Észak-Magyarország, 1954. november (11. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-02 / 259. szám

ESZAKMAGYARORSZAG Kedd, 1951. november Z. I forradalmi hét else műszakján (erven felül 63 fonna aeéit hengereltek a diósgyőri biekksori hengerészek A! diósgyőri Lenin Kohászati Mű­vek dolgozói röpgyűlóseken határozták el, hogy november 1-től 7-ig „Forra­dalmi hetet“' tartanak. A dolgozók megfogadták: több és jobbminőségű nyerevassal. acéllal, hengereltáruval köszöntik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 37. évfordulójának nap­ját. Hétfőn a reggeli műszakra érkező Inunkásokat a kapuknál agyár fúvós­zenekara pattogó indulókkal köszön­tötte, s a dolgozók a negyedik ne­gyedév első hónapjában végzett jó munkának büszke tudatával láttak munkához. A durvahengermű blokksori henge­részei — a munkaidő jó kihasználá,- sával — terven felül 63 tonna bugát hengereltek. A délutáni műszakra ér­kező társaik megfogadták, hogy estére még ezt az eredményt is túlszárnyal ják. Ez is bányászból ? A rudolftelepi háziasszonyok nem éppen a legbarátságosabb szavakat mormolják, amikor a bányászbolt­ból üres szatyorral távoznak. Hogy miért szidják az üzletet, az az aláb­biakban kiderül: Tegyük fel, valami aIsónemüben szétnyulik, használhatatlanná válik a gumipertli. tÍjat kell venni. A gya­nútlan háziasszony elmegy a bá­nyászboltba, kér, de nem kap. Hiánycikk lenne a gumipertli? De­hogy, csak a boltból hiányzik. Tésztát sütni is csak úgy tudnak, ha begyalogolnak Szuhakállóba nul­láslisztért, mákért, dióért, mert Ru­dolfon ez sem kapható. Kristálycukrot, grízt, rizst, sót, paprikát több héten keresztül hiába kértek az asszonyok, a bolt vezető­ié csak a vállát vonogatta, de adni nem adott. Ezt is elfelejtett igényel­Nyáron kartont, zoknit, napszem­üveget aranyért sem láttál a bolt­ban, viszont most van. Hogy most meleg holmira, vastag harisnyára van szükség, ugyan kérem, elpuhult emberek viselnek télen flanellruhát. Edzeni kell magunkat. Joggal teheti fel a kérdést az ol­vasó, hát akkor mi van abban az üzletben? A füszerosztály egyik fe­le. finom szilvaízes üvegekkel van dekorálva, a másik fele frankkávés dobozokkal, nem mondom, nagy a választék, ezekből a cikkekből, de nincs rájuk mindennap szükség, ts most mi kérdezünk: — Vájjon miért, nem igényel a boltvezető olyan árukat a bányász­ellátó kiskereskedelmi vállalattól, amit naponta, óránkint, sőt percen- kint keresnek a vásárlók? Mezei Iftivajokat tartóztatott te a debreceni járási ügyészség Kovács Gyula, Kovács István, Ko­vács József, Kovács Katalin és Ko­vács Gusztávr.é munkakerülő, csa­vargó életmódot folytató, büntetett előéletű hajduszoboszlói lakosak, 1954. október 10-én együtt elmentek a hajduszoboszlói Vénker-szőlőbe és ott Szőke Jánosné földjéről gyümöl­csöt és zöldséget loptak. ■ ■ ■ «fc­Szőke János tetten érte őket. Ami­kor távozásra szólította fel a tolva­jokat, azok Szőke Jánost megkötöz­ték, levetkőztették és megverték. A debreceni járási ügyészség a tolvajbandát cselekményeiért letar­tóztatta és vádiratot nyújtott be el­lenük. (MTI) Nyilvánosságra hozták a kínai népszámlálás hivatalos adatait Peking (Uj Kim) A Kínai Népköztársaság Állami Statisztikai Hivatala hétfőn hivatalos adatokat tett közzé Kína első orszá­gos népszámlálásának eredményé­ről. Ezek szerint Kína lakossága 1953. június 30-án 24 órakor 601,938.035 fő volt. Ebből a számból 574 millió 205.943-et közvetlen népszámlálás eredménye­ként állapították meg, a többit köz­vetett számlálás útján. Ebbe tarto­zik Tajvan még fel nem szabadult tartomány hétmillió 591.298 lakosa, tizenegymillió 743.120 külföldön lakó vagy tanuló kínai és nyolcmillió 397.477 .lakos olyan távoli határ- területeken, ahol még nem tartották meg a helyi választásokat, vagy ahol a közlekedési viszonyok rendkívül nehezek. (MTI) ftz amerikai kormány a nemzetközi jog megsértésével elhnrceltafolt huszonkét lengve! tengerészt Peking (Uj Kína). Az Egyesült Államok kormánya megszegte a nemzetközi jogot és megsértette az alapvető emberi jo­gokat, amikor Tajvanról az Egyesült Államokba hucoltatott huszonkét lengyel tengerészt. Csang Kaj-Sek kalózai, mÉit. is­meretes, kezükbe kerítették a „Pne- zydenfc Gottwald“’ és a „Praca” ne­vű lengyel kereskedelmi hajókat. A hajók legénységének huszonkét tag­ját az Egyesült Államok hatóságai október 27-én az Egyesült Államok­ba szállították. Az amerikai hatóságok magyará­zata. hogy ez az elhurcolás a lengyel tengerészeknek adott „politikai me­nedékjog” valamilyen formája, a legkisebb mértékben sem fedi a va­lóságot, vagy mentheti fel súlyos felelősségétől az Egyesült Államok kormányát. Ez az ese* ismét bizonyítja, hogy az Egyesült Államok kormánya köz­vetlenül részes a Csang Káj-Sek banda kalózkodásában. (MTI) Keljen tel a világ közvéleménye a londoni és párisi egyezményekkel szemben Frédéric Joliot-Curie nyilatkozata Paris (TASZSZ) Frédéric Joliot-Curie, a Béke Vi­lágtanács elnöke nyilatkozott # lon­doni és párisi egyezményekről, ame­lyeknek célja Nyugat-Németország felfegyverzése. A nyilatkozat több' között o következőképpen hangzik: A londoni és párisi egyezmények óriási veszélyt jelentenek a béke fenntartására. Éppen ezért égetően szükséges, hogy a világ közvélemé­nye hatalmas mozgalomban keljen fel ezekkel az egyezményekkel szem­ben. Különösen a közvetlenül érde­kelt országok polgárainak kell ha­ladéktalanul cselekedniük, mert az egyezményeket megkötő kormányok sürgősen ratifikálni akarnak. Érthe­tő ez a sietségük, mert ha a közvé­leménynek elegendő ideje van arra, hogy felhívja a figyelmet az egyez­mények veszélyességére, akkor szembeállíthatja velük azokat a le­hetőségeket is, amelyeket a Szov­jetunió javaslatai nyújtanak. Frédéric Joliot-Curie nyilatkozata végén rámutatott, hogy napjainkban minden feltétel adva van ahhoz, hogy: Németországot békés és demokra­tikus úton egyesítsék. Létrehozzanak olyan kollektív biztonsági rendszert, amelyben ki­vétel nélkül és gazdasági, valamin* társadalmi rendszerétől függetlenül minden európai állam résztvehetne. Elérjék az általános leszerelést. Megmentsék az emberiséget a tö­megpusztító fegyverfajták alkalma­zásának szörnyű veszélyétől. És hogy az atomerőnek békés cé­lokra történő felhasználása révén lényegesen jobb életkörülményeket teremtsenek a népeknek. (MTI) A német űieafelfejsyvérzés elleni akciónap sikere Franciaországban A „L’Humacité hétfői vezércikke Páris (MTI). A „L’Humanité“’ hétfői számának vezércikkét a német újrafelfegyver- zés elleni október 31-t akción ap si­kerének szenteli, „Frédéric Joliot-Curie sürgető szombati felhívása meghallgatásra talált — hangzik a többi között a vezércikkben. •— A nagy tudós és nagy elvtársunk lelkes szavai jól megmunkált földbe, termékeny ta­lajba hullottak, Egész Franciaországot megmoz­gatták vasárnap — sőt már szom­baton és pénteken is — azok a tö­meges akciók, amelyeket a revan- slszta Németorsaág újraíelfegyver- zésének új terve ellen és a békés tárgyalásokért indítottak. Október 31 figyelemreméltó kiin­dulópontja volt a nemzet harcának a londoni és páris szerződések rati­fikálásának megakadályozására. Az eredmények csaknem minde­nütt túlszárnyalták még a legopti­mistább jóslatokat is. A küldöttsé­gek tömegei árasztották el azokat a gyakran szűknek bizonyult helyisé­geket, ahol a községi tanácsosokkal és a patronáló bizottságokkal talál­koztak. Már most is a legbiztatóbb követ­keztetéseket vonhatjuk le a harc folytatásához. Mindenekelőtt bebi­zonyosodott, hogy az egész nemzet ellenállása nagyobb erővel érvénye­sülhet most, mint az EVK-val szemben. Az első helyi eredmények alapján örvendetes párhuzamot von­hatunk a tegnapi nap és a július 11 között, amely az EVK ellen és az indokínai békéért folytatott harc akciónapja volt. Október 31 tehát fontos kiinduló pont. Magétól értetődik azonban, hogy ezt a kiindulópontot semmiféle ellanyhulás nem követheti. Ha a pá­risi szerződések ratifikálását meg akarjuk akadályozni, hamarosan még hatalmasabb erőket kell talpra­állítani, mint az EVK ratifikálása ellen folyt harc idején. A vasárnapi napban éppen az a lelkesítő, hogy megmutatta: mindezt el lehet érni valamennyiünk egységével, vala­mennyi nemzeti erő összefogásával” — írja végezetül a „L‘Humanité”. (MTI) Az Adenauer-kormány szabad demokralapárti miniszleiei a Saar-egyezmény ellen szavaznak Preusker bonni lakásépítési mi­niszter vasárnap kijelentette, hogy az Adenauer-kormány négy szabad demokratapárti> tagja az országos pártvezetőség határozata értelmében a Párizsban megkötött Saar-egyez­mény ellen szavaz majd. Preusker a továbbiakban hangsú­lyozta, hogy Adenauer a bonni kor­mány megkérdezése és beleegyezése nélkül írta alá a Saar-vidék euró- paizálásáról szóló nyugatnémet- francia megállapodást. (MTI) Nyugat-Németország legfelső közigazgatási bírósága jogérvényesnek ismerte el Ausztria Hitler által történi bekebelezését Berlin (MTI). Nyugat-Németország legfelső köz- igazgatási bírósága szombaton elvi döntést hozott a bonni köztársaság területén élő osztrákok állampolgár­ságának kérdésében, a bíróság ki­mondotta, hogy a Nyugat-Németor- szágban letelepült 75 ezer ausztriai származású személy német állam­polgárnak tekintendő. A Német Demokratikus Köztársa­ság hatóságai ezzel szemben arra az álláspontra helyezkednek, hogy azok az osztrákok, akik 1938-ban Ausztriának a hitleri Németország által történt bekebelezése révén automatikusan német állampolgá­rokká váltak, 1945-ben, az Osztrák Köztársaság felszabadulásával újra osztrák állampolgárok lettek. Dr. Ernst Wiehert, a nyugatnémet legfelső közigazgatási bíróság elnö­ke a döntés indokolásában azt állí­totta, hogy a „német népközösség'“ annakidején végérvényesen német állampolgároknak ismerte el Ausztria lakosait. A „Frankfurter Rundschau” rá­mutat, hogy a legfelső közigazgatási bíróság döntése értelmében tulaj­donképen az Ausztriában lakó osztrákokat is német állampolgárok­nak kellene tekinteni. Az „Arbeiter Zeitung", az osztrák szocialista párt lapja szintén bírálja a nyugatnémet legfelső közigazga­tási bíróság döntését. Az „österreichische Volksstimme” az esettel kapcsolatban kijelenti: — Bonni kormánykörök az íté­lettel félreérthetetlenül leszögezték, hogy nem ismerik el Ausztria füg­getlenségét. (MTI) Nyugai-Németországban leleplezett „Háromszázak Klubja“ nevű bűnszövetkezet tagjai között vannak löenauer-Németország vezető személyisége! leírha­Berlin (MTI) A nyugatnémetországi rendőrható­ságok a lakosság erélyes követelésére nemrégiben kénytelenek voltak vizs­gálatot indítani az úgynevezett »Há­romszázak Klubja« ellen. A 18 nyugatnémetországi városban működő klub szorult anyagi helyzet­ben lévő, munkát kereső fiatal lá­nyokat és asszonyokat gyárosok, bankárok és politikusok kezére ját­Oktöber 31., va­sárnap. Kóbor szél zi- zegteti a tiszaparti füze­seket; végigsuhan a ba­rázdás földeken, megsi­mogatja a házak között magasbanyuló kopár fák ágait, ősz borong Tisza- tardos fölött. Talán éppen olyan az idő, mint 10 évvel ez­előtt, s mégis milyen óriási a különbség! Akkor vetetlen volt a határ, lövészárkok szántották ke- resztül-kasul a folyó partját. Ma a határban friss munka nyoma látszik. Az elmúlt héten a falu lakói 355 katasztrális hold búzát és 60 mázsa ro­zsot vetettek el. Felszabadulási hetet tartottak. Akkor aknák zuhogtak a falura, tépték, ci- bálták a házakat, golyók fütyültek az utcán és a falu lakói fakó arccal ültek a pincék mélyén, s várták a falu újjászületését. Ma csendes, ben­sőséges a hangulat, ünneplőbe öltözött emberek jönnek-mennek kimért léptekkel. Az emlékezés napja ez. Délelőtt vagy 20 pöttömnyi ember siet az is­kola felé. A tiszatardösi és a szomszédos közsé­gek lakóinak tíz éves gyermekei. Felnóttes ko­molysággal ülnek az iskolapadokban, hogy ün­nepélyes rajgyülésen emlékezzenek meg a fel­szabadulásról. A béke gyermekei ők. A barnahaju kislány, Majoros Emilia hangja lágyan, meghatottan cseng, ö önti szavakba mindannyiuk gondolatait, érzéseit. — Mi egy boldog nép, boldog gyermekei va­gyunk. Szabad hazában születtünk, szabad hazá­ban élünk és tanulunk. Nem éreztük a múlt gyötrelmeit, a nyomorúságot csak szüléink el­beszéléséből ismerjük. De azt tudjuk, hogy ma élni szép, ma élni jó és hogy holnapunk még szebb lesz. A gyermekek, mint kasból a méh, ömlő­nek az udvarra. Beszélgetnek, kacagnak, lármá­juk mint valami szép zene terjed szét a falu házai között. Egy szőkehaju, szürkeruhás fiú, Szoboszlói István, a tömzsi Vébenyi Ferenccel beszélget. • Vájjon miről? Szoboszlai Pista elmondja, hogy heten vannak testvérek. Elmeséli hogyan él­nek és mik a terveik. Sztahánovista esztergá­lyos lesz. Vébenyi meg arról beszél, hogy tovább tanul. Ök ezt természetesnek tartják. Magától ér­tetődőnek tartják, hogy a nép államában, a nép gyermekei előtt sehol sincs gát, akadály. Tiszatardos lakói délután tartják meg az ün­nepséget. Az iskola udvarán felállított szinpad előtt ott szorong a falu apraja-nagyja. Ifj. Litvai István, a pártszervezet titkára mond ünnepi be­szédet. — Ma tíz éve annak, hogy a dicsőséges Szovjet Hadsereg felszabadította községünket — kezdi beszédét. Szavai nyomán a község lakói előtt felelevenedik a múlt, látják a falu ttzé/'.s fejlődését. A felszabadulás előtt a falu lakóinak 75 százaléka földnélkülf, kisemmizett nincstelen volt, Verejtékes munkájuk gyümölcsét Reviczky földbirtokos élvezte. A föld, amelyet bitorolt, ma újból a falué. I0S dolgozó paraszt kapott földet, 64 pedig házhelyet. A házhelyeken már 42 lakóház épült fel. Ma már nincs munkanélküli a faluban. Sokan üzemekben, bányákban dolgoz­nak. Jobb az élet. jobban élnek az emberek. 1935-ben csak két rádió volt a faluban, ma 15 van. Akkor nyolc kerékpár volt, ma 83 és két motorkerékpár. Az Ünnepi beszéd után Vidám fiatalok so­rakoznak a színpadon: a szerencsi óvónőképző énekkara. A napsugaras tekintetű lányok ajkán felcsendül Kodály szabadságdala. Utána a tisza- tardosi úttörők lépnek fel egyfelvonásos jele­netekkel, népi táncokkal; Végetér az ünnepség. Az alkony, mint sötét­szárnyú madár ereszke­dik a falura. Az iskola­udvaron 8—10 dolgozó paraszt beszélget a múlt­ról, jelenről. Közöttük van Skorván Pál, An- talóczi Lajos, Filk József, Szőllősi József is. Egy évtizeddel ezelőtt ha találkoztak, arról beszéltek, hogy milyen nyomorult az élet, mennyire kiuzso- rázza őket a földbirtokos, milyen gorombán bán­nak velük a községházán és hogy az adóba a párnát is kiszedik a fejük alól. Ma olyan boldo­gan beszélnek életükről, hogy jóleső érzés őket hallani. Már megtartották a tanácstagjelölő gyű­léseket, de még mindig azt fontolgatják, vájjon a jelölt megfelel-e majd a várakozásnak. Sze­retik-e a faluban? Aztán a népfrontbizottságról beszélgetnek. Kezdeményezésére új iskolát akar­nak építeni. — Nagyon jól tudjuk, hogy nem várhatunk mindent az államtól — mondja Szőllősi József. — Mi magunk is hozzá akarunk járulni az épí­téshez. 30 ezer forint értékű társadalmi munkát, fuvart ajánlottunk fel. — Szükségünk is van az új iskolára. Ha fel­épül, a jelenlegi iskolából kultúrházat csinálunk, ahol esténkint összejövünk tanulni, szórakozni — mondia Filk József. V alamennyiük szavából érezni, hogy a község gazdájának érzik magukat. Felismerték a közösség erejét, s tudják, tőlük függ, hogy a köz­ség hogyan épül, fejlődik tovább; A tanácsház nagytermében zene szól, a fiata­lok táncolnak. — Mulatság zárja be az ünnep­séget; Az egyik lakásban kedvesarcú fiatalasszony fekszik az ágyon. Boldog, ragyogó anyai tekin­tettel néz a mellette pihegő új életre. Novák Andrásék kislánya — Agneske — nevezetes napon született, a felszabadulás tizedik évforduló]-' Az apa, Novák András, mosolyogva néz kislá­nyára, s arra gondol, hogy milyen ragyogó, bol­dog jövő vár gyermekére. szott. A klub helyiségeiben tatlan orgiák mentek végbe. A vizsgálat során kitűnt, hogy Helmercih, a bajor tartományi kor­mány volt közlekedésügyi miniszte­re, Adenauer pártjának egyik mün­cheni vezetője is a klub tagjai közé tartozott. Otto Kroth, a »Háromszázak Klubjá«-nak letartóztatott igazgatója egy nyugatnémetországi lap tudósí­tója előtt kijelentette: — A klub állandó tagjai és »me­cénásai« a Szövetségi Köztársaság közéletében vezető szerepet játszó személyiségek voltak; A tagok név* sorának nyilvánosságra hozatala sok helyen nagy és kinos meglepetést keltene. A német demokratikus rádió köz­lése szerint Schröder bonni külügy­miniszter utasította a rendőrhatósá­gokat, hogy a titkos klub elleni vizs­gálat során ne feledkezzenek meg á kellő »tapintatról« és a hivatali ti­toktartásról. (MTI) A francia közvélemény a és kulturális kapcsolatok megteremtését követeli a Vietnami Demokratikus Köztársasággal Páris (TASZSZ) Október 29-én a párisi JMutualité- teremben népes gyűlést tartottak a Franciaország és a Vietnami Demo­kratikus Köztársaság közötti gazda­sági és kulturális kapcsolatok meg­teremtéséért folyó harc jegyében. A gyűlésen a párisi közvélemény számos képviselője jelent meg, köz­tük Jean Paul Sartre neves író, Arthur Giovoni kommunista képvi­selő, Claude Bourdet a „France Ob- servateur” című lap szerkesztőbi­zottságának tagja, Jean-Marie Do- menadh, a „TSprit” című lap főszer­kesztője és mások: (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents