Észak-Magyarország, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-27 / 49. szám

művelődnek CSORBA BARN4 Szorgos munka a „Matyó-ház“ ktsz bon, És milyen volt a summások, élet ... Hónapokon át istállókban laktak. Ha valaki megbetegedett közöttük, az ispán egyszerűen hazak er gól le őket. Még daluk is így szólt: Készülődés a felszab." áulási ..művészeti versenyre. Fiiiup Marika, Soucsz, ifi.na. á'óta György. Farkas Pálné, majd Hortobágyi János és Varga István a „Sereg András,, egy-egy jelenetében. _____________. ■ ■ „ ___ • ' ' (Képek: EiJödi Jánosi Beszélgető matyóasszonyok Kisjankó Bori néni egykori háza előtt. Ez a ház a falu egyik legősibb épülete. „Matyó-ház” — a mezőkövesdi népművészet otthona. ktsz üzlethelyiségében. Igen nehéz röviden írni as ősi kultúrájú Mezőkövesdről. Népe annyit szenvedett a múltban s tíz év alatt úgy átformálódott élete, annyi költész&t, művészi szépérzék, gazdag szinpompa él lelkében, hogy annak leírása könyvbe kívánkozik. Múltjáról szűkszavúan beszelnek az elsárgult iratok. Többet tud róla mondani élőszóval Dala József gim­náziumi tanár, aki hosszú évek óta foglalkozik a község történetével, népművészetének eredetével, fejlődé­sével. Mezőkövesd hozzávetőlegesen a XI—XII században keletkezett, A régi okiratok először 1323-ban tesz­nek említést róla Kuesd, később Kívuesd, Kivesd néven. A XVI. szá­zadban már megjelenik a Mező Kowesd, Mezcö Köwesd névalak is. A városka lakói sokat Szenvedtek a különféle háborúktól s pusztították őket különféle járványok is. A XVIII. század elején például a pes­tis csaknem, teljesen kipusztítoita nősz azt mondta a leánynak: vissza­kapja kedvesét, ha télvíz idején ölé­ben elviszi a falu főterére a nyár összes virágai!. A leány belső sugal­latra ráhímezte a mezők virágát kötényére és úgy vitte el azokat. Vissza is kapta kedveseit. A kövcsdi népiélek csodálatos mesevilágot varázsol a magaszdtte vásznakra. Ösztönös érzékkel raj­zolja le a mező, a rét virágait s mű­vészi komponáló készséggel foglalja a motívumokat csokorba, bámulatos színérzékkel válogatva hozzá a szí­neket. Minden alapanyaghoz más színharmóniái alkot. A mezőkövesdi „íróasszonyok.“, himzönök művészi érzéke évszáza­dok folyamán alakult ki. Régi fel­jegyzések szerint már az egri basá­nak szőnyegekkel, kézimunnuval fizették az adót. 1330-től vannak emlékek a hímzésről. A legrégibb matyókímzésék lepedőszélekén for­dulnak elő. A múlt század hetvenes éveiből vannak adatok a ruhára A falu egyik legrégibb része. lakosságát, úgy hogy 1728-ban csak 111 lakosa volt. Ma körülbelül 22.000 lakosa van Mezőkövesdnek. A szinte városi mé­retű falut a miskolc—budapesti or­szágút és a kicsi Hór patak négy részre, négy „tizedre“ osztja. Utcái, házai sajátságosán épültek. A falu központi, ősi részében vannak a legszűkebb, zeg-zugos utcák, kicsi udvarú, kicsi ablakú „üstökös“ és „féiüs tökös“ matyóházak. Körülöt­tük helyeződnek el a falu szélei felé széles utcákkal a nagyobb, büszke tornácos házak. A f ti Ml ti 11 li ez a képe a két- iclkes nomád téliszállás ősi telepü­lési formáira utal. Az asszonynép a „hadak“ szerint elhelyezkedő kicsi házakban bentlakótl a falu közc-pén, a férfinép pedig a falu szélén levő nagyobb telkeken. Ott őrizték álla­taikat, védték a falut. Mezőkövesd világhírnevét népmű­vészetének, csodálatoson szép hímzé­seinek, varrottasainak köszönheti. Kedves kis" mese szól a hímzések eredetéről: Egyik matyóleánynak a gonosz elrabolta anyját és szerelmesét. A leány kétségbeesetten könyörgött neki, adja vissza szeretteit. A go­allialmazott hímzésekről. A köves- diék saját- gyönyörűségükre varrtak, díszítették lakásukat, ruhájukat. Ez az időszak volt a matyóhímzés virág­kora. Az 1910-es években a töke bele­avatkozott a népművészetbe és a művészi értékű hímzéseket, varrot- tasokat selejtes tömegáruvá kezdte silányítani, ezzel árasztotta ei a vi­lágot. Itt-ott már nem is rajzolták a mintákat, hanem tömegesen elő­nyomták, meghamisították a motí­vumokat. A kereskedők új cikkek­kel kísérleteztek, a, „grenadinblú- zokkal“, de ennek a népművészethez már semmi köze nem volt. A tőké­sek, a kereskedők meggazdagodtak a népművészetből, ugyanakkor a mezőkövesdieket nyomorba taszítot­ták. A matyónők látáslúl-vakulásig „termeltek“ a tőkésnek napi 30—60 fillérért, de azt is csak akkor tud­ták megkeresni, ha nagy gyakorlatra tettek szert. Mezőkövesd közismert vol a sommásokról is, akik tavassz: ezrével indultak' az ország különbőz területeire. A lakosság csaknem !