Észak-Magyarország, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-12 / 9. szám

ESZAKM ÄRORSZAG Fokozzuk a párt alapszervezeteinek szerepét Miskolcfól—Pekingig AZ MDP BORSOD-ABAUD-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam 9. szám Ara 50 fillér Miskolc, 1955 január 12 szerda ELHAGYATOTT FIATALOK Irta: HOLDI JÄNOS Este félkilenckor érkeztem Ormosra. Korántsem riportírásra al­kalmas idő, késő van, de az ügy, amelyben jöttem, talán éppen ezért nyert elintézést. A fiatalokról kellett Írnom. Mit csinál ilyenkor az ember? Ter­mészetesen a DISZ-tiikár után ér­deklődik és ha megvan a cím, fel­keresi a lakásán. Ezt tettem én is. Az ajtó azonban nem nyílott ki előt­tem, habár kilestek Majoroséktól a konyha ablakon; dehát ez nem olyan nagy baj. Ügyis csupán statisztikai adatokat kaptam volna. A sikertelen látogatás után az ormosi klubba néz­tem be, majd a legényszálló felé vettem az irányt. Este 9 órakor még javában folyik az élet a legényszállóban. Az ebédlő zsúfolva, minden szobában ég a vil- tany, jönnek-mennek, ki készül, ki érkezik a siklóból. Hanem nekem dolgom volt és a szállógondnokot, az öreg Szabót kerestem meg, hiszen ö tud a legtöbbet beszélni az itt lakó fiatalokról. Elmondtam, hogy miért jöttem. Hanem az öreg morózus kedvében volt. Bántotta az isiász, meg lehet, hogy más baja is volt, mert igen kurtán-furcsán elutasított, illetve magamrahagyott. Ebben a zord han­gulatában ilyeneket mondott: — A fiatalokról írni! No, hiszen itt van mellettünk a román barak, arról aztán írhatsz. Van ott egy csomó siheder, olyan menhelyi gye­rek, még az apját, anyját sem ismerő, ezekről megírhatod a véleményedet. Van ott verekedés, meg veszekedés. Na és fizetéskor! Hidd el, rövidesen a baéak sem lesz meg, úgy tönkre teszik. Ezt mondta! S akkor már tudtam, hogy meg fogom írni a riportot! Az „árva“ szó kapott meg, hatéves korom óta én is az vagyok. És most... ... éjfél elmúlt. Szobámból a telep­re látok. A házak fehér hóbunda •alatt, meg a hegyek, a fák, az egész világ, ameddig az éj sötétje látni enged. A csukott ablakon átalremeg a kivilágított szénosztályozó zaja. Az állomáson álmosat füttyent egy mozdony. Az asztalon a> mázas vizescsupor mellett néhány ív tiszta papír, azon szalad a toliam. Betű, betű után! Az igazat szeretném írni! Lehet, szabad, kötelességem! A román barak egyik szoba, jóba nyitottam be az öreg Szabóval történt beszélgetésem után. Azaz nem is én, hanem előre egy vaskos fiú, Geda József munkahelyi csillés. Utána léptem a helyiségbe. Hat- nyolc ágy, meszeletlen fal, piszkos padló, egyszerű, gyalult asztal, rajta kancsó, poharak és egy csomag kártya. A sarokban kályha, hamu­hegy, széndarabok és az ágyon egy fiatal, Papp András. Fekszik, fél­könyökre emelkedve — mutatkozunk be. Sem 5, sem én, sem a Geda-fiú nem értjük meg, hogy mit morgunk. Kabátot bontok és mondok vala­mit: — Hogy élnek az elvtársak itt! Geda József széles, nagy arcával rámnéz, aztán leteszi a siktából ho­zott facsomót, ráül. A válasz közöm­bös: — Hát élünk ... — Na, de mégis? Erre már nincs válasz. A szobában csend, a folyosón a hangszórós rá­dióban Verdi Trubadúrja zeng és más semmi. Nem. Ez így nem lesz jó. Nem ís lehet igaz, hiszen nekünk víg, öröm­dús fiataljaink, méghozzá bányász fiataljaink vannak! De mennyi sokat írunk róluk! Minden üzemnél DISZ- szervezet, titkár, különböző tanfolya­mok, könyvtárak, előadások, rendez­vények vannak, mind-mind arra hi­vatott, hogy művelt, igaz, öntudatos embert neveljünk fiataljainkból. Rengeteg pénzt költ erre államunk és mégis ... Hát hol az a fiatalság, amit a fil­men látunk? Hol zeng a dal az ajkakról, a biz­tos munka, a biztos holnap, a vigság, összefogás, g szeretet fakasztotta dal? Az ajtó nyílik. Tizennyolc év kö­rüli, hosszúkás, barna orrú fiú érke. zik a szobába. Bánfalvi Miklós. Ö is szabolcsi, mint a társai. Leteszi a Iámnál és végigdől az agyán. Nem okoz vele semmi bajt, ha mindjárt munkaruhában van is. Minden piszkos itt és sivár. A falak, az ágy, a padló, az asztal. Kép, függöny sehol. Kilincs sincs az ajtón. Az ablako­kon beáramlik a hideg. Odakint fagy. Minusz 22 fokot mu­tat a hőmérő. Itt bent az ifjú szí­vekben sincs melegebb! Olyan nehe zen indul meg a szó. Csak lassan tudok meg egyetmdst róluk. Az első: — Papp András vagyok, szabolcsi. Édesapám urasági gépész volt. 21 éves vagyok. Odahaza még kilenc testvérem van. Mind kisebb tőlem. Másfél hónapja jöttem Telekgeren­dásról, ahol kocsis voltam. A mtilt hónapban 28 siktdm volt, 5i forint esett egy műszakra. Nem járok se­hová. Reggel 6—2-ig műszak, utána ebéd, aztán fekszem reggelig. A második: — Geda József vagyok. Földi Papp- pal. Én is onnan jöttem Telekgeren­dásról. Szüleim, zsellérek voltak. Az időmet úgy töltöm, mint a többiek. A harmadik: — Bánfalvi Miklósnak hívnak. Két, hónapja dolgozom itt Özvegy édes­anyám van. 18 éves vagyok. Szere­tek olvasni. — Mit? Milyen könyveket? — Hát a „ponyvát“ legjobban. Meg Jókait és ami jön, össze-vissza, csak lenne! — Hát a telepen csak van könyv­tár! Nem tud róla! — Kitől tudnám? — A DISZ-tHkár nem látogat el ide néha? — Nem is ismerem. Én még nem láttam! p_ f ? ? A Én sem... — Én sem .., — A gondnok, az igazgató, a párt- titkár, valamelyik csak érdeklődik maguk felől? Csend. S ez mindent megmond. A rádióban szórakoztató zenét kon­ferál a bemondó. — Szeretnek táncolni? Geda József szólal meg. Fá­radt ez a. fiú, pedig erősnek, izmos­nak látni, de talán nem is fáradság ez. hanem más. Közöny? Talán! Így felel: — December nyoleadikán négyünk­nek ellopták az ünneplő ruháját. A csizmát is. Voltunk az igazgató­nál, hogy tegyen valamit. Azt mondta, sürgessük a. rendőrséget. Kértem csizmát levonásra, azt mondta, hogy ö nem boltos. Aztán jött a karácsony, meg az újév, aztán jól berúgtunk. Maga mit csinált volna a helyemben? Még csak ping­pongozni sem mehetek be így a klubba. Pedig szeretek pingpongozni. — ... Ügy vagyunk itt, mintha nem is emberek volnánk. A fontos, hogy siktába menjünk. Nem törőd­nek velünk. Az újságot három napra kapjuk, a levél nyolcnapos, a távira, tot három nap múlva kézbesítik... — ... Ha könyv lenne, sokat olvas­nék. így is, ha akad. körülülnek a fiúk és hangosan olvasom nekik. Mindegy, hogy milyen csak legyen... A folyosón léplek dübörögnek. Va­csorától jönnek. Tarhonya, lecsó, kolbász. Egyik szidja, másik dicséri. A lecsó-vitát a rádió festi alá: „Vágyom egt/ nő után... ... Egy nő után kerget a vágy...“ A szemüket nézem. S a szívükbe látok! — És a szerelem? A leányokkal, hogy állunk? — Oltó, az akad! Néha még ide is behozzák! Vagy oda is bemennek! Most is azt mondta a kis barna, hogy ö még sose rúgott be, hogy vigyük el piálni... Bánfalvi Miklós beleszól: — Majd, ha bolond leszek, Bandi. Tudod, hogy városból való, majd bolond leszek potyán Halni! Papp Bandi magárahúzza a pok rácot és hallgat. Geda egy vagány „.srácról“ beszél, akit nem ismert Bandi s akit nem tudtak „bepalizni“ a nők. A folyosón nagyot dörren egy ajtó, valaki káromkodik, a hó csap- dossa az ablakot. A szobában két karbidlámpa ég, a láng fáradtan hunyorog, akár a gazdáik. Idáig eljutottunk. Hanem a bánya? — Mi van a III-as aknán, ahol dolgoznak? Tudják, hogy milyen rosszul megy a termelés? Meglepett, amit mondtak, helye­sebben, ahogy mondták. Ahogy egy­más szavába vágva a szemekből hir­(Folytatás a 2. oldalon.) ' A FELSZABADULÁSI VERSENY HÍREI Novák István ifjúsági hengerészbrigádja már teljesítette vállalását A diósgyőri durvaliengcrdébe n Novák István blokksori sitaháno- vista ifjúsági brigádja vállalta, hogy első negyedévi tervén felül 400 tonna acélt hengerel. Januárra 150 tonna acél legyártását jelentette be. Novák elvtárs brigád vezető m unkaközben állandóan figyeli a hengersorok működését, hogy nincs-e valami baj? Ha hiba van, azon­nal int, a hengersor megáll, a gépet kijavítják, s a másik percben már újra forog a henger, hengerük az acélt. A pontos munkának meg is van az eredménye. Január 10-én ki-» derült, hogy 9 nap alatt tervüket 430 tonnával túlszárnyalták. így nemcsak januári, hanem negyedévi vállalásuknak is eleget tettek. Az ifjúsági hengerészbrigád tovább folytatja harcát a munka frontján és adott szavához híven helytáll a felszabadulási munkaversenyben. FILE ÉVA Az ózdi olvasztárok vetélkedése Élénkül a verseny a borsodnádasdi hengerműben A felszabadulás 10. évfordulójára tett versenyvállalások teljesítésében az új év első hetében alaposan lema­radtak a borsodnádasdi hengerészek. Az első héten különösen a kemény hideg okozott sok nehézséget a hen­germűben. Ezt azonban sikerült le­gyűrni, s a második hét biztatóan kezdődött. Különösen a DISZ-brigádok érnek el szép eredményeket. Nyerges Pé­ter ifjúsági brigádja a kedd reggel végétért műszakon mezőgazdasági gépgyárak számára hengerelt leme­zeket. Jó munkaszervezéssel tervét 140.2 százalékra teljesítette. Igen jó eredményt ért el a múlt évben még gyengébben dolgozó Bóta József hengerészbrigádja is, amely ezen a napon 136.6 százalékra teljesítette előirányzatát. Az élénkülő verseny eredményeként a hengerészek a kedd reggel végétért 24 órás mű­szakban 101.5 százalékos eredményt harcoltak ki; A hengerészek példáján szélesedik a verseny a kikészitő üzemben is, amely 105.8 százalékra teljesítette kedd reggel végétért napi tervét, Az ózdi martinban kemény küz­delem folyik az olvasztárok felsza­badulási versenyében. Kedden reg­gelre a kemencék versenyében a VI; számú DISZ-kemence olvasztá- rai törtek az élre 130.9 százalékos teljesítménnyel. Szép eredményt értek el a IV. sz. kemence sztahánovista olvasz- tárai is. Körnet János, Ten­gely Ágoston és Angyal Já­nos olvasztárok ezen a napon több mint 40 tonna jóminőségű acéllal termeltek többet napi előirányzatuk­nál. A IV. számú kemence kollektí­vája első lett a havi versenyben is. 10 nap óta minden acéladagot pro­gram szerint csapol le, és a selejtet a megengedett három százalékról 1.2 százalékra csökkentette. A kemence olvasztáréi közül a 10 napban a leg­eredményesebben a 2. műszakon dolgozó Komet János brigádja dol­gozott, Márkus Sándor acélgyártó irányításával több mint 90 ezer fo­rint értékű acélt adott terven felül. Az olvasztárok versenyét nagyban elősegítik a vastelep dolgozói, akik az összefagyott hulladékból is min-" dennap teljesítik előirányzatukat; Dicséretet érdemel Hamar Barna főművezető, aki éjt nappá téve har­col azért, hogy a martinkemencék egyetlen percet se várjanak hulla­dékra. Kiváló munkájuk eredménye, hogy kedden reggelre 7 martinke­mence magasan túlteljesítette napi előirányzatát. Az ózdi martinászok erősítik a felszabadulási versenyt azért, hogy ismét elsők lehessenek a kohászati üzemek negyedéves fel-; szabadulási versenyében. Kiváló horizon teszter^ályos A DIMÄVAG megmunkáló üzemében Bihari Béla horizontesz- tergálycs új, modern szovjet gépen dolgozik. Múlt évi teljesítménye átlagosan 125 százalék volt. Ez év első napjai óta állandóan 100 száza­lék felett dolgozik. A felszabadulási versenyben most akarja tovább fokozni eddigi teljesítését. Tettre váltották szavukat 'A DIMAVAG Gépgyár reszelövágó üzemében újabb nagyszerű eredmé­nyek születtek a felszabadulási ver­senyben. Az eke-készítő részlegnél Nagy József ekeszarv szerelésen, egyetlen műszak alatt selejtmentes munkával 215 százalékot ért el. Ugyanezen a napon Tóth István szin­tén ekeszerelésnél 166 százalékot tel­jesített. Az M. egység kiseszterga csoport­jánál Tokár Ernő ifjúmunkás észter, gályos a lemezollóhoz tartozó csavar­anyák megmunkálásán az előző havi 55 százalékával szemben januárban 115 százalékot teljesített. Ezt az ered­ményt úgy érte el, hogy változtatott régi módszerén. Öt darab helyett egyszerre tizet munkált meg. Olyan alakú leszúrókést használt, amellyel leszúráskor egyben az anyák sarka- lását is elvégezte. Szabó Piroska revolver-esztergályos a felszabadu­lási versenyben előző havi 60 száza­lékával szemben 125 százalékra emel­te teljesítményét. Gulyás Gyula gyalus fogaskerekek megmunkálásánál ért el kiváló ered­ményeket. Legutóbbi műszakján löl százalékra teljesítette tervét. Az első dekád eredménye a borsodi szénbányákban Az új év első dekádja végétért'. A Borsodi Szén- bányászati Tröszt — habár termelése emelkedett — tervét mégsem teljesítette. Január első tíz napjában csaknem 7000 tonna szénnel maradt adósa népgazda­ságunknak. Az utóbbi napok azonban azt bizonyítják: lehet jobban dolgozni, lehet többet termelni. Példa rá az a nyolc bánya, ahol a felszabadulási verseny len­dületével nemcsak az előirányzatot teljesítették, de terven felül is jelentős mennyiségű szenet küldtek felszínre. A tervüket teljesítő bányaüzemek közé sorakozott fel a perecesi üzem is. Különösen a barossaknai bá­nyászok értek el kiváló eredményt. Kedden reggelig esedékes havi tervüket 118 százalékra teljesítették. A barossaknai bányászok, akik elsők között csatlakoztak az RM. Művek felszabadulási versenyfelhívásához, április 4. tiszteletére terven felül 350 tonna szén ki­termelését vállalták. Vállalásuk nem maradt puszta szó — már eddig is szép eredményt értek el. Barossaknán különösen a frontbrigádok érdemel­nek dicséretet. Kovács Márton frontfejtésen dolgozó DíSZ-brigádja a felszabadulási verseny ideje alatt 450 csille terven felül termelt szén felszínre küldését vállalta. ígéretet tett arra is, hogy az igazolatlan mű­szakmulasztást megszünteti, s a palatartalom csökken­tésével növeli az általa termelt szén fűtőértékét. A Kovács-brigád állja is szavát. Január első dekádjában esedékes tervét 118 százalékra teljesítette. Párosver­senytársa. Goór Bertalan DISZ-fiatalokból álló bii- gádja dekádtervét 110 százalékra teljesítette. A szuhakőllói bányaüzem dolgozói sem akarnak elmaradni a felszabadulási versenyben. Tudják, hogy a terv teljesítésének egyik alapkövetelménye: minden nap maradéktalanul teljesíteni a tervet. Ezért gon­doskodnak azegyenletes termelés feltételeinek meg­valósításáról. Az egykori vízbetörés hősei, Ondó Jó­zsef, Boros János és a többiek csapata jár az élen a terv maradéktalan teljesítéséért folyó harcban, hogy méltó módon ünnepeljék meg hazánk felszabadulá­sának 10-ik évfordulóját. Teljesítette tervét a feketevölgyi 2-es akna is, mely ezév elejétől termel szenet; példát mutatnak a sajókazai bányaüzem és az Ella-akna derék bányá­szai is. A lyukói bányaüzem Mátyás-szintjén a front­fejtés előnyeinek kihasználásával a frontbrigádok is maradéktalanul felszínre küldik naponta az előírt szénmennyiséget, s ezzel biztosították, hogy a Mátyás­szinti bánya az első dekád esedékes tervét 106.8 szá­zalékra teljesítse. örvendetes, hogy a múlt évben „sereghajtó” or­mosbányai bányaüzem keddre virradóra napi tervét 105 százalékra teljesítve, dekád tervénél mutatkozó adósságának jelentős részét behozta. Nem mehetünk el azonban szó nélkül az albert- telepi, a bánfaival és a diósgyőri bányaüzemek el­maradása mellett. Sokkal többet kell tenni ezekben az üzemekben a műszaki vezetőknek a termelés fel­tételeinek biztosításáért, a bányászoknak pedig a munkafegyelem és a 480 perc maradéktalan kihasz­nálásával a terv teljesítéséért. Hasonlóképpen az izsó- falvi és a rudolftelepi bányaüzemnek is csak kicsivel több erőfeszítésre lenne szüksége, hogy előírt tervü­ket teljesítsék. Nem hisszük, hogy erre az erőfeszí­tésre ne tellene erejükből. A műszakiak és a munka­helyen dolgozó bányászok összefogása itt is-.megte­remti a lehetőséget, hogy a második dekádban már ezek a bányaüzemek is behozva mostani lemaradá­sukat, teljesítsék tervüket. (K. L.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents