Észak-Magyarország, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-27 / 22. szám
1 Csütörtök, 1935, január 27. ÉSZA&ÍV1AO 1 AUUi;3Mü EGY ÉVTIZED JAJHALMAN A taktaharkányi állami gazdaság néhány kilométerre fekszik a budapest—sátoraljaújhelyi vasútvonaltól. Már a vonat ablakából is lehet látni a tanya, Jajhalma épületeit, amelyekben a gazdaság központja foglal helyet. A taktahar kányi állomástól aztán nem kell már gyalogolni, mórt a kisvonat néhány perc alatt odarepíti az embert s már meg is érkezett Jajhal- mára. Valamikor Harkányi „báró úr“ idejében is működött ez a kisvasút, csakhogy akkor csupán lőrék jártak rajta cukorrépával, terménnyel, meg ki tudja mivel. Az, hogy személyszállító kocsikat is építsenek, hogy a béreseknek könnyebb legyen a sora, hát az talán eszébe sem jutott a báró úrnak. Bár talán mégis gondolkozott róla, mert a tények mintha bizonyítanák az ő „ebesont be forr“ elméletét: erre, vagyis a személyszállításra az ő idejében soha nem került sor. Jajhalma! Az emberek nem azive- aen használják ma már ezt az elnevezést. Es mégis, ez a földrajzi név még sokáig emlékezetes lesz az itteni parasztoknak, akiknek ősei régen, mint zsellérek, jobbágyok húzták az igát, földesuraik párán csára. Azok az emberek pedig, akik ma is élnek, s akik egy jó évtizeddel ezelőtt még báró Harkányi cse lédéi, summásai, szolgái voltak ezen a tanyán, azoknak nemcsak emlékeztető a Jajhalma név. hanem régmúlt keserűség is, az emlékek soro zatával. Eossz emlék a megaláztatás időszakából, amikor a szegényem bérnek roboton és nyomorgó családján kívü1 alig jutott valami az elet szépségeiből. Ebben az állami gazdaság ban is, amely már tiz éve a népé, az államé, jónéhány olyan ember dolgozik, aki mint cseléd éveken, vagy évtizedeken át hiába szántott, vetett, aratott, hiába tette termékennyé a sokszázholdnyi földet — mégsem tudta megmondani, hogy mi az övé belőle. Nem volt az övé egy épület egy talpalatnyi föld, egy kalász, egy fa, egy rög, semmi, semmi a temérdek gazdaságból. Az övé csak a munka, a nyomorúság, s a megaláztatás volt, meg a remény, hogy majd egyszer talán egy év múlva- húsz év múlva birtokukba veszik a földet, s mindent, amit két kezük munkájával műveltek, építettek. A gazdaságba érve, sok mindent megfigyel az ember. * Gondolata el kalandozik a tájon, az épületeken, a múlton, a jelenen, a jövőn, a ré gin s az újon egyaránt. Még látja- a (anya déli részén az alacsony, volt eselédházakat s vele szemben távolabb a hosszú, nagy istállókat; hát igen, a báró úr jóval magasabbra építtette az istállókat a eselédházak nál. Mindent magasabbra, nagyobb ra és persze szebbre építtetett ő mert sokkal többre becsülte még az agarát, vagy a lovát is a neki dől gozó, görnyedő e.selédcmbernél. A legszebb és legtágasabb épületet, amely most is áll, azt a jószágigaz gatónak, meg a gazdatiszteknek építtette a báró úr. De a már említett cselédházakból lassan csak hírmondó fog maradni. ■Tövőro az egészet lebontják s helyükre teljesen új, tágas lakásokat építenek a gazdaság dolgozói számára Mert az az ötvennégy ház, amely az elmúlt, években épült a faluban s amelyből legalább 40 da rab a kétszobás — még nem elég az iíteni embereknek, ök még több és szebb lakást akarnak s hogy ez így lesz, arra van biztosíték: az ő mun kdjük s az állam támogatása. Hogy ez az állami gazdaság mi ként jutott cl mai virágzásához, hogy mit fejlődött az elmúlt évek során, azt egy iiyen rövid írásban nem lehet elmondani. Orosz Imre, a gazdaság egyik dolgozója, aki mái évek óta dolgozik itt, Így beszélt erről: ,1543-ben még alig volt itt egy ép istálló, ma meg rá sem lehet ismerni a gazdaságra. Az istállókban p. kövér állatok sorát látjuk. Viz vezeték, villany, étterem, iskola, jól felszerelt műhelyek, gépek, minden van ezen a tanyán.“ 4661 hold föld' S ez mind egy tag ban! Ennyi földet művel a takta harkányi állami gazdaság. Ebbel csaknem 4000 hold a szántó, a többi rét, legelő, meg erdő. A föld minő eége kiváló. Hajdú József főá.llat tenyésztő azt mondja, hogy vetekszik a bácskaival. A környéken, sőt a megyében is a legkiválóbbak közé tartozik ez a gazdaság. Tavaly az ország összes állami gazdasága között az állattenyésztésben az ötödik lett Taktaharkány, A nagyüzemi mezőgazdaság fölényéből, szépségéből innen is kaptak már Ízelítőt az egyénileg gazdálkodó földművesek. Ez a hatalmas gazdaság vetőmagtermeléssel és tenyészállat neveléssel foglalkozik. A báró úrnak ez akkoriban agyondicsért gazdaságában soha nem tudjak olyan teljesítményekről számol adni. mint amilyenekkel most ez a gazdaság rendelkezik. Csupán szarvasmarhából, a növendékmarhákkal együtt, SOO darab az állomány. Az újvilági farmon, amely a gazdaság északi részén fekszik- már ..elit"-tehene szettől dicsekedhetnek az emberek. Itt fejik a gazdaságban a legjobb minőségű telet, amely tbc-mentes és nyersen is alkalmas fogyasztásra. Ilyen nasv gazdaságot irányítanak és tartanak ma fenn azok Ez emberek, akiknek azelőtt sohasem volt nevük, hoosületük. A történelem, az új idők. s a. benne dolgozó ú.j emberek tettei, aranyat érő munkája. szorgalma a cáfolata annak az ..úri“ gondolatnak, amely azt vitte be akkoriban a köztudatba, hogy haszontalan munkakerülő a cseléd, meg a béres, hogy azok csak arra- valók, hogy örökké szolgák legyenek, s hogy többet nem is érdemelnek, mint amennyit kapnak. Beszélgettem néhány olyan dolgozóval, akik, ahogy szokták is mondani, azelőtt világéletükben cselédek, meg napszámosok voltak. Ezek az emberek most terveznek, dolgoznak, örülnek, küzdenek még bajokkal, de azért nem felejtik a „kezét- csókolomos“ köszöntést amelyet még öreg emberektől is elvárt a báró úr. No meg a „méltóztassék parancsolni“ szolgálatkészségot. Felesleges volt íeltennem azt a kérdést, hogy: és a viszonzás? — igaz, ezt én is csak viccből kérdeztem meg —, de Papp Ferenc, aki most az egyik leg jobb tehenész a gazdaságban, jól értette, hogy mit kérdezek, mert így válaszolt: „nyugodjon bele, hogy nem mondta rá a báró, hogy kedves Ferenc, ha nem sértem meg az ön érzetét, hát akkor itassa meg ezeket a lovakat. De előbb gyújtson rá egy finom szivarra..., hogy van a ked vés felesége?“ Gyakran használom azt a kifejezést, hogy volt cselédek. De. nem kis dologról van itt szó. Ha ilyen röviden is, de új emberekről és tetteik ről számolok be, akik mintagazda sággá akarják fejleszteni a báró volt uradalmát. Tucatjával tudnám ide írni azoknak a nevét, akiket a lelkesedés és a föld azeretete fűt. hogy véghez is vigyek azt, amit elgondol tak. Kakas Mihály elvtárs .gargáté és Kozák István elvtárs párttitkár tói, akik régen maguk is cselédek voltak, szerénységük miatt csak később tudtam meg, hogy a gazdaság ezután már nemhogy nem veszi igénybe a gépállomás segítségét, de a termelőszövetkezeteknek és az egyénileg dolgozó parasztoknak is a gazdaság segít szántani. A hő teljesen elborította most a földeket. Alatta van a szépen fejlett őszi vetés. Csak búzából 1020 hold. A mélyszántás kitűnő. Es jön majd a tavaszi nagy munka. De mindehhez óriási erő van, az omheiek alkotómunkája, meg a gépek: a traktor, a gőzekók, az erőgépek, vontatók, aratógép és kombájn. És jön majd április 4, amikor tíz éve lesz annak, hogy a taktaharkányi volt cselédek, béresek, sommások is mint szabad emberek vették kezükbe a földet, amelyen oly sok vért, verejtéket hullattak az egykori Jajhalmán. KÖRÖMI GYÖRGY A fefambadulmi mrmny sikeréért a Lenin Kohászati Müvekben A diósgyőri flnomhengermü Sajóhclyi brigádjában dolgoznak S»a- bó László forrastttársegód, Szabó Pál forrasztár és Makiár Gyula forrasztár segédnutívkás. a brigád eddigi teljesítménye 1X4 százalék, első negyedévi tervén felül 20 tonna hengerelt áru termelésére tett vállalást. Kulturbrigádok munkája az Ózdi Kohászati Üzemekben Szerdán délután hangszerekkel felszerelt látogatók keresték fel az ózdi durvahengermű dolgozóit: a gyár fúvós, zenekara. Itiikán, csak nagy termelési hőstettek alkalmával mennek az egyes üzemrészekhez Most ilyen alkalom mutatkozott. durvahengermű mélykemencéjének átépítésén dolgozók határidő előtt fejezték he a munkát. A fúvós- zenekar játéka őket kő- szöntüUe. A gyár dolgozói igen jól ismerik a „mese- autói“. Csütörtökön indul hosszéi idő múltán köszöni eni a dolgozókat. A „meseautón“ utazó 8 tagú rigmusbrigád és a népizenekar otthonában köszönti a gyár legjobbjait s szerez számukra néhány kedves, feledhetetlen percet. A moziban gyakran előfordul, hogy egyik, vagy másik néző magára ismer a film vásznán megjelenő képen. A gyár legjobbjairól ugyanis diafelvételeket készítenek és előadások elölt, vagy szünetekben a film vásznára vetítik. A diósgyőri nemesacél-kovács műhely Szopkó György brigádja a mai napig átlagosan 188 százalékra teljesítette előirányzatát. A felszabadulási versenyben az első negyedévre terven felül 2 tonna acél kovácsolását vállalta. nemes (Erdődi János felvételei.) nimiiiiimiiiiiiiiiimHmimiiiimimimiiiiiiiiiiimiimHmiiiimiiiiiimiiimliiiiiHiiiiiiiiiiiiiitiiiiimMimiimimuiiiMtiiiiiiiHmiiimiHm /Mióta a miskolci városi tanácsnak eszébe jutott, hogy a , Petöji-tér mellől a város végére, egyenesen a sertés- vásártér mellé telepítse az ócskapiacot, bizony nagyon megcsappant ennek a lim-lom árudának a forgalma. Hanem azért mégsem tűnt el teljesen. Hiába hosszan- tártó az út, szerdán és pénteken már a korareggeli órákban megindul a város különböző pontjairól a rengeteg ócska holmi, festett nadrág, kabát, ágynemű, mérleg, kerékpár, vasaló, rádió, lakat, fazék, lábas, cipő, papucs és egyszóval a világnak minden olyan féle-fajta kacatja, ami forgalomban van, kiszolgált egy-két gazdát, s máshová kívánkozik. Persze, akadnak évtizednyi múlttal rendelkező „fenséges” holmik is, bibliakorabeli krinolinok, halcsont fűzők, az osztrák-magyar monarchia idejéből való keménygallérok, karcsú derekú, a vegén trombitához hasonló öblösséggel cirkalmazott zenegépek is. Hogy honnan tudnak ennyi ócskaságot összeszedni az emberek — ez örök titok! Tény az, hogy azokon a bizonyos szerdai és pénteki napokon reggel 8-ra kialakulnak a zsibvásár utcácskái. Lepedő, vagy papír kerül a földre, kirámol- ják az árut, ez ide kerül, amaz oda, a bakancsot lehetőleg úgy fordítják, hogy a rossz talp ne lássék, ha kézbeveszi a vevő. De hiszen ez a fontos, mert ha már érdeklődik iránta, ez annyit jelent, hogy venni akar, márpedig igen élhetetlen, tutyi-mutyi eladó az, aki ilyenkor elszalasztja a pénzt. A kabátot a kevésbé kopott részével terítik, a lábast élére állítják, aszerint, melyik oldalán akad méa zománc, azután sorban így következnek az ócska kesztyűk, sálak, kendők, mindennek meg van a rafinériája, hogy sózzák rá a vevőre. Q len ügyesnek kell azonban lenni■ ma, hogy ezen a zsi- bogón valami elkeljen. Nem is olyan régen, alig 10—11 éve még ugyancsak virágzott ez a piac, volt olyan kofa. aki meg is gazdagodott belőle, hiszen ócska volt akkor minden, a rendszertől kezdve a szegényebb ember ruhájáig. Még az úgynevezett középosztály egy része is onnan élt. azaz aggatott magára néhány kacatot, uraságoktól levetett bő cipőt, vagy kimustrált öltönyt. — Óh, régi szép idők, — sóhajt fel egy-egy félvak és ábrándozásra hajlamos ember, amint végiatipea a zsibogó múltat idéző szűk utcácskái, földre döntött árui között. Ma azonban másként nézzük ezt a színes, tarka képet, r zsörtölődő, lefetyelő kofákkal, amint kézzel-lábbal hadonászva próbálnak eladni... eladni. AZ OCSKÁPIÁCON Ez az, eladni. Ha volna kinek! Nehéz, roppant nehéz ma már itt a mesterkedés. Merthogy igen erős és nagy a konkurrencia. Kinek kell foltozott gyermekcipő 30 forintért, amikor újat vehet 60-ért. Vagy kopott öltöny 300 forintért, amikor 450 forintért duplasorosat kap akármelyik üzletben? Sorba lehetne venni vagy százféle dolgot, csak ide lyukadnánk ki. A kofa kékül-zöldül, mert minduntalan ilyen választ kap: — „Hozzácsapok még néhány forintot és újat kapok”. Bizopy így van. Fordult, méghozzá nagyot fordult nálunk a világ sora, s az emberek is elfordultak az ócskától az új felé. ( Y/j anem azért akad még vevő! Amott egy bányászkülsejü ember karbidlámpára alkuszik, távolabb egy idős bácsika forgat a kezében egy régen- iőtt szarvasagancsot, közvetlenül mellettem pedig ókulárés. hatvanon felül ballagó töpörödött nénike matat egy csomó ócska zokni között. Közben jön-meny a nép, harsog, kiabál, úgy, hogy az egy rendes vásáron illik. Akadnak azonban olyan vevők is, akik — mint ez a két fiatal cigányasszony — magukra fordítják az egész zsibogó figyelmét. Máris jókora tömeg feketélik körülöttük. Olt állnak a kör közevén, mindegyik hátán egy fekete gyerkőc, olyan éves formák. Arcuknál csupán a szemük feketébb, jámbor, vidáman csillogó kis drágakövek, s úny ágaskodnak hitelé a földszinti lepedőből, mint a fecske fióké1' a fészekből. A két asszonyon kissé nyüttes selyemruha. rikító, sárga és kék rózsákkal, no meg a pruszlik! A kövérebben lila. a másikon tiszte, fekete, forintoknak is beillő ezüst vitckékkel. A kövérebb iól benne van már a beszSfihor, mén a selyemkendő is félrecsúszott a fején, s mialatt ezt igazgatja fé1- kezéve.l. a másikkal a földre ~—”*onat, ahol egy pici gyerekcipő hever a bajuszos kofa előtt: — Osztán mongya csak — hadarja a kövér —, hogi vóna szive ezir húsz pengő forintot kirni. Hát ván mágá- nak lelke? A kofa dühös a sok emberért, mérgesen szipákolva a bajusza fölött dünnyögi: •— Ha nem tetszik, ne vigye. Nem engedek a húszból! — Ugyan mennyik már jó asszony, mire níz maga engem? Ócskább mán az a cipő az anyám kenyírdagasztó tekr nüjétű is, pedig kilencünket rángatott ki! Mindenki nevet, örülnek a látványosságnak, no meg a viccnek. A kofa, hogy csúfságra alul ne maradjon, tovább toldja a vitát: — E meg öt gyereket szolgált'idáig. Húsz forintért még a magáét is kiszógájja! /t vitatkozó vevő meghökken. Körülnéz, azután a soványabbhoz fordul: — No, nédd má Rózái! Hallod, mit beszél ez az ócskás. Meghagy az ín gyerekemnek is jó lesz! Még asz hiszi, magamnak kék. Szólj má hozzá. Mintha én meg nerp tudnám venni a boltban. Még hogy nekem kék! Nem tudja ez a jő asz- szony, hogy kivel beszél. Az in fírjem a bányában dolgozik. Ha akarom, a legfínyesabb botba is vehetek újat. In csak szívességet teszek a vak sógoromnak. Annak adott a teremtő egy pulyét. Az a szeginy. No níd csak! Hogy oda van azzal a cipővel. Csak tartsa meg magának jó asszony, oszt hordja maga! Én meg most-e, most megyek az államiba, oszt 15 pengő forintot hozzáteszek, nem vág a fedhö és úiat veszek. Ha nem tudná, most kapott az Aladárom 100 pengő forint prémiumot, telik abbu. Gyere Rózái! A kofa forrong, de nem szól semmit. Mit is lehet szólni? Nézi, hogyan bújik ki a két asszonyka a hátukon him- bálódző gyerekkel a tömegből. Szaporákat pislog utó.nuk. pedig azok már messze járnak, s csupán két tarka, színes foltnak tetszenek. Azután, mikor már végképp eltűntek a szeme elöl, lehajol a kis őcskr cipőkért s bedobja őket egy kosárba. Szállingózik a hó. Homokszínű felhők boritjá.k az eget. Szomorkás ez idő és a bajuszos kofa is szomorú. Szinte hallani vélem, ahogy magában sóhajtozik: Mi is lesz. ha már vem kell senkinek a régi, az ■'■•eke'’ Mi is lesz. fájdalmas szűz Máriám, ha mindenki csak öltözik? Rettentő baj, rettentő szomorúság! /t/i — akinek. Nekünk semmi esetre sem. Sőt. mivel nem iám szeretjük a régi rend és ócskát kedvelőket, szívesen szomorít juk őket tovább: ha minden jól megy. még keserűbb napok virradnak az ócskapiacra. Röviden: Jóllehet, idővel meg is szűnik a „zsibogó“! HOLDI JANOS.
