Észak-Magyarország, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-28 / 23. szám

r ESZAKMAGYARO r Egy DISZ-fitkőr arcképe Teremtsenek jobb munkaszervezést és izzó versenyszellemet az edelényi bányában V*. Csokonai Vitéz Mihály Borsodban AZ MDP BORSOD-ABAU3-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPDA XI. évfolyam 23. szám Ara 50 fillér Miskolc, 1955 január 28, péntek A. bonyolult bérezés szénbányászatunk feji oelését gátolta D ányászatunk 10 év alatt hatal- más fejlődésről tanúskodik. A magyar bányászok, híven harcos hagyományaikhoz, fáradságot nem kímélve járultak hozzá népi demo­kráciánk megszilárdításához. Az utolsó másfél évben azonban ha­nyatlás mutatkozott szénbányásza­tunk munkájában. Bizonyítja ezt az, hogy 1954-ben — országos vi­szonylatban — több mint félmillió tonna szénnel maradt adósa népgaz­daságunknak. Ebből az adósság­ból a borsodi trösztre 290 ezer ton­na, az ózdi trösztre 75 ezer tonna jut. Ez a tény azt igazolja, hogy me­gyénk bányászai sok-sok csille szén­nel tartoznak népgazdaságunknak. Ehhez a nagymérvű lemaradáshoz egyéb okok is — mint objektív ne­hézségek, helytelen műszaki veze­tés, tudatosan szabotáló bányanöve­lés stfo. — közrejátszottak s nem kis mértékben közrejátszott a szén­bányászat egész területén a’kalma- zott rossz bérezési rendszer. A bá­nyában a fizikai és szellemi dolgo­zók részéről sok szó esett már ar­ról, hogy mennyire fékezi a szén­bányászok munkáját, a tervek telje­sítését a bonyolult, a dolgozók szá­mára nehezen érthető bérelszámolás. A régi bérezés nem volt ösztönző hatással a dolgozókra, mert nem tudták előre, hogy mennyi munká­ért mennyi bért kapnak: Gombás elvtárs farkaslyuki vájár maga mondotta el, hogy a régi béreiés ki­számítása legalább négy középisko­lát igényel a bányászdoigozó'ctöl. IT ossuth Lajos vájár a somsályi lv bányaüzemnél még elmonda­ni is komplikáltnak találta a régi bérezés kiszámolását. Az új szakasz célkitűzései, az életszínvonal eme­lése előfeltételeinek biztosítása megkövetelte, hogy a szénbányászat tervében is gondoljunk az ön­költség csökkentésére, a termelé­kenység emelésére, a íejteljesítmény növelésére. Ezek a célkitűzések minden részleteiben vonatkoztak és vonatkoznak megvénk mindenegyes bányájára. Ennek ellenére bánya­üzemeinkben nagv volt a béralaptúl- lépés: az ózdi trösztnél kb 1 millió, a borsodi trösztnél 28 millió forint. A béralaptúllépéssel párosult a fejteljesítmény egyhelyben való to- pogása, illetve visszaesése, a borso­di trösztnél például a fejteljesíl- mény 1953-hoz viszonyítva 14 száza­lékkal, az ózdi trösztnél 18 száza­lékkal esett vissza. Abban, hogy a fejteljesítmények nem növekedtek, komoly szerepe volt annak a bonyolult matemati­kai képletekkel kiszámítható bére­zési rendszernek, mely a bányászok számára érthetetlen, volt. A dolgo­zó nem értette meg, miért szá­molnak el neki 12 centiméter vágat- kjhajtást, ha ő ácsolatot állított be. A dolgozók nem egy esetben bizal­matlanok voltak az egész bérezési rendszerrel szemben. Ennek kö­vetkeztében sok helyen olyan nézet alakult ki a bányászok között, hogy „hiába dolgozok többet, az irodában addig csűrik-csavarják a percnor- rnát, hogy a mi keresetünk az úgy sem lesz több!“ Ilyen körülmények között a fejteljesítmény növelésére mozgósító politikai felvilágosító munkánk — tekintettel arra, hogy a bérezés, vagyis az anyagi ösztön­zés sem vált a dolgozó előtt nyil­vánvalóvá — gyakran hatástalan ■maradt. A kadályozta a helytelen bérezé- si rendszer a széntermelésün­ket más oldalról is. Megyénk bá­nyáinak többségénél a nem megfele­lő elővájás és feltárás híján nem állt megfelelő számban munkahely a vájárok rendelkezésére, például Sajószentpéteren a Ill.as, az edelé­nyi I-es aknában, az ormosbányai Il-es, III-as aknában. Ez minden esetben a tervszerű bányaművelés rovására ment. Ennek pedig az a káros következménye lett, hogy a szükségesnél több dol­gozót telepítettek a meglévő mun­kahelyekre, — megyénkben kivétel nélkül minden bányában — s így akadályozva volt a íejteljesítmény növelése, s a szén önköltségének csökkentése. Mindezt elősegítette — a szigorú technológiai utasítás elha­nyagolásán, az alacsony műszaki ve­zetésen túl — a rossz bérezés is. Megyénk bányáiban az elmúlt évek során elhanyagolták a perspektivi­kus tervek teljesítését. A bánya alapvető művelése, mint a feltárás, elővájás háttérbe szorult. Bizonyít­ja ezt az, hogy a borsodi tröszt a tervezett munkahelyenkinti átlagos 50 folyóméter havi eiővájási tervét nem teljesítette. Az ózdi trösztnél például 1954-ben az eiővájási feltá­rási munkálatoknál a tervszerűség 78—80 százalék volt. a régi bérezés elsősorban a közvetlen szénszükség­letet tartotta szem előtt és így a frontfejtéseken nagyobb kereseti le­hetőségeket biztosított az elővájáson és feltáráson dolgozók rovására. Nem is beszélve a fenntartáson dol­gozókról. A régi bérezés alacsonyabb szaktudást, illetve szakmunkát igénylő munkaterületet helyezte elő­térbe, nem ösztönözte a dolgozókat a szakmai képzés fokozatos elsajátítá­sára. ÍVT indennek következménye az lett, hogy mindenki a fejté­sen akart dolgozni és az elővájástól megszabadulni. A múlt évben pél­dául Péch Antal Béketárón Lukács László eiővájási csoportvezető csa­patát feloszlatta és a frontfejtésre mentek dolgozni, mert ott nagyobb volt a kereseti lehetőség, ugyanak­kor Péch Antal Béketárón sem na­gyon rendelkeznek elővájáson dol-j gozni tudó szakemberekkel. Felsőnyá- rádon a dolgozók nem egyszer zú­golódtak az elővájásra való beosztá­suk miatt. Akadályozta a termelékenység emelését, hogy a dolgozók meggyő­zése nélkül, illetve az egyéni bérezés jó feltételeinek megteremtése nélkül — a dolgozók akarata ellenére sok helyen egyértelműen az egyéni bé­rezés mellett kardoskodtak, az nem képezi vita tárgyát, hogy a szocia­lista bérezési elv kétségtelenül az egyéni bérezés, de ennek teljesít­ményt emelő, anyagilag ösztönző hatása is csak a megfelelő feltéte­lek biztosításával, megteremtésével érvényesülnek, mely feltételek első­sorban a frontfejtésen állnak fenn. Nem tette a termelés fokozásában érdekeltté a dolgozókat a súlyozás bevezetése, a bányászok egész havi fizetése függött attól, hogy egy-egy munkahelyen milyen teljesítményt értek el. A fentemlített hibák károsan ha­tottak ki a verseny szervezésére is. Nem utolsó sorban a régi bérezés fo­gyatékosságának is betudható az, hogy megyénk bányászainak az utóbbi időkig mindössze 45—50 szá­zaléka vett részt aktívan a különbö­ző versenyszakaszokban. A szocia­lista versenyt, mint a termelés eme­lésének egyik legfontosabb rugóját, nemhogy segítette volna a régi bé­rezési rendszer, hanem sok esetben annak fékjévé vált. Mivel nem volt meg a megfelelő anyagi érdekeltség a termelés fokozásában, a bányász­dolgozók nem érezték magukénak a versenyt. Az igaz, hogy a becsüle­tes dolgozók helyeselték a versenyt, a célkitűzéseket, de nem serkentette ezt a régi bérezés. A nnak érdekében, hogy a szén- bányászat bérrendszere az eddigieknél hatékonyabban segítse a szénbányászat feladatainak megva­lósítását, a Minisztertanács a párt javaslatára hozta a határozatot, mely módosítja az eddig alkalmazott bérrendszert. Az új bérrendszer el­sősorban a fentemlített hibák ki­küszöbölését célozza. Bevezetése hathatós segítséget nyújt az 1955-ös szénbányászati terv teljesítéséhez. (k — m —) Borsodi DÍSZ-fiataiek a felszabadulási verseny sikeréért T//ú vasöntők nagyszerű teljesítése A Lenin Kohászati Művekben n vas- és acélöntődé fiataljai az idő­sebb dolgozókkal versenyezve nagy­szerű eredményeket érnek el a fel- szabadulási versenyben. A vasöntö­dében Hoffmeister János ifi brigád­ja a gyár legjobb ifibrigádjainak egyike. Április l-re vállalta, hogy januárban i tonnával teljesíti túl tervét. Kzt a felajánlást már ja­nuár 25-ig túlszárnyalták, 34 tonná­val termeltek többel tervüknél. A brigád valamennyi tagja kiválóan dolgozik. Hódosi elvtárs például ja­nuár 25-én 222 százalékot teljesített. Az idősebb dolgozók elégedetten né­zik a fiatalok munkáját, örömmel látják, hogy gyakran felülmúlják a gyakorlottabbnkat is. Az eddig elért kiváló eredmények jutalmaként Hoffmeister elvtársat a napokban nagy kitüntetés érte: Budapestre utazik a DISZ-központba, ahol a fiatalok legjobbjai az export-tervek maradéktalan teljesítése érdekében tanácskoznak. A kitüntetésre Hoff­meister elvtárs és a brigád többi tagja jó munkával válaszol; tovább­ra is a felszabadulási verseny élhar­cosai akarnak maradni. A nemes küzdelem harcosai Tóth Ferenc sajtolóbrigádja a diósgyőri csavargyárban április 4 tisz­teletére vállalta, hogy az export Iokomobilokhoz és mozdonyokhoz szükséges szegecsek gyártási tervét 112 százalékra teljesíti. Szabó Mária sajtolóbrigadja a mezőgazdaság megsegítésére az eke-' küllők előállításánál 105 százalékos teljesítést akar elérni. A legjobbak között is az első A felszabadulási versenyben lelkesen dolgoznak a bányász ifibri­gádok. Jó eredményt ért el eddig Simkó József berentei DISZ-bri_ gádja, amely 117.9 százalékra teljesítette esedékes havi tervét s már eddig 66.5 tonn» szenet adott terven felül. Barossaknán Kovács Márton sok szép sikert elért DISZ-brigádja januárban már 219 tonnánál több szenet termelt, mint amiről köte­lessége szólt. Mogyorósi János DISZ-brigádja Bánfalván ugyancsak ki akar tenni magáért. A legjobb DISZ-brigádok között is az első helyet fog­lalja el 133.9 százalékos teljesítményével. A Mogyorósi-brigád már 263.8 tonna szenet küldött felszínre terven felül. A D'ISZ-brigádok ver­senyében dicséretreméltó még Vaikusák János 14 fős tírigádjának eredménye is, eddig 152 tonna szenet adott terven felül. KOVÁCS GÁBOR Kurityánban kigyulladt a vörös csillag A kurityáni szénbánya tavaly márciusától nem teljesítette tervét. Eleget pirultak emiatt a kurityáni bányászok, s elhatározták, hogy ki­köszörülik a becsületükön esett csorbát. Különösen a .fiatalok lelke­sedtek. Január elején alakult meg a Lévay-ifibrigád, amely fáradhatatla­nul, példamutatóan dolgozik. Min­denki azt tartja róla, hogy a Lévsy- brigád verhetetlen. — Öröm velük dolgozni. Szorgal­masak, pontosak és vidámak — így beszél róluk Dér Lajos aknász. Többek között az ő érdemük is, hogy január 23-án, vasárnap esta Kurityánban kigyulladt a vörös csillag: mindannyiok becsület­rendje. (Kuglerné) ...... ami— .. -----­Mindenütt ott leszünk, ahol segíteni kell Örömmel olvastam a megyei pártbizottság felhívását, amely hoz­zánk DISZ fiatalokhoz szól. Mi as Úzdi Kohászati Üzemek próba- megmunkáló műhelyének DISZ fia­taljai elhatároztuk, hogy a felsza­badulási versenyben n munkából oroszlánrészt vállalunk. Mindenütt ott leszünk, ahol segítség keli s úgy fogunk dolgozni, hogy mi óz­diak nyerjük el a felszabadulási serleget. Elhatároztuk, hogy nemcsak a termelésben mutatunk példát. A műhelyben 3 százalékos szerszám- takarékossági mozgalmat indítunk, amellyel havonta 1500 forintot ta­karítunk meg. A selejtcsökkentés- ben már eddig is szép eredmények­kel dicsekedhetünk, de ezekkel nem elégszünk meg. Állandóan ku­tatjuk, hogyan lehetne tovább csök­kenteni a selejtet. Megfogadjuk, hogy a 0.5 százalékos selejtet 0.2 százalékra csökkentjük. fiién akarunk járni a tanulásban is. ígérem, hogy brigádom tagjai közül két új sztahánovistát nevelek: SÁFI ANTAL sztahanovista DISZ brigádv. KITÜNTETETTEK Hír: „A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Bodolai Sándort, az edelényi bányaüzem csa­patvezető vájárát és Viszneki Gyulát, a sajó- kazai akna ifjúsági szállító brigádjának ve­zetőjét „Szocialista Munkáért” érdemérem­mel tüntette ki.” pitz-Müller elvtárs, Dusnok falu veteránja SG esztendős. Tíz gyereke, 34 unokája, 10 déduno­kája van. Tíz gyermekéből négy lett bányász, két lá­nyát is bányászhoz adta férjhez. Unokái közül a Bo- dolai fiúkra a legbüszkébb, akik egy csapatban dol­goznak a föld alatt; s közülük is talán a legeslegtöbb­re Bodolai Sándort tartja, a csapatvezetőt, akit most tüntettek ki a múlt héten. Népes, tősgyökeres bányászcsaládból való Bodo­lai Sándor, az edelényi bányaüzem DISZ csapatvezető vájára. Akkor szállt le először a mélybe — nyolc esz­tendővel ezelőtt —, mikor az apja, aki szintén hányás- volt — meghalt. Bodolai Sándor kiváló bányász lett. — Jó munkás, derék bányász — így emlegetik. a az ember azt kérdezi, hogy miképpen érde­melte ki a megtiszteltetést, nagyon egyszerűen csak ennyit mond: — hát jó volt a százalékunk. Va­lóban állandóan 120, 130, 150, 166 százalékra emelke­dett teljesítményük. Persze nem ment ez máról hol­napra! Nehéz, komoly nevelő munka volt az, ami1 Bodolai Sándor hónapokon át kifejtett egész addin, amíg egységes gárdát kovácsolt fiatal munkatársaiból Ö maga ugyan 26 esztendős, „meglett" ember és akad egy 28 éves vájár is a csapatban, de a brigád több­ségét 16—20 éves fiúk teszik ki. Köztük van három öccse is, Bodolai József, Lajos és György. Mennyi gondos foglalkozás, vesződség kellett ahhoz, hogy a nagyrészt vájáriskolából nyáron szabadult legénykék­kel megértesse, miként kell jól kiásni a gyámlyukat, hogyan csináljanak stabil ácsolást. De az eredmény megérte a fáradságot. Nemcsak a kereset, de a meg­becsülés is! Nem volt az rossz érzés, amikor odafönt Pesten átvette az oklevelet, meg az érmet. Érezte, hogy megbecsüli az ország, összejöttek a dorogi, tata­bányai bányászcimborákkal, s a jó étel, ital mellett beszélgettek, daloltak, amúgy bányászmódra. Kicsit bántotta, hogy a borsodiak bizony lemaradtak a nagy­nevű versenytársaktól, de ők, Bodolaiék megtették a magukét eddig, s megteszik továbbra is. Most a bri­gádon belül két „ablézával”, váltótársával: Suszterral .:s a másik Bodolaival versenyez a felszabadulási ver- ~eny során. Az ország pedig nem hiába várja Bodo- 'niéktől a még több szenet — meglesz az bizonyosan! ★ — Jöjjön már ide, Gyula bácsi! — így hívogatja gz egyik csilléslány. Kicsit megdöbbenek. Viszneki lyula, a híres sajókazai DISZ szállító brigádvezetó Gyula bácsi” lenne? Bizony így van, 37 esztendős, égy gyerek, köztük egy tizenegy esztendős legényke "Via­3 a brigád tagjai többnyire fiatalok. Most a írt- tüntetéssel szinte egyidőben másik szállítóbri- iádba tették, ahol nem ment minden a rendjén. — Itt is rövidesen meglesz a 100 százalék. Lehet bánni a fiatalokkal, csak érteni kell a nyelvükön —- mondja. — Én boldogulok velük — folytatja Visznek hi elvtárs —, én nem kiabálok, hanem ha kell, meg !s tolom a csillét. Ha szükséges megmagyarázom, hogy no fiuk, baj van, hajrá! így aztán megy is a munka. A régi brigádban lyanok dolgoztak, mint ifjú Kilinyő József, Fazekas Margit, Papp Sándor. Ök nem sajnálták magukat és ment is a szállítás rendjén. Viszneki elvtárs most a 1elszabadulás; verseny során a két másik brigádvezető­vel versenyez. A folyamatos üresellátást, a csillék tisz­tántartásét s a bányafa rendszeres szállítását vállalta. Egész biztos, hogy ezt a brigádot is felfejleszti, éppúgy, mint az előzőt. Sok sikert továbbra is Viszneki elv­társ!

Next

/
Thumbnails
Contents