Észak-Magyarország, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-16 / 13. szám
fö^KMAGYARORS^^ 5 C7^ SZŐLŐHEGYEK ORVOSA A .szerencsi szőlészeti felügye" lőségen dolgozott éveken íce- íesatül, mint íőeiőadó. Elégedettek, voltak munkájával, szerették határozottságát. A múlt év őszén azután megszűnt a felügyelőség, s Du_ bóczki Béla, szőlészeti szakiskolát végzett agronómus elhatározta: olyan munkakört választ, ahol igazán hasznosíthatja tudását, szakmai fel- készültségét. Ahol. legtöbbet segíthet, hogy Tokaj-Hegyalia világhírű szőlői újra annyi, sőt több bort teremjenek, mint esztendőkkel ezelőtt, s átadhatja tudását, tapasztalatait mindenkinek, aki szőlőtermeléssel foglalkozik. Tállyára a szerencsi járás legnagyobb szőlőtermelő községébe kérte magát agronómusnak, mezőgazdasági előadónak, örömmel teljesítették kérését, hiszen ismerték, tudták, hogy Dubóczki Béia szakmája, a szőlők szerelmese, mint apja, aki több évtizeden keresztül csak szőlővel foglalkozott. S októberben az új agronómus megjelent munkahelyén ... Három hónap nem hosszú idő, de Dubóczki Béla ezalatt a három hónap alatt olyan megbecsülést szerzett magának Tállya szőlőtermelői előtt, amilyet csak komoly munkával, nagy odaadással ie- het szerezni. „Hamarabb, évekkel ezelőtt kellett volna idejönnie, akkor ma jobb állapotban lennének szőlőink’1 — így beszélnek hozzá a község lakói. A fiatal, alig harmincesztendős agronómus felelete pedig köszönet a bizalomért, a szeretetért, amely mindannyiunk javára, hasznára válik. Még többet dolgozik, még többet segít... XT a valaki végigkísérné munká- jában csak egyetlen napon fs, azzal az érzéssel búcsúzna tőle, hogy olyan emberrel beszélt, aki fáradhatatlan, szívből szereti munkáját. így is van. Reggeltől sokszor késő éjjelig dolgozik. Ennek köszönhető, hogy Tállyán vagy ötven szőlősgazda telepít új szőlőt, s nem akad olyan, aki ne kezdett volna hozzá a hiányzó szőlőtőkék pótlásához. Azután ott van még a Hegyalja Csillaga oltványtermelő csoport ügye. Nap mint nap segíteni kell munkáját, hiszen az alanyvessző, az oltvány, a gyökeres oltvány aranyat ér. Anélkül nem lehet új szőlőt telepíteni, nem lehet pótolni a kipusztult tőkéket. Már pedig telepíteni k.ell, pótolni kell minél sürgősebben. Éhben gyökeredzik Tokaj-Hegyalja boldogabb jövője. Ezt mondják a hegyaljaiak, a tállyaiak, mádiak, ezt mondja a párt és kormányhatározat ... Egy teljes napot töltöttem együtt Dubóczki Bélával. Nehéz, „meleg“ nap volt, s ilyen az agronómus, a mezőgazdasági előadó minden napja. A délelőtt első részében úgynevezett „papírmunkát“ végzett. De szükséges, élő papírmunkát. Büszkén mutatta, hogy már több mint százhúszezer szőlőkarót igényeltek, s a legtöbbet új telepítésű szőlőkbe vagy pótlásokhoz, s még büszkébben beszélt arról, hogy ime alig van olyan szőlőtermelő, aki ne jelentette volna be, hogy az idén új szőlőt telepít. Egy másik füzetben kérelmek, panaszok sorakoznak, a legtöbbjük már elintézve.,, Közben húszán is megszakítják a beszélgetést. Szőlőkarókat iratnak, telepítést jelentenek be. Gépi munkát igényelnek a telepítéshez, majd S. Galgóczi Józsi bácsi érkezik, az új oltványtermelőcsoport megalakulása ügyében.., — Hogy is lesz az, Bélám, hol kapunk területet az anyatelephez? A héten már megalakulnánk, csak megfelelő terület legyen, no meg alanyvessző. Mert a Gyümölcs- és Szőlőoltványforgalmi még a mai napig sem válaszolt. IVT éhány pillanat múlva már nyakig „benne vannak“ a vitában, hogy s miként kell csinálni? Kölcsönösen emlegetik a fentemlí- tett vállalatot, amely még hónapok múltán sem válaszol az alanyvessző- igénylésre. Sőt, ha lehet, elszállítja Tokaj-Hegyaljáról az alanyvesszőt és oltványokat. Nagy harcot folytat például Dubóczki elvtárs a járási tanács segítségével, hogy a vállalat ne szállítsa el a Hegyalja Csillaga elmúlt esztendei munkájának gyümölcséi, közel 50.000 darab gyökeres oltványt. S a harc már szinte késhegyig menő. a járás felszólította a vasútállomásokat, ne rakjanak be a vállalat részére oltványt, alanyvesszőt. Igen ám, de átviszik a másik járásba, s ott adják fel vasúton az anyagot, vagy egyszerűen autóval elviszik. Úgy látszik a vállalat vezetőinek halvány sejtelmük sincs Tokaj-Hegyalja jelentőségéről. ?. A beszélgetés után az agronómus becsukja asztalfiókját és elindul mindennapos kőrútjára. Az oltványtermelő ^csoporthoz és a termelőkhöz. Mindenütt szívesen fogadják, hiszen másról sem esik szó a beszélgetések folyamán, mint a tály_ lyaiak legszívenfekvőbb ügyéről, a szőlőtermelésről, a telepítésről; a szőlőtermelés jelentőségéről; Dubóczki elvtárs mindenkit ellát tanáccsal, sőt... Felkeresi a termelőket, a csoportot a legnagyobb munka kellős közepén is és beáll dolgozni. A Hegyalja Csillaga tagjai büszkén újságolják, hogy az anyatelep készítésénél állandóan ott volt az agronómus és nemcsak nézdegélt, hanem úgy dolgozott, mint a csoporttagok ... Nemrégen pedig kétszáz mázsa jóminőségű istállótrágyát kerített a csoport részére?.. Hogyne szeretnék a csoporttagok, az egyénileg dolgozók az ilyen szakembert, akinek minden vágya, hogy minél többet adhasson, minél több bor teremjen a tállyai szőlőkben ... A kérdésre, hogy az estéit mivel tölti, így válaszol: —• Esténként;,.? Tanulok és járom a mádi szőlőtermelőket. A napokban négyhetes oltványternnelő tanfolyamot indítunk meg. Már igen sok a jelentkező, s úgy gondolom, eredményes lesz a tanfolyam. No meg az oltványtermelő csoportot szervezem. Eddig nyolc tagja van, elkészítettük a tervet is..» T me, ez a munkautáni pihené* se. Előadást tart, csoportot szervez, tanul. Alig érkezik haza az esti vonattal, kézbeveszi a szakkönyveket és indul, mert már várják a tanfolyamhallgatók. S hetenként egyszer még munkahelyén, Tállyán is résztvesz az ezüstkalászos tanfolyam munkájában, amelyet csak nagy nehézségek árán sikerült megszervezni. Erejét nem kiméivé dolgozik Dubóczki Béla agronómus, a tállyai szőlőföldek kiváló orvosa. Nem sajnálja idejét, a fáradságot, mert szép a munka, mert van értelme, mert közös érdek,« És a viszontszolgáltatás, a megbecsülés? Mert erről is szólni kell, különösen Dubóczki elvtárs esetében. A megbecsülésben nincs hiány, hiszen Tállyán mindenkinek kedves ismerőse, barátja, mindenki szívesen köszönti, tanácsot kér tőle. A viszontszolgáltatásnál azonban már hiba van. Dubóczki Béla agronómus, mezőgazdasági előadó 760 forint havifizetést kap. Megvolna a módja a magasabb fizetésnek. Kérte már a községi tanács, a járási tanács, de eddig eredménytelenül. Igen sokan, hasonló beosztásban jóval ezer forinton felül keresnek..; Szereti munkáját, példa van rá ezernyi, s a négytagú család várja a pénzt, s többet mint a jelenlegi fizetés. Fölösleges kiadás volna-e közösségünk részéről, ha Dubóczki Béla néhányszáz forinttal többet keresne? Bizonyosan nem, hiszen munkája százezreket ér, munkáját mindenki becsüli. A járási tanácshoz egyízben már benyújtotta felmondását.,.Elmegyek haza, Mádra, s ott irányítom majd az oltványtermelő csoport munkáját, csoporttag leszek“, gondolta. A járási tanács még csak nem is válaszolt a felmondásra. Nem, mert iiyen embeit nem szabad elveszíteni!;.! BARCSA SÁNDOR ,Kaland Marienstadtban* (Magyarul beszélő színes lengyel film.) '. •- -V-;- : •} A lengyel film ünnepi hete »iáit (és utána is) megyénk több filmszínháza bemutatja a „Kaland Marienstadtban" című magyarul beszélő színes lengyel filmet. A derűs, sok humorral, zenével, kedves szerelmi történettel átszőtt füai bemutatja a lengyel fiatalok életét, a fővárosukat újjáépítő varsóiak hazaszeretetét és emberségét. A DIMÁVÁG Gépgyár üzemei mindennap újabb győzelmeket jelentenek A DIMÁVAG rugóüzemben Kassai Károly furós az 5-ös ikerrugó megmunkálásán január 14-én 200 százalékot teljesített. Bodnár Lajos és Mega István a csavarrugó részlegnél 170 százalékot értek el. Az üzemfenntartásnál Káposztás László villanyszerelő az egyik motor kikötését 12 óra helyett 8 óra alatt végezte el. Kecskés János egy fontos gépalkatrész megmunkálását az előirányzott 680 perc helyett 450 perc alatt végezte eL A szállítási üzemnél Vavxek Géza, Magyar László és Szabó Sándor traktorvezetők 144 százalékos teljesítés-» sei segítették elő a szállítás lebonyolítását. A melegmegmunkáló gyáregységben Halász Tivadar brigádja a mellső tengelyek leszabásán 232 százalékot ért el. Ugyanezen a munkás Vin- cze Ferenc brigádja 192 százalékot ért el. Bj, nagy eredményekké! akarják ünnepelni április 4-ét a mályi téglagyár munkásai A napokban termelési értekezletet tartottak a» mályi téglagyár dolgozói. Elhatározták^ hogy csatlakoznak a Rákosi Mátyás Művek dolgozóinak felhívásához. A lelkes hangii értekezleten több értékes vállalás született. Takács József né 14 tagú brigádja nevében ígéretet tett arra, hogy 30 ezer darab nyerstégla helyett a jövőben 32 ezret készítenek. Ambrus János, az anyagbánya művezetője megfogadta, hogy minőségileg és mennyiségi- leg megfelelő anyagot biztosítanak a brigádoknak, hogy ígéreteiket valóra válthassák. Zloh János brigád ja elhatározta, hogy égetési tervét uiiiiimiiiiiiiiiiiiiimiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiinMiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMMiiiiiiiiiiiiiiiiiiMi:iii túlteljesíti és a kemencéjéből kikerülő téglák 80 százaléka kifogástalan lesz és a selejtet 0.7 százalékról 0.5 százalékra csökkentik? Török Pál kemenceművezető brigádjával vállalta, hogy az első negyedévben terven felül 300 ezer darab téglát éget. A verseny lendülete átragadt a szállító brigádokra is. Valameny- nyien örömmel jelentették be csatlakozásukat a nemes versenybe*- A mályi téglagyár kollektívája új, nagyszerű eredményekkel akarja ünnepelni április 4-ét. KARDOS JÁNOS, immiiiiiiiiiiiumiiiimminiiiiiiiiwimmiiiuimuiiiiw mint figyelmetlenség... fillért. És sok kicsi — sokra megy. Nem nagy összeg, de pénz! — és a szocialista kereskedelem törvénye tiltja, hogy Este fél kilencet mutat az ára, amikor kilépünk a Miskolci Állami Kereskedelmi Felügyelőség kapuján. A csoportok mégegyszer jómunkát kívánnak egymásnak, azután ki-ki a dolgára indul. A feladat: célellenőrzést folytatni néhány vendéglátóipari vállalatnál. Csatlakozom az egyik csoporthoz, melynek tagjai: Kardos Károly, a Kereskedelmi Felügyelőségtől, Bauer Miklós, a városi tanács kereskedelmi osztályától és Almásdi János, a pénzügyőrségtől. Autóbuszra ülünk, utunk végcélja . a vasgyári vendéglő. Nem beszélünk a feladatról, ez ilyenkor nem szokás; mindenki saját gondolatába mélyed. Gyorsan suhannak el mellettünk a fénylő ablaku házak, a forgalom zajától már elcsendesült terek. Néhány perc... s már meg is érkeztünk. A hátralévő utat gyalog tesszük meg. Megérkezünk a vasgyári vendéglő épületéhez. Felmegyünk. Az első meglepetés a ruhatárban ér bennünket. — Együvé tartoznak? — kérdezi S. R., a fiatal ruha- tárosnő. — Igen.. ■. — Két forintot kapok. Fizetünk — s a ruhatárosnő kezünkbe nyom egyetlen ruhatári cédulát. A „vendégek" összenéznek, de nem szólunk. Majd ... Bemegyünk az étterembe. Csinos, tiszta, hangulatos hely. Bartalos Tibor szép tenorját halkan kiséri a zenekar: a,;; imádom a pesti nőket..." A hátsó asztalok egyikéhez leülünk. Nyomban két kiszolgáló is mellettünk terem, s barátságosan kérdik, mit óhajtunk. Háromszor kétdeci bort, s egy fél rumot rendelünk. Pillanatok alatt hozzák a kétdeciket és a féldecit, azazhogy az ördögbe is! Ezt ugyan jó szűkre mérték! A hat deci bor testvérek között sem lenne több 5 decinél; s a rum is jócskán a vonal alatt van. No mindegy. Várjuk ki a végét. Iszunk. Aztán ennivalót kérünk: két sertéspörköltet. Várunk. Közben a villany kialszik, csak a hangulatlámpák világítanak. Vad szvingbe kezd a zenekar. A porondon három-négy pár jelenik meg. Az egyik pár feltűnően vonag- lani kezd. Huh!... Ne nézzünk oda, mert nem esik jól a vacsora. (Az ilyen látványtól könnyen tengeribetegséget kap az ember.) Az ám, a vacsora, de hol késik ennyi ideig? Nem kellett volna az előbb megdicsérni a pincér kartársat. Végre! Olyan sokáig tartott az útja, hogy mire ideért, teljesen ki is hült az étel. A krumpli körül fázósan bőrözik a zsíros lé. Ketten nekilátunk a vacsorának. A szalvétába jól megtörüljük a gyanúson foltos kést. (Nem, vagyok rosszmájú, de inkább ráférne a súrolás.) Az egyik húsba beledöfném a trillámat. Kopp, csrrr. ...ez csont. A másik is, a harmadik is. Nem baj, maradt még egyetlen szem hús! Bekapom. Krákogni kezdek, s félredobva minden illendőséget, két ujjammal a számba nyúlok, s addig kotorok benne, mig meg nem találom a kis haszontalant. Hogy kicsi-e? No, azon lehetne vitatkozni... Se nem szőke, se nem barna hajszál, hanem őszes. (De az is lehet, hogy elfőtt a színe!) Szólok a mellettünk elhaladó felszolgálónak. — Pincér kartárs, ugy-e, ezt leszámítják? Érti a tréfát, barátságosan mosolyogva válaszol, miközben vidáman morzsolgatja az ujjai között a gyanús micsodát. — Hogyne kérem, természetes. Indulna, de Bauer elvtárs, a kis társaság másik tagja marasztalja. —> Mondja, elvtárs, ez sertéspörkölt ugye? t- Igen...-— De ez a mócsingos cubákszelet nem disznóhús! Ez marhahús! — Az lehetetlen kérem! — Kóstolja meg! A pincér kartárs szemügyre veszi, szagolgatja, majd kényszeredetten beleharap. Rágná, ha bírná. Megcsóválja a fejét. — Érthetetlen. Ez marha! Vgylátszik összekeveredett a sertéshús a marhahússal. Majd szólok a szakácsnak. Ismerős érkezik az asztalunkhoz. Ötször kétdecit kérünk. Hozzák, de — megint hiányosan. A mellettünk lévő asztalhoz egy liter bort visznek, de legalább egy deci híja van. No, eleget láttunk, — mint „vendégek.” Nem nyúlunk az elénk tett italhoz, fizetünk, majd vezetőnk, Kardos elvtárs kéri az üzletvezetőt, Petykő Béla elvtársat. (Megmondjuk előre, 6 új vezető még, a hiányosságokért csak részben okolható.) Igazoljuk magunkat — s ezzel megkezdődik a hivatalos ellenőrzés az egyik helyiségben. Hitelesített literes üveget kérünk, s beleöntjük az ötször kétdeci bort. Bizony, jó egy deci hiányzik a literből. Kérdést intézünk a vezetőhöz. — Hány liter kimért bor fogy el egy este? — Körülbelül 40. Számolunk. Negyvenszer egy deci, az annyimint: 4 liter az üzem javára! S hogy egy liter bor? 28.60. És kétdeci? 6.72. Úgy ám, csakhogy R. M. elvtársnő — 5 tudja miért? — 5.80-ával számolja, tehát minden kétdeci bor után nyer 8 akár egy fillérrel is meg lehessen károsítani a vásárlót. Kis számolás után rájövünk, hogy ilyen eljárás mellett egy este 40 liter bor után 145.60 forint — tiltott! — plusz jövedelem folyik be! (Van-e itt lehetőség a mentegetőzésre? Nincs. Az nem lehet kifogás, amit K-né elvtársnő váltig hajtogat: — Kérem, én hiánytalanul szolgáltam fel az italt, mit tudom én ... hátha a vendég... Kedves K-né elvtársnő! Higyje el, istókugyse nem sziircsöltük le a bor „tetejét". Egyébként figyelmébe ajánljuk a Szabad Nép tegnapi vezércikkét.) És a ruhatár? S. R. elvtársnő is talál „kifogást”. — Kérem, ha egy számmal látok is el több kabátot, én utólag mindig kiszakítom a blokktömbből a darabszám- iiak megfelelő cédulákat és azután eldobom...(?!) Tudom én, hogy mit lehet és mit nem. . _ .., ? — Egyébként is valamelyik este az egész kasszámat elemelte valaki. Nincs nekem itt hasznom, csak ráfizetésem. Az bizony baj, jobban kell ügyelni a kasszára. De így „pótolni” a veszteséget — tilos! Csendben folyik az ellenőrzés. Megmérjük az előirt húsadagokat, a körítéseket, beszélgetünk a dolgozókkal. S mire elkészül a jegyzőkönyv, kialakul bennünk a vélemény. A diósgyőri munkások az állam pénzéből kaptak egy szép, hangulatos éttermet, ahová eljárhatnak szórakozni, inni, enni. A külsőség azonban nem minden. A dolgozók azt is elvárják, hogy pénzükért megkapják azt. ami jár. Ez természetes dolog. Vájjon mit szólna R. M. és K-né elvtirs- nő, ha mondjuk, valamelyik textilüzletben 3 méter ruhaszövet helyett csak 2 méter 80 centimétert kapnának? Bosz- szankodnának. Vagy mit szólnának a szakács elvtársak ahhoz, ha feleségük a hentesüzletben a vásárolt sertéshús „kipótlására" marhahúst kapna? Minek sorolni a példákat? Száz szónak is egy a vége: a diósgyőrvasgyári vendéglő dolgozóira is vonatkozik a kormányprogram! Szebbé kell tenni az életet olyan formábc : is, how megszüntetjük az apróbb bosszúságokat, s minden lehetőt megteszünk annak érdekében, hogy a dolgozók n Pénzükért a meqfelelő mennyiségű és minőségű áru' nap- iák! Ez a vélemény alakul ki bennünk, mi- végetér az ellenőrzés. S Vizenyős, hogy ez a vélemény u dolgozók helyeslésével találkozik. (cs, tj Több
