a bihari Ersemlyénben született 1759- ben. Késmárkon, Patakon tanult, s egészen fiatalon írni, főleg fordítani kezdett. Alig volt tizennyolc éves, mikor Becsben meglátogatta kora vezető íróit, Bessenyeit, Báró- czit, akik a magyar nemzeti szellem ébresztői voltak Különösen a stilművész Báróczit kedvelte, őt tekintette mintaképének s egész működésére ez a csinosodási törekvés a legjellemzőbb, ez a vágy vezeti a nyelv- és stüusújftás útjára is. Környezete, vágyai a korabeli haladás élvonalába vitték. Szabadkőműves lett, II. József alatt állást vállalt. A kassai tankerület főigazgatója volt, s egész életében büszke volt rá, hogy több mint kétszáz iskolát alapított. Folyóiratokban társszerkesztősködött, írt, szervezett, levelezett és bekapcsolódott a Marti no vics-féle mozgalomba, a II. József szabadelvű kormányzásáért lelkesülő Kazinczy azon vette magát észre, hogy a Ferenc császár alatti reakció nemcsak háttérbe szorítja, hanem mint összeesküvőt el is fogják, bébörtönzik és halálra is íté.lik. Tapasztalnia kellett, hogy családja is megijedt és alig merik a közösséget vállalni vele. Császárhű katonatiszt testvére alig akarja kegyelmi kérvényét aláírni. A császári kegy megkegyelmez életének és bizonytalan ideig tartó fogságra változtatja a halálos ítéletet. 2387 napos spielbergi, kufsteini, majd munkácsi fogsága történetét őszinte hangon, egyszerű írói eszközökkel, de nagy hatással „Fogságom naplója“ című munkájában örökítette meg. Szabadulása után válik csak igazán központtá, irányítóvá. Megnősült és 1806 őszén beköltözött széphalmi házába, ahonnan aztán nem vágyott máshová. „E világ minden zugolyai közt, Oh Széphalom, nékem Te nevetsz leginkább.. írja a kis faluról, a kis dombról, melyen birtoka, háza volt. Arról a Széphalomról, ahol annyi öröme és bánata volt. Szűkös viszonyai, nagy családja sokszor állítottak nehéz kérdések elé, hiszen a rengeteg levél postadija is tekintélyes összegre rúgott. Sokszor kifogásolták is a rokonok. Jöttek a levelek, mentek a levelek, látogatók keresték fel a kas falucskát és a széphalmi remete tanácsot adott, bírált biztatott. Lelke volt egy egész írói nemzedéknek. Széphalom pedig központja az 1810—1820-as évek magyar irodalmának. 11 gyereke volt, öregkorát komoly anyagi gondok, pörök tették nyugtalanná. 1831 augusztus 23-án kolera ragadta el. A kis kúria kertjében temették el. Lassan mellékerült felesége, Kazinczy-család gyermekei és többi tagja. Születésének 100. évfordulója 1859-ben jó alkalom volt a Bach- korszak, az abszolutizmus elleni tüntetésre. Szerte az országban ünnepségeket rendeztek, az Akadémia gyűjtést indított emléke megőrzésére. Az összegyűlt pénzből még élő és nyomorgó családját segélyezték és megvették a széphalmi birtokot, a parkban szép arányú, dór ízlésű mauzóleumot építettek, melyben a Kazinczy Emlékmúzeum foglal helyet. A sírt, illetve a sírokat gondosan ápolja a kegyelet, A kis falut, bármennyire is kiesik a közlekedésből, igen sokan keresik fel, hogy múltúnk e nagyszerű emlékénél ösztönzést nyerjenek. A Kazinczy Emlékmúzeumban gondosan őrzött ereklyetárgyak mellett megtaláljuk az író és családja szobrait, képeit, munkáinak . első kiadásait, kéziratait, pár fontosabb darabot a vele foglalkozó óriási irodalomból. Idézetek, tablók mutatják be hatását kora íróira, jelentőségét a magyar kultúra egészében. Széphalom és megyénk népe szeretettel gondol Kazinczyra, életéből, munkásságából hazaszeretetét növeli, hazafiúi önérzetét gazdagítja. Dr. DANKO IMRE múzeumigazgató SZEPHALOM Mit jelent e név? Kis falut csupán, mely dombok közül küldi el neszét, s a tetők cserepén, vagy nád-zsupján szél dudor ás zik dallamos meséit 1 Többet, 6 sokkal többet adsz nekünk Széphalom, szépség Alma Matere! Mesterünk voltéi, szívünkbe teszünk, s e jó vitrin, emléked zárja be. Lám, hányszor fordult tavaszra a tél, s Kazinczyd köztünk szellemével él, mert a teste por lett, anyaföldünk része, de néha még figyeljük a postái, s a levelek közt úgy lapozunk át: nem susog-e Ráta egynek zizegése. KOKUTI ENDRE ~ö 2 5"~ A rendőr az ajtóink elé volt ültetve. Két térde kőét töltött pusA n RENDŐR* azt lkját tartott. Mikor odaültették, mondta neki az őrmester: <—. Ha valamelyik megmozdul, agyonlövöd. Mi sokan voltunk a szobában, nagyon sokan: legalább negyvenen, mindenféleképpen egymásra zsúfolva. Hogyan ne mozdultunk volna meg? Hogyan bírták volna az összevert, meggémberedett testek a mozdulatlanságot? Vérszag úszott a levegőben, vastagon úszott a vérszag a levegőben; nem képletesen, hanem igazán vérszag. Nyitott sebek csúnya vérszaga, undokabb szag a mészárszékek szagánál. És visszafojtott nyögéssel volt a levegő tele, megkínzott emberek hallatszani nem merő nyögésével. És ezek az emberek ne nyujtóz- tatták volna meggyötört tagjaikat és ne súgták volna halk panasszal egymásnak a szörnyűséget, ami, velük történt? A rendőr ült az ajtó előtt és hallotta a forró és rekedt susogásokat és rongy dk verődtek a fülébe ezekből a beszélgetésekből és nem lehetett, hogy ne vegye tudomásul ezeknek az összetört embereknek a sorsát; nem lehetett, hogy ne érezze a vérszagot, nem lehetett, hogy ne tudja, mi egyéb irtózatos- kodik még ebben az épületben, kínnak és jajnak ebben a sole emeletes hombárjában. És előreesett a feje, amint a térdére támasztott tenyerébe fektette és befelé figyelt a szobába és nem lőtt bele se a mozdulókba, se a susogókba. * Szemelvény az író összegyűjtött novelláiból, amelyek nemrégiben s Szépirodalmi Könyvkiadó kiadásában jelentek meg. Éjfél lehetett, vagy több is, az elcsigázottak álomba zuhantak; ülve széken, zsugorodva sarokban, bóbiskolva asztal mellett. S a be- • szélgetés zümmögéséből lassankint egy ember beszélgetése volt pontosan megfigyelhető. Valaki beszélt a még ébrenlévőknek. Izgalmas, kirobbanó, lázadó beszéd volt, de világos, értelmes és határozott beszéd. És a beszélő hirtelen a rendőr felé fordult és megkérdezte tőle; —> Hát maga nem lő közénk, ha megmozdulunk? A rendőr kiébredt a figyelésből, de nem ébredt bele sem abba, hogy ő ki, sem abba, hogy hol van egészen. És úgy felelt, inkább magának; — Nekem azt ■ mondták, hogy nem emberek. Hogy ki kell irtani mindet, mert nem emberek. Kommunisták. Disznók. — Hiszen csakugyan kommunisták vagyunk. —- De amit mondanak ,, , Most már egy órája hallgatom. ä, Hát az úgy van . s, Csakis úgy van .,, De a többiek nem merik megmondani. Hát miért nem, emberek? Miért kellene mindjárt agyonlőni őket, ha megmozdulnak? És kínzott arccal, nagy, Idegen szemmel meredt bele a villanykörte fényébe, ami a szoba közepén lógott és amit nem volt szabad eloltani. És akkor kint a folyosó végén kinyílt az ajtó, hallani lehetett, hogy az ajtó kicsapódik és akirepedt térből valami üvöltés ugrott ki, egy jajongóan védekező üvöltés és sok támadó hang ordítozása. És a rendőr mellett, aki puskával ott ült az ajtónk előtt, amely nyitva volt,- elrepült ez a ló tornáét GÁBOR ANOOR ** me* ——————— zitelen. test, szeIRASA les, izmos munkástest, amiből mindenünnen bugyborékolva csurgoUa vér, egy fehér és vörös valami, ami attól röpült előre, hogy hat puskatus csapott le rá, törte a csontot a hús alatt és spriccelte a vért a sebekből. És ez a fehér és vörös test' üvöltött. Az egész csak egy pillanatig tartott, mert a hat fegyveres beverte a fehér és vörös testet egy másik szobába, amelynek azonnal bezárult az ajtaja. S a rendőr sápadt volt, mint a fal, és ezt mondta halkan: *— Most ottan agyonütik egészen. És kis halálhörgések szűrődtek ki a szobából, a falakon és ajtókon át és a szobánk hisztérikusan ve- lenyöszörgött azzal, akit ott kivégeztek. És tiltakozó hangok, igen, tiltakozások keveredtek a vérszagú levegőbe. S akkor megjelent az őrmester az ajtó előtt és elszömyedt bajusz- szal nézett be a fellázadt szobába... — Mi van itt, disznók? — kérdezte. f— Szovjetkaszimó? És a rendőrhöz: — Miért nem lősz közéjük; te tuskó? És a rendőr még most is halványan és az előbbi látomással elmeredt szemében a fogát csikorgatva felelte: *— Ne tegezz ten, te, te, ne tegezz ,,, mert keresztüllőlek.,, !* Azíán román katonákkal jött az őrmester. És a rendőr félóra múlva köztünk volt. Nem volt gallérja és a blúza félig le volt tépve róla és az inge véres volt, Betántorgott a sarokba, hátrahajtotta fejét és sima, szétnyílott, megnyugodott arccal azonnal elaludt. Én bízom az emberiségben. (f£19| A KICSI EMBER Az újságíró tekintete tétován cikázik az üzemben. Hősről akar írni, a termelés hőséről. Véletlenül egy kicsiny, haragos arcú emberen akad meg a tekintete. Neve nincs a versenyt áblán, sem az elsők, sem az utolsók között. Alig veszik észre az üzemben, senki nem tudja róla, hogy hetek óta fájdalmat érez a gyomrában. Valami csikarja, marja belülről. El kellene menni az orvoshoz. Van orvos, van kórház, de nem megy. Valami odaköti a géphez és még rosszabbul éreené magát, ha nem lehetne mellette. Ideköti a gép, a munka, a harc, amely ott vibrál az idegeiben. Valahogy attól tart, hogy ha otthagyja a gépet, befeküdne a kórházba, ez nagyon fájna a gépnek és nem tudna úgy dolgozni, mint amikor ő nézi és irányítja. Ügy érzi, ha elmenne a kórházba, akkor még, a gyár szirénája is őt siratná. Az újságíró, a fürge legény, hozzá-, lép, a kérdések pergőtüzével árasztja el. Ö csak néha vet oda egy szót, egy mondatot. Az újságíró arcán kellet-, lenség villan át. Bosszús. Titokban haragszik erre az emberre, mert nem úgy nyilatkozik, ahogy várta. Ez nem pozitív hős — gondolja t továbáll. Később azt veszi észre, hogy a kis* ember körül csoportosulás támad. Nemsokára el is viszik a kórházba* Átfúródott a gyomorfala. Az ujságird meghökkenve néz utána. Mégis pozitív hős volt. S már bánja*, hogy nem kérdezett tőle többet. É# most mit írjon róla? CSORBA BARNA (Jztizekrakds., Ha szétteríti fátylát az este, S már pislognak fenn a csillagok, Fészket építünk gondolatban. Csöppnyi boldogságszigetet. Olykor, olykor egy csók is csattan, Mi összebújunk mint két kxs fecske Boldogabb nálunk ki lehet? Tervezgetni a holnapot. BARCSA SAN DOS: a mllllÁk közül Kint dolgozik a piac- con, kezében stanga, tengelyeket forgat vele. Sorba igazítja őket, úgy hagy az adagszám jól látható legyen. Egyszer kocsira pakol, máskor a daruval bíbelődik, az uzsonnáját is úgy a zsebből fogyasztja el, vizet is sietve iszik. Ha szólnak hozzá, kérnek tőle valamit, ugrik, pattan, udvariasan, mindig szolgálatkészen. Neve még soha nem szerepelt sehtol a nyilvánosság előtt. Az újság nem írt róla, a rádió sem kérdezte meg, hogy hívják, A slangával kezében szinte megállás nélkül szorgoskodik egész nap. Néha a fejét csóválja, ha rendellenességet lát. Acélt nem olvaszt, gépet nem irányít, kitüntetése sincs, csak stanga van a kezében és segédmunkás. Csak stanga?! Nem. Csak segédmunkást! Nem. Saját munkája terüle. ten a slangával éppúgy dolgozik, mint más a kemence előtt, az esztergapadnál, vagy az íróasztal mellett. Csak talán egyeseknél becsületesebben, szorgalmasát*, ban. Egy a milliók közül. Szerény ember. A csen1 det, a békét szereli. Akaratát tettekben fejezi ki. Pontosan meg* fordítja a tengelyt, sor baállítja, hogy az adag* szám jól látszódjék. Nézd csak meg egyszer, amikor rövid pihe* nőt tart s ott áll kiegyenesedve jobbjában a slangával. Nézd csati meg... Messziről olyan, mintha fegyvert szorítana dolgos keze; igent fegyvert, — s nem start-, gát, BŐD A ISTVAtt.
