Észak-Magyarország, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-24 / 304. szám

Fentek, 1954. december 24. ESZ A KM AG \ AHOKSZ AG Miért nem milliomos a szerencsi Lenin termelőszövetkezet? Termelőszövetkezet létesítéséhez és fejlesztéséhez alig lehetne kedvezőbb helyet találni Szerencsnél, ahol min­den lehetőség megvan a nagyüzemi mezőgazdasághoz, A földek jók, észak felől bővizű patak szeli át a határt, vizével öntözni lehetne. Jó úthálózata, fejlett vasúti közlekedő se van Szerencsnek és jól felszerelt gépállomás áll a dolgozó parasztok rendelkezésére. Ezenfelül — ami szintén nem kis dolog — ott van a cukorgyár, ahonnan melasz, nedves és száraz szelet kerül ki, nem is be­szélve más gazdasági segítségről, a politikai támogatásról, amelyet a gyár munkásai, kommunistái tudná­nak adni egy termelőszövetkezetnek. A valóság azonban épp az ellenke­zőjét mutatja minden várakozásnak. Szerencsen már 6 éve megalakult a T.enin termelőszövetkezet, amely fei- sebb-nagyobb sikereket ért el, de saj­nos a hibák miatt a kezdet kezdete óta bajokkal küzd. Ezért sokan mondták már, hogy a szövetkezetét fel kellene oszlatni. Nemcsak a vezetők hangoztatták ezt a községben, hanem maguk a tagok n. Akik szorgalmasan jártak ki a földekre dolgozni, vagy lelkiismere­tesen gondozták az állatokat, gyara­pították a közös vagyont, azok azért akartak kilépni, mert a vezetők nemtörődömsége, kiskirályoskodása elkeserítette őket. A rosszul dolgozók raeg azért akarták otthagyni a tsz-t, ■ mert nem meggyőződésből kérték átvételüket; de meg azért is, mert hanyag munkával nem lehet munka­egységet szerezni s így — nem talál­hatták meg „számításaikat“. A vezetéssel valóban sok hiba volt. Csupán egy a sok közül: Rubi József elnök gyerekes felelőtlenséggel ke­celte a tsz ügyeit. A 200 holdnyi te­rület legjobban termő, legjobb fek­vésű részéről, mintegy 65 holdról mondott le és ez a föld azóta sem 5sérült vissza a termelőszövetkezet­hez .— jelenleg tartalékterületként szerepel. Ugyanakkor van a terme­lőszövetkezetnek körülbelül 50 hold olyan földje, amely kevésbé alkal­mas termelésre, mert gyakran víz alatt álh.S -ő mégsem ezt adta oda. Azt, hogy odaadta, szószerint kell crteni, mert jóformán a tagság tud­ta nélkül ajánlotta fel. A tsz párt- szervezete ném kapott elég segítsé­get a pártbizottságoktól, erélytelen volt és tűrte Rubi József garázdál­kodását. A tagság ellenőrzésére és bírálatára gyakran úgy felelt: „Itt én dirigálok, én vezetek, ne szóljon bele senki“. A tsz tagjai Pzt mondják, hogy Rubi József tette tönkre a termelő­szövetkezetet, s ő az oka annak, hogy a tsz-nek még mindig nincs vonzóereje. és hogy ma is mindössze 12 tagja van. Nem is lehet vonzó egy ilyen ter­melőszövetkezet. Az idei zárszám­adáskor kitűnt, hogy mindössze 17 forintot ér egy munkaegység. Igaz, hogy a vízkár is gyengítette az ered­ményeket. Némely növényfajtánál 100 százalékos lett a kár, a gabona­féléknél pedig mintegy 40 százalékos veszteség keletkezett. A nagy kár láttán még jobban megerősödött a tagokban az a gondolat, hogy kilép­nek a tsz-bői és egyénileg folytatják a gazdálkodást. De csak azért nem fejlődött évről- évre a termelőszövetkezet, mert gyenge volt a vezetés? Nem csak azért! És főleg nem az­ért. Ha ez így lenne, ha csak a régi vezetőségben keresnénk a hibát, ak­kor ma más lenne a helyzet. Hiszen azóta más az elnök, más a pártszer­vezet titkára. Jobban dolgoznak elő­deiknél, akik többet romboltak, mint építettek. Többről van itt szó! Arrói, hogy a község vezetői megfeledkez­tek arról, hogy néhány dolgozó pa­rasztcsalád új útra lépett, új élethez kezdett, szocialista gazdaságot, ter­melőszövetkezetet alakított. Ez az új út azonban szokatlan, járatlan volt a szerencsi dolgozó parasztok előtt is, hiszen a földművelésnek évszá­zadok alatt kialakult szokásairól nem volt könnyű az áttérés a nagy­üzemi mezőgazdaságra. A Rimán Jó- zsefék, Onda Jánosnék, Gábor János- nék is ilyen emberek voltak. Ami­kor beléptek, még ők is úgy látták a termelőszövetkezetet, mint sok dolgozó paraszt a kezdet kezdetén: a tsz az enyém is, nem is. Az enyém, de ugyanakkor az özvegy Orosz Mi- hálynéé is, meg Verpesz Józsefnéé is, a termelőszövetkezet közös. Ha nem is dolgozok jól, majd csak eltart a szövetkezet. Az ösztönös fejlődésre bizták te­hát a termelőszövetkezet sorsát és úgy gondolkoztak, hogyha a tsz ma­gától alakult, akkor magától is fog majd fejlődni, gyarapodni, minden beavatkozás nélkül. Nem lett volna szabad ezt hagyni a váro­si pártbizottságnak, a járási pártbi­zottságnak, községi és járási tanács­nak, a gépállomásnak, a cukorgyár- nak, a csokoládégyámak, a célgaz- daságnak, hogy Szerencs egyetlen termelőszövetkezete éveken át hat­hatósabb segítség, kézzelfogható tá­mogatás nélkül, egyedül maradjon. Sőt, állandó segítségre lett volna szüksége a termelőszövetkezetnek. Nem igaz, hogy semmi támogatást nem kapott a tagság a községi párt- szervezetektől. De ez a támogatás kevés volt. A gépállomás párttitká­ra, aki most iskolán van sokszor se­gített. Volt kapcsolata a gyárral is a csoportnak. De ez a kapcsolat vaj­mi keveset ért. Meg kellett volna sokszoroznia a pártbizottságnak és a többi szervezetnek a kapcsolatot a termelőszövetkezettel, a pártbizott­ságnak mindenről tudnia kellett volna, ami ott történik, hogy idejé­ben segítségére lehessen és megelőz­ze a bajokat. özv. Orosz Jánosné. a pártszerve­zet titkára annak ellenére, hogy már 63 éves, szorgalmasan dolgozik, azt lehet mondani, hogy túltesz a fiatalokon is. Ebben az évben 513 munkaegységet szerzett becsületes, jó munkával. De mint párttitkárnak igen sok támogatásra lenne szüksé­ge. Még akkor is, ha a tsz-nek mindössze 5 párttagja van! Hiszen a feladatok nagyok: rendbe kell hozni a tsz ügyét, megerősíteni a gazdaság alapját és olyan nagyüze­mi mezőgazdaságot szervezni, amely vonzó lesz az egyénileg dolgozó pa­rasztok felé is. Azt keil elérnie a tsz-nek, hogyne 29 tehene és növen­dékmarhája. 7 darab sertése legyen, hanem legalább ennek az ötszöröse. Azt kell elérni, hogy ne 124 ezer fo­rintos deficittel zárjanak, mint a mostani zárszámadásnál, hanem sokezer forintos nyereséggel. Hogy ne 12, hanem 112 tagja legyen a szövetkezetnek! Nem fordítottak tehát kellő figyel­met a szerencsi kommunisták a ter­melőszövetkezetre. Sőt most, jelen­leg is csaknem egyedül birkózik a tagság a nehézségekkel. Nemrégiben többen kiléptek belőle. A megma­radt 12 tag most mégis bizakodással tekint a jövő évre. Terveznek, szá­molnak. Ezután az állattenyésztéssel akarnak többet foglalkozni, mert tudják, hogy az nagyon jövedelmező. — Tizenketten vagyunk — mond­ta özv. Orosz Jánosné elvtársnő — de merem állítani, hogy jövőre jobban foerunk dolgozni. mint amikor még többen voltunk. Ez igaz. A naplopók, a demagógok kiléptek, s nincs már hátramozdító a termelőszövetkezetben. De ez még kevés. Az elmúlt évek hibájából okulni kell a községi és járási párt- bizottságnak, de a tanácsnak :s Ne bízzák a tsz fejlődését az üsztönös- ségre, hanem adjanak állandó és hathatós