Észak-Magyarország, 1954. november (11. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-26 / 280. szám

4

KSZAKMAG i AKOMSZAb

Péntek, 1954. november 86.

Választásra készülnek Szuhakálló kulturmunkásai

TT ideg, ködös novemberi alkony ereszkedik Szu- hakálló házaira. A kicsiny házakban fények gyulnak. A villanylámpák fényétől ragyogó ablakokból fénysávok nyúlnak át a falu utcáin. Szinte hívogatnak a meleg otthonokba, ahol bányászok, földművesek és családtagjaik beszélgetnek a közelgő választásról; a múltról, a jelenről, a jövőről és arról, hogy Szuhakálló népe egységesen szavaz a tanácsrendszerre, a népi demokráciára.

Az egyik bányászfeleség meglepetve felkiált:

— Nézzétek csak! Nem is vettem észre — s egy papírzacskót mutat. Kockacukrot hozott benne nemrég a népboltból. A zacskót színes rajzok díszítik, s rajta ez a felírás olvasható: «Szavazz a tanácsra, a magad jövőjére szavazol«. Úttörők munkáját. Ök is bekapcsolódtak a választás előkészítésébe, így hallatják szavukat.

— Milyen kedvesek — mosolyodik el az asszony. S— Már ők is tudják, hogy mit kell tenni.

Az * utca mintha megelevenedne. Könnyed léptekkel lányok, fiúk haladnak a régi iskola felé. Nevetnek, vidáman tere-ferélnek útközben és a tanteremben is. ahová összejönnek. Kulturmunkások. A választásra készülnek.

A zaj elcsitul. Eszes László, fiatal pedagógus, a ^ kulturmunka lelkes szervezője érkezik meg. A faluban két évig nem működött a kulturcsoport. Eszes felébresztette a fiatalokban a kultúra iránti vágyat, s a bányász szakszervezet segítségével a választás tiszteletére 20 tagú kulturcsoportot hozott létre.

Körülnéz. Megállapítja, hogy a lányok már itt vannak, de a fiuk — szokás szerint — kevesebben jöttek.

— Nézzük csak, melyik táncszámnak vannak itt B táncosai — kérdezi.

— A leánytáncé — hangzik a válasz s a lányok máris felállnak egymás mögé.

— Figyelem! Zene! — kezdhetjük.

Reményi János kezében megszólal a harmonika, lijjai könnyedén végigfutnak a billentyűkön, s felzen- dül a közismert népdal:

'ür

Réztepsiben sül a máié,

Majd menyasszony leszek mán eu.

Ma menyasszony, holnap asszony,

Holnapután komámasszony , f 5

u s a lányok egymás kezét fogva, leányos büszke-Lj séggel, rátartin, ringó lépésekkel libbennek a «színre«. Elől jön a magas, barna Drótos Ilona, utána a szőkébb Ondó Eta, Horváth Lenke, majd a könnyed mozgású szőke, karcsú Vrabik Ica és a többiek. Bár kezdő táncosok még, de máris ügyesen mozognak. A tánc végén Eszes László megmondja, hogy mi volt a jó, s hol követtek el hibát. A táncot újból és újból megismétlik, hogy a tanácsválasztás napján ne vall- lanak szégyent. A leánytánc után a párostánc következik. Majd a rigmus-brigád próbál, aztán a színjátszók — akik egyfelvonásosokkal készülnek — mutatják be mennyit fejlődtek az utolsó próba óta.

Szünetben megbeszélik, hogyan fognak szerepelni a választás napján.

— Reggel — mondia Eszes László — a kulturbri- gád hangszórón köszöntő rigmusokkal hívja fel a falu dolgozóinak figyelmét a választásra. Hogy jó példát mutassunk, együttesen megyünk el és elsőnek szavazunk. Utána köszöntjük a szavazókat, szórakoztatjuk őket. Este pedig — a szavazás befejezése után — bemutatjuk a népi táncokat, a színdarabokat, egész estét betöltő műsorban.

— Ne feledkezzünk meg az úttörőkről sem — szól közbe Újhelyi Katalin úttörő-vezető. — Az úttörő- rajok és őrsök tagjai futárszolgálatot teliesítenek az egyes .szavazókörzetek között, (őrségben állnak a vá- lasztóheiyiségekben és köszöntik a szavazókat, virágokat nyújtanak át nekik.

A z óra mutatója gyorsan kus'zik előre. Szinte ^ észre sem veszik, a próba lassan az éjszakába nyúlik. De a kulturcsoport tagjai nem törődnek a múló percekkel. A lelkesedés arra serkenti, buzdítja őket, hogy minél színvonalasabb kulturmunkával segítsék a tanácsválasztást. És erre jól fel is kell készülni.

NADHAZY BERTALAN református esperes, megyei tanácstagielölt:

VÁLASZTÁSI EMLÉKEIM

Keresgélek a múltban. Mélyről húzom ki az emlékezés fiókját. Választási törmelékeket ku- tatgatok benne. Itt-ott egy épe b darabka; kiveszem, megtörtöm a múlt porától, összerakom őket s odateszem az olvasók elé.

Lehet, hogy valaki talál majd ezek közt a törmelékek közt olyat, amihez hasonlót ö is hord magánál, amelyiknél mosoiyra csúszik az ajka, vagy elkomorodik. De mindenképpen felvidulhat, ha rágondol, hogy mindez már csak a múlté, a jelen egészen más.

*■

lSyolc-ktlenc éves csizmás gyermekkoromban egyik napon különös dolgok történtek az egysor- utcájú, két közből álló falucskában. Piros-fehér-zöld zászlók jelentek meg több ház szalmatetején. Az emberek sűrűbben jöttek össze és gyakrabban tértek be a kocsmába. Hangosabban, sőt lármázva társalogtak.

Megtudtam, hogy követválasztás lesz. Azt is, hogy a zászlókra a követ-jelöltek nevei vannak felírva: „Éljen”, már nem emlékszem rá, hogy kicsoda éljen, — talán Dókus, vagy Viczmándy. a korcs- mázás mind sűrűbb és sűrűbb lett A hangos szó egyszer-egyszer már ordítozássá fokozódott. Az asszonyok sírva, veszekedve húzgálták, cibálták haza tántorgó férjeiket. Átkozódások, lármás beszédek fekete csapatai szálltak keresztül- kasul a kis falu felett.

Egy reggel aztán zsandárok jelentek meg. A házakról lekerültek a zászlók. A férfiak szekerekre ültek — mindenikre jutott egy-egy zászló — s nagy nótázás, kiabálás zözepette elindultak Ujhely felé. Az asszonyok a szekerek után kiabáltak: „aztán, Károly, Imre, Józsi, vigyázz magadra!“ Csak estére zúdult meg újra a falu, mikor a szekerek visszajöttek. Egyik-másik kocsiról hiányzott a lőcs, mert a „határ-korcsmá”-nál összeverekedtek a csörgőiekkel, vagy a regme- ciekkel és némelyik segítségül hívott lőcs is ottmaradt a csatatéren.

Később aztán különös látvány 'epett meg. Szokásban volt, hogy zsőben a nők négy-öt szoknyájuk közül egyet-kettőt fejükre borítottak; csodálkozva láttam, hogy a kilátszó szoknya nemzetiszínű volt, sőt egyiken-másikon betűket is olvashattunk ilyenformán: Él - Kus, vagy Di... Dö. Tudósok el is olvasták: Éljen Dókus Ernő, vagy Viczmándy Ödön.

Ennyi volt a falu haszna a vá' . ,-fi-AÍ-.V,

*

A pataki diák — mind a négyszáz — mindig ellenzéki volt. Minden kormánypártit Habsburg- pártinak tudott és vallott, minden ellenzékit pedig Habsburg-ellenes- nek. Ez volt közösségi törvénye a

mendikásnak, a nagy gimnazistának, a theológusnak, vagy a jogásznak. Ahol aztán kormánypárti megmoccanást észlelt, mint hegyeken a vihar, úgy zúdult fel a diákság szájából az „abeug"; ahol pedig ellenzéki ténykedést tapasztalt, mennydörgésként harsant fel az „éljen”. Ezt az előírást kisebb csoportokban is gyakoroltuk. Nóták támadtak, ezeket daloltuk. Valami Farkas nevű főkortese volt a kormánypárti képviselőjelöltnek, a róla írt nótafoszlányra még emlékszem: „Csak csattogtasd véres szádat, — megbuktatjuk a gazdádat...’1

Ezekhez a megbuktatásokhoz azonban ritkán volt elég a mi tüzes lelkesedésünk.

★

Már érettségihez készülődtünk, amikor egy napon többen kimentünk vidékre, sziovák falvakba, azzal a feladattal, hogy másnap az ellenzéki választókat hozzuk be a választásra a városoa. Tanyát ütöttünk kettesével egy-egy szalmás házban. Megvendégeltek: krumplizsámiskával. Mi ketten olyan magas ágyat kaptunk, hogy szinte létrával kellett rá fölmászni. Jól aludtunk. Reggel aztán szekerekre ülve, nekiindultunk a városnak. Zászlót vittünk szinte minden szekéren A tavaszias szél lobogtatta a zászlót. Nótára gyújtottunk. Mi. diákok, a reggeli tejtől, a választók pedig a reggeli pálinkától fújták a dalt. Lovasi^endőrök járták a kassai országutat. A bekötő utakról újabb és újabb lobogós kocsisorok csatlakoztak. Megérkezvén, a mi táborunk az egyik vendéglő udvarán telepedett le. Ott már Totyogott az üstökben a gulyás és folyt a bor. a másik tábor a másik vendéglő udvarára szállá- solódott, el. Ott sem volt hiány se ételben, se italban. Később aztán ott is, itt is össze-összekaptak a

megszédült, részeg emberek. Ki akartak menni az utcára, de a nagy kapuk zárva voltak. Csendőrök felügyelete mellett csoportonként vitték a választókat szavazni. Akik leszavaztak, azok italosán kóboroltak a városban, félelmet keltve, megbontva a csendes napi életet.

Gondolni se jó arra. hogyan kerültek vissza a választók lakóhelyükre. Megkéselve, fejbeverve, erkölcsileg és testileg megalázva. Felejtsük el!

★

1918 Őszén Budapesten voltam választáson. Köztársasági elnököt választottunk. Az óriási téren zsúfolva az emberek. Nem tudnám megmondani, hány helyen beszéltek az emeletek erkélyeiről a sűrű embererdőhöz. Mikor a választás eredményének kihirdetése után mennydörgésszerűén felhangzott az éljen, láttam az emberek tekintetéből, éreztem lelkesedésük forrő- ságából, hogy a német - Habsburgtól

való megszabadulás kitörő öröme vetette ki az óriási tömegből a lávát.

Ilyen belső lávatűzzcl mentem haza magam is és másnap a nagy- piacon összegyűlt tömérdek ember előtt szórtam szét a tüzes anyagot: nincsenek rajtunk többé a Habsburgok. És a magyar, román, szerb nagy sokasága dübörögte reá a választ: Éljen ... Éljen...

<*

1919 március 25-e táján ismét választásra gyűlt össze az alföldi városka néhányezer lakója. A piactér megtelt feszülten várakozó emberekkel. A Tanácsköztársaság kikiáltása után helybeli szervet választottak: direktóriumot. Zengő éljenzésekkel bíztak meg a feladat ellátásával: egy kovácsot, egy parasztot, és egy lelkészt.. Valami rendkívüli újat, soha nem látottat várt az óriási tömeg és vártunk mi is. akiket- ismeretlen feladatok teljesítésére küldöttek el.

Ezt a választást nemsokára összetörte a külső erő ...

★

A Tanácsköztársaság letiprá.ea utáni időkből csak két fájó választási emlékemet teszem ide, az emlékezés törmelékei közül. Mind a kettőt a csúnya esetet véghezvivők szájából hallottam.

Az egyik: mikor a nyílt szavazás elvesztése láttára, az utolsó párszáz szavazónak fejenként egymillió koronát, nyolcvan pengő körüli összeget fizettek: lelkeket vásároltak

A másik: mikor a titkos szavazás lezárása után a lepecsételt urnát éjjel felnyitották és vagy hat száz más jelöltre adott szavazatot, hatszáz kormánypárti jelölt meghamisított szavazatával cserélték ki. Az urnát hamisított pecséttel újra lepecsételték. Ezt a becstelen esetet még abból az időből beszélte el személyesen a csolokvést véghezvívő, mikor „titkos szavazás” volt Ma gyarországon.

Ezeket a csúnya emlékeket is felejtsük el örökre!

*

Most vasárnap résztvettem két választói gyűlésen: Prügyön és Taktaizadán. Nem korteskedni mentem, hanem ta'álkozni, kezet togni, szemükbe nézni az ott élő magyar parasztoknak. És néhány őszinte szót váltani velük. Ügy éreztem, hogy a szívből feljutó becsü’ctes beszéd, becsületes szívekbe hullott. Nem vártak ígérgetést és nem is Ígértem semmi mást, mint hogy jó ügyeiket jószívvel fogom képviselni és fogja képviselni az, akit meg választanak és azok is. akiket vá lasztanak november 28-án ...

VÁLASZTÁSI HÍRADÓ

Nagy lelkesedéssel késsülnek a fiatalok a megyében a tanácsválasxtásra

Ifjúságunk sokat vár az új tanácsok munkájától, ezért készül olyan nagy lelkesedéssel a választásra. Megyénkben eddig közel 1 ezer fiatal vett részt a DlSZ-szer- vezetek ünnepi gyűlésen, amelyeket az új választók részére szerveztek. A gyűlések fiataljaink lelkesedését mutatták, azt, hogy ifjúságunk milyen nagy megtiszteltetésnek tekinti, hogy szavazhat, beleszólhat az államigazgatás munkájába.

Lelkesen bekapcsolódtak fiataljaink a választás előkészítési munkálataiba is. Közel ezer ifjú népnevelő végez felvilágosító munkát. Több mint 330 kulturcsoport készül a választás napjára.

Résztvesznek fiataljaink a köz. ségi szavazóhelyiségek feldíszítésében is. Alsózsolcán a diszisták vasárnapra futárszolgálatot és rendezőgárdát szerveznek. Szombaton estére a ricset járás DlSZ-szcrve- zetei fáklyás felvonulásokat tartanak és a megválasztott tanácstagok tiszteletére kultúrműsort és bált rendeznek.

Változatos, színes programmal készülnek megyénk fiataljai az ünnepi nagy eseményre.

Ifjúságunk egyemberként áll helyt vasárnap a szavazásnál. Alsózsolcán, Kiesén, Ormosbányán, Zcmplénagárdon és majdnem minden községben a fiatalok csoportosan, a kora reggeli órákban vonulnak fel a szavazókörzetekben, hogy elsőnek adják le szavazataikat a Hazafias Népfront jelöltjeire.

Borsodi fiatalok! Uj választók! Mindannyian adjátok szavazataitokat a Hazafias Népfront jelöltjeire.

BORSODMEGYEI DISZ MB.

Ami jó és ami rossz

a sátoraljaújhelyi járás választási előkészületeiben

A sátoraljaújhelyi járásban csakúgy, mint megyénk többi járásaiban, a legfontosabb ezekben a napokban: a választás sikerének előkészítése. A jelölőgyüléseket követően egymás után tartják a választási nagygyűléseket. A Hazafias Népfront-bizottságok jól dolgoznak, de egyet szem elől tévesztettek!

Mondhatni általános jelenség volt, hogy a népfront jelöltjei közül legtöbb helyen a jelölőgyülések alkalmával nem szavaztak a nőkre, helyettük férfi tanácstagjelöltet választottak. Erre idejében fel kellett volna figyelni, s nem engedni, hogy dolgozó nőink, parasztasszonyaink, akik már az elmúlt évek során bebizonyították rátermettségüket a közügyekkel

való foglalkozásra — kimaradjanak a jelöltségből.

Ilyen országos jelentőségű eseményeknél rendszerint igyekszik az ellenség is «közbeszólni«. Igyekszik észrevétlenül ott ártani, ahol tud. A karosi Hazafias Népfront-bizottság és pártszervezet idejében észrevette az ellenség mesterkedését. Bányács- ki Gyula, aki a Horthy-rendszerben továbbszolgáló őrmester volt, mindenáron Molnár Bélát szerette volna bejuttatni a tanácstagok közé. Ez a Molnár Béla a tszcs elnöke volt s a tagság vagyonát hűtlenül kezelte; jelenleg bírósági eljárás folyik ellene. A karosi dolgozókat azonban nem lehet megtéveszteni, jobban megnézik, kikben bíznak.

Nagy ünnepre készülnek a ricsei fiatalok

Ila valaki most a tanácsválasztások előtt valamelyik este megáll a ricsei kultúrház ablaka alatt, harmonikaszót s leányok és fiák vidám kacagását hallja. Mire készül Ricsc? Erre ad választ Linkncr Zoltán DISZ alapszervi titkár:

— Riese ifjúsága, de idősebb dolgozói is, a nagy nap, életünk legjelentősebb, legszebb napjainak megünneplésére készülnek. November 27-én lesz tíz éve annak, hogy járásunk felszabadult a földbirtokosok és kulákolc elnyomása alól és Riese dolgozó parasztjai is kezükbe vehették saját életük irányítását, 28-án pedig mi, fiatalok először választunk életünkben.

Ez a két nap a legnagyobb ünnep számunkra. Mi, fiatalok elhatároztuk, úgy ünnepeljük meg ezt a két napot, hogy Riese lakói sohase felejtsék el ezt a két napot.

Szombaton este kigyúl a fény Ricsén, bekapcsolják a villanyt. Ezen az estén DISZ-szervezetünk hatalmas lampionos felvonulást rendes, de mindez csak az ünnepség kezdetét jelenti, a folytatás vasárnap reggel kezdődik. A fiatalok egységesen vonulnak fel a szavazóhelyiséghez és együtt adják szavazatukat a Hazafias Népfront jelöltjeire. Tíz óráig minden fiatal szavazni fog. Délután pedig nagy kultúrműsort rendez a D1SZ- szervezet a tanácsválasztás tiszteletére. •;

Felszabadulási ünnepség Kisíokajban

Kistokaj község dolgozói november 21-én, vasárnap ünnepelték a község felszabadításának tizedik évfordulóját. A kora reggeli órákban zenés ébresztővel köszöntötték a község nagy ünnepnapját. A házak ablakaiban s. a középületeken megjelentek a vörös és nemzeti- szinii zászlók. Unnepies színbe öltözött a kis falu.

A község úttörői, kulturcsoport- jai, az MNDSZ, a békebizottság már a délelőtti órákban megkezdte a kulturház díszítését, hogy külsőségekben is kifejezzék, milyen nagy esemény ez a nap a falu életében.

Ez a nap nagy esemény volt a tízéves gyerekek életében is. Ezen a napon avatták őket úttörőkké. Az avatóünnepélyt a néphadsereg egy tisztje tartotta. Megható volt. amikor az iskola többi tanulói virágcsokorral ajándékozták meg s felszabadulás éveiben született. ezen a napon úttörőkké ava'olr pajtásokat.

ő felszabad'das5 ünnepség délután négy órakor kezdődött. Megjelent a község apraja, nagyia. A Himnusz eléneklése után Erl ich Béla. a járási párt-végrebaitób>- zottság instruktora mondott ünnepi beszédet. Beszéde után az ünneplők két táviratot küldtek, egyet a felszabadító Szoviet Hadsereg eevlk parancsnokának Sziliéin ez- «“desnek. a másikat az Ország's B^ketanáesnak. Sziliéin ezredes elvtársnak küldött táviratukban kifejezték a község lakóinak szere- teiét és háláját a szovjet hősök

iránt, akik Kistokaj népével együtt megszabadították az egész országot az évezredes rabságból és új életlehetőséget biztosítottak népünknek. A béketanácshoz küldött taviratuKban pedig a község lanói egyemberként tettek hitet a békéért való harc mellett és követelték, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete akadályozza meg Nyugat- Németország felfegyverzését.

Az ünnepség után kultúrműsor következett. Az úttörőcsapat kul- turcsoportja ének- és táncszámokkal, szavalatokkal szerepelt. Ezután a községben vendégszereplő Szirmabesenyő kulturcsoportjának vezetője, Nagy András tanító köszöntötte a község dolgozóit. A szirmabesenyői táncosok magyar négyes népitánccal, páros-, majd lanasztánccal szórakoztatták óz ünneplő közönséget. A tizenhárom női és négy férfitagból álló tánccsoport szemet-lelket gyönyörködtető népi táncait Kékedi Piroska tanította be. Nagy segítséget nyújtott ehhez a munkához L óránt Klára tanítónő is.

A két község közötti barátság elmélyítése érdekében — viszonzásképpen — Kistokaj kulturcso- oortia december 5-én Szirmabesenyő község tízéves felszabadulásának emlékünnepélyén fog vendégszerepelni.

Kisfokát község dolgozói az ünnepély után reggelig tartó bállal tették még emlékezetesebbé ezt a

nans*

ILLÉS ENDRE, a járási békebizottság titkára