Észak-Magyarország, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)
1954-12-05 / 288. szám
í az afsdí/trákról, a mj&tnd/uzűkt'ól b az ohmóki'ói Sieger Béla elvtárs kéziszedő. Gyakorlott mozdulatokkal, szedi a íekete címbetüket. szaporán Schönleben József elvtárs a parancsnok itt; Az ő keze alatt forrná- , lódnak oldalakká a kiszedett ólom sorok és címek. Szíyét-lelkét bele- ; adja a munkába, hogy az aj ság tetszetős és szép legyen. Kiss György elvtárs a nyomda rotációs gépmestere. Szenvedélyesen szereti munkáját, gépét. Újítások egész sorozatát vezeti be és kiváló eredményeket ér el az anyagtakarékosságiban. Képünkön éppen el- > tenőrai, hogy szép újság kerüljön Jd a gépből. Ugye milyen hatalmas gép? Ezen készül az újság, társ gépmester figyelmese» vizsgálja a gép i . A nyomda előtt hajnali három órakor már ott áll a posta autója, hogy a kész újság tízezreit elindítsa útjára szerte megyénkben. mm Tessék tanító elvtárs! Itt az újság! — nyújtja át mindennap Zilizen Bujdosó Ferenoné postás Bakó István tanítónak az Északmagyaror- szágot. Bujdosó elvtársnő a lap leváló terjesztője. A községben úgy-1 szólván minden házba jár az újság. Olvasd hangosan ember! Mi* ír az újság? — mondja Kálvin Árpádné férjének BoMvánj FHDÖIM JA Nils’ «telWeJaí TÍZEZREK ’ KÖZÖS ÉLMENYE 1912-t irtunk, amikor első Írásom egy kis vidéki hetilapban, a Selmecbányái Hírlapban megjelent .bevallott gondolatok,“ — ez volt a címe. Ha ma olvashatnám, bizonyára el. nézőén mosolyognék akkori önmagomon, „nagy gondolataimon“, amelyekről pedig akkor úgy vélekedtem, hogy egyszerűen korszalcallcotók. Hányszor elolvastam azt az írást, fölötte a címet és nevemet, meg hogy: „A Selmecbányái Hírlap eredeti tárcája“! Nem akartam hinni a szememnek: valóság ez, vagy áli modom? Valóság-e az, hogy ■ benne van az újságban, amit én gondoltam ki, én írtam — és most olvassák az egész városban... és beszélnek róla ... talán vitatkoznak is... Egyik azt mondja, igazam van, a másik pedig azt, hogy nincs igaza annak a... kinek is? Nekem, aki élhetek a nyomtatott betű hatalmával és 600—700, vagy még ennél is több olvasóval közölhetem gondolataimat, mondanivalóimat. Úgy éreztem, hogy fénnyel telik meg sötét kis diákszobám, a kist padlásszoba, amelynek arasznyi ablakán alig szűrődött be napfény. A néhány kopott bútordarab és a füstös falak színes, gazdag világgá változtak. Másnap, harmadnap is elolvastam a „Bevallott gondolatom kai“, nem tudtam betelni a nyomtatásban viszontlátott kéziratom nagy élményével. Addig legfeljebb iskolai értesítőkben olvashattam nyomtatásban saját nevemet. Most az újságban, saját írásom fölött! Igaz, mások neve is hekerülhetettí az újságba: a polgármesteré, d bankigazgatóé, a tyúktolvajé, a gyilm kosé — de m,aoyarázzam-e élmét nyeim különbségét? ... * Miért jut ez eszembe most. antikon 1964-et írunk és az Eszakmagyarm ország megszületésének tizedik éir-j fordulóját ünnepeljük? Azért, Drága Olvasóink, Levelezőm ink. Cikkíróink, mert Rátok gondol* tam. Arra gondoltam, hogy ma csalt ti mi megyénkben tízezrekre rúg azokm nak a száma, akik megértik — meri, ők is átélhették és átélték — mitgest nagy élmény a nyomtatott betű élménye! Milyen nagy élmény az, hd az újság hasábjain sok-sok ezen. embernek elmondhatjuk gondolám tóinkat, vágyainkat s mindent, amiről úgy véljük: nemcsak a ml Ügyünk, hanem másoké is, — közös ügy, ha történetesen egyvalaki iá a szószólója, vagy a kigondolója. * Mi volt az újság tíz évvel ezelőtti Tőkések, politikai érdekcsoportok, klikkek „közvéleményjormáló“ üzleti eszköze, gyakran egészében is pisz* kos üzlet. A tőkés laptulajdcmost -» még ha demokratikus mázzal iá vonta be újságját — vajmi kevéssé érdekelte az egyszerű olvasó vélem ménye. A sajtó és az olvasótábor, <* szerkesztőség és a tömegek között áthidalhatatlan űr tátongott. Ha olykor-olykor egyik-másik egyszerű dolgozó megírta netán a szerkesztőségnek a maga észrevételét, ügyes- bajos dolgát, gondolatát, írása soh- sem kerülhetett az újságba, csak <■ papírkosárba. Körülbelül az votf polgári sajtóregula: az olvasó csí olvasson, de ne akarjon publicist . vagy újságíró lenni — kivéve, l ’ elegendő pénze és befolyása van c - hoz, hogy írása, neve az újság kerüljön. így aztán az újságíró sohasem e— tozhatott a nyomtatott betű, a nj l- vános gondolatközlés élményében az olvasóval. * Az Északmagyarország megszüli•> sétől kezdve a dolgozó nép sajl.j.t volt. Hasábjain sok-sok fiatal ujsé író mellett külső munkatársaké r. cikkírók százainak és a levelez íl, tízezreinek volt e tíz év alatt kik, nagy élménye az, amikor a mi írását, a maga mondanivalóját l ■ , szőr olvashatta kinyomtatva az újságban és érezhette, mi az, ha nemcsak szűk körben, hanem egy égés:, megye népének mondhatja el ezt, amit lelkiismerete, hazaszeretete, közösségi érzése diktál. A nagy, összefűző közös élmény felújul bennünk — újságírókban, cikkírókban, levelezőkben — valahányszor úgy érezzük, hogy azzal, amit irtunk, egy téglát raktunk ragyogó jövőnk épülő falaiba. BÉLA
