Észak-Magyarország, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-02 / 285. szám

•) ÉSZAK. MAG Y AKOKSZ AG Csütörtök. 1954. december 2, Az Országos Választási Elnökség közleménye A november 28-i, vasárnapi választásokon le­adott szavazatok ellenőrzése és összeszámlálása — az ország valamennyi választási elnökségétől beérkezett jegyzőkönyvek alapján — befejeződött. A választásra jogosultak száma 6,595-736 A budapesti tanáé* választási eredménye A budapesti, a megyei és a megyei jogú városok tanácstagjelöltjeire leszavazott 6,423.480 választó (az összes választásra jogosultak 97.4 százaléka). A Hazafias Népfront jelöltjeire szavazott 6,290.541 választó (az összes választók 97.9 százaléka); ellenük szavazott 111.295 választó, érvénytelen: 21.644 szavazat. Választásra jogosultak száma Szavazott Hazafias Népfront 1 dőltjeire Ellene Érvénytelen Meg­választottak Nem választottak meg 1,289.216 1,255.014 1,242,831 8.448 3.735 300 — A megyei Választásra jogosultak száma tanácsok választásainak eredményei Hazafias Népfront Meg­szavazott jelöltjeire Ellene Érvénytelen választottak Nem választottak meg Baranya 198.884 195.a?3 192.098 3.106 169 70 — Bács 386.578 363.689 354.259 8.086 1.344 101 — Békés 320.556 310.077 301.345 6.710 2 022 90 Borsod 357.203 352.202 346.962 4.323 917 100 — Csongrád 228.166 220.128 215.081 4.438 609 70 — Fejér 219.859 215.916 212.622 2.919 375 75 — Győr 256.075 250.846 244.666 5.381 799 80 — Hajdú 250.945 245.041 240.503 3.015 1 523 75 — Heves 233.678 229.997 224.245 4.785 986 70 — Homáron 166.889 163.715 162.337 981 397 70 — Nógrád 154.142 151.174 148.144 2.703 327 70 — Pest 479.825 460.G09 452.847 11.482 1.680 110 — Somogy 255.878 251.324 244.577 6.270 477 75 Szabolcs 353.504 1 347.960 335.315 10.537 2.108 95 Szolnok 306.237 297.704 291.545 4.435 1.724 no _ Tolna 189.440 179.705 173.163 6.0R7 475 69 t Vas 192.847 189.039 182.574 5.959 506 69 i Veszprém 252.423 247.379 240.668 6.000 705 72 _ Zala 188.812 185.121 180.373 4.363 385 70 — 4 megyei jogú városok tanácsainak választási eredményei Miskolc Választásra jogosultak száma Szavazott Hazafias Népfront ielöltjeire Ellene Érvénytelen Meg­választottak Nem választottak meg 89.361 88.076 87.596 383 97 200 Szeged 69.848 67 599 67.330 178 41 185 _ Debrece 83.029 81.196 80.443 595 158 200 Pécs 71.471 69.196 68.967 124 105 183 — í járási és a járási jogú városi tanácsok választási eredményei Borsod Választásra jogosultak száma Szavazott Hazafias Néofront ielöltjeire Ellene Érvénytelen Meg­választottak Nem választottak mez 357.203 350.679 346.036 3.845 798 812 i Borsod A községi tanácsok választási eredményei 317.601 314.226 308.933 4.208 1.085 8.481 28 December 7-ig tinapolták a Német Xmonista Párt elleni terrarper tárgyalását Berlin (MTI) A karlsruhei alkotmánybíróság 1. számú tanácsa szerdán délelőtt foly­tatta a kommunista párt elleni per tárgyalását. Dr Kroger a berlini Hum boldt-egyctcm tanára, a kommunista párt jogi képviselője megjegyzéseket fűzött a bonni kormány által kidol­gozott vádirathoz. — Nem vitás — mondotta Kroger tanár —, hogy a kommunista párt a Németország demokratizálásáról szóló potsdami egyezmény idevonatkozó rendelkezései értelmében is dcmokra tikús politikai pártnak tekintendő. A négyhatalom képviselői 1945-ben egy hangúlag engedélyezték a kommu­nista párt működését egész Német ország területén. Sem jogi. sem poli­tikai szempontból nem állja meg a helyét a bonni kormánynak a vád iratban tett kijelentése, mely szerint a potsdami egyezmény nem szoros értelemben vett szerződés, hanem csak a győztes hatalmak miniszter- elnökeinek tanácskozásáról készült jegyzőkönyv, amely állítólag semmire sem kötelezi Nyugat-Németország vezetőit. A bonni kormány ezzel a tarthatatlan állásfoglalásával igyek­szik kibújni a kötelezettségek alól, amelyek a potsdami egyezményből há­rulnak reá. Az egyezmény ugyanis kimondja, hogy egész Németországban támogatni kell a demokrácia erőit és tűzzel-vassal irtani kell a fasiszta és militarista ideológia maradványait- Aki elveti a potsdami egyezményt, az Németország újraegyesítése ellen tör, mert a potsdami egyezmény hazánk újraegyesítésére irányuló követelé­sünk és törekvésünk egyetlen nemzet­közi jogalapja — hangoztatta dr Kro­ger, majd indítványozta —. mondja ki az alkotmánybíróság, hogy a pots­dami egyezmény érvényben lévő nem­zetközi szerződés, amelynek rendelke zéseit Nyugat-Németország kormányá­nak is teljesítenie kell. Wintrich tanácselnök ezután be­jelentette, hogy a bíróság tanulmá­nyozni fogja ezt a kérdést, s a kom- munisla párt elleni per tárgyalását december 7-én folytatja majd. Bh KE- HÍRADÓ Adenauer bonni kancellár maga is olyan családi kör központja, amely a legmesszebbmenően érdekelt a fegyverkezési hajszában. Max nevű fiának jelentős állása van a repülő- iparban. A kancellár másik fia, if­jabb Konrad Adenauer, a szén- és villamos konszernnek a tagja. Uno­kaöccse, Kurt Adenauer, a kasseli Junkers-művek egyik ala V-ója és a Lufthansa, a feltámasztott német lé­giforgalmi társaság felügyelőbizott­ságának a tagja. ♦ . Hollandiában, Amsterdam köz­ponti pályaudvarán fiatal békehar­cosak minden reggel röplapokat osztanak szét az utasok között. A röplapok a német felfegyverzéssel járó veszélyre hívják fel a figyel­met. Többszáz ismert holland tudós, „Egyesítsünk minden erőt9 mig nem késő!66 Sajtófogadáson számollak be a Béke Világtanács stockholmi tilésérfíl a magyar küldöttek Az Országos Béketanács szerdán délelőtt sajtófogadást rendezett a Művészeti Szövetségek Házában. A sajtófogadáson megjelent Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke/ Nánási László, az Országos Béke- tanács alelnöke, Péter János refor­mátus püspök, a Béke 'Világtanács tagja, Bugár Jánosné, az Országos Béketanács titkára. Ratkó Anna, a SZOT titkára. Vető Lajos és De- zséri László evangélikus püspökök, Horváth Ricbárd protonotárius kanonok, a katolikus papok orszá­gos békebizottságának alelnöke, Pásztor Béla. a KXOSZ elnöke, az OBT több más tagja, továbbá a magyar békemozgalom, a társadal­mi és kulturális élet számos más képviselője, a sajtó és a rádió munkíjtársai.j Nás2fi László megnyitó szavai után a Béke Világtanács stockhol­mi üléséről Péter János számolt be. A stockholmi ülésszak érdeklődé­sének középpontjában — mondotta többek között — az európai béke biztosítása, a német egység békés megteremtése* Nyugat-Németor­szág felfegyverzésének elhárítása állt. A tárgyalások minden egyéb kérdése ezzel a témával függött ösz­sze. A stockholmi ülésen meghirdetett terv, hogy a jövő év első felében, május végén, a világ minden béke­szerető mozgalmának képviselőit gyűlésre hívják egybe, sokat ígér s békés kibontakozás tekintetében. A tömegpusztító fegyverek eltiltá­sa, a fegyverkezés csökkentése, a kollektív biztonság terve, a külön­böző rendszerek békés együttélésé­nek terve, a feszültséget okozó kér­dések tárgyalások útján történő ren­dezése olyan egyetemes igénye ma már a békére vágyó népek közvéle­ményének, hogy ezek ellen már nem lehet cselekedni, s viszont a népek tömegei ezek érdekében min­den áldozatos vállalkozásra készek. Ezután Bugár Jánosné, az Orszá­gos Béketanács titkára szólalt fel. Bevezetőben arról beszélt, hogy a stockholmi értekezlet után miben látja a magyar békemozgalom leg­fontosabb feladatait. A Béke Világtanács ülésén — mondotta — nagyon sok kérdés ve­tődött fel, de a központi kérdés a Nyugat-Németország felfegyverzése elleni tiltakozás volt. Éppen ezért, amellett, hogy az egyéb nemzetközi kérdéseket nem vesszük le a napi­rendről — főerőinket, a békemozga­lom figyelmét a nyugatnémet fel­fegyverzés elleni tiltakozásra kíván­juk fordítani. Ez nemcsak a stock­holmi ülés alapján válik/ halasztha­tatlan feladatunkká, hanem ugyaneb­ben az Iránjában hatnak azok az ál­lásfoglalások is, amelyek napjaink­ban a moszkvai értekezleten meg­nyilatkoznak. A stockholmi értekezlet központi gondolata: „Egyesíteni minden erőt, amíg nem késő!“' — ránk is nagy­mértékben vonatkozik. Fel kell tárnunk a nyugatnémet felfegyverzés reális veszélyét, meg kell mutatnunk annak minden vo­natkozását, ugyanakkor meg kell mutatnunk azokat az erőket is, amelyek képesek a felfegyverzés el­mondotta, milyen feladatokat rónak a magyar békemozgalomra a Béke­világtanács szervezeti határozatai. Végezetül Bugár Jánosné elmon­dotta: javasolják a Bébe Világta- nácsnaík, hogy 1956-ban iktassa a nagy évfordulók közé Bartók Béla születésének hetvenedik évforduló­ját. Ezután Péter János válaszolt a sajtó képviselőinek néhány kérdésé­re. orvos, tanító a német felfegyverzés ellen tiltakozó levelet intézett a hot- land parlamenthez. • A 1‘Huroanité statisztikai kimuta­tást közöl arról, hogy milyen óriási emberveszteséget és anyagi kárt okozott Franciaországnak az agresz- szív német militarizmus. A hitleris­ta csapatok a második világháború­ban 700.000 franciát öltek meg, akik közül 150.000 polgári személy volt. Hárommillió francia került fogoly­táborokba és a náci gyüjtőtáborok- ba. A hitlerista gyújtogatok elpusz­títottak 544 várost és falut; egész Franciaország területén 1.785.000 ház rombadőlt vagy megrongálódott, 1.400.000 hektár szántóföld pedig megművelhetetlenné vált. Francia- ország területén 36.000 emléktábla hirdeti a hitleri megszáll |t elleni harcban elesettek emlékét. Ä nyugatnémet válogatott úiabb veresége A nemzetközi labdarugó körökben nagy érdeklődéssel várt Anglia— Nyugatnémetország nemzetek kö­zötti válogatott labdarugó mérkőzés­re szerdán délután került sor Lon­donban, a Wembley-i stadionban. A világbajnok nyugatnémet csapat Londonban is vesztesként hagyta el a pályát. lOO.OOo néző előtt lefolyt mérkőzés végső eredménye: Anglia—Nyugat­németország 3:1 (1:0). (Miskolc és környéke ellenállási mozgalmáról) III. A Sujóparton az egyik leventefoglalkozá­son Szabó Lajos tájékoz­tatta a fiatalokat a nem­zetőr zászlóalj felállítá­sáról. De nem közölte velük a tervet és a ké­sőbbi célt. A fiatalok túlnyomó többsége a nyi­lasok agitációja ellenére mellénk állt. Elmond­tuk nekik ezen a délelőtti foglalkozáson hogy el kell mennünk a Szepesi laktanyába az ottlévő fegyverek átvételére. Szabó Lajos kijelentette a fiuknak.: lehetséges, hogy fegyveres harcra fog kerülni a sor, de a fiuk ezt is becsülettel vállal­ták és a hírt örömmel fogadták. így indultunk el a Szepesi laktanyába a városon keresztül századkötelékben; kb. 80—100 fiatal volt együtt és nyilasellenes nótákat énekelve vonultunk. A századot én vezettem, Szabó Lajos az útszélen kísért bennünket. A fiatalok megbízható részé­nél fégyver volt, számítva az esetleges támadás­ra. A nyilasok útközben többször megállítottak bennünket. Igazoltatni akartak engem, de a fiuk valósággal elsöpörték őket az útból. Ha nagyon erőszakoskodtak, akkor Szabó Lajoshoz küldtem őket. A Szabó Lajos által összegyűjtött fegy­vereket úgy osztottuk el Varró, Jelinek és Rud- jánszky barátommal, hogy a legjobb fegyvereket, különösen a hadipuskákat, töltényeket és kézi­gránátokat — az előzőleg megfigyelt és nyilván­tartásba vett legmegbízhatóbb fiataloknak ad­tuk át. A leventepuskákat a «Nemzetőr» zászló­aljnak azok a tagjai kapták meg, akik nem vol­tak az ellenállási mozgalom tagjai. A fegyverek kiosztása után végigsétáltunk a főutcán és a főbb útvonalakon, hogy belekös­sünk a nyilasokba. Séta közben oldalba lökdös- tük őket, letéptük róluk a nyilas karszalagot. Fellépésünk meglepte őket. Koródi, a város nyi­las vezetője kb. 30—40 kerékpáros nyilas brigan- tival ellenünk akart jönni, de látva, hogy a vá­rosháza előtti téren Szabó Lajos mellett kb. 80—100 fő gyülekezik, nem mert fellépni. «Test­vérinek szólított és meg akart nyerni bennün­ket, majd félrehívta Szabó Lajost, megkérdezte: tud-e arról, hogy 200 zsidó éjjel ejtőernyővel le- száilva el akarta foglalni a várost? Szabó Lajos csak mosolygott: «Maguk a zsidókat gyáváknak nevezik, akkor miért félnek most tőlük? — kér­dezte gúnyosan. — Itt vannak maguk és majd megvédik a várost.» Koródi testvér és «hős» tár­sai erre otthagytak bennünket, vállukon cipelve összetört kerékpárjukat. Ez volt az első bemutatkozásunk, amely elég jól sikerült. Á szégyenbe Koródi természete­sen nem nyugodott bele, jelentést tett a Gesta­pónak. Szabó Lajosnak jelentkezni kellett a Csengeri u. 2. sz. alatti Gestapo parancsnoksá­gon és rendkívül bátran el is ment. Szabó La­jos esetéről több partizán tudomást szerzett. El­határoztam, hogy ha Szabó Lajos nem tér visz- sza, akkor a Gestapo épülete a levegőbe repül. Szabót a Gestapo főnöke hallgatta ki, több kér­dést tett fel neki, de látta, hogy «csak» egy ta"- talékos őrmesterrel áll szemben, akit «művelet­lennek» tartott, ezért csupán kioktatta és figyel­meztette, hogy mint katona, segítsen a nyilasok­nak és ezután elengedte. A «nemzetőr» zászlósiját úgy töltöttük fel, hogy Szabó Lajos beosztását felhasználva, «SAS - behivót készített, a számunkra megbízható fiataloknak és az ingadozóknak, hogy megment­se őket az elhurcolástól. A behívókat elküldtük a fiataloknak. Közülük válogatta ki Szabó La­jos a megbízható elemeket és beszervezte őket a partizán csoportba, mint pl. Juhász Zoltánt, Áfra Györgyöt és még több fiatalt. A «nemzetőr» zászlóalj Szabó Lajos által irányított csoportjának tagjai területekre voltak beosztva és jelszót kaptak, így látták el járőr- szolgálatukat. A csoport egy része — közte a vakmerő Juhász Zoltán és Áfra Béla, a csendes és mindig halkszavú Varró Lajos, valamint Ko­vács György, ifj. Kiss Gusztáv és jómagam is — a főpósta épületéhez került őrségbe. A cél természetesen a posta épületé­nek megmentése volt. A németek a posta fel- robbantását az épület hátsó bejáratának egyik részénél tervezték. Sokat gondolkodtam Varró, Juhász és Áfra barátommal együtt, hogy mit te­gyünk? Az egyes épületrészekben elhelyezett robbanóanyagokhoz külön gyujtózsinór vezetett és az egész épületet egy központi berendezés robbantotta volna. A postaszolgálat még rende­sen működött és rajtunk kívül nem őrizte senki. Találkoztam két idősebb postai munkással, akik szintén arról beszélgettek, hogyan lehetne megmenteni a posta épületét. Beszélgetésüket kihallgatva, mint megbízható embereket beszer­veztem és tájékoztattam őket a robbanóanyag el­helyezéséről. A terv a következő volt: a központi robbantó berendezést sértetlenül hagyjuk *- mert a németek ezt bizonyos időközben ellen­őrizhetik —, de megbénítjuk az egyes épületré­szekhez vezető gyujtózsi- nórt. A két postai mun­kás segítségével másnap hajnalban a gyujtózsi- nórból több métert ki­vágtunk és helyette betol- dottunk más kábelt, ame­lyet hasonló szigetelés­sel láttunk el, nehogy észrevegyék. A központi berendezés megbénítását az utolsó pillanatra terveztük. Közöltem — az előttem a mai napig ismeretlen, becsületes — két postai munkással, hogy a kapcsolatot fenntartom velük és időköz­ben felkeresem őket; Ennek a csoportnak az illegális szállása a főposta mellett lévő Debreczenyi utcában volt, egy elhurcolt és később kivégzett kiváló zsidó orvos lakásában. Velünk lakott az orvos fia és leánya, akiket megvédtünk az elhurcolástól, de őriztük a lakás berendezését is. A nyilasok a városvezető utasítására a nem­zetőrség egyes tagjainál és a Szepesi laktanyá­ban (itt volt a nemzetőrség parancsnokság) ház­kutatást tartottak. Ez alkalommal elvették tar­talékolt két láda lőszerünket is. Mivel a lőszerre szükségünk volt, Szabó Lajos kidolgozta a lő­szer visszaszerzésének tervét, amely a követke­ző volt: Szabó Lajos, mint a levenleparancsnok- ság beosztottja, elkészített egy hivatalos igazo­lást arról, hogy a nyilasok által elkobzott lőszer honvédségi tulajdon és azt adják vissza. Ezt az igazolást a leventeparancsnokság egyik tartalé­kos tisztje, Rácz fhdgy. aláírta és pecséttel lát­ta el. Elindulás előtt Szabó Lajos magához vet­te szolgálati pisztolyát és egy kézigránátot. Én — Varró Lajossal együtt — egy-egv hadipuskát és két-két kézigránátot vettem magamhoz. Elin­dulásunkat és célunkat közöltük egy-két parti­zánnal, majd elmentünk a lőszerért a Sötét-kapu felett lévő nyilasszékházba. A ház előtt egy su- hanc állt őrségben, aki minden igazolás nélkül felengedett bennünket az emeletre. Amikor be­értünk az ajtón, éppen nagy veszekedés volt a teremben. A nyilasok arról vitatkoztak, hogy az elrabolt zsidó holmikat hogyan osztják fel ma­guk között. Szidták a nemzetőröket — bennün­ket —, mert megakadályoztuk rablásukat, mint pl.: a Hetényi-féle ékszerüzletben. A szomszM szobában a nyilasvezetők tanácskoztak. Éppen arról volt szó, hogy a nemzetőrség egy része megbízhatatlan, kommunista «csőcselék». Nagy meglepetésünkre itt volt Koródi is, a nyilas vá­rosvezető, akivel már egyszer nem a legkívá» - tosabb körülmények között találkoztunk (Folytatjuk.) len tüta/kozni. Ezt tekinti az Orszá­gos Béketanács, a magyar bákemoz- galom az elkövetkezendő időszak legfontosabb feladatának. — Ki kell emelnünk — hangoz­tatta, — hogy azoknak a nagy fel­adatoknak a megoldása, amelyeket a kormányprogram népünk elé állí­tott, csak úgy képzelhető el, ha min­den erőnket megfeszítjük a békéért vívott harcban. Bugár Jánosné a továbbiakban el-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents