Észak-Magyarország, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-05 / 30. szám

r

ESZAKMAGMR

Két bőművesbrigád nemes versenye

Néhány órával a karnevál előtt

AZ MDP BOR SOD-ABAUJ-ZEMPLÉN MEGYEI RÁRTBIZOTTSÁGANAK LAP3A

Xf. évfolyam 30. szám

Ara 50 fillér

Miskolc, 1955 február 5, szombat

A FALU HASZNA

Életszínvonalunk emelése minden dolgozó leghöbb szíve vágya. Ma már ipari munkás, bányász, dolgozó pa.- raszt egyaránt tisztán látja, érzi, hogy a jobb élet megteremtésének egyetlen lehetősége a többtermelés, kevesebb költséggel. Több ruha, szén, acél több kenyér, hús, zsír nélkül nem teremthetünk jobb feltételeket, gondtalanabb életet. Mindent el kell hát követnünk, hogy munkánk egyre észszerűbb, egyre eredményesebb, hasznosabb le gyen.

A gondtalanabb holnap, jobb élet kialakításának egyik legfontosabb tényezője napjainkban az élelmiszer ellátás megjavítása, a gabonatermelés állattenyésztés emelése, röviden: a mezőgazdaság fejlesztése. Minden tér melőszövetkozeti tag, egyénileg dolgozó paraszt örömmel fogadta a pártós kormányhatározatokat. teljesen egyetértett abban, hogy mezőgazdaságunknak követnie kell az ipari termelés fellendülését, nemcsak a falu, hanom az egész ország, az egész nép gazdaság érdekében. Ennek tudatában, lelkes örömmel kezdett munkához egész dolgozó parasztságunk. A lelkesedés azonban még nem minden. Elsősorban tudnunk kell mit, miért és hogyan végezzünk. Ne olyan mun kába öljük erőnket, fektessünk fölöslegesen sok pénzt, ami kevés hasznot jövedelmez, ami éppenhogy kifizetődik, hanem olyanba, ahol a mnnka, ha aprólékosabb, kényesebb is. de többszörösen megtérül. Termelőszövetkezeteink, egyénileg dolgozó parasztságunk, sajnos eddig nem követte ezt. az utat, legalábbis nem olyan mértékben, amilyen mértékben pedig szerette volna boldogabbá tenni életét, növelni a maga és a közösség hasznát.

Mezőgazdaságunknak egyik gyenge pontja még ma is az állattenyésztés és a munkaigényes, exportlehetőségek- ben bővelkedő növények termelése. Az elmúlt esztendőben is igen sok termelőszövetkezet, egyénileg -dolgozó paraszt gondolkozás nélkül használta fel földterületét kukorica, burgonya termelésére — persze ez is kell —, ahelyett, hogy egy-egy holdon dohányt, cukorrépát termelt volna, amely megkétszerezte, megháromszorozta volna jövedelmét. Természetesen több. körültekintőbb munkát igényel a dohány is a cukorrépa is, mint például a burgonya. • Sike József takta- kenézi dolgozó paraszt ez évben mégis két hold dohányra szerződött s több mint egy hold cukorrépára, mert az elmúlt évben csak egyetlen hold- nyi répa többtízezerforintos hasznot hozott, nem beszélve a dohányról. Érthető, világos dolog- a dohány, cukorrépa kifizetőbb, exportáru. Sok pénzt, sok értékes nyersanyagot kapunk érte külföldről. Haszon tehát a termelő részére, s haszon az állam részére is. Mindezek felismeréséhez nem kell más, mint körültekintés, egészséges, észszerű gondolkozás.

Kevés a hízottsertés, kevés a fajtiszta anya- és apaállat. Államunk megannyi kedvezményt nyújt az olyan termelő részére, aki szerződést kot növendékállat nevelésére, sertés- és apaállathizlalásra. Maga a hizlalás, állatnevelés egyedülvéve is jelentő* haszon. Ezt még növeli államunk a szerződési feltételekkel. Annál nagyobb azonban még ma is az idegen kedés mindenfajta hízialási és egyéb szerződés iránt. Egyrészt az elmúlt évsk szervezési hibáin okulva, amelynek ma már, hála pártunk és kormánynak éberségének, körültekintésének, semmi alapja sincs. Másrészt csupán az újtól való tartózkodásból. Tgen sok dolgozó paraszt felismerte a szerződéses állatnevelésben, hizlalásban rejlő komoly lehetőséget, a kettős hasznot, Él is vele, évről-évare jobban. Sokan azonban még hallani sem akarnak róla. Nem más ez, mint előrenem- látás, terv- és észszerűden gazdálkodás dolgozó parasztságunk részéről. Évről évre ablakon kidobott forintok ezre. Kár a gazdának és kár a népgazdaságnak. Akik ezzel már tisztában vannak, nevetnek az idegenkedő- kön, a panaszkodókon: „Nincs semmi hasznom a földből, a gazdálkodásból, éppenhogy megélünk." Ez természetes, magátólértetődő dolog, ha nem úgy gazdálkodik valaki, ahogy a leghasznosabb. Néhány hold föld mellett úgymond jelentéktelen dolog két- három darab bika, tinó nevelése, egy- egy darab sertés meghízlalása. Karakó Gyula kenézlői dolgozó paraszt két darab tinó nevelésére kötött szerződést. Helyes takarmányozással 400— 400 kilogrammos súlyban adta át az államnak. 8080 forintot kapott érte. Uczekáj Gyula Garadnán négy darab bikát hizlalt. Három darabot már átadott, 12.500 forint ellenében. Ez évre ismét szerződtek. Hogyne szerződtek volna, amikor ez hoz pénzt, nem a tartózkodás, idegenkedés, latolgatás.

A falu legnagyobb haszna s ezen keresztül mindannyiunk haszna az állattenyésztés fejlesztésében, az értékes, munkaigényes növények termelésében van. Államunk segítségnyújtása, a szerződési lehetőség még ráadás haszon. Csak fel kell ismerni az igen jó lehetőségeket! Aki saját maga boldogulásának ellensége, az elveti a segítséget, aki nem, az két kézzel kap utána. S az utóbbiak minden bizonnyal jobban járnak.

„Gépiparunk as első ötéves terv idején hatalmasat fejlődött. Termelése öt év alatt több mint háromssorosára emelkedett

Az országos gépipari tanácskozás második napja

Az ország , gépipari üzemeinek küldöttei pénteken folytatták tanács, kozósukat. Felszólalt Antal György, a préslégszerszámgyár főmérnöke, majd Szőnyi Miklós, a vas- és fémipari dolgozók szakszervezetének elnöke voll a kővetkező felszólaló.

— A vasipar előtt nagy, de megvalósítható feladatok állanak — mondotta beszéde során —. Hogy mennvire megvalósíthatók, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a felszabadulási verseny, amelynek során üzemeinkben egész sor kimagasló eredmény született. Most az a feladatunk, hogy tovább vigyük a verseny lendületet, s elérjük, hogy a felszabadulási verseny eredményeként túlteljesíthessük az első negyedévi tervet, s ezzel megteremtsük a feltételt az. egész évi terv sikeres teljesítéséhez.

Porubszky Lajost, a győri Wilhelm Pieck vagon, és gépgyár esztergályosát. az ország legfiatalabb Kossjith-díjasát, amikor a szónoki emelvényre lépett, lelkes tapssal köszöntötték a tanácskozás résztvevői. Muszka Imrét egyéni versenyre is hívom és vállalom, hogy április 4-ig naponta háromszoros normát teljesítek — mondotta:

A fiatal esztergályos után Ineze Jenő, a külkereskedelmi miniszter első helyettese szólott gépipari exportunkról.

Ezután Muszka Imre, a Szocialista Munka Hőse, a Rákosi Művek szerszámgépgyárának Kossuth-díjas esztergályosa lépett az emelvényre.

A tanácskozás résztvevői viharos tapssal fogadták bejelentését: elfogadja Porubszky Lajos versenykihívását. — Mi Porubszkyval ketten hiába táncolunk középen ha az egész balettkar — mármint az esztergályosok tömege — nem táncol, nem versenyez velünk együtt — folytatta szavait az országoshirű esztergályos. — Népgazdaságunknak nem prímádon nákra, hanem tömeges versenyzőkre van szüksége. (Derültség, viharos taps.) Javaslom, hogy a műszaki ellenőrzés a nagyolt munkadarabokat is vizsgálja meg —• mondotta. A továbbiakban a szakmai utánpótlás kérdéseiről szólt. Nekünk öregeknek — mondotta — olyan sudár fákat kell nevelnünk magunk mellett, amelyek nem vadalmát, hanem Igazi gyümölcsöt teremnek. A mi felelősségérzetünkön is múlik, hogy a magyar ipar régi hírnevének megfelelő szakmunkás-utánpótlást neveljünk. Ez is versenyfeladat — fejezte be szavait Muszka Imre.

Szalai Béla elvtárs beszéde

A Minisztertanács határozata a tavaszi búza 1955. évi kötelező vetéséről

Az ószi kenyérgabonavetés hiányának pótlására, az ország kenyér, ellátásának biztosításáért a Minisztertanács az alábbiakat határozta:

I A kenyérgabonára vonatkozó törvényesen előírt vetési kötelezettség alapján, azokra a termelőkre, akik a községükre megálla. pított terület arányában kenyér- gabona vetéstervüket őszi vetéssel nem, vagy nem teljes mértékben teljesítették, •— a tavaszi búza vetése — a községre meghatározott kenyérgabona vetési arány mértékéig <— kötelező.

p A községi (városi) tanács vég- rehajtóbizottsága köteles gondoskodni arról, hogy a tavaszi búza vetési kötelezettséget az egyes tér. melőkkel február 15-ig közöljék és a kötelezettség teljesítését szigorúan ellenőrizzék.

Nem kötelező tavaszi búza vetésére:

a) termelőszövetkezetek a saját üzemtervükben megállapított kenyér- gabona vetésterületen felül;

b) a tavaszi búza termelésére alkalmatlan, gyenge, homoktalajon gazdálkodók.

O Az olyan termelők részére, akik tavaszi búzavetőmaggal lem rendelkeznek, a községi (váro- li) tanács végrehajtóbizottsága -— a járási mezőgazdasági osztály útján t- gondoskodjék vetőmagról.

a) Tavaszi vetőmagot elsősorban cseretermény ellenében lehet kiadni. Csereterményként őszi búza, rozs, árpa, zab, kukorica és napraforgó egyaránt elfogadható.

b) Kölcsönként is adható tavaszi búzavetőmag új termésből, de legkésőbb augusztus 31-ig történő visszaadásra — mázsánként 10 kiló többlettel olyan termelőknek, akik beadási kötelezettségüket teljesítették és a községi tanács véáreha] tóbizottsága elbírálása alapján csak köl- csönvetőmaggal tudják vetési kötelezettségüket teljesíteni.

A Azoknak a termelőknek, akik *• vetési kötelezett cégüket nem teljesítik, minden — a kenyérgabonára vonatkozóan megállapított — beadási kedvezményből ki kell zárni: nem részesülhetnek korpajuttatásban és kenyérgabona beadási kötelezettségüknek — vetőmagszükségletükre tekintet nélkül ,— kenyérgabonában kell eleget tenniök.

C Olyan termelőkkel szemben, akik vetési kötelezettségük teljesítését a rendelkezésükre álló gazdasági feltételek ellenére és felszólítással szemben is megtagadják, a tervgazdálkodás büntetőjogi védelméről szóló 1950. évi 4. számú törvényerejű rendelet alapján kell eljárni. (MTI)

Szalai Béla, a Magyar Dolgozók Pártja politikai bizottságának tagja volt a következő felszólaló. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége nevében üdvözölte a tanácskozás résztvevőit, majd többi között a következőket mondotta:

—- A géptermelés színvonalának egyik legfontosabb mutatója valamely ország ipari fejlettségének. A gépiparnak azért van nagy jelentősége, mert ellátja az egész ipart gépekkel, szerszámokkal és felszerelésekkel, mezőgazdasági gépek gyártásával megteremti a lehetőséget a mezőgazdaság gépesítésére, a közlekedési eszközök gyártásával elősegíti a közlekedés fejlesztését, munkájával erősíti az ország védelmét. Ugyanakkor a gépipar sok fontos közszükségleti cikket gyárt a lakosság számára.

Ez évben a gépipar fokozottan szolgálja a mezőgazdaság fejlesztését és közszükségleti cikkek gyártásának növelésével a lakosság igényeinek kielégítését.

Gépiparunk az első ötéves terv ideién hatalmasat fejlődött. Termelése öt év alatt több mint háromszorosára emelkedett. Az első ötéves terv alatt kialakult szocialista ipar további gazdasági fejlődésünk alapja.

A gépiparnak 1955-ben igen nagy feladatokat kell megoldania, a termékek mennyiségének növelése mellett 2.5 százalékkal kell emelni a munka termelékenységét és 3.5 százalékkal csökkenteni a termékek önköltségét. Ez igen nagy feladat, nagyobb, mint amilyennek egyes elvtársak felszólalása után gondolni lehet.

— A párt és a kormány 1955-ben biztosítani akarja a dolgozók élet- színvonalának további emelését, de ennek előfeltétele az ipari és mező- gazdasági termelés jelentős emelése mellett termelékenységének növelése és a termékek önköltségének csökkentése. E feltételek teljesítése nélkül nem növelhető az életszínvonal.

Pártszervezeteinknek és a szak- szervezetnek alapvető feladata ezeknek a gazdasági összefüggéseknek a tudatosítása a dolgozók között. El kell érni, hogy mindenki megértse az egyszerű igazságot: az üzemek dolgozói lényegében munkájukkal maguk döntik el az életszínvonal alakulását.

Az önköltség és a termelékenység kérdésével még számos helyen a vállalatok igazgatói és főmérnökei sem foglalkoznak, amint ezt Csergő elvtárs is megállapította beszámolójában.

Az 1955. év egyik fő feladata a munkafegyelem megszilárdítása, mivel a munkaszervezés hibái mellett a termelékenység átmeneti csökkenésének fő oka a munkafegyelem meglazulása;

I termeiéfcenvség kedvezőtlen alakulása mellett az önköltség emelkedésének másik fö oka az anyagpazartás

Sokmillió forint értékű anyagot pazarolnak el vállalatainknál hó- napról-hónapra. A gazdálkodás megjavítása, szigorú takarékosság esetén mindezt az anyagot iparunk és mezőgazdaságunk fejlesztésére és a dolgozók szükségleteinek fokozott kielégítésére fordíthatnánk. Vállalataink igazgatóinak és mérnökeinek az a feladata, hogy a munkások bevonásával, a párt és a szak- szervezetek segítségével átvizsgálják az üzem egész termelését abból a szempontból, hogy milyen megtakarítási lehetőségek vannak. A takarékosságra vonatkozó célkitűzéseket tervbe kell foglalni, a műszaki intézkedések tervébe és annak végrehajtását ugyanúgy meg kell követelni, mint a termelési tervek teljesítését.

Ezután arról beszélt, hogy az elmúlt évben nagyon elhanyagoltuk a

műszaki fejlesztés kérdéseit, majd így folytatta:

. — A tanácskozás hozzászólásai sok hasznos tapasztalattal szolgáltak, de több hozzászólásból túlzott megelégedés csendült ki, Az 1955. januári tervek sikeres teljesítése után nemcsak a kohó- és gépipari minisztérium, hanem más minisztériumok területén is tapasztalható ez a túlzott megelégedettség, sőt eseten- kint elbizakodottság. Ezek nagyon veszélyes jelenségek, mert ha a kellő időben nem lépünk fel ellenük, az elbizakodottság az erőfeszítések csökkenésére vezet; Minisztériumainknak és vállalatainknak sokkal jobban kell dolgozniok 1955-ben, mint a múlt évben dolgoztak; Fordulatot kell előidézni a termelékenység növekedése és az önköltség csökkentése terén. Ennek a fordulatnak még éppen hogy az első jelei tapasztalhatók. Megnyugvásra tehát egyáltalán nincs ok, hanem arra van szükség, hogy a megkezdett munkát még nagyobb erővel tovább folytassuk:

Nagy szerep vár az 1955. évi terveink teljesítésében pártszervezeteinkre. E tanácskozás anyagának feldolgozása sok segítséget ad párt- szervezeteinknek. A kommunisták feladata most minden üzemben, hogy termelő munkával és politikai felvilágosítással segítsék megvalósítani ^ 1955. évi tervünket;

Gépiparunk ’olgozói, az elmúlt 19 év alatt nagy sikereket értek el és most azt várja tőlük a párt és egész dolgozó népünk, hogy megoldják azokat az új és nagy feladatokat is, amelyeket megkövetel tőlük országunk további gazdasági felemelkedésének ügye — fejezte be beszédét Szalai Béla.

Ezután számos hozzászólás következett, majd a továbbiakban több táviratot olv^r+aTr fej. amelyekben az üzemek dolgozói üdvözölték a gépipari tanácskozás résztvevőit, majd Bebrits Lajos közlekedés- és postaügyi miniszter szólott a közlekedés és gépipar közös problémáiról.

Néhány további felszólalás után a vita során elhangzott hozzászólásokra, javaslatokra Csergő János kohó- és gépipari miniszter válaszolt: Ismét nyomatékosan hangsúlyozta a tervek maradéktalan teljesítésének, a termelékenység növelésének és a gyártási költségek csökkentésének nagy jelentőségét. Ezeknek a céloknak megvalósítására harcba szólítják a gépipar valamennyi dolgozóját — mondotta.

A kétnapos tanácskozás Bíró Ferenc, a kohó- és gépipari miniszter első helyettesének zárószavával árt véget. (MTI)

miskolci December 4. Drótművek legjobb üzemének vezetője

A horganyzó üzem B. Kovács Sándor jó szakmai irányításával ki. vívta „a gyár legjobb üzeme" címet. Január havi átlagos üzemi teljesítése 148.7 százalék. Április 4-ére vállalták, hogy a horganyfogyasztást 9 százalék alatt tartják.