Észak-Magyarország, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-11 / 293. szám

ESZAKMAGmRORSZÄ r Ezért teljesít! tervét az alberttelepi bányaüzem „Big Bill“-től a bíróságig X. éviolyan 293. szám AX DP BORSOD-ABAU3-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Ára 50 fillér Miskolc. 1954 december 11, szombat BORSODI DOLGOZÓ PARASZTOK ! ADÓSSÁG NÉLKÜL FEJEZZÉTEK BE AZ ÉVET! Dobai b acsma le első a böteb A BERZEKIEK arról ismeretesek a megyében, hogy munkában, köte­lességteljesítésben szeretnek az elsők között járni. Nagy dolognak számít, s valami komoly elltáriihatatlan Vikadály következménye már az is, ha például Berzék község a hatodik­hetedik helyre kerül a járás har­mincegy nehány községe beadási ver­senyében. De erre ritkán akad példa. A berzéki tanács elnöke most is örömmel újságolja: nem sok kell ahhoz, hogy teljesen adósság nélkül kezdjék meg az új esztendőt. Nem szerelnék, ha akármilyen csekély pénzösszeggel, avagy terménnyel is hátralékban maradnának. Nem, jó dolog az és főleg nem szép. Hiszen a kötelesség az kötelesség... — Ami igaz az iffaz, elég jól állunk. Binder elvtársnő, a begyűj­tési megbízottunk tudja kötelessé­gét. Nem sajnálja a fáradságot, hogy felkeresse a termelőket s el­beszélgessen velük ... Ha otthon vannak, otthon, ha á tanácsházára jönnek, a tanácsházán kérdezi meg: ugyan mi akadálya van a köteles­ség teljesítésének? S a beszélgeté­seknek meg is van az eredményük, — mondja az elnök... Ezt szép tettek bizonyítják. A berzékiek eddig nem kevesebb, mint száznegyvenhárom százalékra teljesítették a vágómarhabeadást, 75—89 százalékra a hizottsertést ^ s nem állnak rosszabbul a tej-, tojás- beadással sem. Mint mondogatják, a sertéssel és a baromfival sem volna baj, ha nem üt be a járvány. Zárlat alatt volt a község, se ki, se be nem vihettek sertést és baromfit. TERMÉSZETESEN a jók között is vannak legjobbak, a kötelesség- tudók között is vannak olyanok, dkik elsők az elsők között... Az elnök elvtárs mindjárt fel is sorol néhány dolgozó parasztot... — Ött van például Dobai Berti bácsi. Olyan ember, aki sohasem vár szóra. Most sincs semmiféle húfráléka, mintahogy eddig sem volt, sőt hízottsertésböl már a jövő évi mennyiséget is beadta. Letudta a gondját... Hm... Ez igen! Nézzük csak meg közelebbről Dobai bácsit. ...Az ember már a külsőségekről is igen sokszor pontosan meg tudja állapítani, mit rejt magában az, aki­vel beszél. A külsőségekről, környe­zetéről. A kis kétszobás lakás szinte kiválik az utca házai közül. Újon­nan vakolt falak, homlokzat, hibát­lan léckerítés. Az udvaron karcsú­testű tiszta gyümölcsfák. Sehol egy szál szalma, sehol rendetlenség. Min­den a jó gazda gondosságára vall. Az istálló felől a kutyaugatásra magas, ötveneskörüli férfi siet elő, kezében balta. Úgy látszik, favágás- sál foglalatoskodott, ltt-ott foltozott, de tiszta kabát rajta. — Dobai va­gyok, — nyújtja a kezét és már tes­sékel is befelé a meleg szobába. Nem kérdi mit akarunk, majd meg­mondjuk odabent. Jólesik már ilyen­kor a meleg. Bent ugyanolyan rend, tisztaság, mint kívül a portán. Dobai néni éppen ebédet készít. Jó zsíros, hagymás krumplilevest és tésztát. Olyan kellemes illattal, hogy össze­fut 'az ember szájában a nyál. — Milyen volt a termés, Dobai bácsit Ügy sikerült-e ahogy ter­vezte? — Nem felel mindjárt, elő­ször cigarettára gyújt, csak azután kezd bele ... — Lehetett volna, jobb is. A bú­zára nem panaszkodhatok, hanem az árpqm kifagyott. Bánt is a dolog, különösen azért, mert. egyedül az árpát nem tudtam beadni az idén a maga idejében. A kukorica, búr. gonya, cukorrépa elég jól fizetett, bár nem úgy, mint szereti cm volna. Es pontosan az árpa. Mert fene, tudja, én olyan ember vagyok, aki nem szereti, ha valamiben is elma­rad. Különösen a kötelességgel. — BIZTOSAN van is miből. Nem­igen szűkölködnek semmiben. — No-no, — bólintgat, Dobai néni. Lehetne jobban is. Bizony, nem vagyunk úgy felruházkodva, mint kellene, de az én férjem igényesebb a becsületére, mint a ruházatára. — Ügy van, úgy — helyesel Do­bai. — Nem mondom, hogy nem férne reánk az, amit beadok, de valamivel nekünk is hozzá kell já­rulni az ország ügyéhez. S akkor :5Seg. nyugodt az ember, ha rendben tudja a szénáját. Mondom is az asszony­nak, hogy vigyed már befelé a hí­zott-baromfit is, de azt mondja, majd csak a jövő hét csütörtökén. Akkorra híznak meg rendesen a kacsák. Ez az ő dolga, jobban éri hozzá, mint én. Ami a hizottsertést illeti, meg a vágómarhát, terményt, tejet, az az én gondom. Es Dobai bácsi jól gondolkozik. Nemrégiben adott be egy 115 kilo­grammos sertést. Az ideit is, a jövő évit is. Sőt, négy kilogramm még a tojásbeadás kiegyenlítésére is fu­totta. Keveset tojtak a tyúkok, el­intézte hízottsertéssel. — Jobb ez így, letudtam, a gond­ját. Jövőre, amit hizlalok, az enyém, levághatom, eladhatom, ahagy tet­szik. Én így gondolkozom és azt hiszem, nem helytelenül. Persze, akadnak Berzéken is olyanok, akik kicsit ferdén néznek rám. De ta­pasztalatból mondom, hogy az ilyen emberek rendszerint mindig ráfizet­nek. Amikor én már el is felejtet­tem a kötelességteljesítés gondját, nekik akkor fáj a fejük. Ha első lehetek, miért legyek utolsói! Ami az enyém, az enyém, ami az államé, az az államé. Ez az én véleményem. AZUTÁN ISMÉT a termelésre te­relődik a szó. Dobai bácsi földjét tagosította a hídvégi termelőszövet­kezet. Gyengébb minőségű földet kapott, de nem neheztelt érte. Rend­behozta már azokat is. Úgy gj/üjti a trágyát s hordja ki a földekre, mintha aranyból volna. Az idén is több szekérrel jutott minden tábla földre. Megéri a fáradságot, a föld csak akkor terem, ha megadjuk neki ami jár. Dobai bácsi több év­tizede gazdálkodik már, ebben nőtt fel. Érti és megadja a módját. — Ha nem dolgozok, vagy nem úgy dolgozok, ahogy kell, persze, hogy gondot okozna a kötelességteljesités így azonban soha nem kell piron­kodnom. S ezt a módszert ajánlom minden berzéki gazdának, meg más község dolgozó parasztjainak is. Dobai bácsi adósság nélkül kezdi a jövő esztendőt, nyugodtan, tiszta lelkiismerettel. így köszöni meg az állam segítségét, így lesz méltó arra, hogy ö is mindig megkapja, amit kér. Becsületes ember. Első, az elsők között is. BARCSA SÁNDOR Oh/fÜt lenéi jjZEHEI SZEHDRŰ D01GQ7Ö PARASZTJAIHOZ község kommunistáit, mutassanak példát a pártonkívüli dolgozóknak, Mégegyszer arra kérünk benneteket, elvtársak, dolgozzatok úgy, hogy közös munkánkkal mielőbb és minél jobban teljesítsük a terveket, meg­Allandóan figyelemmel kisérem az Északmagyarország cikkeit, de külö­nösen a mezőgazdasági vonatkozá- súakat. Érdekelnek a falu problé­mái, különösen azok, amelyek szü­lőfalummal, Ezendrővel kapcsolato­sak. A múlt héten, a lap egyik szá­mában meglepetten olvastam, hogy a község párttitkára, S. P. Molnár János elvtárs nem látja el megfele­lően funkcióját, nem érzi a kommu­nista vezetők felelősségét. Azt gondoltam ?.z újságcikk elol­vasása után: S. P. Molnár János le­szűrte a tapasztalatokat, elfogadta a bírálatot és megjavítja munkáját. Jobban igyekszik azon, hogy Szendrő község dolgozói minél job­ban teljesítsék a begyűjtési tervet- A község a begyűjtésben és a mező- gazdasági munkák elvégzésében ál­talában hátul szokott kullogni, ezt én és még több szendrői társam —, akik most a Lenin Kohászatban dol­gozunk — nagyon szégyeljük. Azt szeretnénk, ha Szendrő dolgozói pél­dát vennének Cs. Horváth István, Asszu István és Reskó István dolgo­zó parasztoktól, -.kik példamutatóan teljesítik a beadást és időben végzik a mezőgazdasági munkákat. Kérünk benneteket, szendrői kommunisták, hogy úgy harcoljatok a beadási terv teljesítéséért, a mezőgazdasági mun­kák időben való elvégzéséért, hogy eredményeitek elősegítsék - júniusi kormányprogram megvalósítását. Amikor ezt a levelet írom, arra gondolok, hogy velem együtt közüle- tek sokan dolgoztak a Rendfer éti Fábri „urak“ birtokán a 30-as évek­ben, napi negyven vagy hatvan fil­lérért, a hátunk mögött pedig ott álltak a hajcsárok, akik a munkára ügyeltek. Ma már nem az uraknak, hanem saját magunknak dolgozunk. Mi, Itt az iparban azon fáradozunk, hogy nektek minél több mezőgazda­sági gépet, felszerelést adhassunk. Cserébe azt várjuk tőletek, hogy egyre több és jobb élelemmel lássa­tok el bennünket. Szeretnénk, ha mind több tejet, zsírt, szalonnát, to­jást kapnánk nehéz munkánkért cserébe. Javítsa meg munkáját s szendrői pártszervezet és vigye harcba a valósítsuk a júniusi kormányproi gram célkitűzéseit. Szabadság! bodnár Bálint Lenin Kohászat központi szer-1 számellátó szíjgyártó üzem Első a munkában, a kötelesség;teljesítésben Szűcs Pál bácsi, nyolcholdas dolgozó paraszt, a kazincbarcikai gaz­dák példaképe. Első a munkában, első a kötelességteljesítésben. Munkájában hű segítőtársa felesége. A nemesbikkiek sem akarnak tartozni Nemesbikk községben nem akar­nak adósságot átvinni a jövő évre a dolgozó parasztok. Kapitány La­jos 12 holdas dolgozó paraszt egész évi beadási előírásának mindenből eleget tett és már jövő évi barom­őzt Láttuk lőemádnémtUÍMi F iatal, barnakabátos lány lép ki a hernádnémeti tanácsháza kapuján, a 18 éves Nagy Eszter, Hernádnémeti begyűjtési előadója. Igen fontos és fele­lősségteljes munkát bízott rá a tanács. Feladatait lel­kiismeretesen végzi — munkakörét legjobb tudása szerint látja el. Mosolygós arca hol itt, hol ott tűnik fel. Mindenki barátságosan köszönti. — Esztike lelkem. Esztike, gyere csak ide — szól­nak itt is, ott is — nem értem ezt vagy azt. Szeret­nék tanácsot kérni erről, vagy arról... És Nagy Eszter segít mindenkinek, szívesen ad felvilágosítást. — Sok a baj, mert nem mindenki akarja belátni, hogy jobb, ha idejében teljesíti a beszolgáltatást. Bi­zony, van olyan porta, ahol nem gondoskodtak idő­ben, ahol elfelejtették a beadást és most nagy baj­ban vannak. Nem mindenki olyan, mint idős Nagy Miklós, Magyar József vagy Bállá János, akik beadá­si kötelezettségüknek minden felszólítás nélkül idő­ben eleget tettek. Vannak Lövei Bertalannék és Ma- czek Gyulák, akiknél süket fülekre talál az ember szava. Kisérjük el Nagy Esztert utján, nézzünk be egy- egy élenjáró gazda portájára is. Id. NAGY MIKLÖS portáján csikorogva nyílik a kiskapu, a mérges kutyaugatás csak Nagy néni pa­rancsoló szavára marad abba. — Gyere csak, Eszter, gyere! — szól a 71 éves nénike. — Szép, hogy ilyenkor is meglátogatsz ben­nünket. ént a hátsó szobában ül Nagy Miklós, a 77 éves gazda. Kora ellenére fürge, élénk és a község egyik legjobb beadója. Földje nem nagy, 5 hold, de mindent termel rajta. — Búzát, gabonát, árpát, kukoricát, takarmányt és cukorrépát, krumplit, babot, bükkönyös zabot ve­tettem és csalamádét termeltem — mondja. — Min­denből jól termett, jutott a beadásra is, meg maradt nekem is. Nagy bácsi a gabonabeadást még a gép alól tel­jesítette. A babot, krumplit is mindjárt a földről vitte a begyüjtőhelyre. A tejbeadás is teljesen rendben van. — Mondták, hogy vén bolond vagyok — szól Nagy -éni —, hogy minek töröm magam annyira, ráérek nég a beadással. Nevettek rajtam, de most aztán én nevetek és ők búsulnak.­B< MAGYAR JÓZSEF — nyolc holdas gazda — is­tállójában két tehén és egy nagy borjú áll, az ólban pedig hízó röfög és türelmetlenül követeli a magáét. Magyar József is azok közé tartozik, akik első és legfontosabb kötelességüknek a beadást tartják — szól Nagy Eszter. — Már az egész évi beszolgáltatást teljesítette. A gazda szorgalmát már házatája is dicséri. Messziről feltűnik a városias ház, a hófehér ab lak- és ajtórámák. A szobában a bútor is új és a tűz­helyen sem látszik, hogy régen használják. — Mindketten dolgoztunk egész éven át — szói Magyar Józsefné. — Szántottunk, vetettünk, kapáltunk- és arattunk. A beadást még a gép alól teljesítettük. Csak azt mondhatom, ha jövőre is így lesz, akkor meg leszek elégedve. — Hiszen nekünk jó, ha időben teljesítjük a beadást — mondja Magyar József. — Hozzám bizony nem kellett jönni sürgetni, hogy teljesítsem köteles­ségemet. BÁLLÁ JÁNOSÉKHOZ visz az utunk. A konyhá­ban Bállá néni ül a rokka mellett. A kerék ütemes zakatolásától nem is veszi észre, hogy nyílik az ajtó. Az ember az első pillanatban azt hihetné, hogy nem is falusi konyha ez. A falon végig fehér csempe, méu a tűzhely is hófehér csempéből van összerakva. A fal mellett új, halványzöld konyhaszekrényben sorakozik az edény. — De jó, hogy jössz, Eszter — szól Bállá János. — Azt szeretném kérdezni, hogy mikor írják be a könyvünkbe a baromfit és a hízottsertést, amit már 1955-re beadtunk? R alia Jánosnak nyolc hold földje van. Példamu­tatóan teljesíti a beadást, négy tehenet és kél hízót nevel — egyet magának, egyet az államnak. — Nem mondom, hogy kevés a beadás — szól Bállá néni —, de ha az ember Miskolcra megy és látja azt a tömérdek új házat, vagy ha csak a mi köz­ségünkben szétnézünk, ahol jobbra is, meg balra gomba módjára nőnek az új házak, akkor mi is meg­értjük, hogy részt kell vállalnunk a nagy országépítő munkából. Mi is évről-évre jobban élünk.:: S raj­tunk múlik, hogy szebb legyen az élet. K. G. fibeadását is túlteljesítette. Ifj, Gondol Károly 110 százalékra telje­sítette a jövő évre előírt baromfi­beadását. Hasonló jó példával jár elől ezévi beadásának teljesítésé­ben Tanda Bertalan és Bártfai Im­re, akik már szintén a jövő évre törlesztik a baromfi-beadást. Az edelényi Iraktoristák csatlakoznak... Az edelényi gépállomás dolgozói december 2-án röpgyűlést tartottak ás megvitatták a borsodmegyei párt- bizottság decemberi felhívását. Elha­tározták, hogy a felhíváshoz csatla­koznak és a gépeket a meghatáro­zott határidőre kijavítják. A tavaszi talajmunkák érdekében időben el­végzik a téli nagyjavítást. Vállalják, hogy a termelőszövetkezeteknél idő­ben és jól végzik el a talaj-munká­kat és megfelelően alkalmazzák az agrotechnikai eljárásokat. A vállalá­sokat azonban csak akkor tudják teljesíteni a gépállomás dolgozói, ha az illetékes szervek időben és elegendő mennyiségű gépalkatrészt biztosítanak. Az edelényi fjépállomás traktoristái Mez3cs4tve?eta leiheatfásban Már csak néhány nap van hátra az év végéig, a begyűjtés utolsó ha­táridejéig. A legtöbb községben már teljesítették az állam iránti kötele­zettséget, eleget tettek a beadásnak. A tejbeadással azonban igen sok járásban baj van. Sok községben no­vember hónapban az előirt tej- mennyiségnek csak 50 százalékát, vagy annál is kevesebbet adták be. így van ez Galvácson. Tornabarako- nyon, Martonyiban, Tomanádaskán, Alsógagyon, Fulókércsen is és még több községben. A tejbeadás teljesítésében a járá­sok rangsora a következő: 1. Mezőcsát, 2. Miskolc, 3 Szerencs. 4. Putnok, 5. Szikszó. 6. Mezőkövesd, 7. Saujhely, 8. Abaujszántó, 9. Edelény, 10. Sárospatak 11. Riese, 12. Ózd, 13. Encs

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents