Észak-Magyarország, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)
1954-12-11 / 293. szám
2 fiSZAKMAG Y AKOKSZAG Szombat, 1954. december 11, „Mi teljes szívből békét akarnék s felemeljük tiltakozó szavunkat a német militarizmus felélesztése ellen!“ Megyeszerte tiltakozó röpgyűlésehet tartottak Borsod dolgozói GYŐZELMI JELENTÉS Hz őzdi l-es martinkemence olvasztárbrigádjai befejezték ötéves tervüket Az ózdi martlnacélmflben Suszter Sándor sztahanovista olvasztár brigádja az I. sz. kemencénél pénteken ötéves tervük utolsó adagját csapolták. Nem volt könnyű ezt az eredményt elérni. Sokat kellett harcolniok, hogy elsők legyenek 5 év alatt az ózdi martinkemencék versenyében. Ehhez az eredményhez nagyban ■ hozzá járult Suszter elvtárs szovjetuniód beli látogatása is. Sok olyan módszert tanultott, aminek felhasználása nagyban megkönnyítette munkájukat. Bevezették a sürített levegővel való tenékjavítást, a szovjet módszer szerinti karbantartást. Megtanultak úgy dolgozni, ahogyan az uráli olvasztárok. Különösen ez évben mutattak kiváló teljesítményt. Péntek reggelig a három olvasztár, Suszter Sándor, Hanyiczkó Pál és Széles Dezső évi tervelőirányzatán felül 1339 tonna jóminőségű acélt adott. A megengedett 3 százalékos selejtnormát évi 2.5 százalékra csökkentették. Az ózdi martinban pénteken reggrtre 6 martinkemence befejezte éves tervét. [ BAKOS JÁNOS Az ózdi kohászok a második helyre kerültek Rtnyujafeurópai tömb"«jax.i renc/e/feJese Szuhaikóllón most is -sok csille sze„M.Í is csatlakozunk a pestmegyei gépállomás felhívásához“ A mezőcsdti gépállomás dolgozói megvitatták a pestmegyei gépállomás felhívását s elhatározták, hogy csatlakoznak a versenyhez. Vállalták, hogy január 30-ig 5 darab erőgépet, 36 traktorekét, 20 tárcsát, 11 harmincsoros vetőgépet, 8 kulUvdtort, 45 darab hengert, 5 silótöltőgépet és 4 darab szelektort kijavítanak. Meg fogadták valamennyien, hogy a téli hónapokra beütemezett nyári munkához szükséges gépek közül 19 cséplőt, 12 IcazaloZót, egy arulócséplőgépet és 5 darab aratógépet is kijavítsanak. Élha'drozták a gépállomás dolgozói, hogy minőségi munkát végeznek és az önköltségcsökkentést biztosítják. A verseny végső értékelését a tavaszi tíampány végén teszik meg. < A gépállomás vezetősége vállalta, hogy a dolgozók szakmai továbbfejlesztése érdekében a tél folyamán traktorvezetői és brigádvezetői oktatást szerveznek. i HEGEDŰS PÉTER igazgató G. NAGY FERENC minőségi ellenőr CSŐKE JOLÁN traktoros GYURICSKÓ ANDRÁS műhelyvezető JULIUS F U C 7 K; az élüzem címért A kohászati üzemek között az élüzem c,ím elnyeréséért folyó verseny eredményeit pénteken délelőtt értékelték a Lenin Kohászati Müvekben. Megjelentek ezen a nehézipari minisztérium, a vaaas szakszervezet, a vaskohászati igazgatóság, valamint a versenyben résztvevő öt vállalat küldöttei. A verseny értékelésénél figyelembe vették a térvteljosltés mellett, a minőségi követelmények betartását, a selejt alakulását, az önköltség csökkentésében elért eredményeket, valamint a béralappal való helyes gaz d»lkodást. Szerepet játszott a sorrend megállapításánál a fajlagos anyag felhasználás is. Ezeknek a tényezőknek figyelembevételével a verseny- bizottság megállapította, hogy a vállalatok közötti versenyben1. a Rákosi Mátyás Müvek. 2. aZ ózdi Kohászati Üzemek. 3. a Soréodnádasdi Lemezgyár, 4. a Lenin Kohászati Művek, 5. a Lőrinci Hengermű. E!eo a saiókazinci bánya A Borsodi Szénbányászati Tröszt üzemei közül december 9-én napi tervét mindössze hat bánya teljesítette. A legjobb üzem ezen a napon a s-ajókazimei bánya,- amely 112.6 százalékra teljesítette napi előirányzatát. A be-réntei bányászok 107.2 százalékos tervteljesítést értek el. folyó versenyben Értékelték az egyes üzemegységek közöttK versenyt is. A nagyolvasztók közötti versenyben első lett a sztálinvárosi acélmű. A diósgyőri, valamint az ózdi nagy- olvasztómű, mivel még mennyiségi tervét sem teljesítette, helyezést sem ért el. A durvahengerdék közötti versenyben az első helyezést a Rákosi Mátyás Művek durvahengerdéje érte él. Második helyre az ózdiak, harmadikra a diósgyőriek, negyedik helyre a lőrinci hengerészek kerültek.. A verseny értékelésen résztvevő küldöttek a Lenin Kohászati Művek gyárrészlegeiben tapasztalatcsere látogatást is tettek. Különösen az új, korszerűen automatizált középhonger- aor gépei nyerték meg a látogatók tetszését. Részletesen megbeszélték a martin és a nagyolvasztó gyáirészleg munkaszervezésének kérdéseit, valamint a Versenyszervezés, a versenymozgalom kiszélesítésének módját is. (K. L.) net küldtek felszínre tervein felül és december 9-én 103.4 százalékos eredménnyel zárták a napot. A sajó- szentpéteri bányászok is magukhoz tértek, 102,8 százalékos teljesítménynyel sorakoztak fel a legjobb bányák mögé. Alberttelepen és Felső- nyárádon továbbra is töretlen lendülettel dolgoznak bányászaink, rendszeresen túlteljesítik napi tervüket. A megyében ezekben a napokban a községekben és a városokban, a bányászok, kohászok, dolgozó parasztok, háziasszonyok tiltakozó röpgyülésekot tartanak, ,,Békét akarunk, s felemeljük szavunkat a német militarizmus felélesztése ellen! Történelmünk tanulságai, saját keserű tapasztalataink alapján megértjük és magunkévá tegzük a moszkvai értekezlet határozatait. Egyemberként kiállunk e határozatok mellett. Semmiképpen sem szabad feléleszteni a német militarizmust; ellenkezőleg, létre kell hozni az egységes, demokratikus, békeozeretö Németországot.“ — Ezekről beszélnek 0 röpgyülések résztvevői, a békcszsrető, békét akaró borsodi dolgozók tízezres. Egyöntetűen hangzik a kiáltás: ,.Mi békét akarunk, s harcolunk érte.“ Nincs a világon olyan erő, amely visszafelé tudná forgatni a történelem kerekét. A haladó békeszerető emberiség igazságának ereje feszi le győzhetetlenné hazánkat s a béke- tábort. A szikszói járási tanács dolgozói a következő táviratot fogal- méztáfe meg: „Mi, a szikszói járási taúács hivatali szervezetének dolgozói annak tudatában, hogy a német miíítariZmus újjáélesztése és a német fasiszta erők felfegyverzése újabb piisZtifó háború veszélyét idézi fel, tiltakozunk Ny u gatNémot Ország újrafelfegyverzése ellen és követeljük. hogy a hékeszerefő államok javaslatéi alapján a felelős államtér fiák mielőbb üljenek össze tánácsko zásra, valamennyi nép békés együttélésének biztosítása, valamennyi or szftg biztonságának megteremtése céljától. A babtakéki gépállomás traktorosai, dolgozói á röpgyülésen egyöntetűen az alábbiakat fogadták el: „ifi a baktakéhi gépállomás dolgozói örömmel támogatjuk a moszkvai értekezlet határozatait; Ha vlOszagon dőlünk a múltra, a háború borzalmaira. ököibeszorul a kezünk; Emlékezetünkben igen élénken étnek még a nérhet fasizmus gaztettei, a második világháború borzalmai. Tiltakozunk a német hadsereg újbóli feltámasztása ellen. Békében akarjuk tovább építeni a boldogabb jövőnket és ezért mindent elkövetünk Nyugat-Németország felfegyverzésé - nek megakadályozására.“ Diósgyőrben a Lenin Kohászati Művek szerszám- ellátó, szíjgyártó üzemének dolgozói a röpgyüléseken és a legutóbb megtartott termelési értekezleten hangoztatták: hagyjanak fel Nyugat-Német- országban a kommunista párt ellen indított fasiszta perrel. ...Tói tudjuk — mondották a felszólalók —. hogy a kommunista párt betiltása és a fasiszta hadsereg újraélesztése békénkét veszélyezteti. Mindannyian elítéljük a fasiszta Adenauer és klikkje merényletét a nyugatnémet kommunisták az igaz hazafiak, a békét akaró dolgozók ellen. Erélyesen tiltakozunk o gyalázatos hajsza ellen. Az elkövetkezendő időben is jó .munkával fog juk bebizonyifani. hogy nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is szolidaritást vállalunk a nyugatnémetországi kommunistákkal és dolgozókkal. Harcos üdvözletünket küldjük a nyugatnémet elvtársaknak. békeharcosok ii ajk. Az üzem dolgozói az alábbi táviratot szövegezték meg és küldték el: -,Mi, a Lenin Kohászati Művek dolgozói, röpgyüléseken tárgyaltuk meg a moszkvai értekezlet deklarációját, melyet egyemberként támogatunk. Elítéljük az imperialistákat, akik új háború kirobbantásával fenyegetik a bóketaerető milliókat.; A kapitalista államok vezetői nap jaiúkbán minden erejükkel azon mes terkednek. hogy felfegyverezzék Nyugat-Németországot, azt a hadsereget akarják ismét, feltámasztani mely a magyar népnek s nekünk diósgyőri dolgozóknak is oly sok szenvedést és megaláztatást okozott. Nem feledtük meg el a múlt borzalmait. Továbbra is békében, szabadságban akarunk élni. építeni, alkotni! Tiltakozunk a német hadsereg újjáélesztése éllén! Egyemberként állunk a Magyar Dolgozók Pártja és a Magyar Nép- köztársaság kormánya mellett. Vesszenek az új háború kirobban tósáh mesterkedő imperialisták! Nekünk Szülőanyánk a szabadság, amely ét mindenkivel szemben, minden erőnkkel megvédünk. A munka front ián még jobban helytállónk, drága b-zánk és békénk védelmé érdekében! Lenin Kohászati Müvek dolgozói" Hernádnémeti fiolgozó parasztjai is felháborodottan fogadták a német fasiszták felfegyvérzésére vonatkozó híreket. Ezt mutatja az alábbi levői is: „Van-e olyan ember, aki két keze fáradságos munkája árán felépített kis hajlékára, amelyben szerettei élnek, tűzosóvát engedne vetni? Nincs és nem is leheti A harmadik világ háborúra spekuláló imperialisták ezt a gazságot akarják elkövetni. Tfiz- csóvát szeretnének vetni házunkra, hazánkra. Élesztgetik a német fasiszta hadseregét tőszomszédságunkban. Ügy hiszem nincs egyetlen békesze rető ember, aki ne tudná felfogni, mii jelent egy újabb háborút Nem lehet ma magasztosabb felada íitnk, mint elszántan, minden erőnkkel keményen szembefordulni azzal a gyilkos politikával, amelyet Nyugat- Nemei országban Adepauerék képvi szidok. Nem lehet ma szentebb és sürgetőbb feladat, mint egységbe kovácsolni népűnk erejét, a fasiszta ellenséggel RZémben. fizi tárd összefogás a munkában, a kötelesség teljesítésében, még fokozottabb, még eredményesebb harc a békéért, — ez a mi feladatunk. A nyugati „érőpolitlkttsók“ nem titkolják terveiket, amelyeket ma már mindenki ismer. A moszkvai értekezletén elhangzottak azonban biztonsáIV. Végre! A két férfi abbahagyja a körbenjárást. Fölémhajolna'k, egyikük felemeli a fejem és vizeskancsót tart a számhoz. —- Enned is kell ám valamit, testvér. Két álló napja folyton csak iszol... Mit beszél ez az ember? Két napja? Dehát milyen nap van ma? — Hétfő, Hétfő. Pénteken fogtak .el. Milyen nehéz a fejem! És hogy hűsít a víz. Aludni! Hagyjatok aludni! Vízcsepp tői gyűrűzik a forrás sima tükre. Ez a forrás valahol a réten van. a hegyékben, igen a roklanvi erdészlaknál és aprószemű, tartós eső kopácsolja az erdő tűlevelű fenyőit. .. Milyen jó aludni... aludni. ., Kedd este ébredek fel újra. Kutya áll a fejem, felett. Farkaskutya. Szép, okos szeme kutatva mér végig s azt kérdi: — Hol laktál? Néín, ezt mégsem kérdezheti a kutya. A hang másé. Igen, még Valaki áll itt, látörtn magas^zárü csizmáit, egy másik pár csizmát is látok és egy katonanadrágot, de többet már nem látok. Ha megpróbálom felemelni a fejem, forog velem a Világ, ej, báhom is én, hagyjatok aludni... Szerda. A siratóénekét kornyikáló két férfi ott ül az asztalnál és csérép- táltoól eszik. Már meg tudom különböztetni őket egymástól. Az egyik fiatal, a másik idősebb, s ahogy látom, egy cseppet sem emlékeztetnek szerzetesekre. A kripta sem kripta többé, csak egy egygot és erőt adnak békeharcunknak. A mi válaszunk a nyugati imperialisták „erőpolitikéjára“ az, hogy a szabadságszerető népek a mégnagyobb erőre támaszkodó politikát követik, a Szovjetunió oldalán. KELEMEN MÁTYÁS földművesszövetkezet, Hertiádnémeti Miskolcon a XVI. számú Autójavító Vállalat dolgozói december 8-ári délben tiltakozó röpgyűlést tartottak a német militarizmus újjáélesztése ellen. A röpgyűlés végén táviratot küldtek a békehizöttságnak. «I Mi, a Miskolci Üveggyár dolgozói egyemberkéfit csatlakozunk a moszkvai határozathoz és felháborodottan elítéljük az újabb háborút előkészítő imperialisták provokációit. MISKOLCI ÜVEGGYÁR SZERVEZETT DOLGOZÓI ózdon a kohászati üzemek dolgozói meghallgatták Hegedűs András elvtúrs rádíóétŐíúiásáf és szerdán reggel az üzemekben mindenütt, röpgyüléséket tartottak. Elhatározták, hogy ezentúl még jobban dolgoznak. Táviratban is Tiltakozásukat fejezték ki Nytigat- NémctorSzág felfegyverzése ellen. A röpgyülések után újult erővel folyt 3 munka. szerű börtönzánka, a padló deszkái összefutnak, ahogy távolodnak szememtől, és ott a legvégén nehéz, sötét ajtó... A zárban kulcs csiikordul. A két férfi felugrik, és vigyázz-áliásba merevedik. Két másik lép be SS- egyenrühában, s megparancsolja, hogy azonnal öltöztessenek fel. Sosem hittem volna, hogy ennyi fájdalommal jár egy-egy nadrágszár, egy-egy ruhaujj felhúzása! Hordágyra tesznek, levisznek a lépcsőn, szögestalpú csizmák csattognak a hosszú folyosón.. . Ez hát ugyanaz az út, amelyet egyszer már megjártam. s ahonnan eszméletlenül vittek vissza a zárkámba. Hová vezet? Micsoda pokolba? A pankráei Polizei-Gefängnis so- tétes, komor felvételi irodájába. Letesznek a földre. Jóindulatú, darabos cseh hang fordítja a némét hang dühösen felcsattanó kérdését: — Ismered ezt az asszonyt? Kezemre támasztom államat. A hordágy előtt fiatal, szélésarcú nő áll. Bátran kihúzza magát, fejét felveti, nem dacosan, de büszke méltósággal. Csak szemét fordítja egy kissé lefelé, csak épp annyira, hogy engem lásson, s tekintetével köszöntsöh.-— Nem ismerem. Igen, egyetlenegyszer láttám csak, talán csak egy pillanatig, azon a vad éjszakán a Petschek- palotában. Most látom másodszor. Harmadszor már, fájdalom, nem láthatom, s így nem szoríthatom meg kezét azért a büszke méltóságért, mellyel sorsát viselte. Ar- nost Lorenz felesége volt. Az 1942. évi statárium első napjaiban végezték ki. — De ezt a másikat biztosan ismered. Anicka Jiráskova! Az istenért, Anicka, hogy kerül maga ide? Én ki nem ejtettem a maga nevét, semmi dolgunk egymással, nem ismerem magát, érti, nem ismerem! — Nem ismerem. — Legyen eszed, ember! — Nem ismerem. — Hiábavaló éz, Jula — mondja Anicka, s csak zsebkendőt nyo morgató ujjainak apró. szinte észrevétlen rándulása árulja el felindulását — hiábavaló, elárultak. — Kicsoda? — Hallgassatok —■ vág valaki Anicka válasza elé, s durván félrelöki, mi kör hozzámhajol s kezet nyújt nekem. — Anicka! A további kérdéseket már nem hallottam. És mintha nem is velem történnék, mintha csak valahonnan messziről, fájdalom nélkül nézném, érzem, hogy két SS-kato- na visszavisz a zárkába, durván ide-oda dobálják a hordáéval s röhögve kérdik, nem szeretnék-e inkább a nyakamon himbálózni. Csütörtök. Már kezdek magamhoz térni; Egyik fogoly társamnak, a fíata- labbnak, Karel a neve, a másikai* az idősebbet „apá“-nak szólítják. Sokat mesélnek magukról, de minden összekúszálódik a fejemben. Valami bányáról van szó, gyerekek ülnek iskolapadokban, harangzúgást hallok, alighanem tűf ütött ki valahol. Azt mondják, mindennap jár hozzám az orvos és az SS-felcser, azt mondják, nem is vagyok olyan rossz bőrben és azt mondják, hamarosan talpraállök. Ezt „apa“ mondja, mégpedig olyan meggyőződéssel mondja és KarlíS olyan hévvel helyesel neki, hogy még ebben az állapotomban is érzem, kegyes csalás, amit elkövetnek. Derék cimborák! Sajnálom, hogy nem hihetek nekik. Délután. A zárka ajtaja kinyílik, s nesztelenül, óvatosan besurran a kutya. Megáll a fejein felett és ismét kutatva méreget. És itt van megint « két pár magasszárú csizma is —• most már tudom: az egyik pár a kutya gazdájáé. a pankráei fogház igazgatójáé, a másik a Gestapo kornmunistaellenes osztályának fő* nökéé. aki éjszakai kihallgatásomon elnökölt — aztán itt van mág egy civil nadrág. Tekintetem felfelé siklik a nadrágon. Igen, ezt az embert ismerem. Ez a hosszú, sovány rendőrbiztos, aki a rajtaütőosztagot vezette elfogatásom éjszakáján. Leül egy székre, s megkezdi a kihallgatást: — A játszmát elvesztetted, mentsd meg legalább magadat! Beszélj! (Folytatjuk.)
