Észak-Magyarország, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-04 / 287. szám

ftomfia*. 1^54, december I

ÉSZARMAGYARORSZÁG

3

1 Szovjetunió, a Lengyel Hépköztársaság,a Csehszlovák Köztársaság, a Hómét Demokratikus Köztársaság, a Magyar Képköztársaság, a Román Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság és az ihán Képköztársaság kormányának deklarációja

Moszkva, december 2.

(TASZSZ)

Ä TASZSZ az alábbiakban közli a Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság, a. Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Bolgár Népköz- társaság és az Albán Népköztársaság kormányénak deklarációját.

A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, a Lengyel Népköz- társaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság és az Albán Népköztársaság képviselői, a Kínai Népköztársaság megfigyelőjének részvételével értekezletet tartottak Moszkvában abból a célból, hogy megvitassák az egyes nyugati országok londoni és párisi értekezletének határozataival kapcsolatban Európában kialakult helyzetet.

Az értekezleten résztvevő államok kormányai sajnálatukat fejezik ki amiatt, hogy nem minden európai ország tartotta lehetségesnek, hogy részt vegyen a kialakult helyzet megvitatásában. Nem vettek részt az értekezleten a londoni és párisi egyezmények kezdeményezői: az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország és Anglia sem. November 29-i válaszuk arról a törekvésükről tanúskodik, hogy bármi áron keresztül akarják vinni a párisi egyezmények ratifikálását.

A deklaráció ezután ismerteti azokat az előzményeket — az EVK bukását és a kilenc ország párisi értekezletét — amelyek a jelen helyzethez vezettek, majd így folytatódik:

Ilyen körülmények között a jelen értekezleten résztvevő államok kormányai szükségesnek tartják felhívni valamennyi európai állam figyelmét arra, hogy a párisi egyezmények megvalósítása a nemzetközi helyzet komoly súlyosbodásához vezet Európában. A szóbanforgó egyezmények megvalósítása nemcsak újabb, még nagyobb akadályokat gördít a német kérdés megoldásának, Németország mint békeszerető és demokratikus állam egysége helyreállításának útjába, hanem Németország egyik részét szembeállítja másik részével, újabb veszedelmes európai háborús tűzfészekké változtatva Nyugat-Németországot. Ezek az egyezmények ahelyett, hogy elősegítenék a német kérdés békés megoldását, szabaddá teszik a nyugatnémet militaristák és revansisták kezét, ezzel fokozottan veszélyeztetve Európa népeinek biztonságát.

A párisi egyezmények szöges ellentétben állnak a nemzetközi feszültség további enyhítésének az utóbbi időben megmutatkozó lehetőségeivel. A békeszerető államok erőfeszítései révén a múlt év közepén végetvetettek a koreai háborúnak. Az idén megtartott genfi értekezlet elősegítette a nyolc éven át folyt indokínai háború megszüntetését és e térségben a helyzet bizonyos rendezését.

Feltétlenül ki kell emelni azt, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében a fegyverzet általános csökkentésének és az atomfegyver eltiltásának kérdésével kapcsolatos tárgyalásokban bizonyos előrehaladás mutatkozott. Mindez egyes államoknak a nemzetközi feszültség kiélezésére törekvő agresszív körei által elfoglalt álláspontja ellenére történt.

Azonban éppen ebben az időben, amikor megjavult a megérett nemzetközi problémák rendezésére a helyzet, a londoni és párisi egyezmények több részvevő államának uralkodó körei veszedelmes lépést tettek a német militarizmus talpra- állítására, nem számolva e lépés következményeivel.

A párisi egyezmények félmilliós nyugatnémet hadsereg megteremtését irányozzák elő. E nyugatnémet fegyveres erő létszáma ötszöröse annak a hadseregnek, amelyet annakidején a versailles-i békeszerződés egész Németország számára engedélyezett, jóllehet közismert dolog, hogy az annakidején százezer főből álló német Reichswehr a sokmilliós hitlerista hadsereg megteremtésének alapja volt.

A továbbiakban a német militaristáknak a nyugatnémet hadsereg ki- fejlesztésére vonatkozó terveit ismerteti. Rámutat arra a veszélyre, ami kitűnik már abból is, hogy e hadsereg élére a volt hitleri hadsereg vezérkarának képviselői kerülnének; Hangsúlyozza, hogy a párisi egyezmények Nyugat-Németor- szág hadiiparának nyílt helyreállítására és az atom- és 'hidrogénfegyver gyártásának lehetővétételére is utat nyitnak.

Ez azt jelenti, hogy atomfegyver terül azok kezébe, akik nem, is

olyan régen a hitleri véres „új rend'* meghonosítása érdekében halált és pusztulást zúdítottak Európára, egész népek kiirtását tűzték célul maguk elé. Ezek békés állampolgárok millióit — lengyeleket, oroszokat. zsidókat, ukránokat, bjelorusszo- kat, franciákat, szerbeket, cseheket, szlovákokat, belgákat, norvégokat stb. — pusztítottak el a haláltábo- rckban.

Ez azt jelenti, hogy olyanok kezében lesz atomfegyver, akik már ma bejelentik európai revánsvágyó terveiket. Ezeknek az egyezményeknek a megvalósítása nagy mértékben fokozza egy pusztító atomháború veszélyét. ennek minden súlyoc következményével egyetemben, különösen Európa legsűrűbben lakott területein.

Azok a számítások, amelyek szerint a felfegyverzett Nyugat-Német- ország felvétele a nyugateurópai katonai szövetségbe lehetővé teszi majd a német militarizmus növekedésének bizonyos korlátozott keretek között tartását, jogos bizalmatlanságot keltenek az európai népekben. Ilyen kísérletek már azelőtt is történtek de kudarcot vallottak. Nem lehet biztosítani Európa békéjét, ha megnyitlak o.z utat a német militarizmus feltámadásához és azzal áltatlak magukat, hogy kitalálnak ellene valamiféle biztosítékokat, amelyeknek hatástalansága teljesen világos. Az európai béke biztosításához az szükséges, hogy lehetetlenné váljék magának a német militarizmusnak a feltámadása.

A következő bekezdésekben a deklaráció kifejti, hogy a párisi egyezmények végrehajtása során Nyugat- Németországban méginkább elsorvasztanák a demokratikus szabadságjogokat és militarista állammá változtatnák Nyugat-Németországot. Bebizonyítja, hogy " a „megszállási rendszer megszüntetéséről” és Nyu- gat-Németonszág „szuverenitásáról" szóló frázisok hamisak, mert hiszen a jelenlegi megszálló országok csapatai 1998-ig Nyugat-Németország- ban maradnának.

Ellentétben azokkal a kijelentésekkel, amelyeket a nyugati államok egyes államférfiai hangoztatnak, a párisi egyezményeket nem lehet egyébnek tekinteni, mint tulajdon- képeni lemondásnak a német kérdés rendezéséről, hosszú időre történő lemondásnak Németország egységének békés és demokratikus alapokon való helyreállításáról. Azok a tervek, amelyek Nyugat-Németország felfegyverzését és katonai csoportosulásokba való bevonását irányozzák elő, jelenleg alapvető akadályt képeznek Németország nemzeti egységének helyreállítása útján. Ez azt jelenti, hogy ennek az akadálynak az eltávolítása lehetővé tenné, hogy megegyezés jöjjön létre a négy hatalom között Németország egységének és szuverénitásának helyreállításáról és az össznémet szabad választások megtartásáról, a német nép érdekeinek kellő1 figyelembevételével.

A bonni politikusok számításai szerint egy félmilliós nyugatnémet hadsereg felállítására és felfegyverzésére körülbelül százmilltárd márkára van szükség, ami teljes súlyával a nyugatnémetországi dolgozók vállaira, elsősorban a munkásosztály vállaira nehezedne, ami elkerülhetetlenül a nyugatnémetországi dolgozók életszínvonalának erős süly- lyedését vonná maga után. Nyugat- Németország felfegyverzése csak a nagy nyugatnémetországi monopóliumokat és az ezekkel szoros kapcsolatban álló amerikai, angol és francia monopóliumokat kecsegteti előnyökkel.

Ezek a monopóliumok máris cset- tintgetik a nyelvüket, ha arra gondolnak, milyen hatalmas nyereséggel kecsegtetnek az újonnan létrehozandó nyugatnémet hadseregnek szóló fegyverszállitmányok.

Ezek a fegyverkereskedők már nem egyszer hasznot húztak a háborúból, amely Európa népeinek csak mérhetetlen áldozatokat és nélkülözéseket hozott.

A párisi egyezmények a három nyugati nagyhatalom és a német militarizmus agresszív tömbjét teremtik meg — állapítja meg a deklaráció. majd így folytatódik:

Egy ilyen agresszív tömb nem szolgálhatja az európai béke és biztonság érdekeit. Ennek az agresszív tömbnek a megalakítása kiélezi az európai helyzetet, jelentős mértékben fokozza egy új világháború veszélyét.

Ennek az új katonai tömbnek létrehozása ellentétben áll az 1944. évi francia-szovjet szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződéssel ég az 1942, évi angol-szovjet há=

ború utáni együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződéssel, amelyek előírják, hegy Franciaország, Anglia és a Szovjetünk} együttes Intézkedéseket tesz annak érdekében, hegy a német militarizmus részéről lehetetlenné tegyen egy új agressziót. Ez a katonai tömb ellenkezik mind a jelen értekezleten résztvevő államok, mind más államok nemzetközi egyezményéivé’ amelyeknek célja a béke és biztor ság biztosítása minden európai áT lám részére. Nyugat-Németorsz' felfegyverzése és katonai csoport sulásokba való bevonása, összeegye , tethetetlen azokkal a német milií rizmus újjáéledésének megakadály zására vonatkozó nemzetközi köte- zettségekkel is, amelyeket az Am rikai Egyesült Államok. Angi: majd pedig Franciaország is váll? a potsdami egyezmény alapján Azoknak a kötelezettségeknek a megszegése, amelyeket az Egyesült Államok, Franciaország és Anglia az" említett szerződésekben és egyezményekben vállalt, aláássa a bizal- mat az államok kölcsönös viszonyában és engesztelhetetlen ellentétben áll az európai népek biztonságának érdekeivel.

Ennek az új katonai csoportosulásnak a megalakítását azzal indokolják, hogy erre az említett tömbben résztvevő államok biztonsága érdekében van szükség, jóllehet valójában senki sem fenyegeti ezeket az államokat. Nyugat-Németország felfegyverzését és egyes nyugati országok katonai csoportosulásaiba való bevonását azzal próbálják indokolni, hogy a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal való viszonyt az „erő helyzetéből“’ kiindulva kell kialakítani. Úgy állítják be a dolgot, mintha ez a politika kedvezőbb feltételeket teremtene a tárgyalásokhoz és a megoldatlan nemzetközi kérdések rendezéséhez.. E politika máris eléggé lejáratta magát, de hívei nem titkolják, hogy olyan határozatokat szeretnének rákényszeríteni más államokra, amelyek egyes nyugati hatalmak imperialista körei számára előnyösek. Valójában ebben kifejezésre jutnak az említett körök világuralmi törekvései. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, mivel végződtek a világuralomra törők efféle kísérletei.

Ezután a deklaráció emlékeztet arra. hogy ilyen katonai csoportosulások voltak már a múlibban is, mint például a hírhedt ..Antikomin- tem Egyezmény'“. Akkor is ..ideológiai“’ motívumokkal próbálták igazolni a katonai csoportosulások létrehozását, s valami hasonló ismétlődik meg most is.

Mindez azt bizonyítja, hogy az egyes nyugati hatalmak katonai csoportosulásai a remililarizált Nyugat- Németország részvételével — bármilyen indokokkal is próbálják igazolni létrehozásukat — nemcsak hogy nem szolgálhatják az európai béke és biztonság ügyét, hanem ellenkezőleg, komoly mértékben bonyolítják az eurónai helyzetet és elkerülhetetlenül előidézik a fegyverkezési verseny fokozását annak az összes európai és nemcsak az európai államok szemuontjából veszélyes következményeivel.

Ha az említett európai katonai csoportosulások hadserege, légiereje és más fegyveres eszközei növekedni fognak és odáig megy a dolog, hogy helyreállítják az agresszív német militarizmust, akkor a többi európai állam' elkerülhetetlenül kénytelen lesz hatásos eszközökhöz folyamodni önvédelme, a támadás elhárítása érdekében.

Ebből következik, hogy az európai béke és biztonság szavatolásában érdekelt összes államoknak arra kell törekedniük, hogy ne engedjék meg a német mintarizmus t^inraállítását. hogy megakadályozzák a fegyverkezési verseny fokozásának lehetőségét és elő mozdítsák az összes európai államok erőfeszítéseinek egyesítését az európai biztonság szavatolása érdekében.

_A Szovjetunió, a Lengyel Népköz- fársaság. a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Bolgár Népköz- társaság és az Albán Népköz- társaság kormánya fő feladatának nyilvánítva a német kérdés rendezését. az eurónai béke megszilárdítása érdekében úgy véli, hogy a német kérdés megoldása szemoontjából mindenekelőtt elengedhetetlen:

azoknak a terveknek elutasítása, amelyeket Nyugat-Németország re- miliiarizálására és katonai csoportosulásokba való bevonására szőttek, ami fő akadálya Németország békeszerető és demokratikus alapokon való újraegyesítésének;

megállapodás létrehozása az 1955-1

ben megtartandó össznémet szabad

választásokra vonatkozóan és e vá-’ lasztások alapján az egységes, demokratikus , békeszerető Németország össznémet kormányának megalakítása.

Ekkor végre lehetővé válik a német békeszerződés megkötése, ami az európai béke megszilárdítása sivímpontjóból elengedhetetlen.

El kell ismerni, hogy a megszálló csapatok kivonása Kelet- és Nyugat-' Németország területéről, amint azt a Szovjetunió javasolta, nagymértékben előmozdítaná Németország két részének egymáshoz való közeledését és a Németország egységének helyreállításával kapcsolatos feladatok megoldását.

Ezután a deklaráció kifejti, hogy az európai biztonság szavatolása megköveteli a megállapodást az érdekelt hatalmak között Németország egyesítése kérdésében, márpedig a párisi egyezmények megvalósulása kizárná az ilyen megegyezés lehető-j sógét. A továbbiakban az európai I kollektív biztonsági rendszer alapelveit ismerteti a deklaráció, majd így I folytatja:

Az európai kollektív biztonsági rendszer és Németországnak békés és demokratikus alapokon történő egyesítése az az út. amely biztosítja Németországnak, mint a nagyhatalmak egyikének fejlődését. Eltérően a militarista úttól, amelyen Németország fejlődése a múltban haladt és amely szakadatlanul a legsúlyosabb következményekkel járt a német nemzetre nézve. Németországnak az európai kollektív biztonság megteremtésének feltételei mellett való egyesítése széleskörű lehetőségeket tár fel a német békés gazdaságnak, iparának és mezőgazdaságának fejlődése előtt, Németországnak más országokkal, különösen a hatalmas lakosságú és kimeríthetetlen tarta- lékú keleteurópai és ázsiai országokkal való széleskörű gazdasági kapcsolatainak fejlődése előtt. Németország fejlődése békés viszonyok és más államokkal való fejlett gazdasági kapcsolatok mellett széles piacokat teremtene ipara számára, biztosítaná lakosságának foglalkoztatottságát, előmozdítaná a lakosság életszínvonalának emelését.

Németországnak, mint nagyhatalomnak a sorsa ily módon szorosan összefügg azzal, hogy a békés fejlődés és a minden európai állammal való együttműködés, vagy az új háború előkészítésének útjára lép-e. A békés fejlődés és a nemzetközi együttműködés útja, amelyen a Német Demokratikus Köztársaság halad, Németország feltámadásához és felvirágzásához vezet. A másik út, amelvre a német militaristák Nyugat-Németországot igyekeznek terelni, új háborúhoz és esetleg Németországnak a tűz és pusztulás földjévé változtatásához vezet.

Mindez azt bizonyítja, hogy a német nép igazi nemzeti érdekei elválaszthatatlanok a béke és a hatásos európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésének érdekeitől.

A jelenlegi értekezleten részt vevő országok teljes egészükben csatlakoznak azokhoz az elvekhez, amelyek a szovjet kormány által előterjesztett összeurópai kollektív biztonsági szerződésben vannak lefektetve és felhívnak minden európai államot, együttesen vizsgálják meg az említett javaslatokat, amelyek megfelelnek a tartós európai béke biztosítása követelményeinek. A jelenlegi értekezleten részt vevő országok kijelentik, hogy készek megvizsgálni bármilyen más. e kérdéssel kapcsolatos javaslatot annak érdekében, hogy az európai kollektív biztonságról olyan szerződéstervezetet dolgozzanak ki, amely minden érdekelt állam számára elfogadható lenne.

A jelenlegi értekezleten részt vevő államok mélységesen meg vannak

győződve arról, hogy a fentemlltett elveken alapuló és az európai álla* mok közötti baráti viszonyok által megerősített biztonság lehetővé tens né annak a helyzetnek a felszámos Iását, amelyben Európa időszakons ként az európai népektől számtalan áldozatot követelő pusztító háborúd kát kénytelen elszenvedni.

Néhány nyugati állam parlamenti jében a legközelebbi jövőben a paris si egyezmények ratifikálása kérdés sének megvizsgálása várható. Nés hány állam hivatalos körei részéről egyre fokozódik a parlamentekre és a társadalmi körökre gyakorolt nyos más ezen egyezmények ratifikálás sának kierőszakolása érdekében.

Ezzel kapcsolatban a Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság, a Csehs szlovák Köztársaság, a Német Demos kratikus Köztársaság, a Magyar? Népköztársaság, a Román Népközs társaság, a Bolgár Népköztársaság és az Albán Népköztársaság kormás nya. kötelességének tartja, hogy felhívja az európai államok, külös nősképpen pedig a párisi egyezs ményben részt vevő államok figyels met, hogy ezen egyezmények ratifis kálása olyan aktus lesz, amely a bés ke megőrzése ellen és az új európai háború előkészítésére irányul. Az ilyen ratifikáció nagy mértékben súlyosbítja az egész európai helyzetei és aláássa a megnemoldott európai problémák, mindenekelőtt a német kérdés rendezésének lehetőségét.

Ezeknek az egyezményeknek a ra- tifikálása és végrehajtása fokozza a háború veszélyét és ezzel fenyegeti a békeszerető európai államoknak és különösen a Németországgal szom* szédos államoknak nemzetbiztonságát.

Ez a veszély annak következtében keletkezik, hogy a párisi egyezményben részt vevő államok egyre nagyobb mértékben alkalmaznak katonai és gazdasági intézkedéseket a békeszerető európai államok ellen. Ma már odáig mentek, hogy katonai szövetségre léptek a német militariz- inussal, hozzákezdenek Nyugat-Németország felfegyverzéséhez, fenyegetik a katonai csoportosulásokban részt nem vevő államok további békés életét. A párisi egyezményekben részt vevő államok fegyveres erői magukban foglalnák a hitlerista tábornokok vezetése alatt álló nyugatnémet hadsereget is.

Ilyen körülmények között az „eró politikájának““ folytatása közvetlenül a feltámadó német militarizmus- ra támaszkodna, ami sokban köze - lebb hozná egy új európai háború veszélyét.

A kialakult helyzet időszerűvé teszi azt a feladatot, hogy a jelen ér tekezleten részt vevő államoknak egyesíteniük kell erőfeszííáseikc' biztonságuk biztosítása céljából. A békeszerető államok kénytelenek hr • ladéktalan intézkedéseket tenni hogy a nyugati hatalmak említeti katonai tömbjének agresszív erőivel a bekeszerető államok együttes erejét állítsák szembe saját biztonságuk biztosítása érdekében.

A jelenlegi értekezleten részt vevő államok bejelentik azt az elhatárc zásukat, hogy a párisi egyezményei, ratifikálása esetén együttes intézkedéseket tesznek fegyveres erőiknek és ezek parancsnokságának megszervezése terén, továbbá más olyan intézkedéseket is tesznek, amelyek salját védelmi képességük fokozásához szükségesek annak érdekében, hogy megvédjék népeik békés munkáját* biztosítsák határaik és területük sérthetetlenségét és védelmét az esetleges agresszióval szemben.

Mindezek az intézkedések összhangban állnak az államok elidegeníthetetlen önvédelmi jogával, a,z Egyesült Nemzetek Szervezetének

(Folytatás a 4, oldalon,j