Észak-Magyarország, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-07 / 5. szám

A somaalyi

A lakóterületi agitáció néhány kérdéséről

MDP BOR SÓD-ABAU3-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPDA

Xf. évfolyam 5. szám

Ara 30 íiiiér

Miskolc, 1955 január 7 péntek

Egészségügyünk nagy fejlődéséről

A z egészség az ember legdrágább kincse. Ha valakinek nagyon jót akarunk kívánni, nem azt mondjuk, hogy: „sok pénzt”, „jó termést”, hanem így köszönünk: „jó egészséget”! Ezzel többet mondunk, azt kívántuk embertársunknak, amivel megteremtheti magának a jólétet. Hiszen csak egészséges ember tud jókedvűen dolgozni, csak egészséges ember tud igazi sikereket elérni az életben.

Magyarország egészségügyi viszonyai a Horthy-rendszerben nagyon elhanyagoltak voltak. Sokféle népbetegség, gyakori csecsemőhalál jellemezte akkor népünk sorsát. Ki ne emlékezne azokra az időkre, amikor a TBC-t például „magyar bctegség”-nsk nevezték. Hány költő énekelte meg siralmas viszonyainkat. Ady „Álmodik a nyomor“ című versében a tüdővészes proletárfiú ígv fohászkodik; „kevesebb vért a köhögésnél, a munkához több erőt”. József Attila, a nagy proletárköltő is verseiben a beteges, korán elhaló asszonyról ír, akinek sovány termetét a tőke megtörte.

De nem kell csak a költők soraiban keresni az egykor pusztuló nemzet képét. Hány és hány sápadt, sovány gyermeket láttunk egy évtizede az utcákon? Ugyancsak elrettentő számot adnak az úri világról a csecsemők számára készült koporsók is. S ki ne tudná, mi volt ennek a szörnyű nyomornak az oka? Az alácsony bér, s az, hogy Magyarország a hárommillió koldus hazája volt.

17 bből a borzalmas elesettségből, egészségügyi nyomorúságból kel- lett kiemelni az országot a felszabadulás után.

Nagy feladat előtt állott pártunk, kormányunk ennek a feladatnak megoldásánál, de hűséges, áldozatkész segítőtársakat talált az orvosokban, egészségügyi dolgozókban. Mostani eredményeink 10 éves közös munkájuk gyümölcse, s ma már kétségtelenül nagyszerű eredményekről számolhatunk be. Nemcsak új épületek, hanem új intézmények is jöttek létre, a régi Stefánia-rendrzert a ma már az egész megyét átfogó anya-, csecsemő- és terhesvédelem váltotta fel. Minden városban, a legkisebb községben is ott van a jólképzett védőnő, az orvos, akik közösen vigyáznak a terhes anya, s az újszülött egészségére. Ennek köszönhető többek között, hogy míg a múlt rendszerben a csecsemőhalálozás száma évente mindig jóval tíz százalék felett volt, ma már megyénkben csak 6.4 százalék, Miskolcon pedig még ennél is kevesebb, csupán 5.6 százalék. Azt jelenti ez, hogy Miskolcon ma háromszáz csecsemővel marad több életben évente, mint 1938-ban.

JUt i a titka a szép eredménynek? Valójában ez nem is titok. Csak arról van szó, hogy a felszabadulás óta évről-évre növekszik az életszínvonal, évről-évre javul a környezet, ahová az újszülött kerül. Sok anya hálásan gondol a jól felszerelt szülőotthonokra, még többen áldják a korszerű, minden igényt kielégítő bölcsődéket, ahol egészséges körülmények között, vidáman tölthetik el a napot a gyermekek, míg édesanyjuk dolgozik. Az elmúlt egy évben Is számos új bölcsődével gazdagodott megyénk. Miskolcon 60 férőhelyes bölcsőde nyílt. Ugyancsak új bölcsődét állítottak fel Mezőkövesden is, Szentistvánon is. A szülőotthonok száma szintén szaporodott a sajószentpéterivel. Sátoraljaújhelyen anyaotthon épült. Soká lehetne még sorolni az új létesítményeket, amelyek csak az elmúlt évben születtek. A múlt rendszer vezetői tíz év alatt nem tettek annyit az egészségügyért, mint mi eav esztendő alatt.Az új év szintén gazdag lesz alkotásokban. A tervezők már dolgoznak a közegészségügyi és járványügyi állomás és a boldogkőváraljai lüdőszanatórium tervén.

•ß üszkeséggel tölthetnek el valamennyiünket a nagyszerű eredmények, amelyek a még egészségesebb, boldogabb új generációt Fzolgálják. Csak örömmel beszélhetünk arról, milyen nagy gondot fordít államunk az üzemekben előforduló balesetek, megbetegedések számának csökkentésére. Milliókat és milliókat áldoz erre a célra.

Az utóbbi években egyre szélesebb területre épül ki az üzemorvosi hálózat is. Ennél azonban szólnunk kell a hibákról is. Üzemi orvosaink általában — néhány igen tiszteletreméltó kivételtől eltekintve i— nem harcolnak még kellően munkaterületükön az egészségügyi szabályok betartásáért. Sokszor elnézik az üzem vezetőségének súlyos mulasztását. Vannak helyek, ahol nem elég tiszták, rendesek az üzemi fürdők és öltözők, ahol nem ellenőrzik a védőberendezéseket, s nem fejtenek ki kellő nevelőmunkát annak érdekében, hogy a dolgozók használják is a védőfelszereléseket. Utalnunk kell itt az üzemi orvos, a helyi párt- és szakszervezet, valamint a helyi Vöröskereszt-szervezet kapcsolatára; Az üzemi orvos ugyanis csak egy ember, de százakra és ezrekre támaszkodhatik — s kell is, hogy támaszkodjon —, ha szívügyének tartja üzeme egészségügyi viszonyainak javítását.

Üzemeink egészségügyi helyzete jelenleg összehasonlíthatatlanul jobb a háború előttinél. A tőkések, gyártulajdonosok csak jövedelmükre gondoltak, olyan befektetésekre nem költöttek, amely nem hozott közvetlenül hasznot. Ha egyik munkás kidőlt, baleset érte, jelentkezett helyette tíz más. Ma viszont az emberről, az ember egészségéről való gondoskodás a legfőbb feladat. Üzemeink vezetőinek mindent meg kell tenniök annak érdekében, hogy a dolgozók munkahelyei rendesek, tiszták legyenek, s még az eddigieknél is jobban megfeleljenek az egészség- ügyi követelményeknek.

rvosainknak nagy részük van eddigi sikereink elérésében. Sokan közülük nemcsak gyógyítanak, hanem mindent elkövetnek, harcolnak egy-egy új létesítmény, vagy intézmény megszületése érdekében. Mert sajnos előfordul még, hogy egyes gazdasági vezetők másod-, sőt harmadrendű kérdésnek tekintik az egészségüggyel való foglalkozást. Ilyen meg nem értéssel találkozunk például a miskolci Tüzépnél, ahol egyáltalán nem tartják fontosnak, hogy a megyei kórház részére biztosítsák a napi szénszükségletet. Nagy szüksége lenne Miskolcnak, de az egész megyének is egy korszerű tüdőbeteg kórházra, ennek megvalósítása elé azonban minduntalan akadályokat gördítenek.

Súlyos volt az örökség, amelyet a múlt rendszer az egészségügy terén ránkhagyott. Nemhogy tíz év múlva, de még húsz év múlva sem mondhatjuk el, hogy már megállhatunk, mindent rendbetettünk; Hazánk egészségügyi színvonalának további javítása érdekében a jövőben is nehéz feladatok várnak orvosainkra, egészségügyi dolgozóinkra, egészségügyi intézményeinkre. Az eddigi áldozatos, lelkiismeretes munka azonban biztosítékot nyújt arra, hogy a csecsemőhalandóságot még tovább tudjuk csökkenteni, hogy a TBC-t kiűzzük környezetünkből, hogy üzemeinkben a dolgozók egészségügyi kultúrájának növekedése folytán még kevesebb lesz a baleset.

VÁLTSUK VALÓRA ÁPRILIS 4 TISZTELETÉRE TETT FHJJMUSMUT

Kelet-németországi élményeim

MAGYAR SZEMMEL KÜLFÖLDRŐL

A miskolci vasutasok állták adott szavukat

A miskolci személypályaudvar vasutas dolgozói is csatlakoztak a Rákosi Műveik felhívásához. A miskolci vasutasok már az év első napjaiban nagy lendülettel fogtak hozzá felajánlásaik teljesítéséhez. Minden törekvésük az, hogy új sikereket érjenek el a felszabadulási versenyben. Munkalendületük elé azonban akadályok gördültek. Nagy hó esett le az elmúlt napokban. ügy belepte a váltókat és a ’rzí'-sító ^rendezéseket, hogy azokat csak megfelelő bontások után lehetett használni. A vasutasok kemény munkával leküzdötték az ’ akadályokat.

A kocsi-tartózkodási terv teljesítésében az elmúlt 4 nap alatt 117

százalékot értek el, a guritói szét- rendezési tervet 104 százalékra, a kocsimozdítási tervet pedig 115 százalékra teljesítették. A sikerek nem teszik elbizakodottá a miskolci vasutasokat. Orosz Ignác kocsimester és brigádja, de a többi miskolci vasutasbrigád is azon iparkodik, hogy az elért eredményeket újabbakkal gazdagítsák.

KOVÁCS GYULA norma tiszt

MTKOVINYI MIHÁLY

ózdi olvasztár a VII. számú kemencénél idős kora ellenére fiatalos lendülettel küzd a több és jobb minőségű acélért. Január 5-ig selejtmen- tesen termelt, az általa lecsapolt acél programszerűsége is 100 százalékos volt, : _; a 6u i Mt Ue !* i ktä i A Ist I *»•

A somsályi szállít óbrigád

A somsályi bánya a legjobban teljesítő bányaüzem ma a megyében. A 90-es front szállítóbrigádja, Ósz József és Törzsás Gyula a szállítás zökkenőmentes lebonyolításával járul hozzá az üzem 100 százalékon felüli teljesítéséhez. A brigád az új év minden műszakján túlszárnyalta tervét.

■ ----------------------------------Az ózdi karbantartók hősies munkája

Csütörtökön reggel az idei leghidegebb hajnal köszöntőit Özdta. A hőmérő megközelítette a m'-nusz 20 fokot. A hirtelen beállóit hideg 'infyftt az ózdi mariindbélmü kbicillaterin dolgozó öntecsvontató mozdony. vízellátása a hajnali órákban megbénult.

Már-már úgy látszott, hogy komoly veszélybe kerül a marlinacélmü egész, napi tervteljesítése. Pitch Károlyra martin gépészkar bantariók vezetője két fiatal lakatossal, Orbán Józseffel és Zuzek Istvánnal vállalkozott arra, hogy a mozdonyok vízellátását megjavítja, a , befagyott csővezetékeket kiolvasztja, a szétfagyott szelepeket rendbehozza.

A karbantartóbrigádnak igen nehéz munkája volt. A sötét hajnali órákban a csővezetékből a melegítés következtében megindult <r viz, a. karbantartókra zúdult. A két fiatal lakatosra már egészen ráfagyott a vizes ffiha, de háromórás nehéz küzdlelfm után^elvégezték.'a fontos feladatot. j Arra a kérdésre, hogy miért vállalkoztak ■ a , nem is hozzájuk tartozó munka elvégzésére, Puch elvtárs így válaszolt:

— Tisztában vagyunk azzal, hogy az ■. öntecsek szállításának megbénulása veszélyezteti az egész martin- acélmű termelési tervét. Nem akarjuk, hogy aiermelésből kiesés legyen, tudjuk, hogy a marlinacélmü ■ dolgozói felajánlásokat lettek ■ a ■ felszabadulás 10.,évfordulója tiszteletére s ebből n munkából mi, a,martin karbantartói is méltóan kivesszük részünket.

Nagy izgalommal készültem németországi utamra. Kimondhatatlanul érdekelt, hogy ez az ország, amely velünk együtt a szabad népek útját járja, milyen eredményeket ért el a szocializmus építésében?

A hajnali órákban értem el a német határt, ahol az FDGB munkatársai már vártak, s így Bgad Sandautói együtt utaztunk Berlinig. Vonatunk hosszabb ideig állt Drezdában, ahol — de a többi vasútállomáson is — megdöbbenve láttam a hatalmas pusztulást, amelyet a második világháború okozott. Drezda, Berlin és a többi lerombolt város képe még sokáig fog élni emlékezetemben. Szomorú, félelmetes kép volt ez. Ezekben a városokban azonban azt is láttam, hogy a háború után egy percig sem állt meg az élet, s a romok közt már láttam az élniakaró, szocializmust építő nép munkájának gyümölcsét.

Különösen megkapott a német nép békeakarala. A Német Demokratikus Köztársaság dolgozói minden alkalmat megragadnak, hogy béke utáni vágyukat kifejezésre juttassák.

Szinte lépten-nyomon éreztem, hogy a német nép szeret bennünket, örömmel töltött el ez a felismerés. Ismerik a magyar nép erőfeszítéseit, eredményeit.

A rend, a fegyelem, az öntudat jellemzi ezt a népet; Berlin lerombolt utcasorai fölött már kirajzolódik az új, még szebb világváros kontúrja. Láttam az új Berlin tervét, s láttam a több mint 2 kilométer hosszú Sztálin Allé grandiózus építkezéseit.

Érdeklődésemre német barátaim készségesen mutatták meg kórházaikat* rendelőintézeteiket, bölcsődéiket, szanatóriumaikat. Kórházi és intézeti kultúrájuk igazán példamutató. Az intézetek korszerűek, jól felszereltek, s elegendő férőhelyük van. Megmutatták a heiligendámi 800 férőhelyes tengerparti gyógyüdülőt, ahol az értelmiségi dolgozók részére külön pa- villont tartanak fel. Általában meggyőződtem arról, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban is igen nagyrabecsülik és elismerik az értelmiségiek munkáját.

Utam alkalmával kapcsolatba kerültem a Vörös- kereszttel is. Résztvettünk ugyanis mi is Berlinben a romeltakarító munkában. Kezemet kissé feltörte a csákány nyele, s a vöröskeresztes nővér mindjárt ott a helyszínén látta el „sérülésemet“. Németországban szinte lépten-nyomon találkozik az ember vöröskeresztes aktívákkal. Ott mindenki jól ismeri a vörös- kereszt szervezetét. Nincs olyan rendezvény, felvonulás, futballmeccs, ahol ne találkoznánk egyenruhába öltözött, oldaltáskával ellátott vöröskeresztes aktívával. Különösen sok köztük a fiatal, s — ami számomra meglepő volt — az aktivahálózat nagyobbrésze férfi.

Elmondták német barátaim, hogy náluk a Vöröskereszt aktív közreműködése nélkül elképzelhetetlen bármilyen egészségügyi megmozdulás, elképzelhetetlen bármilyen egészségügyi munkaprogram végrehajtása. A Vöröskeresztes aktivahálózat szakmailag fölkészülve, mint az egészségügy állami szervezetét tápláló gyökér, beépült a társadalomba. Ez az a társadalmi szervezet, amely kedvező légkört teremt a soron következő egészségügyi ^feladatok megoldásához; A Vöröskereszt a Német Demokratikus Köztársaságban valóban élő, demokratikus tömegszervezet, amelyet nemcsak a nagyvárosokban, hanem a legkisebb falvakban is, nemcsak a sportpályákon, hanem az üzemekben is ismernek, szeretnek, tisztelnek.

Kint tartózkodásom alatt sajnos nagyon gyorsan repültek a napok. Igyekeztem felhasználni minden percet, hogy pihenésem mellett gazdagítsam tapasztalataimat. Azzal az elhatározással hagytam el a köztársaságot, hogy mindazt a sok jót, hasznosat* amit tapasztaltam, hazatérve felhasználom munkaterületemen.

Dr. HOFFMANN FERENC megyei főorvos* a megyei Vöröskereszt elnöke;