politikai segítséget a Le­nin termelőszövetkezetnek, amely csodákat tudna művelni, ha segíte­nék, s amely már milliomos lehetne, mint sok más termelőszövetkezet ha­zánkban. Az épiíiŐ kommunizmus országából A moszkvai „Sztankokonsztrukci ja”-üzem univerzális fogaskerék­maró félautomatákat gyárt 80-tól 800 milliméterig terjedő átméretii különböző féle kónuszos fogaskerekek marására. A félautomaták teljesítő képessége másfélszeresen—Siétszerescn túlszárnyalja a je­lenlegi hasonló gépek teljesítő képességét. A hidraulikus befogó­készülékek és az automatizálás jelentősen megkönnyíti a gépek ke­zelését. — A képen: A kónuszos fogaskerekek megmunkálásához szükséges fogmaró félautomaták szerelése. Bányász elvfársak! Adjaiek \M háziariási szenei! Mi, a DIMAVAG Gépgyár F-egy- ség dolgozói, azzal a kéréssel fordu­lunk a borsodi bányász elvtársakhoy, hogy a háztartási szenet is biztosít­sák részünkre. Éves bruttó tervünket e hó 9-én befejeztük. Melegüzemi dolgozók va­gyunk, akik 1000—1200 fokos kemen­cék mellett dolgozunk egész műsza­kon át, tehát otthon,i családunk körében is szükség van a fűtött helyiségre, hogy pihenni tudjunk. Ehhez csak ti, bányászok tudjátok megadni a lehetőséget. Ismételten ké­rünk tehát benneteket, hogy tervei­tek teljesítésével és túlteljesítésével tegyétek lehetővé, hogy a DIMA­VAG Gépgyár, illetve a megye dol­gozói otthon meleg szobában pihen­jék ki a napi munka fáradalmait. A DIMÁVAG Gépgyár F-meleg- üzemi gyáregység dolgozói nevében: KOSZTRUL SÁNDOR MB. elnök. Kósch Jáuos tanár — „a Közoktatásügy kiváló dolgozója* A „Közoktatásügy kiváló dolgozó­ja’’ lett Kósch János tanár, a mis­kolci Földes Ferenc gimnázium ne­velője, az országoshirü matematika- fizikaszakos pedagógus. Kósch János tanár az elmúlt hetekben töltötte be nevelői szolgálata 40-ik évét, amikor közvetlen munkatársai és felettesei meleg baráti ünneplésben részesítet­ték ma is friss egészségben, töretlen munkakedvvel és nagyszerű ered­ménnyel dolgozó kartársukat. Az ok­tatásügyi minisztérium által most adományozott kitüntető elismerés újabb jele annak a megbecsülésnek, melyben népi demokratikus álla­munk és egész dolgozó társadalmunk részesíti a szerényen, becsületesen hűségesen munkálkodó nevelőket. Fábián Józset motorfúrészkezelő ragyogó sikerei Az erdőgazdasági termelésbe is bevonultak már a gépek és segítik a fakitermelők nehéz munkáját. Több mint kétszáz motorfűrész dön­ti, darabolja az erdőn a fát. Az Or­szágos Erdészeti Főigazgatóság 590 motorfűrászkezelőt képezett ki, aki most a legjobb régi motorfűrésze- sekkel kel versenyre. Az ország legjobb motorfűrészke. zelője, Fábián József, a sátoraljaúj­helyi erdőgazdaságban versenyre hívta az erdőgazdaságok valamennyi motorfűrészkezelőjét. Fábián József a Szovjetunióban ismerte meg a motorfűrészkezelést. A felszabadulás után, amikor a ha­zai erdőkben is megjelentek a gépek, elsőnek állt a motorfűrészek mellé. Teljesítménye évről-évre nőtt. 8000 köbméter fát termelt ki. Napi telje­sítménye elérte a 109 köbmétert és ezzel öt kézi kitermelő munkáját végezte el. Nemcsak a maga erdő- gazdaságában végez jó munkát, se­gítségére siet a nyíregyházi erdő- gazdaságnak is, amely lemaradt a tervvel. Részt vesz a lakosság tél: tüzelőjének előteremtéséért indított harcban is. Eredményesen alkalmazza az élenjáró szovjet tapasztalatokat. A gépek karbantartásáról rendsze­resen gondoskodik. Fábián József versenykihívása hozzá fog járulni a gépek jobb kihasználásához és csök­kenteni fogia a termelési költsége'. ORSZÁGOS ERDÉSZETI FŐIGAZGATÓSÁG Kik báíráltatják és kik segítik a földművesszövetkezeti mozgalom fejlődését? A földművesszövetkezeti mozga­lom ez évben is igen szép eredmé­nyeket ért el. Erősödtek a szövetke­zetek, nőttek a kisegítő üzemágak, szaporodott a boltok forgalma és ez­zel együtt a jövedelem is. Ez úgy látszik nem tetszik egyeseknek és fáznék, fáznék a Miskolci Vendégláfóipari Vállolot- betilfoft konyháibon ? Jó dolog vendég­lőben leülni a hófehér terítős asztalhoz, ame­lyen hívogatóan csillog­nak a porcellántányérok, evőeszközök. Milyen tü­relmetlenül várja az éhes ember, hogy tányér­jában ott párologjon a leves. Ilyenkor nem is gondol senki arra, honnan van, milyen körülmé­nyek között készítették. Ugyanilyen izgalommal várják a delet azok a hivatali dolgozók is, akik­nek munkahelyükre viszik az ételt. Éhesen ők sem gondolnak arra, hogy kik, hol, hogyan főz­ték? Nem gondolnak rá mindaddig, míg úgy nem járnak, mint a borsodi nyomdában. Hogy azok hogy jártak? Elmondom: Egy nap ugyanolyan jó étvággyal láttak a leveshez — amelyet a Széchenyi-utcai új nép- büfféből hoztak —, mint máskor. Amikor azon­ban a merítőkanál a fazék alján járt, valami furcsa dologba akadt, kihalászták, s a tányéron ott tekergőzött egy — pontosan megmérték — 40 centiméter hosszú szőrpamaccsal ékeskedő ökörfarok;: -. Hogy miként került ez a levesbe — az ti­tok! Mindenesetre joggal ötlik fel az emberben a kérdés: ha ilyen hanyagság előfordul a modern konyhával, jó felszereléssel rendelkező nép- büffében, milyen lehet a helyzet a Hági és a Muskátli étterem kétségtelenül elhanyagolt, kor­szerűtlen konyhájában? Megnéztük. S amit láttunk, nem válik dicsé­retére a Vendéglátóipari Vállalatnak. Dr. Földes Ferenccel, Miskolc I. kerületének tisztiorvosával indultunk útnak. A Muskátli étterem — hivatalosan a Mis­kolci Vendéglátóipari Vállalat 11. sz. üzeme — ajtaján vidám tányércsörömpölés szűrődik ki az utcára. Minderről nekünk mégsem az ebéd, hanem egy akta jutott eszünkbe, amely ez év október 22-én született, s a következőket tartal- tnaaoBu függesztem. A söntés re­noválása után az üzem mint italbolt, az állami közegészségügyi felügye­let előzetes hozzájárulása után kezdheti csak meg _ _______________ működését. Az üzem “ ; mint étterem, csak a konyha megfelelő bővítése esetén működhet, ugyancsak a közegészségügyi felügyelet előzetes hozzájárulása esetén.” Ezt, mint az előbbi aktát is, dr. Jurkovich János állami közegészségügyi felügyelő írta alá. Nos, ez az üzem szintén nem azt mutatja, mintha bezárták volna. Sőt! A konyhából „íny­csiklandó” szagok terjengenek. Egy asszony ha­talmas csontokat szed ki — kézzel — a fazék­ból; mellette a földön álló edényből levest ine­regetnek, vagy félméterrel arrébb pedig teljes erővel deszkát súrol a mosogatónő. Hogy a szennyvíz belecseppen eközben a levesbe, arról ki-ki gondolja azt, amit akar. Itt is egy viszony­lag szűk helyiségben történik az étel előkészí­tése, főzése, s a mosogatás. A söntés kimondha­tatlanul piszkos. Egyszóval minden olyan, hogy nem október 23-ra, de már sokkal-sokkal előbb megérett arra, hogy becsukják. Tökéletesen egyetértünk azzal, hogy Miskolcon nagyon sok ember szeretné igénybe­venni az üzemi étkeztetést. Nagy részt vállal az ellátásból a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat. Az a körülmény azonban, ahogyan a konyhák kénytelenek dolgozni, egyenesen merénylet az étkezők egészsége ellen! Miért kell és hogy me­rik a szerencsés véletlenre bízni, hogy nem lesz súlyos megbetegedés a minden higiéniát nélkü­löző módon és helyen előállított ételektől?! Meg­engedhetetlen, hogy olyan helyiségekben, mint a Muskátli és a Hági étterem konyhája, továbbra is többszáz embernek főzzenek. Különösen fel­háborító ez akkor, amikor a közegészségügyi fel­ügyelőség már határozottan megtiltotta a főzést ezeken a helyeken. ADAMOVICS ILONA , ezért minden igyekezettel azon van­nak, hogy a földművesszövetkezetek hírnevén csorbát ejtsenek, hogy csökkentsék a forgalmat. így Mezőcsáton Asztalos István, volt cukrászdavezető még a tettle- gességtől sem riadt vissza a vásár­lókkal szemben. Lácacsékén Krausz Adolf boltkezelő többször súlycson­kítást követett el és gorombán bánt a vevőkkel, a hejőbábai földműves­szövetkezetnél Fehérvári László nem gondoskodott a téli idénycikkek be­szerzéséről. Cséka Aladár hejőbábai kisáruházvezetö árdrágítást követett el. Megsértették a szövetkezeti demo­kráciát Bódvarákón, ahol a tagság kérte, hogy italboltot létesítsenek, de az* q mai napig sem nyithatták meg, mert a párttibkár és a tanács­elnök még most is azon vitatkozik, hogy kinek a rokona legyen a bolt­vezető. Földművesszövetkezeti mozgal­munknak vannak azonban élenjár# dolgozói, akik a hibákat leküzdve^ harcolnak a szövetkezetek fejlesztő« séért. Ezek közé tartozik Repánszki? István, a gönci földművesszövcjtee* zet ügyvezetője és Szombati Józsi# kisáruházvezetö. Hutkai András fii«! zérkomlósi földmű vesszövetkezetl vezetőkönyvelő. KASSAY FERENC A% e heti egyben az év utolsó Totó-szelvé­nyének műsorán 6 NB I., 4 olasz és 2 francia bajnoki mérkőzés szerepel. \ 51. fogadási héten is közel 600.000 Totó-szelvényt küldtek be a fogadók Nyeremény címen pedig 892.653 forinl került szétosztásra. Részletes eredmé­nyek: 12 találat 11 találat 10 találat 13.387.50 forint, 392.50 forint, 53.75 forint. Vásároljon mielőbb TOTO-szei vényt! „A Miskolci Vendéglátóipari Vállalat 11. sz. füzemében a meleg ételek kiszolgálását azon­nali hatállyal szüntessék meg. Az üzem a továb­biakban csak mint italbolt működhet, megfelelő renoválások, általános takarítás után.” Ennek ellenére most is terített asztal várja a vendéget. Node minket nem is annyira az ebéd­lőterem, mint inkább a konyha érdekel, az a szűk, háromlépés hosszú kis helyiség, ahol egy­mástól sem férnek el a konyha dolgozói, s ahol az asztal egyik végén burgonyát tisztítanak, má­sik végén pedig húst szeletelnek. Mondani sem kell, hogy a mosogatás szintén itt történik. A raktár a pincében van, de a jégszekrénynek már nincs helye. Azaz mégis van, de hol? Úgy lát­szik sem a Muskátli, sem a Vendéglátóipari Vál­lalat vezetőjét nem zavarja az a „mellékkörül­mény” hogy a férfi WC-ből nyílik a kis világító udvar, amelyben kimondhatatlan sok lom között ott díszeleg a jégszekrény, benne hús és töltött­káposzta. A földön tejeskanna áll tejfellel. Ter­mészetesen a húst, s egyéb ételeket a WC köz­vetlen szomszédságából hordják a konyhába. Földes doktor megjegyzését kell itt idéznünk: — A véletlen szerencsének köszönhető csupán, hogy eddig még nem fordult elő ételmérgezés! Ilyen szűkös, rendetlen, piszkos körül­mények között több mint 100 embernek főznek naponta. Biztos vagyok benne, ha a vendégek be-belátogatnának a konyhába, elmenne egy­kettőre az étvágyuk; De menjünk tovább a Hágiba, amelyről így beszél az eldugott, semmibeveít, szomorú akta: „A Miskolci Vendéglátóipari Vállalat 31. sz: üzemének működését 1354: október 23-ával fel-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents