Észak-Magyarország, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-05 / 288. szám

ESZ AKMAG YARORSZA G Vasár nap, 1951. december 5. Felszabadulási ünnepség a Déryné Színházban Üdvözlő táviratok az Északmagyar ország tíz éves évfordulója alkalmából Az Északmagyarország Szerkesztőségének Miskolc Tíz évvel ezelőtt szabadította fel Miskolc városát a dicsőséges Szovjet Hadsereg. Tíz évvel ezelőtt szabadult fej Miskolc dolgozó népe a kizsákmányolás, az ezeréves elnyomatás alól, kezdett hozzá Rákóczi, Kossuth, Petőfi és a többi szabadságharcos álmainak megvalósításához. A párt megyei sajtója — az Északmagyarország — a kommu­nisták szócsöve. A felszabadulás első óráitól iránytű minden becsületes, hazáját szerető borsodi ember kezében. A párt határozatait, irányma­tatásait juttatta el nap-nap után megyénk dolgozóihoz, s eközben bí­rálatával lépésről-lépésre megkönnyítette, meggyorsította nehézségeink leküzdését, városunk és megyénk életének szépítését. A felszabadulással közigazgatásunk életében is döntő fordulat állott be. Az az út, melyet közigazgatásunk az államigazgatás legma­gasabb színvonalú rendszeréig — a tanácsokig — megtett, nehéz, küz­delmes út volt. Az Északmagyarország pártunk megyei sajtója nap-nap után fog­lalkozott és foglalkozik a dolgozó nép ügyeivel és minden esetben idő­ben mutat rá a közigazgatásban is a hibákra és azok megszüntetésé­nek módjára. Most, amikor az Északmagyarország szerkesztőségét, an­nak munkatársait Borsod-Abauj-Zemplén megye tanácsának végre­hajtóbizottsága és annak dolgozói nevében tiszta szívből üdvözöljük, kérjük a lapot, hogy úgy mint eddig, a jövőben is szüntelenül hasz­nálja fel a bírálat fegyverét. Segítse ezzel újonnan megválasztott taná­csainkat a történelem legnemesebb célkitűzéseinek, a párt és kormány programjának minél eredményesebb megoldásában. Bízunk abban, hogy az Északmagyarország kérésünket tejesíti és az újonnan megválasztott tanácsok feladatainak sikeres végrehajtásához, a júniusi út megvalósításához az eddiginél még nagyobb segítséget fog adni. Ezekkel a gondolatokkal küldjük üdvözletünket és kívánunk a* Északmagyarországnak sok sikert. BO RSOD-ABAUJ-ZEMPLÉNMEGYEI TANÁCS VÉGREHAJTÓBIZOTTSÁGA Ma tiz esztendeje annak, hogy .negjelent a megyei kommunista sajtó úttörője, a Szabad Magyar- ország. Mi a Lenin Kohászati Mű­vek dolgozói az elmúlt tíz év alatt felmérhetetlen • értékű segítséget kaptunk a laptól. A pártélet meg­szilárdításáért, a termelés gazda­ságossá tételéért vívott csatában a lap mindenkor bírálataival, útmu­tatásaival segített. Tudjuk, hogy felszabadulás óta elért hatalmas eredményeinkben nagy része van a párt megyei lapjának is. Mi, a Lenin Kohászati Művek dolgozói a lap megjelenésének tize­dik évfordulója alkalmából forró üdvözletünket küldjük a lap szer­kesztőbizottságának és munkatár­sainak. Kérjük, hogy ezután is nyújtsanak segítséget munkánkhoz. Bízunk abban, hogy mint eddig, ezután is a megyei pártlappal szo­ros együttműködésben az elkövet-1 kezendő időkben még szebb ered­ményeket érünk el. Kívánunk a lap munkájához további sikereket, győzelmeket. A LENIN KOHÁSZATI MÜVEK DOLGOZÓI: A miskolci járási tanács dolgozói harcos üdvözletüket küldik a Ma­gyar Dolgozók Pártja borsod-abauj-zemplénmegyei bizottsága lapjának. Kívánjuk, hogy a megyei pártlap, az „Északmagyararszág'‘ az elkövet­kezendő időben még több segítséget tudjon adni a szocializmus építésé­hez, a tömegek politikai neveléséhez. Kívánjuk, hogy a lap levelezői ezreinek segítségéved még közelebb kerüljön a dolgozók tömegeihez, azok problémáinak megoldásához. Sok sikert és további harcos jó munkát kívánunk a lap szerkesztősé­gének. (Folytatás az 1. oldalról.) életszínvonala. De figyelembe kell venni azt, hogy még csak az elején állunk az új szakasznak, eredmé­nyeink is még kezdetiek, s ugyanak­kor a gazdasági erők átszervezésé­nek átmeneti nehézségeivel kell megküzdenünk. A miskolci dolgozók természetesen nagyon jól tudják, hogy átmeneti nehézségeink gyors leküzdése főleg valamennyiünk jó munkájától függ. A mi dicső pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja mögött 36 év hősi harcos múltja áll. A magyar kom­munisták pártja ezrével nevelt a múltban a munkásosztálynak, a ma­gyar népnek rettenthetetlen harco­sokat és a Horthy-korszak véres ter­rorjával a háború alatt is dacolva, kivette a részét a felszabadulás elő­készítéséből. Pártunk számtalan ke­mény küzdelemben vezette győze­lemre népünket a felszabadulás óta. Az ő vezetése alatt ért el a magyar munkásosztály, a magyar dolgozó parasztság, a népét szerető magyar értelmiség 9—10 év alatt olyan ered­ményeket az építőmunka terén, amilyeneket a kapitalista államok sok évtized alatt sem tudtak elérni. Semmi kétség, hogy dicső pártunk vezetése alatt az egész magyar nép érdekeit szolgáló új szakasz politi­káját is teljes győzelemre visszük. Ma, amikor Miskolc felszabadulásá­nak 10. évfordulóját ünnepeljük, kö- szöntsük erről a helyről teljes szív­ből új, szabad életünk s yeredmé- nyeink dicső szervezőjét és íhletőjét, a mi szeretett pártunkat, a Magyar Dolgozók Pártját és annak..Közpon­ti Vezetőségét, mely tántorithatatla- nul vezet bennünket Marx, Engels, Lenin, Sztálin kipróbált útján újabb győzelmek felé! (Hosszantartó, lel­kes taps.) Nemcsak mi itten, de az egész or­szág tisztában van ennek a város­nak harcos, államépítő, szocialista szellemével. Senki nem kételkedik tehát abban, hogy Miskolc városa továbbra is egyik legerősebb pillére marad a népi demokráciának, ha­zánk szabadságának és függetlensé­gének, a szocializmus építésének. (Taps.) Erről meggyőz bennünket a múlt vasárnap lefolyt tanácsválasz­tások nagy sikere is Miskolcon. A tanácsválasztásoknak átütő orszá­gos sikere bebizonyította mindenki számára, hogy mennyire időszerű ‘te nagyjelentőségű kezdeményezés volt a Hazafias Népfront-mozgalom lét­rehozása. A tanácsválasztások előké­szítése a helyi népfront-bizottságok útién és a választás maga nagy erő­próba volt a Hazafias Népfront szá­mára. A népfront kiállta ezt az erő­próbát. A választások megmutatták, hogy a Hazafias Népfrontnak sike­rűit az egész népet egy egységes nemzeti frontba felsorakoztatnia — az új szakasz politikájának, a füg­getlenség és a béke megvédésének jegyében. Ma már látnivaló, hogy a munkásosztály vezette Hazafias Népfronttal a legszélesebb népréte­gek politikai aktivizálódásának és szoros egységbe tömörülésének új szakasza vette kezdetét. Ennek a városnak olyan a súlya az ország életében és olyan a jelle­ge, kedves miskolci elvtársaim és barátaim, hogy egy jottányit sem maradhat el az általános fejlődéstől anélkül, hogy ne veszélyeztetné az egész ország fejlődésének ütemét. Ezért e városnak élen kell járnia továbbra is és még jobban az élen kell járnia a munkában, a kulturális fejlődésben, a párt és kormány poli­tikájának támogatásában, mint ed­dig. Éspedig azért, mert Borsod nagyipari medence és benne minde­nekelőtt Miskolc-Diósgyőr hatalmas ipari góc, s mint ilyen rendkívül je­lentős tényezője a munkás-paraszt szövetség további megszilárdulásá­nak a jelenben, a jövőben pedig még nagyobb szerep jut neki e té­ren. Ismeretes, hogy Miskolc ipará­nak a kormány tervei szerint az ed­diginél jelentősen nagyobb mérték­ben át kell állnia a közszükségleti cikkek, a mezőgazdasági gépek és eszközök gyártására. Ennek n fel­adatnak a megoldásába természete­sen a legmesszebbmenően bele kell vonni a helyi kisipart is, s ugyan­akkor Miskolc kereskedelmének biz­tosítania kell az állandóan növekvő lakosság élelmiszerekkel és más szükségleti cikkekkel való egyre bő­ségesebb ellátását. E sokoldalú gaz­dasági tevékenység jó megszervezése az alapja és legjobb biztosítéka a munkás-paraszt szövetség megszilár­dításának az ország e legnagyobb és legjobban iparosított megyéjében, aminek országos politikai jelentősé­ge mindenki számára világos. Miskolctól elvárja a magyar mun­kásosztály, elvárja az egész ország, hogy azokhoz a szép haladó hagyo­mányokhoz, melyek eddigi múltját beragyogják, hozzáfűzi a szocializ­mus építésének mai hősi hagyomá­nyait is, ami nem más, mint gyö­nyörű hazánk és virágzó Miskolcunk forró szeretetétől fűtve, kimagasló eredményekért harcolni a termelés, a kultúra, a közigazgatás arcvona­lán. Tudjuk, Miskolc népe határtala­nul szereti hazáját és épülő, szépülő városát. Ezért biztosak vagyunk ab­December 3-án a Vasas székház 'gyönyörűen feldíszített termében emlékezett meg Diósgyőr népe fel­szabadulásának 10. évfordulójáról. Az ünnepségen a párt és az állami élet sok vezetője mellett megjelen­tek a hős Szovjet Hadsereg küldöt­tei is. A magyar és a szovjet him­nusz elhangzása után Mislóczki Má­tyás Kossuth-díjas, a Szocialista Munka Hőse nyitotta meg az ün­nepséget. Utána Valkó Márton pár­tunk Központi Vezetőségének pót­tagja, a Lenin Kohászati Művek igazgatója mondott beszédet. Az ünnepség után a Diósgy őrvas­ban, hogy a jövőben is minden hoz­záfűzött reményt valóra fog váltani; hogy tántoríthatatlan marad a párt, a kormány, a nép igazáért folytatott további harcokban; hogy méltó zász­lóvivője lesz továbbra is a 10 évvel ezelőtt kivívott szabadság szent ügyének! (Lelkes taps.) Felszabadulásának 10. évfordulója alkalmával a Magyar Dolgozók Párt­ja KV., a Magyar Népköztársaság kormánya nevében szívből köszöntőm Miskolc népét. (Lelkes, hosszantartó taps.) Éljen Miskolc népe! Éljen a magyar nép! Éljen felszabadítónk és igaz bará­tunk, a béke legfőbb őre, a nagy Szovjetúnió! Éljen a Magyar Dolgozók Pártja és a Magyar Népköztársaság kor­mánya! Előre elvtársak dicső pártunk ve­zetésével új győzelmek felé! Nógrádi elvtárs beszéde után Gyurkovics Anikó öt úttörő pajtá­sával együtt virágcsokrot nyújtott át a szovjet vendégeknek, s a kö­vetkezőket mondotta: Mi, akik most itt állunk, tíz éve születtünk a felszabadult Miskolcon. Együtt születtünk a szabadsággal. Elhoztuk most a tízéves pajtások forró üdvözletét. Bennünk, 10 éves gyermekekben is örökké él a hála és szeretet azok iránt, akik életüket áldozták miértünk, magyar gyerme­kekért, akik az első darab kenyeret adták nekünk. Ezután a miskolci Déryné Szín­ház művészei, a diósgyőri művész- együttes tánckara, a vasgyári mű­vészegyüttes vegyeskara, az I. kér. zeneiskola 100 tagú úttörőkara és a zeneovoda gyermekkara színvonalas műsora szórakoztatta az ünneplő közönséget. vonalas kultúrműsorral szórakoztat­ta az ünneplő dolgozókat. A felszabadulási ünnepség szom­baton folytatódott. Délben a Pártok­tatás Házában ünnepélyes külsőségek között nyitották meg a gyár történeté­nek kiállítását. A megnyitót Solti András üb. elnök tartotta. Mél­tatta a gyár tíz éves fejlődését, a dolgozók nagyszerű hőstetteit. A megjelentek ezután megtekintet­tek a kiállítást. Délután 5 órakor a gyár képzőmű­vész köre és fényképészeti szakosz­tálya kiállítást nyitott meg a ven­dégház előcsarnokában. A borsodmegyei DISZ-if júság szere­tettel köszönti pártunk megyei lapját, az „Északmagyarország“-ot, megala­kulásának tizedik évfordulóján. Pártunk megyei lapja eddig is sok segítséget adott ifjúságunk nevelésé­ben, szervezésében. Mozgósította fia­taljainkat az újjáépítésre, a 3 és az 5 éves terv végrehajtására, a szocialista munkaversenyre, a párt és kormány határozatainak végrehajtására. Segí­tette az „Északmagyarország“ dolgozó A miskolci járási tanács dolgozói. ifjúsági szervezetünk létrehozását. Kívánjuk, hogy további jó munká­jával még több és nagyszerűbb ered­ményt érjen cl, még sikeresebben har­coljon a párt és a kormány határoza­tainak végrehajtásáért. BORSODMEGYEI DÍSZ-BIZOTTSÁG Minden tanuló 17 kilo vasat gyűjtött Iskolánkban jólsikerült felszaba­dulási hetet tartottunk. Igen szép eredményeket értünk el a vasgyüj- tésben, ezen a héten. Minden ta­nuló 17 kg vasat és 47 deka színes fémet gyűjtött. így az országos 15 kg-os vasgyüjtési átlagot mi túl­teljesítettük. KORCSOG LÁSZLÓ rajvezető, Sajókeresztur Mosoly bábszinpad Miskolc, Debreczenyi u. 16, KISKACSA. Vidám tiiedvebocsolc bábjáték 1954 december 5, délután 4 őrá. Olcsóbb lett a nylon harisnya! REGI ÁR: UJ ÁR: 156.—Ft. 105.—Ft. 130.— „ 105.- „ 121.— „ 98.- „ 104.— „ 85.— „ 81.- „ " 75.- „ Nagy választékban kaphatók 1 MISKOLCI RUHÁZATI BOLT SZIIKOZLETEIBEN gyári Művészegyüttes gazdag, szin­VI. A németek arról beszéltek, hogy kiürítik a várost. Zűrzavar volt soraikban, de még min­dig bíztak a Hitler által ígért „titkos” fegyve­rekben. A német Gesta­po tovább keresett bennünket. Szüléinkről, testvéreinkről nem tudtunk semmit. A Lonovits utcai óvóhelyen több nyilas­nak — köztük Kóródi ölesének — gyanús volt távollétem, amelyet telén tettek is. Az Avason keresztül késő este hazamentem és kihívattam öcsémet a pincéből. öcsém elmondta, hogy napok óta keresnek és figyelnek. Figyelmeztetett, hogy ne menjek haza. Most már biztos voltam abban, hogy a Ge- staponak sikerült megtalálni az ellenállási moz­galom egyes szálait, csak azt nem tudtam — ás ma sem tudom —, hogy ki lehetett az áruló? Öcsémmel közöltem, hogy menjenek el máshová, majd újból eltűntem. (Ekkor tudtam meg egyéb­ként, hogy 10 éves húgom meghalt egy aknaszi­lánktól. Pörnetz úr a temetkezési vállalkozó csak sonkáért és szalonnáért akarta eltemetni, pedig fizettük neki a temetkezési díjat. így anyám sze­gény kishúgocskámat egy cukrosládában temet­te el.) Különös érzés vett erőt rajtam. Nem féltem, de tudtam, hogy azonnal cselekedni kell. Az orosz csapatok egyrésze már több ponton beju­tott a városba. Ez még nagyobb erőt adott. Éjjel, esőkabátba öltözve, karomat nyilaskarszalaggal, puskával és kézigránáttal felszerelve, elmentem a Corso-mozihoz. Csend volt. A németek eltűn­tek a környékről. A hidat senki sem őrizte. A fiúkkal a megbeszélt helyen nem találkoztam, így elhatároztam, hogy egyedül kezdem meg a munkát. De közben eszembe jutott, hogy mi lesz akkor, ha „robbanó” a gyujtózsinór? Nem volt Időm gondolkodni, azonnal cselekedni kellett, felvágtam a repülőbombához vezető gyujtózsinórt, amelyet bergmann-cs6 muffal összekötöttem és beleeresztettem a vízbe, arra számítva, hogy a Térnetek, ellenőrizhetik és így nem fedezik fel a J.vujtózsinór elvágását. Antal Ferenc: /A IMIOIKAMNI IK<© (Miskolc és környéke ellenállási mozgalmáról) Innen a Martin-telepi vasúti hídhoz siet­tem. A híd tetején egy magyar légvédelmi tüzér­üteg volt tüzelőállásban. Ezek voltak megbízva azzal, hogy visszavonulás után a hidat robbant­sák fel. A vasúti kocsik között eljutottam a nagyhíd középső pillérjéig. Itt volt elhelyezve a gyujtózsinórok központja és innen robbantották volna fel a hidat. Elvágtam a robbanóanyaghoz vezető gyujtózsinórt, majd több métert kivágtam belőle és elrejtettem. Mindezt még biztosította Juhász Zoli és Áfra Béla előzőleg végzett mun­kája. Az orosz repülők éppen éjszakai támadást hajtottak végre, amely segített nekem, mert a légvédelmi tüzérüteget lekötötte és így a híd alatt a teherkocsik között dolgozni tudtam. (Ezt a légvédelmi tüzérüteget egy későbbi támadás so­rán az orosz vadászgépek megsemmisítették.) Fá­radtan mentem vissza, ki voltam merülve. Csak néhány töltényem volt. a kézigránátot már el­használtam, kis tőrt szorongattam a kezemben. A Zsolcai kapuban — a Sóhivatal mellett — két csendőr igazoltatott. Felismertek és maguk­kal vittek. Útközben az egyik elment és csak a másik kisért. Próbáltam rábeszélni, hogy enged­jen el, mindent Ígértem neki, de nem engedett. Hirtelen pergőtűz támadt a szovjet állások felől. A csendőr megijedt és behúzódott egy kapu alá. Én az alkalmat gyorsan kihasználtam és elmene­kültem. Fáradtan értem a nyomdába. Már vár­tak a többiek. Varró elmondta, hogy Szabó La­jos megsebesült és illegális lakásán fekszik. Azonnal a postához mentem és megkerestem a két postai munkást, akik közben önállóan tevé­kenykedtek. A feladatot a két postai munkással elvégeztük — az összes gyujtózsinórokat meg­semmisítettük. (Ma tudtam meg, hogy az egyik postai munkás Horváth Sándor elvtárs volt. Ö volt a telefonközpont indítórészének gépésze , Ez a derék, becsületes ember 1953-ban gyo­morműtét után meg halt.) A Gestapo -parancs­nokság épületének fel- robbantásáról a nehézségek miatt lemondtunk. A németek megkezdték a visszavonulást. Felrobbantották a Szemere utcai hidat, a Sajó nagy hídját. Nagyon fájt nekünk, hogy nem si­került megmenteni a fontos hidakat. Éjjel visz- szamentem a nyomdába és újból dolgozni kezd­tünk. Készült a plakát, amely köszöntötte a győz­teseket, a II. Ukrán Front katonáit. 1944 december 3 reggel 5.30 órakor harcko­csik dübörgését hallottuk. A Vörös Hadsereg páncélosai voltak. Most már biztosak voltunk a felszabadulásban. Az orosz katonák kerestek ben­nünket. Fáradtan, éhezve, de mosolygós, vidám arccal elindultunk a nyomdából az orosz kato­nák felé a városháza előtti térre. Ez a nap szülővárosom felszabadulásának napja volt. Az új élet napja. Ezzel a nappal a „MÓKÁN KOMITÉ” partizán osztaga befejezte működését, miután hónapokon át harcolt illegá­lisan, majd legálisan a német fasiszták és a nyi­las banditák terrorja ellen. Délelőtt a városháza udvarán gyülekeztünk. Boldogok voltunk, mert az orosz katonák el­mondták, hogy munkánk nem volt eredményte­len. Megemlékezett az ellenállási mozgalomról a moszkvai rádió és az orosz haditudósító is. A Vörös Hadsereg parancsnoksága a „MÓKÁN KOMITÉ" tagjait szabadmozgási és fegyvertar­tási engedéllyel látta el, majd kijelölték parancs­nokságuk székhelyét, a legszebb helyen és a legszebb épületben. Nyomdánk most már hivatalosan, teljes berendezéssel megkezdhette működését. 1944 de­cember 5-én megjelent az első lap, a „Szabad Magyarország”, a Magyar Kommunista Párt miskolci lapja; A párt titkára az ellenállási moz­galom egyik vezetője és irányítója, Fekete Mi­hály elvtárs lett. (Folytatjuk.) Színpompás ünnepség, gazdag kulhjrműsor a felszabadulási évfordulón Diósgyőrött

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents