Észak-Magyarország, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-26 / 21. szám

HO! w ESZAKMAGMR r Bgy nagyüzem tetszhalála és feltámadása 's.. Ifjú Majoros János dolgozó paraszt-/ AZ MDP BORSOD-ABAUJ-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LÁPJA Xf. évfolyam 21. szám Ara 50 fillér Miskolc, 1955 fanuár 26 szerda A kommunista bányászok taggyűlése elé Ezen a héten taggyűléseket tarta­nak a kommunista bányászok. Egyeöen napirendi pontja: megis­merni, megvitatni a fébruár elsejé­vel életbelépő új bányászbérezést. Sok szó esett már arról, mennyire fékezi a szénbányászok munkáját a bonyolult bérelszámolás. A Minisz­tertanács január 11-én határozatot hozott: meg kell szüntetni a régi bérezési rendszert, s helyette ösz­tönzőbbet, egyszerűbbet kell beve­zetni. A Minisztertanács határozatának lényege, hogy minden bányász már a munka megkezdésekor pontosan tudja, mi a feladata, mennyi lesz a bérezése, ha az előírt munkát el­végzi Az új bérezési rendszer megma­gyarázásához a párt elsősorban a kommunista bányászok segítségét kéri. Mint mindenben az eltelt 10 esztendő alatt, úgy ebben a döntő fontosságú kérdésben is pártunk a kommunistákhoz fordul, a kommu­nistákra támaszkodik. Harci fel­adatként szabja meg minden kom­munistának, hogy az új bányászbé­rezést valamennyi bányásszal meg­ismertesse. Fontosnak tartja pártunk, hogy a jelenlegi bányász taggyűléseken ala­posan megvitassák a Miniszter- tanács határozatát. Egyetlen kom­munista se hagyja el a gyűlést, amíg nem tisztáznak minden kérdést. Egyetlen taggyűlést se zárjanak le, amíg a párttagok teljes és világos képet nem kapnak az új bérezésről. Ügy kell ezt megvitatni, hogy min­den kommunista megértse, s magáé­vá tegye, egyszersmind harci fela­datnak tartsa, elsőrendű kötelessé­gének tekintse az új bérezés győze- fcmrevitelét; Ez erőfeszítést, szívós felvilágosító munkát követel a kom­munistáktól. Tudnia kell minden borsodi bá­nyásznak, hogy az új bérezés men­tes minden régi bonyolultságtól. A feleste szénfalon, a csille oldalán krétává!, egyszerű szorzási művelet-’ tel bárki rögtön ki tudja számolni b szakmány kiadásakor, hogy 8 órai munkájáért mennyi munkabért kap. Az új bérrendszer bevezetése jó hatást kelt a bányászokban. Hiszen régi kérésüket teljesítjük. Felszá­moljuk az elővájás és a frontok közti aránytalanságot. A szállítók, palások és sokan mások orvoslást kapnak régi sérelmükre. Az új bér. elszámolás különös figyelmet fordít ez elmúlt években elhanyagolt fel­tárási és elővájási munkák maga­sabb díjazására is. Ezzel akarjuk az igazságos bérezést megteremteni és megvalósítani azt az elvet, hogy a nagyobb szaktudást igénylő mun­káért nagyobb bér jár. Azonban senki ne gondolja azt a fronton dol­gozók közül, hogy most már a bá­nya dédelgetett kedvencei az elő- vájáróit lesznek. Éppen a frontbri­gádok munkáját fogja segíteni az új bérezés. Hiszen eleget mérgelődtek a rossz csilleellátás, a kapkodó fel­tárás miatt. Nem egyszer órákat ül­tek a lerobbantott szén tetején tét­lenül. Máskor szénmező hiányában alacsonyabb keresetű munkát végez­tek. Hogy az elővájási munkák ma­gasabb díjazást kapnak, azt jelenti, hogy ezután jobban gondoskodnak a feltárásról és az új bérezés serken­ti az elővájás dolgozóit a iobb munkára. Lesz csille, lesz szénmező. S ez sok-sok tétlen órát ad vissza a frontbrigáöoiknafc, dolgozhatnak zavartalanul, s aki ezután többet termel, még többet fog keresni: Ezeket kell megmagyarázni a kommunistáknak. S erre kell felké­szíteni a taggyűlésnek bányász párt­tagjainkat. Természetesen lesznek aggályoskodók, kétkedők. S ha szűk. j ség van rá, magyarázzák meg száz. I szór az űj bérezés lényegét, arris mindenki megérti. Fontos dolog ez. mert az ellenség a tudatlanoka* könnyen szembe tudja állítani az új bérezéssel. A kommunistáknak harcolni kell minden tudatos és tu­datlan ellenséges nézettel és han­gulattal szemben. Nézzék csak meg közelebbről, kik azok, akik ágálnak az új bérezés ellen. Hamarosan ki­derül. hogy vagy naplopók, munka­kerülők, vagy volt csendőrök, ku- lákok azok, akiknek nem tetszik. A felvilágosító munka még foko­zottabb éberséget követel most a kommunistáktól, hiszen alig hogy megjelent a Minisztertanács rende­leté. az ellenség mint mindig, most is akcióba lépett. Meglátta, hogy az úi bérezés nyo­mán fokozódni fog a termelés, és nagyobb léptekkel haladunk előre a júniusi úton. Igyekszik hát útját állni ennek, a kommunistákon mú­lik, hogy ez ne sikerüljön. Legyenek éberék párttagjaink, verjék vissza az ellenség minden ' próbálkozását,' zúzzanak szét minden demagógiát. Mi a feladat? Az új bérezés lé­nyegét rövid idő alatt 25.000 ember­rel megismertetni! Ez kommunista munkát kíván, bátor helytállást, szí­vós felvilágosítást, s kérlelhetetlen harcot az ellenséggel szemben! Er­re kéri, s ezt várja pártunk minden bányász kommunistától! Legyenek a bányász-taggyűlések harcosak, s vigyék győzelemre a február elsejével életbelépő új, egy­szerűbb, ösztönzőbb bányászbérezés bevezetését. A borsodi bányászok jelentik Kedden reggel boldog örömmel je­lentették a budapesti országos bá- nyáfGtanécskozásnak a borsodi szén- bányászati tröszt dolgozói: a bányász- őrségen maradéktalanul teljesítették napi tervüket! Hosszú idő után ez volii az első alkalom, hogy a borsodi bányászok 101.5 százalékos napi terv- tcliesitésről számolhattak be. Szinte egyetlen üzem sem volt a borsodi széntröszt területén, ahol a keddre virradó három műszakon ne ment volna az eddigieknél jobban a fiumka. Amíg a második dekád végén csak 9 bánya — most, a bányászőrség eredményeként már 9 bányaüzem, te­hát több mint 15 bánya teljesítette túl eddig esedékes havi tervét. Ami kü­lön ölöm: nem csak a kisebb terme lésii bányák, mint Pálinkás-táró, Ella. ekna, hanem a nagyobb termelésű bányaüzemek, mint Felsőnyárád, Ku- riíyán is bebizonyították: csak akarat és a műszaki feltételek biziosítása szükséges a terv maradéktalan telje­sítéséhez. Napi tervük teljesítésében legjobb eredményt a bánfaival bányászok ér­ték el. Keddre virradó három műszak alatt 140 százalékra dolgoztak — s ez­zel újabb, jelentős mennyiséggel tör lesztették adósságukat. De kitettek magukért az edelényi bányászok is. Az edelényi bányaüzem mindhárom I kná.ia túlteljesítve tervelőirányzatát, 44 százalékot ért el. Es egymásután sorolhatnánk a töb­beket is. A diósgyőri bányaüzemet 20, az ormosi bányaüzemet 116.8. a elscmyérádit 108 száz.alékos napi t érv teljesítésével. A bányászok, míg ftüldöttjeik a budapesti országos ta­nácskozáson vettek részt, becsülettel helytálltak helyettük is a szénfal mellett a egymásután küldték felszín­re a szénnel teli csilléket. A bányészőrségnek nem kis része volt abban, hogy számos üzem be­hozta havi elmaradását — sőt túl is teljesítette eddig esedékes havi tervét, így többek között a kurityániak, a berenteiek. Azok pedig, akik eddig is a napi terv maradéktalan teljesítésé­vel harcoltak a több szénért — tovább fokozták tervükkel szembeni előnyü két. Legjobb eredményt ezek között is a sajókazai bányászok tudják felmu­tatni. Eddig előirt havi tervükön felül már mintegy 1600 tonna szenet, adtak a népgazdaságnak. De nem sokkal maradnak mögöttük a szuhakállói bá­nyászok sem — akik már 900 tonna szenet termeltek havi tervükön felül. Sorolhatnánk a barossaknai DISZ- fiatalokat, a lyukéi Mátyás-szint frontbrigádjait, a kondói bányászokat, akik mind-mind keményen dolgoznak, hogy a tröszt még elmaradó bánya üzemeinek kiesését többtermelésükkol pótolják. Csak így tovább borsodi bányászok — a bányászőrségen mutatott ke­mény, fegyelmezett, lelkes munkával előre a havi terv maradéktalan telje­sítéséért! „II fejteljesitmények növelése, az önköltség csökkentése, a munkateljesítmény emelése, a fegyelem megszilárdítása — ezek most bányászatunk központi kérdései...“ Tanácskoznak a szénbányászat legjobbjai A Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetősége és a Magyar Nép­köztársaság Minisztertanácsa által összehívott országos szénbányászati tanácskozás kedden délelőtt foly­tatta munkáját. A délelőtti szünet után megjelent a tanácskozáson és helyet foglalt az elnökségiben Rákosi Mátyás, a Rákosi Mátyás Kedves Elvtársak! •— Az országos szénbányászati ta­nácskozás eddigi menete azt mutat­ja, hogy szükséges volt ilyen tanács­kozás összehívása. Sok helyes kritika és javaslat hangzott el, s a minisz­tériumnak. a tröszt igazgatóságok­nak, a műszakiaknak és az egyszerű bányászoknak munkáját lényegesen elő fogja segíteni, ha az itt elhang­zott kritikát és javaslatokat gondo­san mérlegelve és feldolgozva a gya korlatban értékesítjük. A tanácsko­zás újra megmutatta azt is, hogy derék bányászaink mint az elmúlt években most Is hű harcosai népi demokráciánknak, s zömük példamu­tató helytállással dolgozik. — Ugyanakkor azt is meg kell ál­lapítani, hogy sok régi, harcokban megedzett bányász — ha helyesen is látja a széntermelés területén mutatkozó súlyos hibákat — nem harcol kellő határozottsággal és eréllyel azok megszüntetéséért. Ez vonatkozik nemcsak a vájárokra, se­gédvájárokra, de vonatkozik a szén- termelés hibákat világosan látó ve zetöjrc is- Nem elegendő a hibákat látni, de feltétlenül szükséges és megkövetelendő, hogy mindenki a maga területién nap. mint nap küzd­jön a hibák megszüntetéséért — Felszólalásomban ezért első­nek a szén önköltségének a kérdésé­vel kívánok foglalkozni, mert az a benyomásom, hogy ez a fontos kér­dés máir Czotoer elvtárs beszámoló­jában is kissé háttérbe szorult és még inkább ez történt vele a vita folyamán. Az elvtársak tudják, hogy az elmúlt év folyamán széntermelé­sünk 3.4 százalékkal növekedett az 1953-as évihez képest. Ez a növeke­dés százalékban is, tonnában is ki­Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára, akit a tanácskozás résztvevői nagy tapssal köszöntöttek. Lelkes taps kíséretében Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titká­ra emelkedett szólásra. elvtárs beszéde fejezve a legkisebb,' amit a felsza­badulás óta eltelt évek folyamán el­értünk, s ez már mutatja, hogy ko­molyan romlott a helyzet a szénbá­nyászatban. A kép teljességéhez azonban tudni kell azt, hogy ezt a 3.4 százalék ter­melésemelkedést jóval nagyobb munkáslétszámmal értük el, mint ta­valy és emiatt az egy főre eső ter­melés 3 6 százalékkal csökkent 1953- hoz viszonyítva. Közben tudvalevő­leg emeltük a dolgozók életszínvo­nalát. 1954 folyamán a munkások és alkalmazottak reálbére körülbelül 15 százalékkal növekedett 1953-hoz képest, amihez hozzá kell venni, hogy 1953 második felében Központi Vezetőségünk júniusi ülésének he­lyes határozatai folyományaképpen ugyancsak komolyan javítottunk a dolgozók, köztük elsősorban a bá­nyászok életszínvonalán. így az el­múlt év folyamán az a helyzet ala­kult ki, míg a bányászok reálbére erősen megnőtt, addig az egy főre eső termelés 3.6 százalékkal csök­kent, s a bányászat tervét nem tel­jesítette. Ez jelentékeny részben azért történhetett, mert csökkent a bányában a munka termelékenysége és emelkedett az önköltség. Tavaly, 1953-lioz viszonyítva körülbelül egy­ötödével termeltük drágábban a sze­net. mint 1953ban. Arit hiszem e tanácskozás minden résztvevője tud­ja, hogy ez milyen károsan hat ki egész népgazdaságunkra. Nem kell ismételnem, hogy a szén az ipar kenyere. Szénnel termelik nálunk a villamosenerglát. A szén füti szocia­lista iparunkat és azokat a gyára­kat, amelyek a mezőgazdaság gépeit, műtrágyáját és egyéb termelőesz­közeit gyártják. Ha a szén termelési költségei növekednek, ez megdrágítja egész szocialista építésünket Meg kell mondanunk világosan és ■határozottan, hogy a nép jólét emelé­se csakis abban az esetben lehetsé­ges, ha iparunk — és hozzátehe- tem — mezőgazdaságunk, csökkenti termelésének önköltségét, ha növek­szik a munka termelékenysége és a termékek minősége javul. A döntő forrás, amiből a dolgozó tömegek életszínvonalának emelését biztosí­tani tudjuk, az az önköltség csökken­tése. a termelékenység emelése, a minőség javulása. Ezt meg kell ér­tenie a bánya, az ipar minden dől gozójának a csilléstől kezdve a mi­niszterig. És meg kell értenie azt is, hogy nem fejlődhet az életszínvonal, ha nem emelkedik a termelékenység, ha csökkenés helyett növekszik az önköltség, mint ahogy az az elmúlt év folyamán a szénbányászatban és nem egy helyen az ipar más terüle­tén is előfordult. Ezt a Mtelt nem lehet eléggé aláhúzni. Szeretném, ha az országos szénbányászati tanács­kozás minden részvevője ennek a megállapításnak tudatában azzal az elhatározással menne vissza a mun­kába, hogy az idén úgy dolgozik, hogy a bányákban növekedjék a fej­teljesítés, csökkenjen az önköltség, növekedjék a termelékenység, növe­kedjék a szén minősége. Azzal kapcsolatban, hogy tavaly drágábban és hozzátehetem, rosszabb szenet termeltünk, egyes bányászati vezetők az anyagellátás hiányossá­gára panaszkodnak. Ugyanakkor meg lehet állapítani, hogy a bányák­ban sok helyen pazarolják a nép va­gyonát. Eme a példák özönét lehet hozni. Dorogon pártunk megyei végrehajtó bizottsága másfél évre visszamenőleg 1954 szeptemberig az üzemek jelen­téseiből összeállított egy kimutatást, amelyből kiderült, hogy ez idő alatt csak Dorogon közel 5 millió forint értékű gép, szerszám maradt az omlasztás, az iszapolás mögött. Komplett csuzda-gépdk, nagyteljesít­ményű villanymotorok, nagyteljesít­ményű szivattyúk, fúrógépek szere­pelnek abban a kimutatásban, amely távolról sem tart igényt teljességre. A dorogi tröszt vezető elvtársai, akik ezen az értekezleten felszólalá­saikban eléggé panaszos hangot ütöttek meg, s mint a borsodiak és mások, nem fukarkodtak követelé­sekkel, elgondolkozhatnak ezeken a számokon. Kiszámíthatnák például, hogy hány bányászlakást lehetett volna ezért az összegért Dorogon épí­teni. Tudjuk, hogy másutt is hason­ló a helyzet. A tatai DISZ ifjak úgynevezett anyagmentő brigádokat alakítottak, amelyek vasárnaponként az aknákban összeszedték a szerte szét hagyott gyakran már az iszapba süllyedt termelőeszközöket. Több- százezer forintnyi anyagot mentet­tek meg ilyen módon. Kérdem én a jelenlévő régi bányászokat és bá­nyászvezetőket. mi történt volna Ta­tabányán 15 évvel ezelőtt azzal a bá­nyásszal, aki szerszámát, termelő­eszközét hanyagul az iszapban hagy­ta volna? Kevés szó esett. Elvtársak ezen a tanácskozáson a meglazult munka- fegyelemről és az anyagpazarlás száz­féle formájáról, arról az anyagpa­zarlásról, amely összességében je­lentékenyen hozzájárult ahhoz, hogy a rosszabb szenet drágábban ter­meljük. A beszámoló megemlítette a bányafa felhasználásának emelke­dését. Ugyanakkor, amikor nagyon helyesen, a bányafa helyett áttérünk a fémek használatára, mollbiztosi- tással és TH-gyűrűkkel pótoljuk a bányafát és ezzel emeljük a bányák korszerű biztosítását, a bányaíafo- gyasztós növekedése tovább folyta­tódik. Ennek legfőbb oka a bányafa gondatlan kezelése, illetve pazarlá­sa. Mindenki tudja, hogy a dolgozók a bányában elvagdalt bányaiét tü­zelési célokra hordják el és az üzem­vezetők ennek megakadályozására hathatós intézkedéseket nem tesz­nek. Sőt olyasmi is előfordul, hogy az üzemvezetők a bányafát ^köl­csönbe“ adják a kislakásépítkeyé- sekhez, mint például a borsodi tröszt bánfalvi üzemében. Minden trösztigazgató előtt isme­retes, hogy az osztályozott szenet megdézsmálják, s hogy a legtöbb he­lyen — különösen például a nógrá­di tröszt területén — a dolgozók egy része az illetménvszenét teljes egé­szében a helyi TÜZÉP-telepnek ad­ja el és tüzelőnek az elvagdalt bá­nyafát használja, vagy egyszerűen az üzem területén „szerez“ magának tüzelőt. Bükkhegyi elvtárs a zagyvái bányákból felszólalásában főleg a rendőrség segítségét kéri az ilyen jelenségekkel szemben. Persze ez is kell. De nem kevésbé fontos _ az olyan közhangulat kialakítása, amelyben megbélyegzik és kiközösí­tik maguk közül a fegyelmezetlene­ket, a lógósokat, a tolvajokat. A rendes bányászok felháborodással ítélik el a szocialista fegyelem ellen vétőket Ezen a bányásztanácskozáson mind­járt az első felszólaló. Handler elv- rtárs, aki maga tatabányai sztaháno- vista vájár, felháborodással hcszé-t az ilyen jelenségekről. Ostorozta azokat a dolgozókat, akik nem vi~ gyáznak a sz^n minőségére, akiknek — ahogy ő mondotta — ,,csak az u fontos, hogy fekete legyen, amit a csillébe szórnak” t s az ilyen ,.fe- kete“ gyakran egyszerű, éghetetlen kő. Előfordult a tatabányai tröszt VIII-as aknaüzemének 534-es csapa­tánál, a XII-es aknaüzem 940_es csapatánál, hogy a kibányászott szén­ben az ellenőrzés több mint 20 szá­zalék meddőt talált. És az is elő­fordult a múlt év telén, hogy Mát- ranovákon, vagy Epszőnyben a bá­nyászok nem akarták átvenni a sa­ját maguk termelte járandósági sze­net, mert tudták, hogy benne na­gyon sok a meddő, az éghetetlen kő. Ugyanakkor, amikor egyes tröszt­vezetők a rossz anyagellátásról pa­naszkodnak, azt halljuk, hogy ki­utalt anyaggal egész szokatlan pa­zarlás folyik. Pál László főkönyvelő elvtárs Tatabányáról elmondja: trösztje jobbra-balra kölcsönzött ki gépeket, amelyeknek sorsával az­után nem törődik és elrettentő pél­dául két kazán esetét említette, melyeket öt évvel ezelőtt adott köl­csön a tröszt és azóta sem törődött velük. Rengeteg a panasz a munkafe­gyelem megsértésének különböző formáira, elsősorban az igazolatlan mulasztókra, s arra. hogy sok he­lyen az ilyen mulasztóidra! szemben nem lépnek fel és az igazolatlan mulasztást nem büntetik. Például a mátravidéki tröszt gyöngyösi üzemé­ben az igazolatlanul mulasztók — a rendelkezésekkel ellentétben — megkapták havi szénjárandóságu­kat. Természetes, hogy ilyen helyen a munkafegyelem megszilárdítása nem fog sikerülni. A fegyelem lazu­lása természetesen kihat a bánya biztonságos üzemeltetésére. A fe­gyelmezetlen munkás nemcsak csa­patának bérét csökkenti, hanem testi épségét, sőt életét is veszélyez­teti. — Általános tapasztalat az, hogy a munkafegyelem területén mutat­kozó hiányosságok igen komoly ká­rokat okoznak. Mi teljesen egyetér­tünk Takács elvtárs megállapításá­val, aki rámutatott a tatabányai ta­pasztalatok alapján arra, hogy a bá­nyászok a harcos fegyelmet tartó, rendet megkövetelő vezetőt szeretik, és nem szeretik azokat a vezetőket, akik megtűrik a lazaságokat. Mi *s (Folytatás a 2-ik oldalon.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents