Észak-Magyarország, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-21 / 17. szám

Peniek. 1955. január 21. ESZAKMAGYAKOKSZAG BÁNYÁSZ BECSÜLET Mintha összebeszéltek volna Borsod legkisebb növésű fiataljai, mind Kurilyánba jöttek bányász­tanulónak. Nehéz volt rájuk való ruhát, csizmát találni. Nagy válo­gatás, cserélgetés után valahogy csak kiöUöztettük őket. F. András­sal volt csak egy kis baj. Nem hasz­nált a papirbetét a bányászsapkába, lekonyHolta súlyárai a fülét. A zub­bony ujjúból sem akart a keze kilát­szani, pedig egyre nyújtogatta. A nadrág szárából csak sikerült le­vágni 20 centit, hogy ráülő legyen, dé a gumicsizmát csak nem lehetett lefaragni. Olyan lett a járása, mintha keltőt lépne minden lépés­nél. Egyel a csizmába, egyet a csiz­mával. A bőrsapkája meg majd az orráig leirt, de mikor feltolta nagy hetykén, akkor látszott, hogy okos homloka, figyelő, élénk tekintete vám Nem is búsult sokat András se kicsinysége, se bőmérdíl öltözete miátt. Hamarosan nagyra nőit ö. igaz, hogy nem a termete, hanem a bányász-bex'SÜletc, ami a termetnél is többet ér. Nem Irígyll 6 már «* * magas, váltás társait, öltik közül nem egy akadt, ki az első nehézség­nél megtorpant, mikor elérkezett a nagy nap és először mentek le ® föld mélyébe. f'o't köztük olyan, aki bi­zony elhitte, hogy a sötétben szelle­mek vannak, de még olyan is akadt, oki egyenesen hazaszaladt otthagyva a. mesterség tanulását. T>e ö nemi Inkább elöl ment a mélybe, cuppogva nagy csizmájában, maga előtt tartva lámpáját. Nagyfa meresztett szemmei bámulta a cso­dás biiodalmezt, höl majd ö dolgozni fog. Pedig nem volt könnyű neki sem. Egy kis félsz öbelé is szorult, ámi valijuk meg őszintén, nem is csodálatos, mert Andrást ugyancsak felhórrelték a másodéves - tanulók. De még az öreg bányászok is tré­fálkoztak véle eleget azzal a szel­lem-históriával, égszakadás-földindíi- lásml. Azt is megmosolyogta mindenki, mikor ae ácsolabot rakták be, aztán Andrásnál- két bakra kellett fel­állnia, hogy elérje « tetejét. De ad­dig nyújtózott, míg *. második hó­nap végén már olyan mesterségre tett szert az ácsolásban, hogy az öreg bányászoknak is úgy mutogat­ták munkáját, hogy: — Látjátok, igy kell ácsolni! Ez munka! fírigádvezető is lett hamarosan. Hat fiú munkájáért felelt. Nem is Vblt Ott hHtf. a vándorzászlót már negyedik hete ők blrtbkolták. Colt miről haza írni a szüleinél;, nem Irta: Kugier Rezsönü hencegésképpen, csak úgy egyszerű büszkeséggel számolt be bányászéle- téről, hadd lássák otthon, hogy ko­moly dolog bányásztanulónak tenni. Meg valahogy úgy volt vele, levelei­vel kicsit előkészítette az első láto­gatását, hogy majd ha megérkezik vállrojtos, kék egyenruhájában, kel­lőképpen fogadják. Úey terveste- hogy decem­ber első vasárnapján megy haza. Már jó előre elkéredzkedelt az igaz­gató elvtárstól, megerősítve kéréséi azzal a „nyomós“ okkal, hogy oda­haza akkor lesz disznóölés is. Az engedélyt meg is kapta. Csak­hogy közben más is lőttéül Az inlézet vállalást telt, hogy de­cember első vasárnapján külön mű­szakban 90 Ionná szenet termel a nyíregyházi MTH Intését részére, a hiányzó fűtőanyag pótlására. Rágondolt András egyet, végül is jelentkezett az igazgató elvtársnál. — Mi az fiam! — fordult felé az igazgató, — Há* csak az, hogy lessék engem is felírni vasárnapi műszakra, — De hiszen, te hazautazol. vagy látási nincs útiköltségre rolód? — Megjött az méa tegnap mondta Aed-'ás nagy lassan. — Ttát akkor? — Ügy gondolt am, az én brigádom a 90 tonnából 7 tonnát elvállal: en,V- nyi szén, kitermeléséhez kevés öt ember, clkél a halódik is. Kóstolót meg majd csak kütdenek. l&Y nőit meg András mind­nyájunk szemében. Szemelvényeit az új bánvaszbérezésbő! hay szerűsít és liizonyára osztatlan örömet vált k» h borsodi bányászok között a február 1-óvcl bevezetendő új bányászbérezés. Tudvalevő, hogy fizetések alkalmával se szeri se szám* nem volt a bér- rekiáméeióknak. Néni beszélve arról, hogy embernek kellett lennie a tal­pán annak a bányásznak, aki el tu­dott igazodni a bérelszámoláson. Az ú.i bérezés nyomán bárki pillanatok alatt ki tudja számolni, mit fog Ke­resni az aznapi műszakon, vagy akár az egész hónapban. Orvoslás az elővájási brigádok sérelmeire Sok panasz hangzott el az elővájási brigádok részéről is. hogy nagy az aránytalanság az ntővájás' és a fej* tési bérezések között. Az új bányász bérezés a dolgozók kívánságára orvo­solja a «érelméket, Megállapítja, hogy a nagy szak- tudást igénylő elővájási munkák bére elmaradt a fejtésen dolgozók báré mögött. Tudvalevő, hogy a szénmézők feltárása igen fontos. Ha nines szén fal, a frontbrigádok sem tudnak dol­gozni. A széntermelés biztosítása az elővájási brigádok munkájától függ. Az eddig fennálló aránytalanságokat Szünteti meg pb ú.i bérezés, az elő- vájáson dolgozók legnagyobb örömére. Sutbakeriilt a súlyozás Régi gyakorlat volt a bányászat­ban a súlyozás, láz azt jelentette, hogy azelőtt, ha egy bányász egy bó- napon bélül több munkahelyen dol­gozott és eteken a helyeken más más teljesítményt ért el, a progressziót az A mesóesáti gépállomás dolgosói befefesték a téli gépjavítást Megyénkben az elmúlt napokban valamennyi gépállomáson jelen­tősen fokozták a téli gépjavítási munkák ütemét, hogy pótolják a sú­lyos lemaradást. A sárospataki, újesanálosi és mezőcsáti javítóbriga- dok példájára a legtöbb gépállomás saját erejéből igyekszik előterem- leni a Javításokhoz szükséges hiányzó alkatrészeket. A sárospatakiak például az alkatrészeknek több mint felét saját műhelyükben készítik oh Az elmúlt napokban a meuncsáti gépállomás szerelőkből és trak­torosokból összeállítóit javítóbrigádjai végezték a legjobb munkát. A hét elején még csak a harmadik helyen álltak a megye téli gépjavítási versenyében, de csütörtökön regje' már azért indulhattak harcba, hogy befejezzék az utolsó gép javítását ■?. Nagy Gyula és Sándor László eró- géplavitó. valamint Balogh Sándor munkagépiavitó brigádjai a csütör­töki nanon minden eddigi eredményüket túlszárnyalták, a gépállomás a kora délutáni órákban már büszkén jelenthette, hogy Borsod megyében elsőnek befejeztek a géojavításj munkát. A mczőesáll javítóbrigádok nemcsak teljesítették, de magasan túl is szárnyalták a felszabadulási munka verseny során tett szép fej» iánlásaikat. A vállalt 12-000 forinton felül •« többezer forintot takarítottak meg népgazdaságunknak. Most. hogy a mezőcsáti gépállomás traktorai és munkagépei már tavaszi szemlére készen állnak a gépszínekben — újabb nagy mun kához látnak a génátiomás dolgozói. Vállalták, hogy a tavaszi munkák kezdetéig még hátralévő időt sem töltik tétlenül, hanem mindent elkö­vetnek. hogy az. idén az eddiginél jóval nagyobb segítséget nyujtha®. sanak a környék dolgozó parasztságának. A szántási-vetési munkák megkezdéséig többek között sok mígtskaró fogast, talaisimítót és a kap csőit munkagépekhez vonószerkezeteket készítenek. Segítségére sietnek a téli génlavításban a környék termelőszövetkezeteinek is. Ezenfelül a sa.iószentPéteri gépállomás négy erőgépének főjavítását is elvégzik feb­ruár 15-ig. A szerelők vállalták: március 1-ig valamennyi cséplőgépüket is kijavítják. Hm lett a lornvosnemeü termelőszövetkezet 9 tenvésiMaiánaii ára? átlagnak megfelelően számolták el. Suthakerül ez a súlyozási méreg a peeenormával együtt február elsejé­vel. Minden bányász szegyes munka helyeken befejezett munkája szerint kapj« meg bérezését. Ki mennyi mun­kát végzett, annyi bért és jutalmat kap érte. A szállítók ötömére Amikor prémiumoMztáe volt, a szál­lítók mindig elkeseredtek. Érthetően, mert a régi bérezés a premizálásnál nem vette figyelembe a munka terű letek nagyságát és fontosságát. Egy­öntetűen, az üzem tervtel.iesitése alapján premizálták a szállítókat, pe­dig nem egy munkahely van, ahol nagy a emlleforgalom, több a munka. Az új bérezési rendszer különbséget tesz a, kevesebb csilletorgalmú mun­kahely és a nagyobb esUleforgalmú helyek között. A fővonal, az ereszkék szállítóinak sérelme ezzel megszűnik. Aki nagyobb felelősséggel, nagyobb erőkifejtéssel dolgozik, ezután többet, fog keresni. * i Néhány ízemelvéay ez esak az új hanyá'Zbérezésböl. de mari# megmu­tatja, hogy február 1-vei olyan szo­cialista bérezés kerül bevezetésit a bányászatban, amelyet a bányászok kértek. A szorgalmas, igyekvő, iparkodó, a tanuló bányászt segíti az*új bérezés. Aki többet termel többet is keres. A lusta, maradi, kényelmes, ezájtáti magára vessen. A lomyosnémeti ,,U) barázda ‘ termelőszövetkezet még 1954. de­cember 8-án 9 dairafo tenyészkant adott át a budapesti tenyészállat- forgalmi vállalatnak a hidasnémeti vasútállomáson. A tenyészkanok összsúlya 834 kilogram volt. . A tenyészkanok átvételéről az átvevő elismervényt adott, ame­lyen a darabszám fel volt tüntetve, •de az atepár nem. Ezt az átvevő azzal indokolta, hogy csak a szár rnazási lap felküldése után tudja megmondani az alapárat. A terme­lőszövetkezet a származási lapokat felküldte a vállalatnak, erről ja­nuár 6-án meg Is étkezett az elis­mervény. De a- tenyészkanok árát még akkor sem fizették lei. A me­gyei tanács végrehajtóhizottságá- nak mezőgazdasági osztálya január 13-án táviratban értesítette a tér­nyelőszüvetkezetet, hogy a péiut a Magyar Nemzeti Bank abaujszán-: tói fiókjában január 14 én átveheti. A termelőszövetkezet megbízottja cl is utazott Abaujszántóra, de pénzt nem kapott. A banknál nem is tudtak a dologról. A termelőszövetkezet vezetősége már négyszer volt Miskolcon, há­romszor Abaujszán-tón a pénz miatt. Telefonbeszélgetés! költségei 210 forintra szaporodtak, a von kötöttség ugyanannyit tesz ki. Jelenleg még mindig az a hely­zet, h-cgy senkisem tudja, írd tör­tént a pénzzel Jogosan kérdezik a tomyosné­meti termelőszövetkezet tagjai az illetékesektől, hogy hol a pénz, amely fáradságos, becsületes mun­kájúikért jár? SZÁDECZKY ISTVÁN. Strobek Gyula megyei tanácstag vasárnap délután 4 órakor Harsány községben fogadóórát tart a tanács- házán. Szabó Jenő tanácstag fogadóóráját január 21-én délután 6—8 óráig tártja Miskolcon a József Att-ila-uti általános iskolában. Id. Varga Dezső megyei tanács­Tanácstagok fogadóórái tag fogadóórát tart Ózdom, január 24-én délután 3 órakor a gyár vill«- KKisüzemének párthelyiségóben. óz­di lakásán (Vöröshadsereg u. 141.) január 23-án délelőtt 9—11-ig fogad. Kuszmann Károlyné tanácstag fogadóórát tart jaftuár 28-án délután 5—7-ig Miskolc, Sarolta u. 4. szájú alatt. niiJiriiiiiiHitiHiiHpmiiiiiiiiiiiniiiiiiiitiMiiMiiiiiiiiniiiiiHuiiiiiiHmiiitHMiiiiniHitiHiiiHuiiimjiiiiiiitiiniHitnuniHiiitHtiiHiiiimiiifiiiiimiiKtiMtM'roMiiiiHipiiiitniiiHtnifijiiiiuiHJtniftMinntmiamuwiifTimMtnHfnuwfirmjMHivBitwnnnHimmiiiniTnimiiiHmiinnm« iummimniitiiRimTfntiiniunmniniM«iiii<KmiMiiHminiiHui*mHtinmtiM>m#muHUiuuraiiiiiHiiiiutnK* /I környező földeket hó t-NL borítja, de a gépállo­más felé vezető utakon és a gépállomás udvarán olyan nagy a sár, hogy bizony bokáig merül belé az ember. Odafelé me­net panaszkodik is az igazgató, meg Novák párttitkár, hogy ezzel csinálni kellene valamit, mert rengeteg időt rabol el a javítandó és kijavított gépek vontatása. íme itt a példa: Egy szénnel megrakott teherautó megrekedt az udvar közepén. Szuszogva, pöfögve vontatja, vagy inkább vonszol­ja egy „kormos" a raktár felé. Odább egy hordókkal meg­rakott pótkocsis vontató küzködik eredménytelenül a sárten­gerrel. De nem halad sem előre, sem hátra. Ott is hagyja a pótkocsit, majd a „lcörmös” elintézi azt is, mint minden vontatást. Mert vontatnivaló akad minden nap bőviben. Hol egy ekét, hol egy cséplőt vonszol maga után szilárdabb ta­lajra. Ám nem bosszankodik érte sem a „körmös“ vezetője, sem a dolgozók, de még csak az igazgató sem, sőt..: Ami a sarat illeti, persze bosszúság, de mit lehet tenni, hiszen ■százvagonnyi kő is kevés lenne az udvar meg az utak rend- behozatalához. Ennyi kő vásárlására most még nincs lehe­tőség. Ami viszont a gyakori vontatást illeti, ez dicsőség a gépállomás dolgozóira nézve. Mert mit vontat a „kör­mös’1? Vagy kijavított gépet a kijelölt raktárhelyre, vág)7 javítanivalót a műhelybe. S minél többször fordul, annál közelebb hozza a napot, amikor nem kis büszkeséggel je­lenthetik, hogy befejezték a téli nagyjavítást, J> írói beszélnek ma legszívesebben a taktaharkányi G gépállomás dolgozói: a javítás befejezéséről. Persze nem állandóan, néha csak félszavakkal, avagy éppen egy kacsintással egymás felé. Tenni azonban annál többet tesz­nek. S éppen ennek köszönhető, hop7 nem sok Választja el őket a várvavárt naptól. Talán első pillanatban hihetetlen­nek is tűnik ez a kijelentés mondjuk az újesanálosi trak­toristák, vagy a mezőcsáti jávítóbrigádok előtt, de így van! A taktaharkányi gépállomásiak erősen eltökélt szándéka, hogy nem engedik át az elsőséget senkinek. S a szándék akarattal párosul. Az akarat pedig hihetetlen dolgok vég­hezvitelére képes. Örömmel tölti el az ember szívét az ■■ nyugodt, mégis gyors és jól szervezett munka, ahogy a gép- aliomásiak dolgoznak. Az igazgatótól kezdve a párttitkárön. raktároson. műhelyfőnökön, főgépészen keresztül, egészen a iavítóbrigád munkájáig. Itt nincsenek zökkenők. S ha jól utánanézünk a dolgoknak, ez nemcsak a jelenlegi munká­nak, hanem a már hónapokkal ezelőtti előkészületeknek Is köszönhető. ősszel, amikor a téli javítás még csak távoli dolog volt. egyre érkeztek az alkatrészek, különböző szerszámöl: a gépállomásra. S amikor a javítás megkezdődött, a javí­táshoz szükséges anyagok kilencven százaléka már ott so­rakozott a gépállomás raktárában. Megkezdhették a javí­tást teljes erővel. Meg is kezdték.7 S már azzal a gondolat­tal kezdték meg, hogy „most megmutatjuk" a versenytár­saknak. a többi gépállomásnak: igy kell dolgozni szaktársak, elvtársak, ilyen munkát várnak tőlünk napjainkban! Ter­mészetesen az alkatrészekhez, a javításokhoz emberi ész, emberi akarat, erő szükséges. Becsületes, törekvő munka.­A T /A\ \K T Mi IHIM ÍR !K< /A IM TIIA M­Olyan ember, aki mielőtt munkához lát, mindig megnézi: mennyire fontos e munka elvégzése az én számomra, a kö­zösség számára, hogyan kell hozzálátnom. S Taktaharkányon nemcsak megfelelő alkatrészekben, hanem ilyen gondolko­dású, munkájú emberek, elvtársakban sincs hiány. — Nagy István, Kiss József az ekejavítás mesterei. Síkú, Macsó elv- társak a traktorjavítás szerelmesei. Novák István elvtárs az esztergapad legjobb barátja és a többiek, szinte mindany- nyian olyan emberek, akik keveset szeretnek beszélni és sokat, okosan cselekedni. /í/őghozzá — sajnos — azzal sem dicsekedhetnek, ahogy - a műhelyben mondották —, hogy a patronáló üzem, a miskolci MÁV járműjavító segítséget nyújt. Mert Wzonv de c-ember közepe óta nem jött hozzájuk senki, pedig megígérték. Sőt a kijavításra elküldött villanymotorról sem kapnak hírt, pedig több mint két hete elküldték. így aztán elhatá­rozták, nem támaszkodnak senkire, elvégeznek mindent a maguk erejéből, méghozzá hamarabb, mint bárki is gondol­ná. Közös erővel. Persze helyes taktikával. Ilyen volt pél­dául az az elhatározásuk — s végre is hajtották —. hogy felmondanak a miskolci gépjavítónak, s nem velük, hanem a nyiregyházaiakkal végeztetik a henger fúrását és egyéb otthon meg nem oldható javításokat. Jól gondolkodtak. Nyíregyházán azonnal elvégeznek minden munkát, Miskol­con hetek leforgása alatt sem. A munka sikere így már csak a dolgozókon, az áldozatvállaláson múlik. S ebben sincs hiány. Hóakadály volt, a gépkocsi nem mehetett alkatré­szekért. Elment négy dolgozó a FÖMÁV-hoz és lwztak al­katrészt a hátukon, de a javítás nem állt meg. Jónéhányan a javítóbrigád tagjai közül esténkint sem hagyják abba a munkát. S hozta már úgy a sor, hogy vasárnap is hangos volt a műhely a javítómunkától. Mert a tervet teljesíteni akarják, sőt felülmúlni. Egyrészt, mert jól jön a kétszázforin­tos prémium, másrészt mert a javítás, a verseny dolga —- be­csület dolga. Érdekes és megkapó a javítóbrigádok versenye. Hol a Siku, hol a Macsó brigád vezet az erőgépjavító brigá­dok között. Külön műhelyben dolgoznak. Egyszer Siku elv-tár* megy végig a Maesóék műhelyén fütyörészve, mintha mi sem érdekelné. Később Macsó elvtárs látogat el, elmaradhatatlan bundássapkájával fején, a Sikuék műhelyébe. S ha visszatér­nek. vagy komoly arccal látnak munkához, vagy mosolyogva kacsintanak egyet a brigádtagok felé. S a brigádtagok min­dig megértik mi a helyzet Január elején mindenki meg­kapta a kétszázforintos prémiumot. S ami a lelkesedést illeti? ,.4 műhelyben, a Siku brigád műhelyében éppen a gyuj- tófejet melegítik, hegy beindítsák próbaként a kija­vított G-—S5-öst, a másodikat ebben a hónapban. Siku elv­társ homloka erősen izzad, vajon rendben lesz-e minden? Ott áll Macsó elvtárs is, meg néhány a többi brigádokból, mert ünnepélyes pillanat ez. Egyszerre csak benyit Petro elvtárs, a műhelyfőnök, mosolygó arccal, kezében a ver- senyhíradóval. Egyet köhint, azután megszólal: —- Másodikok vagyunk a megyében! —- Egy pillanatig csend van, majd négyen is nyúlnak a „híradó" után. — Ez igen! Megmond­tuk! — S mosolyognak mindannyian. De milyen mosoly ez... Azután Siku elvtárs egyszerre kivágja: — Tíz nap múlva megelőzzük Ujcsanálost! — A többiek meghökkennek egy kicsit, mert nagy szó ez. De rövid gondolkodás után Novák István hozzáteszi: — Megelőzzük őket! — És a többiek he­lyeslőén bólintanak. Egy perc múlva Siku elvtárs boldogan túráztatja a motort, nincs semmi hiba. Készen a másodüt erőgép is. Jöhet a többi. Nagy István bácsit, meg Kiss Józsefet, illetve az eke- javító brigádot, — mert ketten javítják az „ekeállományty, mindenki szereti a gépállomáson. A huszonnyolc darab ja­vítandó munkagépből már tíz darab sincs javítatlan. Éh­ben a hónapban ezidáig tizenkettőt hoztak rendbe. Néhány nappal ezelőtt elhatározta a közösség, alakítanak még egy brigádot, hogy elsejére minden eke készen legyen. Hanem Nagy elvtárs közbevágott: — Azt már nem! Mi nem adjuk kj a kezünkből a javítást. Meg akarjuk mutatni, hogy keli kijavítani az ekéket, minőségi munkával. — S csak nehezen tehetett meggyőzni, hogy jobb lesz a két brigád, hiszen ha­marabb befejezik a javítást. Novák István elvtárs DISZ-titkár még húsz éves sincs. Két éve esztergályos, de ő növeli egyre jelentősebbre a gép­állomás önköltségcsökkentését. Régi. rossz alkatrészekből újakat varázsol, s úgy mondják, munkája bármelyik régi esztergályosnak becsületére válna. Erről ki-ki meggyőződ­het, ha megkérdezi a jávítóbrigádok tagjait, akiket ellát minden szükséges alkatrésszel, olyanokkal is. amelyek be­szerzése hetekbe kerülne. De leginkább tanúskodik az áta­dási füzet. Készített: 11571/1-es tömítőgyűrűket 104S3-ös Perselyeket, nyomócsőleszorító csavarokat vezetöbütyköket, 9444/4-es távgyűrűket s ki tudná felsorolni mennyi új alkat­részt— régi, „használhatatlan” anyagból. Nem beszélve a ko­pott alkatrészek megjavításáról. S nem kis részben neki is kö­szönhető, hogy a gépállomás DISZ-fiataljai előtt nincs le­hetetlen. Elhatározták, hogy a javítás befejezése után azon­nal hozzákezdenek a dolgozó parasztok munkagépeinek ki- IsvPésához, társadalmi munkában. r~if sszélni lehetne itt mindenkiről. Siku elvtársról, aki -* huszonhét évével mér öt esztendeje dolgozik a gép­állomáson. s mindig az elsők között. A cséplőjavító brigád meiairól. Farkas elvtársról, a Siku brigád tagjáról és min­denkiről. Megérdemelnék! Most nem kisebb terv foglalkoztatja a gépállomás dolgozóit, mint az élüzem cím elnyerése. * felszabadulásunk tizedik évfordulója tiszteletére. Nagy sző ez. sokan tartanák is tőle, hogy bátran kimondják. De ahogy eredményeik ntu- ' attak, ahogy szfwel-1 étekkel munkához láttak, képesek lennének rá. Egy azonban bizonyos, s ezt csaknem minden dolgozó hangoztatja: — február tizedikére, de inkább ha­marabb befelezik a téli gépjavítást V aiószentpéteri. putnoki traktoristák, szerelők! íme crmtzek a taktaharkányiak jó eredményének „titkai"; BARCSA SÁNDOR t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents