Észak-Magyarország, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-22 / 302. szám

2 £SZ AKMAGY ARORSÍC AG Szerda, 1954. december 22, Az országgyűlés ünnepi ülése Debrecenben (Folytatás a* X. oldalról.) ebben az órában, a négyszáz eszten­dőnél öregebb református kollégium ősi falai között dolgozó népünk vá. lasztott képviselői történelem ta­nácskozásra ültek össze, amely a re­ménység sugarait gyújtotta fel né­pünk lelkében és a lángoló haza- szerete' fényével ragyogta be hazánk felemelkedésének jövő útjait. Az Ideiglenes Nemzetgyűléssel, amelynél inagyarabb, népibb és demokratiku­sabb parlamentje sem összetételé­ben, sem célkitűzésében azelőtt nem volt az országnak, népünk életének új korszaka kezdődött. — Debrecenből szállt a szózat a szélrózsa minden irányában: Lesz magyar újjászületés! Debrecen, amely Rákóczi ideién végvára voll a kuruc szabadságharcosoknak, s 1849 utolsó menedéke a függetlenség ügyének, az újjászülető szabadság bölcsőjét ringatta falai között 1944 december 21-én. Pergessük vissza emlékezetünkben - történelem lap­jait. — A második világháború szörnyű poklából a dicsőséges szovjet had­sereg győzelmes harcai szabadították ki hazánkat és hozták meg számunk­ra a történelmi pillanatot, amikor a horthysta-fasiszta Magyarország romjain úira magasra emelhettük nemzeti lobogónkat — szabadságunk és függetlenségünk szimbólumát, amelyet 1944 decemberében itt len­getett a szél Debrecen falain, ahon­nan elindult — most már végső dia­dalra — a szabadság, a függetlenség, a népi demokrácia magasztos ügye. A letűnt reakciós rendszer egy elpusztított, felperzselt, romokban heverő országot hagyott maga után. Az országvesztő Horthy-rendszer hu­szonötesztendős népellenes, német, barát politikájával Hitler karjaiba taszította az országot és belesodorta a háborúba a Szovjetúnió ellen, az ellen az ország ellen, amelynek so­ha, semmiféle baia nem volt a ma­gyar néppel, amely sem területi, sem más követelést nem támasztott ha­zánkkal szemben, amely a vele ha­táros országokkal, így velünk is a jószomszédi viszony fenntartására törekedett, a Horthy-rendszer erre a baráti gesztusra gálád orvtáma­dással válaszolt. A Horthy-rendszer és a nyilas rémuralom volt az oka annak, hogy az Ideiglenes Nemzetgyűlés megala­kulása idején a németek oldalán még mindig harcoltak magyar csa­patok, hogy hazánknak a német fa­siszta járom alóli felszabadításáért a szovjet hadsereg még súlyos vér­áldozatokat volt kénytelen hozni. Mi lett volna hazánkkal, mi lett volna a kultúra, a civilizáció sorsa az egész világon, ha nem lett volna a szovjet hadsereg? A pusztítás, a barbárság, a sötétség szennyes fasiszta áradata, a barna pestis hulláma öntött volna el mindent. Ettől mentette meg a Emlékezzünk a tíz Semmink sem volt, csak erős hitünk és törhetetlen bizalmunk. Hittünk és bíztunk a magyar nép­ben, a magyar nép alkotóképességé­ben és a Szovjetúnió támogatásában. És a magyar nép fáradságot nem ismerő lelkes munkája a Szovjetúnió támogatásával valóságos csodákat művelt. A tegnapi csatateret, amivé a német militarizmus, a Horthy-re- akció és a nyilas bandák segítségé­vel tette az országot, a békés építő­alkotó munka, a népi demokrácia és épülő szocializmus hazájává vará­zsolta. — Felszabadulásunkkal olyan tör­ténelmi változások vették kezdetü­ket, amelyek példátlanul állnak ha­zánk gazdasági, politikai és kulturá­lis fejlődésében. Elindultunk azon az úton, amelyen haladva ma már dia­dalmasan építjük országunkban a szocializmust. Uj honfoglalás volt ez, melynek nyomán új ország épült a régi helyén, amelyben nem a ki­váltságos úri osztályok, hanem a dolgozó nép az úr, amelyben nem a vagyon, hanem a munka a megbe­csülés alapja, aniélyben az ember a legnagyobb érték. — Bűnös vezetői által végzetes háborúba sodort és porbasujtott ha­zánk visszanyerte legféltettebb kin­csét, szabadságát, függetlenségét és nemzeti szuverénitását. Felszabadu­lásunkkal végleg lezárult sok meg­próbáltatást átélt népünk életének leggyászosabb szakasza és országunk ‘örténetének derűsebb korszaka kez­dődött. — Azokban a nehéz időkben ha­zánk sorsa, népünk jövője, a szocia- ' izmus ügye azon fordult meg. talp­ra tudjuk-e állítani eazdasági éle­sünket, mert a termelő munka volt i'z, amely felemelhette az országit I ból szakadékból, amelybe a hábo- tús bűnösök taszították. A nemzet Élnie arásának felemelő megnyilat­kozása volt, hogy népünk nem várt Jnztatárt a munkára, hanem saját Viaga, családja és a nemzete egye­világot, ettől mentette: meg hazán* kát is a szovjet hadsereg. Pozdorjává zúzta a német fasizmust, győzelmet' aratott a humanizmus, a kultúra, az egész haladó emberiség legádáz -,bb ellensége fölött és meghozta szá­munkra is a várva-várt szabadságot, a békét. A magunk erejéből és em­berségéből nem tudtunk megbirkóz­ni a létünkre tört ellenséges erők­kel. Amikor a Horthy-rezsim, a há­borús bűnösök az országot a ka­tasztrófa lejtőjére taszították, a szétforgácsolt magyar demokrácia szárnyaszegett volt, erőtlennek bizo­nyult a nemzeti szerencsétlenség megakadályozására. Az országvesz- tők nemzetünk szégyenére, ágyútöl­teléknek dobták oda Hitlernek a. magyar honvédséget, vágóhídra haj­tották a magyar nép fiainak száz és százezreit az ukrán mezőkre, a Don mellé, Voronyezs alá. A öiadalról-'diadalra feltartóztat­hatatlanul előnyomúló szovjet had­sereg egymás után mérte megsem­misítő csapásait Hitler csatlósaira, majd Berlinben, a fasiszta barlang­ban megadta a kegyelemdöfést a hitlerista íenevadrta,r — Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tör. ténelmi ülése idején, tíz esztendővel ezelőtt azonban a német militariz­mus vandál hordái, az ország egy részét és a magyar nemzet élniaka- résának, múltjának és jövendőjének szimbólumát, szeretett fővárosun­kat, az agyongyötört, megkínzott és kiéhezett Budapestet dúlták és rom­bolták —■ A szovjet hadsereg felszabadító harcai nyomán felpirkadt, a szabad­ság hajnala a német militarizmus és a magyar bérenceik által rombadön- tött hazánk felett. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az ideiglenes nem­zeti kormány széttépte azokat a rab­láncokat, amelyekkel a népeKenes kormányok hazánkat Hitler hadi- szekeréhez kötötték és beletaszftot- ták a háború poklába, a Szovjetúnió és a többi demokratikus, szabadság­szerető nép ellen. — Az ideiglenes nemzeti kormány hadat üzent Németországnak, hogy a magyar nép is kivegye részét saját maga felszabadító harcából és hazánk, valamint, az egész emberiség legádá­zabb ellensége, a barbár német mi­litarizmus szétzúzásából. egyben fegyverszünetet kért a Szovjetúnió- töl és 8 szövetséges hatalmaktól, hogy . megtegye az első. lépést azon az úton, amely visszavezeti hazán­kat a szabad, demokratikus népek családjába. — Tisztelt ünneplő közönség! — Hazánk, amelynek földjén a háború szörnyű vihara szántott vé­gig, felszabadulásának idején rend­kívül súlyos helyzetben volt Fenn­maradásáért és felemelkedéséért élet-halál harcot kellett vívnia, a német megszállók és hazaáruló, or­szágvesztő magyar csatlósaik ellen. év előtti napokra! temes érdekében szívveLlélekkei, minden ereje megfeszítésével dolgo­zott. Nem volt akadály, melyet el ne hárított volna, nem volt nehézség, melynek leküzdése előtt megtorpant volna, s a háború nyomán ránksza­kadt nélkülözés csak fokozta az erő­feszítéseket a jobb élet megteremté­sére. Sikerekben gazdag hősi kor­szak kezdődött, amelynek ragyogó eredményei dolgozó népünk alkotó- képességét és tetterejét dicsérik és valamennyiünket a jogos büszkeség érzésével töltenek el. — Hős munkásságunk két keze munkája nyomán, az üszkös romok­ban heverő üzemekben lassan föl­engedett a megdermedt élet, meg­indult a termelő munka és nyomá­ban az ország gazdasági vérkeringé­se, amely megteremtette népünk fel- emelkedésének anyagi alapját. A fel­szabadult munkásosztály gazdasági életünk helyreállításának heroikus munkáiában, az élvonalban dolgo­zott. öntudatának, áldozatkészségé­nek. az ország jobb sorsáért érzett felelősségének felejthetetlen példáját mutatta. Az elmúlt tíz esztendő tör­ténelmének legragyogóbb fejezetét munkásosztályunk írta: oroszlánré­szét vállalta a munkának üzemeink felépítésénél és beindításánál, a köz­lekedés helyreállításánál éppúgy, mint a földosztás gyors végrehajtá­sánál, a nemzeti bizottságok munká­jában, vagy a törvényhozásban. De a termőföld nagyrésze is megműve- letlenül tekintett leendő új gazdáira és termékenyítő munkájukat várta. Dolgozó parasztságunk szorgalma ós fáradhatatlan munkája s háborútól feldúlt, gránátszaggatta földjeinket aranykalászos mezőkké változtatta. Munkája nyomán életet adott alföld, biztosította népünk mindennapi ke­nyerét. Eggyéforrva az újjáépítés nagy munkájában, a munkásság, a parasztság és a haladó értelmiség közös erőfeszítései eredményeképpen a városainkba és falvainkba vissza­tért a békés élet, a nyugodt termelő munka. — Népünk múltjában voltak dicső korszakok. Dózsa, Rákóczi, Kossuth harca egy-egy ragyogó fejezet. Mél­tán sorakozik ezek mellé 1945 tava­sza, amikor a fiatal magyar népi de­mokrácia kibontotta szárnyait és nem volt hatalom, amely diadalmas előretörését megállíthatta volna. Be­fejeztük azt a munkát, amit Kossutn 48-ban megkezdett, de amit a ma­gyar reakciós, feudális rendszer be­fejezni nem engedett. Három ember­öltővel azután, hogy Kossuth Lajos kibontotta a forradalom zászlaját, a feudalizmus utolsó fellegvárában uj- re meghirdettük a magyar földmű­ves nép új honfoglalását, a földosz- tá ,t. A földigénylő bizottságok be­verték a cövekeket az úri földekbe, amelyeknek mindegyike egy-egy ko- porsószng n nagybirtok ravata­lán, de n magyar föld robotosai szá­mára új világ, új élet beköszöntését jelezte azon a nagyszerű tavaszon, szabadságunk hajnalán. — Tisztelt Országgyűlés! — Felszabadulásunkkal a hazánk fő átvonult vüi;., elült ugyan, de a javakban és lelkekben okozott romboló munkájának megszüntetése még reánk várt. Újjá kellett építeni Azé a párté, amely a har­minchatesztendős hősi múltjából egy­negyedszázadot a kizsákmányoló, re­akciós rendszer ellen bátor és áldo­zatos harcokban küzdött végig a magyar munkásosztály és a dolgozó nép felszabadításáért. Azé a párté, amely nagyszerű munkásosztályunk élén, népünk bizalmától övezve, a hatalom birtokában eredményesen rakja le a szocializmus alapjait or­szágunkban. Azé a párté, amelynek vezetésével hazánk egy évtized alatt fejlődésének olyan útját tette meg, amelyhez foghatót nem Ismer törté­nelmünk. — A kommunista párt cselekvő- képességével és tetterejével egy-ket- íőre mély gyökeret eresztett a ma­gyar társadalomban, amelynek sors- kérdéseire, a haza jövőjének kilátá­saira világos feleletet adott, elalélt erőit életre keltette és munkára ser­kentette. A Magyar Kommunista Párt a tíz esztendő küzdelmeiben, az országépítés nagyszerű munkájában elért eredményei és érdemei jogán népünk, hazánk vezetőjének tisztele­tét, megbecsülését és elismerését vív­ta ki magának. (Taps.) — A mai ünnepi évfordulón a Magyar Dolgozók Pártja a kommu­nisták pártjának méltó utóda né­pünk határtalan szeretetét és bizal­mát élvezi. Eggyéforrva a néppel, benne látja és tudja a magyar, dol­gozó társadalom hazánk, jövőnk, sorsunk biztosítékát. — A kishitűek, mert akkoriban ilyenek nem kevesen voltak, nem igen bíztak abban, hogy ebben az országban lesz még szabadság, lesz függetlenség, hogy szabad nemzeti életünket nyugodtan élhetjük, hogy lesz gazdasági felvirágzás. Sokan el­vesztették a reményüket, hogy eb­ben a hazában valaha is boldog lesz még a nép. A kommunista párt volt az, amely a kishitűekkel szemben táplálta az önbizalmat, a reménysé­get, hogy erős, harcos akarattá vál­jon, amellyel hozzáfogunk az ország építéséhez. És ma visszapillantva megállapíthatjuk, hogy nem a kis- hitüeknek, hanem a kommunista pártnak volt igaza. Biztunk a ma­gvar népben, mert az országépítés, a felemelkedés az erejét csak a nép­ből merítheti. Mi a néphez fordul­tunk, amely annyi szenvedés, meg­próbáltatás és keserű csalódás után odaáll! a népi demokrácia mellé és mint az eredmények mutatják, a szocializmus építése során uj orszá­got, boldog, szabad életet teremtett a dolgozóknak. — Tisztelt Országgyűlés! — Hazánk a fölötte elyiharzott századok folyamán nem egyszer sodródott a pusztulás örvényébe, hol ellenséges túlerő, hol beiviszály miatt, hol uralkodó osztályai bűné­ből. Történelmünknek sajnos gyak ran ismétlődő gyászos fejezetei azt bizonyítják, hogy nyomukban hazánk idegen elnyomás alá került, ami gaz­dasági és kulturális fejlődését hosz- szú emberöltőkre, néha századokra visszavetette. Első eset a magyar­ság évezredes történelmében, hogy tíz évvel ezelőtt nem így történt, mert a Szovjetunió hadserege nem hódítóként, hanem felszabadítóként lépett hazánk földjére Hogy ha­zánk és vele dolgozó népünk nem került idegen hóditók és saját ki­zsákmányoló urai kettős igájába, hogy az országban dúló szörnyű háború viharától porbasujtott né­pünk a legsötétebb jövő kilátásta- lanságából szinte napok alatt a hit, a bizalom, az újjászületés biztató re­ményével gyülekezett Debrecenben, annak köszönhetjük, hogy a Szov­jetunió szabadította fel hazánkat. az ország anyagi és szellemi javait, újjá kellett alkotnunk nemzeti ideál­jainkat a demokrácia, a humaniz­mus. a béke, a szocializmus nemes eszméinek szellemében. — Ezen a téren a -magyar nép a felszabadulás után fényes bizonyíté­kát adta alkotó képességének. A ma­gyar nép millióinak leghőbb vágya az volt, hogy végre eljöjjön szá­mukra az idő. amikor becsületes munkájuknak élhetnek és munkájuk gyümölcsét zavartalanul élvezhetik. A nép ellenségei, a régi rendszer hivei azonban demokratikus vívmá­nyaink ellen, dolgozó népünk békés élete ellen ádáz harcot indítottak. A demokrácia erejét éveken át alkotó, építő munka helyett, a belső ellen­ség elleni harcra kellett irányítani, mindaddig, míg munkásosztályunk a dolgozó nép támogatásával teljesen meg nem hódította a hatalmat. A történelem tanúsítja, hogy nemzeti újjászületésünk és jövendőnk sza­mára milyen felbecsülhetetlen szol­gálatot tett a Magyar Kommunista Párt. amely ezekben a nehéz idők­ben szilárdan állta a régi világ sötét erőinek ostromát és erős kézzel, elő­relátó politika biztos iránytűjével vezette a népet. (Lelkes taps.) himnuszunk hangjai mellett fogtunk; hozzá alkotmányos állami életünk törvényes megalapozásához, döntő szerepe volt annak, hogy nem az úgynevezett történelmi osztály, nem a régi uralkodó osztály, . hanem a dolgozó nép hallatta szavát az or-i szág sorskérdéseiben. Az ideig­lenes nemzetgyűlés szózatában; a nemzeti kormány kiáltványán ban, a kinyilatkoztatott szabadságjog gokban a felszabadult nép adott hangot országépítő célkitűzéseinek, élén a munkában és harcokban meg- edzett nagyszerű magyar munkás- osztállyá 1, amely ma tíz esztendeje elfoglalta helyét a hatalomban, amelyben döntő szerepe és súlya lett. — Tíz esztendő fejlődése folya­mán állami berendezkedésünk demo­kratizmusa olyan mértékben dombo­rodott ki. úgy lett a néphatalom megtestesítője, amilyen mértékben erősödött a munkásosztály szerepe és befolyása a hatalomban, az ország politikai és gazdasági életében. Az elmúlt tíz esztendő küzdelmei és eredményei, népi demokratikus rend­szerünk megszilárdítása és szocialis­ta építésünk kibontakozása terén, fényes bizonyságát nyújtották an­nak. hogy a munkásosztály a hata­lom hivatott birtokosa. Felbecsülhe­tetlen szerepe van ennek abban, hogy hazánk az elmúlt évtizedben a debreceni elindulás óta ma már a szocializmus építésén fáradozik, szo­cialista iparunk és kereskedelmünk fejlesztésén, a mezőgazdaság szocia­lista átszervezésén, a virágzó szőv°t- kezeti nagyüzemi gazdálkodás fel­lendítésén, dolgozó parasztságunk termelésének messzemenő megsegíté­sén, kultúrforradaímunk elmélyíté­sén, nagyszerű eredményeink köz­kinccsé tételén. Munkásosztályunk! volt a múltban és marad a jövőben is a népi demokratikus rendszer és a szocializmus építése újabb sikerei­nek és végső győzelmének legszilár­dabb alapja, legfőbb biztosítéka. — Mélyen tisztelt ünneplő közönt ség! — A debreceni elindulás az or­szág újjáépítése, minden eredmény és siker, az elmúlt tíz esztendő min­den tapasztalata azt bizonyítja, hogy a legragyogóbb célkitűzések is csak úgy valósulhatnak meg, ha a társa­dalom széleskörű összefogása, a nép lelkesedését és alkotóerejét biztosít­ja hozzájuk. lehetünk rá, hogy mi vagyunk az a nemzedék, amelynek a legnagysze­rűbb feladatok megoldása jutott osztályrészül. Emelt fővel tekint­hetünk tíz év alatt elvégzett munkánkra, népgazdaságunk, társa­dalmi és kultúrális életünk mind-n területén. Népköztársaságunkban va­lóra váltak a magyar szabadságharc és forradalmi mozgalmak nagyszerű célkitűzései, megszüntettük a feuda­lizmus maradványait, széttörtük a kapitalizmus bilincseit és építjük a szocialista társadalmat, amelynek vezető ereje a felszabadult munkás- osztály. Népgazdaságunk az elmúlt évek­ben hatalmas fejlődést tett meg, megnőttek az ország termelőerői; nagy arányban növekedett a nemze­ti jövedelem. Gazdasági erőforrásaink ma nagyobbak, mint bármikor. Ipa­runk az elmúlt 'z esztendő folya­mán olyan hatalmas fejlődést tett meg, amely elképzelhetetlen kapita­lista viszonyok között, és csak olyan országban valósulhat meg, ahol a a termelő eszközök a nép tulajdoná­ban nem válhatnak a kizsákmányo­lás eszközeivé. I A. elmúlt 10 esztendő a gazdasági, politikai és .-ultúrális élet minden te­rületén gyökeres változásokat hozott, egy új társadalom, a szocializmus alapjait vetette meg. S most, amikor számvetést csinálunk, megállapíthat­juk, hogy munkánk eredményekép­pen van szocialista iparunk, fejlődő mezőgazdaságunk, megszilárdult és tovább erősödik termelőszövetkezeti mozgalmunk, vannak épülő váro­saink és falvaink, mltúrális és tudo­mányos intézeteink, új irodalmi és művészeti alkotásaink, amelyek egy­bevéve a szocializmus megalapozása terén végzett munkánkat dicsérik: Mindezek az eredmények azt mutat­ják, hogy a kapitalizmus és szocia­lizmus, a maradiság és a haladás kö­zötti különbségből 10 év alatt az új, a haladó szocializmus került ki győz­tesen. Alaniaiban megváltozott a ma­gyar társadalom, amelynek szilárd alapja a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség testvéri együttmű­ködése. Népköztársaságunk alkotmá­nyában rögzítettük le épülő szocialista társadalmunk alapvető törvényeit, az állampolgári és emberi jogokat, az egyps;iia«ű és gyülekezési logot, <iz (Folytatás a 3-ik oldalon.) ÍVemzcli újjászületésünk a Magyar Kommunista Párt kimagasló érdeme Megmentett bennünket attól, hogy német gyarmattá legyünk. De meg­mentett bennünket attól is, hogy bármilyen imperialista-militarista tö rekvések gyarmati sorba süllyesszék hazánkat, amelynek önállóságát és függetlenségét nemcsak a német im­perializmus akarta eltiporni. Az an­gol-amerikai imperialista körök ugyanezt a sorsot szánták már a második világháborúban a meg­gyengült, elvérzett országnak. Gyar­mati helyzetünkben csak a gazda változott volna. A veszély nagysága, amely fenyegette országunkat, ma már világosan áll előttünk. Meggyő­zően mutatja ezt számos kisebb nyu­gati ország, de nem egy nagyhata­lom sorsa, amelyet az amerikai im­perializmus mind megalázóbb fiiagó helyzetbe, egyre súlyosabb gyarmati sorba süllyeszt. — Abban, hogy tíz esztendővel ezelőtt nem ismétlődött meg törté­nelmünk gyászos fejezete, hogy Debrecen ormain szabadságunk zász­laját (lengette a szél, hogy nemzeti A nemzeti egység jegyében indultunk cl Debrecenből egész történelmi korszak! Büszkéi* Ma tíz év után ez az egység erősebb, mint valaha. Szorosab­ban tömöri tjük a sorokat, széle­sebb rétegeket fogunk át, min­den magyar dolgozót bevonunk az új, nagy nemzeti összefogásba, a Hazafias Népfront nagyszerű moz­galmába. A Hazafias Népfront olyan szilárd és tartós társísdalmi és poli­tikai alapra épül, mint népi demo­kráciánk két legnagyobb osztályá­nak, a munkásságnak és a paraszt­ságnak testvéri szövetsége népünk jövőjének, új életünk építésének lel­kes munkájában. — Tíz év tapasztalatai és ered­ményei meggyőzően. bizonyítják, hogy e két osztály szövetsége a leg­nagyobb államfenntartó erő. E kö­rül kell tömörülnie a társadalom minden rétegének, haladó értelmisé­günknek, melynek messzemenő köz­reműködése az ország gazdasági, kultúrális, tudományos, művészeti életének fellendítésében nélkülözhe­tetlen a szocializmus sikeres építésé­hez. — A hazaszeretet, a függetlenség és a szabadság eszméje, valamint sokszázados nemzeti hagyományaink összeforrása a szociaüizmus magasz­tos eszméjével lehetőséget nyújt ar­ra. hogy a néptömegekben szunnva- dó energiákat egyetlen nagy erőfe •-7'tésbe kovácsolia. Ez a feladata a Hazafias Népfrontnak, amely a tár- .?o.HpliC',yr» rr> i-p rl'-*r* vó rn'Sb'9in és falun azoknak a célkitűzéseknek a megvalósítására összpontosítja, ame­lyek biztosítják népgazdaságunk tervszerű fejlődését, a szocializmus ’n'tését. dnilttozó népünk szebb. jobb. boldogabb életét. A nagy és nemes célok, szabadsá­gunk és békénk szent ügye, a haza- szeretet érzése, a szocializmus építé­sének nagyszerű célkitűzései még soha nem forrasztották nemzetünket olyan erős egységbe, mint ma. Hűen tükrözi ez azt a mély és osztatlan bizalmat, amely dolgozó né­pünk minden rétegében a párt és a '"ormány iránt megnyilvánul, a hű­séget és ragaszkodást, amellyel népi demokratikus rendszerünk iránt vi­seltetik. a dolgozó tömegek ereiét, áldozatkészségét és kezdeményezését, amellvel e nagyszerű feladatok meg­valósításához hozzáiárul. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt tíz év alatt nagyot for­dult nálunk a világ. A debreceni nemzetgyűlés ülésezése óta mindösz- sze egy évtized múlt el és mégis egy

Next

/
Thumbnails
Contents