• százaléka nincstelen, — suminás törpebirtokos volt. A „sóhajok hí ján“ hónapszámra álltak százszám. a munkanélküliek munkaalkalomi várva. És hogyan ácsorógtak! Kői n gyomorral, mardosó keserűséggel, rendszer, dz egész élet ellen. Na szívesen mentek haza sem. Oi'tho: a kétségbeesett, gondokba beleör geríett feleség, éhes, elkínzott telein tetű gyermekek néma vádbeszéd fogadta őket. Még nézésük is az mondta: éhes vagyok apám, adj tg darab kenyeret! „A tetétlcni széles utca- jaj de nagyon rögös Rajtajárni a summásnak, jaj de nagykeserves Rajtajártam hat hónapig minden este, reggel, Intéző úr vezetgetett, verje meg az Isten:“ És mit kapott hat hónapi, láiástól- vakulásig tartó munkájáért? Árvái János — volt summds, ma fúrómester a mezőkeresztest oldj- kutaknál — elmondotta, hogy félévre kaptak 6 mázsa búzát és tizenkét pengőt az élelmezésen kívül. A búza ára 9 pengfí volt. Keresetük tehát összesen 66 pengőt tett ki. Ebből élt egy család/ egész éven át! Ve ez, csak a férfisummások keresete volt. A női sommásoké sokkal rosszabb. Bárhogy is dolgoztak, csak fél, leg­feljebb háromnóg ycdrészél kaplak meg ennek. TÍZ év Óla megváltozott, ki­tárult a világ a mezőkövesdiek előtt is. Csaknem ötezer a vasú i hetibéresek, száma, akik miskolci, vagy megyei üzemekben, bányák­ban, nagy építkezéseken dolgoznak. A földosztás, a termelőszövctkezc- t k megalakítása a föld szerélmesci előtt nyitotta meg a kaput, fis más a nők helyzete is. Az iparban, me­zőgazdaságban, a tanácsappárdtus- ban, a kereskedelemben, mindenül1 megtaláljuk őket. Vannak családok, ahol négy-öt, vagy hat kereső is van. A munka, a kereseti lehel őség igényesebbé tette a mezőkövesdieket. + Jobban, szebben, emberibben élnek. A népi motívumokat őrző matyó­házakban a villany, rádió, villany­vasaló éppúgy megjelent, mint a mátyóférfiakon, legényekén a diva­tos, városias ruha. Az ember tálán egy kicsit sajnálja is, hogy ősi nép­viseletüket mindinkább kezdik le­vetni, elhanyagolni. Pedig milyen szép a matyóruha. A felszabadulás óta újból felvirág­zott a népművészet. 191$Sen alakult meg a „Matyóház“ ktsz — az or- .szág első népművészeti háza. Fel­elevenítették a népművészet haladó hagyományát s megtöltötték szoci­alista tartalommal. Megjelent a népi motívumok közöli a népköztársaság címere és az ötágú csillag. Olyan ez a mező virágai között, mintegy könnycsepp. A hála könnycseppé a szebb, az új életért. A népművészek szívből fakad. A ktsz célja, hogy a töke által selejtes tömegáruvá silányitoH ma­tyóhímzések művészi hiteiét vissza­szerezze. A Matyóház emeleti helyisé­gét múzeummá alakították át. Ennek gazdag anyaga bemutatja a matyó népművészet kialakulását, fejlődéséi, a nép színes viseletét, amely ma már többnyire csak a múzeum üveg­szekrényeiben tanulmányozható. Tíz év alatt óriási fejlődés mu­tatkozik az általános műveltségűén is. A matyók között nagy volt a múltban az analfabétizmus. A matyó gyerekeket már kora tavasztól el­vitték a jászszent ándrási kulákok libái cs h s--!1**- v'i'n r-0 Ihrt­tek annak, hogy a gyetek néha-: napján jóllakott. Ki törődött akkor a tanulással? Ma ■ a motyogyerekvk a nyolcosztályos állami .iskolában, maid közép- és főiskolákon ismer­tednek ’ a tudással, A mezökövéidi gimnázium csaknem 100 muhlcús, paraszt, értelmiségi fiatalja között . szép számmal akadnak hajdani suta­mások gyermekei. — 1919 óla vagyok a kollégiumban — mondja Csendes András ■ -a gimnázium kollégiumának igazga­tója. Azóta 600 érettségizett ita­lai hagyta el az iskola kapuját s ment egyetemre, főiskolára. Mezőkövesden nemcsak 'a népmű­vészet kezdi visszanyerni régi fé­nyéi, hanem felvirágzott a tömeg- művészeti munka is. A kultúrélct középpontja a kultúr­otthon. Bár nagy termei hidegek, mégis öregek, fiatalok tucatjai ke­9’rroőlr f uol i ó v Rí s>e>1 r>nrí> • m lat fii? A-felszabadulás tizedik évfordulója a.kHltúrmankások szí­rében is felgyújtotta a hála tüzét. A nágyszertfen dolgozó, színjátszó csoport, a tanács népi tánccsopo/ljp részivesz a felsiabadulási művészet: versenyben. A lánccsoport új tánca, val akarja meglepni a közönséget. S-hogy milyen lesz a siker, azt majd eldönti a szereplés.: „ ,A színjátszók sokáig töprengtél , aión, milyen darabót válasszanak. hogy méltó legyen a felSzabádulási. ' művészeti versenyhez'. Végül sgját maguk írták egy ddrabot, — helye­sebben Kiss Gyufa f eldolgozta szín­padra > Serég András mezőkövesdi summáiról szóló balladát. A’ szin- játszók ezzel akarják emlékeztetni (t kövesdiékét a szomorú múltra, az elnyomás nehéz éveire, a megalázott* Ságra, amely ma már mind olyan, mint valami rossz álom. Résziét a matyómúzeumból. Április 4 közeledte jobb tanulásra buzdítja a gimnázium tanulóit.

Next

/
Thumbnails
Contents