Észak-Magyarország, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-15 / 296. szám

Szerda, 1954. december 15. ESZAKMAGYARORSZAQ 5 A megyei pártbizottság nagyaktivaiilése (Folytatás a 4. oldalról) helytállásra. Példamutatást kell követelnünk a magánéletben, a családi életben is minden kom­munistától. A legutóbbi kommunista nőaktíva ezt elsősorban a kommunista veze­tőktől követelte igen helyesen. Min­den kommunista vezető a 8 órás munkaidőn túl is kommunista ma­rad, tehát azután is példás életet kelt követelnünk tőlük! H Áldozatkészségre! Ez a szó so- * * hasem hiányozhat a kommu­nisták szótárából, különösen nem hiányozhat a hivatásos forradalmá­rok szótárából. A hivatásos forradal­mároknak mindenkor alá kell ren­delniük egyéni érdekeiket a párt, a munkásosztály és a nép érdekeinek. Sztálin elvtárs nem véletlenül húz­ta alá, hogy a kommunisták különös anyagból vannak gyúrva és ők az áldozatkészség példaképei. Ma ez el­sősorban azt jelenti, hogy a kommu­nistáknak keffl önként jelentkezni falusi munkára, mert eddig kevés káder ment falura, hogy ott segítsen a szocializmus alapjainak lerakásá­ban. £> Az állami, népi tulajdon hűsé- ges védelmére! Különösen az állami gazdaságokban, a kereskede­lemiben, az építőiparban dolgozó kommunistákat kell erre figyelmez­tetni! Q Szerénységre! Ez volt és ez kell, hogv legyen a jövőben is a kommunisták legnagyobb erénye. Ezt azoknak a figyelmébe kell aján­lani, akik úgy állítják be egyes pa­naszok elintézését, hogy azt „én-’ in­téztem el és nem a tanács, vagy a tanács végrehajtó bizottsága! To­vábbá azoknak kell megszívlelni, akik fennhéjázva, lóhátról beszélnek az emberekkel. "1A Feddhetetlen, közéleti sze- replésre, ami legyen mentes minden korrupciótól, megvesztege­téstől és főleg a „rokonizmustól.-’ “I 1 Forradalmi optimizmusra! Ügyünk igazába és a végső győzelembe vetett feltétlen hitre és bizalomra! Egyes pártfunkcionáriu­sok, mint a hódoscsépányj, sajóné- meti és bükkmogyorósdi párt titká­rok, — talán a párt őszinte bírálatá­tól, vagy az ellenség fenyegetésétől megijedve — lemondtak funkciójuk­ról. Ezek az elvtársak akkor adják fel a harcot, amikor a proletárdikta­túra szakadatlanul erősödik és or­szág világ előtt bebizonyítottuk 10 év eredményeivel, hogy jobban, hoz­záértőbben kormányozzuk az orszá­got, mint a burzsoázia pártjai! Rákosi és Dimitrov elvtársak a fa­sizmus tobzódásának teljében, ellen­ségtől körülzárva vágták fasiszta bi- ráik és hóhéraik szemébe: történjen velünk bármi, a kommunizmus győzni fog! Napjainkban az ő szavaikat iga­zolta a történelem. Nem nekünk hanem ellenségeinknek kell visszatán- colniok, megfutamodniok pusztí­tó csapásaink elöl. Napjainkban már nemcsak Európát járja be a kommunizmus kísérlete (mint a Kommunista Kiáltvány szüle­tésekor), hanem az egész világot. Ezért reszkessenek — és reszketnek ls ~ a burzsoák! Ezért nem lehet kishitű egyetlen párttagunk sem. Kedves Elvtársak! A megyei pártvégrehajtó bizottság beszámolója arra hívja fel a pártak- tiva figyelmét, hogy pártéletünk homlokterébe kell állítani: a kom­munisták akarat és cselekvési egy­ségének megszilárdítását, példamu­tatásra való nevelésüket. A megyei pártvégrehajtó bizottság, a megyei pártbizottság szeptember 18-i határozata alapján azt a meg­győződését fejezi ki: ha a borsodi kommunisták sex-ege egy nótaszóra menetel és egyszerre lép, akkor nincs az a nehézség, amit le ne küzdene a júniusi politika vég­rehajtása érdekében. A megyei pártvégrehajtó bizottság úgy véli, most mindenekelőtt ei-- i-e van szükség a júniusi politika kö­vetkezetes végrehajtásához! &W- „esMidzs nap“ DemjÉn főmérnökkel A DIMÁVAG Gépgyár főmér­nökének szobája úgyszólván a gyár szíve. Az őszülő halántékú. de fiatalos arcú Demjén József fő­mérnök asztalán négy telefon, piros és fekete gombok tömkelegé. A fa­lon három kép az üzemről. Velük szemben hatalmas szekrény, az üvegpolcokon gépalkatrészek — nyilván a DIMÁVAG gyártmányai. A szobában az íróasztalon kívül még egy hosszabb asztal áll; jóné- hány tárgyalófél elfér mellette. — Minden időpontra jut belőlük. Ál­landóan berreg a telefon, nyitják- csukják az ajtót. Lám csak, alighogy Demjén elv­társ hozzákezd a posta feldolgozásá­hoz, csöng a telefon. — Igen, igen, az aluminiumcsövek behúzása... a VKV — most valami nagyon titokzatos technikai vonat­kozású szóhalmaz következik, amit műszaki dolgokban járatlan fülem nem tud megfejteni. Aztán: — Tó, jó, el lesz intézve. TTjabb telefon: ^ — Ez neked rémhír, hogv megkapod a prémiumot? Az a fol­tos, hogy teljesítetted a tervet. Igen, igen, gondoskodunk, minden becsü­letes műszaki vezetőről. Elintéztük... Újabb, s újabb telefon, „Meglesz”, „elintézzük”, „meg fog­juk csinálni“. Ez minden beszélge­tés lezárása. Telik a főmérnök mia- denttudó jegyzetkönyvecskéje. És jönnek, egyre jönnek a felek. Zágoni elvtárs a szerkesztésből két újítási javaslatot hoz. Elég kürz a a rajz. — Igen, az elgondolás helyes, a kidolgozást a főtechnológussal meg kell beszélni. Ez a másik nem túlsá­gosan érdekes, a MÁV-hoz kell be­nyújtani. De nem nagyon sikerült ötlet. Pillanatok alatt kiismeri magát a legszövevényesebb dolgokban is és villámgyorsan dönt. Jön az üb elnök, a szokásos rövid reggeli beszélgetésre. Nincs köztük hosszúlére engedett terefere. Mind­kettőjüknek sok a dolga és intézi ki­ki a magáét. IVf őst levelek diktálása követke- zik. Közben be-bekukkant Nagy elvtárs, a műszaki titkár és hol ennek, hol annak kelt megje­lenni rövid „raportra-'. Jön Szirti elvtárs, a vasszerkezeti gyárrészleg­től. Sári elvtárs a kovácsoló mű­helyből. Egy kooperációs munkáról folyik a szó. Csendes vita fejlődik ki, Demjén elvtárs azonban gyorsan elvágja a gordiuszi csomót: — Szirti elvtárs. december 18-á-a leszabjátok az eke-kormány lemezt; ti pedig Sári eivtárs, lehajlítjátok de­cember 21-ére. Rendben van így? — Rendben — s a két műszak- vezető megnyugodva távozik. Ismét két „kényes“ ügy. Túlóra­kérés sürgős munkához. Nem, szó sem lehet róla ... béralaptúllépás... csak minisztériumi engedéllyel . Aztán az N. gyáregységtől pro­grammódosítás kérés. Szintén fogós dolog. Két tárcsázás: — Rendben van. Elvtársak, hozzájárulok a ké­réshez. Egy kétségbeesett arcú ügy. fél a vegyiműveket szerelő vállalat­tól. Valami különleges furatról be­szél. — Főmérnök elvtárs, csak az Önök különleges gépével lehet elvé­gezni. — Hm, hm, nehéz ügy. — Ujab’o két telefon. — Ezt a munkát csak februárra tudjuk vállalni. — A másik kettőt nem lehetne? — Nem! — Az ilyen határozott­sággal szemben nincs apelláta. 1 smét Herregés. A vonal túlsó végéről először magabízó, a'- tán mind gyengébbé váló.hang. Hát bizony nehéz is vitatkozni: — Meg­mondtam már, parancs az parancs. Béralaptúllépést nem engedélyezhe­tünk ... Nem fogadod el! Nem le­het... A DIMÁVAG-nak mindössze 500 túlórát engedélyeztek, mindenki erre spórol. Szó sem lehet róla. Bírál, de közben dicsérni is tud: — Feri bácsi, még mindig valami nincs rendjén nálatok, az N. egység­nél azzal az újítással. Nézzetek utá­na ... Tirátok nagyon számítok. Sok függ tőletek, hogy teljesítitek a ter­vet Az ebédet szobájában fogyasztja el. Ekkor jut öt perce a család számára is — telefonon. C* lindulunk a szokásos napiköi­■*“' sétára az üzembe. Szinte minden gépnél megállítják és ő tü­relmesen, érdeklődve figyeli a ter­melést, a dolgozók életét érintő pro­blémákat. Zöldhelyi Elemér szere­lővel meg Láza Feri bácsi előmun- kással a prémiumot számolgatja. Héti elvtárstól aziránt érdeklődik, hogy állnak az exportra kerülő gép szerelésével. Neidich Rudolf tanácso­kat kap. mikép ossza el gazdaságo­san az embereit. Zsitnyák elvtárssai, az egyik legjobb szerelővel a totórói tréfál. File Miklós, az M. gyáregy­ség vezetője azt mutogatja, hova ál­lítják az új gépeket. Most egv ma­gas, szemüveges férfi előtt állunk. Alapos fejmosást kap. — Nem sze. gyelled magad a múltkori kikülde­tés miatt? Ismét rejtelmes műszaki nyelven folytatott kioktatás követ­kezik. Istenemre, nem szeretnék a magas bajuszos helyében lenni. Mást se tud mondani, csak nagyon hiva­talosan és röviden: Tudomásul ve­szem. T ikusz Alekszandr lengyel mér- nők állítja meg, aki egy ex­portmegrendelést vesz át. Azt mondja el, hogy milyen igényeket támaszt a magnezitpi-és átvételénél. Végefelé járunk a munkaidőnek. — Csendes nap volt a mai — mondja Demjén elvtárs. Irodájában három óra alatt 12-en fordultak meg és legalább ennyi ügyet bonyolított le telefonon. Utá­na négy üzemegységet látogatott meg, tömérdek levelet fogalmazom meg és diktált le és ki tudná meg­mondani, hány ügyet intézett el? Hát igen, nála ez csendes nap volt! S. L. ^Bareia. Sándor: GYŐZELEM IAKTABÁJON Vasárnapi számunkban közöltük taktabáji riportunk első részét. Taktabájon Csugány József és né­hány kommunista vezetésével 1952. őszén megalakult a termelőszövetke­zet. Százhatvan tag, legnagyobbré- szük új, jobb életet kereső újgazda megkezdte a harcot a jebbért . . . Természetesen nem pihentek a fa!u tehetősei, kulákjai sem. Ahol csak lehet, ártottak a termelőszövetkezet­nek, s az új kormányprogram okozta pillanatnyi bizonytalanságot kihasz­nálva sikerült is felbomlasztaniok a termelőszövetkezetet. Csugány Jó­zsef, a tsz elnöke egyedül maradt, bár sokan az újgazdák, a becsületes tagok közül vele éreztek..; II. rész. Mégis voltak akik szótlanul álltak ott, a templom előtti téren. Akik nem helyeseltek, csak hall­gattak lehajtott fejjel, s nem tud­ták mit tegyenek... A szivük húzta vissza őket oda, ahol, hóna­pokon át tervezték a jövőt, a szeb­bet, a jobbat. Akik már szinte biz­tosak voltak abban, hogy csak ez az egyedüli helyes út... Ott állt Bárány László lehajtott fejjel, s gondolkodott..; — Hát ennyi lett Volna? Hát ismét vissza az alig semmihez? Hát ezért gürcöltünk volna eddig? Csugány Józsi! Mi lesz, mi lesz? Tán a gyerekeimen soha se lesz új ruha? A kamarám nem lesz tele soha? Tégy valamit Csugány Józsi, tegyetek valamit. Hiszen úgy bíztam bennetek, mint soha senkiben. De a szája hangta­lan maradt, s mintahogy ősszel, most is ment, a többiek után ... S kilépett úgyszólván mindenki. Maradt a termelőszövetkezetben, szinte egyedül Csugány József..: Hanem azért dolgoztak tovább, de már ki-ki másként... Készültek az első zárszámadásra ... Úgy látszott, Szentpéteriék győzelmet arattak .:. De rettenetes nagy gonddal jár néha az élet... Azon a nyárvégen ezernyi gonddal küzködve jöttek- mentek Taktabájon az emberek ..: Hát eddig tartott volna ? Ki tud el­igazodni még sajátmagával is .». Kihez forduljanak most tanácsért? Szentpéteriékhez semmiesetre se ... Azokra a hangokra hallgassanak, amelyek kintről érkeznek a faluba, hogy: — Lépjetek ki a termelőszö­vetkezetből, mert két hét múlva itt vannak az angolok? Higyjék a mendemondát, hogy immár csak napok kérdése, megszűnik a párt? — Nem, az mégse lehet, mert hi­szen a párt adta a földet, s hogy eddig boldogultak, azt is a párt­nak köszövhetik ... Mi legyen hát’ Mi legyen hát? — visszhangozta Csugány József, Dohos, meg a töb­bi kommunista szívdobbanása is .: Mi legyen ..; Lám, nem segít sen­ki! Hagyjunk menni mindent a maga utján? Nézzük továbbra is Bárány hiányosöltözékű gyerme­keit, meg a többi újgazda kínlódá­sát? Nem, ezt nem szabad, nem le­het hagyni... És a vihar után né­hány nappal összeültek azok, akik­nek küzdelme, többéves küzdelme, úgy látszott semmi beveszett..; Nem engedni, nem engedni. Be­szélni kell az emberekkel. Elsősor­ban azokkal, akik jó dolgosok, tö­rekvők, akik józan ésszel gondol­koznak, s csak arra hallgatnak ... Ahogy előre számítgatták, a zár­számadás nem is lesz rossz. Aki dolgozott, bőven részesedik. Itt kell hát elsősorban a kiindulás gyöke­rét keresni... És Csugányék újra­kezdték, amit egy éve már elvégez­tek ... Mentek embertől emberhez. „Ne hallgassatok a mendemondára. Az új kormányprogram nekünk, a termelőszövetkezeteknek nagyobb segítséget nyújt. Számoljunk csak, nézzük meg, mennyi lesz a jövedel­münk?” S beszéltek, számoltak, heteken keresztül, úgyszólván éjt nappá téve ... Hiszen tudták Csu­gányék, hogy nem is lesz ez olyan nehéz, mint az elmúlt ősszel ’mit. Nem, mert ha az épület rombadőlt is. ha a falakat porig döntötte is a vihar, az alap megvan. A gondolat ott él az emberekben... Lám, hiába léptek ki, össze-össze jönnek... Égy esztendő alatt hozzászoktak, ho°v könnyebb effvütt. Több szem többet lát, több kéz erősebb . .: S ez mind, mind az ügyet segíti :: No és az elég jó zárszámadási ki­látások .. : Munkához láttak és nem eredménytelenül. Két hónappal az emlékeze­tes nap után Csugány József maga elé tette az üres papírlapot, s fel­írta rá szép, rajzolt betűkkel: „A Béke termelőszövetkezet megalakí­tok Taktabáj, 1953.” ;..S néhány nap múlva a felírás alatt tizenhá­rom név sorakozott: Csugány Jó­zsef, Seres Sámuel, Szalay Sámuel és még tíz középparaszt neve ::: — Újra kezdjük, Józsi? Gondo­lod, hogy jobb lesz, — kérdezték Csugányt. — Jobb, bizonyosan jobb. Most már megnézzük, kik kerülhetnek közénk ... Most már betonbók vas­betonból építjük a falakat... S a vasbetont a párt, a kormány adja hozzá ... S Taktabájon új forrada- lom kezdődött. Alaposabb az egy évvel előttinél. Nem olyan mozgal­mas, nem olyan mutatványos, de tartalmasabb, ünnepélyesebb... Az emberek ismét összedugták fejüket, kint a földeken 'másról sem esett szó, csak a csoportról... A kilé­pőknek kiadunk mindent. Vigyék és boldoguljanak. Egy év múlva más­ként beszélnek majd, tudom, hogy másként, — biztatta az embereket Csugány és Kicsi egyaránt. Azután az új tagság elindult, ki erre, ki arra ... Nem eredménytelenül. Akik becsülettel dolgoztak egész nyáron, akik maguk sem tudták volna megmagyarázni, miért tették, amit tettek, csak szinte gondolkozás nél­kül a tömeg után mentek, öröm­mel írták alá újra a belépési nyilat­kozatot ... Tamás József, az öreg Bozsvai bácsi, a fia, László, jöttek sorba egymásután .:; Jött, újra bi- zodalommal tele Bárány László, há­rom hét alatt összesen hatvanné­gyen ... S amikor a zárszámadásra került a sor, az emlékezetes takta­báji vacsorára, ahol már örömmel képviseltették magukat a járási ta­nács tagjai is, nem kevesebb, mint tizennégyen. Csugány bejelentette: — Hatvannégyen továbbmegyünk a megkezdett úton. Továbbmegyünk, s meglátjátok, jövőre legalább há­rom hízottsertés röfög majd min­den tag udvarán, tízmázsaszámra viszik haza a terményt, ezresével a pénzt.. ; Soha ne hallgassatok rám többet, ha nem ígv lesz .:: A kilépettek, nevetve hallgatták, gú­nyos mosollyal, de hatvannégyen, az új Béke tagsága, komolyan, ma­gabiztosan ült a helyén. Elhitte, amit Csugánv mondott, elhitte, az­után megerősítette. ..Ugv lesz, ahogv Csugány Józsi mondta. De azután ne ránk ormliatok maid. hanem magatokra.” S újra benéne- sedtek a gazdasági udvar istállói, meiea párát leheltek a iólsondozott állatok, s az emberek szíve tele lett meleg hizodalommal. erős akarat- fal. s olyan hittel, amelyet csak a kommunisták tudnak az emberek szívébe önteni .;: Kisebb, de egységesebb, har­cosabb család ..: Kevesebb föld. kevesebb haszonállat, de egy aka­rat, nagy akarat... S onnan mesz- sziről, az ország szíve felől egyre érkezett a segítség, a biztatás. Ke­vesebb beadás, kedvezmény ked­vezmény után ... Dolgozzatok csak taktabáji Béke veteránjai, becsüle­tes, odaadó tagjai: Bárány László, Tassonyi bácsi, Tamás József... Dolgozzatok csak, de észszerűen. Adjátok meg a földnek, amit kér.. Meglátjátok, meghozza gyümölcsét. Harc indult, újabb kemény, de eredményes hárc. A tagság maga választott hozzáértő, tekintélyes brigádvezetőket. Porkoláb Béni, Kiss elvtárs, Mihalik József évti­zedes tapasztalataikat, minden tu­dásukat, a szívüket vitték bele a munkába ... S nem egyszer elgon­dolkozva álltak meg az emberek a dús hasznot ígérő földtáblák szé­lén ... íme, a miénk ... Hol van már a tavalyi nyár, a tavalyi min­dennapos veszedelem ... Hol van a tagság széthúzása, az egymásiránti negnemértés, a lenézés... A múlté mind, mind... Nem kelt már haj­nali két órakor Csugány. Nem kel­leti már az embereket noszogatni, hajtani a munkába. Ment mindenki hajnalok hajnalán szívesen, öröm­mel. A hatvannégy tag egy lett, eggyéforrt... Mert a haszonvágy, az egyre jobb utáni vágy mellett ott élt bennük a „csakazértis”... „Megmutatjuk nektek, akik fel akartátok dúlni a mi boldogságun­kat, a magunktervezte, magunképi- tette jövőt... Megmutatjuk nek­tek Szentpéteri, Osváth Sándor, s akik nekik hittetek, hogy Bárány László gyerekei nem rongyoskod­nak tovább. Nem áhítoznak többé a más kenyerére. De több l°sz ne­kik, mint nektek, Osváth Sándor Több és jobb ... Csakazértis ...” S a győzelmet áhitozó kis hadsereg élén ott állt immár megderekaso- dott szálfaként, biztosan, Csugánv József. Nem herdálta már senki a közös vagyont, de úgy vigyáztak rá, mint tulajdon két szemükre. S ha segít­ségre volt szükség, megadták az újabb és újabb part- és kormánv- határozatok ... Műtrágya, gípierő . Mindent megkaptak azon pillanat­ban, ha kérték... És a taktabáji Béke földtábláin lett legdúsabb a gabona, leghatalmasabb a kukorica az egész Tisza-környéken .. . Látni kellett volna, hogy sürgötí-foreott Bozsvai bácsi a hatvan esztendeié­vel .:. Hogy őrizte, ápolta az álla­tikat Tassonvi bácsi S hova lettek az elmúlt év családi perpatvarai. Az asszony sivalkodása, hogy — kellett neked belépni, most oda minden ... Mentek hívás nélkül is a családtagok... S a hatvannégy termelőszövetkezeti családból nap mint nap száztízen indultak mun­kába ... Azután előlegosztás előleg- osztást ért... Kapott kl-ki bőven. A legtöbb család mindjárt építkez­ni kezdett. Rendbehozta portáját. Minden tag portája a falu díszévé vált... S a szorgos munka, a dú- s r termő földtáblá : gazdag, igen gazdag zárszámadást ígértek». j Sanda szemmel, de nem ellenséges, hanem csodálkozó tekintette] néz­tek a termelőszövetkezet felé, akik az őszön kiléptek. És Csugány Jó­zsef nem csodálkozott azon, hogy néhányan már jóelőre jelentkez­tek: — Ősszel belépünk mi is..; Taktabájon győzelem született.:: * Nemrégen tartotta a takta­báji Béke termelőszövetkezet évi zárszámadását. De nem egyszeri! zárszámadás volt ez. Sokkal több annál... Ünnep, olyan ünnep, amely csak ritkán van a faluban. Ünneplőbe öltözött lányok, asszo­nyok, férfiak, gyerekek gyülekeztek a palotának is beillő kultúrház- ban... Mindenkin valami új, va­lami szép, s az emberek szivében? Ki tudna arról számot adni, mit ér­zett Bárány László, amikor a nevét hallotta: — Ez esztendőben, becsü­letes, szorgalmas munkában kere­sett 29 mázsa 47 kiír búzát, 12 má­zsa 55 kiló árpát, 26 mázsa 54 kiló kukoricát, 1 mázsa 69 kiló cukrot, 39 liter olajat, 9 mázsa 82 kiló bur­gonyát, 26 mázsa szénát... Talán Bárány László nem is hallotta mér ■> továbbiakat, a pénzmennyiséget és egyéb járandóságot... Nem hal­lotta. s ugyan mi ezen a csodálkoz­nivaló ... Bárány László rneata- ’pha. amit k_-e:ett... S megtalál­ták mások is. Mihalik József, közel ■gv vagon terményt keresett. Ta­más .Jpzsef. Tassonvi bácsi, az öreg Bozsvai bácsi. Botvánszk' és a töb- h'ek sorban a.r.nvit kaptok amivit kerestek egv esztendő ólai4, Hogv öbbef nem is 'kívánnak S Csu- -ánv József elnök íjtelsónsk bd’P- 'ept-.tte- — A közös vprrvon ez esz» ’endpi i—ni xkőnk o>edrnéP' eként ■'’ösfölroiliv, f őri*4 - ] emelkedett ó menkinTodte k s ,’rvo, ■—• -11.' r- 4P_ Hptnt Egv oíllaopb'e kelj nsf O4 t mindenki . . Hárommillió forint . . ; Mácfejmi 11 jóval több. mint ecv esz- tendő-’ei ezelrt*. omiker -'-sped ram-n etkettn a la -> 4 C; pki off vök o zérszö—. — Ppí-t kö» Vptő íinnoneécJem elvan 1Z ’ elvan p.'p»l»ofte nop cá* rnír»t >■*->prí C-Vf'7'’1 »zen az estén — taktabáji győzel­met ; . :

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents