Észak-Magyarország, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-14 / 295. szám

ESZ AKMAG X AROKSZAG Kedd, 1954. december 14. ERDŐINK VÉDELMÉBEN HA ÉPÍTKEZNI akarunk, fára van szükségünk. Ha tüzet akarunk rakni: fa keli hozzá. Bútoraink fá­ból készülnek. Mindennapi éle tünkben nélkülözhetetlen anyag tehát a fa. S fával az erdők látnak eil bennünket. Borsod megyében van hazánk leg­nagyobb erdőterülete. 67.000 ka­taszteri holdny i, erdő borítja a Bükk és az Eperjes—Tokaji hegy­ség oldalait. Hatalmas terület ?z, ha arra gondolunk, hogy hazánk területének alig 13 százalékát bo­rítják erdők. Kevés, bizony ez na­gyon kevés. Hogy mennyire kevés, azt tapasztalhatjuk . mindennapi éteitünkbsn, amikor olykor-olykor bosszúsan állapítjuk meg: nehe­zen kapunk faanyagot, nehezen vá­sárolhatunk bútort. Hogy ezt a helyzetet, megszüntessük. hogy mielőbb enyhíthessünk rajta, erdő­re, minél több erdőre van szüksé­günk. Erdőnk pedig csak akkor lesz, ha mi magunk ültetünk, ha mi magunk gondozzuk a facseme­téket — ez mindannyiunk érdeke­igen ám, de mi nagvoo sokszor megfeledkezünk •' „mindarmyiunk érdekéről". Nem becsüljük _ meg ami van, s azt sem, ami lehetne belőle. Olyanformán cselekszünk, mint az éretlen gyermek, aki leta­possa a zsenge búzavetést, mert nem törődik a holnappal? Néhány példa arra, hogy mennyi­re nem becsüljük míg azt, ami van. Az erdőgazdaság számításai szerint körülbelül 80.000 forintnyi az a kár, amit évente falopások okoznak. Pedig, aki mselonia »■» államot, saiátmagát lopja meg. Ha azután építkezni akar, vagy bútor­ra van szüksége és nehéz hozzájut­ni, akkor még nekik áll feljebb, hogy: lám ez sincs, az sincs! Hogy hogy nem szólal irtsg ilyenkor lel- kiismerete, igazságérzete. AZ ERDÖGAZDASÄG őrizteti az erdőt, egy-egy kerületvezető er­dészhez azonban ezer-ezer hold­ny i terület tartozik. Nem tudja hát megakadályozni, hogy el ne vigyék a gályát, de sokszor a hatalmas élő fát is. Ez évben 154 olyan falopás történt Miskolc és környékének erdeiben, amikor tettenérték a tol­vajt. S ki tudja, hányszor érkeztek későn az erdőgazdaság dolgozói. Ez a dolog egyik oldala. A másik, ami­kor különböző szervek megakadá­lyozzák, hogy a fatolvajt leleplez­zék, amikor tehát állami, államha­talmi szerv támogatja a tolvajokat. Nem túlzás ez, egyáltalán nem. íme egv élő példa: Idős Császár József bükkszent­kereszfi gazda udvarán az erdőgaz. daság dolgozói három köbméter épületfát találtak. Császár József természetesen tagadta, hogy a fa lopott, s néhány nap múlva ta" nácsi.gazolást mutatott fel, amely­ben Drága István olvtárs. n tanács nevében igazolja, hogy idős Csá­szár József a saját erdejéből vá goft fát. Csakhogy Drága István az erdőgazdaságnak adott egy másik igazolást, amely bizonyítja, hogy egyetlen bükkszentkereszti lakos­nak sincs erdőterülete. Melyik írás mond hát igazat? A kivizsgálás so­ré) kiderült, hogy Császár két köbméter épület-szerfára utalványt kapott, egy köbméter fát pedig sa­ját beismerése szerint(ü) jogtalanul szerzett be, azaz az állami erdőből lopott..: Ami a legfelháborítóbb: Császárt felmentették azzal az in­dokolással, hogy a lopott fa_ fejlő­dőképtelen volt. s ez az első falo­pási esete... (Megkérdezhetné az ember: — tehát eavszrr mindenk’- nek szabad' büntetlenül lopni...!?) .. E®v másik eset: — Az erdész kéf dolgozó parasztot falopáson ért. 5 darab egyenkint 7 méteres tölgy­fát váetak ki. FI is vitték,, bíába til­takozott az erdész. A feljelentés nem já.rt eredménnvei. mert a két ember nyugodt lélekkel tagadott. Letagadták, hogy loptak, s a tör­vényt?!! nekik adott igazat, mivel­hogy ketten állították egvetlen er­désszel szemben, aki mellett, nem volt tanú. ..! Szabad hát fát lop­ni. csak egy hivatalos személynél több ne lássa.. .(?!) BESZÉDES PÉLDÁK bizo­nyítják azt ts. hogy nem úgy gon­doskodunk a holnapról, ahogy kel­lene. A miskolci erdőgazdaság és megyei üzemegységei ez esztöndő- ben is többmillió forintot költöttek erdőtelepítésre. Többmillió facse­mete indult fejlődésnek, hogy né­hány év múlva,, avagy csak évtized ■ ■ ii.in. mo> m.» --------­Majakovszkij; NEKI A TOLLAL! múlva már elegendő fánk legyen. S a jövő erdeit mi, akiknek szük­ségünk lesz majd rá — tönkretesz- szűk. Letapodjuk, kiirtjuk a facse­metéket. Bűntett ez, súlyos bűntett, amellyel szemben még olyan erély- lyel sem érvényesítjük a törvé­nyességet, mint a lopásoknál. íme néhány példa. A legtöbb kárt a csemetésben legelő lovak és szarvasmarhák okozzák. Ifjú Mezei János két lo­va 50 darab facsemetét eltaposott. Az abró rsemete • forintértékben nem sokat ér. A kár összesen 50.25 forint volt. S Mezei eKen a följe- Ifjryfcdst e^TitPkották, r* kár rcjpVólv- sége miatt. Ugyanígy az idős Körn­tet József elleni feljelentést is, ha­bár tinói 38 csemetét tettek tönkre. Nem büntet a törvény, mert a kár „kicsinek’' mondható. Úgy van, csak mondható, mert abból a cse­metéből fa lett volna! Hogy addig még sok víz left-Jvt volna a 'Ti­szán ...? Nem ígv van ez. hiszen akkor kiki nyugodt szívvel ereszti neki a csordát a csemetével beül­tetett területnek. Sók kicsi sokra megy. íme az erdőgazdaság jelen­tése: ,.A beültetett csengetésekben 80,000 forintnyi kárt okoztak ez évben legeltetéssel... Tessék csak büntetni a jövő eredetnek letip róit! Ha másként nem. kötelezni, hogy ültesse be a kártokozó, a tönkretett területet. Vagy még en­né1 is néldásabban1 Sok becsületes dolgozó segít az erdőgazdaságnak Felielentik a tol­va idkat. a legtöbb esetiben azonban a felietemtő névtelenül jelent Miért titkolja a nevét? Nem szégyen az, hanem dicsőség. Megtiszteltetés jár érte. Hiszen mindannyiunk érdeké­ben fáradozik. SOK KEDVES dal. vers, írás em­lékezik meg az erdőkről. Ki ne szeretné az erdőt nyáron, kirándu­lások alkalmával. Kit ne gyönyör­ködtetne el az erdőrengeteg, amely annyi hasznot hoz. Miért nem vi­gyázunk hát az erdőre? Telepít­sünk minél többet belőle. S ha va­lakit rajtakapunk, hogy lopja, ti­porja, vonjuk felelősségre! A tör­vény oedig legven a mostaninál sokkal szigorúbb! Hiszen a mi jö- vőnkről van szó! A begyűjtési miniszter rendeletileg szabályozta az 1954—55. évi termelési szerződések általános fettételeit- A begyűjtési miniszter 1954—55. gaz­dasági évre rendeletiben állapította meg a termelési szerződések általá­nos feltételeit. A rendelet számos, az eddiginél lényegesen nagyobb ked­vezményt biztosít a termelési szer­ződést kötő termelőszövetkezetek, termelőszövetkezeti csoportok és egyéni dolgozó parasztok részére. Az általános szerződési feltételek szerint a termeltető vállalat kamat­mentesen előlegezi a gépi szántás diját, hitelezi az igényelt műtrágya ellenértékét, a szükséges védőszere­ket. A termeltető vállalat a termelés elősegítése érdekében művelési elő­legét ad. Az előlegihiteleket a termés betakarítása és átadása után az el­számoláskor kamat nélkül vonják le. A termelés’ szerződést kötő terme­lők ezenkívül még jelentős egyéb kedvezményekben is részesülnek és egyes növények után természetbeni VI. juttatást kapnak. A szerződött terület és ezen felül minden kalasztrális hold szerződéses terület után további 0.5—2 kát. hold terü'et mentesül a terménybeadási kötelezettség alól. Egyes növénvek után az állat-, tojás- és baromfibe­adási kötelezettség alól a ténylegesen leszerződött terület teljesen mentesül, más növényeknél pedig a leszerző­dött területre eső állat-, tojás- és bairomfilbeadási kötelezettségjrjiefk csak 50 százalékát kell teljesíteni. Az általános szerződési feltételek a mezőgazdasági termelőszövetkeze­tek részére is igen sok, az eddiginél nagyobb kedvezményt jelentenek^ Az egyes növényekre vonatkozó — az általános szerződési feltételektől elférő rendelkezéseket a termelést szerződések különleges feltételei és termelési előírásai tartalmazzák. (MTI) Jugoszláv gazdasági tárgyalások A „TANJUG” szombaton jelentet­te, hogy januárban vagy februárban kereskedelmi tárgyalások kezdődnek Jugoszlávia és számos keleteurópai ország között. (MTI) Ma este aárul a kínai iparművésaeti kiállítás A miskolci Herman Ottó múzeum­ban rendezett kínai iparművészeti kiállítás példátlan érdeklődést vál­tott ki a város dolgozói körében. Vasárnap 2500 látogatója volt a ki-1 állításnak, amelyet eddig több mint 20 ezren tekintettek meg. A kiállí­tás ma, kedden délelőtt 9 órától estei 6 óráig van még nyitva, ez az utolsó alkalom tehát, hogy az érdeklődők megtekintsék. Este 6 órakor bezárul a gyönyörű tárlat, amelynek anya­gát Prágába szállítják. Majakovszkij a legnagyobb szovjet költő. Műveiben agitátori szen­vedéllyel dolgozta fel a legfrissebb aktualitásokat, a költészetet közel­hozta az élethez, a tömegekhez. Együtt élt az élettel. Korának nagy, vi­lágtörténelmi eseményei a lelkesedés, az ujjongás és a harag lángját gyújtották szívében és tollát eposzok, ódák megírására ihlették. A nagy események között azonban a „kis” témák mellett sem ment el hallga­tagon. Tudta, hogy a forradalom és az építés korszakához nemcsak hőj sok, zászlóvivők, valamint a rendszer megsemmisítésére törő ellensé- |ek tartoznak, hanem részesei a ko rnak az életnek azok a sekélyes, szürke figurái is, akik a zászlóvivők nyomában osonnak: a győzelem ha- j szonlesői, az eredmények tunya élv ezői, az ellenség akaratlan szövetsé- j gesei. Aki örül a hibáknak és a hit vány embereknek, az ellenség; aki azt hiszi, hogy legjobb szemethuny ni, az gyáva opportunista; aki fel­háborodik a hitványságokon és harcol ellenük, az igaz ember. Maja­kovszkij igaz ember volt: felháboro dott a hibák láttán és harcolt elle­nük éles szatíráival. Alábbi szatírája a haszonleső, főnökének kegyeit kergető ember­kékhez szól. Aktuális ez nálunk Is. Általános útmutató kezdő talpnyalóknak Minden Intézménynél Jól él a talpnyaló, Látják az ifjak, lám: ki talpat nyal. mint vízben a hal. s Irigyll egyik-másik: Ez az előadás A napirendhez! fény a setét éjben. így kell bevágódni, mint ezek a bácsik. De hogy’ figyel fel rád a felelős személy? A fonók ónja a hízelgést, ha sekély. Például előtte az ajtót kitárnod hülyeség. Hogy észreveszi? Ne Is álmodd! Kutyába se veszi e fáradságos tetted: azt hisz!, így kel! s hogy hivatalból tetted. Vagy más eset fezt Is rosszul kombináltad): főnöködnek ne fuvasd meg a pionír-trombitákat. Még meg is őrről. Azt mondja: — Nem szabad, hogy percenkint ünneplést csapjon a csapat. Okos ember ügyesen, finoman hízeleg. egy gyerek? De hol lesse el ezt egy süvölvény, Szegénykék, csak állnak, néznek, vakaróznak. íme hát az CTMUTATÓ IFJC TALPNYALÓKNAK. Egy példa. A főnők előad. lám: tágra tárul fel a hivatali bölcsesség tárháza. A vizespoharat fenékig üríti s beszédét még egy-két órába „sűríti”. Hirtelen a termen éles hang harsan át: „Tessék korlátozni a beszéd tartamát!” Mire te \ (<*« úgy, hogy padlót-falat rengetsz) üvóltSd: — ín leérek szót! Halljuk! Korlátozás nélkül, teljes egészében! — Légy nyugodt, nem hiába koptattad a szád. A főnök megjegyzi és felfigyel rád. Vagy hallod, hogy főnököd valamit firkál? Azonnal olvasd el a nyomtatott firkát. £s ha találkoztok, szemedet forgatva bámulj rá és mondd, szinte elolvadva:’ — óh! Én elolvastam. Nem jelentés — regény! Mit, regény? Mellette még a vers Is szegény! Mondja, nem őn frta az Antidühringet? Az is pár egész jő ötletet pendít meg, — Légy nyugodt: érdemes volt koptatni a szád. Felfigyel a főnök, és majd gondol rád. Vagy hölgyekkel látod? Pityókás Is kicsit? És fgy használja a hivatali kocsit? Kanyaríts gyors fali-cikket, Ifjú ember: „Ne ott takarékoskodjunk, ahol nem kell! Röhögnivalő és kicsinyes dolog. Szegény hivatalvezetőnk alig bírja cipelni egész nap gyalog a táskáját hivataltól hivatalig.” Biztos a sikered az élet szinpadánl Felfigyelnek rád és eredmény is van áml De hogyha más akarsz lenni, a disznóságokat nem ta'Pn*“0’ leplezd le ,. ordítva — láss is a szemeddel, hiszen arra való, vers szerint élj, hanem pont fordítva! s ne e Uj csehszlovák kormány Prága (TASZSZ) Csehszlovák Köztársaság kormá­ny^ az yj nemzetgyűlés megválasz­tásával kapcsolatban december 12-én VI. Hét lépés az ajtótól az ablakig, hét lépés vissza. Eztt tudom. Hányszor róttam már ezt a hét lépést cda-vissza a pan'kráci zár­kák fenyőpadlóján! Talán éppen ebben a zárkában ültem valamikor azért, mert nagyon is tisztán lát­tam, milyen veszélybe dönti a cseh nemzetet a cseh burzsoázia politi­kája! Most keresztrefeszítik nem­zetemet, zárkám ajtaja előtt német őrök siibakolnak, s valahol kint vak politikus párkák megint az árulás fonalát fonogatják. Hány évszázadra van szüksége az em­bernek ahhoz, hogy világosan lás­son? Hány ezer zárkán át kellett már az emberiségnek utat törnie a jövőbe? És hány ezer .van még hátra? Óh, Nehruda Jézuskája, az emberiség még mindig nem jutott végére a megváltáshoz vezető út­nak! De: már nem alszik, már nem alszik! Hét lépés oda, hét vissza. Az egyik falon felcsapható tábori ágy, a másikon szomorú kis barna polc, cserépedényekkel. Igen, ezt mind ismerem. Csak most kissé gépesí­tették a börtönt, központi fűtést vezettek be, a csöbröt WC váltotta fel, Főleg azonban az emberek, igen, főleg az emberek gépiesedtek el. Olyanok, mint az automaták, gombnyomásra, illetve a zárban megcsörrenő kulcs zajára vagy a kémlelő ablak nyitására — a fog­lyok, bármit is CEinéljanaík, felug­ranak, vigyáz.-,:co vágják magukat. Ha kicjríük a zárka ajtaja, a zér- kaosTMieesok egy szuszra fújja; m It! S F V r T K : „Achtung! Celecvozibnzehcikbe- légitmitdrájimanállesinordnung1’. Tehát a 267-es. Ez a mi zár­kánk. Ám itt az automata nem működik a szokott pontossággal. Csak ketten ugranak vigyázzba, én az ablak alatt a szalmazsákon fek­szem, a hasamon — egy hétig, két hétig, négy hétig, hat hétig — és lassan újraszületek: már meg tu­dom fordítani a fejem, már a ke­zem is fel tudom emelni, fel tudok könyökölni, sőt még azt is megkí­sérlem, hogy a hátamra feküdjek... Hát persze, leírni ezt határozottab­ban gyorsabban megy, mint végig­élni. A zárkában is változások tör­ténnek. Ajtónkra egy napon a hármas szám helyett kettest füg­gesztettek, most ugyanis csak ket­ten vagyunk. Karlik, a siratóéneket kornyikáló két férfi közül a fiata­labb eltűnt, csak jó szívének em­léke maradt velünk. Tulajdonkép­pen csak félálomban látom őt és egy Ottlétünknek csak utolsó két napjára emlékszem. Türelmesen, újra meg újra elmeséli élettörténe­tét, én újra meg újra elalszom elbeszélése közben. Karel Malecnek hívják, gépész a szállítókasoknál dolgozott valahol egy Hudlice melletti ércbányában, ahonnan robbanóanyagot .csempé­szett a cseh ellenállási mozgalom számára. Csaknem két éve már, LÖKNEK hogy letartóztatták. Most kerül bí­róság elé, talán Berlinbe viszik. Igen sok vádlott társa van, ki tud­ja, milyen sors vár rá. Otthon fe­lesége és két gyerek várja, szereti őket, nagyon is szereti, de — amint nem egyszer mondta — „hiába, kötelességem volt, nem te­hettem mást". Hosszú órákig elüldögél mellet­tem s egyre nógat, hogy egyek már valamit. Nem bírok enni. Szombaton aztán — már nyolca­dik napja lennék itt? — erőszak­hoz folyamodik: jelenti a Polizei- meisternek, hogy mióta itt vagyok, még egy falat sem volt a számban. A Polizeimeister, a pankráci fog­ház örökké borúshomlókú, gond­terhelt SS-egyenruhás felcsere, akinek tudta nélkül cseh orvos még egy aszpirint sem írhat fel, maga hoz egy bögre diétás levest, s ott strázsál, míg ki nem szürcsö- löm. Karlik nagyon meg van elé­gedve közbelépése sikerével és másnap már maga tölt belém egy bögre vasárnapi levest. De többre nem megy velem. Szétroncsolt ínyem még a vasár­napi gulyás kásává főtt krumpli­jával sem tud megbirkózni, da­gadt torkom minden szilárdabb falat ellen tiltakozik. — Még gulyást sem akar, még az se kell neki — siránkozik Kar- lfk és szomorúan csóválja a fejét, Aztán jóótvággyal nekilát ada­gomnak, de előbb becsületesen megfelezi „apá"-val. O, barátaim, ti, akik a negyven­kettes esztendőt nem a Pankrácban éltétek át, mit tudjátok ti, hogy is tudhatnátok, mi az a gulyás! Még a legrettenetesebb időkben is, mikor gyomrunk korgott az éhség­től, mikor fürdéskor hús-vér em­berek helyett emberi bőrbe bujt csontvázak álltak a zuhanyok alá, mikor ételosztáskor rabtárs rab­társától legalább a szemével csent el egy-egy falatot, mikor még a szárí­tott zöldségből készült, hígított pa- radiesomkivonattal feleresztett un­dorító kotyvalékot is áhított cseme­gének éreztük, a „házimunkások" még ezekben a szörnyű időkben is hetenként kétszer, mindig ponto­san csütörtökön és vasárnap — 'á- lainkba egy merőkanál krumplit csaptak, s leöntöttek egy kanál gulyáslével, melyben néhány hús­foszlány úszkált. CsodálVosan ló­ízű volt ez a gulyás, igen, de nem­csak jóízű volt, tóbb volt annál, az emberi élet kézzelfogható em­léke volt, valami civil dolog, va­lami normális a Gestapo fogságá­nak borzalmas abnormaütásában. valami, amiről jólesően, gyönyörű­séggel beszéltünk. — Ó, ki is ért­heti meg, milyen rendkívül be­csessé válhat egy kanál jő mártás, ha a folytonos haldoklás borzalma fűszerezi! Két hónap múlva már megértet­tem Karlik szörnyülködését. Az, hogy még gulyást sem akartam en­ni, mindennél jobban meggyőzte közeli halálomról, (Folytatjuk.) benyújtotta lemondását a köztársa­ság elnökének. A köztársasági elnök elfogadta a kormány lemondását és Viliam Siro- kyt nevezte ki az új kormány mi­niszterelnökévé. Viliam Siroky ja­vaslatára a köztársasági elnök jóvá­hagyta az új kormány összetételét. A kormányban többek között a kö­vetkezők foglalnak helyet: Első miniszterelnökhelyettes: Ja- romir Dolansky, első miniszterelnök­helyettes és nemzetvédelmi minisz­ter: Alexej Cepicka, miniszterelnök­helyettes: Václav Kopecky, minisz­terelnökhelyettes: Ludmffa Jankov- cová, miniszterelnökhelyettes: Václav Skoda, belügyminiszter: Rudolf Ba- rák, miniszter, az állami tervhivatal elnöke: Otokar Simunek, helyi ipari miniszter: Josef Kysely, egészségügyi miniszter: Josef Plojhar, építésügyi miniszter: Emanuel Slechta, külügy­miniszter: Vlácav David. Kivégezték Jancsó Ladányi Piroskát Jancsó Ladányi Piroska török­szentmiklósi lakost ötrendbeli gyil­kosság, egyrendbeli gyilkossági kí­sérlet és ötrendbeli rablás miatt a szolnoki megyei bíróság halálra ítél­te. A legfelsőbb bíróság az ítéletet helybenhagyta. Az elítélt kegyelmi kérelmét az Elnöki Tanács elutasí­totta. A halálos ítéletet december 12-én Szolnokon végrehajtották Anyjának, Jancsó Borbálának, akinek része volt az elkövetett bűn- cselekményekben, büntetése életfogy­tiglani börtön. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents